Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)
1941-05-30 / 123. szám
194 1 mi Jas 30. ELLENZÉK 3 Ei erdélyi mezőgazdaság lövije Irta: Szász István Á háború még nem ért véget, de any- nyit már tudunk, hogy hazánk három nagyhatalommal kerül közvetlen 'szomszédságba. Kereskedelmünk súlyvonalát a Duna folyásának iránya már előre meghatározza. Fő fogyasztónk Németország és a viszonosság elvénél fogva hazánk a német árunak egyik fontos piaca. Nemzeti társadalmunk alapja a földmi es réteg és nemzeti jövedelmünk tekintélyesebb része is az ő munkájuk eredménye. A jövedelem és az érdekében kifejtett munka azonban nem áll arányban az előbb emlitett népi rétegünk vagyonával. Természetes, hogy ezen az aránytalanságon az anyaországban eljövendő agrárreformnak okvetlenül segítenie kell. Az agrárreform Termelésünk irányát és sikerét tehát a határainkon kívül- és belül levő szükségletek helyes kielégítésén kívül, elsősorban a magyar agrárreform alakulása fogja meghatározni. Mi Erdélyben már átestünk egy agrárreformon, mely a szociális jelszavak köntösébe bujtatva, nemzeti létünk sírját volt hivatva megásni. Legalább is, akik alkották, ezt hitték . . . Tévedtek! Anyagiakban rett.enet.esen megfogyatkozva, szegényen tértünk vissza az anyaországhoz, de hasznos tapasztalatokban, lelki edzettségben és felkészültségben annál gazdagabbak lettünk. Megtanultuk, hogy ha a szükség úgy parancsolja, kevesebbel is be kell érnünk, illetve a megmaradt szükebb területen kell úgy élnünk és dolgoznunk, hogy a magunk és családunk létének biztosításán kívül, nemzeti kultúránk és elesettjeink támogatásához szükséges áldozatok meghozatalára is képesek legyünk. Ezekre gondolva, várjuk a történelmi elégtételt, melyben az erdélyi magyar ag- rárrevizió népünket — minden kétségen felül •— részesítem fog. Ennek a munkának a nyomában fog a nagy, egész nemzetünket átformáló magyar agrárreform elkövetkezni, mellyel párhuzamosan a nemzet gondolkodásmódja, sok tekintetben életformája is megváltozna és megkezdődne a társadalmi osztályaink között fennálló válaszfalak végleges eltüntetése. B termelés áiáUlása A termelés átállítása nem fog máról- holnapra megtörténni. Ez természetes is. A székelyföldi burgonya például ma (még) nem szállítható Brassóba. Ottani cukorrépatermelőinktől a botfalusi cukorgyárat elvágták. Viszont, a közeli regali termelőterületek szintén kiestek. Már pedig a Székelyföld egyik fő szükségleti cikke, melyből részben behozatalra szorult, éppen a tengeri. Az anyaországi és székelyföldi területek közötti távolság okozta nehézség a szállítási díjszabási intézkedésekkel csak ideiglenesen hidalható át. Világos, hogy egyfelől a burgonya és a cukorrépa feldolgozására, tehát könnyebben szállíthatóvá tételére, szesz-, keményítő-, illetve cukorgyárakat kell létesítenünk, másfelől kellő fajták kiválasztásával és a helyes mivelési módok kidolgozásával egyidejűleg, tengeritermésátlagainkat kell növelnünk. De ez csak egy példa, melyből a mezőgazdaság iparosodásának és bizonyos temésátlagok növelésének szükségességét olvassuk ki — a Székelyföldre vonatkoztatva. De milyen lez az általános mezőgazdasági kép? Kétségtelen, hogy az óriási hajótér- veszteség, melyet a jelenlegi háború okoz, akadályozni fogja egyelőre a gabonane- müeknek más földrészekről való behozatalát. Hazánk tehát változatlanul Európa egyik fő gabonapiaca marad legalább is a háború utáni kezdeti időszakban. Ebből következtetve, a mezőgazdasági termelés fő iránya az említett átmeneti időben aligha változik meg. Ez a megállapítás Erdélyre nem vonatkozik maradéktalanul. Az agrárreform által alakított kisbirtok nálunk valószínűleg viszonylagosan hamarabb át fog térni, a gabonanemüek mérsékeltebb termesztése mellett, a változatosabb növény- termesztésre. Erdély jövendő mezőgazdasága Kétségtelen, hogy ennek a folyamatnak a bekövetkezése nagyon is kívánatos. A takarmánynövények intenzív termelése az állattenyésztésünk előtt nem várt lehetőségeket nyit meg, ha ezzel egyidejűleg rét- és legelőgazdálkodásunk is megkapja a& eddig nélkülözött szakirányítást. Lóhere- és fümagkivitelünkre nagy feladatok várnak. Az ipari, olajos és fűszernövények termesztése és értékesítése szempontjából pedig minden más államnál kedvezőbb helyzetben leszünk, ha a közeli német piacot figyelembe vesszük. Ezeknek a termelési területét kell a saját szükségleteink kielégítése céljából is a gabonaterületek rovására lényegesen növelnünk. Párhuzamosan megindul a kenderfel' dolgozók olajütőtelepek, keményítő, stb. gyárak létesitése. A melléktermékek egy- része ismét atz állattartásnál, illetve a mezőgazdaságtól távolabb álló iparágaknál értékesül. A gyógynövény gyűjtése és termesztése a kisgazdának kínálkozó feladat. De bizonyos az is, hogy gyümölcstermelésünk eddig nem képzelt fokot fog elérni, mert éghajlatunk és talajviszonyaink erre egyenesen predesztinálnak. Európa gyümölcsöskertje leszünk. Valószínű, hogy nem a fényüzésszámhamenő. de a jó átlaggyümölua fogja a fő cikkünket képezni, melyet a szerényebb körülmények között élő tömegek is képesek lesznek megfizetni. A gyengébb J minőségből párlatok, iz, aszalváuyok, stb. fognak készülni. Álla (tenyészt ősünk fórra dalmasodás előtt áll. Sok vidéken az eddig hely tele' mii tenyésztett fajtákat újak fogják felváltani. A borzderes marba előnyei, a kapcsolatos kiviteli lehetőségek máris közismertek. Természetesen emellett, egyes vidékeinken helyre kell ál 1 ilani az egykor virágzó magyarfajta szarvasmarhatenyészeteinket. A finomabb gyapjas juhtenyésztés terén uj utakat találtunk és sertéstenyésztésünk is jelentősen meg fog változni. A külföldi kereslet következtében a gyorsabban fejlődő és szapora hús sertés fog az erdélyi tenyésztő érdeklődésének homlokterébe kerülni. Az erdélyi edzett lótipus kitenyésztése egyike a jövő legfontosabb feladatainak. A fokozott szarvasmarhatenyésztés maga után vonja a tejfeldolgozás és értékesítés kérdéseinek megoldását, illetve a néptáplálkozási viszonyok lényeges feljavulását. (A sovány tej értékesítése természetesen az előbb említett hússertés- tenyésztők bekapcsolásával válik lehetővé.) Az. apró báziállattenyésztést és tartást pedig tegyük ne csak a kiägazda, de a kispolgár közkincsévé is, akárcsak a házikertészkedést. Minden, a mezőgazdaság emelése érdekében tett erőkifejtést párhuzamosan kell, hogy kisérje a szövetkezeti rendszerünk alapos kiépitése. E nélkül felemunkát sem végeztünk. A mezőgazdaság villamosítása Még hátra van a Mezőség és a vizmo sásos lankáink fásítása, az öntözés és a mezőgazdaság villamosításának kérdése. Utóbbi a rendelkezésre álló vizierők birtokában, egyáltalában nem tartozik az elérhetetlen célok birodalmába. A földgázról nem is teszek említést, mert ez nemcsak, mint mezőgazdasági hajtóerő, de hatalmas hajtató házak beállításával, mint olcsó fűtőanyag, a téli kertészkedés és korai gyümölcs-, zöldség-újdonságok előállításánál, nyugodtan állíthatjuk, nagy szerepet fog betölteni. A feladat hatalmas arányokban bontakozik ki előttünk. Lehetetlen itt akár egy rövid áttekinthető képet is adnunk. fiz Etf-E szerepe önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy I mindez hogyan oldható meg. Kétségtelen, hogy az irányítással megbízott szervnek olyan tulajdonságokkal és hagyományokkal kell rendelkeznie, melyek a helyi viszonyok alapos ismeretének előre való fel- tételezése mellett, mélyen az erdélyi magyar népi rétegekbe gyökereznek. Az nj mezőgazdasági érdekképviseleti törvény megalkotása előtt már most figyelmeztetünk minden magyart, hogy ez a szesrv adva van. Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet, mely tökéletesen átszervezve 97. évi kő*' gyűlésére készül, él és dolgozik és képe* lesz a feladat megoldására. Haladjunk előre tehát a közel száz év óta égő fáklya világánál! EGYETEM MOZGÓ Ma, pénteken utoljára az amerikai filmgyártás csúcsteljesítménye: BSLSIáSiC Ám seiepe!(&&t HS’MÁSSY ILONA és NELSON EDDY. Következő műsor; M.®$z§to©mghogy elgázolt. A legmulatságosabb magyar film. Főszerepekben: Turay, iáver, Kabos, Pager, Erdélyi és Gőzön. fóéüféságfeijes ürnie®» keretében tartották meg <a Tudományegyetem éwgáré közgyűlését' KOLOZSVÁR, május 30. (Az Ellenzék tudósítójától.) A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem fennállása 69-ik évfordulója emlékére tegnap délelőtt az egyetemi Mátyás-király Diákház dísztermében évzáró ünnepi közgyűlést rendezett. Az ünnepi közgyűlést a különböző felekezelek templomaiban tartott hálaadó istentisztelet vezette be, melyen az egyetem tanári kara, segécltanszemélyzete és hivatalnoki kara vett részt. Az évzáró közgyűlést Bartók György' dr. rektor-magnifikus nyitotta meg, aki beszédében örömmel emlékezett meg az egyetem visszatéréséről ősi székhelyére, majd beszámolt arról a megfeszített munkáról, amellyel az egyetemet újjászervezték. — A kezdet nehézségei mellett a hathatós és szabad munkának más akadályai is erősen éreztették a maguk hatalmát — folytatta beszédét a rektor. Aki az egyetem életét figyelmesen vizsgálja és az egyetemi szellemet, mint a nemzet legdrágább kincsét szeretettel dédelgette, már évek hosszú sora óta észre vehette, hogy a korszellem az egyetem munkájának nem kedvez, sőt egyenesen az egyetem lényegét kezdte ki. — A korszellem rohanó dinamikája az egyetemek autonómiáját is szemmeüát- hatóan növekvő mértékben fenyegeti. Nemcsak ütemét akarja rákényszeriteui az egyetemre, hanem az egyetem célját is ő szeretné kitűzni, hogy azután az eszközök felelt is dirigáljon, amellyel ezt a számára kitűzött célt elérni lehet. Mi az az egyetemi autonómia? Az egyetemi autonómia az egyetem öntörvényi- ségét jelenti. Jelenti azt, hogy az egyetem a tnaga életét saját törvényei szerint élt. Ezek a törvények a szellemnek az örökkévaló törvényei és minél inkább engedelmeskedik az egyetem ezeknek az örökkévaló törvényeknek, annál teljesebb és tökéletesebb életet él. — Az egyetem soha sem nézheti, hogy vájjon kellemes-e, hasznos-e neki vagy valaki másnak az a munka, amelyet végez, csak azt szabad néznie, hogy vájjon tevékenysége és alkotásai igazak-e, vagy pedig nem. Az elmúlt keserves esztendők a napnál világosabban mutatnak Széchenyi igazságára: „A legnagyobb ajándék a kiművelt emberfő.“ Ezeknek az éveknek nyomása és terhe alatt még bizonyosabbá és még erősebbé kellett válnia a hitnek, hogy az isteni Gondviselésnek sajátos céljai vannak ez- zel a nemzettel, amelyet azért teremtett, hogy általa az emberiség gazdagabbá és dusabbá legyen. Ez a mi elhivatásunk. Ennek az elhivatásnak a szolgálatába kell állnia a kolozsvári egyetemnek, hogy lehessen útmutató nemcsak Erdély számára, hanem az egész magyarságnak lehessen erős kősziklája és szolgálja azt a tudományt, amely tisztán és világosan buzog a magyar szellem mélyéről —• fejezte be nagyhatású beszédét Bartók György dr. rektor. Bartók György dr. rektori megnyitója után bejelentette, hogy hagyományos szokás szerint a rektort adó kar egyik tanára tudományos értekezést olvas fel a közgyűlésen. A mostani alkalommal dr. Várady Imre, a bölcsészetkar dékánja kellett volna értekezését megtartsa, kit azonban betegsége megakadályozott ebben. Helyette Mészöly Gedeon dr. értekezett „A legrégibb magyar vers magyarázata“ ciinen. A tudományos értekezés után a tudománykarok dékánjainak jelentése hangzott el és az év folyamán kiirt pályázatokra beérkezett dolgozatok megjatalma- xása. A rektor magnifikus záróbeszédében örömmel állapította meg, hogy év folyamán az egyetem diáksága dicséretesen végezte tanulmányait. A Szózat eléneklése után az egyetem tanánkara és a közönség a központi épület előcsarnokába ment át, ahol leleplezték Ferenc József, az egyetem névadójának mellszobrát. A szobrot gróf Hunyadi József b. t- t. és felsőházi tag gondozta 1919 óta dunántúli kastélyában és most visszaszármaztatta Fadrusz János márványszobrát az egyetemnek. A szoborleleplezési ünnepélyén Miskolczy Dezső dr. prorektor, az egyetem felsőházi tagja mondott beszédet. > Az ünneplőközönség innen az egyetem Aulájába vonult, ahol a hősi halált halt hallgatók emléktábláját leplezték le. Az emlékbeszédet Szentpétery Zsigmond dr. prodekán mondotta, aki a mai diákság figyelmét hivta fel arra a nemzedékre, melyik legnagyobb kincsét, életét áldozta a hazáért. Az emléktábla utolsó két aranybeiü« sora ragyogott az ünneplők felé: EMLÉKEZETÜK LEGYEN MINDÖRÖKKÉ ÁLDOTT A REÁJUK VALÓ EMLÉKEZÉS segítse elő a föltámadást Hz engedélyek számának korlátozását kérik a kolozsvári bérkocsisok KOLOZSVÁR, május 30. A Bérkocsisok Ipartársulata a napokban emlékiratban kérte a város polgármesterét, hogy a bérkocsi viteldiját emelje fel. Amikor legutoljára megállapították a dijakat, akkor még 12 fillér volt a zab kgr.-ja s ma 36 fillér. Baj az is, hogy Kolozsváron igen sok a bérkocsi, mert a megszállás alatt a városi tanács nemzeti ajándékként osztogatta a monostoriaknak a bérkocsienge. délyeket. Ennek következménye, hogy ma százharmincöt bérkocsi van a standon, amikor a fele is elég lenne. A kolozsvári bérkocsisok között csak 53 magyar van, a többi román és kettő zsidó. A monostori bérkocsisok iparengedélyeikkel valóságos üzérkedést folytatnak. A tulajdonosok majdnem havonként változnak és sem a városi, sem az állami adókat nem lehet a tényleges tulajdonosokon behajtani. A bérkocsi-ipar válságát — mondják a bérkocsisok — csak úgy lehetne megoldani, ha az iparengedélyek számát korlátozzák. A tanács a bérkocsisok viteldijemelési kérését a napokban fogja tárgyalni.
