Ellenzék, 1941. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
1941-02-16 / 39. szám
A Református Nőszövetség munkája — a tisztikar jelentéseinek tükrében A szociális problémák megoldása és a nyomor enyhítése legfőbb feladata a nagyszerű emberbaráti munkát végző egyházi szövetségnek KOLOZSVÁR, február 17. (Saját tud.) Beszámolt az Ellenzék a Református Nőszövetség tisztújító közgyűléséről. Ezen a közgyűlésen olyan érdekes jelentések hangzottak el, amelyekre most érdemes visszatérnünk. Ezekből a jelentésekből ugyanis kibontakozik egyrészt az a nagy munka, amit emberbaráti szeretettjei és lelkesedéssel végez a Nőszövetség, másrészt az a sok munkaterület és segítségre váró szegénység, amelyről szerencsére egyre többen és többen vesznek tudomást. Az élet mélységeibe tekinthettek a közgyűlés résztvevői, akik meghallgatták azokat a jelentéseket, amelyek Kolozsvár nyomorgóiról szólották. Nagy megelégedettséget és jóérzést keltett az a titkári jelentés, amely beszámolt arról, hogy az anyaországtól támogatott Erdélyi Szociális Misszió milyen nagy szeretettel pártfogolja Kolozsvár szegényügyét és igy közvetlenül a Református Nőszövetség nagy munkáját is. Elmondotta jelentésében László Dezsőné titkárnő, hogy milyen szeretettel foglalkozik a Nőszövetség szegényügyeivel Vendrey Klára, az Erdélyi Szociális Misszió fáradhatatlan vezetője, aki megjelenik a Nőszövetség összejövetelein és ruhaneművel és adományokkal, továbbá jelentős pénzösszeggel járul hozzá Missziója élén a nyomor enyhítéséhez. Mert bizony, sajnos, nagy a nyomor és beláthatatlan az a terület, ahol segiteni kell. Megtudjuk â titkári jelentésből, hogy a IS ószövetség szívügyének tekintette a Kolozsvárt ellepő menekültek támogatását. Segítették ezenkívül az árvízkárosultakat is. Az asszonyok hetenként gyűltek össze kézimunkázni és az összejöveteleken készült kézimunkákból telt ki a nagysikerű karácsonyi bazár kiállítási anyaga. Jelentős jövedelmet jelentett a Nőszövetség emberbaráti céljai számára a már hires Tarka nap bevétele is, ezenkívül az utcai gyűjtés is, amely a már felszabadult Kolozsvár első ilyen nagyszabású gyiijtőnap- ját jelentette és amely várakozáson felüli eredménnyel zárult. Minden fillér fontos volt, mert a Sőszövetíség sokágú feladatköréhez tartozik a szegény és beteggondozás, az aggmenház és napközi otthon fenntartása, menza-ügy, stb. Érdekes része volt a beszámolóknak, mikor elmondták a Nőszövetség szegényeinek karácsonyát, amely az idén igazán a fel- szabaduláshoz méltó volt. A Szociális Szervezet ajándékain kívül Ravasz Lászlóim, a nagy püspök felesége is küldött ajándékot és sokat jelentett a mindig jó- szívvel segitő hóstátiak természetbeni adománya. Mindez felejthetetlenné tette az áldottemlékü Benedek Elek napközi otthon 62 gyermekének karácsonyát, akik tetőtől-talpig felruházva, kipirulva, csillogó szemmel fogadták ajándékaikat Alii- tatos csendben figyelte a közgyűlés azt a Iélektől fütött, csupa-szeretet beszámolót, amely szomorú tényeket tárt fel a hallgatóság előtt. Gyermekekről volt szó, magyar gyermekekről AKIK SOHASEM ISZNAK TEJET... Gyermekeket hoztak a napközi otthonba — mondta a jelentés — hihetetlenül piszkos, elhanyagolt gyermekeket. A diakonisszák mosdatják, fésülik, ápolják őket, de ezeknek a gyermekeknek a lelki Í20 pere MarosvásáfWy vagy Nagyfám^ pete Bmfapot repülőgéppel* A Magyar Légiforgalmi r. t. járatai egész éven át közlekednek. Felvilágosítás: Mátyás hiráfy-tés* 7. Telefon: 35—99. züllés az igazi problémájuk. Tízéves kislányt az utcára kerget az apja, természetes igy, hogy nem tudja megszokni a fegyelmet, megszökik, csavarog. Azután lopnak. így két ilyen visszaeső bűnöst kénytelenek voltunk eltávolítani a többiek érdekében. Az otthonba kerülő gyermekek egyrésze leromlott, sápadt, rosszultáplált külvárosi, kis penészvirág. Ezek a gyermekek például sohasem isznak tejet és a növelne szervezet részére oly fontos cukrot is teljesen nélkülözik, mert sziveik kiváltják ugyan a cukorjegyet, de drága pénzen másoknak adják el... Óriási feladat ezeknek a gyermekeknek testi-lelki javítása. Hála Istennek, gyakrabban sikerül is, mint nem, amelyekben nagy része van a diakonissza testvérek jóságának, Önfeláldozó türelmének... Érdekes adatokat hallottunk ezután a Nőszövetség tejakciójáról, amelynek során a református elemiiskolások tejet és zsemlét kapnak mindennap az iskolában. Megható volt az aggmenház öregoiről szóló beszámoló. Egymást, becsülve, egyetértésben élnek a Nószövetség elhagyott öregei, akiit az otthon melegségét kapják meg magános öregségükben ennek a gyönyörű célokat megvalósító szervezetnek jóvoltából. De törődik a szervezet a fiatalok lelki gondozásával is. A Leány szövet seggel karöltve gondoskodik a faluról ideszakadt cselédlányokról, akiket nem szabad elzül- leni hag^yni s akik szabadidejükben a Szövetség védőszárnyai alatt hasznosan, szépen, vidáman töltik el az időt. Gondoskodik a Nőszövetség a betegekről, a szegényekről, akiken most, télen, fajegy-rendszerrel segített. Ezer feladat és tennivaló van mögöttük és előttük és dolgoznak, áldoznak szívesen báró Bornemisza Elemérné elnöknővel az élen, mert amit tesznek, Krisztus parancsából teszik, a boldogabb magyar jövendőért. (Rí. L.) A román hadseregtől az orosz vili. Az élelmezési probléma mind nagyobb nehézségekbe ütközött, már a kenyérért is sorban kellett állani és négy-ötórás várakozás után tudtunk hozzájutni. Feri barátom találékonysága itt is legyőzött minden akadályt. Megtanulta, hogyan kérik a kenyeret oroszul, valahonnan egy orosz katonasapkát szerzett, melyet a kenyérvásárlásnál fejére tett és a várakozók sorfala előtt nagy garral ment a péküzlet ablakához, hol a kenyeret kiadták.. A péküzletbe az ablakon keresztül csak a feje látszott és a személyzet gondolván, hogy orosz katona, azonnal kiszolgálta. A sorba- állók mukkanni sem mertek, mert nem tudták hamarjába eldönteni, hogy7 orosz katona-e vagy pedig román. Hála Istennek, megérkezett a dinnyeszezon is, a piacok sárgállottak a sok sárga dinnyétől. Ez volt a legolcsóbb eledel és nemcsak mi, hanem egész Kisenev ebből táplálkozott. A dinnye mértéktelen fogyasztása vérhas- járványt okozott. A fiuk nagyrésze ebben a borzalmas betegségben szenvedett. Rossz volt nézni bajtársaink kíntól eltorzult arcát. Egy szovjet egészségügyi biztos jött le, tolmács utján érdeklődött betegségünk iránt. De nem tudta megérteni, mi az a vérhas, csak ezt az „egy“ betegséget nem ismerte. Mindent megígért, hogy érdekünkben tenni fog valamit, de többé nem láttuk. Idegesek is voltunk emiatt. A honvágy pedig kinzott bennünket. A szép esték elmaradtak, senkinek sem volt kedve énekelni. A lányokat nagynehézen elriasztottuk. Szenvedtünk kegyetlenül, testileg, lelkileg. Néhánynak sikerült jelentkezni és feliratkozni a bizottságnál, de az átutalásra csak huzamosabb idő után került sor. Augusztus közepén a legnagyobb nyomorban tengődtünk és re- ménytvesztve vártuk megváltásunkat. Az elcsüggedt emberekbe a legreménytel- jesebb szavak sem tudtak életet önteni. Fásultan, éhezve, a betegségtől legyengiilten bevertünk vagy jártunk-keltünk egész nap. És csodálatos . . . rövidke hir — a kisenevi román szovjet újságból, amely annyit közölt, hogy a magyar kormány kiküldöttei Turnu-Szeverinbe érkeztek, hol tárgyalni fognak a román kormány megbizattaival Erdély egy részé- nek átadásával kapcsolatban — felvillanyozott bennünket. Örömmámorban úsztunk. Sápadt, beesett arcunkra visszatért az élet pírja. Valami lesz. Valaminek lennie kell. Térképet kerítettünk. Találgattuk, hogyan fognak megegyezni? Vájjon megegyeznek-e. vagy háború dönt? Már nem akart egyik sem Romániába menni, csak Magyarországra, hátha szükség lesz ránk. Itt tudnánk harcolni a szent célért és ha meghalnánk, szeretett hazánkért halnánk meg. Terveztük, hogy Csernovitzba megyünk és átkérezkediink az oroszoktól Magyarországra, ha pedig nem engednek, akkor szökünk a volt lengyel területen és megmász- szűk a Kárpátokat. Elfelejtkeztünk minden nyomorról, szenvedésről, még a betegek is gyógyulásnak indultak. A térképen egész nap a vonalakot húztuk és mindent meghányva-vetve, a határt a Maros és Kükiillőri huztuk meg, Ite a Székelyföldig. A brassóiak azonban nem egyeztek bele, veszekedtek, kiabáltak, hogy ők hol maradnak. Követelésüket alig elégitettük ki, a temesváriak rimánkodtak kétségbeesetten a csatlakozásért. Megadtuk azt is. Nem tudtuk nézni azonban a dévaiak szomorkodásál, nagylelküek voltunk, mindent megadtunk. Végeredményben mi is arra a megállapodásra jutottunk, hogy mindent vissza, egész Erdélyt vissza. Remegve lestük az újság megjelenését. Minden nap hozott valami újat. Most ültek ösz- sze, most kezdődtek a tárgyalások, stb. Az újságcikket kivágtuk és felragasztottuk a falra, melyen már ott díszelgett a magyar címer is. A nótaszó ismét felhangzott, a fiuk vigak voltak. Vimádságunknak majdnem tragikus vége lett és kellemetlen helyzetbe kerültünk egy orosz tiszttel. —— ni ii imun iu imn ii ** műm Elfogták a veszedelmes Steteröbamlái, amelynek a „18-as“ szám volt a kabalája KOLOZSVÁR, február 17. (Saját tud.) Újabb veszedelmes betörőbandát leplezett le a rendőrség. Néhány Héttel ezelőtt hirt adtunk arról, hogy a Görögtemplorn-utcá- ban, a Széchenyi-téren és a Tiirr íslván- utcában három-négy nap leforgása alatt három egyazon módszerrel elkövetett betörés történt. A tettesek mind a három esetben álkulcs segítségével hatoltak be a kiszemelt lakásokba és jókora zsákmánnyal távoztak. A Tiirr István utcában például nagyérlékii ékszereket és arany- nemiieket loptak el. Igen érdekes mozzanata ezeknek a betöréseknek az, hogy úgy a Széchenyi- téren, mint a Görögtemploni és a Tiirr István-utcában mindenütt a lQ-as számú házat látogatták meg a betörök A kolozsvári rendőrség bűnügyi osztálya napokon keresztül a legerélyesebb Széleskörű nyomozást folytatott és csakhamar meg is állapította, hogy ezeket a betöréseket Szilágyi Sándor irányította Ugyanakkor azonban arra is rájött a kolozsvári rendőrség, hogy a betörőbanda a jól végzett ..munka“ után kereket oldott és a jelek szerint Nagyváradra tette át működésének színterét. Ezért a büniigyi osztály megkeresést intézett a nagyváradi rendőrséghez, amelynek aztán tegnap sikerült is lefülelnie a háromtagú betörőbandát s annak tagjait rendőri felügyelet mellett Kolozsvárra ki. sértette át. A letartóztatott betörők a lei- hallgatás során beismerő vallomást tettek s elmondották, hogy a három utóbbi na- gyobbszabásu betörésen kivül még több más, kisebbfajta betörést és lopásokat is követtek el. A rendőrségi vizsgálat befejeztével mindnyájukat átadják az ügyészségnek. Angol újságíró Kolozsvárt KOLOZSVÁR, február 17. Érdekes vendége volt a napokban Kolozsvárnak. Basil Davidson angol újságíró, a Reuter-ügynökség budapesti tudósítója utazott le Erdélybe, hogy itt riportanyagot gyűjtsön az angol hírlap- ügynökség számára. Fiatal, alig harmincéves ember a Reuter magyarországi munkatársa, aki elmondta az Ellenzéknek, hogy elsöizben van életében Erdélyben és nagyon érdeklik c mi földünk problémái. — Most Marosvásárhelyre megyek, de szeretném meglátogatni Tusnádot is — mondja Mr, Davidson — nagyon szeretek Magyarországon élni s azt hiszem itt is fogok végleg letele* pedni. Angliát nagyon érdekli, hogy mi történik Erdélyben. Ami engem illet, főleg a gazdasági problémák tanulmányozása az. amiért erre az érdekes földre jöttem. Idegen vagyok itt, de azt érzem, hogy Erdély valami egészen sajátságos. külön, független szellemű terület, amely részben más, mint Magyarország többi része. Budapesten élve állandóan, nem tekinhetem át teljes egészében az ország gazdasági problémáit, igy a2 élelmiszeradagolás és a közlekedés kérdéseit. Ezért akarom beutazni a vidéket is és elsősorban Erdélyt, amely egészen sajátos foltot jelent Európa változatos térképén. Elmondja a fiatal angol újságíró, hogy londoni származású s nyolc esztendei ujsúg- iráskodás alatt Olaszországból, Jugoszláviából és most Magyarországból tudósított. Nagyon szereti mesterségét, igyekszik tárgyilagosan és alaposan mérlegelni mindig és mindent. — Tetszik nekem Erdély — mondja — és azt tervezem, hogyha több időm lesz, még egyszer lejövök ide, alaposabb tanulmányútra. Mondanom sem kell hogy a mai háborús Európában nehéz jó angol riporternek lenni. De azt remélem, hogy bőséges anyagot találok itt önöknél és hogy érdekes cikkeke: tudok majd írni. Szeretnék később lemenni a Székelyföldre is, mert nagyon érdekelnek u székelység problémái is ... Ezeket mondja Mr. Davidson, aki idegen létére is megérezte Erdély lelkét s most felfedező útra indul nálunk, hogy ősi földünkkel közelebbről is megismerkedjék .. . (n) LEMONDOTT A ROMÁN IGAZSÁGÜGY MINISZTER. Bukarestből jelenti a MTI: Docan igazságügyminiszter beadta lemondását, mert a bírák számarányának csökkentésére vonatkozó javaslatát visszautasították. Utódjául Stoicescu ügyvédet, a bukaresti ügyvédi kamara jólismert tagját nevezték ki. Az első lény sugár . •. j Volt közöttünk egy temesvári magyar fiú, aki jóformán románul sem tudott, de annál * szebben énekelt német, olasz, francia és orosz dalokat. Egy alkalommal éppen oroszul a Volga-dalt énekelte, mikor egy előttünk elmenő orosz tiszt figyelmes lett a dalra, megállt és kérdezett valamit, de bajtársunk orosz tudománya csak a nem tudok oroszul szerény keretei között mozgott. Ez a felelet nagyon felbőszítette a tisztet, mikor hallotta, hogy oroszul énekel és azt feleli, hogy nem tud oroszul. Magából kikelten orditott valamit és fenyegetve ment a fiúnak. Rög tön tolmácsot kerítettünk és félórás magyarázkodás után sem tudta megérteni, hogy társunk nem tud oroszul és mégis orosz dalt énekel. MUNKAALKALOM Feri barátom az egyik napon örömtől sugárzó arccal állított haza, hogy munkát talált és nem volna-e kedvem nekem is dolgozni? Az alkut hamar megkötöttük és másnap munkába állottunk. Az egyik kisenevi bútorgyár istállójára gerendatetőt kellett építeni. Barátom nagyszerűen értett ehhez, én annál kevésbé, inkább hátramozditó voltam és legtöbbet a tulajdonossal beszéltem. Kereskedelmi főiskolát végzett fiatal zsidó, akinek összvagyona ez a bútorgyár volt, ahol mindössze 15 munkás dolgozott. Szimpatikus, jólelkü embernek mutatkozott, még előre kifizetett bennünket, örültünk is ennek, mert néhány nap múlva leváltották és egy munkást tettek meg igazgatónak és i a gyár felett egy szovjet biztos rendelkezett. A volt igazgatót, mivel a munkások mellette vallottak, meghagyták könyvelőnek, havi 250 rubel fizetéssel, de saját lakásából, mely az üzem területén volt, ki kellett költöznie. A hét végén kapták meg a munkások az első rendszeres szovjet-fizetést. Máskor is láttam őket, vidáman indultak a korcsmákba, most külön-külön leültek egy fatöokre, pénzüket kezükben tartva, közömbös arccal bámultak előre. Kíváncsian kérdeztem, mi baj van? Nem szóltak egy szót sem, az egyik kezembe nyomta pénzét, hogy számoljam meg. Harminchat rubelt számoltam. Megértettem, hiszen egy kiló cukor ára már kilenc és fél rubelre emelkedett, egy kiló kenyér ára pedig 2 és fél rubel volt. Próbáljon belőle megélni. (Folytatjuk.)
