Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)
1941-04-12 / 84. szám
I iprVIsÎ 2. BLLBNZÉK HARANGZÚGÁS Ma este felé ünnepli a keresztény vilác, Krisztus föltámadását. A leg / szebb ünnepet, amit a vallásos emlékezés csak elő varázsolhatott évszázadok bölcseleti és művész képzelődésének segítségével. Semmiféle pogány világ nem birt ünnepeiben ekkora nagy jelentőséget, ennyi rejtelmet, ily elapad- hatatlan értelmet, ennyi vigaszt és szép séget kifejezni. Két ezred éven át nem fáradt el az emberiség a húsvéti ro ni an tie izmus szolgála'ában és a húsvéti hit ápolásában. Rendületlenül meg van győződve, hogy Krisztus isten ember volt: a második személy az Is tenség egységében, a megígért Messiás, aki halálával megváltotta ezt a világot bűneitől. Rendületlenül hiszi, hogy az utolsó vacsora értelme ép oly világos és megdönthetetlen, mint születésének isteni titka. Hogy fölíámadásának vi szont, melyet csak sokára követett az égbemenetel, — 12 kősziklára építette föl előbb a pünkösdi tűzzel hirdethető országát e földön, amelynek tulajdon - kép egyetlen kis és ezért örök, megérthető célja van: a szeretet — nincsen titka s megvan a természetes igazsága. Ez a húsvéti emlék és tanulság vezette át az emberiséget a legnagyobb katasztrófákon és valamennyiben meg- edzte, hogy századonként néhány lé péssel előre juthasson, az embert las sankint emberibbé és boldogabbá, a felebaráti szeretet pedig valósággá és egyedül alkotó erővé alakulva át. Az esendő ember ugyan sokszor vísszaha nyatlctt, az emberiség ellenben rendületlenül előrejutott, Ezért merjük ma is ünnepelni a nagy Husvéíot, hatott soha ily kevés jogéi műnk és ihletsé giink nem volt reá s minden pillanatban eszünkbe kell jusson, hogy Isten nek minden oka meg volna a velünk való kötelékek elszakitására és orcánk elrutitására, melyen az Ő képe mása ragyog. De alázatos mentségünk van reá. Nem vagyunk egész bűnösek. Ab ban a meggyőződésben élünk, hogy go nősz végzet sodort a felülmúlhatatlan méretű történeti válságba, mégpedig igaz akaratunk ellen és nagyon meg akarunk bűnhődni most, hogy az embe r»ség jövendőjét megmentsük. Igen, az egész pokol sodort el bennünket az egyenes útról! Nem kell sok szót vesz íegetnünk reá, hogy a mai világkép merőben ellentét es a húsvéti szellem mél, nem tagadjuk. A felebaráti szere tét helyett valóban soha még nem ta pasztáit méretű gyűlölködésbe vetettük magunkat. Huszonhat évvel ezelőtt vi lágháborunak neveztünk egy lo\ag!as gulii veri küzdelmet és azt hittük, ez volt az ultima Thule, Rákésztettek, hogy elfelejtsük borzalmait és ne féljünk gigantikus visszatérésétől. Íme az utolsó években lassan fölgöngyöl tűik az összes világrészek egymás ellen való acsarkodásának minden lehetőségét. Már egy évtizede, a harmincas évek elején megkezdődött a mai napig húzódó japán-kínai háború, aztán kö vetkezett Abesszínia s a szankciók válsága, maid a spanyol polgárháború. A kisebbségi kérdés megoldatlanságából kibontakozott két év előtt az „európai háború“, amely küzdelembe sodorta a német birodalmat, majd Itáliát, a részben legyőzött, részben tovább ver gödő országokkal: a lengyel, angol, franc;a. norvég, holland, belga, görög, jugoszláv állammal, a francia gyarma tokkal és az angol domíniumokkal. Oroszország is megízlelte a háború első és kétes gyönyörííségű kortyait, amikor Finnország egy részét, a Baltikumot és Besszarábiát visszaszerezte. Seregek dübörögnek át Magyarország és Bulgária területén is. Midőn Afrika északi fele már lángokban áll, amikor India katonáit küldi a fehér vi'ágrész csatamezoire, midőn Uj Zeeland és Ausztrál a szép fiatalságát a nyugati vérmezőkre menesztik, amikor Törökország és EIö-Ázsia fegyverkezve várja, mit is rejteget a jövő az orosz, a szuezi és az óceáni függöny mögött, akkor joggal ébredezhet emberben a félelem, hogy a fele világ kész háborújából majd az egész világ háborúja bohtakőzhatik elé s az Unió szállításaiból könnyen újabb válság keletkezhetik, amelynek' fájdalmas bűvöletében még a latin Amerika is eleresztheti pórázáról a háború kutyáit. Ez nem húsvéti maga tartás. Ez a felebaráti szeretet nagy ellenzéke, mely általános harci gyűlölködésben tervszerűséggel a jövő fölforgatására is készül. Nem titkolják az uj világberendezés re készülődést sem. A háborús felek IRTA: SPECTATOR ebben is egyaránt föl akarják borítani a történelem kész törvényeit és égé 'Síén uj v'Iágot akarnak teremteni. A világválság eszerint sokkal jelentősebb, mint tolt a keresztes, harmincéves és napoleoni háborúk mozgalmában: a görög világ bukásának és a népvándorlás hosszú áramlásának a következményeit akarja sokszorosan túlszárnyalni. Még végzetesebb, hogy a készülődés módja legalábbis az első megfogalmazás sze rint, nem fedi a képet, melyet Krisztus földi országáról a bibbai hagyományba és kétezer esztendő szellemtörténetébe rajzolt. Az emberszeretel eszméje döntő válságba kerülhet. Ezt érzik sokan a mai nagypéntek hangulatában. A nemzeteik, államok és országok természetesen rendületlenül állanak törté neţi eszmények szolgálatában, akár győztesek, akár legyőzőitek s nem akarják ész-revétetni, hogy a Husvét nagy tavaszi szentségébe és neme«' erjedésében most már távoli válságok újabb magvait szórják el. De a népek és egyének, akik a közös eszmék árnyékában, pillanatokra legalább, ma gukrá maradnak, függetlenül, érzik a nagy ellentmondást az idő és Krisztus, a harcmező és a templom között. Megrendült lélekkel állanak igy a Husvét máskor édes szédiiíetében. Átérzik, mily nehéz megint embernek lenni, mert fo- ; kozatosan és egyre inkább elszakadunk a természet ős igéitől s a polgárosult- sági művelődés eddig főképp észtvesztő sugallatai közt. nem bírjuk összeegyeztetni a szeretietet és a haladást, az életet és érdeket. Ezt a nagy ellent mondást a húsvéti lélek és a történél mii lélek ellentmondását fokozzák az egyre nagyobb pusztulás képei. A Husvét egyik nagy tanítása, hogy a meg öltnek látszó test és az elkergetett eszme nem hal meg, szóval nincsen se szelíemi, se tárgyi elkallódás az idő igazi nagy pllanatában. A mai Husvét viszont csupa pusztulás között pergeti le az ünnep tragikus szépnek szentelt perceit: az erőszakos és tömeges pusztulás borzalmaiban. Mennyi gondolat és mennyi érzéis sebesült meg uira! Világszerte teli vannak csa-'ádi fájdalommal a háztüzhelyek! Minden egyes nap sokasitja -hős* halált halt fiuk, férjek, a bombázott városokban elpusztult asz- szonyok, gyerekek,- betegek, aggok név sorát és növekszik a megélhetés lehetőségeiből kiforgatott emberek .tömege. Mennyi beteg, mennyi nyomorék, mennyi földönfutó! Mennyi város omlik össze-, mennyi hajó siilved el, menynyi pénz megy, veszendőbe-, mennyi nyerstermék és készáru prédáüídik el, vagy semmisül meg oktalanul! Micsoda rendkívüli feladat leisz pótolni a. legfontosabb közszükségleti cikkeket, amikor ma már nagyon kevés helyre jut húsvéti bárány, húsvéti tojás, húsvéti kalács, húsvéti sonka. Hány nemzedék fogja hurcolni a terhek mázsáit! Napról-napra szegényebb lesz az egyén javakban és az emberiség nemes gon dólatokban, érzésekben, tárgyakban. Nemcsak a keresztény világrend alapja: a szeretet rendül meg, hanem a mindennapi kenyéradag is, Csáki a kiontott vér'több, mint bármikor a világtörté nejemben. Puskaporszag helyett vérszag a levegőben. Az a gondolat, hogy ma van az ember legnagyobb válsága, ellentétbe kerül a Husvét nagyszerű gondolatiságával s ezért a háborúból eredő történelmi betegség és halálos veszély még fokozódik. A tények fölött is m'nden sötét meg süket. A gyertyák fénye fátyolozott, a haleluja sejthetően rekedt lesz és a húsvéti boldog ság helyett boldogtalanság könnyei folynak visszafelé a lelkekben. A jövőtől való félelem elcsüggeísizti még a győzőt is a magábaszáüás pillanatában, mert érzi a. hátamögött. fölszakadó sóhajtásokat és az előtte rémlő kérdéseket. Soha ennyiszer nem szépítették és magyarázták a tényeket. Azonban higyjünk Krisztusban, higy- jtink a kereszténység örökkévalóságában, higyjünk a megváltás féibeszaki tolt folyamatának helyreállásában, hrgyjiinlc az emberiség hivatástudatában. A pokol,- amely ■ Hp-svét ellenképét reánk zúdította íulaidonkép s mindenki akarata ellenére, hiszen kivétel nélkül' mindenki1 hirdeti, hogy igazságos békére vágyott és uj meg uj kisé Hetet tett folyton a háború kifejlesztésének megállítására, mégiscsak visszatér -ere ,4eti helyére s nemsokára elkezdik az angyalok az ők felejtető, gyógyító, ég felé mutató munkájukat. A Husvét győzni fog a kitört ördögön s trónjára iiíí-cti a bölcs szeretetet. Az emberiség ebbőí a válságából talán megszületik lassan a valódi jó világrend, amely az egyén és közösség mai nagy üsszeiitkö zését befejezi, örökre kiküszöböli a szellemi, gazdasági, fegyveres háborúk lehetőségét. Amely megközeleti az egészséges és való szabadságot és elér hetö egyenlőséget, mely irodalmi szólamból életválsággá alak tja át a szeretet eszméjét. Különben sem lehetsé ges, hogy Isten, aki a szelíd, arany- száju, türelmes és csodatevő fiában megváltást ajándékozott nekünk, meg ne mentsen ben miniket most végre ön magunktól és a világtörténet Iegna gyobb szerencsétlenségét ránk zúdítva, ne figyelmeztessen, hogy ez lehet az utolsó eset. amelyet bűnös fejünkre zúdítottunk, ha neiii erényeink hibáira, hanem csak erényeinkre és hi búinkra bízzuk magunkat. Az uj életben a magyarság, mely ma szintén akarata ellenére, paradox niuítj-a és paradox helyzete miatt sodródott súlyos és vég zeties látszató vágányokba, talán inkább mint valaha, reméljük végre megszabadul egészen különleges történeti tragikumától. De amúgy is kemény és ei nem pusztítható nép, mely a maga legfőbb ősigéjét megőrizte és a tanyáira került jövevények javaerejét bölcsen magába ötvözte. A magyarságról irta híres és tragikus honfoglalása küszö bén a Bíborban született Konstaninosz görög császár: ,,szabad és férfiakban bővelkedő ez a nép“. A tatárjárás ember irtásából újból virágzó magyar nép lépett elé. s a hosszú török hódoltság nem pusztította el a magyarságot. Trianon is csak szétosztotta, de nem törte meg. F.s nem semmisítette meg ezt a népet a latin szellemiség, az Osztrák centralizáció, többszörös terű leti megcsonkítás, világnézeti métely seni. Sőt a magyar kérdés épp maihoz hasonló időkben lelt mindig világkér dés, s a magyar jelleg m ndig uira ki színesedett. Delejes, vonzó. Népeket már nem, de időt és hivatást hódit. A történeti szellem kétségkívül megiu talmazta, de végzetes hivatalra is jelöl te, amikor a nehéz Duna medencébe vezérelte. Szép és gazdag földön, amelyre érdemes volt nagy nomádnak végleg letelepednie, riűyos tragédiák lappanghatnak még és az inaszakadá sig vak/ helytállás, a komor halni tu dás, az újra kezdés nagy trag kuniét ismét kell itt vállalni. Tegye mukkanás nélkül s vegyen magára minden elke riilhetetlent. Holnap úgyis másként lesz. És holnapután mégis csak véget érhet a tragiku- életérzés küzdelme és a férfias halál eírendeltétéséről való álmodozás. Itt állva ismét egy ismeretlen végzet előtt, nem utasíthatjuk el a j váiaszutat, de ha férfias és bölcs el- szánságga! megteszi a becsületből és hivatásból folyó kötelességeket, m gis csak megőrizhetjük a legnagyobb áldó zatokon túl jövőjét és létét. A poklok kapui rá dűltek a magyarságra egyszer másszor, de Magyarországot niég sem döntötték meg. Hátha most számba vétetnek igazságosan a valódi erények és nem kerülnek aranymérlegre a bii neink, föl jegyeztetnek az érdemek és töröltetnek a kényszerek? Vannak feltámadásra méltó igéink és eszméink. Ezekre gondoljunk, m’nt magyarok, a húsvéti föltámadás nagy pillanataiban. De gondoljunk arra is, hogy benn va gyünk az emberiségben, nem is az utolsó helyek egyikén s a megváltást kereső emberiség kétségtelen jó jövendője magába foglalja igy a magunk jó jövendőjét is. Semmi sem vész eb ami veszni látszik, még az élet se, ha nem veszítjük el az önmagunkban és igazságunkban való hitet. Ha Krisztus szeretet eszméjének továbbra is lovag katonái maradunk. És miért ne marad nánk? Maradhatunk. Az igazi keresztény kereszttel és a Szűz Máriás zász lóval a kezünkben, melyet a húsvéti föltámadás eszméi: szeretet, emberiség, szabadság körül szálldosnak. TUKOR-CSISZOLTDVEG, BQLEK ÉS ÉPÜLETÜ/EGEZÉS LEGJUTÁNYOSABSfiN SOLIILl Kslimvár, B$!yai-u. 3. Te!. 21—47. április 21—24 közöli alakulnak msg az Erdőig! Pari székelyföld! megyei tagozatai KOLOZSVÁR, április 12. (Saját tud.) Az Erdélyi Párt egyetemes nagy szervező munkája egész Erdélyben mindenütt a befejezés felé közeledik. A felszabadult országrészek magyarsága mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel csatlakozott a párt programjához, amely kicsinyes párt- politikai szempontok mellőzésével nagy egyetemes feladatok megvalósítását tiizte ki célul maga elé, a jellegzetes erdélyi szempontokat igyekszik érvényesíteni ennek az országrésznek minden vonalán és az élet központjába újra és elsősorban is a magyar családot állította. A községi tagozatok megalakulása most már csaknem mindenütt lezárult, s csupán néhány község megalakulása van még hátra. Még április hónap folyamán sor herul azután a vármegyei tagozatok megalakítására is. Folyó hó 21. és 24-ike között a székely megyékben folynak le ezek a vármegyei tagozati alakuló gyűlések és pedig április 21 én Háromszék, 22-én Udvarhely, 23-án Csik, 24-én pedig Marostorda megyékben. Ezzel azután le is zárul a nagy összefogó pártszérvezési munka és sor kerül az úgynevezett csucsszer- vezet, a páll országos alakuló közgyűlésének megtartására és legfőbb szervezetének: az országos pártközpontnak inegal akit ásóra. Ez ú zárómozzaiuit má- jlis hónap folyamán. valószínűleg a Hónap közepe táján 11. és 18-ika között fog lezajlani s egyben ezzel az alakuló gyűléssel véget is. ér a párt országos . megszervezésének nagy- munkája. Mert kétségtelenül igen nagy munka volt a felszabadult országrész sökszázezer főnyi magyarságának az egységes táborba való tömörítése, ami csak kettős munka* val vált lehetségessé. Egyfelől a céltudatos következetességgel irányított o2§r- vező munkával, másrészt pedig azzal a komoly politikai érettséggel és Ítélőképességgel, amellyel Erdély magyarsága az általános politikai helyzetet megítélte és belátta, hogy csak egy táborban lehet helye: az Erdélyi Párt táborában és nem engedheti meg, hogv Erdély különböző politikai pártok iitközőhelyévé változ- hassék. ' Ma már kétségtelen, hogy Erdély többé nem lesz és nem lehet hatalomra törtető párttusakodások színtere, hanem itt mindenki közös építőtevékenységben akar, összefogni, * egyrészt azért, hogy Erdély társadalmi, gazdasági és szellemi emelkedését elősegítse. másrészt pedig azért- hogy ennek az országrésznek a lelkét az anyaország leikével minél teljesebb és öntudatosabb egységbe forrassza össze. AZ ERDÉLYI GYÁRIPAROSOK SZÖVETSÉGÉNEK KÖZGYŰLÉSE. Az Erdélyi Gyár iparoséi: Szövetsége 1941 április 27-én, vasárnap délelőtt 11-kor. ha p:" dig az összes tagok kétharmada nem gyűlne össze, úgy délután 5 órakor a koloas- vári kereskedelmi és iparkamara élést érmében közgyűlést, tárt. 4 árgysoroznt: Elnöki megnyitó. Az ügyvezető igazgató éri jelentése. Zárszámadások ismertetése. Ffl- mentlények megadása. A szövetség jövő működési formájának megtdhipitása, Esetleges alapszabálymód ősit ások niegsza űa- Az ügy vezetőség- megválasztása, vs j uj -költségvetés megszavazása. Evetleges I indítványok.
