Ellenzék, 1941. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-09 / 6. szám

f T L LEN 7 fi K ,10 4 1 I n n u á r V. Afex&«şazdasâ$i kíámás f: erdélyi gazdák leié nagyjelentőségű lehetősi .• integet. Mintegy lelki es erhol' < si kárpótlásul 72 esztendős nehéz agrár- hurt «•/.ért. i l soli i se felejtsük el, ríj- leltéin \ er vi'szurcredczünl; az elinni'! Izéi évtizedre, llOg\ gazduml; a harc juraré- s:el Innia!.-, ami természetes ts, hisz a gnzdat.ursm- ttom nemesülz az erdélyi ina­«•:/ •■ni: többseit t. hanem gerincét es gyö- körzetét ts jelenti. .1 föld tulajdona-e- lerrnjn zúzdáinkat erősen sújtotta, mert az ti lu lténn morzsa, melyet földész nincs- felenjt'inlznek e< törpe gazdáinknak szin­te Izom kent es főleg kirakati hatéts had­it irt odaveti ttok. nem változtatott a lé- nytge.i. ! bot zászló gazdasági valsau elő­szó r a no zőgazdaságot ragadta torkon és nt.fijá: engedte szakadtai körmei közti azt. Igaz. hogy volt konverzió, azonban három-négy kormány mind többet faragott le róla. ties hogy a nagyarányú mii vele! a román államnak igy is ugyszédvém egyet­len hatalmasabb szoeiólis erőfeszítési — ízt l eset valósított meg a kitűzött célok­ból. különben is elkésett és a falusi hitel­intézményeket nagyobbrészt eh éreztett \ nem beszelve a banktőke, főleg kisebbsé­giek helyrehozhatatlan pusztulásáról. I falusi gazda állta főleg a vsendőruralmat választások idején, a vég nélkül halmo­zódéi erő szakosítodásókat. a hittanai kon- ccritrézrió. majd visszavonulás számtalan megpróbáltatásait. Ezelz az erdélyi fol- dész-kis.embert szinte koldusbotra juttat­tak. De mindez ti nagy harcnak csak egyik oldala volt: a másik megmaradt a jóid őrzése és művelése, amit az erdélyi ember hasonlóan vállalt: uj hivutűsUidatlal a le­hető legjobban végezte napi feladatait és lemondott az élt t számos érőméről értük. A 22 esztendő mérlegének másik serpe­nyőjében. mint kiváló érték helyezkedik el annak a valósága, hogy az erdélyi gaz­da tanultabb és életrevalóbb lett. mint a román főhatalom előtt veit. Ez a kisebb­ségi sorskényszer és az EGE-vezetés meg­becsülhetetlen érdeme. De végre is. mi most már az az integető jó és szép lehetőség? Amikor a történel­mi fordulat F.szakerdély mezőgazdasági életét szorosan összekapcsolta szőkébb Magyarország nagy virágzása mezőgazda- sági életével és talán e kapcsolat fokozása történt, hogy erdélyi gazdát állítottak a földművelésügyi minisztérium élére? Ez a lehetőség: a küszöbön álló országos me­zőgazdasági kiállítás — benne az ötvene­dik tény észéül at vásár — és az EGE hang­súlyozott részvétele azon pl. egy külön épületben. A részletekbe vágva közlik a lapjelentések, hogy ez a kiállítás majd március 29—április 6-a között zajlik le és az EGE nagyméretű felhatalmazást ka­pott a negyedszázados távoliét után or- szágrészünl; gazdavilágának pontos és lel­kesítő bemutatására. Hogy az EGE tuda­tában is van a felhatalmazás és alkalom történeti fontosságának. Már javában dolgozik a cél érdekében. Hogy a gazdá­kat lelkesen buzdítja részvételre és a nagy kedvezmények igénybevételére, mert ugyanis a tenyészállatok vásárlása eseté­re hitelengedélyezés, ármegterités, vala­mint ingyenes hazaszállítás következik, ami megbecsülhetetlen körülmény. Azt nem is kell már beharangozni, hogy a szo­kásos utazási kedvezmények még inkább meglesznek, mint eddig. Ezek után mi rendületlen hisszük, hogy az EGE és a kiállítás Erdélyben céljait fenntartás nél­kül eléri. Gazdaközönségünk, mint kiállí­tó. mint vevő, mint alapos tanulmányozó, nagy tömegben fog résztvenni és hasznot húzni belőle. Ezek: után szilárd meggyőződésünk:, hogy az országos mezőgazdasági kiállítás és tenyészvásár fontossága tisztán áll majd mindenki előtt. Gazda és nem gazda tudni fogja, mit jelent, ha Erdély mező­gazdasága végre gátlás nélkül és szerepet vállalva jelenhetik meg Budapesten. Az erdélyi épületben nyilvánvaló lesz, hogy mink van és mii bírunk nyújtani, de nyil­vánvaló lesz továbbá, hogy mit vesztet­tünk főleg az első és utolsó években, mennyire van szükség az egész nemzeti erő segítségére, főleg a Székelyföld tulp- raállitása és boldogitása érdekében. Vi­szont bizonyos, hogy a „magyarországi anyag“ tanulmányozása megbecsülhet el­len haszonnal kecsegtet. Most fogunk csak ráeszmélni, hogy milyen áldásos lesz az agrár unió, mely felé természetszerűen haladunk, milyen fellendülés követhezhe■ «a fícíezsvcrs [taiunitai- közvetíts Hivatalt Nagyszabású te;vek — szép eredmények. — Minden munkaadó és munkákértsii veuve igénybe a Mdnkakiűvetitá Hivatalt KOl.O/S \ ill, január 9. (Saját tud.) A mmikakö/\ititcs államosítása regi ter\e a korinamnak. A ter\ eredmény ekent a/, iparnál minisztérium hatásköre alatt al­in állami munkaközvetítő intézetet létesí­tettek azzal a célzattal, hogy a jövőben egyedül ez az intézet foglal közzel; munka- közvetítéssel. AI I \MOSITOTT MINK AKttZ- YETITŐK Az iuté/et első ténykedéseképpen az ország különböző iöleg ipari góc­pontjain vidéki kirendeltségeket állítot­tak fel. Ezek a kirendeltségek egyben magvát alkotják majd egész sor szociális és kulturális jellegű intézménynek (mint a képességvizsgálattal egybekötött pálya- választási tanácsadó, munkáskaszinó és könyvtár. munkás-statisztikai adatgyűjtő, stb.), amelyeknek (elállítására szintén s:,r kerül. Az államosítással tebát a munkaközve­títő bi\utalok közvetlenül azokba az ál­lami szervekbe kapcsolódnak bele. ame­lyek az egyénenkénti segítés módozatait és annak anyagi fedezetét is központilag ( g\ hatalmas arányú állami költségvetés keretében honvolitják le, illetve találják meg. KÖTELEZŐ A MUNKAKÖZVETÍ­TŐK IGÉNYBEA ÉTELE í'.v a hatósági munkaközvetítő hivata­lok visszatérnek eredeti rendeltetésükhöz és a munkaközvetítésen kivid egyeli ler- tpézitü munkát nem fognál: végezi '. Re­mélhető azonban, hogy a munkahelyek eddigi egyoldalú nyilvántartásától elte­kintve — az államosítás nyomán — o vállalatok és műhelyek száméra köte­lezővé teszik a megüresed" munkahe­lyek azonnali bejelentését a munkaköz­iéi itő hivatalnál. Az előbbi terveket részint az állam, ré­szint pedig az egyes munkaközvetítő hi­vatalok elgondolása alapján \ alnsitották meg. A kolozsvári Hatósági Munkaközvetítő Hivatalt, amely Kovács László hatósági \cz.nln irányításúval miikö b|.( ez év ja­nuár elsejétől kezdődőiig a város is az ipariigyi minisztérium kiku'd ittje kö­zönt történt előzetes tárgyaié» alapján szinti n államosítottuk. Ezzel az országban tizenhatra emelkedett az állami munka- közei titok szama. Ezt a számot azonban a kormány újabb rendelkezése szerint, az. addigi tapasztalatok felhasználású val. meg man ms elején a kétszeresére emelik. A MUNKAKERESŐK 12 SZÁZA­LÉKA IIELV EZKEDE í ; EL DECEMBERBEN A helybeli munkaküzvetitS hivatal — nímvynck első negyedévi eredményes mű­ködéséről a küzelmutban számoltunk lie a napokban készítette el mult havi te- vékenységéröl a kimutatásokat. Ezek szerint december 31-ével bezáró­lag összesen 577 munkásigénylést, 5010 munkakeresőt és 290 elhelyezkedést (kö­zöttük 220 állandó, 70 ideiglenes jelle­gűt) tartottak nyilván. 278 Kolozsváron, 10 a környéken. 2 pedig más megyében bel \ • -/.bedet t el belőlük. A mull hónaphoz viszonyítva a mun­kaalkalmak száma — 867-röl — 290-el, az elhelyezkedőké meg 451-ről — ]61-el csökkent, a munkakeresöké viszont majdnem ugyanannyi (5010 a múlt havi 5013-al szemben) maradt. Nem szabad azonban figyelmen kivid hagyni, hogy de­cember második felében a legtöbb Üzend munka csaknem teljesen szünetelt. A hivatal lelkes vezetője: Kovács Lász­ló rendületlenül bízik abban, hogy az új­év e kezdeti hónapjában olyan irammal indul meg a munka, mely a munkakere­sők igényeinek kielégítésére vezethet. — Ennek egyetlen lehetősége az volna — mondotta Kovács László — ha min­den előítélet tői menten, a munkaadók és alkalmazást keresők egyaránt teljes jóhi­szeműséggel, minden egyes esetben köz­vetlenül a hivatal szolgálatait vennék igénybe. \nnál inkább üdvös lenne ez, j mivel mi szivünkön viseljük, hogy meg- 1 felelő ember kerüljön a megfelelő helyre. Látogatás a Rákécii­diákotfhosiban ' ______ ' % Nagyszabású munkítervek foglalkozatják a Díákofíhon főiskolás hHlS:aííit KOLOZSVÁR, január 9. (Saját tudósítónk­tól.) A visszatért egyetem folyosóján bolyong­tam. A diákok serege járt-kelt egyik terem­ből a másikba, könyv-halmazokat, jegyfüzete­ket és rajztömböket szorítván hónuk alá. Toltak, akik felöltözve álldogáltak már, má­sok társaikra vártak éo voltak, akik gyorsan távoztak. Hangosabb beszéd ütötte meg fü­lem. Oda figyeltem. Két diák vitatkozott, egyik haza szeretett volna menni, de hívta a másikat is. Kettesben mégis rövidebb az ut- És felfigyeltem erre a szóra- haza. Melegsé­get. otthont és meghittséget rejt magába. Felszökött bennem a kíváncsiság, hol lakhatnak ezek a diákok, milyen körül­mények között, K hogyan vágynak haza az egyetem barátságos légköréből. Figyeltem őket és nyomukba eredtem. Kanyargós utakon át végre kikötöt­tek. Hazaérkeztek a Rákóczi-diákotthonba Ez a barátságos épület, a diákotthon, ez volt egyiküknek a „baza“, melynek légkörébe vá­gyott előadás után. Nem restelltem és be­csengettem a zárt ajtón. Az igazgatót keres­tem és ismerősre találtam. Az intézet veze­tője Heszke Béla tanár, a közismert erdélyi iró, aki készségesen vezeteti és mutatta be a vezetése alatt álló diákotthon életét. Már ami az első pillanatra szembe tűnik a folyosón áthaladva, az a példás tisztaság, íend és barátságot árasztó légkör. A falakon művészi reprodukciók, történelmi képek az ezredéves múltból és s’ sarokban zöldelő vi­rágok. Háttérben a virágok levelei közt a kanyargó Szamos friss hóval szegélyezett partja tűnik elő. Pasztellnek is beillenék a látvány. Alkonyodik s a diákszobákban egyre-másra gyullnak ki a lámpák. Az ajtók mögül halk morraogás is hallatszik. Itt nem zavarunk: tanulnak. Ez pedig komoly és fá­rasztó munka. BESZÉLGETÉS AZ OTTHON IGAZ­GATÓJÁVAL Megkérdezzük Heszke igazgatótól, hogyan létesült a Rákóczi-diúkoíthon? — A románok alatt is diákotthon volt, diákleányok részére. Azonban a kivonulás li­kasával teljesen kiiiritették. mindent ma­gukkal vittek. Azóta rendeztük be és helyez­tük mostani állapotába az otthont. Hiánya­ink még vannak, ezt el kell imernünk tárgyi­lagosan, de mindent elkövetünk, hogy a bent­lakó diákjaink részére ezeket is beszerez­zük és a lehető legkényelmesebbé tegyük itt tartózkodásuk idejét. — Hogyan érzik magukat a diákok? — kérdezgetünk tovább, e hallgatva azt, hogy- egyikük miként igyekezett haza. — Erre nem vagyok hivatva felelni, — tért ki a felelet elől mosolyogva az igazgató úr — ezt tőlük kell megkérdezni. DIÁKOK BESZÉLNEK Olyan diákot keresünk, aki a román benn­lakásokban is lakott, szóljon ő a feltett kér­désre. — Rég elkerültem a családi háztó', kezdi Zs. L. egyetemi hallgató és sokat laktam a román bennlakásokban is. MUWBWWmet K«■/.«]r-thrii m in ismertünk l<- kori to/.usl, ■gyrni r/iil>:id jgllfll. I< Ije rn un sot. 1 <(l)l>M-gi kollégáink r> im gb<‘< mjÍI'j, es ei teki llel. ,i»!-/aiidekuukiiI onn ii l.o/<'-j,ó mentünk. Lz lolrg ;t román írelv minél to- kelete-ebb elsajátításáéit volt. Igazi fóü.l.o látóttboo hangulatú uralkodott itt. abo" a/, emberek nem nagyon törődtek egymá -al én zavarta/.'inn 1 tanulhatott, a nemzeti különb get nem éreztették m-iii velünk mar'árok ■ kai, sem >z.j / ko I egáinkkI. Jó kosztunk volt. a könyvtár és a játéks/ohák remlelke zésünkre álltak. Mindez megváltozott azonban 1945-t öl, amikor a Vu gárda < szméi mind szélesebb körben terjedtek el ’íz. ifjuság körében. Ek­kor már nem bcv/óllirttünk magyaré, meg r/.ólitÚKoknak voltunk minduntalan kitéve, el vesztettük testi-le'ki szabadságunk. A ma­gyar link kérvényét nem fogadták el. kifo gá1-irkát találtak e távolita-nkra é- az otthon a -zelsősegcs nacionalizmus fészkévé vált. Diákbizottság intézte az otthon ügyeit, úgy, hogy előfordult e^vtE év végén, bogv az igazgató százezer bj hivatalos pénzzel ment nyara mi. 1955-től kezdve a magyar diákok helyzete a diákotthonokba tarthatatlan volt. Most pedig, llát mit is mondhatnék? Örven­dünk. hogy saját otthonainkban Jakunk. Ez sokszor még a hiányokra is lepek borit. — Nem keli! megijednünk, ezek a hiányok könnyen pótolhatók, vág szavunkba Sz. B. szegedi diák. Csak a vi ágitással van baj. ta Ián nem is annyira nálunk, mint ina - ottho­nokban. A nappal, főleg a’ délután, előállá­sok hallgatása val telik e. majd a ver-era jön es az. este marad komolyabb munkákra. \ i lágitás azonban csak 12 óráig van, legtöbb­ször akkor alszik el. mikor belemc egeüett valaki a munkálta. Igen. tudom, spórolni is kell, sőt az indok is helyt álló, hogy a uJ.ni is kell. De ez természet dolga is. ki mikor tud dolgozni. Az if|uság munkáját ez azon­ban nagyban gátolja. szükséges vo na orvo lásra. Csak példának említem, a Szamos hid Í6 lámpájából öltöt oltsanak cl és már tete­mes árammennyiség j útin a a diákok számá­ra. Kiv ári'Ságnnk még egy lenne: egy játék szoba. Beszélnek a városban az erdélyi é- szegedi diákság közti szoros eHVntétekről. A br«/él getés során kitérünk **rre a kérdé-re is. Hisz itt együtt laknak. ínirt látom csendes békes­ségben és jó barátságban. Ugv az erdélyi, mint a szegedi nyíltan és őszintén ff.szögezi, hoey valóban van va­lamelyes ellentét közöttük. Az igazi ebentét azonban, mely a mini utómra csökken, ha a lényeget vizsgáljuk abban áll. hogv egyik sem akar engedni a maga igazából. Személyes |Trizm;íkon nézzük egymást. Pedig mindlsét sze’lem egész-séges és egy célja van: hazánkat szolgálni. TOVÁBBI PROGRAM Megkérdezzük Heszke tanárt is, mi a vé­leménye a fennálló ellentétről? — A baj ott van, hogy még nem ismerik egymást. Szükséges len­ne közös munkaterületre beosztani a diák­ságot, közös egyesü etbe szervezni és meg­gátolni atomizáiásukat. Hibák történnek mind a két szedem nevé­ben. mert csak szólamokból ismerik egymást. Erényeket és hibákat hány’torgatnak és vei nek egymás szemére, ahelvett, hogy tisztáz­nák a kérdések körül támadt eltérések lé­nyegét. Szeüemi hierarchia alakulását lehet megfigyelni, ez pedig már nem a diákság problémája. Különbség nem lehet, mikor kialakítandó Szándékról van szó: ez a szándék pedig, mint hallottuk, a nemzet szolgálatának szándéka. Hisszük, hogv ezek az inkább fé’reértésből Származó kérdések mihama­rább elsimitódnak. hisz csak akarat kell hozzá és ez mindkét félben meg van. Sétánk végére érünk. Még egv kérdés és elhagyjuk a diákotthont. A közeli tervek fe­lől érdeklődünk: — Egv nagv könyvtár felá litása a célunk, mondja Heszke tanár távoztunkban, jogi sze­minárium megrendezése és mivel a bennla kók nagv százaléka anyaországbeli, szándékunk irodalmi délutánok rendezés**, me’veken mindig egv-egy nevesebb erdélyi iró szerepelne. A diákok kamarazenekart akarnak ’éteisiteni, mi sem áll ennek útjában. Célunk egy: az ot'hon valóban otthonná váljék. összegezem 'a látottakat és hallottakat, amint a Szamos Ilidről visszatekintek. Megelégedetten ének. szód tiszta szobák­ban. rend és fegyelem között. Problémáik is elsimulnak s érzem eljöttöm ben. hogv visszavágyom közéjük, a magyar diákok közé . . . (?ze.) tik, ha távolabbi vidékek tanulságai sze­rint rendezzük a nemesitelt vetőmag, a tenyészállat, mezőgazdasági gép vásárlá­sának uj erdélyi politikáját. Sokat lehet és kell tanulni gazdatestvéreinktől, akii; nyugatabbra élve inkább átveszik a nagy európai mezögzadaságok hatásait és amit nyertei; a kiállításokon, előadásokon, szak­lapokon. átadhatják nekünk. Tanúim és dolgozni kell. Nem szabad egy pillanatra sem megfeledkeznünk a holnap nagy er­délyi feladatairól. Sokat és jól kell ta­nulnunk és dolgoznunk egy kezdetleges mezőgazdasági rend ólmositó és gyengítő befolyásaitól szabadulton, két évtized veszteségeinek pótlására és izmos erőink szabad kifejezése érdekében. Az erdélyi szellem nemcsak az erdélyi hagyomány folytatását, hanem az uj reális Erdély megszilárdítását is követeli. Elsősorban a földből indítva el küzdelmeinket. —r.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents