Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)

1941-05-25 / 119. szám

J99 I ai i fas 26. TzLltUN Z QR mmm 4 kolozsvári Henazeii Szisakáz átszervezéséről f(B.) Frdély, főként Kolozsvár közön I fié^ét érthető érdeklődéssel tölti el' a kérdés: m1 lesz a kolozsvári szín házzal, vagy ahogyan hűsítőnkét éven át nevezték: a Magyar Színházzal, mi tesz színészeivel és egész személyzeté­vel? Kemény János báró. aki e színház áldozatkész fenntartója vodt s aki kü­lönösképpen ismeri ott e falak között minden ember értékét és érdemét, vaj jón m-nt a magiujhodó kolozsvári Nemzeti Színház tiszteletbeli főigazga­tója érvényesítheti e tapasztalatait és jószándékait a szervezkedés személyi ügyeiben és vájjon Táray Ferenc, akit a Nemzeti Színház teljhatalmú igazga­tójává neveztek ki, miképpen egyezte­ti össze ebben az átszervezésben az ér demesség és értékesség nehéz problé máját, hogy közben szolgálja iisi az egy üt t m ü k ö d é s h a r irtó n i áj át. A feladat, amelyet most Táray Fe rencnek keli megoldania, nem egysze­rű. A cél az ö szemében semmiesetre sem lesz más, minthogy művészi szem­pontból a nemzeti és tradicionális kö­vetelmények teljes figyelembevételével minél inkább biztosítsa az igazgatásá­ra bízott intézmény színvonalát. Hogy a kolozsvári Nemzeti Színházat való­ban az ország második színházává te­gye. Ezzet a kérdéssel egyidejűén érzéke nyen érint azonban itt mindenkit a második kérdés is: mii lesz tehát egyen kint és összesen azokkal a művészek­kel, akik a román megszállás idején itt közöttünk hűségesen kitartottak, akik egye-egy, szivünk felé 's magyarázható mondat, vagy szó hangját a nyílt szí­nen jelentették, akik eizt jelenteni mer­ték s akik a legprimitívebb operettje lened egy-egy mozdulatától kezdve a legnehezebb dráma allegorikusán is felfogható mondatáig el nem mulasz­tották sohasem, hogy magyarságunkat, nemzeti öntudatunkat minden szigu- ranea ellenőrzés kereszttüzében is vál­lalják és megváltják? Nem először szólunk nyilvánosan erről ä kérdésről. É« nem tudjuk elkép zelfii, hogy felfogásunkat, mely Kolozs­vár közvéleményének is felfogása, ne osztaná a legmesszebbmenően az uj igazgatóság abban a tekintetben, hogy a felszabadulás ténye, a mostoha sorba kényszentett magyar színjátszás ko­lozsvári tényezői közül — legyen az színész, vagy di<s^ letimunkás — egyet­len ember számára sem jelenthet hát rányí, kárt, vagy ami rnég súlyosabb lenne: kenyértelenséget. Nem hisszük, hogy Táray Ferenc addig egyetlen együttest, egyetlen előadást is megnéz ne bárhol az országban szerződteriési szándékkal, am'g a kolozsvári színház minden egyes tagjának képességéről megfelelő szerepkörben a legszeretöbb szándékú vizsgálódással meg ne győző dött volna. Mert hisszük, hogy ha Tá ray Ferencet sorozatosan itt látjuk majd a színház nézőterén és e vizsga lódás legjobb szándékait is ott érezzük majd szivében és szemében, önmagától szűnik meg minden ilyen aggodalom. Akik, szeretnek zavart csinálni fon­toskodó értesüléseikkel, természetesen ebben a kérdésben sem mulasztják el az egyenetlenségek elültetését. De kérdjük, ki tételezheti fel tisztességgel a felszabadított Kolozsvár Nemzeti Színházának vezetőiről, hogy bárhon­nan, bárkit is e színpadira kívánnának hozni mindaddig, amíg azt, akinek a szerepköréről szó van, előbb jóakarat u tárgyilagossággal meg nem nézték. Senki sem lehet annyira elfogult, hogy egyrészt ne kívánja szabad Ma gyarországon a színművészet tökélete­sebb színvonalának biztosítását, mint amennyire azt a megszállás nehezebb körülményei között meg lehetett való­sítani, Természetes, hogy többet és még művészibbet várunk az egész szí nen a Nemzeti Színháztól, mint »meny­nyit a Magyar Színháztól — minden hősi erőfeszítése mellett is — kaphat­tunk. Természetes, hogy az érdem, ha nem párosul elég művészi értékkel, nem lehet elég szempont Táray Ferenc szemében sem egy művészileg többet biztosító személyi megoldás elszaíasz tására. De az ilyen megoldás nem kép­zelhető el másként, csak úgy. ha a sze­mély, kit magasabb művészi célok szolgálata miatt ér mellőzés, vagy hát­rány, a pálya, vagy az élet egyéb vona­lán legalább egyenrangú kárpótlást kap. És ha ez már nem is a Nemzeti Színház igazgatóságának a dolga, fel­tétlenül kell hogy e fontos szempont­nak felelős gárdája legyen, mielőtt a színház művészi szempontjainak érvé válik nyesitésére kerül a sor. Különösen hangsulyozottá azonban a személyi megoldások ügye olyan esetekben, amikor a Magyar Színház bármelyik olyan tagjáról van szó, akinek a helyére művészi érték többletet egy esetleges uj személy szerződtetésével nem is biztosíthatná­nak. És gondolunk itt elsősorban azok­ra a tehetséges kolozsvári művészekre, akik a román uralom kényelmetlen életkörülményeit kitűnő pesti ajánla­tokkal sem cserélték fel akikor, amikor mások ezt a cserét álmatlan éjszaka nélkül percek alatt ügyesen megcsinál­ták. I Nem mondunk tán vele semmi disz- barmonikusat, ha azt állítjuk, hogy a kolozsvári közönség is érzékeny. Okos és közérdekű dolog ezt az érzékenysé­get olyan intézkedésekkel megjavítani, melyek fokozzák és nem csökkentik az intézkedések iránt a bizalmat. A kolozsvári Nemzeti Színházba .ugyanaz a közönség iár majd, remél jük igen lelkesen, mely a kolozsvári" Magyar Színházat látogatta. És amely az el bitorolt román állami operát min­denkor messze elkerülte. liedJeü véglegesen megállapifiák §s szerdán már a nagygyűlés elé terjesztik Erdélyi Párt programját Áz Bpdélyi Párt nagygyűlésére meghívták a magyar társadalom valamennyi vezető személyiségét KOLOZSVÁR, május 26. (Az Eililelnaék munkatársának jelentése.) Bárdossy László ininiszttereilnök és a kormány tagjainak az Erdélyi Párt parlamenti csoportjánál tett lá­togatása után a párt törvényhozó tagjai Bu­dapesten kétnapos értekezletet tartottak, amelyen megbeszélték a párt programjával és a szervezeti szabályzattal kapcsolatos kér­déseket. A párt parlamenti csoportjának tágjai hétfőn érkeznek Kolozsvárra és kedden dél­előtt értekezletet tartanak a párt kerületi elnökeivel, valamint a leendő intézőbizott-sá­gi tagokkal!. Ez alkalommal kerül megbeszé­lésre a pártprogram, valamint a szervezeti szabályzat, amelyet szerdán terjesztenek a Kedj^t nagytermében tartandó nagygyűlés elé. Értesülésünk szerint a párt nagygyűlésén a kormány képviseletében megjelenik báró Bánffy Dániel földmüveléöiigyi miniszter, aki a gyűlés során fel is fog szólalni. A pártvezetőség a nagygyűlésre meghívta az erdélyi magyar élet valamennyi vezető személyiségét és közigazgatási, valamint ka­tonai hatóságok vezetőit is. A nagygyűlésre Kolozsvárra érkező delCgá­SB Önzetlen támogatást önzetlen támogatást kér az erdélyi ma­gyar közönségtől á jobb forsra és főleg jobb munkára hivatott EMKE számára a Keleti Újságban tett nyilatkozatában Sán­dor József. Elmondja, hogy az EMKE va­gyonának 90 százaléka ,,odaát“ maradt és horribile dictu, neki a fel nem vett fize­tések fejében 233.000 pengővel tartozik a nagymultu intézmény, amelynek adminiszt­rátora. ügyvezető alelnökc, főtitkára, pénztárosa ő maga egy személyben és egy­ben legnagyobb alapitója. Valóban vigasztalan a kép, amit Sándor József fest, de a tények talán még vigasz­talanabbak. Az erdélyi közművelődés fellegvára, legfőbb irányító Szerve és központja kel­lett volna, hogy legyen az elmúlt 22 esz­tendő alatt is az EMKE. Erdélyi embert azt hisszük felesleges megkérdezni, hogy ezzej tezmben mi volt és mit végzett. Pedig akkor a vagyon még rendelkezésre állott. Tizenkét tisztviselő irányította az adminisztrációt. Azokban az időkben r.z EMGE és a Szövetkezetek sem dolgoztak több tisztviselővel. És mégis próbáljunk meg csak egy kis összehasonlítást. Nem tudjuk, hegy pirulnunk, vagy bosszankod­nunk kellene-e miatta. Erdélynek éppen az az ereje, jövőjét biztositó géniusza, hogy akadtak emberek, akik úgyszólván a sem­miből teremtettek nagyot és maradandót. Az EMKE programja ugylátszik fordított volt. Pejig milyen végheletleniil sokat te­hetett volna. De hagyjuk a múltat. önzetlen támogatást kér Sándor József a közönségtől. Az erdélyi magvar közön­ség sokat és sokfélét támogatott és támo­gat ma is önzetlenül. De talán Sándor Jó­zsef is belátja, hogy ez az elszegényedett közönség csak ott támogathat, ahol áldo­zatkészségének gyümölcseit is látja. Er­délyben leszoktunk arról, hogy vizet hord­junk a Dunába és csak azért hozzunk ál­dozatot, hogy a nemes hagyományok pora belepjen egykori piramisokat, vagy arra kényszeritsen előkelő férfiakat, hogy le­mondjanak az önzetlen adakozás nemes tet­téről. És még egyet. Tiszteletünk Sándor Jó­zsefé. De nem azokc a férfiaké, akiket maga köré gyűjtött, hogy emeljék a par- nasszus felé. Ezek az urak egy kissé túlsá­gosan hívei voltak annak a demokráciá­nak (igen finom kifejezést használunk), amelyen a kisantanj nyugodott, amelynek köszönhettük Trianont és amely oly „libe­rálisan“ bánt átívelünk kisebbségi sorsunk­ban. Tiszteljük az elveket és a meggyőződé- seket, de ha azok szemben állanak nemze­ti érdekeinkkel, legszentebb törekvéseink­kel, akkor szem beszállunk velük. És tisz­teljük a nagy kort és a magas méltóságát is, de csak ha ereje és tekintélye munkát teremt és gyümölcsöket hoz. Meggyőződésünk, hogy az Crdélvi ma­gyar közönség 22 év csendjét elfelejti és velünk együtt önzetlenül siet az EMKE támogatására, ha megjelenik az első kiad­vány és elhangzik az első előadás . . . ma­gyarán, ha munkát és eredményt lát áldo­zata nyomán. „Minden népi egyesinek joga van saját néni életét folytatni" tusok c6 vendégek elszállásolásáról máris megfelelő intézkedés történt. A párt köz­pontja a vendégeket részben szállodákban, részben magánlakásokban helyezi el. Mint jólértesült bdlyen kijelentik, a nagy­gyűlést. amely reggel kilenc órakor kezdődik a szokásoktól eltérően nem követi közebéd. hanem a megválasztott elnöki tanács és az intézőbizottság tagjai rövid ebédszünet után azonnal tanácskozásra ülnek össze, hogy a napirenden lévő kérdéseket letárgyalják. A pártvezetőség ezzel is kifejezésre akarja jut­tatni azr a szellemet, amely mindenek elé a munkár helyezi. kormányzói biztos társaságában. Ä dísz­közgyűlésen megjelent Ugrón Gábor v. b. t. t., Sztojka Sándor püspök és más előkelőségek. Amikor a miniszter az ülésterembe lé­pett, a jelenlevők lelkesen megéljenez­ték. Hodinka Antal nyugalmazott egye­temi tanár mondott ezután magyar és ru­szin nyelvű üdvözlő beszédet s háláját fejezte ki Koznia Miklós dr.-nak a Kár­pátaljai Tudományos Társaság életrehivá- sa körül kifejtett tevékenységéért. A kor­mányzói biztos válaszbeszédében elmond­ta, hogy a ruszinok hozzá fordultak, hogy a társaság megalakítása iránti óhajukat a kormánynál tolmácsolja. Boldoggá tesz — mondotta — hogy a kormány olyan I nagy megértést mutatott a kérdés iránt. Ezután Hómon Bálint % állás- és köz- oktatásügyi miniszter mondott beszédet s hangsúlyozta, hogy a n-agy magyar életközösségben a ru­szin nép külön népi egyed, élete szer­ves kiegészítője a magyar Szent Korona országában éló magyarságéval, de joga van u népi életre. Idézte az elhunyt Teleki Pál mondását, amely szerint minden népi egyednek joga van saját népi életét folytatni. A kormány ma is ezen az álláspontén van. A díszközgyűlés közönsége lelkesen megéljenezte a minisztert, majd Hodinka Antal mondott köszönő beszédet. A Kár­pátaljai Tudományos Társaság végül Kó­mán Bálint vallás és közoktatásügyi mi­nisztert és Kozma Miklós dr. kormányzói biztost tiszteletbeli taggá választotta. HALÁLOZÁS Schuller Lajos kereskedő /. hó 24-én el­hunyt. Temetése 26-án délután 5 órakor lesz a temetői kápolnából. (Muniyán P. Fiai vál­lalat.) UNGVÂK. május 26. (MTI.) Az un0 _0,, ........................ v^ri művészeti hetek alkalmából Kárpát- I résztvett a Kárpátaljai Tudományos Tí aljára utazott Hóman Báliul közoktatás- saság diszközgviiléséu Kozma Miklós ügyi miniszter is és vasárnap fél 12-kor ár­dr.

Next

/
Thumbnails
Contents