Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)
1941-05-10 / 107. szám
ellenzék HD4I május IO. Holnap kivételes ünnepe lesz a kolozsvári'magyar ág. ev. hívőknek. Önálló es független egyházközséget alakítanak, mert visszatérnek a magyarorszagi egyetemes szervezet keretébe, ahonnét a történelmi vihar két évtized előtt kitépte őket. Ami Kclet-Magyarországgal és f&zak-ErdélIyel a mult év szeptemberében politikailag történt, az történik a kicsi, alig harmadfélezer léleknyi nemes és szilárd kolozsvári magyar lutheránus közösséggel egyházilag. Visszatérés, hazajövetel. Érdemes erről a magasztos körülményről megemlékeznünk és eltűnődnünk. Már 1819-ben hatalmas lobot vetett az Önálló egyházközségbe való áttömörülés vágya városunk lutheránus hitii magyarjaiban, mint mindenütt, ahol jelentékeny számban élnek, sőt ennél a lángnál itt. Kolozsvárt föíszárnyalt a nagy kívánság is, hogy a nagymultu és hatalmas, de más szellemű nagyszebeni ág. ev. püspökség mellett egy szerényebb magyar szu- perintendencia létesüljön. Mind a két kívánságnak kiváló harcosa volt Kirchknopf Gusztáv dr. (eltávozása után vitéz Kirchknopf Kende Gusztáv), az arany- szájú és hatalmas kultúrájú lelkész, a kiváló Grátz Mór lelkész egyik méltó utóda s a közel politikai múltban jelentős szerepet játszott Feilitsch Arthur br. ny. miniszter, egyetemes egyházi felügyelő, majd Fritz László dr., az erdélyi magyar lutheránus szervezkedés valóságos vezérkari főnöke. A nagy ügyet az aradi Goí- dis László kultuszminiszter megnyerése után az aradi és bánsági vezérférfiak: Solymosi Lajos br., egyetemes felügyelő, Ambrózi Andor br., Purgly László erdélyi főgondnokok és főleg Frint Lajos lelkész, az első szuperintendens vitték dűlőre és az ideiglenes állapot után a mult esztendőben a végleges elismerést is kieszközölték a magyar lutheránus püspökség részére, amely azonban a kolozsvári hitte9tvéreket addig nem ölelhette keb- Hre. Pedig mind a két oldalról, Kolozsvár a mám és Arad oldaláról érthető volt az ösztönös és öntudatos, a szeretetteljes és ártatlan törekvése. Az erdélyi magyar lutheránusok úgyszólván mind, — még a hét- falusi csángók is — a magyarországi egyetemes egyházhoz tartoznak a világháború végéig, amely egyház minden fajta nemzetiséget (magyart, svábot, szepcsségi nemetet, tótot) magába ölelt, inig a nagyszebeni ős püspöki szervezet gyönyörű történelmi múltjával és tömören felépített nagy szellemű közösségével úgyszólván csak az erdélyi szászságon alapult és érthető mód szívósan ápolta független és kizárólagos helyzetét. Nemcsak az egyetemes magyar egyházzal összekapcsolódó hagyomány és emlék, nemcsak az áthelyezés feszélyező volta, hanem elvi kiilömbségek is ébren tartották a kolozsváriakban az önálló szervezet és az aradi szuperintendenciához való csatlakozás érzületét és érdekét. Nagyszeben és kiváló érdekvilága konzisztoriális alapon nyugszik néhány hagyományos külsőséggel is, míg az erdélyi magyar ág. evangélikusok odaátról magukba szívták a presbiteri elvet, mely csak erősödött Erdély rokon-protestánsainak szomszédságában. A Magyarországgal való szoros egységet bizonyítja, hogy majd száz év óta mindig a Felvidékről, vagy Dunántúlról hívták meg a papokat ide, mint az utolsó emberöltőben Dianiska Frigyest, Fábry Viktort, Kende-Kirchknopf Gusztáv dr.-t, Járosi Andort. S a vezérnyelv a magyar volt. Végre a mindig éberen nyilvánuló törekvés, hogy az egész kolozsvári egyházközségen belül a magyar tömb önállóan szervezkedjék — barátságos és testvéri megállapodások révén — a mult évben megindult a megvalósulás felé és a szeptemberi nagy.változás aztán régi-uj irányba lendítette azt. Még a mult évben történt, hogy az illetékes vezér-főesperesség kizárólagos népi alapra helyezkedett s ezzel automatikusan utat nyitott Kolozsvár, a beszterce- megyei Zselyk és udvarhelyi Székely- Zsombor magyar evangélikusainak az önrendelkező szervezkedés, valamint elhelyezkedés gyakorlására. A három tömb megkezdte a munkál és nemrég kérte a liszavidéki egvházkerületbe való fölvéte lét. A kérést aztán Turóczv Lajos püspök szívósén teljesítette és elrendelte Kolozsvárt a magyar egyházközség megalakulását és a tisztikar megválasztását. Miután az egyházközség másik felével a tárgyi dolgok szétválasztásában is üdvös megegyezés jött létre — természetesen a templom és temető közös birtok marad — holnapra kitűzték a kolozsvári magyar ág. ev. egyházközség megalakulását. Kimondhatatlan örömmel, megnyugvással, reménységgel. Nagy nap lesz. Nemcsak jelentős, de ünnepi és lelkes nap. Hosszú és dicső holnap kezdete. És nemcsak a kolozsvári lutheránusok, hanem az egész magyarság ünnepe, mert a kisebbségi kor kapcsai még töretlenül élnek itt. Nagy történelem, hősök emlékei rajzanak. Egyébként is mindig tisztelettel, sör nagyrabecsüléssel kellet fölpillantanunk az egész kolozsvári evangélikus közönségre, magyarra és szászra egyaránt, mint a hithiiség, a közműveltség, a szilárd és szorgalmas polgári szellem nagyszerű képviseletére. Ha csak röptében kiragadunk a közelmúlt és főleg a kisebbségi korból néhány nevet, a magyar és városi közélet számos kitűnőségének emléke vagy élő alakja elevenül meg lelkünk előtt rokonszenvesen, lelkesítve, magasztosan. A főgondnokok sorából pl. a felejthetetlenül tiszta <|s gerinces Marms* berg Sándor br.-val az élen Jármai Béla, Reményik Károly, Páter Béla dr., Hintz György dr,, körülöttük pedig ilyen hivősereg: Schneller István dr., Böhm Károly dr., Benigni Samu, Engel Gábor dr , Lám Adolf, Török Sándor, Höntz Kálmán dr., Akeszman Albert, az Andrá- sofszkiak, Koleszár László dr., Szentkirályi Samu dr., Reményik Sándor, Jászay Károly dr., stb. stb., mert ki tudná mind 'elsorolni a számos értelmiségi és keres" ikdelemipari pályán tevékenykedő jeles polgártársainkat. Mennyi oszlop, valóságos magas, egyszerű, komoly dór oszlop! Melegen köszöntjiik a kolozsvári magyar lutheránusokat az uj és nagyszerű holnap örökös küszöbén. Az egész Komelyért érdemes részt venni a jótékonyáéin magyar királyi állami sor Tűé i lmzásán . . . mert egy egész sorsjegy ára csak 3 P, fél sors jegy pedig 1.50 p. Ilyen olcsó sorsjegy nincs. mert nyereményei 4Q.3Q0 P, 20.000P. 1Ü.C00, kétszer 5.C00 P, négyszer 2.500 P, hatszor 2.000 P,húszon kilencszer 1-000 P sto., ossz.24.000 nyeiemény mert húzása már a közeljövőben: június 5-én esedékes tehát az eredményt a közeljövőben élvezheti. lozsvár és az egész Erdély nevében. Hiszük, hogy uj közösségük fokozni fogja hitbuzgalmuk hevét, szellemi, gazdasági, társadalmi, tevékenységi erejét és hatását. Reméljük, továbbra is igaz polgárai maradnak városunknak és igaz erdélyi szellemmel ápolják a hittestvériséget azokkal, akiktől külön válnak, az emberszeretet nagy kötelességét minden embertársukkal. Zavartalan magyar jövendő legyen a kolozsvári magyar lutheránus egyházközség jutalma és ajándéka. Közgyűlést tart az evangélikus egyházközség KOLOZSVÁR, május 10 (Saját tud.) A kolozsvári magyar evangélikus egyházközség vasárnap, május 11-én délelőtt negyed tizenkét órai kezdettel tartja közgyűlését. Az újonnan megalakuló egyházközség ez alkalommal választja meg tisztikarát; presbitériumát és képviselő- testületét. A közgyűlést megelőzően délelőtt 10 órakor magyar istentisztelet lesz, amelyet Járosi Andor lelkész, teol. m tanár tart. A közgyűlésnek minden 24mik életévét betöltő evangélikus nő és jérfi szavazati joggal biró tagja. Irta: DALLOS SÁNDOR Egy kicsit nyomott hangulatban élek mostanság, nem lehet csodálkozni rajta. A dolgok, amelyek eddig fényesek voltak, rendre vesznek el, sőt vesznek el az országok is. Mindig szükebb lesz a világ. Egyik nyáron például egy barátom sokat mesélt nekem Finnországról s oly sok iz volt a szavaiban, hogy elhatároztam: a jövőre ott töltöm a szabadságomat a finnek között. Nem lett belőle semmi se. Lengyelországba is ki kellett volna mennem; úgy volt, hogy az egyik könyvem megjelenik lengyel fordításban. Ennek is vége. Terveimnek világesemények állják az útját s nem harcolhatok országok ellen. Az egyén szép csendesen megbukott időközben, tulajdonképpen ezért vagyok szomorú. így találkoztam Szokrátésszal s most persze, be keli őt mutatnom. Szókratész régi barátom, iró ember, de nem ez a főfoglalkozása, hanem az, hogy bölcs. Igen, minden ismerősöm közül ö a legbölesebb ember, ezért is neveztem el Szokrátész- nak. Most negyvenhat éves, egy kicsit ősz, egy kicsit kövér s néha olyan, mintha egy kicsit lusta is lenne, pedig nem az, csak szemlélődő ember. Mit mondjuk még róla? Szereti az izes ételeket és szereti az izes borokat. De mondom, mindenek felett bölcs, aki szereti az életei. Hát ebben a nyomott, hangulatomban vele találkoztam egy kicsi kocsmában. Ült az asztalnál, előtte aranyszínű bor, néha kortyintott egyet s e vad hírekkel zsúfolt világban olyan volt, mint a derű szobra maga. Egy kicsit meg is dühödtem rá ezért a nyugalomért, mert az ember hasonlók közt érzi jól magát s gondoltam, hamarosan otthagyom. De egyszer csak minden átmenet nélkül azt mondta: f — Te, a Guggerhegyen tan egy fenyő. Egy magányos fenyő a hegyoldalon. Fekete rigók ülnek az ágain és sikkantgat- nak. Hogy ez milyen gyönyörül Kimondhatatlan! Ennél a fánál voltam ma egész délelőtt látogatóban. Csak bámultam rá, hogy az összesunyt szemhéjai közül nézte a bort és közben a fenyőt magasztalta és az epe elöntött a nyugalma miatt. — Nem vagy le egy kicsit bolond? — kérdeztem. Éles volt a hangom s ő meglepetten tette le a poharat. Értetlenség és csodálkozás volt a szemében s úgy nézett rám, mint valami kergére, aki betéved ide. 1 — Eh — legyintettem dühösen — hagyd el ezt az ostoba pózt! Csak vem akarod elhitetni velem, hogy a mai időkben, mikor igy a feje tetején áll az egész Európa és minden percben iszonyú dolgok születnek, te tudod nyugodtan élni a régi szemlélődő életedet, nem nyugtalankodsz s hogy ez a lelkesedés a gugger- hegyi fenyőfa alatt valóban őszinte? Csak nem akarod, ezt elhitetni velem? — Egyszóval — mondotta — te azt hiszed, pózolok. — Körülbelül. ! — S ha nem tévedek, valami felelős- ségrevonás is van a hangodban, hogy miként merem én ezt csinálni. így van? — Lehet. — Hát kérlek — és most nagy gesztussal félretolta a poharat — mindenek' előtt tudomásodra hozom, hogy nem pózolok s a legőszintébben érzem mindazt, amit mondok. Én valóban egy gugger- hegyi fánál voltam ma egész délelőtt látogatóban, de ott voltam tegnap és tegnapelőtt is és ott leszek holnap, sőt holnapután is. Egyszerűen odamegyek és gyönyörködöm benne. Érted? És ha a gyönyörüségérzésem ezekben a veszett időkben egy nap nem jönne magától, kényszeríteni fogom magamat, hogy ész- revegyem a szépét! Addig hajtok és verek magamban minden ideget, mig képes leszek rá, hogy megállják egy fenyőfa előtt s azt tudjam rá őszintén mondani: milyen gyönyörű! Hogy meghatódjam tőle és boldogságot érezzék a szépsége előtt. Mert én — ezt értsd meg — akármi történik is Európában, ragaszkodom a szépséghez és ragaszkodom a boldogsághoz! Én lezárom magamat és nem nézem csalt a fát. A fenyőfát a Guggerhegyen! És a hegyet. ■ Tűzbe jött. — És télen a havat, a havas hegyoldalakat, a nyulak lábnyomát, a madarak röptét: ami nekem szép és ami engem boldogít. Nézem a fényeket, az élő embert és a nőket, barátom! Igenis, a nőket, az Isten, hogy őket megáldja, milyen szépek, a mosolygásuk milyen halhatatlan, milyen legyőzhetetlen és milyen örök! Barátom, a nők mosolygása az égre van irva és egymillió ágyú nem árthat neki! ( Csak lélekzetet vett. — És a gyermekeket nézetű! És az anyákat! És Platont olvasok, ha tudni akarod, meg Horatiust! És kirendelem ezt az én szép sárga badacsonyi boromat és gyönyörködöm a színében, az Ínyemre engedem a zamatát, mert ez jó. S ha ez egyszer nem lenne, vagy elfogyna a pénzem, akkor is ragaszkodom az örömhöz s akkor azt fogom élvezni, ahogy a lábam lép, a karom mozdul, az agyam gon dolkozik. És akárhonnét is és akármilyen körülmények között is, de kiokumlálom az örömet és a harmóniát. Nevetett. — Én? Én ne? í — Egy kicsit, mintha frivol lennél Szokrátész — mondtam neki. De az asztalra csapott. — Soha barátom! Soha. Csak hitem van! Hiszek a szépben, az egyénben és hiszek az egyén boldogságra való jogában! É,s nem adom fel az életformámat! Itt, vagy bárhol, bármilyen körülmények között, az itthoni ágyamban, vagy a hideg csatákban: nem adom fel! Öröm mindenütt van, értsd meg és kell valakinek lenni, aki az örömöt vallja! Kell valakinek lenni, aki nem veszti el a fejét, aki látja a lényegei és bízik abban, hogy az egyén és a szép mindent túlél, mert ez a lényeg és ezé a kettőé a végső diadal. Nem szabad, hogy az egyén eltépje az eredendő gyökereit! Itt vagyok: egy élő anakronizmus, de mégis örök aktuá- litás. Mert, ha az emberiség élni akar, mindenek tulján el kell hozzám érkéz nie! Tudod mit? Silbakolok egy elhagyott kikötő bejárata előtt és tudom, hogy ez a kikötő még be fog egyszer népesedni. ! Elgondolkodott. — ügy vagyok, mint az öreg Kerekes. — Ki az? — Az öreg Kerekes? Egy barátom. Egy ember. Tegnap délután temették, három napja, hogy meghalt gyomorrák- bam az egyik kórházban. Két fia volt, de esztendők óta perben állt már mindkettővel és azok jóformán minden vagyonából kiforgatták. Gyűlölték, mert kemény- ember volt az öreg, makacs ellenfél és nehezen engedett. Vagy tiz nappal ezelőtt meglátogattam a kórházban, éppen injekció után volt és egyszer csak elkezdett nevetni. — Mit nevet? — kérdeztem. — Eszembe jutott, — mondta, — hogy még a tavaszon meglestem az egyik fiamat, a durvábbikat és bitangabbikat egy' kávéházban. Egy nővel ült. A nő szép volt. olyan angyal forma kis kedves és finom, ez az én bitang és komoly fiam meg csak ott ült mellette és udvarolt neki. S ahogy ott ült és beszélt és gesztikulált, nekem egyszerre hangosan nevetnem kellett, mert láttam, hogy pontosan itgyanugy tartja a fejét, ugyanugy hajlik a no felé és ugyanugy gesztikulál a kezével, mint én tettem hajdanán. Hát ez a bitang, kénytelen volt magára venni az én életformámat, használni a gesztusaimat. ha boldog akart lenni, mert csak igy és ezekkel lehetett az. Láttam, hogy a boldogság lényegével rabszijjon tartom én ezt a makacs fiamat és kinevettem, mert igy én győztem végül is, nem ő. Fölhajtott egy korty bort Szokrátész. — Ez az öreg Kerekes története — mondotta — s én pontosan ugyanígy vagyok. Tartom a boldogság formáit s el szántam magam mintául az örömnek. S mondok neked valamit: akármit csinál is Európa, a végén is nálam köt ki, mert nem lehet megfellebbezni engem.
