Ellenzék, 1941. június (62. évfolyam, 125-147. szám)

1941-06-24 / 142. szám

f

1941 fttoltta 24.

BLLBNZe*

V

Albrecht Dezső beszéde a képvise 15házban:

Miért támogatja az Erdéiyi Párt a kormányt? — Ne használja ki senki a becsületes magyarok önfegyelmét

BUDAPEST, június 24. (MTI.) A képviselőháj ülését Tusnádi Nagy András elnök kenéssé! egynegyed H óra előtt nyitotta meg. Az elnöki bejelentések után a Ház áttért a gazdasági és hitel élet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott, továbbá a kormánynak adandó felhatalmazás meghosszabbítására és a 36 ragu bizottság taglétszámának felemeléséről hnróíó törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására.

Albrecht Dezső, az Erdélyi Párt ve- «crszónofca, felszólalásában többek között a következőket mondotta:

Hsni pártharcéval fgíytatír, Sísnsm építeni akarunk

— Az Erdélyi Párt nevében és megbízásából kívánok szólni a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz. Pártunk magáévá teszi a javaslatnak úgy a felhatalmazási, mint a bizottsági tagok létszámának felemelésére vonatkozó részét.

— Pártunknak nem célja sem a Házon belül, sem a Házon kívül, hogy a párt— Most is forr, de még különbül forr a világ bus tengere, mint Berzsenyi idejében. Országok pusztulnak el és támad nak újra. Legyőzhetetlennek hitt hatalmak törnek össze, évszázados értékítéletek, társadalmi, gazfdasági és szellemi rendszerek alakulnak át. Kétségtelen: uj világ születik s mint mindig: most is a vér gőzéből emelkedik ki. S a forrongó világ közepén ott áll Magyarország, a magyar nemzet mélyen átélt történelmi hivatásával és egykorú szerepét, régi határait ujjátámasztarsi szándékozó akaratával. Feladata rengeteg. Kormány és ellenzék egyaránt egységes abban, hogy az átalakulás kikerülhetetlen és hogy a magyar élet minden vonalán reformokra van szükség. Abban is egységes a Ház,

— Az ellenzék mérsékeltebb része elismeri a nehézségeket — folytatta beszédét, — amelyeket a reformok megvalósítása terén a háborús helyzet okoz, de azt tartja, hogy a háborús helyzet dacára is, több és mélyrehatóbb reformokat lehetne és kellene megvalósítani. A legszélsőbb parlamenti ellenzék viszont tagadásba veszi azt, hogy a kormány egyáltalában akarna és hajtana végre reformokat és követeli a nagy és mélyrehatóbb reformok azonnali megvalósítását.

— A felfogásoknak ez az azonossága és egyben megosztottsága jellemzi a magyar életet. Mindenki érzi, tudja, hogy az átalakulás kikerülhetetlen és azt akarja, hogy a kialakuló uj Európában a magyar nemzest késedelem nélkül kezdhes sen hozzá dunavölgyi sízerepe folytatásához, melyet 400 évvel ezelőtt a török hódoltság tőle elrabolt. Kétségtelen, hogy ennek a keretnek a betöltéséhez nemcsak

— Mindebből az a tanulság, hogy a feladatok elvégzésében sorrendet kell felállítanunk. El kell döntenünk, melyik fontosabb, a mindennél elöbbrevaló és tudatosan vállalni kell az áldozatot, amelyet ez a másik oldalon a többi feladatok hát- térbeszoritásával jelent.

— Mi, akik megtanultuk 2 2éven keresztül, mit jelent a magyar állam és a magyar haza keretén kiviil élni, habozás nélliül azt feleljük, hogy az állami feladatok az elsők. Az ország gyarapítás mü vének véghezvitele és biztosítása.

— A feladatok sorrendjében nemcsak mi, hanem a nemzet maga döntött már 22 évvel ezelőtt, midőn nem nyugodott

politikai harcokat élesítse és mondanivalói megfogalmazásában az egyik, vagy a másik okiak kövecse. Éppen ezért, csak futólag térek ki Imrédy Béla képviselőtársam nagyszabású beszédének ama részére, melyben Teleki Béla elnökünk bejelentésével foglalkozva a kormánynak teszi fel, de igazában felénk irányítja a kérdést, hogy kormánytámogató magatartásunknak indoka lehet-e az, hogy Erdélyben a politizálásnál szükségesebbnek tartjuk az építkezést. A kormány feladata, hogy megnyugtassa igen tisztelt képviselőtársamat abban a tekintetben, hogy szármaizhatik-e abból egy vidékre hátrány, hogy képviseletük ellenzéki, a magunk részéről csak azt az egyszerű tételt szögezem le, hogy én nem láttam embert, aki. ha építeni akart, ne azokat keresse, akiknek a birtokában a terv, az anyag és a munkámé ginéit ás lehetősége van, hanem azokat, akik természetszerű helyzetük folytán az épitkezés-kritizálásra hivatottak. De Tisztelt Ház, ez csak az egyik indoka, igaz, hogy önzésből, de szent önzésből származó indoka kormány- támogatásunknak.

hogy ezeknek a reformoknak egyaránt korszerűeknek és magyaroknak kell lenniük. Különbség a ref ormok méretét, sorrendjét illetően van. A kormány, mint azt Bárdossy László bemutatkozó beszédében kifejtette, a megoldás nfódjait keresve, tekintettel kell legyen arra, hogy ma háború van Európában, amelynek hatása és feszültsége Magyarországot sem kerüli el. „Amig tehát a háború tart, erkölcsi és anyagi javainkkal a legnagyobb gondossággal úgy kell sáfárkodjunk, hogy akármilyen elhamarkodott lépéssel kockázat vagy veszély ne érhesse az országot, nehogy olyan fordulat következhes- sék be, amelyben a helyzet követelményeinek csökkent erőink miatt esetleg nem tudnánk eleget tenni/1

külsőleg, hanem belsőleg is erős, osztatlan magyarság szükséges. A kérdés azonban az: van-e elég erőnk ezek egyidejű megvalósítására, vagy pedig a feladatok mérlegelésében és a teendők elvégzésében sorrendet kell felállítanunk.

— A múltnak hasonló nagy sorsdöntő helyzeteit vizsgálva azt kell megállapítanom, hogy a magyarság amiatt, hogy az állami és népi erői nem fedték egymást, sohasem tudta egyidőben megvalósítani állami és népi feladatait. 1848-ban egyszerre próbáltuk megoldani állami feladatunkat: nemzetünk függetlenségét és népi feladatokat 6 a reformok megvaló- sitását és belebuktunk. 1918-ban még rosszabbul döntöttünk. Midőn a két feladat közül a társadalmi reformok megvalósítását akartuk, nem éreztük meg, hogy abban az időben egyedül és kizáró lagosan az állam megvédése lett volna a feladatunk.

bele a trianoni Ítéletbe. Pedig a kis entente gazdasági javai készenálltak egy lemondó magyar politika alátámasztására. És mikor közeledett a lehetőség^ a trianoni bilincs letörésére, egyszerre ugrott előtérbe a felszabadítás, az ország- gyarapítás feladatának elsőbbsége. Mi- lyen gyorsan, milyen példátlan egyhangúsággal és mekkora áldozatkészséggel teremtették meg a siker első feltételét: a honvédség felszerelését.

S magyarság érdeke mindenek fe ett

— A magyar nemzet életakarata és nagysága ebben rejlik: szorongva látjuk

mi, akik kifáözWfíf é9 kizsarolt országrésszel tértünk vissza, hogy ezekben a nehéz időkben, mikor minden darab kenyérnek megvan a maga helye, a trianoni országrésznek milyen áldozatot kellett és kell hoznia, hogy az életet Erdélyben fenntartsa és megindítsa. Nem azt akartam ezzel mondani, hogy feltételezem, hogy lenne a Háznak olyan tagja, aki ettől a politikától az állami feladatoknak ettől a primátusától eltérni akarna. Ilyen magyar ember nincsen. Csak azt akartam mondani, hogy vannak — amint vannak — a feladatok fontosságát és sorrendjét illetően különbségek, úgy mi, az Erdélyi Párt és egész Erdély magyarsága a magyarság érdekét mindenek felé helyezzük és az országgy arapi tó

S —

politika sikeréért tudatosan mim leu feladatot vállalunk. (Nagy taps.)

ftkika nemzet céljait rísszs- házasiíják önérd keikkel

— E célt annyira mindenekfelett va lónak tartjuk, hogy nem is vitatkozunk azon, hogy a siker • érdekében hozott áldozatok közül mi az indokolt cs mi az. amit elkerülni lehetne. Egészen tudató san vállaljuk ezeknek az áldozatoknak nemcsak az anyagi, hanem lelki és erkölcsi részét is. Mert az áldozatok közül nem az anyagiak a legsúlyosabbak, hanem a lelkiek. A meghasonlása a becsületes magyaroknak, akikben izzik a magyar élet megreformálásának akarata, de féket vetnek magukra, nehogy ezzel bár-, mi kicsit is az elsőrendű politikai cél sikerét veszélyeztessék. És ott az erkölcsi veszteség, melyet azok prezentálnak a nemzetnek, akik ezeknek a becsületes magyaroknak az önfegyelmét olyan tökéletesen tudják kihasználni és a nemzet nagy politikai célját a maguk érdekeivel házasítják össze.

— Mi megnyugvással látjuk Bárdossy László miniszterelnök beszédéből és cselekedeteiből, hogy ezeket az áldozatokat főképp azon a területen, hol legrombolóbbak: az erkölcs területén, kisebbíteni igyekszik.

— A másik tapasztalat: a többségi életben kevésbé értékelik az egyházak, az irodalom, az élő szó és nyomtatott betű, egyáltalában a lelki és erkölcsi tényezők erejét. A kisebségi élet megmutatta, hogy a leiki és erkölcsi tényezők nemzetfenntartó ereje felülmúlja az anyagi tényezőkét.

— A kisebbségi életben megtanultuk becsülni az emberi értéket, jobban mondva az ember értékét. Azt, hogy mit jelent a homo integer a nemzet szempontjából. Hiszen egy-egy vidék egész élete azon fordult meg, akadt-e megfelelő vezetője.

— S a legértékesebb tapasztalat az,

hogy az az egyszerű tény, hogy

mindnyájan magyarok vagyunk, milyen összekapcsoló erőt jelent. Bebizonyosodott, hogy a nemzeti közösség a legerősebb és legtermészetesebb közösség és háttérbe kellett szorulnia, fel kellett bomlania ezzel szemben minden másodlagos: társadalmi és osztályközösségnek.

— E tapasztalatok mellé még egy állítást fűzök: az uj rend megteremtésének kizárólagossága és merevsége épp úgy, mint a régihez való görcsös ragaszkodás, a nagy és hatalmas népek privilégiuma. A nagy és hatalmas népeké, akiknek elegendő a feláldozható értékük. A miénk lényegesen kevesebb. Mi nem kísérletezhetünk sem azzal, hogy a maradiságot meddig lehet fenntartani, sem azzal, hogy az uj kedvéért minden régit feláldozzunk. Van egy harmadik ut is, magyarok számára nem is annyira járhatatlan. Az, amikor

1 az adottságokhoz, a saját fjdottságainU- hoz alkalmazkodva, vagy a célt jobban megcélozva, hamarább futunk a célba. 1551-ben a tordai országgyűlésen kimondták elsőnek a vallásszabadságot, megelőzve ezzel Európát. Ezt most tudjuk, az akkori rendek nem igen tudták. Ők csak azt látták és tudták, hogyha to vább is érvényben hagyják a „cuius regio eius religio“ rajnántuli kíméletlen érvé- nyesitésének elvét, akkor Erdélyben, ahol a különböző felekezetek erőviszonyai meglehetősen egyenlőek voltak és elhelyezkedésűk összekuszált, olyan vallásháború tör ki, melyben a testvér a testvérét kell legyilkolja, vagy kiűzze. S mb vei erre már nem voltak hajlandók — kénytelenek voltak kiegyezni s Európát megelőzni. »•

— S ha most Európát utói akarjuk érni, egyetlen módunk, hogy a sorrendet helyesen válasszuk meg. Hitler és Mussolini előbb nemzetük társadalmi és gazdasági rendszerét alakították át, hogy a külső hatalmi helyzet megteremtéséhez szükséges maximális erőkifejtésre alkalmassá tegyék népeiket. Nálunk fordított a helyzet. Számunkra nem adatott meg, hogy a nemzeti forradalom, mely Szegedről elindult, társadalmi és gazdasági vonatkozásban is teljessé váljon. Mi, T. Ház, hamarabb értük el állami céljaink részbeni megvalósulását.

Hozzunk népünkért is annyi áldozatot, min! országunkért

— rA magyar nemzet jövője azonban azon dől el, hogy meg lesz-e a képesség, az akarat és a bátorság bennünk, hogy a háború után egy pillanatot sem késve, tervszerűen és céltudatosan egyetlen nagyszerű lendülettel valósítsuk meg a nemzet egész életére kiható és azt átalakító reformokat. Azon, hogy fogjuk-e tudni majd népünket is annyira szeretni és érte annyi áldozatot hozni, mint most országunkért.

— Mi, akik baaátianul töltöttünk 22

évet és a visszanyert haza boldogságával betelni nem tudunk, a magyar államiság érdekeit mindenek fölé helyezzük. De mint olyanok, akiket e hazátlanságban a nemzeti és népi értékek tartottak meg, a jogos igényeit elért magyar államban olyan nLagyar élet megteremtéséért küzdünk, mely ezeket az értékeket alátámasztja, megnöveli, diadalmas belső honfoglalásra indítja. I

— Erdélyben, mely nemzetiségi terület, fokozott mértékben érezzük a szilárd

magyar államhatalom, a kormányzás töretlen folytonosságának szükségességét. Azon a bizalmán kívül, mellyel a kormány iránt viseltetünk, ez önmagában elég indok lenne arra, hogy ha a kor

iikrnány a felhatalmazást kéri, mert szil gége van reá, megadjuk.

A törvényjavaslatot pártnnk nevében megszavazom.

A kisgazdapárt is elfogadja a iavasSaiot

A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Tildy Zoltán, a kisgazdapárt vezérszónoka, rámutatott arra, hogy ma minden tárgyilagosan gondolkodó embernek el kell ismernie, hogy a mai nehéz időkben, amikor a helyzet szinte óráról-órára változik, a hónvédelmi, gazdasági, pénzügyi és közellátási kérdésekben szükség van rendkívüli összefogásra. A javaslatot elfogadja.

Közi-Horválh József, a kereszténypárt szónoka, megemlékezett a német—szovjetorosz háború kitöréséről és hangoztatta, hogy mindig együttérzéssel kisértük tengelybarátaink küzdelmeit, ma a legőszintébb együttérzéssel kisérjük, amikor a bolsevizmus ellen megindította harcát.

Demhó Mihály kárpátaljai képviselő, Najna Gábor, Piukovich József, gróf Festetieb Domokos és Börts János felszólalása után az ülés végétért.

Uts! kell érjük Európát

Izonesság is ellentét egyidőben

1 sorrendben már döntet! a nemzet

Q reformok sorrendje