Ellenzék, 1941. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-28 / 49. szám

oiizz a-jjYv lí F x t<-rn . C r U 2 'V' ■* * ■ á* ő.\' v v r .4 j BUDAPEST P^rlhüi»­13 fillér SzerkesiiAsóg és kiadóhivatal: Kolozsvár, r.essslínl-áí *. 11—09. Rfaatsfa: ügTStea-Btca 8. szása. Telefon sz.: 29—23 LXII. ÉVFOLYAM, 4 9. SZÁM. Alapította: BARTHS MIKLÓS FeiaSfis szerkesztő: OR. GROiS fiSZLÓ PÉNTEK Kiadótulajdonos: Kaiszsvár. Eififizetási negyedévre B, félévre IS, P fi L L fl S S. T. árak: havanla 2.70’. esász évre 32 nengö. VasÉíon Kolozsváriéi Budapestig (B.) A villamos és a vasút mindig fon­tos propagandaeszköz volt. A villa­moson és a vasúton az emberek kikapcso­lódnak a napi elfoglaltságukból, szemlé­lődnek és véleményt nyilvánítanak, di­csérnek és panaszkodnak, mindenesetre minden körülöttük és velük történő ese­mény iránt sokkal fogékonyabbak, mint máskor, egyebütt. Meg kell őszintén és örömmel állapíta­ni, hogy a kolozsvári vonat utasai általá­ban fegyelmezett emberek. Amikor elkö­vetkezett a vas,úti forgalom korlátozásá­nak mai kényelmetlen állapota, nem zú­golódtak, a néha-néha megnyilatkozó izgá- gaságokat leintették és külön-külön bár­milyen álláspontot foglaltak is el a világ eseményei tekintetében, egyben okosan és higgadtan megegyeznek: kellemesebbnek érzik és vallják ezt az állapotot, a sze­mélyvonaton Budapestig döcögést Magyar- országon, mint a közlekedést Európa bár­melyik más, kevésbé csendes forgalmú or­szágában esetleg száguldóbb közlekedési eszközök között, vagy mondjuk így: alatt. A beszélgetések, melyeket a vonaton hall az ember s melyeknek tanulmányo­zására most egy-egy utazás közben — valljuk be — Kolozsvártól Budapestig, vagy Budapesttől Gyergyószentmiklósig bőségesen van ideje az embernek, általá­ban nem kellemetlenek. Érdekes és érté­kes sajátsága az erdélyi embernek, h^gy nem válik egykönnyen demagóg frázisok forrófejű alanyává, hanem a külső körül­mények való okait jóakarattal kutatva, önmagában józanul elintézi a miének és hogyanok ügyét és gyatra embernek Unt­ja az olyant, aki e becsületes mérlegelés helyett az ideges elégedetlenség, vagy ok­talan és káros köveielődzés konok célta­lanságával izgat](t önmagái és gond Akadni nem tudó embertársait. | így van ez s akárhányszor pompás pél­dái is adódnak ennek a lelki egyensúlyo­zott Ságnak. A napokban két székelyföldi gazda leckéztetett meg egy budapesti fiatalembert, amint az a vasutat és a mai közlekedési kényelmetlenségeket szidta s szép nyugodtan azt mondták nein, hogy ők biza ennek a lassú vonatnak is örven­denek, bár két teljes napig tart utjok Budapestre, de jobb így. mint mikor fél­nap alatt jutottak el Brassón át a fővá­rosba, mert ez a lassú vonat mégiscsak Budapestre s nem Bukarestbe szállítja útlevél nélkül őket. De ha hibás és megleckéztetést érde­mel mindenki, aki ezt a messzenézö és mély türelmü magyarságot cszfaltizgúga- súggal kikezdi, vagy politikai agitáció anyagúnak kísérletezi meg. legyűrik őszin­ték és állapítsuk meg, hogy ugyanilyen mértékben hibás az is, aki ennek az érté­kes nyugalomnak és türelemnek megértő közönségét nem részesíti úgy és annyi fi­gyelemben, mint amennyiben részesíthet­né. Vonatkozik pedig ez a megjegyzésünk elsősorban magára a MÁV-ra. A közönség részéről valóban hazafias megnyilatkozás, hogy hajnali öt órától, amikor Kolozsvárról az egyetlen közvet­len vonaton elindul éjjeli tizenkettőig, amíg Budapestig megérkezik, állam és körülmények felé teljes megértést tanú- sitva, fegyelmezetten alkalmazkodik a rendkívüli s immár elég régen tartó ké- nyéLmetlenségekhez — vájjon nem volna-é ezzel szemben fokozott kötelessége a ma­gyar államvasutnak is, hogy törődjék még többet ennek a rendkívül sokat tűrő, igen jószándéku közönségnek az igen minimá­lis igényeivel és ne játsszék e megpróbál­tatásokon felül ráadás-meglepetéseket vele. Ilyen hosszú utón — mint az egy héttel előre eladott hálókocsijegyek igazolják — sokan hoznák meg az áldozatot egy-egy háló fülkéért. Vájjon ki akadályozza meg a vasutigazgatóságot, hogy maga is tudo­mást szerezzen a kolozsvár— budapesti vasútvonalon immár hetek óta tapasztalt olyan jelenségekről, melyeken javítani igen egyszerű volna. Miért nem kapcsol egy hálókocsi helyett kettőt ezekhez a vo­natokhoz? Miért nem gondoskodik arról, hogy a vaggonok mosdóiban állandóan riz legyen? Miért nem teszi lehetővé az utasok számára, hogy a hálókocsi büffejé­nek sok ember számára megfizethetetlen áruin kívül az egyes állomásokon a tar­tózkodási idő előzetes közlésével, össze­sen legalább négy-öt helyen olcsón, meg­felelő büffészolgálattal, izgalmas és veszt delmes futkosások nélkül, előzékeny, ké­nyelmes és megfizethető áru ennivalóhoz és frissítőhöz jusson? És mi akadályozza meg a vasutigazgatóságot abban, hogy az áilszállóhelyeken — például Gyergyószent- miklós és Kolozsvár között — ne kímé­letlen kiszámitottsággal úgy legyen meg­állapítva a férőhelyért küzködő, agyon­hajszolt utasok marathoni-versenye, hogy sehol egy szusszanásban, sehol egy koc­kázatmentes rövid étkezésben senkinek ne lehessen része. Elvégre nem olcsó és kényelmes annyira a vasút, hogy mind­ezekre a könnyen megoldható kérdésekre ne lehessen gondolni. Ha megnehezedtek a körülmények s ha mindezt az utasközönség messzemenően meg is érti, százszorosán meg kell érte­nie magának a vasútnak, hogy ezek kö­zölt a körülmények között ezekkel az utasokkal szemben izgató és hangulatrom­boló vétek minden olyan nemtörődömség, vagy mulasztás, amely kiküszöbölhető volna. ! A jegykezelő személyzet előzékenységé­vel szemben nem hallottunk kifogást. A hálókocsi büfféfülkéjének pincérei ember- feletti tornamutatvány produkciókkal igyekeznek kielégíteni, utazóbőröndök hegyén-hátán keresztülfurakcdva a vonat közönségének igényeit. A bánásmóddal, ahol személyes érintkezésre kerül a sor, nincsen baj. Ebben csak ott mutatkozik zavar, ahol személyes érintkezés nincsen, például a Gyergyószentmiklósból Szász­régen en, Besztercén, Kolozsváron át Bu­dapestig terjedő negyvennyolcórás sze- mélyvonat-autobuszforgalomban, ahol az utazóközönségnek nincs alkalma a MÁV igazgatóságának vezetőivel találkoznia. Mert ha volna, bizonyára maguk az illeté­kes tényezők sietnének jópéldát adni any­KOLOZSVÁR, 1941 FEBRUÁR 28. nyira egyszerű és nevetséges hibák gyors kiküszöbölésével, mint amilyen például a mosdóviz, az ivóvíz, vagy az olcsó étke­zés hiánya. Mert higyjék meg az illetékesek: nem­csak az u nagy dolog, hogy a mi erdélyi népünk szivében és agyában ez ország gondjai iránt a legteljesebb megértést ta­núsítja. Az illetékes körök necsak azt vegyék észre, hogy kik élnek ezek között a nehéz körülmények között türelmes, jóhatásu és fegyelmezett állampolgári életet. A kormány valóban emberfeletti gondokkal küzd meg, amikor ennyi súlyos kényszeri- tőkörülmény között igyekszik az egész Európa felett sötétlő ég egyetlen darab­ját felettünk vihartalannak megőrizni. Nem lehet kis gond ma a vasutforgalom technikai megoldásának legfőbb matemati­kája sem. De sem egyik, sem másik gond nem lehet mentség azoknak a számára, akik az adott keretek között kötelesek a megadható figyelem lehetőségeiről gon­doskodni. A KÖZKÓRHAZAK ORVOSAI IS TAG­JAI LEHETNEK AZ OTBA-NAK. A belügy­miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőén leiratban értesítette a törvényhatóságok veze­tőit, hogy a vármegyék, városok és községek kezelésében lévő kórházak orvosai és tiszt­viselői szintén tagjai lehetnek az OTBA-nak, amennyiben nem tartoznak az 1927. évi XXL t. c. hatálya alá. (Magy. Tud.) Ünnepi keretei között cserélték ki Budapesten a magyar-jugoszláv barátsági szerződés megerősítő okmányait Bénfossy László és Cincár Marksvlcs klüügymln szlérek pahárköszöntőf. ,,d id'ák&en, fndy&k&i átítimb, Magnete és U&z&s céi!ral kütöfiäs felení 'ézéfriíeU *' BUD APEST, február 28. (MTI.) Csütörtö­kön délelőtt a miniszterelnökségi palotában ünnepélyes formában kicserélték a magyar— jugoszláv barátsági szerződést megerősítő ok­mányokat. Az aktus a miniszterelnökségi pa­lota Gobelin-termében folyt le és azon jelen voltak a miniszterelnökség és a küliigyminisz- tórium vezető tisztviselői, a budapesti sajtó főszerkesztői, a jugoszláv újságírók csoport­ja és a budapesti sajtó képviselői. Cincár-Markovid jugoszláv külügyminiszter gróf Teleki Pál miniszterelnök, Bárdossy László külügyminiszter. Basics Szvetczár bu­dapesti jugoszláv követ és báró Bessenyei- Bakách György belgrádi magyar követ társa­ságában vonult be a terembe kíséretének tag­jaival. A két külügyminiszter kicserélte a ba­rátsági szerződést megerősítő okiratokat, majd aláírták a kicserélésről felvett jegyzőkönyvet azzal az arany töltőtollal, amelyet" â minisz­terelnök ajánlott fel Cincár-Markoviéi kül­ügyminiszternek, aki meleg szavakkal mon­dott köszönetét az emléktárgyért. Az okirat Így szól: ,,Ke!t Budapesten a miniszterelnökségi palotában, 1941. évi február hó 27. napján a magyar királyság és a jugoszláv királyság közölt Belgrádban 1940. évi december hó 12 én aláirt barátság- szerződés megerősítő okiratainak ki cserélése tárgyában. Dr. Bárdossy László m. kir. titkos tanácsos magyar kir. külügyminiszter Őnagyméltósága és Cincár Markovics' Sándor dr. jugoszláv királyi küliigymi-t niszter Őnagyméltósága a fenti helyen és időben kicserélték a magyar király ság és a jugoszláv királyság között Belgrádban 1940, évi december hó 12 én aláirt barátsági szerződést megerősítő okiratokat. ( Ennek hiteléül jelen jegyzőkönyvet aláírásukkal ellátták: Kelt Budapesten 1941 február hó 27*»én. BÁRDOSSY LÁSZLÓ sk. a v ' CINCÁR MARKOVICS sk.“ TOVÁBBI MEGBESZÉLÉSEK A magyar—jugoszláv barátsági szerződés ratifikációs okmányainak kicserélése után Ciucár-Markovics jugoszláv kül ügyminiszter Teleki Pál gróf miniszterelnökkel és Bár­dossy László külügyminiszterrel megbeszé’és- re vonult vissza, amelynek folyamán barátsá gos eszmecserébe bocsátkoztak a két országot közvetlen érdeklő kérdésekben. A BUDAPESTI JUGOSZLÁV KÖVET EBÉDJE BUDAPEST, február 28. (MTI) Rasies Szvetozár budapesti jugoszláv követ és fele­sége csütörtököu a jugosz'úv követségi palo­tában ebédet adtak Cincár Markovics jugo­szláv külügyminiszter és felesége tiszteletére. Az ebéden resztvettek Teleki Pál gróf mi­niszterelnök. Bárdossy László külügyminisz­ter és felesége, vitéz Keresztes-Fischer Lajos tüzérségi tábornok, főhadsegéd és felesége, bárciházi Bárczy István miniszterelnökségi ál­lamtitkár és felesége. Wornle János rendkí­vüli követ, meghatalmazott miniszter, a kül­ügyminiszter állandó helyettese, báró Besse- uvei-Bakách belgrádi követ, Bodó István és Pal'aviciny Hubert őrgróf követségi titkárok. (Cikkünk folytatása az utolsó oldaíoiuX h ii- h\

Next

/
Thumbnails
Contents