Ellenzék, 1941. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
1941-02-21 / 43. szám
Tiltott határátlépés miatt került a kolozsvári törvényszék elé a Bukarestből menekült vasgárdista Közalkalmazottak is lehetnek az Erdélyi Párt tagjai KOLOZSVÁR, február 21. Több oldalról kérdést intéztek az Erdélyi Párthoz, hogy közalkalmazottak tagjai lehetnek-e annak? Errenézve az Erdélyi Párt országos központja közli, hogy a m. kir. minisztériumnak 1940 szeptember 25-én kiadott 6840—1940. M. E. számú rendelete értelmében: „Közszolgálati alkalmazottaknak politikai pártba, vagy bármily más megjelölésű politikai szervezetbe való belépése — az 1938 XVII. tc.-ben foglalt tilalmaktól eltekintve — korlátozás alá nem esik“. Közalkalmazott azonban tisztséget politikai pártban nem vállalhat és gyűléseken nem szólalhat fel. A fentiek szerint semmi akadálya sincs annak, hogy az erdélyi magyar közalkalmazottak tagjai legyenek az Erdélyi Pártnak, sőt az országrész magyarsága el is várja töliik, hogy jó példával járnak elöl a komoly épitőmunkát szolgáló és minden magyar értéket összefogó Erdélyi Párt támogatása tekintetében. lézsef Ferenc kiráivi herceg üzenete az erdélyi feltalálókhoz Dr. József Ferenc királyi herceg, a Magyar Feltalálók Országos Szövetségének elnöke, az alábbi üzenetet intézte az erdélyi feltalálókhoz: Szerte az országban közismert, hogy az erdélyi, de főleg a székely ember mennyire meg van áldva feltalálói készséggel. A székely góbé furfangos agyának technikai érzéke szinte közmondásos. Boldog öröm tölt el, amikor a visszatért erdélyi részek fővárosából küldhetem üzenetemet azokhoz a feltalálókhoz, akik szövetségünkről eddig legfeljebb hallhattak, de a keserves elszakitoltság miatt oda belépni nem tudhattak. Most, amikor végre erre alkalom nyílik, kérem Önöket, sorakozzanak mellénk, hogy leözös erővel mielőbb megvalósíthassuk közös céljainkat, amelyeket a szegénység vagy a rnegnemértés miatt külön külön megvalósítani nem tudhatunk. A magyar feltalálók értékét nemcsak mi ismerjük, akik ügyeikkel foglalkozunk, hanem az egész világ. Ezért neveznek benniin. két a feltalálók és művészek nemzetének. Jóformán nincsen olyan fontosabb találmánya a világnak, amelynek létrehozásánál a magyarok világraszólót ne. alkothattak volna. Elég itt, ha csupán a távolbalátás és a mii- benzin előállításáról emlékezem meg, amelyek közül az előbbinél Varga József jelenlegi iparügyi miniszterünk alkotott korszakalkotót. De ha ilyen zseniálisak a magyar feltalálók, Önként adódik a kérdés, hogyan lehetséges, hogy mégis ilyen kevés sikerben van részük? Ennek okát tőkeszegénységünkön kivül főleg abban látom, hogy a legújabb időkig megszervezetleneh voltunk. Látom azt is, hegy az ilyen értékpazarlás nagy kára a nemzetnek, ezért állottam, mint régi problémáikat igen jól ismerő feltaláló élükre, hogy együttműködésre szervezzem meg őket. Kérem tehát a magyar feltalálókat és azokat, akik sorsát szivükön viselik, lépjenek be szövetségünkbe, mely ma az országban az egyedül engedélyezett feltalálói közösség. Központunk, mely Budapesten a Szent István körút 18. szám alatt van, szívesen szolgál felvilágosítással arranézve is, milyen kedvezményeket tudunk máris nyújtani tagjainknak. AZ 1GLÓI DIÁKOK AZ EMSz TIZES- SZERVEZETÉKEK HÉTFŐI KULTURCIK- LUSÁN. A Ti zes Szervezetek irodáit valósággal ostromolják a tagok a hétfői előadások jegyeiért. Ez is bizonysága annak, hogy magyar közönségünkben van nemes szórakozás utáni vágy, ha anyagilag hozzáférhetővé tesz- szük részére ezt a szórakozást. A vezetőség legutóbbi intézkedései szerint a III—XI. és XV—XVII. körzetek színház jegyi génylői o csütörtöki történelmi és népegészségügyi előadások helyén és ezek kezdete előtt félórával igényelhetik a jegyeket. A színházi kulturso- rozat jövő hétfőjén az lglói diákok c. bájos operett kerül színre s hozzá a bevezető előadást Gönczy László ref. kollégiumi igazgató mond ja. SZIGORÚ ÁRELLENŐRZÉST VEZETTEK BE JUGOSZLÁVIÁBAN. Belgrád- ból jelenti az Avala: A lapok- közlik a közellátásügyi minisztérium jegyzékét azokról az árucikkekről, amelyek a mai naptól kezdve árellenőrzés alá esnek. Megállapítják, hogy a fényiizési cikkek kivételével az ellenőrzés kiterjed minden közhasználati célra szolgáló árura. (MTI.) KOLOZSVÁR, február 21. (Saját tud.) O-ájbarnia arcú, jói öltözött fiatalember á- lott tegnap a helybeli törvényszék büntető főtárgyalási tanácsa előtt. Musat János baka. resti iJetőségü műegyetemi hallgató vo.it a vádlott, aki ai január végi vasgárdista forradalom rémnapjai után az Antonescu párt bosszúja elöl menekült el és Brassó közelében, Alcloboj község melett, átszökött magyar területre. Ounian gyalogszerrel Sepsi- äzemtgyörgyre ment, ahol ismerősei voltak és ott tartózkodott, amig január 31-én a rendőrség; letartóztatta. Sepsi szén tgyörgy-rőj Kolozsvárra szálCitotta a rendőrség, ahol tiltott határátlépés miatt indítottak ellene e járást. A teg-napi törvényszéki tárgyaláson Musat Jáno9 rövid drámai erejii vallomásában! ismertette a vasgárdista forradalom történetét és a vasgárdista ideológiából kiábrándulva beismerte, hogy csupán eszközként szerepeltek egyes hatalomravágyó emberek kezében, kik a tapasztalatlan és könnyen fanatizálható román fiata’Ságot arra használták fel, hogy kielégitheSsék hatalmi mámorukat. — Azt hittem, hogy eszméért harcolok — inomlja kissé szégyenkezve Musat János — aztán rájöttem, hogy többezer társammal együtt csupán eszköz voltam néhány le.kiis- meretlen ember kezében. A forradalom le’ ’ verése után tudtam, hogy halálra vagyok Ítélve. Életem egy percig sem volt biztonságban, ezért az első vonattal Brassóig utaztam, ahol leszálltam a vonatról, mert az általános razziák miatt nem mertem tovább is román területein maradni. Az éjszaka leple alatt gya'logsraerrel vágtam neki afc útnak és Aldoboj község közelében, kijátszva a román határőrök éberségét, sikerült átjönnöm Magyarországba. Kérem a tekintetes törvényszéket, Ítéletében legyen tekintettel arrai, hogy tettemet erős kényszer hatása alatt követtem el. A törvényszék, tekintetbe véve a vádlott különleges helyzetét, Musat János menekült vasgárdistát tiltott határátlépés miatt 21 napi fogházra Ítélte, de büntetésébe a vizsgálati fogságban eltöltött 20 napot is beszámította, j úgy, hogy a vádlottat az ügyészség még a mai j napon szabadlábra helyezte. fl rámán hadseregtől az orosz fogságig I Sikerleien szökési kisérietek után német támogatással kiszabadulás az orosz fogságból — és egyéb érdekes élmények Treiber János érdekes riportsorozatának befejező részét az alábbiakban adjuk: Elkeseredésünkben még egy utolsó próbát kíséreltünk meg. Telefonáltunk még egyszer a magyar követségre, ahonnan nem a legbiz tatóbb választ kaptuk. A követségről le akart valaki utazni, de engedéyt nem kapott a Szovjettől. Reménytelen helyzetben voltunk, a fiuk elkeseredetten átkoztak a sorsot és a sok ittrekedt magyar tisztviselőnő, asszony, artistanő reménytvesztetten keserves sirásba kezdett. Nem tudtuk elképzelni, hogy itt kell nvoElőkészületek a szökésre Festéket kerítettünk, katonaruhánkat az egyik szomszédunknál megfestettük. A többieknek nem szóltunk, nem mertünk dőre vállalkozásunkká másokat is romlásba dönteni. Élelmet szereztünk és barátommal megindultunk délnek, Visnica felé. Bukovina területén vígan másztuk meg a magas hegyeket, négy' és fél napig gyalogoltunk, apró falvakban háltunk és az emberektől munkát kértünk, hogy fel ne tűnjön vándorlásunk, persze sohase tudtunk megegyezni. Visnicától délre nyolc-tiz kilométerre, világos nappal kikémleltük a már gerendákból felépített szovjet figye'őtornyokat és nagy távolságra tőlük a hegyoldal erdőségében dideregve, a hidegtől meggémberedve töltöttük az éjszakát.’ Az éjszaka csendes volt, a száraz falevelek zörgésén és a völgyben sebesen folyó Gseremus csobogásán kivül semmit sem hallottunk. Alig pirkadt, óvatosan leereszkedtünk a völgybe, a folyón nem volt nagy dolog az átkelés, alig ért néhol csípőig. Le Elfognak minket Az országúton nem sok szerencsénk volt, valumi tanyaszerü épiiletsoron kellett keresztülmennünk, de mi ezt megkerültük és „ez volt a vesztünk“. Félve, óvatosan, bujdosva haladtunk előre, távol a tanyáktól. Későn vettük észre, hogy a bokrok mögötti tisztáson szovjet katonák gyakorlatoznak. Talán nem is tiintünk volna fel, ha hirtelen meg nem fordulunk és szaladni nem kezdünk visszafelé. Most azonban szembetaláltuk magunkat néhány szovjet katonával. Elfogta]c. Bevittek egy épületbe, valami tiszt hallgatott ki, jóformán semmit sem értettem kérdéseiből, csak mint egy eszelős, mindig azt feleltem csekély orosz tudásommal: „magyarok vagyunk, megyünk haza". Nem boldogult velünk, négy szuronyos katonát adott mellénk és útnak indítottak. A szomszéd faluban bezártak egy épületbe, hol forró teát, vajaskenyeret és rizst hoztak, olyan nagy mennyiségben, hogy annak elfogyasztása három béresnek is becsületére vált volna. Az éjszakát mély álomban töltöttük el. Más nap reggel hallgattak ki, megmondtam, hogy morultul elpusztulnunk, de inkább százszor a halál, mint a nyomor és tétlen várakozás. De még reménykedtünk, még van egy Utolsó ütőkártya . .. A szökés. Barátommal leültünk egy padra, nem szóltunk egymáshoz, fejünket tenyerünkbe hajtottuk és mindegyikünk tudta, mire gondol a másik. Mély töprengésünket egy bő zavarta meg. Egy magyar artistalány vöh. Felajánlotta, hogy helyet ad nekünk, mig sorsunk el nem dől. Megköszöntük, de nem fogadtuk el, hiszen annyira tetvesek é* piszkosak Toltunk, inkább elhatároztuk, hogy szökni fogunk. sem vetkőztünk, mert az októberi dér és a nedves bokrok, falevelek, teljesen átáztatták bakancsunkat és ruhánkat. Közben teljesen megvirradt és úgy látszik, hogy az orosz katonák észrevették bennünket, mert a gépfegyver ugatását még akkor is hallottuk, mikor a szemközt levő magaslat bozótos erdőségébe bevetettük magunkat. Lassan bátorságra kaptunk, nem mentünk a hegynek fel. A begy oldalán találtunk egy ösvényt, amely rövid távon északnyugatnak, majd nyugatnak tartott. Kora délutánig mentünk egyenes irányban, hegynek fel, völgy nek le, ruhánk, cipőnk eUzakadozva, arcunk, kezünk összekarcolva, sárosán, & fáradtságtól félájultan, aztán megpihentünk. Kevés elemózsiánkat, ami még megmaradt, elfogyasztottuk. majd elhatároztuk, hogy letérünk a néhány kilométerre északnak látszd országutra, mert itt tovább nem tudtunk menni. tudok valamit németül és tolmácsot kentet"- tek. Elmeséltem helyzetünket és célunkat. KIHALLGATÁSON Az orosz tiszt csodálkozott, hogy haza akarunk menni, ,,Ilát nem jó itt?“ — kérdezte. „Nagyon jó, „jobb" már nem is lehet — mondottam —. de mi mégis hazavágyunk.“ Ugylátszik feleletem kielégítő volt, mert „lekötelező“ mosollyal jelezte, hogy a kihallgatás végétért. VISSZA CSERNOVICBA ÉS ÚJABB SZÖKÉS Tehergépkocsira tettek bennünket és vagy három faluban megvendégeltek és kihallgattak, majd újból gépkocsira raktak és visszaküldték Csernovicba. A csernovici rendőrség épületének egyik emeleti szobájába zártak. Éjfél felé nem sokat tétováztunk, kimásztunk az ablakon és az ablaktól fél méterre levő esőcsatornán óvatosan leereszkedtünk az udvarra, majd egymást segítve toltuk át magunkat a magas kőkerítésen. Észrevették úgy gondolom, mert egy-két lövést haUottunli a koromsötét éjszakában. Megállás nélkül szaladtunk a városon kívülre, ahol egy félig elrothadt szalmakazalban bújtunk meg. Másnap korán reggel minden veszéllyel dacolva felmentünk a német bizottság elnöhéliex, hol előadtam szomorú véget ért. kalandunkat. SZABADULÁSI KALANDOK Az elnök azonnal levelet irt, mellyel a felvevő bizottság előtt kellett megjelennünk és lelkünkre kötötte, hogy amíg a szállítmány el nem indul, húzódjunk meg valahol. A bizottságnál már tudtak rólunk, amikor megjelentünk. I'-gy előszoba léle helyiségbe bujtattak, majd néhány órai várakozás útin nagy sietve eresztettek he az útlevél kiállító bizottság elé. Később tudtam meg., miért volt ez a várakozás. Az átteiepitö bizottság szovjet tagjai meg. unták a sole munkát és kimentek a friss levegőre, ezt az alkalmat használták ki a németek, hogy bennünket elintézzenek. Miután az útlevél a kezünkben volt, kezdtünk gondolkozni, hogy untig ránk kerül a sor. hová is tűnjünk el az oroszok szemei elől. Eszünkbe jutott az a jószivü artistalány, aki egyszer felajánlotta lakását. Itt húzódtunk meg hú rom hétig. Az utcára csak este mertünk kimerészkedni, hogy utána nézzünk, mi van a többiekkel. Egyik este séta közben találkoztam egy régi iskolatársammal, zsidó fiú volt, itt szerezte Kolozsváron az orvosi diplomát és az orosz megszálláskor fiatal feleségével Romániából Csernovicba szökött. Amikor megérkeztek, az a magyar vasutas tisztviselő éppen az állomáson tartózkodott és szótlanul hallgatta a doktor örömteljes áradozásait, hogy végre megérkeztek a szabadság és egyenlőség hazájába. Ezzel találkoztam, mindjárt érdeklődött: „Mikor jön a magyar bizottság? Hogy lehetne innen megszabadulni?“ Nem szóltam egy szót sem. csak megmutattam a németektől kapott útlevelet. Mikor meglátta, keserves sirásba fakadt: „Te már hazakerülsz valahogyan — mondotta —, értesítsd szüléimét, tegyenek meg mindent, hogy hazakerüljek, mert ha nem sikerül, úgy érzem megőrülök, vagy öngyilkos leszek." A németek ismét intézkedtek, hogy a mar gyarokat bevegyék a Német házba, azonban a fiuk jórésze hallani sem akart erről. „Mi Magyarországra akarunk menni — mondották — és nem Németországba.“ Számos ma- gyár fin azonban talán még a mai napig i« ott lehet. Ki tudja, mi történhetett azóta velük. INDULÁS ELŐTT Lawan elérkezett az indulás ideje, az oroszok vizsgáló tekintete előtt dobogó szívvel másztunk fel a vagonba. Négy napig utaztunk Csernovicból Przemyslig. A vonal mentén a lengyel háború nyomai még mindig látszottak, összedőlt házak, összebombázott terepek hirdették ennek a szerencsétlen lengyel nemzetnek ellenállását. Most mindenütt csend, szürkeség, hallgatag emberek. Lemberg közelében sikerült szóba* állnunk egy volt lengyel vasutassal, aki most az oroszok szolgálatiban állott. Panaszkodott. 200 rubel fizetése van és egy kiló kenyér négy és fél rubel. A szappan kilóját pedig 40 rubelért sem lehet kapni. Mutatta lábait, fatalpu szandálcipőt viselt. PRZEMYSLBEN Megérkeztünk Przemyslbe. Az udvarias orosz vámtisztek alig bontották ki a csórna- gokat, máris süni bocsánatkérések közben állottak odébb. Nyolcórai keserves várakozás után, megindultunk. Még egyszer visszatekintettünk arra a földre, ahol annyit szenvedtünk és sok-sok magyar bajtársunk reménytvesztetten várja megszabadulását. Vonalunk lassan átgördült a Szán folyó kidján. (Vége.) ÁRVÍZ PUSZTÍT SPANYOLORSZÁGBAN IS. Madridból jelenti a DNB: Egész Spanyolországban tovább art a kedvezőtlen időjárás. Madridban tegnap óta havazik. Cordovában a Quadalqnivir ismét kiáradt. A mezőkön nagy területen elpusztult a termés. A folyó az árvízben elpusztult állatokat és fákat is magával sodorja. Granadában is árvíz van. A város egyes részeit viz borítja. Sok ház összedőlt. (MTI.) HÁROMSZÉK MÉG KÖZEL KÉTEZER LOVAT NEM KAPOTT VISSZA A ROMÁNOKTÓL. Sepsiszentgyörgyről jelenti a MTI: Hivatalos kimutatás szerint a román hadsereg még 1894 elrekvi- rált lovat nem adott vissza a háromszéki gazdáknak. A kárt 1,041.463 pengőre becsülik. Csikban is még igen sok gazda nem kapta vissza a románok által elrek- virált lávát. Háromszék vármegye főispánja most feliratot intézett a kormányhoz s kérte, hogy a románok által elrek- virált lovak árát, az 1.041.463 pengőt kölesemképpen bocsássa a gazdák rendelkezésére, miután ez az összeg, ha Romániával megtörténik a megállapodás, a kormánynak vissza fog térülni.
