Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)

1940-12-28 / 297. szám

19 40 december 28. ELLENZÉK Kik állnak az olasz hadaró éléi? A „Popolu dőltalia“ legutóbbi száma részletesen közli Ugo Cavallero, Ettore Bastico és Alfredo Guzzoni tábornök élet­rajzát, akik —mint ismeretes — újab­ban vezetőhelyet töltenek be a birodalmi olasz haderő élén. í-go Cavallero, akit ez év december 6-án neveztek ki az olasz hadsereg ve­zérkari főnökévé, 1880 szeptember 20-áti született Casale Monferato-ban. Húsz eves korában, mint hadnagy hagyta el a a katonaiskolát. Elvégezte a vezérkari tiszti tanulmányokat s 1912-ben a tripo- liszí hadjáratot, mint vezérkari százados harcolta végig. Kitűnt hősiességével és önálló kezdeményező képességeivel. Sze­mélyes vitézségének a Sidi Garbaa-i csa­tában adta tanujelét, s ezért a bronz vi­tézség! éremmel tiintették ki. A világhá­borúban magas vezérkari beosztásban szolgált, s 1917-ben alezredes, majd ez- 1 redes lett, a következő évben pedig ki- K vétele« érdemeiért tábornokká léptették elő. Kimagasló tevékenységéért a Sávoiai katonai érdemrend lovagja lett, majd megkapta a rend tiszti keresztjét. A vi­lágháború után a Hadügyminisztériumban működött mint államtitkár, 1937-b'en a kelet.-arikai olasz haderő főparancsnoká­vá nevezték ki s ezl a helyet 1939 augusz­tusáig töltötte he. Etto re Bastieo tábornak 1876-ban szü­letett Bolognában és busz esztendős ko­rában mint hadnagy a 3. bersagliori ez­redhez került. Az olasz—-török háború­ban is részt vett. A világháborút pedig 1915-től 1918-ig állandóan a fronton har­colta végig. Vitéz magatartásáért több kitüntetést kapott. 3 935-ben, mint a ,,23 Marzo“ feketeinges hadosztály parancs­noka Keletafrikában van, majd mint a III hadtest parancsnoka végigkiizdöfte az Olasz-Etióp hadjáratot, s az Enderta és Tembien melletti csatákban eredményes hadvezetésével jelentősen hozzájárult a győzelem biztosításához. 1937-ben a Spa­nyolországban harcoló olasz önkéntes haderő parancsnoka lett, s az ő vezetésé­vel foglalták el az olasz légionáriusok Santander-t, s arattak más győzelmeket, amelyekkel döntően elősegítették a nem­zeti Spanyolország diadalát. Érdemeiért megkapta az olasz király és császár alá­írásával a savoíai katonai érdemrend nagy tiszti keresztjét. Alfredo Guzzoni 1877-ben született Maritovában. A katonai iskola elvégzése után hadnagv, 1911-ben kapitány. A vi­lágháborúban már ezredesi rangban küzd. Személyes vitézségével több kitüntetést szerzett, köztük elnyeri a savoíai kato­nai érdemrend lovagkeresztjét. A világ­háború vitán az olasz hadügyminisztéri­umban működött, majd magasabb kato­nai beosztásban, mint tábornok szolgált. 1939 tavaszán ő hajtotta végre Albánia sikeres olasz-katonai megszállását..A most kitört világháborúban a nyugati arcvo­nalon vezette az olasz haderőket. Ez év november hó 29-ike óta hadügyi államtit­kár. écdzkíi íedán, hogy a kolozsvári színház tagjai ás egész sze­mélyzete mélységesen gyászolja Mildóssv Mar- gitot, a színház áldöttcmlékü nagy művész­nőjét, kedves Margit nénijét.. Egyébről sem beszél ma senki a. társalgóban, a színpadon, az irodákban, mint arról a kivételes színész­nőről, alcit sosem feléjt el Kolozsvár közön­sége; hogy Szilveszter estéjén újítja Jel a buda­pesti Nemzeti Színház Hcrczég Ferenc Gvir- kovi.es lányok eimij nagysikerű vígjátékéit. Mi­cit Somogyi Erzsi, Horkay Ferit Pataky Jeno alakítja: hogy ugyanakkor, mikor a budapesti Nem­zeti Színház a Gyurkovics lányok felújítására ítészül c. Hunnia filmgyárba a. Gyurkovics fiuk filmváltozata készül. A két Gyurkovics fiút S Glassy László és-Perényi László jálszál’. A noi főszerepeket Simon Erzsi, Árpád Mar­git és Turay Ida alakítják: hogy rendkívüli sikerrel mutatták be Bu­dapesten a Nagy Péter cár éleiéről készült szovjet-filmet. A bemutatón megjelent Cha- rakov budapesti szovjet követ is: hogy német zeneművészek szerepelnél; nagy sikerrel Olaszországban. Wilhdnţ Keuipfj a neves zongorista és Wilhelm Back- haus az ugyancsak kiváló zongoraművész lurnézúak jelenleg Itáliában. > ftazavágynak a Kossufh- ■ kalapos bukovinaiak ­Ida: 7M- Bálint Erdélyi ütunknak mindig azok voltak a magaslatai. a sokszor kilátástalannak tűnő sivatagi haladásunknak üdítő, erőt- adó oázisai, ha valami maradandót tud­tunk alkotni, ha ténylegesen tudtunk se­gíteni testvéreinken. Ilyen piros napja volt az erdélyi magyarságnak, amikor boldog büszkeséggel jelentette, hogy fel­épített egy falut, felépithe'tte a józsef- falvi, bukovinai magyarok leégett hajlé­kait, csűreit, magtárait és istállóit. Ami­kor az erdélyi magyarok filléreiből, szá­jától elvont garasain megépült a falu, csak annak a jótéteménynek az ize volt meg az áldozatkész magyarság szájában, amely minden igaz embernél jelentkezik a nemes, önzetlen jócselekedetek után. Nemsokára — úgy akarta az Isten, -— hogy Kolozsvárt is elemi csapás látogas­sa meg. A károsult szegény családok meg­segítésére egyszerre csak váratlan ado­mány érkezett. Az adományt a józseffal- viak küldték, messze Bukovinából. Ekkor érezte egész Erdély közvéleménye, hogy nem érdemtelen emberek faluja épült meg a közösen, összeadott fillérekből, ha­nem a hálásszivii bukovinai nuigyar test­vérek. nem feledkeztek meg a segítségről, bár mg ki sem heverték az őket ért ha­talmas csapást. Â mádéfaiwi veszedelem után Ekkor ujult fel az érdeklődés, amely sohasem szűnt meg végigkísérni bukovi­nai magyar testvéreink hősiesség kövei­vel kirakott útját. A magyarság féltő sze- retete sohasem csalódott bennünk, A mádéfalvi veszedelem után széledni kezdtek a székelyei;. Bizony felhős volt az ég és komor köd­sipkába burkolóztak a hegyek, amikor a székelyek egyik csoportja a gránic felé vette útját és átmenekült Moldovába. Négy esztendeig élt a moldovai csángók között, majd a honfoglalók merészségével engedtek Hadik Andrásnak, aki előttük ismeretlen tartományba, idegen tenger kellős közepébe, Bukovinába telepitette őket. Azóta 159 esztendő telt el. És a magyar magyar maradt az idegen tenger közepén is. Számuk 20.000-re tehető, bár az idők folyamán 27 nagy kitelepü­lés történt. Kitelepült bukovinai magya­rok laknak Jugoszláviában Székelyköve, Székely vár, Hertelend községekben. Ez a csodálatosan szapora magyarság népesí­tette be visszatelepülései során Déva, Vajdabunyád, Csernakeresztur, Maroslu­das, Vice és Lugos egyrészet. Az ősi ösztön Erdély rabsága alatt is csalhatat­lanul. vezette őket, anélkül, hogy első segítséget kellett volna igénvbe venniük. Ez . ; ■ ; ' , a visszatelepülés egyszerűen, de tánto­ríthatatlan határozottsággal és párat­lan céltudatossággal történt. Este csak megjelent egy küldöttség a falu plébánosánál. Köszönjük a jóságát Tisztelendő Ur, de bejelentjük, hogy az éjjel 60 szekér hazamegy Erdélybe. A plébános meglepett érdeklődésére el­mondta az atyafi, hogy már betekkel ez­előtt megnéztek itt vagy ott egy eladó birtokot. Közösbe megvették és most hazamennek. így szállingóztak át ismét a határon másfélévszázad múlva és igy telepedtek meg ismét otthon, A másfél­évszázada elhagyott földön, de mégis ott­hon. Öröm és és boldogság nekünk a bécsi döntés, siró öröm a bukovinaiak­nak. Északi erdejük mellett az . orosz ha­tár. a Székelyföld hazatért, ők Romániá­ba maradtak, haza lehet-e még menni, el lehet-e meg érni a Kárpátok nyugati lá­bait?! Mk Itessufii-feiiloip A bukovinai magyarság, amelyet hely­telenül sokan csángóknak neveznek, cso­dálatosan megőrizte hagyományait és nem felejtette el jóit evőit. Egy régi fel­jegyzésük azt mondja, hogy „emléket kentünk élő vérből“ a telepitő Hadik Andrásnak. Az emlékmoridat ez: Isten segisd Hadik Andrást. A válasz igy hang­zik: Fogadj Isten. Ez a mondás lett négy hűl covinai magyar falu nevévé. így lelt: Isfensegits, Hadikfaíva, Andrásfalva és T1 ogadjisten. Az ötödik falut ismeri a legjobban mindenki: ez Józseffalva. ősi nemes hagyományait megőrizve, nagy be­csülete lett a bukovinai magvaroknak. Fáradságot nem ismerő munkájával, jó­zan életével, tiszta családi életével hama­rosan tekintélyt, megbecsülést és va­gyont szerzett uj hazájában. A bukovinai magyarok nagyrésze ma inár nem szegény ember. A falvaik látása felderíti a szivet, a népek öltözete pedig elragadja az ide­gent. . A nagy idegen tenget közepéken olt él ez a húszezernyi magyar. Ruhája leg­jobban a kolozsvári hőst át iákéhoz ha­sonlít. Mentéje mellett a legjellegzete­sebb öltözködési darabja a Kossuth- kalap. Radaucban vásárolják a buko­vinai ak.pzt a kalapot. De akkora becsületük van ebben a buko­vinai városban, hogy az egyik kalap a v úr­ban a bukovinai magyaroknak készített kalapok belsejében a következő felírás van: Kossuth-kalap, valódi csárdás kalap. Jó magyar testvéreink csak akkor veszik meg a kalapot, ha benne van ez a fel­írás. HAGYOMÁNYOK De nemcsak külsőségekben, hanem be­szédjében is megőrizte hagyományait a bukovinai magyar. A József Fal yi plébános mesélte, hogy legszebb prédikációjáért köszönetét mondtak a hívei. de ha idegen szót használt a szent beszédben. mindjárt felrótták neki: Szép beszéd volt na­gyon. Főtisztelendő Ur, de miért hasz­nálja azt a csúf idegen szót. Ezt is á plébános mesélte: Mint újdon­sül! rádiótulajdonos behívta egv idősebb lm ét rádiót hallgatni. A gép -— mint ilyenkor szokás — nem akart engedel­meskedni a csavargatásoknak. Elhalkult, recsegett. A plébános mentegetőzött. Saj­nálom bál vám. de fadding van és várni kell még visszajön a hang, Nem baj az Főtisztelendő JIrp boldogan hallom én igy is a magyar szót és muzsikál, csak azt nem értem. !iop:v miév' basznál me­gint ideáén szót. Hát tudná-e mondani magyarul is bátyám9 —- ,Háf hogyne tud­nám — felelt rövid gondolkozás után az őre»-. Van ánnok magyarul is neve: Zsib­badás. Uraim! Milyen igaza van az öreg­11 nek. Sajnos, sok magyar városból kellene elmenni Bukovinába, nyel versieket tanul­ni, Pedig ott túl a Kárpátokon sok uj közjogi fogalomra nincsen magyar szavuk, kénytelenek idegent használni. De a magukkal hozott magyar igét nem felejtették el, sőt minden lehetséges fo­galomra maguk alkotnak szókat. AHOL SZENTSÉG A MAGYAR BETŰ, Nem titok, hogy miért ilyen ez az élő magyar lélek. Azért, mert táplálkozik. József falván minden földműves ház tele van könyvekkel. És pedig jó könyvekkel. Sőt olvassák is. Messze tölünk, Bukovinában, szentség a magyar betű. Szeretik és tisztelik. A könyv és a ma­gyar újság tiszteletének a leggyönyörűbb példáját az mutatja, hogy a józseffalviak a halálos bűnök között gyónják meg plé­bánosuknak, hogy magyar újságot össze- piszkoltak, vagy összetéptek. Magyar új­ságot nem szabad összetépni, nem szabad bepiszkítani. Kis gyermeket szoktatnak arra, hogy a magyar újságnak tisztának kell maradnia, mert a magyar újság szent. UJ FALUBAN, BÉGI, JÓ MA­GYAR SZÍVVEL — SZOMO­RÚAN .... Ez az áldott magyar nép, most uj fa­luban, régi jó magyar szívvel, szomo- man éli napjait. Erdélybe nem mehet vissza, hiszen más országban maradt. A környező falvakból kitelepítették a né­meteket és hazavitték őket a Birodalom­ba. A békés szomszédok elmentek és most az oroszok, bolgárok, sőt magyarok által visszafoglalt területekről tenger ro­mánt telepítettek ezekbe a falvakba. Az újonnan jöttéknek nincs fájuk, nincs élelmük, nincs meleg ruhájuk, a mi ma­gyarjainknak meg nincs vagyonbiztonsá­guk. Talán az életüket is okuk van fél­teni. 'A feldühödt idegen tenger közepén ott áll a mi áldozatkészségünkből megépí­tett bukovinai falu és benne remegve él és hazavágyik a magyarság. Hazajö­hetne. A román hatóságok szívesen ki­engednék valamennyit az országból. Csak menjenek, amerre a szemük lát. Ezeknek az embereknek azonban a ro­mán állammal szemben is tiszta a lelki­ismeretük. Nem loptak, nem követtek el államellenes cselekményeket, tehát nem is hajlandók elhagyni véres verejtékkel szerzett vagyonukat. A fiatal legények, akiket ellentétben szülőikkel nem köt az ősi rög, nagy számmal jöttek át a hatá­ron és megható történeteket mesélnek az ottboumaradottak vágyadozásáról és szenvedéseiről. Az egyik józseffalvi azt mondta, hogy ha valaki sajnálja otthagy­ni a szép uj házukat, inkább szétrombol­ja azokat, de senkinek se fájjon a szive hazajönni. Egy másik, egy ötvenholdas gazda, csak öt holdat kér magyar földön, s ő máris szívesen hazajön. A HAZATELEPITÉS KÉRDÉSE Felelős államférfiaink kijelentései azt mutatják, hogy nálunk mindenki szivén viseli a buko­vinai magyarság hazatérését. A’em ár­iái van szó. hogy ezek a. becsülettel dolgozó magyarok-, akik idegen ország­ban is annyit dolgoztak annak az or­szágnak a felvirágzásáért, elmenekülje­nek onnan, hanem arról, hogy ragya- ! nukat értékesítve, emelt fővel, együt­tesen hazajöjjenek és itthon egy helyre ismét letelepedje­nek és ne szóródjanak szét az országban. Erre minden remény megvan, mert mi akarjuk, nagyon akarjuk a bukovi­naiak hazatérését. ők pedig mindenek lelett csak azt óhajt­ják, hogy végre hazajönnek hozzánk. Gyemte^eK Szülőnek Testvérnek Barátnak k®isyTOi veepfänk““ N! ááaa tPIszs’jár, Mé.yás király-tér. Vidékre utánvétté! is azonna szállítunk. Küayv- árjegyzéket ingyen adunk. V

Next

/
Thumbnails
Contents