Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)
1940-12-31 / 299. szám
Országházi ír pHn, „ . ° w ~ cix r i H 22 h n t ARA 15 FILLÉR (5 LEJ) Szerkesztőséé és fefstfslíivataJ: Kolozsvár. Mvssoüei-úS 4- Telefon : îl—OS. Nyomda : Igytiesi-aíca 8. szám. Teleién sz.: 29—23 Alapította: BKRTH1 MIKLÓS Felelős szerkeszd és igazgató: OR. RRQIS LÁSZLÓ Kiadótulajdonos: PSI. LflS H. T. Kolozsvár. Előfizetési árak: havonta 2.73, negyedévre 8, íélévra IS, egész évre 32 oernó. L XI. ÉVFOLYAM, 299. SZÁM. KEDD KOLOZSVÁR, 194 0 DECEMBER 31. ÚJÉVI LEVEL AZ OLVASÓHOZ (B.) Két évtized idegen elnyomatásában a sorsközösség eggyé tett bennünket az Olvasóval. Megszoktuk az elhallgatott szavak értelmét is, megértettük a csak félig leírható mondatok le nem irt másik felét, együtt mosolyogtunk fanyaron az oldalainkra kényszeritett muszáj közlemények céltalan propagandakisérletein és ebben a nehéz, sokszor alakos, mindig ve- rejtékes és nem egyszer életveszélyes mindennapi harcban tökéletesen eggyé lettünk. Egymáshoz, akkoriban, közvetlenül sohasem szólhattunk. Közvetve annál többször rejtettük el figyelmeztetésünket, aggodalmunkat, vagy reménységeinket közömbösnek tetsző kis hírek, vagy közlemények betűi közé, vagy sorai mögé, s kell-é nagyobb bizonysága eggyélevésiink- nek, mint hogy ezek a rejtett üzenetek a legkockázatosabb időkben is mindig pontosan eljutottak az Olvasóhoz. Ha fellapozzuk az „Ellenzék44 régebbi évszámait, az ötven és hatvan évvel ezelőtt, még a Bartha Miklós idejében szerkesztett példányokat, rábukkanunk a régi hangra, mely a boldog béke Magyarorszá gában közvetlenül szólíthatta meg hasábjainkról is az Olvasót. Bár a béke és a zavartalan boldogság még messze van tőlünk, engedelmet kérünk mégis, hogy a felszabadulás első Szilveszterén e régi közvetlen kapcsolatot keressük meg az Olvasóhoz. Hiszen van elég tisztáznivaló, kell. igen kell az őszinte szó, talán igv inkább megigazíthatjuk a nyugtalanul alvók feje alatt a szilveszteri párnát és több hittel, bizalommal fordíthatjuk egymás felé a bizonytalan arcokat. Annyiszor szólítottak nwstanság testvérnek, Olvasó, jószándékkal és sokszor üzleti számításból, hogy e megszólítás körül is támadtak sokszor kétkedéseid. Hadd szólítsunk mi most biztosan és jogosan igv s mondjuk a régi összeforroltság kipróbált szavahihetőségével: Testvér, Olvasó, újévi figyelmedet kérjük egy percre, jer, készítsünk együtt mérleget életünkről, s mindenről, mit az ujesztendőtöl várhatunk. í ul az elmondhatatlanul nagy boldogságon, mely bennünket könnyben, mámoros ujjongásbán ölelt vissza szeptemberben Szent István örök birodalmához, —■ itt álltunk melletted Olvasó, amikor már az uj magyar életközösség első mozdulatainál óvtuk sorsodat, lestük az uj intézkedések hatásában még emberi érzékenységedet is és kimondtuk nyíltan napról- napra a sérelmeket. Mert valljuk, hogy nem az igazságok elleplezésével, hanem azoltnak jószándéku feltárásával tesszük zavartalanabbá az egész magyar életet. Heteken át néztünk figyelmesen minden uj arcot, minden uj mozdulatot, mely rt Királyhágón túlról indult felénk és ha egyrészt idegennek tetszett valami a segítségünkre induló bürokráciában, vagy másrészt a legkedvesebb jelszavainkat is kihasználó ügynökök sáskajárásában, ott állottunk mindig testvéri éberséggel fi- gyelm-zetetésedre, — vállalván a kockázatot is, hogy szavunkat esetleg fontosko- dón félreértik. 1 Jogunk van hát a Testvér megszólításhoz és ahhoz az őszinte szóhoz is, mely Hozzád szól közv,etletiül. Emeljük a magasra szegyszer tekintetünket és nézzük fejűiről a terepet, melyen életünk küzdelme naponkint folyik. Valljuk be csend ben, hogy a nagy szakadék felett, mit Trianon ásott Budapest és Kolozsvár közé, épülnek az uj hidak. Valljuk be, hogy ha ropogtak is kissé csontjaink a vissza- forrasztás operációjában, a heggedés sebláza múlik és ereinkben az összetóluló régi és uj vér keveredésében már nem lehet baj. A szellem, az erdélyi szellem, melyet ugyanolyan szeretet és ugyanolyan féltékenység fogadott Budapesten, mint annakidején a Felvidékét, — erős és Budapest íme kezdi megszokni, hogy nem idegen. Többet, sokkal többet ajánl fel a hazának, mint amennyit megkíván tőle és ha Budapest számára néha szokatlan is kissé az őszintesége, együtt emelünk botot mindenki felé, ki az erdélyi hangból- és szellemből ellentétek érdekeit akarja megkovácsolni az anyaország és .az erdélyi őshaza között. Jól vigyázz, Testvérünk, erdélyi magyar Olvasó, mint ahogyan jól vigyázunk mi is. Bent panaszaink és kívánságaink őszinte hangját csak úgy őrizhetjük meg tisztességgel, ha senki idegent nem engedünk politikai profithoz és álcás szerepléshez fegyelembontón a magunk nevében. Bent az országban ne csináljon senki külön politikai életet a mi erdélyi szellemiségünk napi arcából és ruhájából. A mi harisnyás székely falvaink karisnyásak és székelyek akarnak maradni minden megvallott és felmerülő ezutáni panaszaik őszinte hangoztatása mellett is, ezeket a harisnyákat azonban senki emberfia ne iparkodjék huncutul a maga lábára húzni helyettünk, mert hangunkat, arcunkat s. járásunkat abban a pillanatban meghamisítanák és ezzel elvesztenek igaz jogunkat is ahhoz, hogy kívánságainkat, a magunk éleiére vonatkozó aggodalmainkat tisztességgel, j megnyugvást okozón, elmondhassuk. Mi erdélyiek vagyunk, s megvan a magunk jóakaruta maradék nélkül minden j törvény illő tiszteletével, az életünknél is j jobban szeretett magyar haza felé. Mi j nem tagozódunk parlamenti padsorokba sem egyik, sem másik oldalon, nem elegyedünk belé dolgokba, melyek nem mi- reánk tartoznak, nem sietünk ismeretlen emberek után utcai kiábálásokba ezután sem. Erdélyiek vagyunk a magunk kenyeréért, a magunk életéért, mai és holnapi rendeltetéséért. Budapest sohase aggoíi- jék ezért az erdélyiségért s ennek meg nem szűnő önálló nevéért, mert ez a kenyér, ez az élét és ez a rendeltetés feltétlenül és olthatatlanul magyar. De nyomatékosan fontos is most ezt. lü.igozíainiLnk. A mi kívánságaink a kenyér és az élet napi küzdelmeiben mindig őszinték és világosak, de máris sietünk a legkisebb jóakarat láttán is — halkitani napi hangunkat, mert íme nem bent, hanem kunt, a mi húsúnkból és vérünkből kiszakított testvéreink felé nyílik egyre érzékenyebben látásunk és hallásunk figyelme. ' Idebenn heggednek a régi csonkítás sebei és ha még kissé érezzük is ereinkben a boldog műtét hőemelkedését, — kelet felé és dél felé fordulva égetnek bennünket az uj sebek, mert román szabad- csapatosok fenyegető fegyverzésével, ellenünk lazított puskák falvaink felé fordított csövével találkozik a tekintetünk és e megdöbbentő pillanatok történelmi hatásában ime — lássátok korai kárörven- dók! — mennyire eggyé lett bennünk az anyaország és az erdélyi őshaza szétvert vére, mennyire remekül szorul izmoson az öklünk, mennyire ütemesen, acélosan és egészségesen emelkedik védekezésre és üldözött testvéreink gyors megvédésére a karunk. Ha a panaszoknál, az uj magyar élet- közösség aggodalmainál emlegettük és emlegetjük is erdélyiségünket, félremagyarázott kiilönvalóságunkat, most jöjj velünk ismét Testvér, Olvasó, álljunk kelet felé és kérjük meg Budapestet, fogadja el a félreértések eloszlatásaként is ezt a hangot: erdélyiek, kiilönvalóan, a magunk ügyeként kérjük a magunk számára —- nem panaszként — feladatként, megbízásként ezt a határontulról jelentkező veszedelmet is! Legyen ez a jósikatelepi vasgárdista fegyverkezés a mi ügyünk, erdélyieké. legyen most a magyar Haza közös ügye is ebben a mi külön gondunk, hadd igazoljuk a munka i állalásában ismét az erdélyi szellem külön értékét és erejét a külső veszedelem ősi határőr-öntudatával. Tehát bocsásd meg erdélyi Testvérünk, telünk bajban, örömben, hatvan esztendőn át egybeforrott Olvasón!, hogy amikor Szilveszter mérlegkészitö napjának önvizsgálód ásóit végezve továbbra is kérjük felhatalmazásodat a Nevedben és Éretted történő napi véleménynyilvánításra., ezúttal ujévnapi programként többet kértünk. Mégpedig a jogot a külön erdélyi szellem nevében a magutik erdélyi karja számára is — az isteni és emberi törvényeknek érvényt szerezve, — hogy a megalázásoknak, a magyarra fegyvert fogó tébolyult fenyegetésnek egyetlen magyar mozdulattal egyszersmindenkorra végetvessünk. Legyen ezzel a mi önkéntes kötelességteljesitésiinkkel még erősebb a hid Budapest és Kolozsvár között. Pillérei pedig épüljenek tovább egész Erdély életének biztonságaként, házainak boldogabb kenyeréért, nyugodt éjszakai álmáért, valamennyiünk termő életéért. — minden jó- sihatelepek megtámadott és meggyalázott földjére is odaerősítve. Báró Bánfffy Dániel lett az ország yj földművelésügyi minisztere Gróf Teleki Mihály lemondása után a Kormányzó kitűnő erdílfi szakembert nevezett ki a földművelésügyi társa &ére. — Erdéiyszerte nagy megelégedést keltett a kinevezés Belpolitikai1 életünkben fontos és nagyjelentőségű változás történt- Teleki Mihály gróf földművelésügyi miniszter lemondott állásáról és helyébe Magyar- ország Kormányzója losonci báró Bánffy Dániel földbirtokos, erdélyi képviselőt nevezte ki a földművelésügyi tárca mi-! miszterévé. Minden erdélyi magyar em bér lelkében őszinte örömet és megelégedést keltett ez a kinevezés- Esztendő fordulásakor legfényesebb bizonyítéka annak, hogy kormányzatunk müven sze* retetteI kezeli az erdélyi kérdéseket és elsőrendű feladatának tekinti, hogy a felszabadult országrészek politikusai m'nél tevékenyebb részt vegyenek az ország sorsának irányításában. Losonci báró Bánffy Dániel személyében olyan émber lepett be p kormány tagjai közé, J akinek működése elé bizalommal és re- j ' ményteljes várakozással tekinthet az I egész ország népe. | Az uj miniszter elsőrangú ismerője a j fctldmüveléisügynek. Beutazta egész Eu répát- Mindenütt részletesen tanultnál j nyozta a gazdasági kérdéseket, Kiilönó- j sen az erdőgazdaságban és a faértékesi j tós terén szerzett olyan tapasztalatokat, j amelyeknek alapján úttörő újításokat \ vezetett be Erdélyben. Ezek az újítások j nemcsak szőkébb pátriájában, hanem Európaszeríe ismertté tették nevét. Pe* í dig báró Bánffy Dániel sohasem volt a ţ hangos reklámok hive. Ősi birtokán ma , ga gazdálkodott a román 'Vnpérium évei i alatt. Példát mutatott Erdély összes j gazdáinak: hogyan kell fáradhatatlan j és szívós munkával gyümölcsözővé ten ' ni minden talpalatnyi területet- Nagy** apjának, Magyarország egykori nagy miniszterelnökének, báró Bánffy Dezsőnek törhetetlen akaratereje és alko-* tásvágya hatja át egész lényét. Az elmúlt huszonkét esztendő alatt nem szerepelt sokat a nyilvánosság előtt. Eih nek dacára ismerték égési Erdélyben. Tudta minden magyar ember, hogy szivén viseli népünk jövendőjét. Bámulatos munkabírása hitet öntött a csüggedt szivekbe. Azok a gyönyörű eredmények, amelyeket az erdőgazdálkodás terén eN ért,, egyformán tevékenységre biztatták a gazdatársadalom tehetősebbjeit és a gazdasági munkásosztályt. Szakszerű tanácsaival nagyon sok magyar erdöbir tokot megmentett és tett virágzóvá. (Cikkünk folytatása az utolsó oldalon).
