Ellenzék, 1941. június (62. évfolyam, 125-147. szám)
1941-06-23 / 141. szám
I 1941 Innia» 23. ■flSBHBBBlS SäMSKSS ääMHBBSHMMBI mmsmsmm Szoviei-aknamunha egész Európában V Mindezekből kialakult az a tény, hogy Szovjetoroszország minden országban rendszeres hadjáratot folytatott Nómet- országnak ama lúsérlmte ellen, hogy szilárd rendet építsen ki Európában. Ezzel párhuzamosan haladt a német politika intézkedései elleni propagandisxtikus ellenakció. Bulgáriában a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás ellen és a Szovjetoroszországgcd kötendő garancia- szerződés érdekében igazgatott, Romániában a vasgárdába való beszivárgással és a vezetők, többek között Groza felhasználásával rendezték az 1941. január 23-iki puccskísérlet. Jugoszláviát illetően a birodalmi kormány olyan okiratik birtokába került, amelyek szerint Georgevics jugoszláv kiküldött már 1940 januárjában Moszkvában Molotovval folytatott megbeszélés során azt a meggyőződést merítette, hogy Moszkvában Németországot ,.a holnap leghatalmasabb ellenségének“ tekintették. Még félreérthetet- lenebb volt Szovjetoroszorszagnak a szerb ltadsereg részéről előterjesztett fegyverkezési kívánságokban elfoglalt magatartása. A szovjet vezérkari főnök 1940 novemberében azt mondta a jugoszláv katonai attasénak: Megadjuk az összes kiránt dolgot, mégpedig rögtön. Csak egyet kötöttek ki: titoktartást Németországgal szemben. A szerb összeesküvők és az angol—orosz ügy'nökök Németország ellen irányuló ezen összeesküvő tevékenységének tetőpontját jelentette az 1941 március 27-i belgrádi puccs rendezése. Si- mics, s puccs szerb irányitója és a , Fekete kéz“ vezére, még ma is Moszkvában van, ahol a szovjetorosz propagandaszer- vehkel a legszorosabb együttműködésben ma is élénk tevékenységet fejt ki a Birodalom ellen. A birodalmi kormány nyilvánosságra hozxu a rendelkezésre álló hatalmas anyagot, hogy áttekintő képet nyújtson a világnak arról, milyen tevékenységet fejtettek ki ebben az irányban a szovjat- körök a német—orosz szerződős megkötése óta. Összefoglalóan a birodalmi kormány a következőket állapítja meg: A szovjet-kormány, amikor megkötötte a szerződést Németországgal, ismételten azt a félreérthetetlen nyilatkozatot tette, hogy nincs szándékában akár közvetlenül, akár közvetve, beavatkozni Németország ügyeibe. Szovjetoroszország a barátsági szerződés megkötésekor ünnepélyesen kijelentette. hogy együtt fog működni Németországgal avégből, hogy valamennyi nép igazi érdekeinek megfelelően véget vessenek egyfelől Németország, másfelől Anglia és Franciaország között fennálló háboríts állapotnak és ezt a célt igyekezni jognak, amilyen gyorsan csak lehet, elérni. Kiderült, hogy ezek a szovjetorosz megállapodások és nyilatkozatok tudatos megtévesztések voltak. A birodalmi kormánynak meg kellett győződnie arról, hogy az 1939. évben kötőit szerződésnek is Leninnek ama tétele volt a keresztapja, amely szerint lehet szerződést kötni néhány más országgal, ha e szerződés a Szovjet érdekeit és az ellenség ártalmatlanná tételét szolgálja. E baráti szerződés megkötése tehát csak taktika volt a Szovjet részéről. A tulajdonképpeni célja az volt, hogy Oroszország számára előnyös megállapodásokat érjenek el és ezzel a Szovjet további hatalmi erőforrását ké& szitsék elő. A vezérlő gondolat továbbra is a nem bolsevista államok gyengítése volt, hogy azokat könnyebben szétbomlaszthassák és adott időben leverhessél:. A moszkvai szovjet kormány nem hallgatott az orosz nép szavára, pedig az orosz nép őszintén békében és barátságbem. kívánt élni a német néppel. A szovjet kormány ezzel szemben a régi kétarcú bolsevista politikát folytatta, amivel súlyos felelősséget vállalt. A jegyzék harmadik szakasza foglalkozik azzal a magatartással, amelyet a szovjet kormány külpolitikai és katonai téren tanúsított Németország iránt a német— orosz szerződés megkötése óta. Az érdélc- körök elhatárolásakor a Szovjet Moszkvában kijelentette a német birodalmi külügyminiszternek, hogy a szovjet kormánynak a volt lengyel állam felbomlóban levő területei kivételével nincs szándékában az érdekkörébe eső államokat megszállni, bclsevizálni, vagy elfoglalni. A valóságban azonban, mint a dolgok mutatták, a Szovjet politikája ebben az időben kizárólag arra összpontosult, hogy Moszkva katonai hatalmát a Jeges-tenger és a Fekete-tenger között mindenhol, ahol csak lehetségesnek látszott, nyugat felé előbbre vigye és a bolsevizmust behozza Európába. A jegyzék emlékeztet ezzel kapcsolatban a Szovjetnek Észtországgal, Lettországgal és Litvániával 1939 októberében és novemberében kötött segélynyújtási egyezményeire és az ezekben az országokban létesített katonai támaszpontokra, Kusinen finn kommunista álkormányának megalakítására, a Finnországhoz intézett ultimátumra és a vörös hadsereg bevonulására 1939 november végén. A Szovjet — folytatja a jegyzék — 1940 júliusában megindult a Balti-államok ellen. Litvánia az első moszkvai szerződés értelmében A bécsi döntés óta ... A jegyzék negyedik szakasza Szovjetoroszország balkáni előretörése következtében esen a területen felvetett területi kérdésekkel foglalkozik. Németország 1940 augusztus 30-á Olaszországgal együttesen meghozta a bécsi döntést, hogy a román kormánynált lehetővé tegyék, hogy a nemzettel szemben vállalja a felelősséget az általa hozott területi áldozatokért és hogy ezen a területen a jövőben minden vitát kizárjanak. Németország és Olaszország garanciát váüalt a megmaradt román államért. Miután az orosz igények ezen a területen kielégítést nyertek, ez a kezesség semmiképpen sem irányulhatott Oroszország ellen. A Szovjetunió mégis panaszt emelt és korábbi nyilatkozataival szemben kijelentette, hogy a Balkánon további érdekei vannak. Ettől ez időtől kezdve mind jobban megnyilvánult Szovjetoroszországnak Németország elleni politikája. A birodalmi kormány mind részletesebb híreket kap ártól, hogy Cripps angol nagykövet már régóta folyó tárgyalásai Moszkvában kedvezően alakulnak. Vgyanúkkor bizonyító- , kot kap a Szovjetunió minden területén folyó élénk katonai előkészületekről. Németország a Szovjetunió barátságtalan magatartása ellenére is újabb erőfeszítéseket tesz a Szovjetunióval való magegye- zés érdekében. A birodalmi küd ügy miniszter meghívja Molotov urat Berlinbe. Molotov berlini látogatása mimét « birodalmi kormány kénytelen magállapi tani. hogy Oroszország csak alcltor hajlandó igazi baráti együttműködésre a hárornhatalrni egyezmény államaival, főleg pedig Német országgal, ha az hajlandó a Szovjetorosz- országtól ennek fejében követelt ár megfizetésére. Ez az ár pedig a Szovjetunió további előretörése Észak- és Délkeleteurópában. Azok a követelések, amelyeket Molotov Berlinben, majd berlini látogatása után a moszkvai német nagykövetiéi folytatott diplomáciai megbeszélések seréri támasztott, már ismeretesek a Führerneh tna a némát néphez. intézett kiáltványából. Németország — hangsúlyozza a jegyzék — ezeket ac orosz követ eléseket, amelyeket a szovjet kormány a három- hatalmi egyezmény államaival való összefogás előfeltételeként jelölt meg, természetesen nem fogadhatta el. Ezzel a háromhatalmi egyezmény államainak a Szovjetunióval való megegyezés érdekében kifejtett fáradozásai meghiúsultak. Világosan hitünl Oroszország szoros egyuií- mühödése Angliával Oroszország ezután még élénkebben folytatta mind szivósabban Németország ellen irányuló politikáját, úgyhogy világosan kitűnt szoros együttműködése Angliával. Ez az elutasító orosz magatartás 1941 januárjában ezúttal elsőizben diplomáciai téren is érvényesült. Amikor Németország ebben a hónapban Bulgáriában bizonyos biztonsági intézkedéseket tett az angol csapatok görögországi partraszállása ellen, a berlini orosz nagykövet hivatalos jegyzékben utalt arra, hogy a Szovjetunió Bulgária és a két tengerszoros területét Szovjetoroszország biztonsági övezetének tekinti és nem nézheti közömbösen ezen a területen lejátszódó eseményeket, amelyek biztonságát veszélyeztethetnék. Ezért óvást emel a német csapatoknak Bulgária és a két tengerszoros területén való megjelenése ellen. A birodalmi kormány rámutatott arra, hogy Németország minden eszközzel megakadályozza Anglia minden kísérletét, hogy megvesse lábát Görögországban, de nincs szándékában a tengerszorosok megszállása és tiszteletben fogja tartani a török felségterületet. A balkáni hadműveletek végrehajtása után visszavonja onnan csapatait. A szovjet kormány m német kormány nyilatkozata ellenére közvetlenül a német csapatok bevonulása után nyilatkozatot tett közzé Bulgária címére, amelynek egyenesen németellenes éle volt. Azt tartalmazta, hogy a német csapatok jelenléte Bulgáriában nem a Balkán békéjét. hanem a háborút szolgálja. Ide tartozik a szovjet kormánynak 1941 márciusában Törökországnak nyújtott viszontbiztosítása arra az esetre, ha Törökország belép a balkáni háborúba. Ez azoknak az angol—orosz megbeszéléseknek az eredménye volt, amelyeket a brit külügyminiszter ankarai látogatása során folytattak. A jegyzék ötödik szakasza többek között igy hangzik: A Szovjetuniónak ettől az időtől fogva mind jobban erősödik birodalomcllenes politikája és az eddig némileg homályos politikai együttműködés Szovjetoroszország és Anglia között a balkáni válság kitörésekor ez év ájr rilis elején az egész világ előtt nyilvánvalóvá válik. Most már kétségtelen tény, hogy Jugoszláviának a hárornhatalrni egyezményhez t aló csatlakozása után Belgrádion kitört pucr csőt Anglia rendezte Szovjetoroszorrzág egyetértésével. Amikor azután a belgrádi puccs sikerült, Oroszország április 5-éu a törvénytelen szerb kormánnyal, Simovicc&al barátsági szerződést kötött, hogy megerősítse a puccsistákat és az angol—jugoszláv—görög arcvonal megerősödését szolgálja. Ugyanakkor tehát, amikor német csapatokat vontuk ösize román ét bolgár területen a Görögországban mind nagyobb méreteket öltő angol partraszállás ellen, a Szovjetunió már nyílt egyetértésben Angliával hátba akarja támadni Né' metországot, amennyiben Jugoszláviát politikailag nyíltan, katonailag pedig titokban támogatja. Törökországot hátbatámadás elleni biztositással Bulgária és Németország elleni élesebb magatartásra igyekszik rábírni, valamint arra, hogy Törökország itten kedvezőtlen katonai helyzetben vonultassa fel hadseregét Thráciában, Szovjetoroszország maga erős haderői von össze n román határon, Besszarábiában és Moldvában és április else~ jen Visinkszki helyettes külügyi népbiztos hirtelen kísérletet tesz Gafencu moszkvai román követtel folytatott megbeszélés során Romániához való közeledés politikájának bevezetésére, hogy ez az országot Németországtól való elszakadásra indítsa. Az angol diplomácia bukaresti amerikaiak segítségével ugyanilyen irányban fáradozik. A Romániában és Bulgáriában felvonul német csapató' kát az angol—orosz terv értelmében igy három oldalról, nevezetesen Besszarábiából, Thráciából, valamint Szerbia és Görögország felől akarták megtámadni. Antonescu tábornok lojalitásának és a török kormány reális magatartásának, mindenekelőtt pedig Németország gyors beavatkozásának köszönhető, hogy ez az angol—orosz terv meghiúsult. A német birodalmi kormány különböző jelentésekből arról értesül, hogy csaknem 200 jugoszláv repülőgép szov jelorosz és angol ügy nököhkel, valamint szerb puccsistákkal Si• mics ur vezetése alatt részben Egyiptomba, részben Oroszországba repült, ahol ezek a tisztek ma az orosz hadseregben teljesítenek szolgálatot. Hiába igyekezett a szovjet kormány igazi szándékait ismételten elleplezni. E kísérletekhez tartozik például a norvég, belga, görög és jugoszláv követek néhány hét előtt a szovjet kormány részéről történt kiutasítása, az a hallgatás, amelyet az angol sajtó Cripps nagykövet utasítására a szovjet kormánnyal egyetértésben a német—szovjet- orosz viszonyról tanúsít és végül a szovjetorosz távirati irodának nemrég megjelent cá~ folata, amely szerint a német—szovjetorosz kapcsolatok teljesen korrekteknek tekinthetők. * ' Katonai szovjet-intézkedése?: Németország ellen A jegyzék hatodik szakasza megállapítja, hogy a szovjet kormány katonai téren is németellenes politikát folytat és egyre nagyobb összevonása történik a rendelkezésre álló orosz haderőnek a Keleti-tengertől a Fekete- tengerig terjedő egész hosszú arcvonalán. Már akkor, amikor Németország nyugaton erősen el volt foglalva a francia hadjárattal és amikor keleten csak egészen gyenge német csaptatok álltak, az orosz főparancsnokság megkezdte naayobb csapottestek rendszeres áthelyezését a birodalom keleti határára. Különösen nagyobb méretű csapatösszevoná- sah történtek Kelet-Poroszországgal és a 15- kormányzósággal határos területeken, valamint Bukovinában és Besszarábiában s a Romániával határos területeken. A Finnországgal határos területeken is állandóan megerősítették a helyőrségeket. Mindezekből megállapítható, hogy az orosz csapatokat mind közelebb hozták a német határhoz, jól lehet német részről semmi olyan katonai intézkedést nem tettek, amelyek indokolhatták volna a gyors eljárást. Az utóbbi napok megfigyelései megmutatták, hogy az orosz csapatoknak, különösen gépesített és páncélos kötolékeknek olyan arányú átcsoportosítása történt, aminek alapján a vörös főpárancsnokság abban a helyzetben van, hogy a német határ ellen különböző helyeken bármikor támadást indíthat. Mindent összevéve, a birodalmi kormány kénytelen a kővetkező nyilatkozatot tenni: Szovjetoroszország ellentétben minden vállalt kötelezettségével és éles ellentétben ünnepélyes Ígéreteivel, Németország ellen fordult. Szovjetoroszország folytatta Németország és Európa ellen irányuló bomlasztó kísérleteit. Külpolitikáját mind nagyobb mértékben németellcnes irányba állította. Teljes haderejével ugrásra készen felvont a német határra. Ezzel elárulta és megszegte a Németországgal kötött szerződéseit és megállapodásait. A bolsevista Moszkva gyűlölete a nemzeti szocializmus ellen erősebb, mint a politikai józanság. Halálos ellenségként áll szemben a bolsevizmus a nemzeti szocializmussal. A bolsevista Moszkva hátba akarja támadni a nemzeti szocialista Németországot létéért folytatott küzdelmében. Németország nem hajlandó tétlenül tűrni keleti határúnak ezt a súlyos veszélyeztetését, ezért a Führer parancsot adott a német véderőnek, hogy minden rendelkezésre álló hatalmi eszközzel szálljon szembe ezzel a fenyegetéssel. Németország tudatában van annak, hogy a most kővetkező küzdelemben nemcsak a haza védelméért száll síkra, hanem hivatása az is, hogy az egész müveit világot megmentse a bolse- vizrnue halálos veszedelmétől és szabaddá tegye az utat Európában az igazi szoeciáUs fel- emelkedés terén. (MTI.) A moszkvai kormány nem katfgaS&H az orosz nép szavam ] Németország érdekkörébe tartozott. A I Szovjet kívánságára a birodalmi kormány a második szerződésben Litvánia túlnyomó részére vonatkozólag a Szovjet javára lemondott érdekeltségéről és az ország területének csak egyik sávja maradt meg német érdekkörben. A julius 15-iki ultimátum után a Szovjet anélkül, hogy a birodalmi kormányt értesítette volna, egész Litvániát, tehát Litvániának német érdekkörben maradt részét is megszállta, úgyhogy a Szovjet mostmár közvetlenül Ke- letporoszország egész keleti határáig kiterjedt. Amikor később ebben az ügyben Németorszaghoz fordultak, a birodalmi kormány hosszadalmas tárgyalások után és avégből, hogy hozzájáruljon a további I barátságos rendezéshez, a kormány a se- I gitségért Németországhoz fordult román I kormánynak is engedékenységet tanácsolt. Azt tanácsolta, engedje át Besszarábiát és Északbukovinát a Szovjetnek. A. román kormány beleegyező válaszával egyidőben közölték a szovjet kormánnyal a román kormánynak azt a kérését, hogy elegendő időt engedjenek neki a nagy terület kiürítésére és az ottani lakosság vagyonának és éleiének biztosítására. A Szovjet azonban megint ultimátumot intézett Romániához és még annak lejárta előtt, június 28-án megkezdte Bukovina, majd egész Besszarábiának a Dunáig való megszállását. A Szovjet ezeket a területeket azonnal bekebelezte, bolsevizálta, amivel valósággal tönkretette. Amikor a Szovjet a birodalmi kormány részéről Moszhvá- I ban átengedett keleteurópai és balkáni I érdekterületeket megszállta és bolsevizál- ! ta, ezzel világosan és kétségtelenül a
