Ellenzék, 1941. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-29 / 23. szám

1 * ţ.9 4 1 j an uâr 29. ELLENZÉK J bukovinai ma ina: TÓTH BHLiNT. BUDAPEST. A budapesti Keleti pályáiul- varon a j.üvő-meuo utasok rengetegében na* ponkéut látni egy-egy megtört szemű, szo­morú utast, szerény, batyuval a vállán, amint a pályaudvar egyik kisebb terme felé igyek­szik. Bátortalanul nyomja le a terem kilin­csét és ugv lépi át a küszöböt, mintha ten­gernyi nyomorúságot, súlyos terhet vinne a vállain. Ez fi terem az erdélyi menekültek számára nyílott meg. Ide érkeznek — és különösen, érkeztek a szeptemberi napok óta —— a Romániából Budapestre menekült erdélyi testvéreink. Innen irányítják őket tovább az illetékesek, itt találnak- segítségre, jó szóra a menekültek. A menekültek sorai­ban itt-ott feltűnik egy-egy messziről jött legény, vügy nagyritkán egy-két család is, akik igen messziről jöttek- annak a né­hány bukovinai falunak valamelyikéből, amely felé az erdélyi magyarság mindig annyi féltő gonddal és szeretettel fordu-t. A terem szomorú, de most már reménykedő emberekkel megtelt padsorai között fel-fel­tűnik egv jóságos arcú fiatal szőke reveren- dás pap is, Németh Kálmán dr., a jozseffalvi magyarok lelki atyja, aki mindig kijön pályaudvarra, ha megtudja, hogy valamşlyik hive érkezett odaátról, a gránison túlról Maga is a száműzetés kenyerét eszi. Nem sza­bad haza menniie és itt Budapesten intézi idemenekült híveinek minden ügyes-bajos dolgát. A menekültek között nincsenek kétségbeesetten elbujdo­sott magyarok. A bukovinai magyarok érzik, hogy az állam törvényei ellen sohasem vétettek és nem hagyják ott verejtékkel szerzett földjüket, a tiizbö! és üszőkből újjáépített házaikat. Pe­dig ezer okuk lenne rá. Akik Budapestre jöttek, törvényes útlevél­lel tették meg a leghosszabb utat, amely a szülői háztól elvisz. A román hatóságok minden bukovinai magyarnak útlevelet ad• nah, sőt szinte küldik őket. hogy Magyar- országra jöjjenek. Sőt — az utasok, beszámolója szerint — szin­te kényszerítik őket az elmenekülésre. Nemrégiben azt a hirt közölték a román hatóságok, hogy munkatáborba , viszik a férfiakat, harsak nem váltanak útlevelet és nem jönnek Magyarországra, természe­tesen úgy, hogy nem térhetnek vissza soha. A fiatal katonakötelesek ennek a megfélem­lítésnek a következtében hagyták el a szü­lői házat és jöttek egymásután Magyaror­szágra. HAZAVÁGYÓDÁS Az idősebb emberek azonban kitartanak. Pedig nagyon szomorú az életük A falvak körül lakó németeket a hazatelepitések so­rán Németországba vitték. Pedig ezek a németek vo’tak, akik a bu­kovinai székelyekkel együtt dolgoztak és megbecsülték egymást. A messze földre kisétált két népcsoport összetartott az idegem földön és megbecsül­ték kölcsönös értekeiket. Most minden másképen van — mondják a menekültek. Az - üres német folvakban most odatelepitet't románok laknak, akikről a ha­tóságok — ugv látszik — nem gondoskodtak kellőképen. Karácsony előtt például — mondják a Budapestre jött bukovinaiak — a román hatóság kihirdette, hogy mindenki adjon el minden ingóságot, mert két hét múlva jönnek a magvar illetékesek és elvi­szik a magyarokat. Természetesen a jó bu­kovinai testvérek engedtek a felhívásnak és lázasan összepakoltak s eladtak minden fe­lesleges élelmiszert, várva a magvarokat, M ondani sem keik hogy ilyen üi üggyel fosztották meg őket az élel­miszertől és igy juttatták az elkótyavetyélt ennivalót a környékre költöztetett román­ságnak. Ilyen körülmények között az izgalom és a szomorúság karácsonya köszöntött a bukovi­naiakra. Enniva’ójuk alig volt. Még kará­csonyfát sem gyújtottak. Pedig, hogy szeret­ték ezeket a. fenyőkön pislogó apró lángocs­kákat. Most két éve a nagy tűzvész után először a templomban gyújtottak karácsonyfát. A szabadon égő lángocskákra a tűzvész ret­tegéseit egész valóiukban érző gyermekek először a rettegés sikongó hangjait hallatták, de azután elcsendesedtek és úgy örültek a karácsonynak. Az idén azonban már nem futotta kará­csonyfára. Ennivalóra is alig. A hívek összepakkolva. a templomban töltötték az egész ünnepet és ott könyörögtek a Megváltóhoz, hogy váltsa meg őket is a szenvedésektől és vezesse haza. Mert bukovinai testvéreink hazavágynak. De nem akarják becsületes munkával szer^ zett vagyonukat elpocsékolni és azt várják, hogy együttesen, a vagyoni kérdések rende­Yágy­Fájó zése után jöhessenek el Bukovinából, nalc haza. összepakkolva ünnepeltek szívvel kicsomagoltak ugyan, de nem adják fel a reményt, hogy sikerül ren­dezni dolgaikat és emelt főiek — mert év- századok óta úgy dolgoztak és éltek Buko­vinában — elhagyhatják azt a földel, ame­lyet már oly régóta verejtékükkel öntözlek és munkálták. CSAK HÁROM KATONAKÖTELES IFJÚ... Mindez aprádonként alakul ki a családjuk után sóvárgó értelmes fiatalemberek szaka­dozott elbeszéléséből, azokéból, akik ott hagytak szülőt, otthont. íüerf nem akarnak még egyszer megismerkedni az idegenben való katonáskodással. A bukovinai falvakban összesen csuk há­rom katonaköteles ifjú marad. de már azok is útban vannak Magyarország felé. Talán félsz a katonaságtól és nem szí­vesen katonáskodni? — próbálkoztam a kér­déssel az egyik bukovinai legénynél. Három évig szolgáltain odaát mondotta a legény ebből • -r--. j'v&wr-— újból be akartak hívni. /.lég volt odaát. De itt,— csillan fel a szeme — ,csak szóljanak nekem, mert ha odaát há­rom évet külön asked tarn kényszerből, ak­kor Magyarországon, leszedi én katona há­romszor három évig is -— csak agy szives- ségböl. , ÁZ ANYAORSZÁG SZERETETE A bukovinai magyar ifjak nem egyszerre jöttek Magyarországra. A régekben jöttékét már elhelyezték gazdaságokban. Németh píé bános atyai szeretettel gondoskodik ezekről is. Naponta kapja fiaiatól a leveleket. Mindenik levél a legnagyobb hálával és sze­retettel emlékszik meg a magyarországi bá­násmódról. A levelek szét int a magyar gaz­dái: és a falvak népe kitüntető szeréténél veszik körül a bukovinaiakat. Gyengédséggel, szeretettel emlékeztetik őket arra, hogy nem idegenbe, hanem haza jöt­tek. A szórványosan érkezett családok házat vesznek ki a falvakban és folytatják az o t- honi munkát. A napokban megszületett az első bukovi­nai gyermek is Magyarot szágon Erős, egészséges, mint a töizs. a bukovinai magyarság. VÁRAKOZÁSOK KÖZÖTT Így élnek bukovinai testvéreink itt és oda­át. tul a gránicon. Várnak és Ternényked- nek. Várják, hogy eljöjjön a hazatérés nap­ja. Várják, de kitartanak, mert tudják, hogy joguk" van a bukovinai otthonra amelynek minden kövéhez évszázados és küzdelem verejtékcseppje tapad. A tulajdonképpeni gyászistentisztelet megkezdésere csak délelőtt II órakor ke­rült sor. A gyászünnepet Ütő Mária tanárnő or- gona-előjáteka nyitotta meg. majd a kezdő- és főénekek elhangzása után — Hahnágyi 'János marosközi esperes mon­dott imát. Ezt közének követte. Gyász- beszédet Vári Albert teológiai tanár tar­tott, amit Ütő Mária tanárnő orgonajáté­ka zárt be. Erre következett a búcsúbeszédek sora. Az unitárius egyház és intézményei nevé­ben dr. Kiss Elek püspökhelyette3. egv- j házi főjegyző beszél. A Dáfid Ferenc Egylet nevében Benczédi Pál vallástanár J mond búcsút. Az Unitárius Irodalmi Tár­saság P. Szentmártoni Kálmán tanár ut- I ján búcsúzik, majd elhangzanak* a külön­féle testületek búcsúszavai. A szertartást záróénekként a Himnusszal fejezik be. Ezután a gyászmenet a temetőbe vonul i allol Józan Miklós püspöki vikárius 1 mondja a búcsúbeszédet. ! Behantoiás előtt az ifjúság énekkara j gyászdalt énekel. inka Kiegészítő: Páratlan dupla műsor csalt ma és holnap . j Deanns Durbin dijat nyert akatása. (ffiz ismeretlen bantíafőnök leleple­zése.) Főszerepben: BUCK JONES. BELGRAD, január 29. (Avala.) Kedden délelőtt Belgrad egyik külterületi pálya­udvarán egy személyvonat belefutott néhány ott veszteglő kocsiba. Három em­ber meghalt, négyen pedig megsebesültek. Az anyagi kár igen csekély. Az összeüt­közést okozó pályaőrt letartóztatták. (MTI). KOLOZSVÁR, január 29. (Saját tud.) Újabb nagyobbszabásu betörés történt tegnap a, Tiirr István-utca 18. sz. alatti házban. Ismeretlen egyének álkulcs segít­ségével behatoltak dr. Vince Albert laká­sába és onnan három kabátot, köztük egy télikabátot és két felöltőt, ezenkívül két rend ruhát loptak el. A kár mintegy hétszázötven pengő. A rendőrség bűn­ügyi osztálya, amelyet dr. Vince Albert értesített a betörésről, a nyomokból Ítél­ve megállapította, hogy a betörők ugyan­azzal a módszerrel dolgoztak, mint a leg­utóbbi hetekben történt többi álkulcsos betörések tettesei s igy valószínűleg egy és ugyanazon betörőbanda garázdálkodá­sáról van szp. A tettesek kézrekeritésére erélyes nyomozást indított a rendőrség. «BBBgagsî aagHraam Ma délben temetik dr. Baros Györgyöt A icfníiis- saczendfe. — Az ifttézmuipzlt és Us-t&ietck mát, keddi n d&uc-suztatták a nay-ty kaltátat KOLOZSVÁR, január 29. (Saját tud.) Az unitárius egyház nagy halottjának, a vasárnap hajnalban elhunyt dr. Boros György nyugalomba vonult püspöknek te­metésével kapcsolatos gyászünnepségek még a tegnap megkezdődiek. Az Erzsébet-uti gyászházat tegnap már a kora délelőtti óráktól kezdve nagy számban keresték fel a néhai egyházfő tisztelői, akik részvétnyilatkozatukat fe­jezték ki dr. Boros püspök hozzátarto­zóinak. Délelőtt 10 órakor Ürmösi József püs­pöki titkár mély érzésből fakadó iniát mondott a koporsó előtt. Ezután gyász­kocsival a Kossuth-utcai unitárius tem­plomba szállították át a néhai egyházfő acélkoporsóját. Itt, — az egyház halott­jaként a templomhajó előterében ra­vatalozták fel a koporsót, majd rövid gyászistentiszteletet tartottak. Ennek be­fejeztével, déli fél 12 órától kezdve, az Egyh ázi Képviselő Tanács elnöksége ne­vében dr. Kiss Elek püspökhelyettés, egy­házi főjegyző, Kelemen Lajos és dr. Gyer- gvai Árpád felügyelő gondnokok, Pálffy László egyházközségi főgondnok és dr. Csiky Gábor budapesti lelkész fogadták a különböző hatóságok és testületek kép­viseletében megjelent küldöttségek ré6z­vétnyilvánitásaft. A reforfnátus egyház igazgató tanácsa részéről Vásárhelyi János püspök és u ár Ferenc egyháztanácsos, a római katolikus igazgatótanácstól dr. Boga Alajos kano­nok és dr. P. Jánossy Béla státustitkár, a püspöki helynökség nevében Sándor Imre püspöki helynök, az ágostai evangé­likus egyház részéről Alberti Richard lelkész és Kárpáthv Emil gondnok voltak jelen. A királyi tábla, törvényszék és fő­ügyészség szintén képviselve volt a rész- vétnyilvánitó küldöttségek között dr. Vé­kás Lajos kir. ítélőtáblái elnök, dr. Mikó Imre törvényszéki elnök és dr. Mikó Lő­rinc ítélőtáblái tanácselnök által. A sajtó ugyancsak képviseltette magát Végli Jó­zsef, Borbély Andor és Walter Gyula szerkesztők utján. Az Erdélyi Irodalmi Társaság nevében pedig V alter Gyula fő­titkár fejezte ki részvétét. De ezenkívül még számos testület és a társadalom szá­mottevő tényezőinek egész sora jelent meg a ravatalnál, amelyhez egész délután és este tovább folyt az unitárius hívek zarándoklása. Ma reggel hasonlóképpen megtöltötték a templomot azok a hivők, akik még egy­szer látni akarták egykori püspökük tete­meit. Hogyan korlátozták a háztartásokban és vendéglátó ipari üzemekben tar&aíó élelmiszereket? Kolozsvár város polgáron slcre 103.031— 1941. szám alatt a következő vendeletet adta ki: A m. kir. minisztérium 220—1941. M. I-. számú rendelete alapján a magán és intézeti háztartásokban. továbbá vendéglátó ipái üzemekben az egyes őrleményekből, száraz főzelékfélékből, zsirfélékből és tengeriből az 1941 január lió 1. és április 15. napja kö­zött az alább megbatározott mennyiséget meghaladó készletet tartani nem szabad. 1. Búzalisztből mezőgazdasági ősterme iá háztartásokban személvenként 110 kilót, amelyből 0-ás liszt legfeljebb 10 kiló lehet, más háztartásokban és vendéglátó ipari iiz- mekben személyenként 25 kilót, amelyből 0-ás liszt legfeljebb 5 kiló lehet 2. Szárazfözelékehböl (bab. borsó lencse) a mezőgazdasági őstermelő háztartásokban személyenként összesen 6 kilót, más háztartá­sokban és üzemekben személyenként összesen 2 kilót. 3. Zsírból, szalonnából és hájból a mező gazdasági őstermelő háztartásokban szemé­lyenként összesen 11 kilót, más háztartások- ban és üzemekben személyenként összese?} 3 kilót. 4. Tengeriből csak akkora készletet szabad tartani, amekkora a háztartások birtokában levő állatok takarmányozására az 1941. évi november hó 1. napjáig elengedhetetlenül szükséges. Emberi fogyasztásra pedig szemé­lyenként 28 kiló tengerit vagy ennek őrle­ményét. A vendéglátó ipari üzemekben tartható készletek mennyiségének kiszámításánál az 1940. év hasonló időszakának átlagos vendég- forgalmát kell alapul venni. Az 1941. évi április hó 15. napja után 1941. augusztus ho 15-éig a fenti mennyiségeknek legfeljebb a felét tarthatják birtokukban a háztartások és vendéglátó üzemek. Az 1941. évi augusztus bó 15. napja után a háztartások és üzemek 1940. évi vagy korábbi termésű buzaőrle- ményt és száraz főzeléket nem tarthatnak birtokukban. A mezőgazdasági őstermelő háztartások a fent megjelölt mennyiségeken felül még bir­tokukban tarthatnak az egves terményekből és termékéből annyit, amennyi vetőmag cél­jára és a gazdaságukban alkalmazott munká­sok szokásos élelmezésére szüksége­Akinek birtokában a fenti 1—4. pontok alatt felsorolt terményekből és termékekből a megállapítottnál nagyobb mennyiségű kész­let van, köteles a megengedett mennyiséget meghaladó készletet haladéktalanul, illetve a határidők lejártától számított nyolc nap alatt a Hangya Szövetkezetnek vagy a Köz­tisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének mea- vételre felajánlani. A szövetkezetek a fel­ajánlott készleteket a hatósági áron kész- pénzfizetés ellenében, 3 százalékos költség levonásával átvenni kötelesek. Aki a jeleu rendeletet nem tartja be. kihágást követ eí és kettőtől hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő. A rendelet betartásának ellen­őrzése végett a közellátási miniszter köze­gei. illetve a közélelmezési hivatal tisztvise­lői a háztartások és vendéglátó ipari üzemek készleteit meg fogják vizsgálni. Kolozsvár. 1941 január 25. DR. VÁSÁRHELYI sk., polgármesteihelyettes. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a ieg- választékosabb kiviteli?, legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Kolozs« vár. Mátyás király<ér f. a

Next

/
Thumbnails
Contents