Ellenzék, 1941. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-09 / 33. szám

î 9 4 i február f 0. ELLENZŐK A román hadseregből az ©rósz fogságig V. Treiber János érdekes cikksoro­zatának V-ik részét az alábbiakban adjuk: Érthetően csak üovább folytját tűk elkese­redett küzdelmünkéit, mindem keserű csaló­dásunk ellenére is, hogy vaüamellyik vagon­ban helyet szorítsunk magunknak, de kísér­letünk hiábavalónak bizonyult, a fel'b őszült menekítitek, a 'többi kihívóan viselkedő ka­tona miatt, akiknek sikerült befurakodniok közéjük, hamar elintéztek kettőnket. Néhány román ..hazafi“ még izgatni is kezdte a kedélyeket, hogy agyon kellene verni minket, mert mi árultuk el N&gy- romániát és nem akartunk harcolni. Sikertelen próbálkozásainkat tehát abba­hagytuk. A fáradtságtól kii önbeim alig állot­tunk lábunkon, lefeküdtünk igy az állomás mr'Jetl a főidre és szerencséken sorsunkat átkozva, mély álomba merültünk. POKOLI ÉBRESZTÉS Ne-m sokáig alh állunk. Valaki erősem rugdosott bennünket, inig nagy nehezen fel­ébresztettek és szemünket kinyitottuk. A polgárőrség tagjai voltak, vagy legalább is anriiak mondták magukat és látván, hogy rom|n katonák vagyunk, komiszkodni kezdtek velünk. Átkutatták hátizsákunkat és zsebeinkéi, hogy nem rejtegetünk-e valamilyen fegy­vert, vagy ehhez hasonlót, de nem talállak . pesnmit. Azonban a hátizsák tuirlialmából két inget és két lábravaüót, amiiti Feri a tautinoi városháza előtti kavarodásban, „vére:- verejtékkefd1 szerzett, elvették tő­liink. De hamarosan elillanlak, mert Szovjet kato­nai járőr közeledett. Sajnos azonban nem értettük meg egymást, jelekkel próbáltuk magyarázni, de ugylát!- szik rosszul értették, mert egv katonát el­küldték, aki később kenyérrel tért viisisza. Beszédjükből úgy értettük, mintha azt kér- detzték vo lm, miért vagyunk itt? Miért) nem fekszünk le a v^qronbe? Jelekkel tudlukra adtuk, hogy kidobtak bennünket. Ezt azt. his-zein megértetitek, mert , előbb jót nevettek rajtunk, majd intettek nekünk, hogy kövessük őket. Zseblámpáikkal bevilágítottak mii den va­gonba és amelyikben a menekültek tiltako- zásia enyhébb «"■< c od° e",;1u-zk(VÍtak be.n- piinket. Az éjszaka többi része cskn ’ volt. A csecsemők és a betegek sírásán és jajgatásán kiviiil semmi sem hol átszőtt. Leültünk tehát a vagon ajtónál a padlóra, f1'keveredetten hallgattunk, mig gondolata­ink messze kalandoztak. REGGELI INDULÁS Reggeb volt. mikor elindultunk. Szem- ügyre' vettem a ragon belsejét és a vagon- bam tartózkodók sápadt arcát. Többnyire ro­mán tisztviselők, tisztviselőnők és kereske­dők voltak, akiket az oroszok már Kiseimev- be irányítottak. A batyukkal megrakott va­gonban lépésnyi üres hely nem volt. A cso­magokon apró gyermekek, öregasszonyok, emberek összegörnyedve próbáltak aludni. Legtöbbje üres tekinlellüie’l, letargikus nyu­galommal bámult, maga elé. Többéin sírtak, különösen az asszonyok, akik tulszárnyutlva egymást, panaszkodtak és óbég.ittak. Keilte- nullen benyomást kert a síró ember, de nem ttudtuk sajnálni őket — szégyellem bevallani, de kissé örültünk, hogy „őket" is bitjük már egyszer sirni. A vonlait llassan döcögött velünk, néha a nyi.lt pályán megálltunk, eiílenvon altról Szó stem volt s mégis egyes kis állomásokon órákig, sőt napokig álldogáltunk, csak később tudtuk meg, hogy a vatsuli sínpár szélesítése előttünk folyik és azért nem haladhatunk előre. RIADALOM EGY ŐRÜLT MIATT A negyedik vagy ötödik éjszaka keílüie- metlen riadalom volt a menekülők között. Fonatunk éppen nyílt pályán állott, miikor éjfél felé a másik vagonból' éktelen lárma, visítsa?;, ordítás, segély kiáltás hallatszott. Azt hittük em­bert ölnek, vagy valami rablóbanda tá­madta meg a vonatot. A segély tkérő vagonból legymás i tán ugrot­táik ki az emberek, nők, gyermekek. Valaki borzalmas hangon, magából kikel­ten ordítva tört, zúzott mindent, ami a sötétben a kezeiigyéhe akadt. Egy őrült volt. akin most töri ki az elmebaj. Az emberektől megtudtam, hogy román nagy. kereskedő, aki milliós vagyont hagyott Cetatea Alhában. A városi polgárőrség, miután a román ka­tonaság kivonult a városból, elfogta és be­zárt«, de köz beim valamilyen uton-módon ki- zabaduk, lakását azonban üresen találta, félesége éa ajkró leánykája, egyesek azerint, Romániába menekült és nem tudni, hogy isiike'.rülítt-e átjntniok, vagy vallabot ők is hálrirykolódmak. A szerien esetlen férfi azóta 1)uiSíkoino rsájgb a esett. Az emberek állítása szerint elddig csendesen viselkedett, senki­hez nem szólt egy szólt sem, élelmet egyál­talán nem vett It magához, csak eiszeilős en né­zett maga (elé. A vialsuli személyzet lám pák- kai, kötéllel felszerelve megérkezett, né­hány markos férfi, köztük a bialrátom is, felszálltak a kocsiba ós hosszú, idegölő küzdelem után sikerült ' megfékezni a dühöngő őrültet. Kezét, lá- ■ hát jó erősen megkötötték és egy sarokba ! fektették, de egész éjiszaka neţn tudtunk aludni az őrölt állandó hörgésétöl ép ordításától. KISÍ'NE VT fii, r,n KILOMÉTERBE Másnap délben egy nagyobb városka ;lb lom ás ára értünk, nevére már írem emlék­szem, de innen Kisenev még 50 kilométerre volltí, a vasutszéleiíiit’ésd munkaHatokkal eddig haladtak. Az orosz pályamunkásoknak éppen az ebédet osztották, negyed kiló sóshalat és fekete kenyeret kaptak. Kíváncsian álltak körül és nézegettek ben­nünket. ők Í9 Szóbaálllotlak velünk, de mint az előző eseteknél, most sem értettük meg egymást. Megkínáltak ebédjükkel: a kenyér tatár­kából készült, fiirészporszerü, Savauvkns ' izü, de azért tűrhetően ízletes volt, a sóshalat azonban nem tudtuk megrágni. Waszíegeié® után szomorú kalandok tűk a vihar elmúlását. Északkelet felől süliét felhők tsornyosodtak, félóra múlva azon imádkoztunk, hogy va­lami eltévedt villám agyon ne csapjon ' bennünket. A vihar l'aistsan kitombolta magát, a bokáig érő sárban alig tudtunk elvánszorogni a legközelebbi faluig. Bementünk minden ud­varra, bekopogtattunk minden házba, de az „udvari Se-“ fogadtatás láttára örültünk, mikor már kivül voltunk a kapun. Néhol élelmet akartunk vásárolni. Két­szeres árat ígértünk, de sehol sem kap­tunk. Mindenünnen gyűlölettől elvakulva zavartak el még a házuk tájékáról is. Elkeserde tten hagytuk el a falut. A falutól nem messze egy szénás szekér akadt el a feneketlen sárban. A gazdája hiába verte a szeren cséitffein! lova­kat, sehogy sem tudták kihúzni a szekereit az átázott talajból. A fiuk segítségére siettek a bajbajutott embernek és hosszas, megfeszített munka után sikerült kiemelni a szekeret a sáros agyagos talajból. Emberünk megköszönte segítségünket, aztán odébb akart állani, kelletlenül hallgatta keserves panaszunkat, hogy nincs hol lehajtsuk fejünket és nem szívesen, de megígérte, hogy gondsokodni fog rólunk. így kerültünk a gazda tanyá­jára, mely rozoga viskóból és összetákolt színből állott. Az udvaron az eteíáztatta, nedves szénát , szétszórták, hogy megszáradjon és (ezt aján­lotta fel udvariasan vendéglátónk „háló­szobának“. Beláttuk, hogy másít nem tehetünk, mert a viskóban még a családtagok, számszerint nyolcain-, sem nagyon fértek és gondoltuk, hogy reggelire megszáradunk a szénával együtt, nekiláttunk .tehát nyoszolyánk elké­szítéséhez. Lefekvés előtt udvarias házigazdánk még lelkünkre kötötte, hogy semmit él ne mer­jünk lopni, majd jóéjszakát kivánt és eltá­vozott. Megáradnak az ég csatornái Az állomás épületébe elfogott román tisz­teket zártak be az oroszok, az épület előtt pedig a menekülők écs a román ka­tonaság sokezres tömege hemzsegett. Sok magyar bajtársssil találkoztunk, sokan sebesültem, kimerültén alig bírták vonszolni fáradt testüket. Az egyik sebesült, akinek az arca volt bekötözve, elmesélte, hogy Unglieninél ér­ték utói az oroszok. Már át is akartak vonulni a Prut hidján, mikor egy mene­külő román pópa a szovjet tankokra lőtt. Az oroszok sem voltak restek, tankjaikat megfordították és gépfegyvertüz alá vet­ték az egész ezredet. Heten maradtak életben, ezek közül négyet súlyos Sebek- kel kórházba szállítottak, hárman pedig könnyebben sebesültek meg. Ő vob a Igszerncgésebb, neki csak a fél orrát vitte öl a golyó, de már nem ítiudo'tt a határon átmenni, mert közben azt az oroszok lezárták. (Folytatjuk.) esetteken, a 'koldusokon és emberséges élethez juttatni őket! És még egy, ami ta­lán a legfontosabb: mindezt úgy cseleked­ni, úgy megoldani, hogy ez a segítség, ez a támogatás ne legyen megalázó, ne kell­jen az arra rászoruló szerencsétleneknek az utcákon kinyújtani a kezüket alamizs­na után, hanem a segítés valóban humá­nus, szivből-lélekből fakadó és eredmé­nyes legyen! Ezt a gyönyörűséges, nemes celf szolgálja az úgynevezett. ,,Magyar Norma" rendszer«, amelybe hisszük, hogy mihamarabb bekapcsolódik » koldu­sokon való Őszinte, igaz segituiakarással és egy emberként városunk egész tár a- dalma. A MAGYAR NORMA MÚLTJA ÉS JELENE Magyarország területén 1936 november óla működik az a szegénygondozó rend­szer, amely az eddig szétszórt és rend- szertelen társadalmi munkát a hatóság irányítása és vezetése alatt összefogta, megszervezte. Gondoskodott arról, hogy a koldulás megszűnjön és a rászoruló munkaképtelen és elaggot szegényeket rendszeres ellátásban részesítette. Először 1927-ben P. Oslay Osvald egri ferences házfőnök gondolata nyomán Eger városban vezették be azt a rend­szert, amely a koldulást megszűntette és helyes szervezettséggel hasznosította a tár­sadalom áldozatosságát, adminisztrációs kiadások nélkül minden fillért a szegé­nyek javára fordított és emberi ellátás­hoz juttatta őket. Az akció eredményes volt. Eger városát követve egymásután más városok is bevezették. 'Az egész ország, sőt a külföld is fel­figyelt az u. n. Egri Normára s a bel­ügyminiszter 1936-ban rendeletet bo­csátott ki, melyben a könyöradomány- gyűjtést, koldulást és a mnukaképtel. n szegények támogatását szabályozza. A rendelet a szegénysegélyezés uj rend­szerét „Magyar Norma“ rendszernek ne­vezi s 1936 őszétől kezdve valamennyi magyar városban meg kellett valósítani. A rendszer alapján a koldusok mindenütt eltűntek az ut­cákról. Nem veszélyeztetik már sem a közrendc- szeti, sem az idegenforgalmi érdekeket. Megszűntek a kis gyermekek éjjeli ké­regetései is a kávéházakban, mulatók­ban. E helyett a hatóság és a társada­lom közös összefogással gondoskodott a munkaképtelen és rászoruló szegények ellátásáról és gondozásáról. Minden városban a polgármester vezetése alatt állandó bizottságot kellett alakítani, amelyben résztvettek a bevett és törvé­nyesen elismert vallásfelekezetek, vala­mint az erre alkalmas jótékonyeélu egye­sületek és intézmények képviselői. Ez a bizottság gondoskodott arról, hogy a pol­gármester irányítása szerint a közsegélyre szorulókat összeírják, a környezettanul­mányt elkészítsék, az adománygyűjtést e rendelet életbelépése óta a „Magyar Nor­ma“ szerint szervezzék meg, végül hatá­rozott a munkaképtelenek ellátásának módjáról. A városokban a munkaképtelen és rá­szoruló szegényekről mindenütt nyilván­tartást vezetnek, melyből megtudhatók a szegény vagyoni és szociális körülmé­nyei, családi viszonyai rászorultsága. Eb­ben a nyilvántartásban fel lesz jegyezve mind az a segély, támogatás, amelyben a szegény akár a hatóságoktól, akár a tár­sadalomtól részesül. A társadalom nem szétszórva és ötletszerűen adakozik s nem részesíti az élelmes koldusokat előnyben, hanem minden családfő vagy önálló keresettel rendelkező családtag havonként lefizet jövedelméhez mérten bizonyos önként megajánlott összeget a „Magyar Nor­ma“ akció részére s ebből a pénzből minden kezelési költség levonása nélkül kapnak támogatást és tisztességes gon­dozást a szegények. A társadalomnak is előnye származik ebből a rendszerből. Nem zavarják a kol­dusok s tudja, hogy' minden fillérje, amit ad, a legjobb helyre kerül. A „Magyar Norma“ rendszert törvé­nyes rendelkezések folytán Erdély \ áro­saiban is be kell vezetni. Szatmárnémeti­ben, Marosvásárhelyen és Nagyváradon már bevezették. Kolozsváron 1941 január 10-én alakult meg a „Magyar Norma Bi­zottság“, amely a szervező munka megin­dítására munkabizottságot küldött ki. A munkabizottság február 20-án tartja első ülését. Remélhetőleg nemsokára mindenki felajánlja az anyagi erejének megfelelő havi összeget, hogy Kolozsvárott se le­gyen a jövőben rászoruló munkaképtelen szegény. Ennyi áldozatot igazán hozhatunk kol- dusszegény, nyomorgó embertársainkért. Kincses Kolozsvárunk múltja mindnyá­junkat kötelez is erre (—) Lefeküdtünk. A lievegő nagyon lehűlt, a nagy hidegttől a fagunk valcogott, nagyon ! fáztunk, egész éjszaka nem hunytuk h? sve- ! műnket. Ráadásul: hajnal felé ismét megeredtek az ég csa­tornái. egy darabig vártuk, hogy az eső elálljon, de mivel amugyis csuromvizesek voltunk, úgy • határoztunk, hogy továbbfolytatjuk utunkat, I h-ga’ább a mozgás által kissé felmelegszünk, j Megköszöntük pártfogónk szives „vendéglá- Î tását“ és lassan útinak indultunk. Talán a Sors is megsokalta határtalan szenvedésünket. Az eső elállt, az égbolt lassan kitisztult, a szürke felhőfoszlányok közül vakítóan tört elő az áldott napsugár. Levetkőztünk, kiterítettük ruháinkat és inig gyönyörköd­tünk a természet szépségében, ruhánk tel­jesen megszáradt. ÉRKEZÉS KISENEVBE Másnap délben értünk Kisenevbe s leg­nagyobb fla.eg>l)e!eptétünkre már ia vonatunk r is befutott. __________ ___________________________________— Egy kis iósze Megtudtuk, hogy három napig állunk ezen az állomásorni, ezért a fiukkal elhatároztuk, hogy gyalog me­gyünk tovább. Szórnom sorsunk ellenére vidámnak ás fel- szabadultnak éreztük magunkat, vig magyar nótákat, pattogós csárdásokat énekelve, haladtunk előre. Délutáni hatalmas vihar keletkezett, mintha a pokol démona elszabadult volna, sirt, vi­sított a természet körülöttünk. Menedék után néztünk, de az apró dombokon kiviil egy fát sem Hátiunk. Az irtózatos szélvihar­ban az előrehaladás lehetetlen volt. lehever­tünk a földre és fatalista nyugalommá!! vár­CsaRegy kis szív kell hozzá!... Példaadó módon, a társadalom bevonásával akarja megoldani Kolozsvár városa a kfliduskérdést 1 steckediunic tne# a ,,1/ilatytyat Ifotma" isndsze&évd KOLOZSVÁR, február 10. (Saját tud.) Az a dicséretes, finom, nemesen szép, igazi emberbaráti mozgalom, amelyet Ko­lozsvár városi tanácsa indított a koldus­kérdés megoldására,, minden bizonnyal a legnagyobb visszhangra fog találni az ösz- szes illetékesek és a város egész társadal­ma körében. Maga a cél mindjárt az első pillanatban megmozgat valamit az ember szivében: segíteni a szegényeken, az el-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents