Ellenzék, 1941. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-25 / 20. szám

T

_____________________________________ /: / /. /; N / ű A'

E*esmro«awBrw 'mii íXtrassiKa arjsrnwr? xaerrotmfcaraBFs *■ fi rpuy

PlsiíUcn szerepel iiísiii § maügarság a román éleiben és kultúrában ?

V torumelmi Mag'arms/jg \ i-s / a :i 1111 i-i

luU «illatúnak megindulása tölti» olvai in ^uir ig-«/sagot tett aktáli-sé amelyek Jóllehet j elolt \> eltek a k o/1 in I a 11 > a 11. még sem voltak a közérdeklődésnek uuuviru a centra- mában, mint ma. K;\ike ezeknek a kérdéseknek a/ orom nii.ii magyarság problémája, akikről m ha-oni mondottunk íe. El-'-ggé ismeretes ez a probléma hiszen sokat írtak róla. De talán

<1 legkevesebbel inról irtai-. hogy került Romániába és milyen szerepet játszott ez a magyarság iánk tol várnán a román életben és ti román kulturáltan.

I rre logok tehát vázlatos visszapillantást \ei- ni ugs a romun, mint a nemzetközi tudományos irodalom alapján. A visszatekintés folyamán olvan dolgok is dokiimentálásru kerülnek. amelyek már felmerültek a közelmúltban a román propagandára adott válaszokban, mint például a magyar, illetve a román városalupifási tevékenység a történ - lem lolvamán, te-valduí a magyar kiilturbo- lolyas. történelmi jogunk a Kárpátok külső lejtőire, stb.

Imijük milyen nagy számban élnek véreink Oronuiniában. Mint volt romániai lakosok, eleget tapasztalhattuk. In>g\

Imi Inn á, Románia akármelyik táróiéul zn . guba is vetődött el az ember, magyar szót feltétlenül alkalma roll hallani.

Szinte azt lehet mondani, hogy nines olyan város Komáiiia Kárpátúkontuli területén, áléul kisebb-nag vobb számban ne volnáuik

mag'

arul he

S /. é lÜk

. de

a

köz-iégel

ban

is- b-gvi

•nek 1

ni r hm*

ly

r i* N /1

•II i

után

k i rály s;í

1 g n a k.

S/ill 1

«*

mind

(II

harmadik ban

akad.

oda

jóval a

l.ál

vagy

még a

mull

/ ,i /.

nil

»an 1

v i 'A x:

gyár, vagy pláne a századokkal előbb kis/ír- mazottuk nItalai, jóllehet a bécsi döntés utti- ni \ is-zakölt üzések folv tán számuk e.siikkent.

Magyar tömbök RomáRiáb«3n

Az is köztudomású, hogy

számos, nagy tömegben egyiittélö magyar

tömb is ran Oromáiiia egyes városaiban és

vidékein.

Bukarestben a hozzávetőleges becslések szerint több mint 100 ezer magyar élt. Krajo- ván, Galaeon, a petróleumvidéken, Jasibmi. stb., szintén tízezrekre ment a szamuk a bécsi döntés előtt. Ezenkívül Moldovaiam több mint 100 e/.er falusi, úgynevezett csángó-magyar él és Bukovinában kb. 15000 kivándorolt székely csángó. Mindezek mellett

óriási azon régi kitelepültek száma, akik az idők folyamán elrománosodtak Ezek nagyobb tömegben fellelhetők Moldo- válian, különösen Jasi környékén, kimutathatók Muntenia északi és északkeleti részén, különösen Mnsceí megvében. valamint Prahova és Buzău megyékben. Ez. utóbbi

a Teleajen ás Búzán völgyét magábafog- laló részt különben régen ..Judelui Scenic nilor*‘-nch: székelyei<\ vagy székelyföldiek megyéjének hívták, igy szerepel n régi iratokban is.

Nagyobb magyar település nyomai észlelhetők még Olténiában, az Óit és a Lotru (Lator) folyók völgyében, az egykori Latorvár 1 (Látni) által uralt területen. (Iorga: 1st. *

com., I. 51) és fenn, baia de Arama, vagyis ..Bánya" környékén, azonkívül BeszaráLia deli részén: üetateu \lhá körül (Csübüresök es kornyéke), to'.íhhá északon. Ilotjn közelében.

TANISÁGTÉTELEK

Azokon a lielyi-ken. ahol meg, van a folytonosság, a betelepüléstől a mai napig, mint pl. Bacău, Roman és Neamţ megyékben, könnyű rájok akadni a laikmnak is, hiszen nagy részük■ beszéli n magyar nyel rét és <1 ..Magyarföldről'• jött test vérekkel szilcsert elbeszél get.

Bár magyarul kevés szoliőséggel bírnak mert hiszen ami kultúrát kapnak, az többnyire román közvetítés utján jut el hozzájuk, maguk között mégis magyarul beszélnek, sőt sok helyt az asszonynép nem is birja a rimán nyelvet. Az elromáuosodoltakat pedig elárulja olykor a vallásuk (pl. az északmoldovai falvak katolikusait), olykor a nevűik. Ott. ahol kivesztek, vagy teljesen felszívódtak a környező románságba, egykori létüket bizonyítja nemcsak a történelem tanúsága, hanem az etnológiának, a népekkel foglalkozó tudománynak különböző ágazata. Például nyelvészeti alapon ki b bej mulatni, hogy Muscel és Prahova megyék lakosságába

nagy tömeg magyar olvadt be, akik annyi nyomot hagytuk e vidék nyelvében hogy ez az amúgy is nagy magvai nyelvi hatásból, ami a román nyelvben tapasztalható speciálisan kiemelkedik. így a museeli román a liuzudozónak. szájasnak azt mondja, liogv ..coías". a törvénytelen gyermeket faityunak liivju (foeliiti). a búzledelét b-celi (látiieste) mielőtt a cserepezésre kerülne a sor; amit jól megmarkol, azt ..megragadja“ (ragă* durste)), termetet, alakot szabásnak nevez (sabaf), ..zaba" kerül az elválasztott kecske- giila szájába, hogy zopni ne tudjon. Katimban (cotlon) lázi a jóféle museeli szilvóriu- mot é< megvetően koldusnak nevezi az. apró, savanvkás szilvát (scoldub). De

nemcsak kész szarokat vett át a beolvadt magyarságtól az északmunténiai hanem megőrizte- egye* szavaknál: eredeti magyar értelmi struktúráját.

de románul fejezi ki, például a fellábbadtnak azt mondja, hogy „s‘a impiciorogat“, tnely- ben picior lábat jelent; a valakire hasonlítóra azt mondja, hogy rá .,ütött“ (izbeşte) stb.. ezek es az ilyeufélék pedig már nem is kölcsönszav ak, hanem az egykori elrontáno- sodott. de még magyarul gondolkodó testvérünk szájainál fennmaradt magyarizmusok, amiket aztán utódainak is átadott.

Mit mondanak a segédtudományok?

De a másik nyelvészeti segédtudomány, a toponimia is készséggel rendelkezésére áll annak, aki azt kutatja, hol laktak magyarok ősidőktől fogva az egykori román fejedelemségek területén így könnyű meggyőződnünk arról, hogy

u Keleti Kárpátok délkeleti lejtőin, különösen a Bodza (Buzău), Tatros (Trotus) és Beszterce (Bislrita) folyók völgyében a jelenleg is ottlakó magyar az őstelepülö, mert ő adott nevet a környező természetnek s ő keresztelte el a falvakat, melyek egész a mai napig fennállanak. Tarcău kopasz szikláit ezek az ősmagyar testvéreink nevezték el először „tar k5“-nek, Ceahlău forráscsobogástól visszhangzó hegységét „csaholo“- nak, a Trotus folyót, mely az egykor Moldovaiján lebzselő tatárok felé folyt és a partján épült városkát ,,tatros“-nak, Adjudot -.Egyed’-balmának, Sascutot „szász kut“-nak, Bacáut ,.bakó“-nak, Fărăoanit Forrófalvá- nak, Sabăoani-t Szabóialvának. így például Tamăsesti, Lucăcesli községek alapitói is nyilvánvalóan magyarok voltak, mert nevüket magyaros formában őrzik meg e helységnevek: Tamás és Lukács (Tamásfalva, Lukácsfalva), nem pedig románosan Torna és Luca. Ahoz pedig, hogy a középkori följegyzésekben (Bandini, Quirini) szereplő számos olyan

nevet megértsük és konklúziót vonjunk belőlük, mint például a Roman városa melletti ..Lukáesbegy“, a moldovai Torches község melletti „Disznók ösvénye“ és .A ajdáné kútja“, stb. elnevezések, nincs szükség toponi- miai ismeretekre, sem.

Ha még igy is kételyeink lennének egyes helyeken, nem it, nagyon kell a másik segéd- tudomány, az onomastica, névkutátás segítségéhez folyamodjunk, hanem csak könyvekben és dokumentumokban lapozzunk és látni fogjuk, hogv

a legrégibb idők óta a román fejedelemségek történetében állandóan magyar nevekkel találkozunk, nemcsak Erdély és a fejedelemségek századokon át tartó politikai, katonai, kereskedelmi kapcsolatai folytán, hanem, mint az ország teljes jogú, alapitő és építő bennszülött lakosai: parcsztol:. kereskedői: és bojárok egyaránt, valamint az itt élő nagyszámú magyarság■ püspökei és papjai révén is.

Mindjárt azután, hogy a magyarok Etelközből, mely felölelte Románia majdnem egész Kárpátokontuli területét, beköltöztek a Kárpátokon belől, a későbbi románMejedelemsé- gek területét a besenyők, majd a kunok foglalták el. A kunok között magyar barátok

I végeztek térítési munkát és a 13. század ele- 1 jéről való pápai okmányok a kunok földjén lakó nagyszámú magyarságról beszélnek.

CSALÁDNÉVBIZONYSÁGOK

Ebből az. időből nem magyar családnevek maradtak fenn, mert ilyesmi akkor inég nem létezett a mai formájában. Továbbá írott dokumentumok nincsenek is egyebek, mint latin nyelvűek, a pápák, a magyar királyok és a katolikus barátok levelei, melyekben a nevek is latinul vannak leírva, mint például Paulus Htingarus, a kunföldi magyar dominikánusok első főnöke a 13. században. Ni- colae de Buda milkovi püspök a 14. században. A 15. század okmányaiban már magyar családnevekkel és magyarul kiejtett keresztnevekkel találkozunk, mint Székely Imre milkovi püspök, Hunyadi Pál argesi püspök, Losonczy Margit, Alexandru eel Bun moldovai fejedelem neje, Gveleve Miklós és Leveti Miklós moldovai bojárok (még a Miklós név is magyarul írva), loan de Hoss/.u- mező .Câmpulungi polgár (Iorga. Bis. I. 141), Káriák László, Tóth István, Kiss László és fia .Zsurkó, stb., Hârlău (Herlói) lakosok s tovább sok-sok név az összes moldovai és munténiai városokból, tanúságul az ott ék nagyszámú magyarsági ól.

 legbeszédesebb bizonyíték

De mindezen írásbeli dokumentum mellett legbeszédesebb bizouyitéka a kárpátokontuii román területeken élt és részben beolvadt magyarságnak az a lépten-nyomon érezhető magyar hatás, amelyet a román nép nyelve általában (tehát nem az erdélyi dialektus) és különösen a moldvai nyelvjárás tükröz vissza. Azok a magyar eredetű szavak, amelyek Erdélyben nem használatosak- meg a müveit nyelvnek számos magyar eredetű régi szava, mind az ősidőktől való együttélésről és olyan tömegű és jelentőségű magyar lakosságról tanúskodik, mely minden irányban éreztette hatását a románok között. Hogy ez a hatás, legalább is részben, nemcsak a későbbi kitelepülőktől, sem pedig az erdélyiekkel való érintkezésből nem származik, bizonyltja az, hogy

már a legelső román okiratokban. amelyek

szláv nyelven vannak írva, gyakran tataiunk a becsúszott román szavak leözölt magyar ercdctüeket is, melyek tehát ekkor már szerves részei voltak a román nyelvnek.

Például az Erdélyben nem használatos „Indem“ szó, mely a magyar Búcsú szóból származik, még abból az időből való átvétel, amikor még a búcsút bulcsunak ejtette a magyar, az pedig legutoljára a 15. századi Ehrenfeld kódexben fordul elő ily alakban. A bukovinai bumbic szó is azt mutatja, hogy a mai bimbó szónak őséből, a bümbó szóból eved. mely azonban utoljára a 15. századi Döbrentev kódexben fordul elő. A Jasi vá rosában levő Copou külváros, mely egykor kaput jelentett, változatlanul fenntartja az ösmagyar kopou szót a holm, mely halmot jelent, az ősmagyar holm szót, melyekhez hasonló kiejtcsii szavakat újabb nyelvemlékekben, mint a 13. század elejéről való Halotti beszéd, nem találunk. Kunföldön pedig először a 13. században tűnnek fel a románok nagyobb tömegben és a 13., illetve a 14. században alapítják meg Munténiát és Moldovai.

Még számtalan ilyen példát lehetne idézni a regi dokumentumokból, de elég, ha a mai élő nyelvet szemléljük, hogy azonnal szemünkbe ötöljenek annak a bosszú kulturális és társadalmi hatásnak a nyomai, amelyet a művelt nyelvnek Erdélyben nem használatos magyar eredetű szavai és moldovai és munténiai tájszavak tükröznek vissza.

1000 MAGYAR EREDETŰ SZŐ

Alcxiti budapesti egyetemi tanár, a román filologia egykori tanára, aki az erdélyi tájszavakat is beszámiotta, közel

lOIHI mtlgyiti eiviletii »-<// Ilin I ii 111II li o /„• mini n\i Ivln ti.

Bar <•/ a k/Úim majdnem .1 ieb-n- / <*KK■ 1 1 belő le. ha uz érdéit i tnlnvomóaii ma;.' arl 1 kosságu Vidékek tájszavait a romáim iii I i e 11e11 köziguzgatá'-i clneveze-el el >'•»» a/ ah- kori helytelen etimológiákat elhagyjuk, u irrt- gyár és román nye'vé /éknek azóta végzett kutatá-ai újból oriasilag megnövelték ezeknek a számát, ugyanuyira. hogy i-mét közelit az 1000-hez.

Általában ;t kulturáltabb polgári é-b-t sokoldalú megnvil'.'múlásának szavai ezek, ami azt mutatju, hogy

a magyarok e léién a romén nép tanítómesterei voltul:.

Az, hogy magyar eredetű szavak a román nép Erdélyen kivéd lakó részeinek is tudaj- donai, sőt részben csak nekik bizonyossá teszi, hogy nagy részben a Kárpátokon toli magyarság Itatásából származnak. Kulimba a népköltészetben is fellelhetők bizonyos magyar behatások. Például egy Dámbovitai nép- balladában leventékről. egv moldovaiban ..Ormos“ borról, egy Lacul Sáraion hallott balladában ..szoIgabirő"-rűl (lolgabireu) egv Teleorman megyeiben szegénylegényről, stb. van szó.

MI OKOZTA E SZÉLESKÖRŰ BEFOLYÁS?!'

De lássuk hát a történelmi dokumentumok alapján, kiktől is leltet származtatni és milyen kürülniénvek között ezt a széleskörű befolyást.

A Kár pútokon tuli részel: magyarsága a történelem folyamán nagyon sok hullámzáson. rétegezüdésen ment keresztül. Négy fő kategóriába oszthatjuk ókit. a települések ideje, helye és módja alapján.

1. Etelküzi magyarok. ?. Cumániába kiszír- mazott székelyek és magyarok. 3. a fejedelemségekbe kiszámlázott székelyek, meg a husziták és 4. megélhetést kereső állandóan kiszivárgó városi lakosok, u in. kereskedők, mesterek és munkások, különösen a műit század végén és a jelen század elején.

ETELKÖZI MAGYAROK

1. Az első csoportot etelközi magyarok néven neveztem és pedig azért, mert ezek se- húsom hagyták el Etelközt egészen. Az Érdékbe Levonuló magyaroktól leválva a Kárpátokon túl. a szorosok közelében, a Bodza, Tatros és Beszterce folyók völgyében telepedlek le. vagyis az egykori Etelköznek, mely az Olt és a Dnyeper között volt, az északnyugati szélén megállapodtak Ezek a moldvai csángók, illetve egyik részük Hogy ezek nem Erdélyből kijött székelyek, arra elég sok bizonyíték van. Először is a saját hagvományuk. Az ősi, apáról fiúra szálló szájhagyomáuynak ma ismét sokkal több hitelt adunk, mint azelőtt. Legnagyobb történészeink és nyelvészeink rehabilitálták például a székelyeket hunok ivadékainak állító régi krónikáink szavahihetőségét, mert bebizonyították, hogy ennek

a székelyek között szüntelen élő hagyománynak komoly történeti ulcipja van és a székely valóban egy az avarokkal idesodródott onogur törzszsel, vagyis a Kaukázus alján élő ősmagyarok egy jóval előbb Nyugatra jött törzsének egyenes leszármazottai. Mint ahogy a székely hun- hagyomány igaz voltát is megerősítették a történeti és nyelvészeti kutatások, ugyanígy a Tatros völgyi csángók hagyományának is hitelt adhatunk. Bandini pápai vizitator, aki a 17. század közepén végigjárta a havasalföldi és moldovai katolikusokat. feljegyzi, hogy a Baia-tól, vagy Moldovabánvától nem messze Giulesti község határában egykori város nyomaira bukkant, melyet a helybeliek Gyulának hívtak és azt tartották róla, hogy a magyarok hetedik törzsének vezére, Gyula alapította, amikor Pannóniába való bevonulásuk előtt itt megállapodtak. Ugyanaz, mondja Bandini, aki Pannóniában, a Tisza mentén is alapított egy Gyula nevii helységet (Békésgyula). Tény az. hogy Hornan adatai szerint az Erdély legkülső részén letelepülő törzs Kál horka törzse volt és tőlük származik Békésgyuia meg Gyulafehérvár, mert ők viselték a gyula méltóságot. Valószínű tehát, hogy ennek a törzsnek, mely valóban pontosan ott vonult át Erdélyben, ahol a legrégibb csángótelepek vannak, vagyis a Tatros és Beszterce völgyén át. a tölgyesi, gyimesi, bodzái és ojíozi szorosokon át, egy része lemaradt és ott szállást alapított, amit gyulának nevezett. Annál valószínűbb ez, mivel Bandini megállapítja, miszerint Gyula város romjai a vidék legtermékenyebb részén vannak. Különben is ez a rész, vagyis a Kárpátok és annak lejtői, „gyepüelve“ volt, vagyis a gyepüket, azaz a védővonalakat szegélyező senkiföldje. De a jó stratégának, — a magyar vezérek pedig fényesen bebizonyították ebbeli képességüket, felvonulásaik, letelepüléseik és harcaikban egyIratkozz be az Erdélyi Pártba! ^fprtäf?Ä;

Egyetem-utca 8 szám. I. emelet. Beiratkszni lehet minden nap délelőtt 9-től 2-ig és délután 5-7 éra között.