Ellenzék, 1941. március (62. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-29 / 72. szám

E L L E N 2 ß K 19 41 m A r c I u i 2 9. sm* 2 13330 Szidom somndzí állapit meg akorniin^ re.ideiefe a cipa és ialp szükségletek kiutalásáról IU I) VI’KST, március 29. (MTI.) A Ke- rcskedelun Hivatalban mar folyama lh au ran a bőrtalpú lábbeli cs talpbor forgal­mat í'/.aba'.vo/ó icmlclctck \ cgrclia jtn-üihu/ a kö/t'liáíasi miniszter által kiadott uta­sítások szétküldésé. \’ egyes községek elöljáróságának és a nagyvarosok polgár­mesterének adott utasitas res/.Ictes útmu­tatást tartalma/ arra\ onalkozóan. bogy a törvény hatóság első tisztv iselője által az illető községre, városra valamely Hónapra megállapított lalpbor. illetőleg kész lábbeliuiennyiségel hogyan kell az. egyes fogyasztók közöli az utalványok Li- adása után felosztani. \z igények kieb; gitéséuek sorrendjét a rendelkezésre álló kontingens keretein beüli az alábbi el­vek figyelembevételével kell elbírálni: • Elsősorban kell gondoskodni azoknak az igényeknek kielégítéséről, mely igé­nyek kielégítése az igénylők közérdekű szolgálatának ellátásához nélkülözhetet­lenül szükséges. Másodsorban kell gondos kodni azoknak az igényeknek kielégíté­séről, mely igények kielegitcse nélkül a mezőgazdasági vagy ipari termelésbe fennakadás állna be, vagy az igénylő hi­vatása vagy foglalkozása gyakorlásában akadályozva volna. Harmadsorban kell gondoskodni a gyermekek igényeinek ki­elégítéséről. negyedsorban pedig a többi igények kielégítéséről. Az igények kielégí­tésénél arra kell törekedni, hogy a meg­állapított talpbőrmennyiségből elsősor­ban a javítási igények legyenek kielégít­hetők. A vonatkozó rendelet szerint min­den iparos és kereskedő köteles volt meg­felelő szakszerű részletességgel bejelente­ni az 194-1. évi március 20. napján meg­lévő lábbeli készletét. A bejelentések megtörténte után lehetővé vált, hogy egy­előre bizonyos szezóneipők. alkalmi férfi és női cipők, papucsok és szandálok a zár alól felszabadittassanak. A zár alól felsza­badított lábbelik részletes felsorolását a Budapesti Közlöny 1911 március 28. szá­mában közzé tett rendelet közli. MAGYAR NÓTA TANKÖNYV ZONGO­RÁRA. .’)(Gábor budapesti székely zene­tanár 60 százalék kedvezménnyel ajánlja fel „A Magyar Nótajátszás Zongoraiskolája“ c. világhíres müvét minden erdélyi testvérének A mii 160 oldalon (10 füzet' át tárgyalja a magyar nótajátszás minden fortélyát. A könyv tartalma: előismeretek, futamiskola, kisérelszerkesztés, akkordfüzések, 130 nóta. csárdás, a Rákóczi induló, különféle rapszó- dikus előadási formák. Ebiről a nagysikerű könyvből, amely a szerzőnek 35 évi gyakor­lata és tapasztalata alapján készült, bárki még magánúton is megtanulhatja a tökéletes magyar nótajátszást. Ez a könyv nem hiá­nyozhat egyetlen magyar portáról sem, ahol még szeretik a magyar nótaszót. A könyv bolti ára 25 pengő, de lapunk minden olva­sója 10 pengő 70 fillérért rendelheti meg a szerzőnél, akinek cime: Dezső Gábor zeneta­nár, Budapest. VIII. Szigony-utca 16-B. I. 13. Vágja ki és őrizze meg ezt a kis hirecskét. Sorok egy korszerűbb művészeiért lüinden művészet világnézetet íejez ki. — Feíadaía: a közösségi nevelés és a társadalmi különbségek lerombolása [ _ o I I trt' I tiuiláu ijesztően harg­Sokak ÍUienek zik: minden az Cin —........ ------ bérért van, »/ embe­rekért, azaz u közösíégérr. \ művészetben is korszerűt >/ere tinónk. azaz: művészetet mini. (jenkinek. Hogy ezt hangoztatni kell, érthe­tő- mert meg ma is uralkodik az :i (elfogás, »mo l a miivc.vzeteket kellemes időtöltésnek tekinti es -olybá veszi, mint tehetősök előjo­gát. A görög ókorhaj) a színházban össze- forron művészetek, azon kivii’, hogy kizá- lól.sg az emberi nerueaedést szolgálták, min­den göröghöz szóltak. Ezért voliti a ’Szinhúz- lálogatás díjtalan. Ez a görög nézőpont nem a 1 messze a miénktől, a kivána'oni’saöririri maitól. Szükséges, hogy a miivés/.erek bizo­nyom vonalakban övszefogh.itóan egységes, a közösségnek megfelelő világnézetet sugároz­zanak szél. Sőt, főreflladatuk az ember világ­képének — s kimondhatjuk — világnézeté­nek formálásában áh. Ma már nyilvánvalóan senki sem hiszi, bogv ■:» művészét önmagában és önmagáért való s a mindennapi élettel renimi közössége rhics. (Proust liosszasau irt arról, hogy bi­zonyos festői látásmód hogyan befo'yáso Ita a ,,modern“ fércyiképezést!). A Part; pour hart, a világtól idegen művészet is minden ellenkező hires/.relével szembeuv vi.'ágnézetet fejez ki; dekadens, egy gazdag, tulfinorau&r, iivegházban elsatnyulti embercsopont bágyadt és akaratbeteg szemléletét. Ez nem azt je- tnri. hogy erőszakkal kell ..letörni“ a mű­részetek egv adott időben korszerülléfinek ítélhető irányait. A adjuk, hogy a népiesek­kel. vagy a népi irodalommal éd művésze- lekkel szemben az u. n. polgári irodalomrak és művészetnek, vagy bármely más jelszólva- sűríthető alkotói szándéknak Ls megvan ia jogosultsága. hogy feladatának ..elvégzését“ igényelje. Más kérdés, hogy vannr.k-e komoly és közösségi érdeket is Szolgáló fel adat "'i •/1 A nagy kivá u-ztást ugyanis mindenképpen az idő végzi el. kérlelheterjen ro-tijábó! kihull, ami korának ..elUő vonala“ szempont­jából amúgy sem moml semmit. Ami 1 iá lő Szemnek ma síi lehlen ül idétlenkedik. meny* nyivel inkább az le6z az utókor előtt. Nedfc túlhajtott racionális számítás ez. Ismerjük, a rvagy müvek kalandjait az utókorban. A természet nagyszerűségeiben még ugyanaz a természetjáró is más és más szépségeket lát meg attól függően, hogy életének milyen időszakában teszi a „remeket“ szemlélet tár­gyává. Azt sem mond juk, liogr valarne y propa- gaudahivata'beli bürokrata parancsára alkos­son a művész. Sutaság volna i'yer gondolni, különben is az az okfejtés, ami erre követ- kez/fetne. nem csak az alkotást, de ann-k előfeltételeit is agyoncsapná. Aszeltemi egészség jegyében lehetne talán olyan feltéte­leket teremteni, hogy a művészeitek eleget tehetnének a kor* szerűség kívánalmainak. Az ifjúság, de a nagy felnőtt tömegek nevelésében is okos beavatkozással meg lehetne előzni azt, hogy egyáltalán talaja lehessen közöttük az osto­baságnak és izlé.t elenségnek. Eehet az- egyedek kr lernet Ica megnyipatkozásau de mihelyt! a közösségnek e.sak egy kis töredé­kei előtt is könyvben, vásznon, vagy — s ez a sajnálatosaid», mert gyakoribb — színpa­don kér magának eget. ez nyíltan vat«amn)ő gondoskodásért kiált. TerrnészetesiTi ez mar korántsem csak egyszerűen korszerűtlenség. Annát inkább megérdemil, hogy mintegy „hi­vatalból üldözendő“ legyen. A 19. század liberalizmusának sajáto >ága volt az az előítélet, hogy a közösségnek (al- ilauvuiak) nincs és nem is lehet köze a művé­szetek általi kifejtett hatáshoz, még ha azok bomlas-ztóak is. Ez hozta magával többek között a magyar paraszt idilli bemutatása­SCHÜLER jOISEF RT. nak szörnyű és bom’laiSztó giccsér. Mákonyi hozott a duhaj diszparaszci mozdulattá meg- veDetfe az időben amúgy is készü’ő összeom­lás ágyát. De áitiaiánossághan is nyilvánvaló, hogy a liberális irányzat ebben a kérdésben is milyen káoszhoz vezetett, ami 'égül is — a háború utáni időkben — az egész mű­vészetet kérdésessé tette. j Valamelyes ifólM< elé utalást is meg­érdemelne az, amit ma Dagyrészben a színpadokon játszanak és a filmszínházban vetítenek. Hu művészetet kívánunk minden­ki számára és hangoztatjuk, a korszerűség szükségét. úgy is, mint némileg a maradan- dóság zá ogár. ha uj művészetről v an szó, amelyr hozzánk igazodik s nem eltévedt évti­zedek züllött csatorna-romantikájának nyel­vén beszélni — ami még rosszabb, tőlünk idegen szelleműek kedvéért, — olyankor el­sősorban mindig az operettnek becézett! „mű­faj'1 jut eszünkbe. Azt szokták mondani, hogy a színház és film üzleti vállalkozás, a közönségnek ilyen meg ilyen darab k<- művév/et felette kockázatos én igy tovább. Ív ne tudna már könyv né'kiil ezt a <•/..».> latot, ftár a kö/.öiiM-pei küimyclth eln> ' li • mint nevelni, mi’-gn.. tagadjuk, bogy annak jobbik és javilli 'több n ■ /■ ne fogadná ».zi veten a művészetet a bárgyuság helyett <h áldozatául e-ett. Hosszas tapasztalat éj meggombdá* után kiniomibatjuk azt is, liogy a niin.ip-ág min­denütt élen ágáló említett műfajt még az- za! a bizonyos irredenta-töltés el u-rn fogad- hatjuk ej s hasonlóképpen filmtermésünk nagy részét czzaJ a bizonyos li.i-k‘-'l-ha-iu ni bárje.lciwrTtíd. Már f>lat o megállapította, hogy a zenének egyéni és közösségi érti bm ben is annyiba:» van értelme, amennyiben önv.aoa fö'é erne liedc-lre birja uz ember t. A m«ga módján minden rnüvcszeCaek és kiilö- n<>**n a többfélét egybefogó színháznak a 4-7.0 teljes és megközelítően tökéletes kozó - segi értcluvTljen csak ez a feladata lehet. Ez a mag'.izabfc művészet iránti igény azonban nem jotmuii a nemes Szórakoztatás sz-olgála» tóban íRó V\o*oyü művészet elítélését, amely­re tagadhatatlanul Szüksége v*in íz ember­nek. Csrk tj.peri r.e íetjen negativ tételek­kel terhea. Korszer! és magyar szempontból itt volna moist a nagyszerű felad.-1:: a tatárjárás 700-ik évfordulója aikalmáljó! megteremteni a rnár annyira óhajtott magyar történelmi filmet. mint a nemzejti fdüivlaitok fe ismerésének és a nemzeti önismeretnek korszerű isko á- ját. Egy tatárjárásról készben és helyesen megoldott filmben minden egyébnél fzng- gesztiv-ebbem és maradandóbb szimbo um- ként ifeherme a közösség szeme elé vinni a ..Szekértábort“, mint a magyar faji és szel­lemi védelem magasztos jelképét. Szinte ide- hallatszik a kifogás: ehhez sok pénz ke 1. Es müven kézenfekvő és egyszerű a vá'asz: csináljunk talán egy-kót, vagy akár három giccses, niezfelen-itáncosnős filmmel keveseb­bet. mindjárt megvan hozzá a pénz. Hogy ez nem kell a közönségnek? Dehogy nem ke... Ez kell, legfeljebb sokan még nem jutottak ennek tudatára. S bizony itt is jönnie kel­lene annak a bizonyos tapintatos, de a ma­gyar jövőbe széles barázdát vágó „beavat­kozásnak“. Ha pedig arról is gondoskodni tudnánk, — ha mások tudtak, miért volna oly nagy bo­szorkányság ná-unk — hogv a korszerű és közösségi szellemet kifejező és arra nevelő művészi értékek lehetőleg minden társadal­mi réteghez eljussanak, úgy a társadalmi kü­lönbségek áthidalása fo'ytán ez a munka csak baitványozotr értékkel járna. SZABÓ ISTVÁN. 3é3jj@«a¥@z%e tnei; április 5. és 8. Az Állami Osztálysorsjáték első húzása ! Vegyen szerencsés sorsjegyet az E © n z könyvesboltjában Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vidéki rendeléseket azonnal intézünk. Sorsjegy- árak: nyolcadrész 3.59, negyedrész 7.—, félrész 14.— és egy egész sorsjegy 28.— pengő!!! tftyfain&UcvcCóU Ueéphiééd > 7‘Ua: Uö&án J&tâ Rügyet duzzaszt az ág. Fi gyei g(tem az élet tai aszút az ágakon. Míg nézem, kitá­gul a szűk keret, a lélek messze kószál, tág határon s a rügy, melyei áhítattal fi­gyel a tavasz visszaportyázó fagyában: a gyermek — ő jár most a táj felett . . . Eszembe jutnak nyomasztó hírek: gyer­mekgyilkosság, elvetélt gyümölcs, gondat­lanságból nőtt szerencsétlenség s szavak, melyek eleve elvetik életedet, életünk folytatása. Nagyon fáj minden elfagyott palánta, kit rut önzés élni nem engedett. I A gyermek jár a tavasz tájain, szülői keresve, aki elfogadja. Szívesén véirjad, kedves, minden asszony, akit az élet vele megbecsül.. Szívesen várd s ha megjön, jól tanitsad. jól vigyázz reá: legszebb kincsed ö. Kincsünk, akiben életet nevel- get a jövőt akaró életerő. Vigyázz reá: a nemzet kincse már ő s ki ellene vét, nem* zetáruló. Itt jár a tájon és köszönt agyér­mek. Fogadd az üdvözlését szívesen. Me­legíts számára, otthont, ahonnan szárnyra kelhessen boldog holnapért. * S teríts a számára asztalt., amelynél ere­jét életbiróvá növelje a gyermek, akinek a nyomor-otthon elég eledelt adni nem tudott. Sokuk számára immár megterült az asztal, hogy vendégül fogadja éhesen sóváirgó étvágyukat. Kiváncsi gond most hozzájuk vezet rügyező fák kertjéből át a város kövek közé ágyazott életén, élt a város gazdagabb tájain, töpörödött házak s idétlenül clédiilő kerítések között ka­nyargó utcák rosszagu poráig. Lehangolóan nyomasztó a kép, mely helyenként a tekintetbe döbben. A tárgyi• lagosság tanyának is alig nevezhetné és mégis otthon a ház. amely mereven szem­be néz egy árokszélről hitetlen szemmel. Kicsit tovább üdítően vigasztal egy cse­repes, takaros épület. A hangulat meg- csendesül s a léptek gyáván elhalkulnak, amint a táj panasza közt a cél felé ve­zetnek. I Közel van immár. A templomtorony sudáran kimagasodik a képből. Mellette óvoda és iskola. Udvarukról messzire ki­nevet u megvidult gyermekek kacagása. Az ajtóban az ebéd jó szaga étvágyat éb­J reszt fel a jövevényben. Az udvaron már jóllakott gyomor segít játékában száz gyermeket és másik ötven sorban állva várja, hogy számára az asztal megterüljön. Csenevész, vézna gyermek-öregek, nyo­mor-lakásban nyílt sápad virágok. A kér­dés. hogy „Reggel mit ettetek?“ — több­nyire ezt a szót idézi: „Semmit“. Van. akinek teát, vagy kenyeret s hagymát tu­dott adni reggel az otthon. Most boldog izgalom ragyogja be ko­rán elnyűtt, vérszegény arcukat. Töltött- káposzta ízes szaga már felizgatta gyom­ruk követelését s az ajtó mögül fülükig hatol az edények ígérő csendiilése. Aja- kuk már formálja az imát, mellyel vendé­gül hívják asztalukhoz az Istent, hogy megáldja lakomájukat. Aztán nyílik az ajtó s komolyan, talán nagyon is komo­lyan belépnek az ebédlőbe, ahol megté­rítve három asztal vár hívogat ón. Ötven gyermek leül az asztalokhoz, elhangzik az ima. majd sóhajos neszek közt gyorsan elfogy az ebéd s a gyermekarcok rendre megnyugodnak. Most már ráérnek arra, hogy kiváncsi pillantással szemügyre ve­gyenek. Hangjuk is tisztább, bátrabb, iga­zabban gyermeké, mikor szívből buggya­nó imával leöszön: „Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott Amen“. . * Harminchét iskolában összesen 1552 csenevész gyermek áll sorban minden nap delén, hogy végigélje az ajándékebéd jó örömét. Minden délelőttjiikon esemény a könnyű, kicsi tehergépkocsi, mely az isko­la udvarára hozza az étellel tele edénye­ket. Január 27-ike óta járja két ilyen gépkocsi a 1'árost, betér az iskolák nagy udvarára, hozza a szegény gyermekek ebédjét, amelytől lassan — bár még hal­ványan — felderiil már az arcok drága pírja. A gépkocsik indító állomása a Re- tőfi-uica 12. számú ház, melynek takaros, tiszta konyhájában minden nap megújult gondoskodás készít naponta 1552 egytől- ételes ebédet ugyanannyi sóvárgó kicsi szájnak. A város népjóléti hivatala, amely a gyermekebédelletést megszervezte s nagy tapintattal végzi helyesen, látta meg a kötelesség parancsát az éhes gyermek sze­mekben. S akik magukra vállalták a munkát, tudják, hogy a gyermekért sem­mi gond, semmiféle áldozat nem igen nagy. A rügyet védeni kell a tavasz pró­bára tévő szeszélyes fagyában. A gyer­meket szerető munka óvja az élet sok­szor fagyos tavaszában. S a szeretet im­már nemcsak üres szó, hanem cselekvő, gyógyító erély.- -<Kij r ii n —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents