Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)

1941-04-12 / 84. szám

/ / /, / V / l K mmmmaammm I ó t I i e h r a u r I J. 8 (H) Szinif azokra nr uQiulolHunts, amelyek szerint Sz^ru Filer (' nuigyor ns a bit>liii apostolai ts magyarok. I lei < goén angyallumgjai mos. um uhun annyira nicgmagyarosodtak. hogy kcblittik a büszkeségtől immár tovább aligha dniiadhatna, -ihánnihor csal ni ónk egyet rádiónk sróljan. a világ valamelyik tájáról mindig jch'ntkezik a magyar szó, hogy hallgatóságunk fontossága! és étben I ungemelkedését igazolta. I I'd igen iilugQs. amiden ország-igyek­szik a maga módján beleszólni hangula­tunkba. Iwgv a maga coljai érdekében fel- zaklassa lelkűnknél: eddig jól megőrizett nyugalmát és megkíséreljen határaink kö­zött elvan közhangulatot teremteni, ami­nek elképzelési' szerint a mai európai ri- szonyal: között hasznát láthatja. 1 hang. mely a misztikus lei egőmessze- tágból láthatatlanul hozzánk szól, igen hízelgő ts kedves szokott leírni. Mint aho­gyan hízelgő é'.s kod rés roll oz a hang is. amely Jugoszlávia lakosságéira a jelek szé­ria: igen alapos eredményességgel itne mégis hatni tudott. El feledtet ve Jugo­szlávia lakosságával Csehszlovákia. Len­gyelország. Franciaország. Ausztria és egész Eszak-Európa .sorsának valóságát is beleültetve kecsegtető és ügyes Ígéretek, és hangulathatéisok hangmii vészeiével an­nak as áliitólagos holnaputáni paradi­csomi boldogságának: a bódulatát. inelvnek —- mint a jobbsorsra érdemes szerb nép tragédiája is mutatja — mai halál a kéz­zelfogható és egy ál táléin nem aUitólagos ara. t.Ih.másokon keresztül mégis súlyosan ás indokolatlanul sértő lett reánknézve. Igaz. hogy felszólításainak sem tettiina eleget, mely e szirénhangokon keresztül nem ki nini bidese/dict, tisztességesebbet es baszni..subbtit tőlünk, mint hogy Euró­pa új országul janink dübörgő történelmi zudulása (lé előbb a mi nyakunkul tegyük le ostobán a porba. Jugoszlávia számára megadta a sors a lehetőséget. hogy Magyarországgal azonos alapon, nz őszinte barátság érzéseire! megkötött es aláirt szerződések tisztessé­ges megbecsüléséről az egyszeregy és a fizika jelenvaló szabályai szerint rendez­ze be életét és jövőjét. Mi gátolta meg ebben? Politikai iskolázatlansága, trianoni csinálIs,igának lelki és tradicionális hé- j pességekben mutatkozó fogyatékossága, naicsága és balkáni temperamentuma. Hitt a rádiómániábiin és nem holnapután hunéin ma vesztette el bitóinak jóindu­latát. 1 Inse a példa 4 i aluuigw kóficuJen. k< und fogható példa. Honánk vsak "gy kél szirénabugán zaja jutott el Ízelítőnek De ez az egy ket szil énás alkalom is «-/«• gén di'i I oh arra, hogy pórul járt, jobb sorsra < i deines déli szomszédunk irtania- lázának kórházi és operációs következ­ményeit tanulságosai; felismerjük benne. Olvasó, ki kinézel (d)Uikodon az utcám és ha jegyért is. de megveheti d a lisztet ás a megfogyatkozott cukoradagot, igen kérlek, ne kanadui és ne losangelesi pa- ritásban, hanem belgrádiban számítsd ki ezentúl nyugodtan alvó gyermeked és csuládod álmának békéjét. Es adj hálát istennek, amiért ezt a husiétól pirosttr jásosuu Európa országul jónak partjáról ünnepelheted. Es hogy azok az államfér­fink, kik sorsodért félidősek és legalább annyira isménk Europa rádióállomásai- uak mindenkori titkuit, mini arne.nny re azokat te fedezed fel negyedóránkul t jelujzó szenzációidban, — nem kapták el veled együtt a rádiómániát. Es kiváiii velünk együtt minden magyar újságolva­sónak és rádióhallgatónak valóságos, je­lenlévő boldog húsvéti ünnepeket. Figyelem! Tiizotá-ltésziiék *u ajthiísLí. Figye em! TÜZOliÓ-késZiiléket igen olcsón (kb. 30—40 fillérért) mindenki hhiiag u'ra tüthet A s/ahadalma/.olt . Hnrymax" házilag bárki által njratöllhelő tűzoltó töltény — alkalmazásával bármilyen gyártmányú üveg-fiolás vagy haboltói- rendszerű tűzoltó készü­lékek. számtalanszor újratölthetők. Az eredetivel teljésen egvező és bárhol beszerezhető vegyi anyagokkal. Gyártja : HURYMRX H3ÍN3L M. Kolozsvár, Széchenyi-tér 15. „Harymax“ tiizo'tá-késziiiék „Harymax“ ujniülihetö tölténnyel olcsó, üzembiztos és utolérhetetlen. Rádiérciároaca anekdotákra kell A világnézeti érrel: és érzelmek össze- k a varasa a ma már csak Anglia és Amerika földjén élő liberalizmus nosztalgiáját éb­reszti fel ezeknek' a rádióhangoknak' a mindennapi imádatára mindazoknak a ná­lunk is reménykedő liberális elemeknél.: a fantáziájában, akik nem a konkrét mai valóságot nézik, nem a budapesti kávé- házak napsütéses teri aszúin jól élő pesti polgár békéjét és üzletlehetőségeit tekin­tik eléggé vakon és korlátoltan valóság­nak és minden berlini, prágai, római, bu­karesti, belgrádi, párizsi, antverpeni. slb. sorstárspolgár gondjavai szemben bizo­nyos, kézzelfogható élet és vagyonbizton­ságnak, hanem akiit — fin rajtuk édlotl volna — bizonyára engedtek volna a té­nyekkel mit sem törődő szirénhangok hangulatkeltésének és könyelmü kávéházi elszántsággal állottak volna civil és kor­hadt tilalomfaként az elé az országúi elé. amelyen át az események a napokban nyugatról és északról Európa déli, tűz- fészkes félszigete felé dübörögtek. Hallotta-e a hilenct izén ötös leadást? Mit mond erre London és az onnan be­szélő magyar „frontharcos“ Hallotta-e az interjút, mit a JÚdióban a jugoszláv katonával csinállak? Siessünk haza, mert ez és az az állomén most beszél magya­rul! ÉS igy tovább, a kávéházi bölcselke­dések és konrádkodások asztalbüv ölele ott terjeng a lesötetitett ablakok sziré­nás valósága mögött, mint betegség, má­nia, mely ködnépekben és irracionális holnaputáni álmodozások légi angyalko- dasaih keresztül megzavarja az egyszer­egy és a nehézkedési törvény legegysze­rűbb számtani és fizikai igazságait. Abesszina olaszainak emberfeletti erő­feszítésében, az Albániában kisszámmal verekedő olaszok átmeneti harci nehézsé­geiben, vagy a görög front — nyilván stratégiailag Berlinben is jól tudott — ál\óhelyzeteiben ez a rádiómániás beteg­ség sokkal több tényt és érvet látott a maga elképzeléseinek igazolására. mint amennyit egész Európa párhetes megszűr léisánah és az Anglia városaira és kikö­tőire zuduló bombázásoknak szemmellát- ható mérlege mutat. Ez a rádiómánia most bizony ára ismét mentséget talál majd arra a tipikus an­gol gesztusra, mely a jugoszláviai háború villám vereségének láttán az angol ex ne- diciós segítőhadsereget Szerbia felé szál­lító tengeri-hajókat nyílt vizen visszapu- rancsoha biztosabb kilőtök tájaira. Ez a mánia most bizonyára nem érez részvé­tet a beugratott szerb gyermekkirály tra­gikus sorsa iránt és a Trianonban meg­alkotott államok közül most íme utolsó­ként összeomló Jugoszlávia iránt. Mi Angliát Semmivel sem sértettük meg. Diplomáciai viszonyát mégis meg- szaJiitotta és hivatalos hangja e rádió­KOLOZSVÁR, április 12. ^Sajút tud.) A dübörgő történjem hirei között, a messziről hangzó ágyuk, berregő repülőgépek és vész­szirénák zajában merre nézzen, hová menjen az ember, hogy kikapcsolódva a kavargó események őriilete-S forgatagából, legalább egy órára nyugalmat, pihenési, csendet és — békét találjon? Az olvasó joggal kérdezheti: Hát volna még ilyen hely is valahol a vilá­gon? Van. Nem is kell messze menni. Csak fel kell nézni tiszta tavaszi estén a kék ég­boltozat tündöklő csillagaira . . vagy fel­figyelni valami kis madárdalra . . . tudomásul venni, hogy itt vannak már, hogy megérkez­tek hos.mi téli vándorútjukrol a kis éneklő mariarak, a dalos pecsirlák, *-ten madárkái... és megjöttek a vadgalambok, pintyek, baráz­dabillegetők. szalonkák, gólyák és vadrucák. Ccak észre keH venni őket, meg kell hallgat­ni. amint nótázva eldiskurálnak egymással, be kell tekinteni egy kicsit tz ő világukba, s- azzal máris valami enyhe nyugalom költözött be a szivünkbe. Mindjárt próbát is tehetünk. Feladjuk ma­gunknak a tételt: Megjöttek a vándormtMa- rak! Amint kimondjuk, a gondolatok egész sora indul el. Először is erre gondolunk: S'Z&mú-Ut, ívéínCv Sorjában megtudunk mindent. Hallgassuk csak meg. Mi is a titok, amelyet Aristoteles- től kezdve annyian próbáltak megfejteni és közelebb hozni az emberhez? Arne.vnek tu­dományos megfejtésén Linné, a nagy termé­szettudós is annyit tűnődött. Miért is vándo­rolnak a madarak? Hová költöznek el ősz- szfcl? Hogyan ismerik azt a bosszú útvonalat, amelyen menniük kel'? Mi hozza megint vissza őket tavasszal? Az örök vándorlás ti­tokzatos ösztöne. Menekülés a hervadó ősz. a zord és sivár tél elől, araikor nemcsak megváltozik, de megcsappan a táplálék. BeLo ok készteti ilyenkor indulásra a mada­rakat. Finom szeizmográfjukkal az ősz első lehelletét megérzik, s abban a pillanatban mindenütt a világon éledni kezd bennük a vándorlási ösztön. Egyszerre nyugtalanok lesznek... a hormonok Izgatják eket adják a jelt és nekik indulni kell. A meleg szoba­I ines.ee délről jöttek, a Földközi tenger part­jairól. a háborudulta Afrikából. Némelyiknek fiistperzselte, goiyótépte a szárnya, de visz- ^znjüttek hozzánk. Ieszá'itak az erdélyi me­zőkre, a régi fészkekre, körülrepülték az is­merős kertet, ez öreg akácfát, megfüródtek a hazai forrás friss vizében és mámoros, bol­dog dallal köszöntik ezt az idei szegény, ha­lálos tavaszt. Aztán elgondoljuk: mekkora utat is tettek incg szegények sivatagok, ten­gereken, bérceken és sikiágokon át! Hány országhatáron repültek keresztül útlevél és vámvizsgálat nélküli Aztán meg a megnemfejtett titkuk is érde­kel: miféle rejtélyes parancsnak engedelmes­kednek, amikor évről-évre in e ne trendszerű pontossággal elindulnak vámlorutjukra? Valami titkos» rádióáHoiná közvetíti ta­lán számukra az indulási parancsot? Ki tudná megmondani? Erio beszélgetünk dr. Geley Józseffel, az állattani iutézet tudós professzorával, s amint a gondolatok és mon­datok követik egymást, szinte észrevétlenül! valami egészen uj, távoli, csudálatos ví'ág körvonalai bontakoznak ki, s egy órára el is felejtjük, hogy a Földön háború dúl... 'ászt köU&zés... han, kalitkába zárva is megérzik a pillanatot. Idegesen röpdösnek ilyenkor, nyugtalanul vergődnek a kalitka rácsai között a táplá­lék nem kell, lebirhatatlíin vágy ü/i hajtja őket, amibe sokan bele is pusztulnak. A szabad madarak az első jelre már ké­szülődnek s csoportosan vágnak neki Qz út­nak. Hová, merre? Világtáj szempontjából csak annyi a biztos tájékozódásuk, hogy dél­ünk kel| menniük. Az irányt tudják, de sza­bott utisméretük nem elég pontos és nem csalhatatlan. Vannak csoportok .amelyek eltévednek. Ezzel is pusztulnak. Hihetetle­nül nagy, sokezer mérföldes utakat tesz­nek meg. Általában az éjszaka* csendesebb levegőjében szádnak dél felé. A pacsirta rendszerint együtt megy a vádlóddal. A hó űzi őket tovább és tovább. Némán, hangta­lanul, nóta nélkül megy ősszel a csapat. Nem dalol a pacsirta sem, Szoipom őszi költözés. A trJUAClKH* (i&ztÖHl vtstzaUozza Milyen mű* a helyzet t:ivu»-/ul Hazafelé huupo an. énckUci, dalid not jav íj jönnek a \ judon.'aputok. Visr/u már a szőre Cm n/i j ma­darakul, a i'valúdalupitá. ösztöne. Ideha/u Európában tavas-,zul é* nyáron meg felch'íhh, jobb táplálékot kaphatnak a kis fiókák, mint a forró égöv alatt. Naponként, v/inte óránként érkeznek tavu- zal a rsopor tok. Jönnek a durvák, a góriek, j gólyák, a hettyuk. a vadludak. Jön a hibic, a seregély, a szalonka, megérkeznek a pintyek, fecskék, pacsirták és a hazai erdő, mező. rét, kert egyszerre benépesedik a kedves kis jószá­gokkal és felcsendül a tavaszi mudárdM. A /«•re ein kifejezője náluk lalolás. .Nótaszó nieheft költenek. \ természet dalban való megéledését érezzük, hu hallgatjuk őket. A tavasz igazi hangú,aiá< ők adják meg. Gyönyörű cletraegnyilvánidá*. amint kora tava1 szál a kertekben a pinty keresi a pár­ját. A pintyek közül ekkor érkeznek baza a nőstények. A hímek *iom vándorollak el ősszel, ők itt te eltek velünk « most érkező párjuk elé mennek az előirt utón. mintha csak randevút adtak volna "gvmáhnak. Ked­ves dolog és — igy van: a találkát is meg tudják adni egymásnak! A hímek a messzi­ről érkező nőstények e’é nyomuljuk és zeng a parkéi eső «lai! Mintha azt mondanák: Íme, itt vagyok! Nótázok! Várlak!. . . S a nő a da'ról megÍ9merl a párját és meg­kezdődik a boldog ná*:zrepiilés. Tavaszi esti szürkületekben hányszor hallani sajátságo- szárnycsattogást, vu>*y szalonkák est: hurro- gását, aminţ búgva, kergetőzve = zárnak el K'jiink felett, ide-odarepülve boldog zerel- uii mámorukban. Édes, szép -avaszi esték­nek, erdőknek-mezőknek ők a „nótás cigá­nyai!”. . . tfátti zíhíí ad prái+áHaU a fyuloMiti . . . A koiezsvárkörnyéki erdőkbe megérkeze't már a fülemüle is. C a legönzetlenebb. leg­gy üngédebh. legfigyelmesebb szerelmes a \ i.âgcn. Éjszaka, amíg nőstény párja a fész­ken ül, éjjeli zenét ad .neki. ő is ott tö'ti az egész éjszakát párja közelében s ágról-ág- re szükellve, tri.iázva nótázik és virraszt reg. pe’ig. Hol van ennél pazurabh. gyönyörűbb Szerenád? Megirigyelhetik hires zeneszerzők j i- Sőt — a fülemüle nótájának moti« urnáit, I zenei.eg is értékelhető haugjait bizonyára I fel is használják szerzeményeikben. Kc!oz:vár környéke madárvilág szeinpont- I jából rendkívül gazdag. Sajnos, szegény ki1» madartk közül hihetetlenül sok pusztul el a vánderuten. Állandóan követik a ragadozók, a héjjá, sólyom, karvaly és velük együtt ti­zedelik soraikat az időjárás viszontagságai és — kü önösen egyes déli balkáni országokban maguk az emberek is, akik nagy hálókkal, tömegesen fegdessák össze őket. Milyen szép pedig az intelem: „Ne hánt-d a fészket!“ „Óvd az anyát!'4. Milyen kár, hogy maga az ember nem tartja be. Pedig a madárdalból életünk szüntelen ritmusát érezhetjük. ^zt az örök ütemet, amely szabályozza a mun­kánkat. a pihenésünket, .1 gondolatunkat, a szivünk dobbanását s az egész életet. A ht\(tMío %$<><& és táviekoidía A madarak, amelyek visszatérnek hoz. zánk, óriási utat tesznek meg. Valósággal re­korderei a távolságnak és a sebességnek. A gólya pé'dául mintegy 3—9 ezer kilo­métert tesz meg, amig njul Dtdafrikából hazánkba. Leggyorsabban a fecskék és a varjak repül­nek. Óránként elérik a 250 kilométeres se- hességet is. A pcstagalamb és a vadludak sebessége 75—30 km., de az átlagai gyors­vonat sebességét elérik az apró kis éneklő madarak is. Két nagy vándorlási utvona uk Isztambulon és Gibraltáron át vezet délre, de vannak olyan merészebb madárcsapatok is, amelyek a rövidebb utat választva, « Födlközi-tengeren át mennek le téli hazá­jukba, hogy tavasszal ugyanazon az utón új­ból visszatérjenek hozzánk. * i Megköszönjük Geley professzornak mind­azt, amit a madarakról végtelen szeretettel, I nemcsak a tudós, de az Igazi barát hangján I mondott. Káint szói már a húsvéti harang. I Az órának vége. Távozóban a régi botanikus j kert fái között vezet az utunk. A rügyező ; fák ágait ellepték már a hazatért madarak. J Itt vannak. Hazajöttek. De vájjon a (íübör- 1 gc történelem hirei között tétován szemlé­lődő ember az idei tavaszon eszreveszí-e őket? Az őrült, félelmetes zajban felfigyel­hetünk-e a nótájukra? Ész.rev ehetjiik-e. hogv köröskörül mindenütt a világon, kis kertek ölén és az erdők zöldülő koszorújában né­hány fa csendben és szerényen, magányosan mégis kibontotta hófehér virágait?. <. Próbáljuk meg észrevenni .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents