Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)
1941-04-28 / 96. szám
ELLENZÉK 1941 április 28. S Erdély nagy tanára Közművelődési ünnepélyről volna szó, amely rendes időben talán nem is igen szúrna szemet, mindamellett a nagy nyilvánosság odaadó figyelmét és érdeliét érdemli meg, különösen Erdélyben és főleg Kolozsvárt. Egy meghívót kapLunh a Magyar Tudományos Akadémiának április 28.-iki összes ülésére. Az ilyen összes ülés nagyjelentőségű, majdnem olyan, mint az évi ünnepélyes közgyűlés, amely azonban érthetően más méretet és jelleget szokott ölteni. Az összes ülés, hogy agy mondjuk, a nagyobb közönség szivéhez is szól, nem csupán az eszéhez, amikor csupán beszámolókat olvasnak fel, a tudomány fontos célkitűzéseit és országos vagy világérdekességü tudománypolitika eszméit fejtegetik, Ennek az ősz" szes ülésnek két nevezetes tárgya van, az egyik, hogy József főherceg, a Magyar Tudományos Akadémiának elnöke, kiosztja megint a nagyjelentőségű tanítói jutalmakat és Lukinieh Imre dr. igazgatósági és rendes tag a tanítvány és az utód hűségével és szereidével megemlékezik Márki Sándor dr. rendes tagról. Mind a hél tárgysorozati pont olyan, hogy sokáig és lelkesen vagy megilletőd- ve s emlékezőn eltűnődhetünk rajta. Kiválasztották „a nemzet napszámosai‘‘ közül a le gkiv ál óbbakat és kitüntetik őket nem érdemrendekkel, hanem gyahoilati jutalmukkal, mert itt különösen ki kell hangsúlyozni, hogy az érdemek a béke érdemei, a nép és a nemzetnevelés érdemei, az emberi tökély felé vezetés érdemei, de minden érdemen felül a magyar sors szempontjából a legfontosabb érdemek, mert a jutalmazott tanítók nagyob- bóra a falvak tanítói, akik nemcsak oktatnak és nevelnek, hanem gazdasági és katonai szempontból vezérkednek, legtöbbször a felnőttek felé is. Amikor az uj magyar miniszterelnök törvényhozási bemutatkozó beszédében büszke öntudattal állapítja meg, hogy népoktatásunk igen magas fokra emelkedett, mert nép iskoláink 80 százaléka már nyolc osztályos, ezidén pedig 6 ezer népiskolában már a VII. és \III. osztály is fog működni, akkor a néptanítók szerepe még jelentősebb és az ilyen jutalmazásoknak még nagyobb hatása van. Akár véletlen, akár tudatos dolog volt, ezzel a tanítói ünnepséggel ugyancsak helyén volt összekapcsolni a nemes Márki Sándor dr., volt kolozsvári egyetemi tanár elmulhatatlan emlékezetét, akit a tanárok tanárának neveztek, mert minden színezetű munkást ebből a nagyjelentőségű rétegből megszervezett itt, az erdélyi tudomány középpontjában és akit a tanítók tanítójának is illenék nevezni, mert hires középiskolai tanár és még híresebb egyetemi tanár korában sem szakította meg kapcsolatait a népoktatással, amelyet érthetően rendkívül nagyra becsült s e nagyrabecsülés szellemében, valamint a nemzeti szempontból való igaz értékelés szellemében minden irodalmi és társadalmi lehetőségével támogatott, jutalmazott, elismert. Márki Sándor emlékezetének felelevenítése azonban más szempontból is időszerűén kapcsolódott az oktatás nagy ünnepélyéhez és ezt a szempontot szintén kihangsúlyozza most az összes ülés igénybevétele, amely többet akar jelnteni és jobban akar dicsőíteni, mintha egyszerű osztályülés történne. A Márki emlékezetének való nemes hódolat nemcsak a nagy tanítómesternek szól — ebben a tekintetben a középiskolai és egyetemi tanszéken szinte minden kortársa felé nőtt s a hálás tanítványok ezernyi serege még ma is áldja őt emberszerető, nemzetlelkesitő, tudományszóró munkálkodásáért — nemcsak a nagyméretű történelem- és földrajztudósnak szól, nemcsak egy egész kis könyvtárt megtöltő tudományos írónak szól, hanem az erdélyinek is szól s ama erdélyi műfajnak, mely az iskolán át Erdélyben a magyur lelket és szellemet átmentette a tegnap és tegnapelőtt. Még pedig annak az erdélyinek, aki az Alföldről került az őrt- álló nagy, néma, honok bércek derűs, összhangzatos, örök erejű, mélyjelentősé- gü völgyébe, ide a mi városunkba, melyet nálánál aztán senki sem szeretett jobban. Elég hivatkoznunk reá, hogy a béke idején Kolozsvár, mint egyik leg- hűbb polgárát tisztelte s ezért — addig szokatlanul — tiszteletbeli városi tanácsosává emelt fel és reábizta minden ünnepi beszéd elmondását a város nagy emlékező diszgyülésein. Ezek a beszédei: egy vaskos kötetben jelentek meg. És elég, ha hivatkozunk reá, hogy a román Imperium bekövetkeztével az egyetemi tanszékét elveszítve, tovább is itt maradt: buzgón segítette az uj magyur Erdély irodalmának elindítását és buzgón tanított a Református Teologia uj tanárképzőjén, amíg a hatalom azt szét nem verte, sőt távozásra nem kényszeritette. Odaát „a száműzött“ már nem lelte helyét és aki a házsongárdi temetőben szerette volna aludni örök álmát, összetört szívvel bolyongva Szeged, majd Gödöllő utcáin várta megváltását és csakugyan a nagy, terebélyes, gyökcrtelen fa kidőlt s a később tragikus véget ért hű kolozsvári tanítvány: Pethő Sándor siratta el a Kerepesi temetőben igazi erdélyi szavakkal, igazi magyar szavakkal, igazi tudományos szavakkal és mert Márki Sándor ifjúkorában költő is volt, az aradi Ura szavaival is, melyek úgy illettek a szabadságharc és Arad monográfiájának írójához. Kolozsvár és Erdély ezentúl azonban az egyetemi tanár és a tudós emlékezete fölött a mult és a jelen kapcsán egyaránt meghatottságba merülni, alakját visszaidézni és cselekedeteit mérlegelni tartozik. Mert Márki Sándor tanári és tudós jelentősége töretlenül él a régi egyetem gyönyörű múltja és a saját korszakos te- ] 'vékenysége folytán. Ez a jelentőség bizo- ) nyara újra ébred a számkivetésből haza- j tért és szegedi adalékok, valamint uj erők csatlakozása révén újjá lett egyetemben, amely kolozsvári, erdélyi és általános magyar érdekből történelmi jelentőségű munkáját immár hónapok óta folytatja itt. A kolozsvári hagyományok és emlékek ápolói igen jól tudhatják. hogy az egyetemi gondolatnak és egyetemi tanári magatartásnak nemcsak nemes és tiszta személyi tulajdonok, hanem a történelmi érzék és históriai tanulmány alapján Márki Sándor volt a legtudato- sabb és legméltóságosabb képviselője; ezt a fenkölt emléket bizonyára őrzik még, akik az egyetemen közel állottak hozzá és most visszatértek: néhány kartárs es tanári rangba emelkedett halgatő, akiknek e szerint kötelességük, hogy ezt a nagy példaadást és útmutatást egészen hatásossá tegyék és kövessék. Mert Márki Sándorok egyetemét akarjuk itt látni megint, amely mélyen belcereszti gyökerét az egész erdélyi múltba, felszívja hagyományunk éltető elemeit, amely megbecsüli, ami még emberben és alkotásban itt maradt belőle, főleg a huszonkét éves kisebbségi mult nagy vívódásokat ébresztő erdélyi fájdalmán és életigenlésén keresztül. A tudósról és történetíróról szintén sokat lehetne beszélni, bár a tudomány e talán legváltozékonyabb ágában most, amikor a szellem történeti iránya szembekerült a Márki Sándor részben pozitiv, részben romantikus irányzatával, ma már kevés akusztikát remélhet. De szent meggyőződésünk, hogy örökse- gül hagyott óriási adattömege, melyei egy magasabbrendü világszemlélet összefűzött — a XIII. Leó pápák egyformán vallásos és szociális bölcseleté — most is, de főleg a jövőben megkapja minden illetékes méltánylatát, hiszen a magyar történetirodalomban a parasztmozgalmak legnagyobb ismertetője ő volt. Máris bizonyítja ezt az Akadémia kivételes kegyelete. Hogy Márki Sándorban a kolozsvári és erdélyi szellem, hogy a régi tudományos törekvés értéke, hogy az egész magyar művelődés jelentőségének szolgái- lata méltó és magas elismerésben és igaz és lelkes megállapításban fog megtörténni, arra biztosíték, hogy az emlékbeszédet Lukinieh Imre dr. fogja mondani, ahi ennek az országrésznek a neveltje és sokáig középiskolai tanára volt és akit Márki Sándor nevelése, tanítása és keze vezérelt az egyetemi tanszékbe és az akadémiái könyvtár igazgatóságába. Hétfőn a minden szép és minden jó nagy magyar és erdélyi emberének, az elmulhatatlan Márki Sándornak ünnepe lesz, gondoljunk oda hálával és kegyelettel, mint a jó kolozsváriak és igaz erdélyiek, akiken meglátszik láthatatlanul is nevelése, oktatása, példázata könnyes szeretettel és örök tisztelettel, akik ismertük őt egy nagy kor csöndjében és kezdeti viharaiban. : (Spectator.) Beszédes számok : Tízezer neauzelhiiomeier ősi föld heran Tissza 900 ezer faxossal az anyaországhoz a Dávidén felszahadnldsdfal KOLOZSVÁR, április 28. A felszabadult Délvidékről a Südost-Echo cimü lap érdekes cikket közöl. Eszerint Magyarországhoz a trianoni békeszer* ződés által elszakított délvidéki 20 SÍ négyzetkilométernyi területből máris közel 10.000 négyzetkilométer, pontosan 9500 négyzetkilométer terület ke- ■ rült vissza és a mintegy másfél milliónyi lakosságból körülbelül 900.000 ember. A lakosság foglalkozási ágak szerint igv oszlik meg; 60 százalék mezőgazda, 18 százalék iparos, 8 százalék kereskedő, 6 százalék értelmiségi foglalkozású és a fennmaradó rész megoszlik. A délvidéki életnek a 100.000 főnél nagyobb lakosságú Szabadkán kívül a körülbelül 60.000 lakosú Újvidék volt az egyik központja. A mezőgazdasági termékek közül különösen a buza-, cukorrépa- és kukorica- termelés igen jelentős. Búzatermelése a legutóbbi statisztika szerint az anyaország 17.5, kukoricatermelése 39.1. cukorrépatermelése pedig 30.5 százalékának felel meg. A cukorrépatermelés folytán az üjverbászi és cservenkai óriási cukorgyárak az elmúlt évben 3.2 millió mázsa cukorrépát dolgoztak fel. A felszabadult területeken egyébként több, mint ezer kisebb-nagyobb gyárvállalat és ipari üzem került vissza az anyaországhoz, amelyek mintegy 20.000 munkást foglalkoztatnak. Az anyaország számára tebát a Délvidék igen gazdag gazdasági értékekben. De közgazdasági szempontból jelentős az 1 a tény is, hogy kitűnő közlekedési utak vezetnek mindenünnen a magyar fővárosba. Ezeket az utakat a visszavonuló szerb hadsereg, illetve az úgynevezett szabad- csapatok, a csctnikek és dobrovoljácok sokhelyütt megrongálták az útrészek, hidak, vasúti felüljárók, stb. felrobbantásával, de ezeket a rongálásokat általánosságban hamar helyre lehet hozni. Addig is, amig a vasútvonalak mindenütt teljesen iizembehlyezhetők lesznek, társasgép- koceijáratokkal fogják a forgalmat felAz efnihal megoszlás rAmi az etnikai megoszlást illeti, a magyarok legnagyobb számban a Duna- ! Tisza közén laknak. A Bácskában több, mint 300.000, a ba- lanyai háromszögben mintegy 20.000, Muraközben kb. 30.000 magyar lakik. A báüsági magyarság számát 110-120.000- re lehet tenni, de idevonatkozóan egészen pontos adatok nem állanak rendelkezésre, mert a szerbek által készített népszámlálási és statisztikai kimutatások általában nem megbízhatók és a magyarság számát mindenütt rendkívül erősen az 1910-es magyar népszámlálás adatai alá csökkentették. ! Mégis Bácskában több, mint 43, Baranyában pedig mintegy 40 százalékos relativ többséggel első helyen áll a magyarság. Muraközben pedig 58 százalékkal abszolút többségben van. Közgazdasági szempontból igen jelentősek a Ferenc és Ferencz József-csatornák, amelyek biztosítják a Duna és Tisza közötti összeköttetést. 1 amely a Trianon utáni időkben teljesen megszakadt. A magyarságon kivül egyébként ezeken a területeken jelentős számú a magyarsággal általában rokonszenvező buriyevá- cok, M uraközben vendek és németek laknak, utóbbiak a Bácskában is, inig a szerbek száma viszonylag csekély. A magyarság gazdasági helyzete a huszonkét éves megszállás alatt a túlzó szerb gazdasági politika miatt és az agrúrreforrn következtében erősen leromlott. A magyar birtokosok területei több, mint 60, a németek több, mint 50 százalékát elvették, illetve kisajátították, mig a jugoszláv földbirtokosoktól jóval kisebb részt, vagyis általában alkalmazták ugyanazokat az irányelveket, mint a romániai földreformnál. Ezen felül a magyarságot túlzott adózási rendszer is erősen sújtotta. A Dunabánság területén, ahol a délvidéki magyarság túlnyomó része lakik, egy katasztrális holdra 150 dinár állami adó esett, inig ez az adó a Szávabánságban 32, Jugoszlávia egyéb részein pedig 6—21 dinár volt. Az egy lakosra eső egyenes adó a Dunahánságban 165, a szávai és drávai bánságban 108— 115, Jugoszlávia más részeiben 30—40 dinár volt. Ezek a számok beszédesen mutatják, hogy a délvidéki magyarság milyen súlyos gazdasági elnyomásban élt. Hasonló volt a helyzet kulturális téren is. A Délvidéken összesen 452 szerbmagyar párhuzamos tannyelvű népiskola volt mintegy 450 tanerővel, középiskola pedig csupán Szabadkán egy nyolc, Zen- tán pedig egy négy osztályos szerb-magyar tagozatú. így aztáu rengeteg magyar gyermek maradt itt megfelel- iskoláztatás nélkül. A magyarság helyzete politikai téren sem volt kedvezőbb, hiszen önálló politikai pártja csak 1922-töl 1927-ig volt egyetlen képviselővel, a számarány szerinti 12-vel szemben, a szenátorok között pedig csupán egy magyar, Várady Imre szerepelt. II kormányhoz fordullak bérharcuk ügyében a kolozsvári kalaposlányok KOLOZSVÁR, április 28. (Saját tud ) Több Ízben számoltunk be a kolozsvári kalaposlányok bérmozgalmáról. Mint ismeretes, a kalaposlányok a Ruházati Munkások Országos Egyesületének kolozsvári csoportja utján mozgalmat indítottak munkabéreiknek felemelése érdekében. A ruházati munkások egyesületének vezetősége a munkásság kérelmét előterjesztette az I. fokú iparhatóság elé, ahol ezután egyeztető tárgyalások kezdődtek meg. amely, miután nem vezetett eredményre, sztrájkkal ért véget. Szombaton Grucza Lipót tanácsnok, az í. fokú iparhatóság vezetője, közölte a munkásság képviselőivel, hogy' a munkaadók hajlandók megadni a munkásoknak a törvényrendeletileg előirt minimális munkabért, de nem hajlandók egyetemleges munkaszerződést kötni velük és mindenki foglalja el munkahelyét. Kilátásba helyezték azonban a munkaadók, hogy alkalmaztatásukban csak azokat tartják meg, kiknek munkakönyvük vau. Az alkalmazottak a munkaadók ajánlatát magukra nézve sérelmesnek és méltánytalannak tartották és ezért elhatározták, hogy a bérmozgalom ügyét felterjesztik az illetékes minisztérium elé döntés végett. Különösen sérelmesnek tartják az alkalmazottak azt, hogy munkaadóik csak azokat akarják alkalmaztatásukban megtartani, akiknek munka- könyvük van Köztudomású ugvnais. hogy a romáu uralom alatt csak az utóhhi időben volt képesítéshez kötött iparág a kalapkészi- tés és igy különösen az idősebb kalap oslá* nyoknak nincs munkakönyvük. A magyar törvények megengedik azonban, hogy különleges bizottság előtt vizsgát téve. megszerezzék a munkakönyvét. Miután egyelőre ilyen iránv' ban a kormányzati tényezők intézkedéseket nem tettek, hosszú hónapok telhetnek el addig, amig a munkakönyvét ezen az utón megszerezhetik és addig minden kereset nélkül állanának vagy pedig teljesen ki lennének szolgáltatva a munkaadók kénye-kedvé" nek. VITÉZ LUKÁCS ENDRE ALISPÁN LETT A MEZÖCSÁTI KERÜLET KÉP11SELŐJE Miskolcról jelenti o MTI: A mezöcsáti válasz- lókerületben most nyújtotta át az ajánlási ivet vitéz dr. Lukács Endre MÉR jelölt. Mivel más jelölt ajánlásokat nem nyújtott he. vitéz dr. Lukács Endre, Borsudvá: megye voit alispánja, a mezöcsáti kerület egyhangúlag megválasztott képviselőjének tekinthető. A választás eredményét május 5-én teszik közzé Mezőcsáton.
