Ellenzék, 1941. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
1941-01-18 / 14. szám
V # j q J I i <l B ti a r 1 8. /; / /. /; A Z ÉK wKsmmmmmmammamm nmmmwmn wrwm Egy fiíozófus halálára Xem sokkul újév után rövid távirat jelezte: Clermont Eerrandbun meghalt Henri Bergson, a filozófus. Iliinek n névnél: lénye az utolsó időben kissé elhalványult, ti század első évtizedeiben azonban különös csillogása volt. A halálhír Így is komoly megrendülést okozott a világ szellemi éleiében, bár napjaiul: tragikus eseményei ezen a területen is. lefoglalnak ininden érdeklődést. Mert Bergson filozófiájának hatását nemcsak a francia gondolkozás és irodalom, hanem az egész modern világirodalom területén jól lehet még érezni. Különösen jól lehetett azonban ezt érezni a huszad'!: szazad első évtizedeiben. Az erős visszahatás, mely a tizenkilencedik' század utolsó évtizedeinek materiálisul gondolkozásával széniben kialakult, első sorban Bergson müve. volt. Vallásfilozófiában, szociológiában, irodalomban, mindenfelé a bergsoiiizmus nyomaira lehetett bukkanni. Politikai és szociális szempontból a tnunkéis-szindikálizmuxtól, a bolsevizmuson át a. f ateizmusig, minden irányra annak a Georges Söreinek tanításai voltak legnagyobb ha tássak aki Bergson tiltakozása ellenére is elsősorban az ö tani! ván) áriak vallotta magái. Ezen a téren Bergson elméleteinek feliunó módon közös a sorsa Hegel filozófiai tanításával, melyből annak idején egyszerre táplálkoztak a porosz konzervatív államelméletek és Marx forradalmi szocializmusa. Bergson ezektől a hatásoktól látható idegenkedésekkel húzódott vissza gondolkozásának csalc tiszta elvontságokra kiterjedő légkörébe. Szkrinte a filozófusnak munkájában meg kell fordítania ez emberi gondolkodás rendes menetét: nem az elvontságoktól haladni a gyakorlati élet irányába, hanem megfordítva. e. gyakorlati élettől is mindig vissza az elvontságok- felé. Ezeknek az elvontságoknak fölségesrn szigorú birodalmiéban pedig talán senki sem mozgott az utolsó időben olyan uralkodói biztonsággal, mint a most elhunyt Henri Bergson. S e mellett a legel- vontabb elvSntsúgókat csodálatos írásműve- szettel tudta másolc számára is érthetővé tenni. Alig volt az utolsó évtizedekben francia iró, aki képeinek gazdagságában és találó voltában, mondani valóinak- tökéletes és teljes erejét megfogalmazásában vele fel tudta volna venni a versenyt. Egyik neves francia kritikus sajnálkozásának adott kifejezést, hogy Bergson nem lett regényíró. Xem regényíró volt, hanem poéta. Nagy metafizikusok első sorban poétáik, rendszereik nagyszabású költemények prózában, azzal a különbséggel, hogy a gondolkozás játszó bennük azt a szerepet, mely poétáik müveiben az érzelmeknek jut. Bergson ilyen poéta volt. Igen sok kivét tisztán Írásainak poétikus ereje hódította meg anélkül, hogy sejtették volna milyen biztossággal van az általuk csak gyönyörű felső építményében ismert rendszer megalapozva. A bregsonizmu.s ugyanis tisztán lélektani lapasztala' okon épül fel. Ez a filozófiai nem az értelemből, nem is a természetből indul ki. hanem abból a tudatból, melyet önmagunkról alkotunk. Mert. Bergson szerint az egyedüli közvetlen bizonyosság, mely minden igazságnak is a gyökere, csal: az a tudat lehet, mely egyéniségünk léiéről bennünk él. Ez a tudat hozza magával csalatkoshatatlan bizonyossággal azt- a meggyőződésünket is, hogy belsőleg szabadok vagyunk-. Eredetileg matematikus volt, felsőbb tanulmányait is mint matematikus kezdte el. Csak n matematikából való kiábrándulása után lett belőle filozófus. Felsőbb matematikai tanulmányai közben ugyanis mindjárt kezdetben hét dolgot állapított meg: egyik az, hogy a matematika legtökéletesebb terméke az emberi észnek: ci másik, hogy a vizsgálódási terület, melyen■ matematikával dolgozhatunk, aránylag igen szűk, csak az anyagi világra terjed ki, kizárólag a tehetetlneségi erőnek alávetett anyagról tudhatunk meg általa valamit. A.z a tudományos gondolkodás tehát, mely mindent racionalizálni akar, s így mindent a matematika törvényeire vezet vissza, erős határollsága miatt nem más, mint mérnöki eszköz, tökéletes eszköz, de alkalmazási lehetőségeiben erősen korlátolt. Valahányszor elő lényekét, vagy lelki életet próbálunk vele megvizsgálni, mindig elégtelennek bizonyul. Azon kell tehát kezdeni állapítja meg Bergson. — hogy mindenek előtt tudomásul vegyük u nyilvánvaló tapasztalati tényeket. Ezek csakhamar meggyőznek bennünket arról, hogy az élő lények világát nem lehet ugyanolyan módszerekkel megismerni, mint az élettelen testek birodalmút. Az előbbinek megismeréséhez teliéit uj módszerre van szükség, melye' Bergson a belső mérgezés és a gondolkozás összefonódásában talál meg és intuíciónak nevez. És az intuíció utján fog ezután hozzá mindazoknak a kérdéseknek megoldáséihoz is. melyek a filozófia legnehezebben megoldható problémái közé tartoznak, mint az időnek és szabadságnak kérdése. A bergsonizmusnak tehát, hét egymástól éle sen megkülönböztethető része van Egyik az a filozófiai rendszer, melyei az életről és az öntudatról alkotott fogalmai alapján épített fel. Ez a rendszer vitatható. ma már nagyon vitat jól: is, és jövő sorsa bizonytalan. Másik része a l:ri.li!:u ázol: ji-lólt a materialista, pozitivista és metafizika-ellenes rendszerei: kilőtt, melyek tapasztalati lenyel: hamis magyarázatán épülnél: fel. Ez a része a bergsonizmusnak már ma klasszisnak- tekinthető. Bei gson filozófiájával a múlt száztol vege felé, tehát abban az időben lépett, fel, mikor a természettudományi gondolkozás egyed uralma kezdett már túlságosan ránehezedni az embeii szellemre. A tizenkilencedik századvég emberei akik joggal voltai: büszkék anyagi civilizációjuk haladására, már nagy részben azt. hitték, hogy a tér ém szét tudomány kiderítheti a világ minden titkát, a társadalomnak ás az egyéni lelki es erkölcsi életének kérdéseit is. Gondol!.ozásuk első sorban az általános és minden körülményei: közöli érvényes szabályok kutatására irányult A meny- Tiyiség törvényei, a szám- ás tömeg-fogalmakba foglalható, a minőséggel fáig törődő ösz- szefüggések felé. Ezzel a határoltsággal szem ben lépett fel Bergson a mélyreható kritika, az élesen logikus okfejtés és az emberi tudományok minden területére kiterjedő tudós erős légy verőivel. Közben a merev matematikai és fizikai fogalmak válsága, amit láng- szerű vízióiul már egy évszázad előtt látott Bolyai János, a tizenkilencedik századvégi tu- dománykritíkához. a relalivitást és quantum- ehháletekhez vezetett, mind inkább megingatva a hitet az abszolút és minden vonatkozásban örökre érvényes természeti törvények felismerésének lehetőségében. A l:or filozófusai közül a léghűtőmbe!: szintén tiltakoztak a természettudományi materializmus túlzásai ellen. De Bergson volt az első, aki megsemmi- sitö kritikát gyakorolt ezek: fölött, és természettudományi érvekkel is erősen vértezett in rendszert épített ki az ember belső szabadsáSZSeÓ ENDRE: gátiul: 'és szellemiségének: megvédésére Számára a végső cél főleg abban állott hogy egy olyan szférába jusson cl. ahol a művészi emóciók tömörségéi a tudomány egyetemességével egyesíteni leltet. A filozófiánál: mondja Bergson, - - hu ebbe az irányba aktír haladni, ki kell jutnia az álmodozás világából és az élettel egyesül re kell támogatni az emberi önt udat lendületét a nagy életlendiilet cg vetem essége felé. A magas kort mpgért filozófus az utóbbi időben mór estik ritkán hullatott, magáról, tie e ritka alkalmakkor is kivételes erővel és kristályos tisztasággal tudta megfogalmazni azokat a mondanivalókat. melyeket az emberi. ség alapvető problémáival kapcsolatban még közölni óhajtott. Egyik ilyen rövid közlését adjuk itt befejezés képen: „A modern tadomány legnagyobb erőfeszítése a maternal lkára, az erőmű tanra, a csillagászaira, a fizikára, a vegytanra és a biológiára irányult' három évszázadon át egymást követték az elméleti fölfedezések, melyek lehetővé tették számunkra, hogy behatoljunk az anyag titkaiba. Azután jött az alkalmazások kora, a föl fedezéseket követték a találmányok és száz évnél tövidebb idő alatt az emberiség ebben az irányban is nagyobb utat tett meg. mint az (redete óla eltelt egész időn át. Szerszámait az utolsó évszázad alatt, jobban tökéletesítette, mint azelőtt több ezer év alatt. Ha elgondoljuk, hogy minden uj szerszám minden uj gép annyit ér számunkra, mintha testünk egy uj szervvel gyarapodott volna, Ükkor megállapíthatjuk, hogy ez alatt a rövid idő alatt az ember teste tökéletesedett és megerősödött óriási mértékben. De a lelke — egyéni és társadalmi leiekről egyaránt beszélek', — a lelke megszerezte-e ugyanez alatt az idő e.lat ta szükséges többlet-erőt, hogy a gyorsan és ijesztően megerősödött testet kormányozni is tudja? A felel mes problémák, melyek előtt ma állunk, vájjon ebből az aránytalanságból származnak legnagyobb rc-szben?“ (—) Íréit ci vádlottak padján A történelem érzékelhetetlen és kiszámíthatatlan ereje nemzeteket emel mérhetetlen hatalomra és ébreszt nemzeteket világuralmi vágyálmaikból a szürke mindennapok valóságára. Enpek a történelmi erőnek jelzővonalai mentén évszámokkal megrakott táblák emlékeztetnek, fényes győzelmeket és csúfos vereségeket hirdetve a mindenkori utókornak. A századok folyamán hatalmas népeket gúzsba köt egy még hatalmasabb, hogy az időn és téren át erjesztő erejévé váljék az egykori fájdalmas pillanat emléke. A nemzet-történelmi sorsfordulók utáni évek (határköveit a nemzeti erők győzelmei és összeomlásai jelzik), felmérhetetlen élmény anyagul szolgálnak a pillanatnyilag kívülálló szemlélőnek. Franciaország felé kanyarog tekintetünk, Marianne gondtelt homlokán kutatjuk a ráncokat, mely a XX. századbeli vereség még véres sebhelyeiről igyekszik a gránátok lökte rátapadt földet eltakarítani. Fájó pontjaira gyógyító balzsamot keres és ezt az Időben keresgéli. Az ember azonban a jelenben él. Különösen a tömegember. És a inai Franciaországban két típus mérkőzik egymással: a kicsinyesek nagy tábora.* akik a politikai kárörvendezés mámoros pillanatait élik és a tisztultabbnak vélt szellemek, akik a lezajlott nemzettörténelmi tragikum után lelkiismeret- vizsgálatot tartanak önmaguk és kortársaik felett. Ez utóbbiakból áradt a meglizstulási folyamat őszinte kívánalma a francia halmok felé, melyek rué-g visszhangozzák a győztes német fegyverek pokoli dübörgéseit. A kicsinyesek pedig vádakat szórnak, mert ez az éltető elemük. A francia életnek ez a purgatoriului perce, ez a szellemi revízió, — mely ezúttal is jellegzetesen francia — tükröződik a megmaradt sajtó cikkeiben, tanulmányaiban, szellemében. Ki a felelős a történtekért? -— ordít a francia polgár előtt a nagy kérdőjellé görbült ágyuk kihűlt csöve és az Önmar- cangoiás „hívja tetemre“ az ország apraját- nagyját. Mindenki gyanús, aki él — aranyjánosi szólam alatt nyíltak, meg a börtönök ajtai s a tárgyalótermek fülledt légkörében pedig egyformán vallottak pártvezérek, miniszterek, bankárok és a hagyományos szalonok titkom hatalmasságai. A talárba burkolózott birák Irodai felszerelés. papíráruk, mindennemű könyvek. Hivatalok részére engedményt ad Keszey eyyei. könyv,- és ^a^i^keuskedés népitéleteket hozlak és a megtörtént valóság erővonalairól még sincs tiszta képünk. Es amikor kiderült az efajta Ítélkezések eredménytelensége és hiábavalósága, a közvélemény még mindig keresett, kutatott a büntethető bünbakk után. És mint annyiszor máskor, végre rátalált! Van a társadalomnak egy különös, furcsa rétege, melynek képviselőit mindenkor elő lehel ráncigálni, dicsőséges cégtáblaként és bűnbaknak egyaránt, ha kell... Sokak szerint válogatás nélkül. — Vádlottak padjára a szépirókkal és költőkkel és kritikusokkal. A „debacle“ utáni keserűségért fizessen a halhatatlanok serege kivétel nélkül, akik a vád szreint — úgymond — a szenvedélyt és I elpuhultságot, a túlfűtött élet hangulatát szórták széjjel, akik az egyént láttatták és a szabadság romboló luxusát dicsőítették. A bűnösök ők. a romlás okai. Máglyára velük! így szól a vád képviselőinek hangja és gyűjti a keserű fellegeket, a toll imádóinak feje fölé. A hivó hangot megértették s a vádlottak padjára ültek az irók. vallanak az ért támadás hevessége és milyensége szerint. Legérdekesebb talán az André Gide körül támadt bonyodalom. Természetes, a vádak legtöbbje is reázuhant elsősorban. mert él még a francia kispolgár emlékezetében szellemi bolyongásainak egy-egy stációja, mint például az oroszországi kalandozás. Oscar V ilde egykori barátja tűrte ideig-óráig a hangosko- dásokat, mig végre megszólalt a Figaro oldalain. Teljesnek induló védekezése hiányos, nem helytálló, Homályos és zavart. Védekezik, de védbeszédében nem a lényregre tapint. A történtekért, úgymond, nem lehet az írókat felelősségre vonni; nem az irodalom oka a francia összeomlásnak, hiszen az 1918-as győzelmet sem tulajdonította egyetlen ember sem a francia ,.esprit“-nek. Mintha az csengene ki cikkéből, hogy az irodalom, a művészet most szerinte is termék. A terméket pedig, mint a gyümölcsöt és virágot, hogyan vádolhatják a fa elöregedéséért. Továbbá, ..ha nagyon sok virágot hoz a fa, kimerül“. Fájdalmas Gidenek ez a megállapítása, ha szeme előtt Franciaország lebegett. Ez a Franciaország tehát kimerült, elöregedett fa, ágai osa- ! paszon meredtek az égnek Íztelen termékekTAVASZ1 NITROGÉNMŰTRÁGYA SZÜ KS ÉGL ÉTÉT! MS PETI SCI (líiüszamüíisaíélíaní] 17 o/o N tartalommal Szemcsés, vetesse? egy- iílaijen könnyen szórható nem porzlk, nem mar, nsm mérgez! léUiina ecedfnénnyeí cdkaí En- CtftJA&hé-! ülíiaiah. s^kt&toácc*zaí vzolfyái: PÉTI NIÍROGÉNMŰVEK R.-T. Budapest, V. Hdar-atca 21. sz. A Keresztény Fő- fd w Üff $1 Pl " Fogyasztási Szövetkezete iskolai Hallgatók ffWBT*®*» bizományosa, Egyetem-u. 2 kel. Hirtelenébeű azt sem tudjuk eldönteni, védekezés-e ez. vagy vádaskodás. Gide megrettent a történelem perceitől, tisztánlátás t elhomályosították a rohanó események s na.' zavarában barmit szór önmaga és társai lejére. O, az irodalmár, nem lúd külömbséget tenni termék és terhiek' Főzött. Az irodalom fogalma alá egyesíti azt a Parisban és a franci.» szellem szárnya alá húzódó egész Európa szerte elterjedt, s egyben hallatlan méreteket öltő beteg boudoir kultuszt, az egyoldalii szépségimádatot és a gazdagok különcködésé- beu elmerülő boulevard-rornantikát és az igazi szellemet, a munkát, kötelességet, nemzeti önfeláldozást, Ő6Í hagyományokon épülő népies megújhodást célzó törekvéseket. Keseregjünk vagy mosolyogjunk ezen. Colette macska és kutya-imádata, a Montparnasse „pour voire Tou-Tou“ vendéglőinek éjszakai hangulata egyazon elbírálás alá kerül Giono szellemével s a vádlottak padján Decobra mellett a bellerai magányos ül; a párisi irodalmi vagányok közt a Pantheon jövendő lakói; Krisztusok és Judások. megszállottak és üzletemberek ölelkeznek Gide elborult szemei előtt. V ádlottak padjára teliát az Írókkal, mondjuk mi is, de csak azokkal, akik nemzeti célok megkerülésével a lét értelmét a hálószobák homálya alatt csattant csókokban és az erkölcsi tévelygések sorozatában találtak meg. Mert felelősségtől mentesíteni az irodalmat és a művészetet nem lehet, de erre szüksége sincsen. Az irodalom és a művészet sugározza szét és táplálja a köz szellemét, tehát felelős is érte. Gide azonban nem látta e probléma kettősségét, nem számolt azzal, hogy a nemzeti irodalmaknak Janus-arca van. Egyik fe’e vidámságban s bohémségben úszik (ezt most terhes jelzőként használom), másik arcán azonban a lélek mélyén folyó örvénylések tükröződnek vissza. Ezt a kétfajta irodalmat talán legjobban a nálunk divatos és a valóságnak igazán megfelelő kifejezéssel világíthatjuk meg; van ..hivatalos“ és „nem hivatalos“ jelzőnk a határvonal megvonására. Az előbbi valóban elpuhultságot. „ej. ráérünk arra még“-et hirdet jól párnázott akadémiai ajtók mögül, a másik gyalog és szekéren a falvakat járja, adatokért, népi sikolyokért Egyik a kisvárosi polgárkisasszonyok álinok- nagyszállitója és kielégíthetetlen igényekre nevel, a másik boldogan vádlottak padjára ül, mert innen is alkalma nyílik elmondani a népi és nemzeti érdekek korszerű követelményeit. Tudjuk, hogy igy volt ez Francia- országban is . . . S ha visszhangzik nálunk a francia polgár vádaskodó szava — vádlottak padjára az Írókkal! — helyeseljünk neki. de lelkiismeretűnknek tartozunk azzal, hogy a Tudások tömegéből emeljük ki a Krisztusokat. Igaz, Krisztust is me&ieszitelték, évszázadokkal ezelőtt . . . -. Fotókópia Pengő 1.80-tól kezdve Fototechnika Fanta, Pályás király-tér 13.
