Ellenzék, 1941. június (62. évfolyam, 125-147. szám)

1941-06-26 / 144. szám

7947 frrttÎ03 26. ELLENZÉK 3 99 Konlanfttnra-kntaíók... ii ( __c.) Vau is, meg nincs is olyan politikus, sitiről az alábbiakban Szó tesz. Előrebocsát­juk: lehet, hogy egyáltalán csak elvonatkoz­tatott, elméleti figurákról beszélünk, csupán olyan tulajdonságokról, amelyek egyes köz­szereplők zavaros leikében lábrakapluk az utóbbi időben. Mert vannak olyan bűnök, amelyeket elfelejt a társadalom, látszólag szentesit a politika, vagy a diplomácia egyik másik fordulata, pillanatnyi kényszerűsége, fogása, epizódja. Ha azután olyan helyzet támad, amelyet joggal nevezhetünk perverz­nek, vagy paradoxnak, a lelkekben lappangó titkos rokonszCnvck és bűnök kivirágzanak, mint pencizgombák az árvíz után. így vagyunk valamiképpen a bolsevizmus- •*]. Budapesten 20 esztendő aiatt sok min­dent elfelejtett a közvélemény. Emlékműve­ket, sírkereszteket megfeketitett az idő, fájó veszteségek szinte elmúltak s az örökmécse­sek aíig észrevehetően pislognak a tnártirök jele fölött. Hajdan lobogó hajú, békétlen lel­kű, örökké követelő és mindig fenyegető, izgatott emberek szépen visszajózaítoiltak a keresztény és i/oigári gondolathoz és az ál­talános megbocsátás langyos légkörében mind biztonságosabban érezték magukat, hiszen ami címűit, elmúlt . .. Később megint forra­dalmi levegő járta át Európát. Erre még cs*k felfigyeltek. A fasizmus és a nemzeti »■tooializmus eleinte nem volt kedvükre való. 1 ulságosan nagy kockázattal, figyelemmel, áldozatkészséggel járt együtt. Az ilyen exal- tált dolgokat az iparSzerü forradalmár, a forradalmi konjunktura-kutató nem szereti. Ebből az időből erednek azok a hangzatos cikkek, amelyekben egyes nagyhangon kiál­tozó és magúkat mutogató urak kinyilvánít­ják óriási világtörténelmi Ítéletüket, például azt, hogy a Földközi-tengeren talán lesz olasz—angol összetűzés az abesSziniai kérdés nyomán, de nem vitás, hogy Anglia nagy fö­lénnyel győzni fog. Ezek az urak írtak ha­ragos elmélkedéseket Gömbös Gyula, Wolff Károly és a többi fajvédő ellen, akik „a vér é« a faj mítoszának őrültjei“. Ezek a kon­junktúrakutatók szimatolták meg elsőizben, bogy mikor leket már veszedelem és kocká­zat nélkül a zavarosban halászni. Pontosan tudták- mikor ér véget az újságolvasó közön, ség emlékezőtehetsége. S akkor felbukkan­tak ismét uj köntösben, uj elvekkel és uj jelvényekkel. Az igazi megtermékenyítő köd, pára és Lyirok akkor hüllőit azonban rájuk, amikor a baráti Németország taktikai okokból, böl­csességből és előrelátásból megkötötte Szov- jetoroSzországgál az ismeretes megnemtáma­dási egyezményt. Érdekes volt megfigyelni, hogy Németországban, sőt nálunk is, a hi- v atah>s körök milyen becsületen értelmez­ték az egyezményt és a teljes korrektség mellett milyen élesen elválasztották egymás­tól a külpolitikát és a belpolitikát. Senki nem lett kommunista és senki sem bántotta a Szovjetet. Ezzel Szemben a konjunktúra­kutatók egy éjszaka alatt kivirágzottak, ki­ugrottak a talajból, mint a gomba. Most már a kockázat minimuma mellett lehetett ma­ximális zavart kelteni a lelkekben. Most már elő lehetett yenni a komintern propa­gandájának minden fogását. ÎYIoSţ már a klasszikus Lenin-féle boralasztási és fertőzé­si módszereket alkalmazhatták a maguk kis politikai üzlete érdekében. Â hazájáért aggódó magyár ember fogcsi­korgatva látta izeket a jelenségeket, dühtől kipirulva olvashatta a konjunkturisták cik­keit és kétségbeesetten állapíthatta meg, hogy a közvélemény megromlott, megrontot­ták, félrevezették, megvakitották. Elterelték a figyelmet az igazi nagy kérdésekről, mel­lékvágányra tolták a haladást, olyan vágány­ra, amely a semmiben végződik. A nemzet­rontás szinte az őrületig fokozódott volna, ha nem állják útját bizonyos jelenségek, me­llekről alább még szó lesz. Ki ne emlé­keznék azonban közéleti szereplők cikkeire, akik igyekeztek a világot úgy feltüntetni, mintha a nemzeti szocializmus, a fasizmus és a bolsevizsnus — egy volna? Nem zenge­nek senkinek fülében még nagy szavak, ame­lyek Magyarországot SzovjetcroSzország mel­lé akarták állítani? Nem láttunk-e egészen tudatos törekvést arra, hogy jobboldali jel­szavak alatt baloldali felfordulást valósítsa­nak meg? Vájjon nem hallottuk-e pontosan, Szószefint ugyanazt a terminológiát, minti 39Í9-ben? Vájjon nem vettük-e észre, hogy a rendet, fegyelmet, tervszerűséget követelő korszellem nevében hamis prókátorok anar­chiát, felfordulást és zavárt akartak, min­dig pontosan akkor, amikor az örök - ma­gyar sorg lojalitást követelt? A cselekedeteknek és a szándékoknak kér­lelhetetlen, vaslogikájuk vau. Az embert n.eg lehet szédíteni, az okozati összefüggé­seket azonban uem. Aki szelet vet, nem arat hatalmat soha. Aki tisztátalan szándékkal emlegeti a legszentebb dolgokat és álszentül magát hirdeti valaminek, aminek éppen az ellenkezője: a maga hálójába gabaíyodik. Sehol nyersebben ez az igazság nifg nem nyilatkozott, mint keleti szomszédainknál. De ugyanez a folyamat játszódott le egyeb­ütt is, a többi között Németországban. A tisztulás és a tisztogatás mindenütt b-követ- ' kezik és a tisztátalan szándék visszaül annak a fejére, akitől ered. Mért olcsó ravaszkodással cs«k rövid ideig lehet a népet megcsalni A zavarosban halá­szok legsúlyosabb, szinte tragikus hibája ép­pen az, hogy felületen úszkálnak és nem lát­nak az ár mélységeibe. Kiskorúnak, ostobá­nak, értelmetlennek tekintik a közvélemény!, mert az átmeneti, megtévesztő helyzetekben sokszor elhitte, amit ők mondtak neki. Er­kölcsi gátlás hiányában nem ismerik azt a határt, amelyen túl az izgalom és a gyűlölet egyszerre nevetségessé válik. Nem gondolnak arra, hogy egy szép napon számonkérhetik tőlük a kommunistabarát megnyilatkozásokat vagy más efféle hangoskodásokat, amélyek­KHK2B Minden este 9 órától éllel 2 óráig nyitva. A HIRES budapesti szórakozóhely SZENZÁCIÓS MŰSOR! TÁNC! Í0 KSGÍ030 SíKGHSY-SIRL. Directrice: Lfl SELLfl N0Y0TH3. tick lényege az, hogy sohasem támaszkodnak igazi politikai Szükséglétre, hanem mindig csak hangulatra. És k’gtöbbnyire éppen ke­rek ellentétben vaunak az ország érdekeivel. Mert a konjunktúrakutató csak azért él, dol­gozik, handabuudázik, hogy észrevegyék. Csak azért foglal el ilyen, vagy amolyan ál­láspontot, hogy felfigyeljenek rá. Amikor pe­dig ezt elérte és már eleven orákulumként jár-kei a világban, egy ponton észreveszi, hogy maga sem tudja, mit kezdjen a felidé­zett erőkkel. Hát ezek azok az emberek, akikre a mai világban nincs szükség, ők azok, akik ellen­tétben vannak a korszellemmel. Ők azok, akik nem meggyőzni, hanem szédíteni akar­nak és a végen csak magukat győzik meg. Ők azok, akik gyorsan támadnak és gyorsan vesznek. Akik tetszelegnek maguknak az ör­dög színpadi szerepében, de még ördögnek is rosszul sikerültek. Mert az ördög ugv je­lenik mfg Faust előtt, bogy először fiistfelhő tamad, majd mennydörgés és végül kilép be­lőle Mefisztó. A mi kis ördogÖcskéiuk elein­te egészen hétköznapi emberek a társadalom színpadán. Aztán egyik percről a másikra minden ok nélkül mennydörögni kezdenek, füstölögnek és amikor a figyelem feléjük fordul, eltűnnek a siilyesztőben. Odavalók! Eles vita a Házban a közellátás kérdéseiről BUDAPEST, junius 26. (MTI.) A kép- visélőház szerdai ülését Tors Tibor alel- nök nyitotta meg. Bejelentette, hogy a törvényhozói összeférhetetlenség szabá­lyozásának előkészitésére kiküldött bi zottság elnöke bejelentést terjesztett elő a bizottság megalakulásáról. A’bizottság legközelebbi ülését juliús 1-én tartja. Ezután Hóman Bálint vallás- és köz- oktatásügyi miniszter beterjesztette az 1917: XIII. t. c. rendelkezése alapján külföldi magyar intézetek működéséről és a magas műveltség célját szolgáló ösz­töndíjakról szóló 1938—39. évi jelenté­sét. A Ház ezután áttért a kormánynak adandó felhatalmazásra és a 36-os bízott' ság taglétszámának felemeléséről szóló javaslatok folytatólagos tárgyalására. Budinszky László azt fejtegette, hogy a törvényhozói végrehajtó-hatalom eddigi gyakorlata az volt, hogy a törvényhozói hatalom volt túlsúlyba. Ez a helyzet azonban eltolódott, úgy, hogy most a végrehajtó-hatalom került túlsúlyba. Ez után az osztályelleutétek megszüntetésé­nek, a földbirtokkérdés rendezésének és a zsidókérdés tökéletesebb megoldásának szükségességéről szólott. A közigazgatási rendszert uj alapokra kell fektetni. A ja­vaslatot nem fogadja el. Papp Mihály és Incze Antal a javas­latot nem fogadják el. Ezután Makkay János beterjesztette az állandó igazoló-bizottság jelentését, majd Tatár Imre szólalt fel, aki mezőgazda- sági kérdésekkel foglalkozott. Kiemelte a talajjavítás fontosságát. Nem szavazza meg a javaslatot. II kenjsrmaghidns problémája Kunder Antal a kormány gazdaságpo­litikai intézkedéseit bírálta. A gabona hiánynak nézete szerint három oka ven: 1939. évi igen jó termésfeleslegeit el­kótyavetyélték és a tartalékolást elmu­lasztották, az 1940. évi gyenge termés ellenére a kormány nem állapította meg a búzaárakat, hogy az emberi táplálko­zás céljára megmenthessék. Ennek kö vetkeztében becslése szerint 2—3 millió mázsa búzát és rozsot eltakarmányoztak. Végül az ezévi januári készletbe jelentés al halmával a 10—50 holdig terjedő gazda­ságok a készletbejelentést elmulasztották. Ezáltal egy-két millió mázsával kevesebb buza és rozs került piacra. A zsirellátás ban tapasztalt késedelmek arra vezethe­tők vissza, hogy az 1940. évi rossz ter­més alkalmával a hiányt nem pótolták behozatallal^ továbbá megengedték a ten­geri árának szabad alakulását, de ugyan akkor a hizott disznó árát megkötötték, végül a gazdáknak elvették a kedvét a hizlalástól. A közellátási minisztérium felállítását elhibázott dolognak tartja. Ez a kérdés csak úgy oldható meg, ha a kormány lenyúl egészen a termelésig. A cipökészlétek megállapításával párhuza­mosan rá kellett volna a gyárakat szorí­tani arra, hogy megfelelő cipőtipusokat ME FELEJTSE EL gyártsanak. Éneikül hiába adják ki az utalványokat- Ugyanez áll a textilárukra is. A vásárlási könyvekkel kapcsolatban az a meggyőződése, hogy a zsidó keres­kedők készleteiket úgy tologatják, ahogy akarják. A befőzési cukorral kapcsolat ban a kérdés megoldását nem tartja he­lyesnek, mert a 2.14 pengős cukron há­romszoros kincstári a-dó- és illetékteher van. Ezt az összeget egy munkáscsalád nem tudja megfizetni. Azt tapasztalja, hogy a kormány igyekszik minden vona­lon megakadályozni az árak emelkedését. Helyes az lenne, hogy ha már az árakat emelik, akkor az egyes cikkek áremelke­dését összeegyeztessék és így kialakult árstabilizálásról gondoskodjanak. A ja vaslatot nem szavazza meg. Andréka Ödön a bânyâăz-munkâssâg kérdésével foglalkozott. Pándi Antal kö­vetelte a szociáldemokratapárt feloszla­tását. A javaslatot nem fogadja el. Ez után a Ház a minisztériumnak adandó felhatalmazás további meghosszabbításá­ról, valamint az ország 36-os bizottság tagjai számának újabb felemeléséről szóló törvényjavaslatot általánosságban elfo­gadta. A Ház legközelebbi ülését esü törtökön délelőtt 10 órakor tartja és an­nak napirendjére a közoktatásigazgatás hogy szambáitól kezdve vetítik az EGYETEM M0ZGÍ­ban a zenés, táncos, énekes filmek királyát: IHOâDWÂY üilODY 1940 cimü uj tündéden szép amerikai METRO-filmet — Fősz írepekben: Eleanor PgwjP, Frati Bstaire és George Murphy a vi'ág legjobb táncosainak együttese! Smmfeatttl: EGtEIEM MOZGÓ! Szamüattől: EGYETEM MOZGÓ! Ma csütörtökön: Bn KILDARE TITKA. Fősz. LI3HEL BlftRYMORE, LEW »YitíS és «ILENE GILBERT. egyszerűsítéséről, valamint a szellemi együttműködés tárgyában kötött magyar­bolgár egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot tűzte ki. Háromnegyed három órakor a Ház áttért az interpellá­ciókra. fiz interpellációk Előbb a régebbi interpellációkra adott miniszteri válaszokat olvasták fel, majd áttértek az interpellációkra. Pápay István és Ifjú Tatár Imre in­terpellációja után Mester Miklós felhívta a figyelmet arra, hogy az állampolgár- sági bizonyítványok kiadása körül ren­getek nehézség és érthetetlen intézkedés van. Azok az erdélyi magyarok, akik a bécsi döntés idején nem tartózkodtak Erdélyben, ha előbb akár 15 évet is Bír dapesten voltak állásban, román állam­polgárnak számítanak. Sürgős orvoslását kérte a helyzetnek. Serényi Miklós gróf a solti árvizpusz- titások tárgyában interpellált, azt állítva, hogy nem tették meg kellő időben a szükséges intézkedéseket. Szigorú vízfe gálatot kér a belügyminisztertől. Ezután Piukovich József, Szöllősv Je­nő, ifjú Tatár Imre, Krantz Raymund, gróf Festetich Domokos, Incze Antal, Pápay István és Tóth János interpellá­ciója következett, majd Maróthv Károly a miniszterelnökhöz intézett interpellá­ciójában a sajtócenzura enyhítését kérte. Matolcsy Mátyás sürgette az uj ter­mésre vonatkozólag az agrárárak megál­lapításának közzétételét. Pintér Béla a felvidéki visszacsatolt területek MÁV alkalmazottainak fizetés­rendezését sürgette. Rajniss Ferenc „Kacsóli Bálint állam­titkár ismeretes ügyének politikai hát­tere” tárgyában interpellált. Gyors eljá­rást kért, továbbá azt, hogy a magyar törvények szellemének megfelelően az államtitkárt oly elbánásban részesitsék az eljárás során, mint a többi vádlottat. Bodor Márton a rendőrlegénység ellát­mányainak hiányosságát tette szóvá. Ezután vitéz Bonczos Miklós bdügyi államtitkár válaszolt gróf Serényi Mik­lósnak a solti árvizveszedelemmel kap csolatos interpellációjára. Az interpelláló képviselő azt állította, hogy a hatóságok részéről vétkes mulasztás történt, aminek következtében többmillió kár érte a községet, Részletesen ismertette az árvíz elkerülése végett tett intézkedéseket. Semmiféle mulasztás sem történt Solt községben. A képviselő állításai nem helytállóak. A Ház a választ tudomásul vette. Homicsko Vladimir 80 ungvári család tehénlegeltetésének nehézségeiről és 56 hold kincstári föld megvételéről inter­pellált. Bodor Márton a munkásság érdekében a pestkörnyéki vonatjáratok sűrítését kérte. Az ülés fél 9 órakor ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents