Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)
1941-05-18 / 113. szám
I # 194 1 mii ut 17. ELLENZÉK mmm X A Rákóczi-emiéhmü A régmúlt, kedves magyar idők emlékeztetője volt U Szász jenes jelé vezető utón, a kolozsvári és gyalul határ találkozásánál álló Rákóczi emlélwszlop. Különleges, ódon külsejű, fehérre meszelt, magas emlék, tetején hatalmas kőgömb- hel... Mint elsőéves monostori gazdászok sokszor mentünk el előtte, amikor a határból a városba bejöttünk s sokszor elgondolkozva olvastuk a néhány sort, mely az országát vándorának emlékezetébe idézte, hogy valamikor, régesrégen, 1660 május 20-án azon a helyen kapta halálos sebét a gyaluinak elnevezett csatában II. Rákóczi György. Mik or huszonkétévi keserű száműzetés után a mult év őszén megint visszakerülhettem ólmaimban oly sokszor látott, hosszú, nehéz esztendőkön át mindig visszavágyott szülővárosomba, első utam kivezetett a város határába; oly jó! esett, mint érett férfinak, végigbarangolni a városon s lábam talán önkéntelenül is kivitt oda, ahol 1918—19-ben u monostori gazdasági akadémián a mezőgazdálkodás alapjaival ismertettek meg régi tanáraink, akik' közül oly sokan elköltöztek már közülünk. akik nem érhették meg. amit pedig ők is de sokszor sírtak el magukban velünk együtt: lesz még kikelet Kolozsvár felett... A visszatérés első napjaiban fájó szívvel láttam, hogy amint, a város utcáiról eltűnt a hosszú idő alatt a sok jellegzetes, rég megszokott alak és arc. épp úgy eltűnt a gyalui országúiról is a messze fehérlő. monumentális emlékoszlop s helyébe korcs, modern, néhány terméskőből összerótt oszlopot emeltek kegyetlent es kegyeletien kezek — nehogy elrontsa a háta mögé épített román Növénynemesítő és Vetőmagvizsgáló Állomás épületének kilátását. Az emléktábla román szír rege szinte szószerinti fordítása a régi, klasszikus rövidségü, de a magyar nemzet egyik történelmi eseményét megörökítő szövegnek... Azóta is többször vitt arra az utam s állandóan figyeltem, vájjon mikor tűnik el az oszlopról a románnyclvü tábla s mikor lesz a román „Gheorghe Rákóczi“-hol ismét, magyar Rákóczi György? Vártam, de hiába, mind a mai napig. Nem tudom, kire tartozik ennek az emlékműnek a sorsa, ,’e úgy érzem, fel kell emelnem a szavamat Ez az emlékoszlop, hogy úgy mondjam, ma a „haduk utján“ áll: vájjon mit gondolhatlak azok a német vitézek, azok a magyar katonák, akik előtte robogtak és robognak ma is el; így becsüljük meg mi, magyarok nemzeti nagyjaink, történelmi nagy eseményeink emlékét?... Hét hóna]) eltelte után is románnyelvü emléktábla hirdeti a magyar történelem egyik véres napját a magyar Kolozsvár területén?. . Vagy csak a város belseje a fontos?... Elég volt csak az ,.árva“ farkast eltávolítani Mátyás szobra elől?... Tegnap, mikor megint a Rákóczi-emlék előtt mentem el, örömmel láttam, hogy egy elég nagy koszorú jótékonyan fedi be a tábla román feliratát, úgy, hogy a rávésett. betűket nem tehet elolvasni; de kérdem, mi lesz, ha a koszorú fenyőága lehullatják tiileveleiket s megint ordít majd a ..Gheorghe Rákóczi?“ Nem kell-e a kőtáblának, mely még ma is ilyen feliratot visel, elpirulnia?... Magyar szeretettel, kolozsvári szívvel hívom fel az illetékesek figyelmét, sőt javasolom: állítsák vissza a régi formájába az oszlopot, hogy úgy említed fék, fehéred jelt és villogjon messzire, mint a régi, boldog időkben; higyjék el nekem: ha ez megtörténik, ismét az ősi. kincses Kolozsvár egy darabja fog visszatérni azok emlékezetébe, akik gyermekkorukban itt éltek s a régimódi, de kedves oszlop meszi- sziröl fog feltűnni azoknak, akik a világháború vér zivatara után, száműzetésben születve, csalt most térhetnek od > vissza, ahonnan atyáink', anyáink élete kiszakadt s ahol mindenki annyira otthon érzi magát. A tábla pedig magyarul hirdesse az utókornak mondanivalóját. (R. J ) Ä dáko-román kérdés régészeti megvilágításban A kérdés lényege, hogy a románok felfogása szerint, ők, mint a dákok és rómaiak utódai, őslakók Eidé'ybeu, történeti joguk van a Duycsztertul a Tiszáig eső területekre. Ha én őslakó vagyok valamely területen, annak magam adok nevet. Ezzel szemben tény, hogy a románok Erdély nevét (Ardea!) a magyar Érdély-ből vették át. Ha a mugya- rok előtt lakták Erdélyt, miért hozták magukkal az egyszerűbb települési forma, a fa' lu, jelölésére az albán cătun és sut neveket és miért csinálták a magasabb fokú települési forma jelölésére oras-t a magyar városból. Ha ők dák-római utódok, miért vették át az erdélyi megye- és község-, meg városneveket a magyaroktól sokszor alig változtatva rajtuk, máskor meg kissé a maguk nyelvéhez idomítva fCsik—Ciuc, Háromszék—Trei Sen íme, Bélafalva—Belafalva. Deine—Deine, Kovászna—Covasna, Galamb falva—Galambfalau, Olt falva—Oltfalűu, Rákos—Racos, Ze- telaka—Zetelaca stb. stb.) És mivel magya" rázzák, hogy pl. a 460 székelyföldi község közül 74 százaléknak magyar eredetű a neve, 19.5 százalékuk szláv, 14 százaléknak ma' gyár vagy szláv, 14 százaléknak nem tudjuk megállapítani az eredetét s egyetlenegy sincs, amiről azt mondhatnék, hogy román eredetű. Hogy a 22 évi megszállás alatt ezeket kiforgatták eredeti mivoltukból, tíz visszafelé nem bizonyít semmit. Ruházati darabjaik megjelölésére miért vették át a magyar nadrág (nădrag), csizma (cizma), a bolgár sapka elnevezésére a bolgár, illetve orosz (căciulă) szót? A mesterségek jelölésére miért voit jó a magyar szűcsből formált suciu, a magyar asz* * talosból alakított astaius, a magyar csizma' diából csinált cismar stb. szót? És az állatjaik nevét (Tisza, Burkus, Vilepitelléh okét. Az. első telepi lés III. Bein királyunk nevéhez fűződik, aki Eogurtisme- gyében ad nekik helyet, hogy a betörő kanok ellen batárőrszolgálatat teljesítsenek. A második Róbert. Károlyhoz, aki 1355-ben Mikolafűt Bogdánt a népével Szófia környékéről Máramarosbu telepíti, hogy a tatárok ellen teljesítsen határőrszolgálatot 1346-ban azonban, amikor a kolera és a székelyek a tatárokat alaposan kiirtották, népe jó részével átszökött s megalapította a moldovai fejedelemséget. A régészeti leletek tanúsága szeiirit is tény a dákok erdélyi uralma, csak annak határait, mérvét nem ismerjük pontosan. Az is elvitathatatlan tény, hogy a rómaiak a Kr. u. 201, 202, 205 és 206‘ban vívott harcok rendjén leverték őket. egy részük elesett, sok előkelő követte királya, Buteebista példáját, aki kardjába dőlt, öngyilkos lett, egy részük behódolt, sokan a későbbi római birodalom határain kivü 1 húzódtak s onnét kellemetlenkedtek ellenségeiknek. A római hódi tás fokozatos volt, jó 50 évig tartott, ami arra is világosságot vet, hogy az elmenekült szabad dákokkal nem volt könnyű elbánni. A túlerő győzött. Erdélv a rómaiak Daciaja lesz. Megindul itt is a római élet, gyökeret ver a római kultúra, táborhelyek, városok. falvak, majorok keletkeznek, amelyeket kitűnő utak kötöttek össze. De bizony az így megszállt pontokon kivid hiába keressük a mély gyökerű, messze világító és hotó római mivelődés elemeit. És ha a megült pontokon felszínre került emlékeket vesszük vizsgálat alá, azt tapasztaljuk, hogy mindeniken roppant jegyes társaság telepedett meg. Voltak ott asc unusok, afrikaiak, hythiniaiak, sxriaiak, fri- gek, dolicheiek, görögök, keltők, galaták, EDISON-mozgó Tel. 3180. Figyelem ! Csak egy pár n*pig látható: JSSSEJJSMES IfiSSE IHMES JUSSÉ IHMES a nép bálványa, az imádott bandita, a hős, akit mindenki szeret. Számozol* helyek! — Előadások kezdete: 3, 5, 7 és 9 órakor! rág. Bojtos, Rendes—Rende, Sziluj, Pajkos— Pajkos stb. stb.) miért kölcsönözték szintén a magvaroktól? Itt is ismétlem, hogy a megszállás idején erőnek-erejével meghonosított Floare, Fb)- ricu, a Virág helyett visszafelé nem bizonyít. Az ősfoglalónak, őslakónak egész életberendezkedése, működése harmonikusan kellene hogy beleilleszkedjék az eredet keretei közé s vissza kellene tiikiöznie azt is, hogy a vándorlása rendjén milyen népekkel érintkezett, azoknak mit adott s azoktól mit vett át? Ez utóbbi tekintetben nagyon inomós adataink vannak, amelyek egyáltalán nem szólnak a dák'római eredet és folytonosság ínel- ’ett. A juhászat ős foglalkozásuk. Mégis a töröktől vette át a cioban és vătaf szavakat. Még az anyaországban sem őslakók! Az ottani (Oltenia, Muntenia. Moldova, Bukovina, Besszarábia) 278 folyó- és pataknévből 65 bolgár, 71 ukrán, 8 szláv, 45 román, 28 magyar, 24 kún, 19 tatár, 4 ősrégi, köze ebbről megfejthetetlen, 15 más, szintén megfejthe tetlen és csak 15 latin eredetű. És ezek sem keletkeztek a XIII. század előtt! Ivr. u. 410-ben a gótok végigpusztitották Rómát, Calabriát, ennek pásztorlakósai részben ekkor keltek át a keskeny Otrantói szo- roson s telepedtek meg a mai Albániában. 410—800 közt külön néppé alakultak, a görögöktől álvették a keresztény vallást, 587- től kezdve az Északról lehuzódó szlávok tengere veszi körül őket. Ezek keresztelik el őket vlach-a knak, valach-oknak, volocho k" nak, aminek jelentése: pásztói. Kr. u. 1182 elölt nem is lépték út a Dunái. 1186-ban Péter és Ászén bolgár, vezérek lázadást szítottak Byzanc ellen, ebben részf vettek a valachok és a Havasalíöldön lakó kunok is velük tartottak. Leverettek. Menekülniük kellett. Merre? A Duna balpartjára s onnét tovább. Valójában 118 f ben. 1193- ban és 1195-ben indul meg a nagyobb mérvű kivándorlás és különösen 1208-ban. 1242'től, de főképpen 1369-től kezdve egyre sűrűbb rajokban lepik el Erdélyt. Íme annak a magyarázata, hogy a már említett anyaországi folyó- és pataknevek csak a X11T. század utáni időből származhatnak. Nem Ivón foglalók, hanem részben beszivúr' gók, betelepítettek. Okleveleink tannak, amelyek megmondják, hogy hova mikor lebányász pirusták stb. stb. Tehát: temérdek szerencselovag, idegen telepes és katona kereste meg itt a maga kenyerét. A vezetőség úgy a polgári, mint a katonai életben, romaiakból tellett ki. Már Caesar megtiltotta volt, hogy a tartományokba a vezetőségeken, hívül római elemet vigyenek, mert már kezdtek mutatkozni Itália elnéptelenedésének szomorú jelei. Az idegenek magukkal hozták szokásaikat, erkölcseiket, vallásukat, aminek számta'an emlékeit őrizték meg a szobrászati és felirati emlékek. * Ezek az emlékek Kr. u. 260-ig terjednek, azon rul itt inár nem faraglak római szobro- Ealt, nem metszettek római feliratokat. És Kr. u. 257-ben megszűnik Erdélyben a római pénzverés is! Miért? A keleti betörések már bizonytalanná tették a tartomány római létét. Egy darabig lo dozzák-foldozzák a határokat. a békét, a vége mégis csak az lesz, hogy Rómának ki kell vonulnia Erdélyből s azt a gotoknak kell átengednie, akik már 260-ban kezdenek irt berendezkedni, 274 után egy fia rómait sem találunk itten. Még a tartomány nevét is e vitték magukkal a Duna jobbpartjárai, Moesiába, amelyet ezután Dacianak hívnak. Könnyein ment, mert nem volht itt gyökerük s a kelleti csapások oly nagy erejűek voltak, hogy lehetetlenség volt' aízokkal szembeszállni, azok élöl megbújni. Mindezt hívem megírja P avius . Vopiscua, Sextus Rufus és Eutropius. 376-ban a htinnok az urak Erdélyben, 568-ban az avarok veszik birtokukba. Min- denik nép ilth.agyta i t4 élés ének .nyomait, emlékeit temetőikben, azok sirmeblékleteiben, szórványosan felszínié kerülő leletben, de bárhol is végezlek légyen kutatásokat, sehol semmi nyoma sem került ki annak, hogy a dákok és a rómaiak említése lilán itt bármily kis töredékekben, vagy szétszórtan éltek, dolgozlak volna. Ismerjük a bolgárok i t hl ét ét. egyre több bizonyítékunk vau arra nézve is. hogy a honfoglaló magyarság Erdély tekintélyes részét megszállta, birtokába vette. A dákok és rómaiak utódairól nem vet felszínre semmi emléket a föld. A román megSzúlás idején .tárták fel a hu- nyadmegvti Koszfesd egyik dák várát. A/, itten feilszinre kerüld em ékek részben a kora vaskor vegétől (Kr. e. V. /..) valók, réi/.- ben u Kr. e. 1. sz. derekáról származó ken»- k.efta holmik, részben'-romái importok, vagy római minta után készült emlékek. Kevés keleti hatás i-. érzik itten. A var építési rend szere keltű. Kimondottan dák dolgot még nem leltek, holott várni lehetett é. kell, meri ez egyike volt a legjobban megépített, nagyobb dák váraknak. Nekünk kötelességünk lesz, mindla Roska professzor, hogy a hozzáférhető helyeken folytassuk ezt a munkát, hogy a dák kérdéssel kapcsolatos különböző kérdésekre fényt derítsünk. És tisztázni fogjuk az Erdély középső és északi részében dáknak mondott római telepek s táborok kérdését is. A föld t. i. nem hazudik, hiven őrizte meg az elmullt korok emlékeit, azok a szinigazságot vallják az elfő gúla Dánul kérdezőnek. 1921 és 1922 szeptemberében a Műemlék bizottság Erdélyi Osztályánál: megbízásából Roska professzor tárta fel a besztercenaszód- megyei Várórja község régi román temetőjét. Akik erőszakolták ezt az ásatást, a római folytonosságra vártak itten feleletei. Egy primitiviis főtemplom homokkölapjait fedte fel. amelyek megmondták, hogy a templom, amelyik valamikor itt állati, késöbarokk Ízlésű, lehetett. A 297 feltárt sir roppant szegény- volt. Jórészt érmeket lelt bennök. Ezek legrégebbike // Ulászló magyar királiy 1516- beli eziistdénáriusa volt, a legtöbb érem azonban a XVIí. és XVIII, századbéli való volt. Más természetű emlékekben, mellékletekben is roppant szegények voltak a temető sirjai. XVII., XVIII, századbeli csizmavasa' lásokat, üveggyöngyöket, rossz ezüstből készült fülbevalókat, kapcsokat lelt egy pár sírban. A sírok fejéhez a környéken nagy bőségben előfordulói, szürke homokkőlapokat helyeztek, amikre kereszteket karcoltak az elhunytak hátramaradottjai. Primitivus, egyszerű, inkább néprajzi vonatkozású dolgok ezek! A folytonosságra tehát itten nem kaptak feleletet, adatot. Javasolta volt a professzor, hogy kutassunk más, régen elhagyott román temetőkben, de nem ha lgatták meg. A jövőben azonban ebben az irányban tovább fognak kutatni, hogy igy megkapják a pro és contra-érveket. Ugyancsak Roska professzort bízták meg, hogy keresse meg azt a helyet, ahol a mára' marosmegyei Konyhán Miholafia Bogdán lakóháza állott. A hagyomány fenn is tartotta ennek emlékét, de a megjelölt helyen foganatosított ásatások rendjén semmiféle települési nyomot sem lelt. Geht-1 a románok maguknak sajátítják ki, holott bolgár volt. Vára ott állott Gyahvi. Utánakutatnak majd. Eddig csal: egy XIV. századbeli, gótikus vaskulcs ismeretes, ami állitóag olt került felszínre. És iparkodnak majd megfejteni a Mén Marót várának kérdését is, akiről tudjuk, hogy bolgár eredetű volt, de a románok magukénak követelik. Az ásatások megmondják majd, hogy hova is osszuk. A föld nem hazudik, a föld az évezredeken, évszázadokon át magába rejlett emléke!,: révén igazán beszél hozzánk' s megfelel maid a most még megfejthetetlen kérdésekre, f fő, hogy az igaz beszédet mindenki elfogadja. A földből kikerült emlékek mondják el nekünk azt is. hogy hazánk területén sokfélo nép élt. lakott, alkotott, ki hosszabb ki rÖ' videbb ideig. Az itt é'és. az itten való munkálkodás, az építő és alkotó munka folytonossága azonban attól az időtől kezdődik, amikor a magyarság nem mint beszivárgó, nem mint telepes, hanem mint honfoglaló a vérével váltotta meg a maga számára ezt a földet. Dr. Roska Márton professzornak az Erdélyi Muzeumegyesület Bölcsészet-. Nyelv- és Történettudományi szakosztályában 1941 április hó 16-án tartott előadása nyomán. VJ TüZIF 4 ÁRAKAT ÁLLAPÍTOTTAK MEG ROMÁNIÁBAN. Bukarestből jelentik: A közellátási államtitkárság a tűzifa maximális arát jelentékenyen felemelte. Eszerint az alábbi felsorolt vasuli állomásokon a bükk-, platán-, akác-, szil- és gyertyánjn-tíruk tiz tonnás vagonokban a következők: Temesvár 890 pengő. Arad 354. Szeben 335. Brassó 340. Torda 310- Balázsfalva 330, Lúgos 330. Bogaras 315, Déva 300, Gyulafehérvár 300. 4 tőig} és cserfa ára h) tonnás vasúti kocsikbat átadva. 15 pengővel magasabb, inig a fáz nyír-, hars- és rr árfa 83 pengővel ol esőbb. \ < i
