Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)

1941-04-22 / 91. szám

mi 'rfwiis 22. BZtENIÉK Növelni kell a kerületi közigaz­gatási kapitányságok számát Hetekfa kénytelenek várakozni az „alsóvárosi“ kerületek lakói a kízonyítvány-klánitásra. — fl kolozsvári nyngdíjasok logos panaszai X KOLOZSVÁR, április 22, (Saját tud-.» A rowáo városvezetőség anuak idején azt tervezte, hogy a kerületi kapitánysá­gok vagy ahogyan újabban nevezik, a ke­rületi elöljáróságok létszámát leszállítja. Az Ellenzék erélyesen állást foglalt az elhamarkodott terv ellen, mert az a ma­gyar közönség érdekeit sértette. Tiltako­zásunknak hamarosan megfelelő vissz­hangja is támadt. A hivatalos román fel­fogás is kifogásolta a kerületi kapitány­ságok létszámának csökkentését és igy a városvezetőség, mielőtt véglegesen dön­tött volna, értekezletre kényszerült össze­hívni Kolozsvár volt képviselőit, szená­torait és polgármestereit. Az értekezlet azután úgy határozott, hogy a lakosság növekedő létszámára és Kolozsvár terü­letének nagy kiterjedésére való tekintet­tel a kerületi kapitányságok számát nem csökkenteni, hanem szaporítani kell, ha­táskörüket pedig a lakosság érdekeinek figyelembevétele mellett ki kell bővíteni. magsai' nsagdijasok panaszai Ezeknek a visszaemlékezésszerü té­nyeknek most időszerűséget ad a szer- kesztőségünkhez intézett alábbi levél: Igen Tisztelt Főszerkesztő Ur! Bocsásson meg, hogy soraimmal ak­kor zavarom önt, amikor világok om­lanak össze s népek pusztulnak el, a magam kis bajaival, de az alábbi kis bajok, amiket a tudomására akarok hozni, olyan természetűek, hogy éppen azok érdekében Íródnak, akiket ma mindenki, de különösen az ön és műn katársai értékes és odaadó munkaadá­suk juttatott abba a szerencsésnek mondható helyzetbe, hogy elesettsp- gükbe segítő kézzel támogatták azt a müvet, amelyik annyi szerencsétlen embernek igyekszik biztosítani a min­dennapi szűk kis kenyeret. Az erdélyi nyugdíjasokról van szó. Addig, amig a kolozsvári I. és V. kerületi közigazgatási kirendeltség a nyugdíjasok százait megfeszített mun­kával és kipróbált hivatalnoki kar­ral percek alatt kielégíti s egy-két uap leforgása alatt az ideges emberek szá­zait hozzájuttatja titáni munkával a kért igazolványok tömegéhez, addig más kerületek kirendeltségei a legna­gyobb hanyagsággal kezelik ezeket az embereket és özvegyeket s esőben és sárban várakoztatják napokon keresztül, amig csak odáig jutnak, hogy azt az egyszerű és pár sort kitevő helyható­sági jegyzőkönyvet felveszik. Azután, mint akik jól végezlek a dolgukat, a felvett jegyzőkönyveket ott tartják s nem küldik le a központi városházára aláírás végett s napokon és heteken járatják ezeket a fáradt, szegény em­bereket a bizonyitványokért. Tekintve, hogy a nyugdíjasuk Írásai­nak benyújtási határideje a végéhez közeledik, arra kérem e panasz jogos- sáréi meggyőződve, sürgősen közben­járni szíveskedjék, hogy az orvosoltas- sék s a helyhatósági bizonyítványokat az arra illetékesek sürgősen adják ki, ne várakoztassák heteken át az arra szorulókat. Mégegvszer bocsánatát kér­ve, élőre is köszönöm szives közben­járását sok száz özvegy és nyugdíjas nevében: J. K. A levél vételével egyidőben egyik ko­lozsvári ügyvéd is figyelmeztette munka' társunkat arra, hogy ..az alsóvárosi“ ke­rület elöljáróságainál túlzsúfolt a munka és a tisztviselők képtelenek eleget tenni a közönség kívánságainak. Eleget tettünk olvasóink kívánságának, Litogötds az alsóvárost kerületi kapitányságon A kirándulás megérte a fáradságot. Mágyar-utca 44. szám alatt, ahol régen a rendőrlaktanya volt, három fürdőszoba- szcíü kis helyiségben van a II. és III kerületi elöljáróság. A városnak fele, az egész Alsóváros ide tartozik. Ebben a vá­rosrészben lakik a legtöbb gyárimunkás, vasutas, kisgazda és a legtöbb nyugdíjas. Kisemberek mind, akik csak a kerületi elöljáróságon keresztül ismerik a magyar közigazgatást s akiknek átlag havonként szükségük van egy-egy bizonyítványra s napokon, heteken át keserves kálváriát kell jármok, mig hozzájutnak. , Látogatásunk időpontjában délelőtt 11 óra volt. Zuhogott az eső. Valahonnan a Pata-utca vagy a Györgyfalvi uí, a Der- mata-gyár vagy a Szentgyörgy-hegy alól már a reggeli órákban elindultak az ügyes-bajos dolgukat intéző polgárok s az eső elől a kapu alatt húzódtak meg, A szerencsésebbek, akik hamarabb jöt­tek, a kis előszobában vannak összezsú­folva. Hiábavaló várakozás Jócskán állanak az udvaron is, künn az esőben az emberek. Az előszobából 3 ugyanis egy ablak nyílik, uz udvarra s a nyitott ablakon át lábujjhegyre ágaskod­va, egymás fején ál kiabálják be az iro­dába: — Készen Mit. a bizonyítványom? — Nines! — hangzik belülről a rideg válasz. — Nincs? Hiszen már egy hete adtain Le s kétszer voltain érte! — Csak egy hete? Na akkor még vár- hat, vannak itt olyanok is, akik húrom hete várnak s még tovább is fognak vár­ni . . . í Aki igy vigasztalja a feleket, Lenni a szobában feltett kalappal ül az aszta! mellett. Altiszt. Előtte névmutató* nagy könyv s mikor valaki kint a nevét mondja s bizonyítványát kéri, idegesen felnyitja a könyvet s egykedvűen mondja: — Nincs! Nincs! Nincs! . . . Értsék meg emberek, hogy: nincs. Hagyjanak nekem békét! Inkább magának beszél, mint a közön­ségnek. Hanghordo.zásáról és fáradt ar­cáról le lehet olvasni, hogy ezt a választ már legalább ezerszer mondotta. Egy cseh színházi zenész, aki nehezen töri a magyar nyelvet, panaszolja a kö- riilálló sorstársainak, hogy nyugdijmeg- állapitásához már másodikán kért bizo­nyítványt s még sehol bire-hamva sincs. Igaza van tehát az altisztnek, „vannak, akik három hete várnak s még tovább is > fognak várni . . munkabérek és a fizetések növelése mert okokból nem követheti teljes mér­tékben az élelmiszerek és egyéb szükseg- leli cikkek árának a háborús nehézség miatt bekövetkezett emelkedését. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az élelmiszerek, egyes nyersanyaga!:, és iparcikkek árának növekedése ellené- te. változatlan maradt, a lakbér, amelyet v. kormány annak idején rendelettel rög­zített. A lakbér pedig számottevő ténye­ző, mert a lakosság tekintélyes része ke­resetének jelentős hányadát költi lakbér­re. Nagyjából változatlan maradi a köz­lekedés, a közoktatás és számos közszol­gáltatás ára is. Mindazonáltal a kormány enyhíteni igyekszik a dolgozó népréte­gek megélhetési gondjait és ezért a lehe­tőség határáig megjavította a munkabé­reket. Hogyan lehet orvosolni a panaszokat ? Pedig a tisztviselők majdnem a lelkű­ket adják ki. Ismerős nyugdíjast fedezek fel az esőben türelmesen várakozó nyugdíjasok között s a következőket mondja el: — Itt lakom kérem a szomszédban, hónapok óta látom, hogy a kapitány urak mit dolgoznak. Reggel nyolc órától dél­után három óráig, öt órától este tiz, ti­zenegy .óráig itt vannak Emberölés van itt kérem! — mondja mély meggyőződés­sel ^ — Virradástól vakulásig dolgoz­nak . . . Nem tudom, hogy bírják el ezt a munkát. Harminc évig az állomáson tel­jesítettem szolgálatot, tudom mi a mun­ka, de ebbe én is belebolondulnék!... Ki a hibás? Bizonyára nem ,a polgárok, akik zokszó nélkül, tízszer járnak egy- egy bizonyítványért, rendszerint tiz mun­kanap felét veszítve el, a tisztviselők sem, akik inukszakadtáíg dolgoznak. Ki hát a hibás? A rendszer-, a túlméretezett bürokrácia, amely nem a lényeget, ha­nem a formák betartását nézi. A közigaz­gatásnak pedig a hazatért területen ren­deltetése az lenne, hogy a magyar jog­rendszert megkedveltesee, a kisemberek ügyes-bajos dolgát gyorsan és jól intézze. ’ gárságnak. A betegséget gróf Bethlen György, a Ma­gyar Párt volt elnöke a vármegye tör­vényhatósági bizottságának alakuló gyű­lésén állapította meg, mikor azt mondot­ta, hogy „a bürokrácia sokszor annyira megterheli és bonyolulttá teszi az ügyek elintézését, hogy még a tanult osztályt is nagy feladatok elé állítja.“ A diagnózis tehát meg van, az orvosság pedig csak az leltet, amit székfoglaló beszédében Ke- ledy Tibor dr. polgármester program­ként maga elé tűzött. ,,Ki akarom vinni a közigazgatást a gyártelepekre is.“ Arra kérjük tehá<t polgármesterünket, ki a váro9 polgárságának osztatlan meg­becsülését és bizalmát birja: a kerületi elöljáróságok ügyét tűzze napirendre. Kérje ki a kisgyülés vagy a törvényha­tósági bizottság véleményét és mi bizo­nyosra vesszük, hogy a város polgársá­gának képviselői a kerületi elöljáróságok számának szaporítását, hatáskörük kiter­jesztését fogják kérni, mert ez — amel­lett, hogy a közigazgatás decentralizáció­ját szolgálja — elsőrendű érdeke a poí­M' EGYETEM-mozgó Segítség örököltem Szerdától! Indig Ottó színdarabjának filmváltozata. Főszerepekben: Ágay, Vaszary, Ra!nay, Gózonu Ma utoljára s Lovaglás ügy Műsoron kívül: Honvédségünk bevonulása a Bácskába. Ifjabb nyolc százalékkal emelte a kormány a munkabéreket BUDAPEST, április 22. (MTI.) A Bu dapestí Közlöny keddi száma közli a mi­nisztérium rendeletét, amely szerint az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és kohászatban a munka­bérek szabályozásáról szóló 7.290—19 :0. M. E. sz. rendelet hatálya alá tartozó, munkavállalóknak (munkásoknak, stb.) a munkaadójuk az 1941. évi május első napjától kezdődően a munkabérük után az eddig hét százalék helyett 15 százalék bérpótlékot köteles fizetni. A rendelet ha-, tálya alá tartozó munkavállalók legki­sebb munkabérét megállapító rendelet­ben vagy határozatban meghatározott legkisebb munkabérhez a 15 százalékos bérpótlékot ugyancsak hozzá kell számí­tani. Felhatalmazza azonban a rendelet a munkaadót arra, hogy ha az alkalma­zott egyén bérét az 1940 évi október hó 5. napja után felemelte, ezt a bérpótlék' ba beszámíthassa. A rendelet hatálya alá nem " tartozó magánalkalmazottak (tisztviselők, stb) hét százalékos fizetési pótlékának fel­emelésére is rövidesen lendélkezés törte' nik.) A kormány újabb rendeletével nyolc százalékkal emeli a munkabéreket. A munkabérek nyolc százalékos növe­lésével o kormány a rendkívüli viszonyok kö­vetkeztében előállt drágulást kívánja elleti súlyozni. I Az európai háború kitörése óta egy íz­ben már történt ilyen intézkedés. A m, kor. kormány ugyanis 1940. októberében 7 százalékkal emelte az összes munkabé­reket és a tisztviselői fizetéseket. A mos­tani újabb 8 százalékos áremeléssel együtt az 1939. évi szeptemberi helyzettel szem­ben tehát 15 százalékos a növekedés. 1940. évi október 5., tehát a 7 százalé­kos általános béremelés foganatosítása után eszközölt munkabéremelések a mos­tani bérrendezésbe beszámíthatók. A Templomát szemelt Vásárhelyi lános ref. püspök a Székelyföldül! KOLOZSVÁR, április 22. (Saját tud.) Hosszú ideje készül Székelyszentistváu székelyföldi község, hogy idegen uralom alóli felszabadulását zászlószentelési ün­nepélyével is méltóképpen emlékezetessé tegye. A f. hó 20.-ra kitűzött ünnepélyé­re meghívta Vásárhelyi János református püspököt, aki készséggel vállalta a hosszú és nehéz ut minden kellemetlenségét, hogy eleget tehessen a kedves meghívás­nak. Az érkező főpásztort Bekecsalja egész lakossága valóságos örömujjongás­sal fogadta. Zászlódiszbe öltöztek a faluk s virágok, üdvözlő szavak és ünneplések hosszú sora tanúskodott az öröm őszin­teségéről. A vármegye részéről gróf Toldalaghi Mihály főispán és Márton Zsigmond al­ispán, a járás részéről pedig dr. Végh László főszolgabíró képviselték a hatósá­gokat. Rajtuk kívül számos állami és egyházi kiküldött ünnepelt együtt Szé- kelyszentistván népével felekezeti kü- lömbség nélkül. A szentelési beszédből, valamint az el­hangzott köszöntőkből a hála szava csen­dült ki Kormányzó Urunk iránt, aki le­hetővé tette ezt a felemelő ünnepséget. Ugyanakkor pedig mélységes hódolat ha­totta át a püspök imáját Isten iránt, aki erőt és kitartást adott Kormányzó Urunk­nak, hogy valóra válthassa nemzetének a felszabadulásba vetett reménységét. Ezen a napon minden magyar sziv egy zászló alatt dobhant össze, együtt örült min­denki a szabadulásnak, de együtt hulla­tott bánatkönnyeket azokért a magyar falvakért, melyek alig 3—4 kilométerre a határon túl még mindig nehéz rabság­ban várják a szabadulás óráját. Minden­ki úgy érezte, hogy előbb-utóbb el kell jönnie az időnek, amikor Délerdélyben is országzászlót lenget a szél magyar te­reinkkel való egyesülésünk emlékére. Külön megemlítést érdemelnek Nemes Sándor detektivfőfelügyelő és dr. Kiss Mózes detektív, akik szülőfalujukhoz való ragaszkodásukat néhány más testvé­rükkel együtt azzal fejezték ki, hogy or­szágzászlót ajándékoztak Székelyszentist- vánnak. Valódi preparált II „CELLOPHAN befőző hártya kolozsvári lerakatok csakis nagybani eladásra. Baumann Gyula R. T. Kolozsvár. Folio R. T. Kolozsvár, Deák Ferenc-u. 16. Leitner Ferenc Kolozsvár, Mussolini-u. 37, ELLENŐRZIK A KOLOZSVÁRI CÉG­TÁBLÁKAT. Kolozsvár város vezetősé­ge elhatározta, hogy a legszigorubbau fogja ellenőrizni a cégtáblák felírásait, amelyeknek minden tekintetben a tör­vény előírásainak kell megfelelni. Az idevonatkozó rendelkezés szerint a ccg-x táblán fel kell tüntetni az üzlettulajdonos születési bizonyítványa szerinti családi és utónevét, olyképpen, hogy a felírás egyik ..része se legyen kevésbé szembeötlőbb, mint a többi. Ha az üzlettulajdonos öz­vegy, vagy férjezett, a cégtáblán a férj nevét is meg kell jelölni. A rendelkezés ellen vétők kihágási eljárás alá kerülnek és súlyos pénzbírságban részesülnek.

Next

/
Thumbnails
Contents