Ellenzék, 1941. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
1941-02-20 / 42. szám
fi román hadseregtől az orosz fogságig Utazás Kisenevtől Csernovicig — szevjeturalom alatt É mények és emlékek egy kalandos utazásból és a csernovici nyomorgásbó! Treiber János érdekes riportsorozatának utolsóelőtti részét az alábbiakban adjuk: Utunk Kisenevtől az apróbb kellemetlenségeket leszámítva, elég tűrhető volt. A jegyeket vizsgáló besszarábiai ellenőr nem találta rendben díjtalan utazásra szóló utalványunkat. elvette és követelte, hogy szálljunk le a vonatról. Egy orosz fiatalember látva elkeseredett arcunkat, közbelépett, mindjárt pártunkat fogta és elintézte, hogy fent maradhassunk a vonaton. ISMERKEDÉS EGY OROSZ FIATALEMBERREL Nagyon hálásak voltunk és tolmács utján beszélgetni kezdtünk. Elmesélte élete történetét. Miután elvégezte a 10 iskolát, nem főiskolára iratkozott, mert pass torkodásra érzett hajlamot, de lassan felvitte az Isten a dolgát, agronom (gazdász) lett. nagyszerű fizetése van, 600 rubel havonta. (Ü4.000 lej.) Láttam azonban, hogy ruhazata nem a legkitűnőbb és megkérdeztem, mibe kerül egy rend ruht. „Nem s.ok — mondotta —. csak 2.000 rubel“'. (80 ezer lej.) Azt hittem, nem ér- tette jól meg a tolmács, leírattam vele, de a kettős szám után három zérót irt kezdetleges Írásával. Nagyon kedves, jólelkü ember volt, cigarettával kínált egyre-másra bennünket, csak azt nem akarta elhinni, hogy nekünk is vannak vasuljaink. repülőgépeink, rendezett városaink, stb. A németekről, angolokról, franciákról még hallott valamit, de hogy magyarok is léteznek a világon, ez- ideig erről halvány sejtelme sem volt. A SZOVJET VASUTAK A szovjet személyvonatok nagyszerűen vannak e készítve. Igaz, hogy öreg, régi alkotmányok, de az ülés felett levő polcon és a csomagtartón kellemesen lehet aludni. Az is igaz, hogy nagy távot futnak be és elég lassan. Kisenevtől Gsernovicig utunk alig 43 órát tartott. ÉRKEZÉS CSERNOVICBA — ÉS SZÖKÉSI TERVEK Végre megérkeztünk Csernovicba, ahol zonnal jelentkeztünk a románokat átutaló bizottságnál, de itt azzal „biztattak“, hogy miránk magyarokra csak egy hónap múlva kerül sor, addig keressünk valami munkál. Egy hónapig még várni? Ezt mi nem bírjuk ki. Elhatároztuk, hogy szökünk. A városon keresztülmenet egy magyar fiúval találkoztunk, aki tudtunkra adta, hogy a szökés lehetetlen, az oroszok nagyon éberek, már a volt lengyel határnál elfogják a szökevényeket. Mindennap lehet látni, hogy tehergépkocsikon hozzák őket vissza és további sorsukról semmit sem tudnak. Inkább menjünk be a „Német házba“ a németek szívesen veszik a magyarokat, * ott koszt és lakás ellenében munkát kapunk, mert most érkezett meg a német bizottság, amely a bukovinai németeket fogja átte’e- piteni Németországba. A „Német házban“ azonnal felvettek bennünket, itt találkoztunk a többi fiukkal is, akik előttünk jöttek el Kisenevből és sok más magyar bajtárssal. Eleinte nem sok munkánk volt és a szép meleg szeptemberi délutánokat inkább csavargással töltöttük. ÉRDEKES LÁTVÁNY Az egyik ilyen délután érdekes látványnak voltunk szemtanúi. A csernovici sétálók az egyik hentesüzlet előtt valamin nagyon jókedvűen mulattak. Odanéztünk mi is. Egy szovjetbe i nőt láttunk, lábán ezüst- báli cipő, harisnya nélkül, hatalmas termetét gyönyörű szép nagyestélyi laméruha fedte. Haja kiondolálva és kosárral a karján várta sorra- kerülését a hentesüzlet előtt. Hiába, a divat a leghatalmasabb fegyver. Mindenütt győz. OKTÓBER 15 ÉN Itt értük meg az október 15-ét, mikor az oroszok lezárták a román határt, úgy, hogy a románok is ottrekedtek. Kétségbe voltunk esve, szaladgáltunk mindenfelé, kértük, hogy engedjenek haza szüléinkhez, feleségeinkhez, gyermekeinkhez, de mindenütt elutasító választ kaptunk. Vagy tizen magyar fiuk közül azon tevékenykedtünk, hogy összeköttetést szerezzünk a magyar követséggel, melynek közbenjárásával remélték, hogy hazakerülünk Sikerült nagynehezen a „milíciától“ engedélyt kapni, hogy Moszkvába telefonáljunk• es táviratozzunk, honnan többször megnyugtató választ kaptunk, ne türelmetlenkedjünk, mert intézkedni fognálhogy minket hazaszállítsanak. Október végén táviratot kaptunk, készítsünk névjegyzéket az összes magyarokról a legrövidebb idő alatt, mert négy-öt nap múlva az egyik követségi tisztviselő lejön Csernovicba. „Ki tud még várni ebben a nyomorban'1 — mondta egy bajtársunk és három nap múlva hozták vissza a halárról, szürke katonai gépkocsin. AZ „IRODA“ Az „irodát“ egy ottrekedt magyar vasúti tisztviselőnél nyitottuk meg. A sok munkától sem nappalunk, sem éjszakánk nem volt, mert nemcsak a magyarok, hanem főképpen a zsidók iratkoztak, akik közül sokan magyarul sem tudtak, de magyarnak vallották magukat, mert Máramarosban születtek. ÚJABB ISMERETSÉG A tisztviselő lakásának felét egy szovjetben szeszgyárigazgaló rekviráita le, az egyik legintelligensebb és legkedvesebb szovjet- férfi, akivel alkalmam volt megismerkedni. Elég tűrhetően birta a német nyelvet, feleségétől tanulta, aki német anyanyelvű zsidónő volt. Sokat beszélgettünk sok mindenről, csak akkor burkolózott merev hallgatásba, mikor az oroszországi á lapotokról érdeklődtem. Ilyenkor mindig üres tekintettel nézett maga elé és egy szót sem szólt, mig másra nem tereltem a beszédet. Pedig annyiszor kértem és mondtam neki, hogy ne féljen tőlem, én nem jelentein fel. Felesége ugyancsak kedves, finom asszony, egész nap vásárolt, öröm volt nézni, mikor a nagy csomagokkal megérkezett és férjének bőbeszédüen elmondta, hogy milyen könnyen jutott ehhez vagy ahhoz a holmihoz. Egyik nap cipőt vásárolt cs férjével egész este azon örültek, hogy milyen könnyen szerezte meg, hét. órát állott az üzlet előtt csak. Meg is jegyezte: „Milyen jó lehetett maguknak, mikor hét óra alatt egy cipőt tudtak vásárolni.“ OTTHONTALANUL Közben a ,Német házból kitettek bennünket, mert rájöttek, hogy többel csavargunk, mint dolgozunk, csak néhány beteg fiút tartottak vissza. Az utcára kerültünk vagy harmincán, némelyikünknek bakancsa sem volt, a ruha rongyokban lógott rajtunk, alig takarta sorvadó testünket, az októberi szél pedig kegyetlenül próbára tette nyomorult életünket. Egy csernovici magyar szijjgyártó szánt meg bennünket, elszállásolt műhelyében és szalma nélkül, egymást melegítve töltöttük az éjszakákat. „ÉN BOLOND VAGYOK“ Nappal el voltunk foglalva. Az élelem és a cigaretta megszerzése volt a legnagyobb probléma. Már reggel öt órakor a henyérüzlelek elé álltunk, de nem mi voltunk az elsők, mert voltak nálunk még korábban kelők is és sajnos, megtörtént sokszor, hogy 11 óra felé az üzletel bezárták, mert a kenyér elfogyott. Sokkal okosabban cselekedett egyik seges vári ügyvéd bajtársunk, aki valamilyen uton- rnódon bejutott a bolondok házába, honnan iratot kapott, melynek segítségével a várakozók sora előtt jutott be az üzletbe. Mikor a sorbanúUók zúgolódtak, felmutatta az iratot és hangosan kiáltotta: „Mit akarnak tőlem, én bolond vagyok.'1 Rheumatikus fájdalmaknál, idegfájda máknál, lejlájásnál, izületi- és tag- fájdalmakná , valamint meghűléses beteg é- geknél, gyorsan és biztosan hatnak a Togal tabletták. Orvosok ezrei ajánlják a Togal-t, lehál ön is biza ómmal vásárolhatja. Tégytn még ma egy kísér etet. Kérje kifejezetten a kiváló hatású Togal-t. Teljesen ártalmatlan. Minden gyógyszertárban. P. 1.60. ausztráliai csapatok szinGAPOOKEBAN SINGAPOORE, február 20. (Reuter.) Hivatalos jelentés szerint kedden az esti órákban többezer főnyi ausztráliai csapat érkezett Singapooreba, a nialáji szigetek védelmének megerősitésére. (MTI.) JAPÁN ELŐVIGYÁZATOSSÁG A Mai Nap irja: Sanghaiból jelentik: sanghaii semleges diplomáciai körök értesülése szerint jelenleg 50 japán hadihajó tartózkodik a délkinai vizeken. A hajók legnagyobb része a francia-indokinai partvidéken teljesít őrszolgálatot egész/* u Sziámig. Ma délután temelik Winkle Istvánt, az erdélyi sportélet nagy halottját KOLOZSVÁR, február 2(1. Jelentettük, hogy az erdélyi magyar újságírást, illetve az erdélyi magyar és az egyetemes magyar sportéletet milyen súlyos csapás érte Winkle Istvánnak, az Ellenzék és más kolozsvári lapok kiváló sportmunkatársának hirtelen és tragikus elhalálozásával. Az aránylag még fiatal sportújságírót ma, csütörtökön délután 5 órakor temetik a temetői nagykápolnából. A megdöbbentő haláleset alkalmából a család a következő gyászjelentést adta ki: ’ Alulírottak úgy a maguk, valamint az egész rokonság nevében is mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodó szívvel tudatják, hogy a forrón szeretett jó férj, apa, testvér, sógor és rokon WINKLE ISTVÁN nyug. MÁV tisztviselő, a „Keleti Újság“ és az „Ellenzék“ munkatársa folyó évi február hó 18-án este negyed 7 órakor, életének 49-ik, boldog házasságának 20-ik évében, rövid szenvedés után az Urban csendesen elhunyt. Felejthetetlen drága halottunkat folyó évi február 20-án délután 5 órakor a róm. kát. egyház szertartása után a temetői nagykápolnából helyezzük örök nyugalomra. Az engesztelő szentmise-áldozatot lelkének üdvéért, folyó hó 21-én reggel fél 8 órakor a Szent Mihály templomban mutatjuk be az Egek Urának. 1 Felejthetetlen drága emlékét örökre szivünkbe zárjuk! Kolozsvár, 1941 február 19-én. özv. Winkle Istvánné szül. Dóczi Gizella bánatos neje, Winkle Mária és vőlegénye Szalai Dezső leánya, özv. Winkle Istvánné szül. Karádi Nagy Ilona édesanyja, Winkle Karola húga, özv. Gámpé Viktorné nagynénje, özv. Dóczi Miklósáé anyósa. Számos közeli és távoli rokon. Winkle István temetésén a kolozsvári sajtó képviselői és a sportélet reprezentánsai teljes számban fognak résztvenni. TÖBBSZÁZ HALOTTJA VAN A POR- TUGÁLIAI SZÉLVIHARNAK. Lisszabonból jelenti a Ştefani: A hétfői óriási erejű szélvész nagy pusztításokat okozott Lisszabonban és környékén. A szélvész óránként 122 kilométeres sebességgel száguldott. Pusztítását különösen Lisszabon sínylette meg. A környékről is egyre sűrűbben érkeznek a jelentések a rongálásokról és szerencsétlenségekről. A viharnak többszáz áldozata van. (MTI.) Kereskedelmi- és iparvállalatoknak: Dr. Erdély Sándor: n társulati adó adómérlege, könyvvitele, bevallása. Aa ér^ékkíilönbözeti tartalék gyakorlati kimunkálása. (Részvénytársasági igazgatók és cégvezetők, kft. ügyvezetők, főkönyvelők, ügyvédek, könyvszakértők és adóügyi tanácsadók részére). Ára 6 pengő. Kapható az ELLENZÉK KÖNYVESBOLTI 4 BAN Kolozsvár, Mátyás király-tér. \ idék re utánvéttel is azonnal szállítjuk. (Vége következik.) Pagyiiritannia csapatokat von össze a szigetvilág védelmére /Iwsej/eU uia&& meg-Uzöttat kuíd Suiáfvá&a. — Mii a Útjuk a távot keleti anvuikai len ds-zaíát^olcítak? Amerikában a háboruellenes tervek ellenzéke egyre jobban erősödik. A szenátorok különféle javaslatokkal igyekszenek Roosevelt Anglia megsegítésére irányuló terveit keresztülhúzni. Roosevelt közben egyik újabb barátját akarja Angliába küldeni a védelmi tervek tanulmányozására. Donovan ezredest pedig újabb megbízatásokkal látja el. Anglia ugyanakkor a Távolkeleten folytatja ravasz mesterkedéseit, amelyek máris erősen felkeltették a figyelmet. ' A távólkeleti eseményekről érkezett újabb jelentéseink a következőket mondják: I JOHNSON TILTAKOZÁSA WASHINGTON, február 20. (DNB.) A szenátus keddi ülésén Johnson köztársasági szenátor a szenátus külügyi bizottsága kisebbsége nevében írásbeli jelentést nyújtott be az Anglia megsegítéséről szóló tör vény ja- vuslat ellen. í Kifejtette, hogy Angliának nincs szüksége segítségre azon túlmenően, amelyet az Egyesült-Államoktól már eddig kapott. Az Anglia megsegítéséről szóló törvényt Harryman megbízatása Washingtonból jelenti a Politika: Roosevelt a tegnapi sajtókonferencián közölte a hírlapírókkal, hogy 15 napon belül Angliába küldi barátját, Harryman szenátort, hogy angol szakértőkkel terveket dolgozzon ki a védelmi berendezések gyorsabb felépítésére. DONOVAN KÍSÉRLETEZÉSEI AN KARA, február 20. Donovan ezredes, Roosevelt külön megbízottja jelenleg Bagdadban tartózkodik. Irak fővárosából érkező hírek szerint megkísérli, hogy a bagdadi kormányt rábírja magatartásának Anglia javára való megváltoztatására, azonban fáradozása nem járt sikerrel. Az iraki kormány kijelentette ugyan, hogy hü marail Nagybritanniához, a kötött szövetségi szerződéshez, de ezen túlmenően nem hajlandó támogatni Angliát. AMERIKA TÁVOLKELETI RENDSZABÁLYAI TOKIÓ, február 20. (DNB.) Az északsenki sem olvashatja anélkül, hogy ne támadna az az érzése, hogy a törvény végső hatása, vagy éppenséggel célja az, hogy az Egyesült-Államokat bevigyék a háborúba. A szó tulajdonképpeni értelmében a törvény nem Anglia megsegítéséről szól, nem is Amerika saját védelméről, ugyanis olyan felhatalmazást ad a törvény az elnöknek, aminőre u történelemben még nem volt példa. Az elnök diktátorrá válnék, akinek felhatalmazása van arra, hogy háborúba vigye az Egyesült-Államokat. (MTI.) ÚJABB PÓTINDITVÁNYOK WASHINGTON, február 20. (DNB.) A szenátus elé az Anglia megsegítését célzó törvényjavaslattal kapcsolatban két pótin- ditványt terjesztettek. Eilender demokrata szenátor azt követelte, mondja ki a szenátus, hogy ellenzi hadihajóknak, vagy más haderőnek a nyugati féltekén kívül való harcba- vetését. Lucas demokrata szenátor azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a kongresszus küldjön ki tanácskozó bizottságot az Anglia megsegítését célzó törvényjavaslat megvalósítására. (MTI.) kinai amerikai helyőrség hirtelen kivonásával kapcsolatban a Tokyo Asami Sin Bum azt irja, hogy ez az északamerikai rendszabály nyilvánvalóan szoros összefüggésben áll Anglia, Ausztrália, az Egye sült-Államok és Holland-lndia közös háborús előkészületeivel. ! Az Egyesült-Államok nyilván a buami és samoai tengerészeti támaszpontok megerősítését tervezi. Ezek a kihívó rendszabályok félreérthetetlen bizonyítékai annak, hogy az angol-amerikai politika egyre leplezetlenebből száll szemben Japánnal. (MTI.) ANGIJA VÉDENI AKARJA A SZIGETVILÁGOT TOKIÓ, február 20. (DNB.) Nagybri- tannia csapatokat von össze a szigetvilág védelmére. Burmát felfegyverzi és nagy erőfeszítéseket tesz. hogy Irákot és Sziá- mot a maga oldalára vonja — jelenti a Domej-iroda Bankogból. (MTI.)
