Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)

1941-04-15 / 85. szám

1941 április 15. ELLENZÉK DM—» ■WHIUBIM s Ucmiet és a da SÍM£nfiíiék&& íUúdáfou* y Ezt a furcsa Nejeíejts-utcai lakást, nevez­hetnénk ember gyűjteménynek is. Nem- mú­zeum ez, nem is etnográfia: kiállítás, ahn! egzotikus tájak színes lalíói csattogtatják fehér fogukat. Zárkózott, hallgatag, szűkszavú férfiak; valamennyi mögött kiadós életregény bujkál, nem mindennapi fejezetekkel. ügy hívják a helyet. ötven filléres szál­loda . . . A rendőri jelentés ezzel r. .■‘•zárai intézi el: tömegszállás. Arról van szó, hogy akinek nincs éjszaka hol aludnia, ötven fillérért kap egy szalma­zsákot; ha szerencséje van. talán ágyat is. Akod szoba, amelyikben nincs más berende­zés, mint gondosan lerakott szalmazsákok a földön. A fakóarcu szállásadónő eleinte bizalmat­lan. — Vagy kell szoba, vagy nem, tessék nyi­latkozni. Átadok neki ötven fillért, erre megenyhül az arca. Most már beszél. Hiszen Jakó" vagyok. * Nyurga, szőke fiú rakosgat egy zöld láda tetején. Haja csapzottan esik lobogó nyugta­lan szemébe, arca szinte betegesen sápadt. — Hamlet királyfi — magyarázza suttogva a tanárjelölt. Csodálkozva nézek rá, mire igy folytatja: — Természetesen nem maga a királyfi, ha­nem csak a rokona, illetve a leszármazottja. — Honnan veszi ezt? — Ő állítja. Erre a szobában, ahol mások is tartózkod­nak, dől a nevetés. A tanárjelölt is mosolyog már. Végül is igy szólnak. — Szerencsétlen gyerek ez, kérem. Meg­szökött a szüleitől még tizenötéves korában. Kiüldözte a mostohaanyja és a színészet irán­ti rajongása. Két éve kóborol. Egyik napról él a másikra.. Az a vágya, hogy egyszer el- játszhassa Hamlet királyfit. Könyv nélkül tudja a szerepet. Járt már vidéki színtársu­latoknál is. Nem lehel Hamlet. Még a Nem­zeti Színházban is megfordult ... —- És miért rokona Hamiétnek? — Azt állítja, hogy a dán királyfi lelkét örökölte. Ezért rokona. Nem áll szóba senkivel. Érzékenységét bántja a folytonos élcelődés. Látja, hogy ki­nevetik. Ha kérdeznek valamit tőle, nem vá­laszol. Természetesen a ház kedélyes tagjai ilyen tréfákkal pirítanak rá: ,,Hamlet ur, ta­lán enni vagy nem enni, ez itt a kérdés.“ Egy B-listás tisztviselő sajnálkozva szól: -—■Az a baj, hogy tehetségtelen szegény. Most a tanárjelölt azon fáradozik, hogy ki­békíti szüleivel s hazakul di az egyik szeged­környéki faluba, ahol talán eljátszhatja a Hamletet — műkedvelő előadás keretében... * Másik ember. Tőkés Lászlónak hívják. Né jegyre se nagyon férne rá a foglalkozása. Kubikos, zsákhordó, építkezési segédmunkás, csarnoki csomaghordó és más hasonló foglala­tosságok végzője. De csak télen. Ilyenkor tavasszal nekimegy az Alföldnek vagy a Dunántúlnak s novemberben lesz be­lőle ismét városi ember. Arra nagyon büszke, hogy nyáron még részes arató is. Az a furcsa nevezetessége van, hogy min­den vasárnap kötelei visel a nyakán. Megkérdezem a dugóhuzóbajszu, téglapiros arcú embertől: — Aztán miért csinálja ezt? — A kommunisták felakasztottak engem, kérem. — Miért? — Ellenforradalmár voltam. —- Miben nyilvánul ez meg? — Abban kérem, hogy törköly pálinkát it­tam. Megszegtem a szesztilalmat. — Hogyan menekült? — Leszakadt a kötél s úgy megrökönyödtek körülöttem az emberek, hogy hamar átvágtam u tömegen s uccu, cliramodtam. Azóta vise­lem a kötelet minden vasárnap, emlékezéssel arra, hogy az én Istenem megmentett en­gem . . . * Nagy tisztelettel beszélnek, főleg a tanárje­lölt. egy orosz földbirtokosról, akinek vala­mikor kiterjedt birtoka volt Moszkva környé­kén. Vannak éjszakák, amikor az orosz föld­birtokos is idejár a szalmazsákra ötvenért. Magyarázza a tanárjelölt: — Ez az orosz ember érdekeset mesélt egy­szer. Beszélte, hogy cmig gazdag volt, ki nem állhatta Tolsztojt. Szegénységében újra olvas­gatta és nemcsak, hogy megértette, hanem ez lett a vigasztalása . . . * Mutogatják az ötvenfilléres szálloda leg- mutatványosabb emberét is. — Ő az életmiivész, — ismétlik egyszerre többen is előttem. Kissé elhízott, szökebajszu, kékszemü em­ber. Csuk úgy árad belőle (! vidámság. Galjcza Józsefnek hívják. Azt mondja, valamikor fol­tozósuszter volt Kolozsvárott, de a románok miatt mennie, kellett. Humorista és optimis­ta a vén suszter, aki lelket önt a Nefelejis- utcai szállás csiiggedőibe. Kényes arra, hogy életmiivész. — Miben ál! a tudománya? — kérdezem Derűsen legyint: — Nincs könnyebb dolog, mint jól élni. Hogy ez milyen könnyű. Csak érteni kell. Meg szív is, lélek is kell hozzá. Ami bőven van nekem, kérem. Járok a fővárosi könyv­tárba, ahol nemcsak ingyen melegedhetek, hanem ingyen olvashatok is. Nyáron tudok egy helyet, ahol ingyen mozi is akad. — Hol? — A hely, kérem egy városmajori bükkfa tetejének egyik ága, amelyről potyán beles­hetünk a nyári moziba Lessél: velem jönni. Legyen szerencsém, legyen vendégem. Egyszerre óvatosan körülnéz: — Csak ne tessék szólni senkinek. A he­lyet kevesen ismerik. Majd igy folytatja: —T Nyáron cigányzenét, hallgatok « Hungá­ria előtt. Neki dőlök az akácfának s úgy lát szik nekem Magyart. Imre kérem. Egyszer megcsinálta vetem, hogy kijött a térrészről a sétatérre s egy nótát nekem húzott az akác­fánál. Látta, hogy milyen szivemmel hallga­tom, látta, hogy minden este támasztom az ö kedvéért az akácfát, hát megtisztelt. Igaz. szép pénzembe került.. — Hogyan, pénzt adott neki? — Dehogyis, kérem. Csak olyan kedvem támadt, hogy felséges hangulatomban tiz óra után mentem haza. Meg kellett a tiz fillér kapupénzt, fizetni. — Mégis, miből él? — Nekem teljesen elég kilencven fillér egy napra. Forró lőportyüt kapok tizenkét fillér­ért. Kisétü vagyok, kérem. Hogy mivel kere­sem meg? Néha segítek egy Rózsa-utcai susz- témák Meg iiz-tán úgy tessék venni, huszon­négy ismerősöm van Kolozsvárról a régi vi­lágból. Mindegyikkel megállapodtam, hogy adnak nekem minden elsején egy pengőt. Ez már huszonnégy pengő. Hát kell több egy embernek? Es csak úgy dől belőle a nevetés. A töb­biek irigykedve hallgatják. Galicza bácsi a Nefelejts-utcai lakás egyetlen kapitalistája... Es furcsa sorsot hordoznak a többiek is. A szegénység alázatosai. Néha eltűnnek az em­ber gyűjteményből és csak hónapok múlva térnek vissza. Senki sem kéi;di, hol jártak. DIÓSZEGHY MIKLÓS. Ä némeí—an^oí afrik a Szuezi-csatornái veszélyeztetik H görögországi (ingoi haderői Egf ipíomba készülnek visszavinni RÓMA., április 15. Kairóból érkező hirek szerint a hadműveletek már Egyiptom földjén folynak és veszélyeztetik a Szuezi-csatornát. Az angolok Tobrnknál továbbra is ellenállnak. ' A Tribuna berlini tudósítója szerint a Görögországba küldött angol evpedieiós hadsereg behajózása küszöbön áll. Wave! tábornok elhagyta Görögországot, hogy vissza­térjen Egyiptomba és a görögországi angol haderők vezetését Wilson tábornokra bizta. BERLIN, ápriíis 15. A Német Távirati Iroda értesülése szerint az angol expediciós hadsereg utolsó maradványai Kirenaika egyik kikötővárosában megkísérlik a védekezést és azon fáradoznak, hogy az ott horgonyzó hajókon elmenekülhessenek. (MTI.) BERLIN, április lő. (BNB.) A német és olasz zuhanóbombázók husvét vasárnap­ján sikeresen rajtaütöttek Tobruk kikötőjén, ahol az angolok igyekeztek hajóra tenni lí­biai haderőik maradványait. (MTI.) J .. A in€iffw rádié válaszolt az. angol rádiónak A londoni rádió Magyarország elhatározó- savai foglalkozva, hogy Jugoszlávia összeom* lásával kapcsolatban visszaszerezze azokat a területeket, melyek ezer évig tartoztak hoz­zá, epés hangon birálta a magyar lépést. A magyar rádió szombat esti közlésében erre a bírálatra a következő választ adta: Az angol rádió pénteken többizben fog­lalkozott Magyarországgal és epés bírálattal illette azt a lépést, amelyet Magyarország Jugoszláviával szemben tett. Az angol rádió szerint „keserű utóizzel“ látták ezt a magyar elhatározást. Ezzel a megjegyzéssel kapcsolat­ban emlékeztetnünk kell a londoni rádiót arra, hogy Magyarorságnak is alkalma volt már, sőt nem is egyszer volt alkalma keserű­séggel nézni Anglia felé. Ang'ia is részese volt egyebek között a trianoni szerződésnek, amely Magyarországot megesonkitotta és meg­rabolta, sőt e tettét nyilvánvalóan meg sem bánta. Legalább is erre mutat az a garancia­szerződés, amellyel 1938-ban biztosította Ro­mánia trianoni határait a mi ellenünkben. Az angol rádió kijelenti, hogy Magyaror­szág a Jugoszláviával kapcsolatos lépések folytán végleg a tengelyhatalmak mellett kö­tötte le magát. Ki kell jelentenünk, hogy Magyarország csakugyan a tengely oldalára állott, de nem április 10-én, hanem már 1940 november 20-án, amikor jól felfogott érde­keit szem előtt tartva, a hármasegyezményhez csatlakozott. Ápri'is 10-én Jugoszlávia, mint egységes állam, megszűnt létezni, a nemzet­közi helyzet olyan vo’t, hogy minden haza­fiasán érző magyar ember csak úgy dönthe­tett, mint ahogy Bárdossy László határozott. Ezért téves a londoni rádiónak az a vélemé­nye, hogy gróf Teleki Pál nem járult volna hozzá a Jugoszlávia elleni akcióhoz. Jugoszláviáról ma már nem lehet beszélni. Hiába próbálja az angol rádió úgy beállítani az eseményeket, hogy a horvát nép külső nyomás hatása alatt szakadt el a szerbektől, hogy aa uj horvát kormány mögött nem álla­nak tömegek. Az igazság pontosan ennek az ellenkezője. A horvát nép csak felhasználta a régóta várt alkalmat hogy a szerb szuro­nyok fenyegetése alól mentesítve, megvaló­sítsa nemzeti törekvéseit. Az önálló Horvát­ország megalakulása még azelőtt történt, hogy a német csapatok Zágrábba érkeztek. De a legfőbb bizonyíték ame'lett, hogy a hor­vát állam megalakulása valóban őszinte és egyetemes elhatározása a horvát népnek: Macsek és Pavelics együttműködése. Ismert dolog, hogy ez a két horvát népvezér hol élesen szemben állott egymással, hol tapoga­tózva közeledett egymás felé, de mindvégig ellentétes politikát képviseltek és a horvát tömegek, kettejük mögött oszoltak meg. Lon­don Macseket ismerte el a horvátok vezéréül attól kezdve, hogy 1939-ben bekövetkezett a horvát-szerb kiegyezés Anglia nyomban sie­tett hangsúlyozni, hogy Macsek az igazi meg­testesítője a horvát nép akaratának. És ime: ez a Macsek átadja a nép vezetését Kvater- nik tábornoknak és hajdani politikai ellenie* lének, Pavelicsnek; felhívja saját pártját, a horvátság nagy többségét kitevő parasztpár­tot, hogy kövesse a független Horvátország uj vezetőit. Ezzel most a szó szoros értelmé­ben vett teljes nemzeti egység alakult meg Horvátországban, olyan irányzat, amely e’őtt mindenki meghódol és amely mögé minden népi réteg felsorakozik. Magyarország ennek a ténynek vonta le következményeit. A huszonkétéves Jugoszlá­via horvát részeiből megalakult az a Horvát­ország, amelynek népe csak huszonkét évig élt Belgrád uralma alatt. Magyarországot an* nál inkább megilleti a jog, hogy visszavezesse Magyarországhoz azokat a területeket ame­lyek nem huszonkét esztendeig, hanem ezer í évig tartoztak mihozzánk. A horvát usztasa-mozgalmat is élesen tá­madja az angol rádió. Ne feledkezzünk meg itt sem a tényekről. A Marséi lesben meg­gyilkolt Sándor király és a horvát nép érde­keit védő uszta^a-mozgalom között élethalál harc folyt amelyben igen sok horvát hazafi fizetett életével és lett a király' diktatúra ál­dozata. Az élethalál harcban az egyik fél éle­tét vesztette, a másik pedig, a horvát nép, most uj életre támad. Azt mondja a londoni rádió, hogy legújabb cselekedetünkért a fele'ősséget majd vállal­nunk kell. Ne beszéljünk jövő időben! Vál­laltuk és váUa’juk' is ezt a felelősséget, mely­re ezeréves múltúnk, nemzeti önérzetünk kö­telez. Viszont nem vállalhattuk volna azt a felelősséget, hogy Jugoszlávia széthullása után ezeréves területünket és magvar népün­ket sorsára hagytuk volna. Ha Londonban j megpróbálnának tárgyilagosan gondolkozni j és a mi szemünkkel nézni a mi lelkűnkkel érezni’ akkor aligha mondhatnák, hogy nem járunk a helyes utón. Lehet, hogy kellemes volna Anglia számára, ha más népek elsősor­ban angol politikát kívánnának folytatni. A \ mi politikánk azonban a magyar eszme, a ma­gyar gondolat irányítása alatt és a magyar cél szolgálatában á!L Irtani kall a kán L Stony rovarokat és nív ifiteket KOLOZSVÁR, április 15. Gt-ucza Lajos vá­rosi -tanácsos, Kolozsvár ihj. gzj). U r. város polgármestere által meglő zott Go/tvisdő, mint 1. fokú közi«az«aJáű hatosáé 3602— 1941. IV, ü. o. szám alatt a kártékony ro­varok és növények irtására nézve az alábbi rend eve töt adta ki: Az 1894'. évi XII. t. c. 50—53 paragra­fusai, tovhbá a rn. kir. földművelésügyi mi­niszter urnák 51.100—1923, 36 089—1926 e 11.300—1933: F. M. •%. alatt kiadott ren­deletéi érteimében minden birtokos köteles a fákat, bokrokat a kártékony rovaroktól, azok petéitől, lárváitól megtiszütani, vala­mint a kártékony növényeket a törvényben és a vonatkozó rendeletben előrt módon és időben irtani, valamint a kukoricamoly el­len védekezni. A káros növények irtására nézve pedig a következő rendelkezés az irányadó: A birtokos köle'es a telkén elő­forduló arankát legkésőbb május hó 3l-éig a telkén előforduló szerbtövist és gazt (gyo­mot) virágzása előtt, de legkésőbb június hó végéig kiirtani, az összegyűjtött gazt, gyomot elégetni és' -az eőirt módon gondoskodni ar­ról, hogy azok továbbterjedése megakadályoz, tassék. A femit kitűzött határidőn tűi meg­felelő káros növényeket megjelenéőük után azonnal ki kei 1 irtavoi. A kukoricamoly elle­ni kötelező védekezés: ]. Minden birtokos köteles a következő évi fertőzés megakadá­lyozása végetit a kukoricaszárat kukoricatö­rés után közvetlenül a föld színénél, a gyö­kérnél, a gyökérkorowa felett levágni. 2. Minden birtokos köteles a kukoricamoly telelő herynójának irtása céljából az előző év terméséből származó kukoricának (ten­gerinek) kóróját (kukoricaszár), csumáját és csutkáját, valamint a tengeri tüskét, vagyi a kukorica- (tengeri) száznak a földben ma­radt részét, továbbá a megszáritva eltelt ess- lámádét, cirokszárat, (cirokkórót) és cirok- szaikálílt minden év május hó 15-őig felhasz­nálni, vagy amennyiben azokat fel nem hasz­nálta volna, a kukoricamoly pilléje kirepüíé- séuek megakadályozására alkalmas módon, el­raktározni, avagy megsemtnisrteni 3. Kerí­tés (sövény) készítésére, valamint a mező- gazdaság körében használatos egyéb építmé­nyek létesítésére csakis egy évnél régibb ku­koricaszárat, vagy cirokkórót szabad felhasz­nálni, tehát e növények anyagát -fiz említet célra felhasználni legalább égy eszlgn- deig tilos. LIa a birtokosok a kártékony ága­tokat (rovarokat) és növényeket a meghatá­rozott időben irtani elmulasztják, az 1894- évi XII. t. c. 52. paragrafusa alapján he lyettük az irtást alulírott fogom végrehajtani a mulasztók költségére. E hatósági figyeTmez- tetésbeiu foglalt rendelkezések be nem tar­tása kihágás s a mulasztókat a törvény ér­temében 600 pengőig terjedhető pénzbünte­téssel fogom büntetni. „ í Kolozsváron is megkezdőd* nek az ipari továbbképző tanfolyamok KOLOZSVÁR, április 15. (Saját tud.) Rövidesen megkezdődnek Kolozsváron is azok az ipari tanfolyamok, amelyeknek az anyaországban olyan nagy jelentősegük volt. Néhány héttel ezelőtt ifj. Gaul Ká­roly miniszteri tanácsos az iparkamarában tartott előadásában ismertette ezeknek az előadásoknak a célját és bejelentette, hogy a kormány Kolozsvár részére is meg­rendezi ezeket a tanfolyamokat, amelyek­nek célja az iparosság elméleti és gya­korlati ismereteinek gyarapítása. A tan­folyam megtartásához szükséges gyakorló­anyagot és mintamühelyt a tanfolyam ren­dezősége bocsátja a hallgatók rendelkezé­sére. A tanfolyam részvételi dija órán­ként 10 fillér lesz és azon részívehet min­den iparos. Az első tanfolyamokat a férfi és női szabók, cipészek, csizmadiák, mé­szárosok és hentesek, asztalosok és fod­rászok számára rendezi! meg. A tanfolya­mokon való részvételt minél előbb be kell jelenteni az iparhatósághoz, hogy az elő­adások megtartása érdekében meg lehes­sen tenni a szükséges intézkedéseket. Rooseveí! fia rciegfigYsi^ek készült a luijosz áv karc érrs, t!e lekésett WASHINGTON, április 15. (DNB.l A Fehér Máz felhagyott azzal a tervével, hogy Roosevelt legidősebb fiát. Jimmyt megfigyelőként Jugoszláviába küldje, mi­után a német csapatok várakozáson felüli gyorsasággal göngyölítik fel a balkáni had­színteret. A Washington Post jelentése szerint az elnök fia most kevésbé veszé­lyes megbízatást kap: Kairóba küldik szintén megfigyelőként. (MTI.)

Next

/
Thumbnails
Contents