Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)

1940-12-27 / 296. szám

2 £ L I. E N 7. 6 K 10 4 0 december 21. VUmeiocs&áty é& rímen igen időszerű es távoli) ni ét tó eilt- két irt az egyik svát lapban tlr Kari Olivecronu. si ói! egyetemi tnnur, a jö- rö Németország járói es o felépülendő uj Európáról. A versatile*! szerződés kísérlet vult arra. hog> Németországot megfosszák annak lelie- ínségéin! hogy vezető helyen legyen Európá­ban. Az 1913-as béke azt akarta, hogy az erősből ismét gyenge váljék. E békerendszer azonban merő ellentétben állott az európai erőviszonyokkal es igy nem is lehetett valami hosszas életii. Amerikai segítség nélkül ez a béke sohasem jöhetett volna létre. Az ló A azonban ipar 1919-ben vonakodott attól, hogy továbbra is közreműködjön Németország le­igázásánál. A béke megkötése után lassan hozzászok­tak Európában ahhoz, hogy természetesnek találják a Németország ellen alkalmazott kényszerintézkedéseket. Sok államban meg voltak győződve arról, hogy ez az állapot örökké fog tartani. K rendszer ellen azonban lege 1 lem-ége-sebben Németország foglalt állást. Németország célja legelőször az volt, hogy minden nemetet egyesítsen egyetlen állam­ba. Európa összes kis népei követték ezt a célt mái a Versailles! tárgyalások idején és részint el is érték azt. de nsgyobbúra más oé- pek számlájára. Amikor azonban Németor­szág is fellépett ilyen szándékával, számos helyen idegenkedéssel fogadták. Németország második és nagy célja volt továbbá. Hogy az európai ujjárendezés Né­metország európai uralmi poziciójával legyen elérhető. E program mögött két igen fontos tény áll: Németországnak igen jelentékeny érdeke volt — úgy politikailag, mint gazdasági lag —. hogy Európa konszolidálódjék és meg is volt az ereje hozzá, hogy ezt az ér­dekét valóra is váltsa. Németország ezen állása, mindkét szempont­ból nézve a dogokat. teljesen ellenkezik Anglia poziciójával Mialatt Anglia világbiro­dalmát csak az Európában uralkodó ellenté­teknek köszönheti, aduig az európai széthúzá­sok hosszú sorozata mindig csak hátrányos volt Németországra nézve. A számos hercegségre és királyságra sza­kadt Német Birodalom az európai történe­lem legtöbb háborújában harctérül szolgált, mivel Európa szivében fekszik. Igv tehát minden európai megrázkódtatásnál az első volt, aki azt megérezte. Ezért gyar­mati birodalma nagy kiterjedéssel és gazdag­sággal — sohasem volt. Németország különö­sen rá van utalva a többi európai népekkel folytatott gazdasági cserére ugyanúgy, mint megfordítva o legtöbb európai állam nem tudna létezni a német gazdasággal fennálló kereskedelmi összeköttetések nélkül. CSAK NÉMET ÉRDEKEK? Itt felmerül a kérdés, vájjon a német program többet képvisel, mint csupán német érdekeket. Vájjon Napoleon-slilü hódiló hadjáratról vane- szó, idegen népek, futólagos katonai uralásáért, avagy a német program szük­séget jelent az európai népek számára, azok jövő boldogulása érdekében? A napoleoni korszakkal való összehasonlítás már eleve hibás. Napoleon és a mai korszak között ott van az egész ipari forradalom. Az európai távolságok a közlekedési utak kiépítése, vasutak, autók, repülők révén egy­re rövidebbek lettek. Európa lakossága négy­szeresére emelkedett. Európa szociális alakzata aluposan megvál­tozott. Uj földrészek ébredtek fel és akarják meg­alapítani és kivívni függetlenségüket. A mai életlehetőségek és feltételek ma már egészen mások, mint 130 évvel ezelőtt, AZ UTOLSÓ HÁBORÚ A gazdasági követeimén vek szükségszerűen nagyobb, átölelőbh tervezetet követelnek. Ehhez járul azonban még egv sokkal világo­sabb argumentum is. Ez a modern háborúk pusztító hatása. A mai háborúk polgárháborúk tulajdon­képpen. melyek egész Európáit romhal­mazzá változtathatták. Ezért kell u jelen háborúi az utolsó legyen kontinensünkön. Ma a háború az illető ország egész polgársá­gát érinti, miközben széthúzza annak gazda­búgát, mely igen bonyolult szerkezet a mai korban. llog\ cgy nép inti háborút viselhessen, tel­jes erejét meg kell feszítenie. Ennek ellenére, lehetetlen iua., u mai Imre* modor mellett, hogy egy kis hatalom üzembe tudjon üzúilni egy nagy hatalommal, amely óriási technikai felkészültséggel indul harcba. TARTHAT ATLAN A U. AMR END* SZER A inni államrendszer tehát tar thai allen. Azt csak olv feltétellel lehet fenntartani, hogy mint ezelőtt, úgy ezután is Icát ellenséges koalíció maradna meg Európában, mely minden nemzedék­ben egyszer háborút vívna egymással. Ez azonban Európa romhalmazzá való tételét jelentené. A másik ut az ujjárendezés, ma­isét egy nagy hatalomnak kell bevezetnie és keresztülvinnic. Ehhez tartozik az európai gondolkodási mód és az európai felelősségérzet. Hogy milyen egységre van szüksége Euró­pának: — az első sorban a kis és nagy álla­mok szilárd csoportosulása Németország köré. Hogy azután közreműködés jöhessen létre, annak elmaradhatatlan feltétele, bogy tie vegyék el a népek önérzetéi és élet­kedvét. E népeknek csak egyről kell leszokniuk: bogy egvtnás ellen felemljék fegyvereiket. Németországnak elégséges sulya van ahhoz, hogy ezt a csoportot össze is tartsa. E cso­portosulásnak természetesen bizonyos mérték­ben össze kell kapoolvu lennie a közös gaz­dasági tervvel is. így lassan, okos poUtilca révén különböző ter­mészetű I a pisaiatok' sorazuta ión majd létre, melyek' nem fognál már senkit sem sérteni, hanem minden oldalról természe­ti sek lesznek. Minél tisztábban lógnak kin vil vamilm idő­vel az egybekapcsolódás előnyei, annál gyü­mölcsözőbben fog kialakulni maga a népek munkaközössége is. Ezen az utón felébreszt­hető lesz tehát az európai szellem. Talán egy szép napon ugyanolyan szemek­kel tekintenek majd vissza a mai időkben egymással szemben á ló és harcoló nemzeti államokra, mint mi a lovagvárak és megerő­sített városok korúra. De ki bánkódik váj­jon ma már azon, hogy ez a világ örökre lehanyatlott? „Fehér taván hosszú útra iiuíu! az admirális../ Atneukai motjtyac iap. tudésüá&a a UóHuéd&ííj- eA-áéiyi és a koí&z&/Ázi diMcM&tniécol KOLOZSVÁR december 27. Szárazföl­dön, tengeren és levegőben többezer kilométer utat tett meg az USA Neiv Jersey államnak Perm Am­boy városában magyar nyelven megje­lenő „Hirudó“. amíg elérkezett Kolozs­várra. Expresszvonaton. óceánjárókon és repülő­gépeken három hónapot és egy hetet uta­zott a lapnak az a száma, melyben az amerikai magyaroknak lelkesedő örömmel adta tudtul, hogy: ,,Erdély egyrésze fel­szabadult“ s hogy*: örömmámoros diadal­menet volt a magyar honvédség bevonu­lása Erdélybe, a csapatok élén pedig jeher lován a legfőbb hadúr, Horthy Miklós kormányzó haladt.“ AZ ERDÉLYI BEVONULÁS Részletesen beszámolt ezután a ..Hír­adó" a honvédség erdélyi bevonulásáról s cikkében többek között ezeket Írja: Lezajlott liát a nagy esemény, amely­nek mi, Amerikába vándorolt magya­VíszscsetnU II&í&zsvűaI Ezután a kolozsvári díszszemlét írja le a következőkben: Vasárnap a katonailag végbement és befejeződött visszafoglalás örömére nagyszabású ünnepség zajlott le Erdély fővárosában, Mátyás király szülőhelyén, kincses Kolozsváron. A virágeső elbori tóttá a felvonuló honvédségi kocsikat; a csapatok virágban jártak. Tomboló ! ünnepség fogadta a fehér lovon a fő­térre vágtató Horthy kormányzót. valamint az ünnepélyen megjelent Te- leky miniszterelnököt- Csáky külügy­minisztert (akik a bécsi döntést ki­vívták'. a kormányférfiakat és a ve­zérkari tiszteket. A lakosság legnagyobb része nemzeti viseletben volt. Könnyes szemekkel hallgatták a nemzeti hadse­reg vezetői az üdvözlő beszédeket, a kormányzó és a miniszterek beszédét, melyek után a csapatok diszmenetben elvonultak Mátvás király szobra és az alatta tisztelgő Horthy kormányzó „előtt. AZ ERDÉLYI KÉRDÉS Egy másik cikkében William Philip Siinions-t, a Howard lapok külpolitikai szerkesztőjének a New York World- Telegram szeptember 5-i számában megje­lent közleményét ismerteti az erdélyi kér­désről, amely igy szól: Biztos kenyeret nyújt, ha szakszerűen metánul kolozsvári Szá z ffároly Gépkocsivezető Iskolájában A tanfolyamra jelentkezők ugv elméletileg, min: gyakorlatilag ok­leveles gépész és el kiró mérnöködtől nyernek teljes kiképzést az autók kezeléséről, azok k rbantar'ásából és a gyakran előfo - du ó működési hibák elháriDsáhó1. A gyakorlati oktatás naponta személy • és tehe-gépk^csiko : tö' tértik. — Bővebb telvi ágositást az iskola helyiségében nyerhet: fopái-lít !52, — Telefon: 2*—16, rok, csak lelki szemeinkkel lehettünk „szemtanúi“... Ám ott voltunk mi is, valamennyien, tengerentúlra vetődött, de szülőhazánk iránt innen is, ma is aggódó, féltő, együttérző szeretettel ra­gaszkodó magyarok... lélekben együtt ünnepeltünk, örvendtiink, imádkoztunk azokkal, akik 22 keserves esztendő után most viszontlátták egymást az ezeréves haza hatarain belől... Mindössze néhány percig hozták hoz­zánk tengerentúlra az amerikai rádió hullámai a kolozsvári bevonulás öröm mámoros hangzavarát, melyből csak eny nyit értettünk meg tisztán: ,,MINDENT visszar 'I A bevonuló magyar csapatok fogadá­sára Erdély fővárosában összegyűlt magyarság ezen egyöntetű kiáltása azonban mélyen szivünkbe hatolt s örökre felejthetetlen marad számunk­ra ez a pár perces rádióközvetités. „Nagy hűhót csaptak Románia „fel­osztása“ körül. Pedig „valójában csak annyi történt, hogy a 20 évvel ezelőtt Magyarországtól elszukiiolt Erdélynek valamivel több mint egyharmad részét visszaadták történetileg jogos tulajdo­nosának. ErdéL régen a római Dácia tartomány egy része volt. 272 A. D. körül Aurelian római császár vissza­vonta légióit erről a területről, melyet ezután sok évszázadig a történelem fá- tyola borított. A IX. vagy X. évszázad körül, ami­korról már ismét vannak adataink, Ma­gyarországhoz tartozott. 1003-ban pe­dig István király formailag is a magyar birodalomhoz csatolta. A történészek véleménye szerint az oláhok első Ízben mint pásztorok jöttek Erdélybe és nagyrészt magyar birtokosok szolgála­tában állottak. Hosszú ideig kevesebb, mint 2~í százalékát alkották a lakosság­nak. Később mint menekültek szivá­rogtak át a begyeken s hogy hamarosan kisebbségből többség lettek, annak kö­szönhetik, hogy a magyarok menedéket adtak nekik. Ezer esztendeig Erdély magyar volt. A világháború után, amit különben sok magyar vezető férfi ellen­zett, Romániához került. Magyarország, mely talán a legkevésbé felelős az 1914-es háborúért, részesült a legdur­vább bánásmódban. Népszerűtlen ma talán ezt mondani, de a bécsi szerző­dés csak részben teszi jóvá a 20 év előtt elkövetett rosszat Versailles eme mos­toha gyermekével szemben.“ FEHÉR LOVÁN HOSSZÚ ÚTRA INDUL AZ ADMIRÁLIS... Ugyancsak a „Hiradó“-nak a száma közli a „Newyork Times“-ben Anne O-II oare Me Coriiiicknak, a lap világhírű tudósitónőjénck szép és plasztikus cik­ket Kormányzó urunkról. Hirne: Feltér lován bosszú útra indul az admirális és igy szól: „Most, hála egy újabb bécsi meg­egyezésnek, mely a román királyi leta­szította trónjáról, u magyarok vissza­szereztek egy nagyobb és sokkul funlcj- sabb darabol abból a földből, melyet u világháború utón elvesztettek. Nyolc szakaszon veszik át úgy, bogy szeptem­ber tizenötödikéig teljesen be legyen fejezve az átvétel és újra éppen ugv, mint Csehszlovákiában, a tengernagy az, aki fehér lován ellőnek vágtat ke­resztül a határon. Horthy csapatai élén halad, kiteve magát és hófehér pari­páját célpontul mindazoknak, akik ta­lán sajnálnák közeledtét.1* Magyarország kormányzója kétség­telenül egyike a legkiválóbb* személyi­ségeknek az európai forgatagban Húsz éve ö a feje egy királytalan királyság­nak és hosszabb ideig kormányoz, mint a világháború utáni kormányfők bárme­lyike. Egy koronának csupán a képvise­lője, egy nemlétező uralkodónak a helytartója, aki azonban jobban képvi­seli a monarchikus eszméket, mint a szomszédbn uralkodó királyok bárme­lyike. Úgyis mint kormányzó, de mint ember is ö a mostani Európa legerő­sebb kapcsolata a múlttal. A kormányzó egy tradició őrizője. Annak a gyönyörű palotának, mely ott emelkedik a Duna fölött, egyik vendé­gek számára épült szárnyában lakik. A látogatóknak mérföldnyi hosszúságú lépcsőket kell megmászniok, hogy hoz­zá érkezhessenek, márványfolyosókon kell végighaladnak, melyek olyan vég­telenek, amilyen végtelen az idő s ame­lyeket testőrök őriznek, akik olyanok, mintha a mult képeiből vágták volna ki őket. Az utolsó ajtó előtt pedig ott áll egy skárlátpiros és fehér szobor, mely hirtelen életrekel és egy dárdával tisz­teleg, mikor a látogató keresztülhalad az ajtón. Mindeme ragyogó külsőségek mögött a tengernagy egy kicsiny egyszerűen be­rendezett szobában dolgozik. Az íróasz­talát teljesen befedi a sok fehér papir és meghegyezett ceruzákból hegyek emelkednek rajta. Szeret rajzolgatni mialatt beszélget és a mult télen oda­rajzolta látogatója elé egy tizennyolca­dik századbeli francia térképnek a má­solatát, mely azt bizonyítja, hogy Er­dély már akikor is a magyarok és test­véreik, a székelyek főfészke volt. Az­után a krimi háború hadállásainak tér­képét rajzolta fel, mutatva, hogy az oroszok azért szenvedtek benne veresé­get, mert a Kárpátok katGnai fontos­ságú védővonalánál bekerítették őket. A kormányzó, éppen úgy, mint min­den magyar, az elszakadt területek sor­sával foglalkozik s Horthy Miklós nép­szerűségének egyik főoka abban rejlik, hogy a kormányzó éppen ugv gondol­kozik, mint a népe. Kiválóan őszinte, de egyszerű modorú, egyszerűen fellépő ember, akinek sűrű fekete hajába alig keveredik néhány ősz szál. Tiz évvel fiatalabbnak látszik, mint amennyi, az ember el se hinné, hogy már hetvenkét esztendős. Magyarországnak nincs töb­bé tengerpartja, nincsenek többé hajói, de a kormányzója még mindig admirá­lis, akinek a szeme olyan tisztán ra­gyog, mint a tengerészeké s aki még mindig nagy tiszteletben tartja a tengeri haderőt. Az őszhaju admirális óvatosan teszi meg egyik lépést a másik után. jól tud­va azt, Szent István koronája csak ke­vés védelmet tudna nyujtai. Ez az aranyból és drága kövekből készült ereklye azonban, melyet acélszekrény­ben őriznek, ennek ellenére is hatal­mas szimbólum „Más országok“ mond­ja az admirális büszkén „királyok fe­jére tesznek koronákat, mi azonban egy korona alá állítunk oda egy királyt“. És ez a büszkesége adja meg neki azt a tudatot, hogy a szimbólum, melyet most ő képvisel, iul fogja élni a mos­tani válságokat is. Ebben a büszke tu­datban lovagol fehér lován Magyaror­szág ősi határai felé...“ Messze van Amerika, messze van Forth Amboy, de az amerikai, magyarok szive a nagy tá­volság ellenére is velünk együtt dobo-g... * (m-£

Next

/
Thumbnails
Contents