Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)

1941-05-29 / 122. szám

# ] 0r32^ShÍ2 túr "UiUPEST r IM aiH a t Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-utca 16., I. emelet. Telelőn: 11—09. Nyomda: Igyetem-utca 8. szám. Telelőn zz.: 29—23 ALAPÍTÓ US: BftRTHAMIKLÓS Kiadótelaidonos: PBLIIS R. T. Kolozsvár. Előfizetési árak: bavoala 2.73. negyedévre 8, félévre IS. egész évra 32 pengS. LXII. ÉVFOLYAM, 122. SZÁM. CSÜTÖRTÖK KOLOZSVÁR, 1941 MÁJUS 29, ÉRA 10 FILLÉR j ÉLE I^IE«» Í^Bb flz Erdélyi Pdrí gíű&uÍő gyűlésén elmondja grő! Teleki Béla elnök — Mélyen meghatódva vállalom el ezt a tisztséget, amely Erdély magyar ságának politikai vezetését jelent' és amelyet az elmúlt huszonkét év alatt mindig a magyarság ügyét önzetlenül szoljgáló férfiak foglaltaik eh Amikor pedig ezért, mint az Erdélyi Párt meg­választott elnöke mondok köszönetét nekik azért az önzetlen munkáért, amely lehetővé tette, hogy ma itt, a töretlenül fennálló magyarság uj meg­szervezésének örömünnepét ülhetjük, ugyanakkor mindnyájunk nevében kell, hogy köszönetét mondjak a névtelenek száziezifefnek, akik öntudatos kitartá­sukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a ve zetők munkája eredményes legyen. — Meg ke<! állapítani, hogy vissza­térésünk óta az Erdélyi Párt nagygyű­lése az első egyetemes' olyan átfogó jellegű poétikai megnyilatkozás, mely élethűen adja vissza Erdély népének felfogását, meggyőződését és egész ér­zésvilágát. Első alkalom tehát, hogy egyhangúlag a visszacsatolt terület ma gyár népe nevében megállapíthatjuk, hogy az 1918-as összeomlás következté­ben előállott délkeíeteurópai helyzetet és Erdélynek Romániához történt egy­oldalú csatolását népünk soha és egy pillanatig sem tekintette végiegees ál­lapotnak és lelke mélyén nemzetünk minden egyes tagja abban az erős és rendíthetetlen hitben élt, hogy el fog következni a történelmi igazságszol­gáltatás órája. A bécsi döntés tehát, amelyért állami életünk felelős irányí­tóinak. elsősorban Főméltóságu Kor­mányzó Urunknak, honvédségünknek és a két nagy baráti nemzet vezérei nek Hitler Adolfnak és Ben'to Musso­lininak legmélyebb hálaérzetiinket fe­jezzük ki, Magyarország történelmi jogai mellett részben figyelembe vette népünknek a visszatérésre irányuló egyetlen vágyát és legfőbb akaratát. Megállapíthatjuk, hogy a román kor­mányzat az eltelt huszonkét év alatt nemcsak hogy nem teljesítette a Páris- körüli békeszerződésben vállalt kötele­zettségeit, hanem népünket emberi lét­alapjában támadta meg és bűnös terv­szerűséggel tarthatatlan helyzetbe so dorta. Kijelentjük, hogy addig is, mig el nem következik a történelmi igaz­ságszolgáltatás í,eljes befejezése, min­den erőnkből segíteni kívánjuk kor mányzatunkat ama törekvésében, hogy dé erdélyi testvéreink személyi és va gyonbiztonsága nyugodt emberi életre b'ztositva legyen. — De teljes bizalommal tekintünk kormányunkra arra nézve is, hogy elfo­gadott programunk megvalósítását, ami tökéletesen megfelel az oly fájdalmas körülmények közt elvesztett minis/ tér elnökünk, Teleki Pál politikai ha gyatékának és Bárdossy László m'nisz tér elnök ur parlamenti bemutatkozó beszédeben vázolt gondolatainak, min den erejével támogatni fogja. A most megalakult Erdélyi Párt nevében őszin­te szeretettel üdvözlöm azt a kormányt, amelyik szerető gondoskodással fordul a felszabadított Keíetmagyarország és Erdély felé, amelyiktől mindig megér­tést tapasztaltunk kéréseink iránt és amelyiktől bizalommal várjuk, hogy irányítani, vezetni fogja azt a magyar újjáépítést, amelyikben pártunk a konstruktiv magyar erőkkel együtt, egységesen fog háta mögött állani, — Magyar Testvéreim! Mélyen átér- zem a súlyát és felelősségét annak a tisztségnek, amelyet az irántam meg­nyilvánult bizalom reám ruházott. Lel kiişmereteken nem is vállalhatnám ezt a terhet és felelősséget, ha nem bíznék abban és nem tudnám biztosan, hogy pártunk valamennyi tagja átérzi azt a felelősséget, amit a magyarság és első­sorban szőkébb hazámc, Erdély jövője nek alakulásában hordozunk. , — Magyar Testvéreim! Az Erdélyi Párt hivatása — úgy érzem — mesisze túlmutat Erdély sajátos kérdése'n. Olyan méretű átalakulás előtt áll ma Európa és ezzel talán mondhatjuk, hogy a világ, amelyhez foghatót csak az an­tik világát követő középkor kialakulá­sa, a reformáció, az ipari forradalom, vagy a nagy francia forradalom jelen­tett. Az egymást követő nagy történelmi korszakok mindig fejlődést jelentettek. A kortársak azonban ritkán ismerhették fel azokat a végső igazságokat, ame lyeket koruk adott az emberiség szá­mára és igy ma talán mi sem ismerhet­jük azokat. De meg tudjuk állapítani az irányt, amely felé haladunk és ez a? egészséges emberi életformák megvaló­sulása feié mutat. A közösségi érzés és közösségért való munka fokozása, a tár­sadalmi ellentétek és válaszfalak lebon­tása. A munka és a munkás megbecsü­lése és védelme, az elesettek támogatá­sa és munkába állítása, hogy a társada lom minden egyes tagja megtalálja a maga helyét és érezze a maga értékét a társadalomban. A liberális korszakkal szemben a nagyobb szociális 'gazság megvalósulása az, ami felé ma Európa igyekszik. Ez a legmélyebb értelme a fascizmusnak és a nemzeti szocializ­musnak is, amelyek jelenlegi formájuk­ban forradalmi jelenségek, de mihelyt céljukat elérték, le fognak higgadni és a forradalmon átesett európai társada lom megtartó és örök eszméik jegyé ben alakul ki. Az erdélyi magyarság a kisebbségi sors nyomása alatt azonos irányban fejlődött a nagy nemzeti for­radalmak társadamáv al. Nemzeti öntu­datuk mélyebb lett, közösségi gondola­tuk pedig erősebb. Más eszközökkel, más körülmények között indultunk el az európai fejlődés utján, de hiien ősi erdélyi hagyományainkhoz és szelte műnkhöz, megtartva sajátos magvarsá gunkat. Nincsen tehát szükségünk for­radalomra, nincsen szükségünk az ide­gen forradalmak külsőségeinek lemáso fására, sem azok harci eszközeinek utánzására, mert társadalmunk már túl­jutott a forradalmi perióduson. A ki­sebbségi életben ugyanis végrehajtot­tuk a magunk belső revízióját és a ma gyár gondolat életképesnek bizonyult. De szükségünk van az 'elért eredmé­nyek kiegészítésére, megerősítésére, továbbfejlesztésére és hogy ezzel és ez­által elősegítsük hazánk fejlődését és harmonikusan kapcsolódjunk be az uj európai rendbe. Méltón történelmünk­höz, hagyományainkhoz és európai el hivatottságunkhoz. — Az uj társadalmi rend sarokpontja annak felismerése, hogy a közösség érdeke meg kell, hogy előzze az egyén érdekét. És hogy a közért dolgozó egyénnek egyéni értéke, képessége és teljesítménye kel! hogy érvényesülését megszabja. Ugyanakkor pedig a telje3 felelősséget kell hogy vállalja és vi síelje ténykedéseiért. Alapos meggon dolások után ebben a szellemben szer­kesztettük meg pártunk hivatalos pro -íramját, amelynek gerincét az egységes szociális kiegyensúlyozott magyar tár­sadalom kiépítése képezi. A felszabadí­tott területek magyarságának pedig ugyanakkor történelmi jóvátételt kívá­nunk, de figyelemmel arra is, hogy itt nemzetiségek élnek veUhfk együtt és az uj magyar nemzeti államunk kiépi tése csak akkor tetőzhető be, ha annak valamennyi polgára szervesen illeszke­dik be az állam egységes keretébe és megtalálja abban megélhetésének és boldogulásának lehetőségét. — De a történelmi jóvátétel nemcsak a megszállás két évtizedének erőszak okozta veszteségeit hivatott pótolni, hanem azt a megelőző liberális évtize­dek vétkesen könnyelmű nemtörődöm sége miatt a magyarságot főleg földiben és tőkében ért vesztesegeket és azt a hatalmas veszteséget 's, amit az 1848 at megelőző századok harcainak magyar vérvesztesége okozott. Ki kell terjed­nie tehát ennek a gazdasági élet min­den vonalára, elsősorban a földre. Gva korlati agrár és hitelpolitikával és terv­szerű és céltudatosan végrehajtott tele­pítési politikával, aminek alapját a ha­zatelepülő földműveseken kivül főleg a székely népfelesleg kell, hogy képezze, kettős célt szolgálva, hogy ugyanakkor, amikor a túlzott székelyföldi népsűrű­séget megritkítjuk é® ezáltal az otthon maradóknak nagyobb életlehetőséget biztosítottunk, a telepítéssel ezt a hasz­nos elemet megmentjük az elkallódás- töl és megerősítjük ve'e magyarságunk ban meggyengült területeinket. — Az ipar és főleg a kereskedelem átalakítása ugyanezt a célt kell, hogy szolgálja. Különösen hangsúlyozni sze retném, hogy az átállítás mai menetét veszélyesnek látom. Túlságosan a fel­színen mozog és inkább látszatra dol­gozik. A lényegben kell az átállítást el­érnünk, hogy az erre kiképzett vagy átképzett szakemberek élethivatást lás sanak az iparban vagy kereskedelem­ben és azt saját erejükből fejlesszék, mert csak ezáltal tudjuk azt magyarrá és kereszténnyé tenni. — Ezek az elgondolások igen jelentős számú munkaerőt fognak igényelni. Az eredményes megoldás pedig egy olyan vitalitást, kezdetben igénytelenséget és szívósságot követel az e téren is uj honfoglalásra indulóktól, hogy ezt a ré teget helyes szelekcióval, a tehetségek felkutatásával feltétlenül a népből keli meríteni. Ez nemcsak a kereskedő és iparos pályára vonatkozik, hanem ép pen ug}r a középosztály felfrissítésére is. — Magyar Testvéreim ! Valamennyien egyetértünk abban, hogy történelmi jó vátét.elünk fajtánknak általános feleme­lését és megerősítését célozza. Széles népréteg életszínvonalának emelését a népegészségügyi és a kulturális hely­zet megjavítása kell hogy megelőzze. Mi ennek a gyakorlati módja? — Ebben a kérdésben is, mint min­den nagy erdélyi ügyben, azonos a fel fogás. Az értelmiség és mindazok, ak'k az állami vagy társadalmi életben a nép szolgálatára vannak áUitva és ren­delve, hiánytalan és gvetemes népszol­gálatot kell hogy végezzenek. Ennek a gondolatnak a megvalósítását hatható san fogja elősegíteni az alulról jövő értelmiségi utánpótlás. — A megfelelő szellemben történő nevelés, a kis magyar egységek és mun­katerületek vezetőit oda kell kösse a néphez, hogy tanulmányaik vagy szak­képesítéseik befejezése után ne össz­pontosuljanak csak a városokba, hanem vállaljanak teljes sorsközösséget az őket kibocsátó népréteggel. Aminthogy általában a közszolgálatiba lépő tisztvi­selőket, tanítókat, orvosokat, 's köte lezni kell arra, hogy mielőtt bárki is városokban vagy akár minisztériumok­ban elhelyezkedhetne, előzőleg megha­tározott időre köteles legyen faluszol­gálatot végezni. Ez az egyedüli módja annak, hogy mindazok, akik később ve zető. irányító tisztségeket érnek el, a magyar életet necsak a város szemszo gén és necsak az irodák levegőjében és szellemében lássák. Az államnak pedig gondoskodnia kell arról, hogy az ilyen faluszolgálatot teljes'tök megfelelő, előnyős heyzetbe jussanak és végzett munkájuk eredményeképpen jobb elő­meneteli lehetőségekkel rendelkezne nek. — Úgy érzem, hogy jelen van itt ma Wesselényi Miklós és erdélyi kortársai nak fenkölt szelleme, akik ebben á te­remben mondták ki 1848 május végén az erdélyi un'ót. Azokban a nagy idők­ben, amikor az emberiség ismét egy nagyobb lépéssel haladt a társadalmi fejlődés utján. Ebben a szellemben ki­van az Erdélyi Párt dolgozni a magyar egység és a társadalmi fejlődés jegyé ben. Ez meg 's határozza jellegét: kon­krét feladatok elvégzésére hivatott párt vagyunk, amelyik az egységesítést hi­vatott Erdély életszínvonalának feleme­lésével és a lelkek összehangolásával munkálni. A két évtizedes kisebbségi élet vesztesége' mellett egyedüli érték az a felismerés, hogy a társadalmi ősz tálykülön.bség kiegyenlítődése a közös munkában, a népiség, a keresztény s-zel- lem és a szociális haladás eszméjével legbiztosabb alapja a jobb magyar jövő­nek. Ezen akarunk felelősséggel és lel­ki' smetretesen dolgozni és azt a keresz­tény tiszta magyar szellemet, amit itt a szükebb Erdélyben. Szatmáírban, Szi­lágyban és Biharban az elnyomás két évtizedén át megőriztünk és ami a sors csapásai alatt csak tisztult és erősödött, az egyetemes magyarság szolgálatába kívánjuk állítani messze, az Erdélyi Párt fennállásának Idején túl is, az újabb ezetrév megalapozására. — Erre kérem az Istein segítségét és áldását. 4L I

Next

/
Thumbnails
Contents