Ellenzék, 1941. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-20 / 42. szám

fi román hadseregtől az orosz fogságig Utazás Kisenevtől Csernovicig — szevjeturalom alatt É mények és emlékek egy kalandos utazásból és a csernovici nyomorgásbó! Treiber János érdekes riportso­rozatának utolsóelőtti részét az alábbiakban adjuk: Utunk Kisenevtől az apróbb kellemetlen­ségeket leszámítva, elég tűrhető volt. A je­gyeket vizsgáló besszarábiai ellenőr nem ta­lálta rendben díjtalan utazásra szóló utalvá­nyunkat. elvette és követelte, hogy szálljunk le a vonatról. Egy orosz fiatalember látva elkeseredett arcunkat, közbelépett, mindjárt pártunkat fogta és elintézte, hogy fent maradhas­sunk a vonaton. ISMERKEDÉS EGY OROSZ FIATAL­EMBERREL Nagyon hálásak voltunk és tolmács utján beszélgetni kezdtünk. Elmesélte élete törté­netét. Miután elvégezte a 10 iskolát, nem fő­iskolára iratkozott, mert pass torkodásra ér­zett hajlamot, de lassan felvitte az Isten a dolgát, agronom (gazdász) lett. nagyszerű fi­zetése van, 600 rubel havonta. (Ü4.000 lej.) Láttam azonban, hogy ruhazata nem a leg­kitűnőbb és megkérdeztem, mibe kerül egy rend ruht. „Nem s.ok — mondotta —. csak 2.000 ru­bel“'. (80 ezer lej.) Azt hittem, nem ér- tette jól meg a tolmács, leírattam vele, de a kettős szám után három zérót irt kez­detleges Írásával. Nagyon kedves, jólelkü ember volt, cigaret­tával kínált egyre-másra bennünket, csak azt nem akarta elhinni, hogy nekünk is vannak vasuljaink. repülőgépeink, rende­zett városaink, stb. A németekről, ango­lokról, franciákról még hallott valamit, de hogy magyarok is léteznek a világon, ez- ideig erről halvány sejtelme sem volt. A SZOVJET VASUTAK A szovjet személyvonatok nagyszerűen vannak e készítve. Igaz, hogy öreg, régi al­kotmányok, de az ülés felett levő polcon és a csomagtartón kellemesen lehet aludni. Az is igaz, hogy nagy távot futnak be és elég lassan. Kisenevtől Gsernovicig utunk alig 43 órát tartott. ÉRKEZÉS CSERNOVICBA — ÉS SZÖKÉSI TERVEK Végre megérkeztünk Csernovicba, ahol zonnal jelentkeztünk a románokat átutaló bizott­ságnál, de itt azzal „biztattak“, hogy mi­ránk magyarokra csak egy hónap múlva kerül sor, addig keressünk valami munkál. Egy hónapig még várni? Ezt mi nem bír­juk ki. Elhatároztuk, hogy szökünk. A városon keresztülmenet egy magyar fiú­val találkoztunk, aki tudtunkra adta, hogy a szökés lehetetlen, az oroszok nagyon éberek, már a volt lengyel határnál elfog­ják a szökevényeket. Mindennap lehet látni, hogy tehergépkocsi­kon hozzák őket vissza és további sorsukról semmit sem tudnak. Inkább menjünk be a „Német házba“ a németek szívesen veszik a magyarokat, * ott koszt és lakás ellenében munkát kapunk, mert most érkezett meg a német bizottság, amely a bukovinai németeket fogja átte’e- piteni Németországba. A „Német házban“ azonnal felvettek ben­nünket, itt találkoztunk a többi fiukkal is, akik előt­tünk jöttek el Kisenevből és sok más ma­gyar bajtárssal. Eleinte nem sok munkánk volt és a szép meleg szeptemberi délutáno­kat inkább csavargással töltöttük. ÉRDEKES LÁTVÁNY Az egyik ilyen délután érdekes látványnak voltunk szemtanúi. A csernovici sétálók az egyik hentesüzlet előtt valamin nagyon jó­kedvűen mulattak. Odanéztünk mi is. Egy szovjetbe i nőt láttunk, lábán ezüst- báli ci­pő, harisnya nélkül, hatalmas termetét gyö­nyörű szép nagyestélyi laméruha fedte. Haja kiondolálva és kosárral a karján várta sorra- kerülését a hentesüzlet előtt. Hiába, a divat a leghatalmasabb fegyver. Mindenütt győz. OKTÓBER 15 ÉN Itt értük meg az október 15-ét, mikor az oroszok lezárták a román határt, úgy, hogy a románok is ottrekedtek. Kétségbe voltunk esve, szaladgáltunk mindenfelé, kértük, hogy engedjenek haza szüléinkhez, feleségeinkhez, gyermekeinkhez, de mindenütt elutasító vá­laszt kaptunk. Vagy tizen magyar fiuk közül azon tevé­kenykedtünk, hogy összeköttetést szerezzünk a magyar követséggel, melynek közbenjárá­sával remélték, hogy hazakerülünk Sikerült nagynehezen a „milíciától“ enge­délyt kapni, hogy Moszkvába telefonáljunk• es táviratozzunk, honnan többször meg­nyugtató választ kaptunk, ne türelmetlen­kedjünk, mert intézkedni fognálhogy minket hazaszállítsanak. Október végén táviratot kaptunk, készítsünk névjegyzéket az összes magyarokról a legrö­videbb idő alatt, mert négy-öt nap múlva az egyik követségi tisztviselő lejön Cserno­vicba. „Ki tud még várni ebben a nyomorban'1 — mondta egy bajtársunk és három nap múlva hozták vissza a halárról, szürke ka­tonai gépkocsin. AZ „IRODA“ Az „irodát“ egy ottrekedt magyar vasúti tisztviselőnél nyitottuk meg. A sok munká­tól sem nappalunk, sem éjszakánk nem volt, mert nemcsak a magyarok, hanem főképpen a zsidók iratkoztak, akik közül sokan ma­gyarul sem tudtak, de magyarnak vallották magukat, mert Máramarosban születtek. ÚJABB ISMERETSÉG A tisztviselő lakásának felét egy szovjet­ben szeszgyárigazgaló rekviráita le, az egyik legintelligensebb és legkedvesebb szovjet- férfi, akivel alkalmam volt megismerkedni. Elég tűrhetően birta a német nyelvet, fele­ségétől tanulta, aki német anyanyelvű zsidó­nő volt. Sokat beszélgettünk sok mindenről, csak akkor burkolózott merev hallgatásba, mikor az oroszországi á lapotokról érdeklőd­tem. Ilyenkor mindig üres tekintettel nézett maga elé és egy szót sem szólt, mig másra nem tereltem a beszédet. Pedig annyiszor kértem és mondtam neki, hogy ne féljen tő­lem, én nem jelentein fel. Felesége ugyan­csak kedves, finom asszony, egész nap vá­sárolt, öröm volt nézni, mikor a nagy csoma­gokkal megérkezett és férjének bőbeszédüen elmondta, hogy milyen könnyen jutott ehhez vagy ahhoz a holmihoz. Egyik nap cipőt vá­sárolt cs férjével egész este azon örültek, hogy milyen könnyen szerezte meg, hét. órát állott az üzlet előtt csak. Meg is jegyezte: „Milyen jó lehetett maguk­nak, mikor hét óra alatt egy cipőt tudtak vásárolni.“ OTTHONTALANUL Közben a ,Német házból kitettek bennün­ket, mert rájöttek, hogy többel csavargunk, mint dolgozunk, csak néhány beteg fiút tar­tottak vissza. Az utcára kerültünk vagy har­mincán, némelyikünknek bakancsa sem volt, a ruha rongyokban lógott rajtunk, alig ta­karta sorvadó testünket, az októberi szél pedig kegyetlenül próbára tette nyomorult életünket. Egy csernovici magyar szijjgyártó szánt meg bennünket, elszállásolt műhelyében és szalma nélkül, egymást melegítve töltöttük az éjszakákat. „ÉN BOLOND VAGYOK“ Nappal el voltunk foglalva. Az élelem és a cigaretta megszerzése volt a legnagyobb probléma. Már reggel öt óra­kor a henyérüzlelek elé álltunk, de nem mi voltunk az elsők, mert voltak nálunk még korábban kelők is és sajnos, megtör­tént sokszor, hogy 11 óra felé az üzletel bezárták, mert a kenyér elfogyott. Sokkal okosabban cselekedett egyik seges vári ügyvéd bajtársunk, aki valamilyen uton- rnódon bejutott a bolondok házába, honnan iratot kapott, melynek segítségével a vára­kozók sora előtt jutott be az üzletbe. Mikor a sorbanúUók zúgolódtak, felmutat­ta az iratot és hangosan kiáltotta: „Mit akarnak tőlem, én bolond vagyok.'1 Rheumatikus fájdalmaknál, idegfájda máknál, lejlájásnál, izületi- és tag- fájdalmakná , valamint meghűléses beteg é- geknél, gyorsan és biztosan hatnak a Togal tabletták. Orvosok ezrei ajánlják a Togal-t, lehál ön is biza ómmal vásárolhatja. Tégytn még ma egy kísér etet. Kérje kifejezetten a kiváló hatású Togal-t. Teljesen ártalmatlan. Minden gyógyszertárban. P. 1.60. ausztráliai csapatok szin­GAPOOKEBAN SINGAPOORE, február 20. (Reuter.) Hivatalos jelentés szerint kedden az esti órákban többezer főnyi ausztráliai csapat érkezett Singapooreba, a nialáji szigetek védelmének megerősitésére. (MTI.) JAPÁN ELŐVIGYÁZATOSSÁG A Mai Nap irja: Sanghaiból jelentik: sanghaii semleges diplomáciai körök ér­tesülése szerint jelenleg 50 japán hadihajó tartózkodik a délkinai vizeken. A hajók legnagyobb része a francia-indokinai part­vidéken teljesít őrszolgálatot egész/* u Sziámig. Ma délután temelik Winkle Istvánt, az erdélyi sportélet nagy halottját KOLOZSVÁR, február 2(1. Jelentettük, hogy az erdélyi magyar újságírást, illetve az erdélyi magyar és az egyetemes magyar sportéletet milyen súlyos csapás érte Winkle Istvánnak, az Ellenzék és más ko­lozsvári lapok kiváló sportmunkatársának hirtelen és tragikus elhalálozásával. Az aránylag még fiatal sportújságírót ma, csütörtökön délután 5 órakor temetik a temetői nagykápolnából. A megdöbbentő haláleset alkalmából a család a következő gyászjelentést adta ki: ’ Alulírottak úgy a maguk, valamint az egész rokonság nevében is mély fájdalom­mal, de Isten akaratában megnyugodó szívvel tudatják, hogy a forrón szeretett jó férj, apa, testvér, sógor és rokon WINKLE ISTVÁN nyug. MÁV tisztviselő, a „Keleti Újság“ és az „Ellenzék“ munkatársa folyó évi február hó 18-án este negyed 7 órakor, életének 49-ik, boldog házasságá­nak 20-ik évében, rövid szenvedés után az Urban csendesen elhunyt. Felejthetetlen drága halottunkat folyó évi február 20-án délután 5 órakor a róm. kát. egyház szertartása után a temetői nagykápolnából helyezzük örök nyuga­lomra. Az engesztelő szentmise-áldozatot lelké­nek üdvéért, folyó hó 21-én reggel fél 8 órakor a Szent Mihály templomban mu­tatjuk be az Egek Urának. 1 Felejthetetlen drága emlékét örökre szivünkbe zárjuk! Kolozsvár, 1941 február 19-én. özv. Winkle Istvánné szül. Dóczi Gi­zella bánatos neje, Winkle Mária és vőle­génye Szalai Dezső leánya, özv. Winkle Istvánné szül. Karádi Nagy Ilona édes­anyja, Winkle Karola húga, özv. Gámpé Viktorné nagynénje, özv. Dóczi Miklósáé anyósa. Számos közeli és távoli rokon. Winkle István temetésén a kolozsvári sajtó képviselői és a sportélet reprezen­tánsai teljes számban fognak résztvenni. TÖBBSZÁZ HALOTTJA VAN A POR- TUGÁLIAI SZÉLVIHARNAK. Lisszabon­ból jelenti a Ştefani: A hétfői óriási erejű szélvész nagy pusztításokat okozott Lis­szabonban és környékén. A szélvész órán­ként 122 kilométeres sebességgel szágul­dott. Pusztítását különösen Lisszabon sínylette meg. A környékről is egyre sű­rűbben érkeznek a jelentések a rongálá­sokról és szerencsétlenségekről. A vihar­nak többszáz áldozata van. (MTI.) Kereskedelmi- és iparvállalatoknak: Dr. Erdély Sándor: n társulati adó adómérlege, könyvvitele, bevallása. Aa ér^ékkíilönbözeti tartalék gyakorlati ki­munkálása. (Részvénytársasági igazgatók és cégvezetők, kft. ügyvezetők, főkönyve­lők, ügyvédek, könyvszakértők és adóügyi tanácsadók részére). Ára 6 pengő. Kap­ható az ELLENZÉK KÖNYVESBOLTI 4 BAN Kolozsvár, Mátyás király-tér. \ idék re utánvéttel is azonnal szállítjuk. (Vége következik.) Pagyiiritannia csapatokat von össze a szigetvilág védelmére /Iwsej/eU uia&& meg-Uzöttat kuíd Suiáfvá&a. — Mii a Útjuk a távot keleti anvuikai len ds-zaíát^olcítak? Amerikában a háboruellenes tervek el­lenzéke egyre jobban erősödik. A szená­torok különféle javaslatokkal igyekszenek Roosevelt Anglia megsegítésére irányuló terveit keresztülhúzni. Roosevelt közben egyik újabb barátját akarja Angliába kül­deni a védelmi tervek tanulmányozására. Donovan ezredest pedig újabb megbízatá­sokkal látja el. Anglia ugyanakkor a Tá­volkeleten folytatja ravasz mesterkedé­seit, amelyek máris erősen felkeltették a figyelmet. ' A távólkeleti eseményekről érkezett újabb jelentéseink a következőket mond­ják: I JOHNSON TILTAKOZÁSA WASHINGTON, február 20. (DNB.) A szenátus keddi ülésén Johnson köztársasági szenátor a szená­tus külügyi bizottsága kisebbsége nevé­ben írásbeli jelentést nyújtott be az Anglia megsegítéséről szóló tör vény ja- vuslat ellen. í Kifejtette, hogy Angliának nincs szük­sége segítségre azon túlmenően, amelyet az Egyesült-Államoktól már eddig kapott. Az Anglia megsegítéséről szóló törvényt Harryman megbízatása Washingtonból jelenti a Politika: Roose­velt a tegnapi sajtókonferencián közölte a hírlapírókkal, hogy 15 napon belül Ang­liába küldi barátját, Harryman szenátort, hogy angol szakértőkkel terveket dolgoz­zon ki a védelmi berendezések gyorsabb felépítésére. DONOVAN KÍSÉRLETEZÉSEI AN KARA, február 20. Donovan ezre­des, Roosevelt külön megbízottja jelenleg Bagdadban tartózkodik. Irak fővárosából érkező hírek szerint megkísérli, hogy a bagdadi kormányt rábírja magatartásának Anglia javára való megváltoztatására, azonban fáradozása nem járt sikerrel. Az iraki kormány kijelentette ugyan, hogy hü marail Nagybritanniához, a kötött szö­vetségi szerződéshez, de ezen túlmenően nem hajlandó támogatni Angliát. AMERIKA TÁVOLKELETI REND­SZABÁLYAI TOKIÓ, február 20. (DNB.) Az észak­senki sem olvashatja anélkül, hogy ne tá­madna az az érzése, hogy a törvény végső hatása, vagy éppenséggel célja az, hogy az Egyesült-Államokat bevigyék a háború­ba. A szó tulajdonképpeni értelmében a törvény nem Anglia megsegítéséről szól, nem is Amerika saját védelméről, ugyanis olyan felhatalmazást ad a tör­vény az elnöknek, aminőre u történe­lemben még nem volt példa. Az elnök diktátorrá válnék, akinek felhatalma­zása van arra, hogy háborúba vigye az Egyesült-Államokat. (MTI.) ÚJABB PÓTINDITVÁNYOK WASHINGTON, február 20. (DNB.) A szenátus elé az Anglia megsegítését célzó törvényjavaslattal kapcsolatban két pótin- ditványt terjesztettek. Eilender demokrata szenátor azt köve­telte, mondja ki a szenátus, hogy el­lenzi hadihajóknak, vagy más haderőnek a nyugati féltekén kívül való harcba- vetését. Lucas demokrata szenátor azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a kongresszus küldjön ki tanácskozó bi­zottságot az Anglia megsegítését célzó törvényjavaslat megvalósítására. (MTI.) kinai amerikai helyőrség hirtelen kivoná­sával kapcsolatban a Tokyo Asami Sin Bum azt irja, hogy ez az északamerikai rendszabály nyil­vánvalóan szoros összefüggésben áll Anglia, Ausztrália, az Egye sült-Államok és Holland-lndia közös háborús előké­születeivel. ! Az Egyesült-Államok nyilván a buami és samoai tengerészeti támaszpontok meg­erősítését tervezi. Ezek a kihívó rendsza­bályok félreérthetetlen bizonyítékai an­nak, hogy az angol-amerikai politika egy­re leplezetlenebből száll szemben Japán­nal. (MTI.) ANGIJA VÉDENI AKARJA A SZIGETVILÁGOT TOKIÓ, február 20. (DNB.) Nagybri- tannia csapatokat von össze a szigetvilág védelmére. Burmát felfegyverzi és nagy erőfeszítéseket tesz. hogy Irákot és Sziá- mot a maga oldalára vonja — jelenti a Domej-iroda Bankogból. (MTI.)

Next

/
Thumbnails
Contents