Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)
1941-05-02 / 100. szám
1941 májas 2. ELLENZÉK rreiHMM 5 JJkv^M^zékí Ötdo$üz& }cuta& (fául a ticttéh,'f &<zinc dóit KOLOZSVÁR, május 2. A tárgyalási terem előtt alig néhány ember várakozott a lépcsőház melletti padokon. Csendesen beszélgettek, némelyik cigaretta- , csutakot szorongatott bütykös ujjai között, mások kenyeret rágicsáltak. csak János bácsi szortyogtatta rendületlenül szutykos makra- pipáját. Komoran nézett maga ele, szeme sem rebbent, csak a szája széle rânduit egyet-kettőt, amikor szippantott az öreg jószágon. Úgy látszott, semmivel sem törődik, semmi sem érdekli, ami körülötte történik. Ázsiai nyugalommal bámult maga elé, de azért az esze kerekei veszekedett gyorsasággal száguldottak a gondolat országalján és agya pihent erővel fogta fel a körülötte történő dolgokat. Időnként komoran emelte fel fejét és rosszaié szempikantássa! nézett végig a mellette ülőkön. — Nynghatnátok már — mordult, reájuk -— rná megint igen sokat tudtok beszélni . . A többiek riadtan hallgattak, visszaféléseink nem mertek, mert az ores nagy tekintély odahaza és ők tulajdonképpen most az ő dolgában jelentek meg a törvény előtt. Igaz, hogy alperesként szerepel az öreg és a pad túlsó végéről a felperes, toszomszédja nézegeti vasvilla szemekkel, de János bácsi ezt nem veszi észre és igyekszik a tekintélyt minden eszközzel fenntartani a kétköblös, cgyigás, koldusfajtával szemben. Régi ismerősöm az öreg János bá, szülőföldem közelében egyik tanyatelepen látott napvilágot s gyermekkorom számos zsenge emléke fűződik hozzá. Szemében pillanatra valami örömlángot láttam felvillanni, amint megpillantott, de aztán ismét visszasülyedt hallgatag komorságába. — Hát csak begyiittem, — szűrte a szót a pipaszár mellől1 — ezzel vóna egy kis elintézni valónk — szólt s bütykös hüvelykujjával vállán keresztül szomszédja felé bökött. Kíváncsi voltam, mi hozhatta ide az öreget és beültem a tárgyalóterembe. Ott rendszerint mindenkinek megered a nyelve és sokszor olyan dolgokat mondanak el, amit maguk sem akarnak a szájukon kiereszteni. Valami komor, elíenál hatatlan ereje van felettük a törvény hatalmának s a bíróság előtt vádlott, tanú, panaszos, remegő-szepegő kis figurává válik. Nemsokára már int is az einök s az ajtónálló altiszt harsány hangon szól ki a folyosó csendjébe: — Keserű Sánta János, Palkó Balogh István .. . Kényelmes lusta mozgással lépegetett előre a vádlott, mögötte a panaszos és tanuk ká- szolódtak. —- Sántha János, — szólt komolyan a tárgyalást vezető elnök, — lépjen csak köze- Iébb .. . magát kártáritésért perelte be Balogh István, 200 pengőt követel. A járásbíróság meg is ítélte az összeget, de maga nem volt haj-andó fizetni, felebbezett. Mik a mentségei, mivel tudná igazolni magát. Figyelmeztetem, hogy a vád komoly s magán- vagyonrongál'ásért súlyos Ítélet várhat magára. — Nem tartozom fizetni, nem én vagyok a hibás. A barackfáért perelt be a szomszéd, azt mondja én törtem le, pedig én nem vagyok hibás, nem az én munkám vo’t . . . — Egyetlen termő gyümölcsfám volt, — siránkozik a panaszos, — hatéves gyönyörű oltovány. Szegény ember vagyok, ugyszólva ez volt az eltartóin. Hat kis családom van odahaza hogy fogok jövőre kenyeret adni a szájukba? Tavaly is szinte félmázsa őszibarack termett rajta. Két pengőt is megkaptam kilójáért a telepen . . . Három éve ez a fa tartott el minket. Most teljesen megsemmisült. Derékban törte ketté ez a vén bolond. — Nana, — inti az elnök —- vigyázzon magára., válogassa meg alaposan a szót, mert maga is könnyen törvényre kerülhet, nem olyan kedves ám vádlottnak, alperesnek lenni. — Biza nem a‘, — bólogat János bácsi is — nem Í9 tudom mért kerültem én is ide, egy rongyos barackfáért, egy hitvány, korhadt ótoványért. Aztán nem is én vagyok az oka, hogy letörött, hanem maga az ördög Igaz, hogy én is rajta vótam. amikor kettérepedt. de nem ok nélkül másztam fel rá. Az ördögöt akartam róla lekergetni . . . A teremben hirtelen ijedt csend támadt. A hallgatóságon végig libabőrözött valami halk rémület és a szemek szivárványhártyáján rebbenve tágult szét a pupilla. Legelőször az elnök nyerte vissza hidegvérét s komoly hangon figyelmeztette az alperest: — Felszólitom, hogy ne próbálja a bíróságot dajkamesékkel félrevezetni. Tanácsolom, hogy adja elő a történteket úgy, ahogy volt és ne igyekezzék meggátolni az igazságszolgáltatás munkáját. — Már pedig az úgy volt, ahogy mondom — bizonykodik János bácsi —, megmondhassa azt akárki ezek közül s — könyökével enyhe mozdulatot tett a mögötte állók felé. — Úgy történt az kérem, hogy amikor a miénkek megjöttek az őszön, vagy talán egy-ket nap el is telt már azután, mikor egy hajnalon kimentem a kertembe. — Csak röviden, röviden — figyelmezteti ismét az elnök, nincs sok időnk meséket hallgatni. — Rövid ez kérem, ennéi már rövi debb nem is lehet — bértődik meg János bá —, mert amikor kimentem a kertbe, hogy hozzálássak az almaszedéshez, hát csak látom, hogy az egyik pónyik fámra telepedik az. ördög. Az volt az, csak az lehetett, maga az eleven ördög. Az éghül jött le s ráte epedetf. a rakott almafámra. Lila is volt, kék is és ott lengett, lengedezett az ágak tetején Bizony kivert a meleg. Beszaladok a házba, szólok a feleségemnek, aztán kapom a hosz- szu létrát, támasztom az almafának s műszók a vasvillával felfelé. De az ördög se volt rest. Amint megbillentem a viUabegyivet, csak felszökken az ághegvekrcl s úszik a levegőben a szomszéd kertje felé. Mi lehetett, ha nem az ördög. Reszkető inakkal másztam le a létráról s utána mentem a szomszédba a sövényen keresztül. Az ördög akkor már rá volt telepedve a barackfára s a farka rácsavarodott az ághegyekre. Eu se voltam rest. Felmásztam a fára s be’edöftem a villát. Csak egyet pukkant s már úgy összezsugorodott, mint a disznóhójag. De ördög volt az, mert valami kénköves lehelet szállott ki be* • lőle. Akkor történt aztán a baj, mikor bemásztam, mert korhadt vo't már a barackfa és beszakadt a villája a csizmám alatt . . . Láthatóan kifáradt az előadás alatt. A nehéz élmény emléke még most iá nagy hatással volt reá. — Hát maga mit szól a történtekhez? — kérdi az elnök mosolyát rejtegetve a felperestől — mit tud hozzáfűzni az elmondottakhoz? — Nem volt az ördög instálom— mondja a panaszos —, tudjuk azt jól mindnyájan, tudja biztosan a naccságos elnök ur is. csak éppen Janos bácsi nem akarja sehogy sem elismerni. Mert ballony volt az kéiem. kicsi kék gázbalony, azt nézte az öreg örödöguek. Meg is tudtuk másnap, hogy ünnepély volt a bevonuláskor a bányatelepen s onnan szaladhatott el a kis ballony. Akkora lehetett csak, mint egy jól felfújt disznóhólyag, még magam is láttam messziriil, de már akkor döfte is feléje a vasviUát János bácsi. Aztán a gyönyörűséges szép fám csak odalett . . . — Na jól van, — szól komolyan az elnök — hát nem tudnának szépen megbékülni’ Csúnya dolog az, hogy a szomszédok állandóan civakodjanak, marakodjanak temmise- gek miatt. Egyezzenek meg és menjenek haza békességgel. Maga is engedjen a követeléséből, az alperes se makacskodjék. Mindig jobb a sovány egyezség . . . A tanuk is közbeszólnak, puhítják minden oldalról a perlekedőket s öt perc alatt készén van az egyezség: János bácsi viseli a perköltségeket s három évre haszonélvezetre adja oda egyik barackfáját, amelyik úgyis a szomszéd telke mellett van. Kéuyelmes-kométosan kecmeregnek kifelé a tárgyalóteremből. János bácsi most utolsónak marad s mikor a küszöbre ér, komolyan visszaszól: — Azért csak az ördög volt az mégis. Elvitte vagy húsz pengőmet, ráadásul a gyönyörű barackfámat is... (n. k.) Szociális állam felé SZÉKELYUDVARHELY, április 21. Az ősszel bevonuló magyar csapatok vezetői meUett minden vármegyében megjelent tgy- egy megbízott ja aíz Erdélyi Szociális Szervezetnek, azzal a feilkdatitaü, hogy addig is, amíg a magyar áűtiarn o> viszonyok kiegyemsuiyozó- dásával nagyobb méretű társadattomépitó munkába kezdhet, enyhítse a létfenntartási gondokat ott, ahol' erre a legégetőbb szükség van. Két évtizeden ár betegre fárasztóit, hajszolt és kizsákmányolt népünk részére a Szociális Szervezet az első segélyt volt hivatott megadni, amely után a beható, áttekintő, alapos kezelésnek kelH megindulnia a ráristadal- mi élet heíyes felépítése érdekében. Ez a gyors segítség Udvarhely vármegyében az eltette félév -idatt o"Jyan méretű volt, hogy amint a számadatokat leírjuk, el keld hallgatniok azoknak is, akik örök päniässzaS az ajkukon méltatlankodni szoktak és a segítő munkákká és munkásaikkal szemben is kifogásaikat már e megyében is kezdték hangoztatni amellett, hogy az országos vonatkozásban ezt még hamarabb megkezdték, semmi engesztelő Szempontot sem véve figye- lembe. Az Erdélyi Szociális Szervezet Udvarhely- megyében 1940 októberétől 1941 március végéig a következő kölcsönöket, segélyeket és juttatásokat adta: Kisipari kölcsönök címén 46 250 P. Háziipari kölcsönök cimén 18.494 P. Állatvásár’ási kölcsönök cimén 44.131 P. Vegyes kölcsönök cimén 84 581 P. Fafel vásárlási kölcsön címén 130.000 P. Mun ka k ép r ei*e ne k segélye címén 14.000 P. Terményben, anyagokban és eszközökben ta következő értékben végzett juttatásokat: Gyapotfonatatt adott 53.88 P. értékben, 226 pár cipőt 38.354 P. értékben, 12 szövőszéket 468 P. értékben, 306.400 kgr. búzát 79.664 P. értékben, 1676 pár ingyen gyermekcipőt 25.140 P. értékben, 150 darab ingyen gyermi&knadrágct 5.200 P. értékben, 130 drb. ingyen gyermekcipőt 25.140 P. értékben. A juttatások összesített értéke 532.420 pengő. Az a megcsonkított kicsiny ország, amelynek az elmullt esztendőkben legnagyobb kötelessége az volt, hogy minden pénzét a hadsereg felszerelésére fektesse be, képes vollít arra, hogy egyetlen, aránylag kicsiny felsza*- baditott vármegyéjébe a társadalmi bajok enyhítésére 6 hónap allaitlt több, mint félmillió pengőt fektessem be. Hálával! adózik a vármegye lakossága az ország vezetőinek és az Erdélyi Szociális Szervezet irányit óinak eme tevékenységéért. 1 cél nem segély, hanem segítség Örömmel' gondoláink arnai a többezer emberre, aki az Erdélyi Szociális Szervezet tevékenysége álf.al jobb megélhetéshez jutott. Azokra, akiknek nagy családja eflflátásána fejős állatot, búzát, burgonyát, cipőt, ruhát, háziipari munkaalkalmakat, fájukért péutft, gyapot fonalat, köHcsönökeit tudort adni ai Szervezet. Az elmúlt nehéz télen iSokezer ■embernek Udvairhelymegyében az által vo’t hajléka és eledele, hogy a Szociális Szervezet I munkásai otthonukban felkeresték, helyzetüket kivizsgálták és ahol a vtailósúgo® szükségei látták, nem késtek megadni a lehető segítséget. A Szociális Szervezetűnek nem atz volt a célja, hogy segélyeket osszon, ami ál'tail csak úgy adjon, hogy semmi ettlienszolgáltafáist ne várjon .•■3. juttatóit tök Hanem a cél az volt, hogy segiitséget adjon olyanoknak, akiknek saját ereje nem volt elég arra, hogy megélhetésük állapjait megerősíthessék, de akik a kívülről jött segítség felhasználásával anyagitag lábra tudnak állni és a kapott segítséget becsületesen visszaadják oda, ahonnan kapták, a Szociális Szervezethez, hogy ta Szervezet az igy visszakapott pénzt újabb megsegítésre használja fel másoknál. Jl szociális magyar állam felé Ezek a szempontok vezetik a magyar kor- [ mányzatot abban, hogy most, a féléves gyors- 1 segély időszaka után az Erdélyi Szociális Szervezetet megszűntei! és ennek jogutódaiként minden megyében megszervezi az Országos Nép- és Családvédelmi Alap keretébe tartozó Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezetét. Ennek célja az, hogy ® megye minden családjáról felvegye az adatokat, számon vegye, hogy hol, kinek, miilyen se>- gitséget kell adni ahhoz, hogy mtgéáhetésé- ben bizftositva legyen és a szövetkezeti élet könnyű üzleti formájában részesítse kö’esön- ben a családokat. Egyben feladatta a közjóléti Szövetkezetinek az is, hogy mindenkinek a gondo'kozásmódjált olyanná alakítsa át. hogy létre jöjjön az egvséges szociális világnézett, mely szerint mindenkinek az egész közösség érdekében úgy keM tehetsége, képességei és adottságai szerint kifejtenie erőit, hogy ezáltal saját maga és családja is äegjobban boldogulhasson. A magyar szociális állam felé a kibontakozás megindult. S bár még a kezdet kezdetén van ez a kibontakozás, semmi kétségünk sincs uffedől, hogy az elkövetkező években a szociális kérdések megoldása éppen oílyan nagy erővel történik meg, mint amilyen nagy erőket és pénzeket eddig a hadsereg felszerelésére kelttetit a magyar államnak lekötnie. Ennek <a szociális mumkának kez.ességét látjuk abban, hogy fél esztendő alatt Udvarhely- megyébem félmillió pengőnél többet forditort az Országos Nép- és Családvédelmi Alap népünk anyagi megerősítésére. A most minden vármegyében az alispánok elnöksége állatit megszerveződő Közjóléti Szövetkezet rend1- szeresiti és kiszélesiti ezt a szociális álllarn kialakulásáért folyó tevékenységet. SZIGETHY BÉLA. Véglegesítései: a kolozsvári rendőrsége” KOLOZSVÁR, május 2. (Sóját tud.) Ismeretes, hogy az erdélyi területeknek az anyaországhoz történt visszacsatolása után a hazatért városok rendőrkircndeilségeihez úgy a fogalmazói, mint a felügyelői és kezelői kar ban, számos rendőriszlet és tisztviselőt vezényeltek ki. A katonai közigazgatás megszűnte után úgy a kolozsvári, mint a többi erdélyi városok rendőrkirendeltségei a rendőrkapitányság jellegét kapták, majd utóbb megszűntek a kivezénylések is és ezzel egyidejűleg végleges áthelyezéseket eszközölt a belügyminisztérium. Ez év május elsejével a fogalmazói karban a szolgálat érdekében a következő rendőrtiszteket helyezte át véglegesen Kolozsvárra a belügyminiszter: Dr. Borbola Jenő rendőri őtanácsort Szegedről, dt. Csutak Béla főtanácsost Budapestről. dr. osdo'ai Zsögön Géza readőrtaná- cst»?vr Péeirről, dr. Deák Viktor rendőrtaná- c.so»t Sn-gedrők dr. Székely György rendőrkapitányt Pécsről, dr; Papp Zsigmond rendőrkapitányt Lökösházáról, dr. Ujvárossy Miklós rendőrkapitányt Szegedről, dr. Juhász József rendórfogalmazót Turkcvéről, dr. Versén yi Pál rendőrioga'rnazót Csorigrádról, dr. Hajdú Géza rendőrkapitányt Biharkeresztes- ről, dr Tóth Jenő rendőrkapitányt Komját- ról és Görög István rendorfogahnazót Budapestről. A felügyelőkarbau a következő rendőrtiszteket helyezték át Kolozsvárra: Vitéz Rád nóti István rendőrfőfelügyelőt Balassagyarmatról, dr. Boross Andor rcndőifőfeíügyelőt Kassáról, dr. Buzáth Lajos rendőríeUigyelőt Budapestről, Kovács István feiügyelőgyakornokot Szombathelyről és dl. Dcmén Cyula felügyelőgyakornokot Budapestről. Áthelyeznék továbbá Kolozsvárra a detek- tivtestület élére Eördögh Zoltán detektiveso- portvezetőt s vele együtt 27 detektívet. Végül a kezelői karból Kolozsvárra helyezték Tóth Ferenc, Lévy Endre és Gátszeghi János segédhivatali főtiszteket. Az áthelyezett rendőrtisztek és rendőr- tisztviselők egyébként már Erdély visszacsatolása óta Kolozsváron működnek s így * mostani belügyminiszteri áthelyezés voltaképpen csak megerősítette eddigi munkakörükben. Itt említjük meg azt is, hogy dr. Góbi Ferenc segédfogalmazót, a rendőrség közlekedési ügyosztályának vezetőjét Kolozsvárról Máramarosszigetre helyezték át. Továbbá dr. Kolozsy RectorÍ8 Gyula rendőrfogaruazógya- kornok, az idegenellenőrző osztály vezetője, május elsejével megvált a rendőrségtől és bi- rósági joggyakornokká nevezték ki Kecskemétre. _____________ Súlyos ítéletek Iparkihágás! ügyekben A kolozsvári I. foka rendőrbiróság az utóbbi napokban megtartott tárgyalások alkalmával kontár ügyekben és általában az ipartörvény ellen elkövetett kihágások ügyében a következő Ítéleteket hozta: Prohop Antal kályhás 30 pengő pénzbün tetést kapott, azouban annak alkalmazását a rendőrbiróság egy évre felfüggesztette. Stein Sámuel férfiszabót (Kossuth Lajos-u. 10.) 150 pengő pénzbüntetésre vagy 30 napi elzárásra. továbbá a munka azonnali heszüntetősére Ítélte. Lörincz Mihály férfiszabót 30 pengő pénzbüntetésre, vagy 5 napi elzárásra Ítélte. László Dénes cipészt (Fellegvári-ut 110.) 50 pengő pénzbüntetésre, vagy 10 napi elzárásra. Pollák József fodrászt (Széchenyi- tér 22.) 150 pengő pénzbüntetésre, vagy 30 napi elzárásra ítélte, amely ellen felebbezésl adott be. Aikler János szobafestőt 10 pengő pénzbüntetésre, vagy 10 napi elzárársa Ítélte, büntetését azonban egy évre felfüggesztette. Maneasz János reszelővágót 50 pengő pénz- büntetésre, vagy 10 napi elzárásra ítélte. Creta Gergely szűcs büntetése 60 pengő pénz- büntetés, vagy 10 napi elzárás. Creta Lajos szűcsöt 40 pengő pénzbüntetésre, vagy 10 napi elzárásra Ítélte. Lücklich Leó és Horváth Toldi István autószerelő üzem. egyeu- kint 200—200 pengő pénzbüntetésre, vagy 10—10 napi elzárásra Ítéltettek. Az ítélet ellen felebbezést adtak be. Szilágyi Lajos par- kettezőt 40 pengő pénzbüntetésre vagy 20 napi elzárásra Ítélték, azonban büntetését felfüggesztették. Hunyadi Lajos nyomdászt 50 pengő pénzbüntetésre, vagy 2 napi elzárásra itékék el. Kovács Ferenc kefekötő mestert be uem jelentett túlórázás miatt 100 pengő pénzbüntetésre vagy 10 napi elzárásra ítélték. Az I. fokú Iparhatóság és Kolozsvár és Vidéke Ipartestület erélyes akciót folytat a kontárkérdés gyökeres megoldása érdekében. Éppen ezért fe'hivja mindazokat, akiknek tudomása szerint ipar jogosítvány nélkül do! gozó kézmüiparosok működnek, ezt vagy az Ipartestületnél jelentsék írásban pontos chu megjelölésével, vagy pedig a rendőrbiróság uál. amely a városháza I. emelet 9 es száma szobájában működik. Fel kell hívni a figyel met arra is, hogy a magyar ipartörvény szó rint súlyos büntetés alá esnek azok is, aki* tudatosan kontárokkal dolgoztatnak.
