Ellenzék, 1941. március (62. évfolyam, 50-73. szám)
1941-03-26 / 69. szám
ÍGYÜLÉ2 í y VAJRA üeazá'hi BUDAPEST Or«M5hí*tér_pKrl«-l.at Ara 10 FILLÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, (Áussolini-úi 4. Telefon: 11—09. Nyomda: Lgyetem-utca 8. szám. T&lefon sz.: 29—23 ALAPÍTOTTA: BII RT HA MIKLÓS Kiadétalajdonos: PALLAS R. T. Kolozsvár. Előfizetési árak: havonta 2.70, negyedévre 8, félévre iß, egész évre 32 pengi LXII. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM. SZERDA KOLOZSVÁR, 1941 MÁRCIUS 26. A főfér tragédiája A szabad elhatározás és felebbezhe^ teilen döntés bi'rtoká'ban 'fievő Városi vezetőség elhatározta, hogy a főtér északi oldalának kozol négy évtizednyi vízszintes képét megváltoztatja. A Má tyásHszobor elhelyezésével alakult ki véglegesen ez a vonzó kép, miután már előbb a templom közvetlen környékét alaposan szabályozták. Általános meg- Ikönnyebbedésre lebontották a templom falakhoz támaszkodó bódékat és házi*» kokat, valamint a mai szentegyházutcai torkolattal farkasszemet néző egyemeletes iskolaépüli etet, melyen az empire némi költészete borongott; és általános megrökönyödést okozva elüldözték a szép, szabadon álló barokk portaiéit a szentpéteri templom elé. Szóval a mile** náris város vezetősége sem tudott egészen szabadulni a ferencjózsefi kor mü=< emlék pusztító szenvedélyétől, mely például a hires kolozsvári városkapukat és más történeti emlékeket — szükség nélkül is — elpusztította, igaz, hogy legalább a sétatér ősz fáit és a házsort*» j gárdi temető vadregényességét tesztel te, rrtiglen a román kor nem jött vanda lizmusával és át nem adta ezt a szőr nyeteg hagyományt a mi korunknak, mely úgy látszik a budapesti fairtások szelleméből újabb ihletet merit. Mikor a Mátyás szobor felállítására sor került, az erélyes Fadrusz János' művészi rendezést igényelt. Mindenekelőtt az óvári Karolina térre kellett áthelyezni a „Statuát“ (a román kor az ő „hült he*» Iyére“ állította később Róma \áros ajándékát: a farkas szobrot és szép örökzöld bokrokat nevelt körötte, ame Iveket az első szabad március 15 i iin*» nepéJy követelt minap áldozatul). Az tán a szobor két szárny*»hátterébe fákat kellett ültetni, majd az egész szabadon ál’ó nagy területei virág ágyásokkal be borítani. Azt a szép és helyén való ren*» dezést a román városvezetés is meg'be csülte, sőt fejlesztette, csak legutóbb a királyi diktatúra idején, a teljesen ön kényes szellemű városkormányzat nap*» iaiban, amikor uj tanácsház építésén jártaitok eszüket, suhant át fölötte az árny. Egy volt államtitkár és akadé rniai dékán e szép gyalog park helyire akarta építtetni az uj városházát; sze rirAe a templom és szobor hatását igy elnyomhatják és a magyarság büszke*» ségére a világhíres főtérrel kapcsolat ban súlyos csapást mérhetnek. Most építkezés nélkü* is kisebbíteni akarják a főtér hires és művészi hálását. E ha tás maradványát, hiszen a főtér már korántsem az, ami évtizedek előtt volt. amikor még változatlanul állott a „írása“ ház, melyben most az Erdélyi Bank lakik és nem állott az Egyetem** utca két sarkán három uj épület, ami kor nem pusztították még el a „lábas“ házakat. melyeikből csak egy maradi meg mutatóba (a plébániasoron a Jó*» sika ház), hála az általános feiháboro* dásnak, mikor ennek oszlopait s raj tűk nyugvó erkélyét is halálra ítélni óhajtották. De az építészeti bűnök eD lenére gyönyörű maradt a főtér közei négy évtizedes térhatása; templom, szobor, virágdísz segítségével. A gyö*» keres kolozsvári polgár soha se bir be*» telni ennek nézésével, az idegen szem pedig elandalitva és tartósan issza fel hübáját. A téli hóesésben, éjjel a vi 1 *• lanylámpák fényében pedig meseszerü hangulat áradása kap el mindenkit. Ezt az egyeţ, igen. ezt a hatást meg akar ják továbbra hagyni nekünk; nem ke*' ri.il pénzbe, tervezésbe, sűrű tevékeny*» ségbe s emésztést segítő vitába, a hó*» esést, holdfényt, villanyt mégsem ko hozhatják el. Joggal kérdezzük, miért a felesleges buzgalom, miért e mohó vágyak, miért a városi hagyomány sérelme? Ha fej*» lödés vagy más nagy érdek felebbezhe tétlenül követelné itt beavatkozást . . . De csak arról van szó, hogy jó helyet biztosítsanak az évenként két*»három nagyszabású ünnepségnek. Hogy az un népségek — kell, nem kell — miért pont a város szivében folyjanak le *— alkar súlyos kártétellel — holott az igazi lelkesedés és az igazi nagy akarat bárhol, szabad térségen, éppen úgy fel*» lángolhat. Lám a régi Kolozsvárnak, mikor még szobrunk sem volt, a ta nácsház erkélyére állították a szónoko*» kát é>s a mikrofonnak még hire hamva sem volt, tiszta lelke sül tséggel és vitéz türelemmel elálldogáltak a mai Deák Ferenc*»utca és főtéri folytatólagos ut- I testen, legalább is akkora tömegben, mint most március 3 5*én és legalább akkora elvi gazdagságban, mint most Ami akkor jó volt, most nem lebet jó? Megértjük, ha városvezetöségünk a mai mozgalmi és ünneplési korban tá gas, jó helyet akar biztosítani a törne* geknek, akiknek javára és hasznára történik minden. Budapest főváros is igy tett az eucharisztikus kongresszus alkalmával, mikor a Hősök terét bérén dezte s eltávolította József nádor hatal* más platánjait és a középületek előtt fel virult kis parkokat. Ebből a példából a szükségeset csakugyan követni kell. nem szállunk perbe vele. Igen, tessék egy külön ünneplés* teret létesítem mint a románok is cselekedték a katedráljs és a színház között. De van t. főtéren kívül is hely, mégpedig két alkalmas heI^y is, a Széchenyi tér és a posta mögött ásitó kietlen terület* Valamelyiket ki* képezhetnék szépen, hatásosan, város rendezési célzatossággal zisinatolási tér. nek. az ünnepély hátteréül városi köz=* épületet, például múzeumot építve reá s elébe rakva, Kolozsvár vagy Erdély, vagy a Felszabadulás allegorikus szobrát. Higyjék el, ilyen megoldással min-* denket igaz öröm hangolna, eleven lüktetést is bűvölne a határszél csüggedt hangulatába esett városunk leikébe. Milyen tenni*alkatni vágyás harapózódna el nyomában! Egy parányi fejlesztés szárnyakat növeszt, míg a legkisebb pusztítás igazi ok és cél nélkül, elferdíti köztelkünk egészséges elemeit. Való igaz, hogy most megérdemeljük fájdalmas izgalmainkat és hangulatsze gettségünket. Mióta indítványozzuk, hogy meg kell alakítani a város bará* tainak szövetségét vagy feltámasztani Kolozsvár egykor hires és hatásos szépítő egyletét! Mióta hirdetjük, hogy ebben a városban elégtelen csak létez minik, itt élni kell, szépen és történél* mileg élni kell! Miért nem hallgatunk önmagunk legbensőbb és legigazibb hangjaira? Jugoszlávia csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez BÉCS, március 26. (DNB.) Ribbentrop német külügyminiszter kedden délelőtt megérkezett Becsbe és ünnepélyesen fogadta Cvetkovics jugoszláv miniszterelnököt és Markovics Cincár külügyminisztert. A külügyminiszter társaságában volt Baldur von Schirach birodalmi vezető is. A jugoszláv kormányférfiak elleptek a diszszázad előtt, majd a Bristol szállodába hajtattak. Ugyancsak kedden érkezett meg Becsbe Osima berlini japán nagykövet, valamint Ciano olasz külügyminiszter is. Kedden délelőtt negyed 11 órakor Becsbe érkezett Hitler vezér és kancellár is. Fogadtatásán Ribbentrop külügyminiszter, Keitel vezértábornagy, Baldur ion Schirach körzetvez«tő, Jury dr. alsódunai körzetvezető jelent meg. A vezér társaságában érkezett Becsbe Dietrich dr. és Bormann körzetvezető. Délben kél órakor hajtó Ják végre az ünnepélyes aktust a Selvedsrében BÉCS. március 26. (DNB.) Jugoszlávia az ötödik állam, amely kedden ünnepélyesen csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. Az egyezményhez való csatlakozásról szóló okirat aláírása délben kettő órakor történt meg a Belvedere palotában. Ez alkalommal a palota előtt a véderő diszalakulata állott fel s.a palota lépcsőjén Ribbentrop német külügyminiszter üdvözölte az egyezményben résztvevő három hatalom, valamint az egyezményhez csatlakozott államok képviselőit. Az államférfiak ezután a Sárga Terembe vonultak, ahol Ribbentrop bejelentette, hogy a jugoszláv • kormány az egyezményhez való csatlakozásának óhaját fejezte ki. Az egyezményt aláíró hatalmak eleget tettek ennek a kívánságnak. Felolvasták a csatlakozásról szóló jegyzőkönyvet. Az ünnepélyes aktusnál jelen volt Cvetkovics jugoszláv miniszterelnök, Cincár Markovics külügyminiszter, valamint a mult év szeptember 27-én egyezményt kötött hatalmak képviselői: Ribbentrop német. Ciano olasz külügyminiszter, Osima tábornok, berlini japán nagykövet, valamint az egyezményhez csatlakozott államok nevében Sztójay Döme berlini magyar követ, Cermak szlovák, Bossy román és Draganov bolgár követek. üi egyezmény szövege Ezután Ribbentrop és Ciuno külügyminiszterek, valamint Osima nagykövet, jugoszláv részről pedig Cvetkovics miniszterelnök és Cincár Markovics külügyminiszter jegyzőkönyvet írtak alá, amely szerint Jugoszlávia csatlakozik a szeptember 27-én kötött hé. romhal almi egyezményhez. A szerződés a következőképpen szól: Egyfelől a háromliatalmi egyezményt aláíró államok képviselői, másfelől Jugoszlávia képviselői megállapítják, hogy: 1. Jugoszlávia csatlakozik a szeptember 27.én létrejött háromhat alnu egyezményhez. I 2. Amennyiben a háromhatalmi egyezmény negyedik pontjában említett bízott ságok olyan kérdésekről tárgyalnának, amelyek Jugoszláviát érdeklik. Jugoszlávia képviselői is meghívást kapnak a tér- gyalusra.- í 3. Ehhez a jegyzőkönyvhöz csatolják a háromhatalmi egyezmény szövegét. A csatlakozásról szóló okiratot német, olasz, japán és szerb nyelven szerkesztették meg s annak hatálya az aláirás napján érvénybe lép. Cvefwcs miniszterelnök Jujosziávia céljairól Az okirat aláírása után Cvetkovics jugoszláv miniszterelnök nyilatkozott Jugoszlávia csatlakozásáról és megállapította» hogy országának külpolitikái célja nem változott, mert a béke megőrzése érdeke- ben dolgozik.- Jugoszlávia a nagy Németországgal a legjobb kapcsolatokat tartotta fenn. 1937-ben jelentős esemény volt az Olaszországgal kötött barátsági szerződés, később j-edig hasonló egyezményeket kötött Jugoszlávia Bulgáriával és Magyarországgal is. Miután Jugoszláviának nincsenek kifelé kívánságai, függetlenségét és érdekeit akarja megőrizni. Legfőbb célja, hogy Délkelé.:- európai megóvják a háborútól. Azok a politikai és baráti szerződések, gazdasági egyezmények, amelyeket kötöttünk — mondotta — mind a jobb béke kialakulását célozzák. Ríiibenfrop az európai államok együttműködéséről Ribbentrop német külügyminiszter mondott ezután beszédet. Aémetország. Olaszország, Japán és az egyezményhez csatlakozott Magyarország. Románia, Szlo vákia és Bulgária megbízottai nercben üdvözölte a háromliatalmi egyezményhez csatlakozott Jugoszláviát és szerencseki- vánatait fejezte ki Cvetkovics miniszter- elnöknek és Cincár Markovics külügyminiszternek. Európa és Keletázsia ujjáren- dezéséuek munkája már látható eredményekkel folyik. Hála a japán államférfiak munkájának, n keletázsini ujjárendezét körvonalai kezdenek kibontakozni. Ez alatt pedig Berlin igyekezett tömöríteni azokat az európai államokat, amelyek a tartós békét jelentő elrendezés érdekében akarnak együttműködni. Jugoszlávia csatlakozásának igen nagy jelentősége van. mert ezzel a Balkán államai mind a rend táborában vesznek részt. Hitler vezér és kancellár mindent megtett, hogy meg- gvőzze Angliát békés utón av ujjáremle- zés és általában a világháborút követő békeszerződések revíziójának szükségességéről. Ez a politika megfelel a jugoszláv körök felfogásának is s ez igazolja a dél>1 LA kQ 28. ( I
