Ellenzék, 1941. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
1941-02-12 / 35. szám
19 41 február I -• «SS ELLENZÉK KOLOZSVÁR. február 12. Az Erdélyi Református Egyházkerület egyháztársa- dalaii és adminisztratív szervezeteinek és testületéinek vezetőségei e bélen nagyjelentőségű tanácskozásokat tartanak, az Egyházkerületnek az uj történelmi helyzetből következő átszervezése és munkaprogramjának megállapítása céljából. SOROZATOS ÉRTEKEZLETEK Tegnap délelőtt az Erdélyi Református Egyházkerület lelkészi értekezletének választmánya tartott ülést, ma délelőtt az esperesi kar. az úgynevezett püspöki szék tartott ülést és megtárgyalta az egyházkormányzat fontos admin is zíírativ kérdéseit. Ma délután hat órakor a Református Diakonissza Intézet újonnan berendezett imaházának felszentelése lesz. Csütörtökön délelőtt az egyházkerület igazgató tanácsa tant ülést. Pénteken, 14-én az egyháztársadalmi munkák végzését irá- nvitó belmissziói tanács és az egyházmegyei behnissziói előadók tartanak konferenciát. Ugyanakkor február 14. és 15-én az egyházkerületi bíróság is ülést tart és elintézi az időközben felmerült fegyelmi ügyeket. AZ EGYHÁZMEGYEI KÖZGYŰLÉS ELŐKÉSZÍTÉSE Ezek a gyűlések készítik elő az előreláthatólag március végén megtartón* dó egyházmegyei közgyűlést. amely azután véglegesen rendezi az egyházkerületnek az Országos Református Egyház keretébe való beilleszkedésével kapcsolatos kérdéseket. Ugyanakkor betöltik a megüresedett főgondnoki és igaz- gatőtanáesosi t>sztségeket s intézkednek az Erdélyi Református Egyházkerület részéről az Országos Református Egyház Zsinatába és Konventjébe küldendő képviselők megválasztásáról, illetve kiküldetéséről. A LELKÉSZI ÉRTEKEZLET VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSE A lelkészi értekezlet választmányi ülésén tegnap délelőtt 10 órakor megjelentek az összes egyházmegyék hivatalos képviselői. A gyűlést egyházi ének után A áisárhelyi János püspöknek Jeremiás Siralmai III. rész 13—42. versek alapján megtartott bibliamagyarázata vezette he. A megalakulás után Vásárhelyi János püspök, mint a lelkész- értekezlet elnöke, megnyitó beszédet mondott, amelyben mindenekelőtt Isten iránti hálaadással emlékezett meg az átélt nagy történelmi változásról és az egész magyarság nevében méltatta Horthy kormányzó urunk és a vele együtt dolgozó kiváló államfők, valamint a hősiesen helytálló hadsereg munkáját. Hálával emlékezett meg a magyarság nagy barátainak, a szövetséges hatalmak megértő vezetőinek a magyarsággal szemben mutatott baráti magatartásálról. Kifejezte az Erdélyi Református Egyházkerület hii készségét, amellyel minden erejét felajánlja a nemzeti újjáépítés munkájának folytatására. Ezután körvonalazta Vásárhelyi püspök a lelkészértekezlet munkájának irányitó jelentőségét. Felhívta a figyelmet arra, hogy most az egyházkerület is az egyetemes egyházi törvények életbeléptetésével az egységes törvénykezési rend keretébe illeszkedik be. Megemlékezett arról, hogy most már megkaptuk a szükséges biztosítékot és allami védelmet az egyház törvényének végrehajtása és az egyház munkájának támogatására. Megszűnnek a jogi bizonytalanságok, amelyek annyi keserves nehézséget okoztak az elmúlt 22 esztendő alatt az egyházi tevékenység végzésében. Felhívta a lelkészi értekezletet arra, hogy minden értekezlet alaposan foglalkozzék az 1928-ik évi kiválóan megalkotott egyházi törvényekkel. Felhívta a lelkészek figyelmét arra is, hogy ismertessék ezeket a törvényeket a hívek előtt, hogy a jogi beilles.zkedés zavartalan legyen. További programot nyújtó beszédében hangsúlyozta a püspök, hogy a kényszerítő okok folytán elhanyagolt nemzetnevelésre, a magyar irodalom és történet ismertetésére minél nagyobb gondot fordítsanak a lelkészek és különösen a serdülő ifjúság nevelése érdekében kezdjenek mindenütt eleven és lendületes munkához. Hangsúlyozta továbbá, hogy fel kell karolni a helmisz- sziói tevékenységet, gondoskodni kell mindenütt az egyházi érdekek védelmében a hitelélet elmélyítéséről, vigyázva arra, hogy a felekezeti békét mindenütt megóvják. De kijelentette Vásárhelyi püspök, hogy ha mi tiszteletben tartjuk a felekezeti érdekeket, ingadozás és megalkuvás nélkül várjuk és követeljük azt is, hogy a többi felekezetek, amelyekkel béliében kivártunk élni. velünk szemben őrizzék meg testvéri jóindulatukat és tartsák szem előtt a mi érdekeinket is. Felhívta az értekezlet figyelmét arra is, hogy a szociális és gazdasági szervezetekkel szerezzenek kapcsolatokat és vegyék ki az egyházmegyék és egyházközségek a háziipar fejlesztésére irányuló munkákból is részüket. Végül indítványozta, hogy az egyházmegyék és egyházközségek az elmúlt 22 év történetét történeti okmányokkal igazoló módon tárgyilagosan, mint történeti adatgyűjtési munkát írják meg és helyezzék el az egyházközségek levéltárában. Vásárhelyi János püspök megnyíló beszéde után László Dezső részletes titkári jelentésében beszámolt a lelkészértekez- let munkájáról. Utána az egyházmegyék képviselői számoltak be az egyházmegyei értekezletek helyzetéről és tevékenységéről. Az értekezlet határozatikig kimondotta, hogy saját szervezetének fenntartása melleit csatlakozik az Országos Lelkészegyesülethez és ezt meghívja, hogy évi közgyűlését városunkban tartsa meg. A közgyűlés előreláthatólag augusztus hó folyamán lesz és azon az ország összes református lelkészi képviselői résztvesznek. Továbbiakban a választmány megállapította az uj munkaprogramot és megtárgyalta az időközben felhozott javaslatokat. Délután 4 órakor dr. Imre Lajos egyházkerületi belmissziói előadó tartott nagyértékü előadást „Egyházkerületünk uj munkaprogramja4' címen, melyet megbeszélés követett. Este fél 9 órakor a Református Teológia dísztermében az egyházkerület nőszövetsége megtartotta első irodalmi előadóestjét, amelyet Vásárhelyi János püspök beszéde vezetett be. Utána dr. Tavaszy Sándor püspökhelyettes előadást tarlott a református szellemű nemzetvédelemről. Majd Sándor Judit költeményeiből olvasott fel, míg Incze Margit értékes énekszámokkal vett részt a szépen sikerült irodalmi estélyen. A román hadseregtől az omsz fogságig VI. Treiber János érdekes riportsorozatában most kisenevi élményeit és az odakerült magvar nemzetiségű tornán katonafiuk szenvedéseit rajzolja meg érdekes színekkel KISENEVBEN Másfélheti vándorlás után megérkeztünk a legkegyetlenebb lelki és testi szenvedésünk szinkelyére: Kisenevbe. A főutca állomás felőli részén árnyékos helyet kerestünk, hogy megpihenjünk. Úgy határoztunk, hogy néhá- nvan bemegyünk a városba és a katonai parancsnokságon érdeklődünk: mi fog velünk történni. A benszülöttek nem a legszívesebben igazítottak útra, de valahogyan azért megtudtuk., melyik villanyosra üljünk fel. most még úgy sem kellett semmit sem fizetni. A város vörös parancsnoka udvariasan fogadott és tolmács utján tudtunkra adta, hogy hivatalos intézkedés még nem történt arra nézve, miképpen lesz a foglyok átutalása és kicserélése besszarábiaiah ellenében de néhány hét azonban eltelik, mig ez megtörténik. Addig is Kiscnev egyik kaszárnyájában élelmeznek minket, hol a menekülők és a román katonák nagy része már elhelyezkedett, Lakóhelyet nem tudtak jelenleg számunkra biztosítani, erről próbáljunk meg tehát mi gondoskodni. Szívélyes búcsút vettünk és gyalog indultunk vissza, hogy a várost megtekintsük. BESSZARÁBIA SZIVÉBEN Kiscnev, Besszarábia szive. Város keleti ízzel, keleti kultúrával. Éppen olyan kietlen az egész város, mint Besszarábia. Egyetlen főutcája még elég rendezett, de ez is csak rövid távon. A mellékutcák inkább falu benyomását keltik. Elhanyagolt külsejű, apró. földszintes házalt, görbe falakkal, mészkőből és agyagból építve, nem nagyon dicsérhetik mesterüket. A lakások ajtaja az utcára nyílik és az előttük levő lépcsők mélyen benyúlnak a gyalogjáróra. A görbe, rövid utcák összevisszaságában az idegen nehezen tud eligazodni. Mindenütt szenny, piszok. A lakásokból a nyitvatarlott ablakokon keresztül kellemetlen szag árad. A legyek milliói dongják az élelmiszerüzleteket, bodegákat. teahí- zakat és vendéglőket. Az emberek is a városhoz idomultak, pisz- kosán és rendetlenül szaladgáltak ügyes- bajos dolguk titán. Idegenül hangzó, jiddis nyelven megállás nélkül, folyton vartyogtak. Emellett valami olyan furcsa kellemetlen szag áradt igen sok nőből, férfiből egyaránt, hogy a mellettük való tartózkodás kibírhatatlan volt. Még az .oroszok is csodálkoztak és rosszak/- lag csóválták fejüket, hogyan lehetett egy várost igy elhanyagolni. SZOVJET-NŐK Jártunkban, keltünkben találkoztunk az első szovjet-nőkkel. Idegen, elzárt világ női jelentek meg kiváncsi tekintetünk előtt. Tisztek, tisztviselők és munkások feleségei voltak. A sok szemita arc közül száz méterre feltűnt széles arcuk, * kiálló pofacsontjuk, vastag érzéki ajkuk, tompa széles orruk, égszínkék szemük, len- szőke hajuk és erős termetük, de nemcsak a mongohipus, a divat is különleges jelleggel bír. Félretaposott, ma- gassarku cipők, pamutharisnya vagy harisnya nélkül, majdnem bokáig érő szoknya ugyanabból az anyagból, amilyent a katonák viseltek, jérfiszabásu kabát, orosz- mintájú vászon ing egészítette ki az orosz tiök toalettjét. Hajuk rövidre nyírva és fejükön svájci (beret) sapka volt, fülig lehúzva, de annál jobban ki voltak festve. Feltűnő jelenségek voltak, talán ennek tudatában büszkén feltartott fejjel, nem nézve semerre, mintha semmi sem érdekelné őket, rohantak előre. Nem a legvonzóbb benyomást keltették. Nekünk nem tetszettek, mint ahogyan később megtudtam, hogy az oroszoknak sem tetszenek a mi divathölgyéink. OROSZ FÉRFIAK A férfiak legtöbbje vászoncipőt visel, mert ez nyáron praktikusabb és emellett olcsóbb is, mint a bőrcipő. Már 25—30 rubelért, illetve 1000—1200 lejért egész jó vászoncipőt lehetett vásárolni. (Az oroszok egy rubelt 40 lejben számítottak.) A férfiak ruházata is ugyanabból a szürke vagy barnás vitorlavászonból (eejg) készült és nem a legcsinosabb volt a ruhák szabása. Az igaz, hogy az oroszok az eleganciával nem sokat törődtek. Kalapot egyáltalán nem láttunk, oroszszabásu sapka volt úgy a munkás, mint az intellektuell fején. TALÁLKOZÁS EGY KISENEVI MAGYARRAL \ isszatértiink. A fiuk kitörő örömmel fogadtak. Távoli étünkben egy ittrekedi magyar urral beszéltek, aki az egyik erdészeti hivatalnak volt a főnöke és az oroszok felkérték őt. hogy a munkát folytassa tovább. Foldink, amennyiben több ideig maradunk itt, munkát Ígért és megadta a eimet, hot jelentkezzünk. Mivel elég késő volt. elhatároztuk, hogy másnap jelentkezünk. Az éjszakát az utcán töltöttük és megnyugodva, hogy sorsunk felett intézkedni fognak, a puszta földön hajtottuk álomra fejünket. Másnap reggel indultunk a cim megkeresésére. Kisenev egyik kültelkén úgynevezett Ris- kánovkán kellett jelentkeznünk. Dél lett, mire megtaláltok és bevonultunk mind a buszán a későbbi nyomortanyánkra. Az alerdész is magyar volt és mát vagy tiz magyar fiú dolgozott itt. Beirtok a törzs- könyvbe és délután kirendeltek munkára. Beláthatatlan terület várt gyomlálásra. Napi 9—10 órát kellett dolgoznunk, amiért 1 rubelt és 70 kopeket, kaptunk. Lelkiismeretesen láttunk a gvomlálásnak és a perzselő uyári nap alatt, derékig levetkőzve, vig, magyar nótaszó mellett, elkeseredetten huztuk ki a földből még a fapalántákat is. I KÉNYSZERŰ ELHEÉYEZKEDÉS j A Rjskámivkári az erdészeii raktál nagy veteményes kert közepén állói: és czceukivid volt még uu egy félig bsszedüh pajta és valami- visító szerű nyárihouyhn. Az erdész megengedte, hogy ezeket ,Jiálóolnak" használjuk. mert az éjszakák elég hűvösek voltak és bizony takaróval vagy pokróccal nem rendelkeztünk, a kiskabátunkon kivií. A viskóba szénái bordtunk be és vagy 14-en itt aiud- lunk egymás mellé préselődve. Ha egyikünk megmozdult, a másik már kiabált, hogy ne mozogjon, mert a felkavart portól, ami a szénában volt, megfullad. Nem is csoda, mert néha olyan porfelhő keletkézen, hogy ha- nyat-homlok menekültünk a tiszta levegőre, nehogy megfulladjunk'. Reggel pedig, mikor felkeltünk, szomorúan nevettünk egymás rovására, mert arcunk olyan piszkos és mocskos volt, mint az ördögé, pedig azelőtt való eslc, mikor munkából hazajöttünk. még meg is fürödtünk egy \ödör hideg vízben. A többiek a pajtában ugyanilyen helyzetben voltak, annyi különbséggel, hogy ott \ levegő szabadabban járt, mert a pajta miaukét oldala ledőlt. TELNEK A NAPOK így leitele a napol: egymásután, anélkül, hogy ügyünkben intézkedtek volna. Gyomláltunk egész nap, hogy legalább az élelemre valót megszerezzük. A város tőlünk ebiz messze esett. az ingyenkosztot nem vehettük igénybe. Nem is nagyon akartuk, mert egyesek állítása szerint, akik már étkezték a kaszárnyában, hol a menekülőket élelmeztél:, a kellemetlen szagu étel ehetetlen volt. ÉLELMEZÉSI MIZÉRIÁK A szomszédunkban levő szatócsüzlet tulajdonosának felesége íőzött számunkra. Elég ehető volt az étel és nem is nagyon drága, csak az volt a baj, hogy nagyon szennyes volt szegénv. A piszkot hamar megszoktuk, csak a legyekkel nem bírtunk megbékélni. Úgy látszik életuntak voltak, mert nem elégedtek meg azzal, hogy ezerszámra ölték beU magukat a kitálalt párolgó levesbe, mert ezenfelül, ha az ember a száját kinyitotta, tucatszámra repültek be a szájába. Szomszédasszonyunk főztjével — mondom — meg voltunk elégedve, habár a főzés mesterségéhez nem túlsókat értett, de az előzékenysége lekötelezett minket. Egyik délben éppen de- relye yolt, ha annak lehet nevezni, mert ő az alig kinyújtott vastag tésztát kockára vágta, valami gyanús lekvárral bekente, kétfelé összehajtotta, megfőzte, olajba megáztatta és prézli nélkül tálalta fel. Farkas-étvággyal láttunk az evéshez, a derelye elég ízletes volt és még egy adagot rendeltünk. Minden edénye el volt foglalva és a vízben fővé tésztát nem tudta hová kivenni. i A menyecske nem sokáig tétovázott, kiszaladt ez udvar közepére és a lavórból, melyben 3—4 éves fiacskája vidáman lubickolt, kivette a gyermeket, kiöntötte a vizet, más vizet töltött bele és abba szedte a fövő vízből a tésztát, olajat öntött rá és elénk tálalta. Azt hiszem mindnyájan jól laktunk, mert egyikünknek sem kellett az 5 „ Ámig Wh afasih a Oarmol dolgozik. Nyugodt alvását nem zavarja, mégis meghozza reggelre az enyhe és fájdalmatlan kiürülést. Kellemes ^rr hashajtót Vü étel. Ezek után még az asszony csodálko- zott és nem tudta megérteni, hogy miért nem mentünk többé hozzá. A tej még nem volt nagyon drága, csak 50 kopek, illetve 20 lej. áttértünk tebá' a tej- kurára. Néha a cukrászdában süteményt is lehetett látni. Barátommal egy alkalommal betértünk az egyik külvárosi cukrászdába. Jóizüen fogyasztottuk el a kesernyés cukrászsüteményt és kértünk még egy adagot, de mikor fizetésre került a sor. elképedtünk. Szégyenünkben a föld alá szerettünk volna sülvedni. 160 lejt kértek a négy süteményért. Valamit hebegtünk, hogy ez nem lehet, mi nem számítottunk erre, mert csak 40 lejnek voltunk „boldogtalan“ tulajdonosai. A kiszolgáló Icisasszony rendőrt akart hivatni, de valahogyan kiegyeztünk, hogy egyikünk ottmarad zálogban, a másik pedig pénz után szalad. Társam ment pénzért, mig én ottmaradtam. Kellemetlenül éreztem magamat, mind azou gondolkoztam, hogy társam hogyan fog pénzt szerezni, hogy addig is hasznossá tegyem magamat, a süteményekről a legyeket kezdtem hajtani. A kiszolgáló leánynak megtetszel* szorgalmas tevékenységem, mert elbájoló mosollyal kezdett érdeklődni felőlünk, majd rázendített az örök panaszkodásra, hogy alig keresnek valamit, mindennek az ára kilométereket ugrik és niég igy sem lehet hozzájutni. Egy kiló cukor ára 5 rubel, illetve 200 lej és ezért emelték fel a sütemények árát. Kétórai türelmetlen várakozás után barátom ragyogó vidám arccal megérkezett és büszke i fizette ki az elfogyasztott sütemények ára1 melyet a többi fiuktól koldult össze, bog- engem szorongatott helyzetemből kiváltson. (Folytatjuk.) » ii i ■ n — -------Nagyföntosságu értekezleteket tan az Érdéi?! Református Egyházkerület vezetősége
