Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)
1940-12-24 / 295. szám
19 4 0 de c e nt !) er 2 4 ELLE SZÉK SS KÄL--V1 Srszágsors — aprAhirdetésbe» m n * KDIiOZSVAR, december 21. Néha a log kisebb és leg jelen féktelenebb dolgok tükrözik legjobban vissza a legnagyobb igazságokat. Rövid epigrammában megcsillog egy század lelke, fö énye, népek és nemzedékek bölcsessége van egy közmondásban összesü* rilve s egy csepp viz visszatükrözi a nap lángoló korongjának hétféle fényét. így ap róhirdetésekbői is követni lehet egy nemzet drámáját. Nem kell nagy bölcsesség hozzá, csak egy kis figyelem és rájövünk, hogy két sor, vaskos történetkönyveknél többet beszél. 1910 MÁRCIUS . . . Abban az időben történt, mikor az erdélyi magyarokat tömegesein vetették tömlöcbe, mert Szent István képet találtak az ima- könyvükben, súlyos pénzbüntetéseket mértek rájuk, mert hivatalokban magyarul mertek beszélni és ezer és ezer uj fegyvert találtak ki a rádióhallgató magyar tömegek ellen. Akkor még dolgozott az adóprés, gyűltek a milliók , és március 26-án egyik helyi lapban a következő hirdetés hatolt napvi lágotr Hat szobás, komfortos lakást keres tisztvisieilő- Lehetőleg garázs is .begyen. Cim: M. pénzügyi tisztviselő, RegaJa-utca 47. A Majális utca akkor még Stradai Rega'la vótli, de. lent a mélyben, vagy talán fenn az égben, ahol népek és nemzetek sorsát intézik. megmozdult valami és a nyugati határszélen lázasain kezdték épilieni az erőditmé nveket . , . JUNIUS A határszéli magyarokat kirendelték közmunkára, sírva faragták a drótakadályok cö- ve/keit, amelyeket földjükbe kellett verniük, hogy megakadályozzák bejövetelét azoknak, akikről 22 év óta álmodoztak. Benn az országban megindult a kisebbségi kérdés teljes „felszámolása“. A még megmaradt közalkalmazottak egymásután kapták meg felmondó leveleiket és ha panaszkodni mertek, vagy busán összebújtak a rádió mell!ufeSÍS^i a KsüdhcuRrászdáfía menjjiisls, Kosíüíh Lajos-a ca 4. szám. lett. sorban perbe fogják őket és a kolozsvári katonai törvényszéken naponként harminc és egynéhány szomorú magyar ügyet tárgyalt je egy óra alatt Neguleseu hadbiróezreides ur. Junius Í7 én az állástkeresők rovatában a következő hirdetést találjuk: Állásából elbocsátott tisztviselő bármilyen alkalmazást keres. Házmesteri teendőket vállalok, kertészethez értek. Cim a kiadóban. Nein egy ilyen hirdetés volt, sok, ezer. De sokan voltak olyanok, akik nem hirdették magukat, szövetet, imakönyvetl, tisztitósizerekeit, olcsó regényeket árultak, lapoknak előfizető két szereztek, cipőt talpaltak, éhbérért könyvelitek, éheztek, sirtalc és csikorgatták fo gukat, de nem adták meg magukat . . . JULIUS . . . Közben egy vaskeresztes,, egyszerűen öltözött férfi kiadta a parancsot és nemzetiek sorsa felett történt döntés Európa térképén. Mindenki érezte, hogy itt történnie kell valaminek. Egyik nap még „örök határokról“ beszéltek, másnapra pedig megindult; az orosz .„gőzhenger“ és Besszarábia nem volt többé. De a lecke nem volt elég. A nyugati határ 'szélen azzal biztatták a lakosságot, hogy „ha megindulunk, megint nem állunk meg Budaw pestig“. Közben elfeledkeztek arról, hogy ki űzessék a lovak által feletetett szénát és az elfogyasztott lábasjószágokat. De még mindig maradtak álmodozók. Junius harmadikán egy itásztele.treméCttó űriem bér igy1 hirdette magát: Tanuljon jól és gyorsan legújabb módszer szerint románul. Siker biztosítva, Cim a kiadóban. Mégsem akart senki sem románul tanulni. Elfásult szemek az eget nézték, nem tűnik e fel valahol egy magyar repülőgép . . . SZEPTEMBER .. Jött augusztus 30-ika és 24 óra alatt megváltozott minden. A város központjában tüntetett az eszét vesztett román fiatalság, fegyvert kért, de a városban már sehol sem lehetett ládát, pakkolópapirt, szeget kapui. Felszedek a földről a parkettet, képeket a falról, bankból a betéteket, vaskasszából a közpénzeket, az Opera bársonyfüggönyét, a klinikai műszereket, a betegsegélyző berendezését, vitték volna talán még a kövezetét is, de arra már nem volt idő. A lapokban hemzsegtek a következő apróhirdetések: Sürgősen elcserélném Nagyszebenben, Brassóban, Temesváron levő házzal Attila-uti villámat. Eladok bútorokat, ruhákat bármilyen áron. Pop. Attila-ut 51. A cseréből legtöbbször semmi sem lett. Az „odaátról“ menekülő magyaroknak nem volt emeletes házuk, villájuk. A kolozsvári magyarok szabad óráikban kigyültek a Feleki- utra és uézték a tovarobogó tehergépkocsisorokat, amelyek vitték másfélmillió magyar arannyá fagyott verejtékét . . . OKTÓBER Hamar elfelejtettünk mindent. Itt-ott még elcsattant egy-egy 22 év óta tartogatott és bizonyára jól megérdemelt pofon, de aztán loholtak tovább a botrányokozók, hogy más- félnapon keresztül, fázva, borigázva várják a bevonuló magyar katonákat. A város ezalatt olyan volt, mint egy gigászi kaméleon. Chis hirtelen rádöbbent arra, hogy öt kisfalvi Ivrss-nek hívják, Chere- chesből Kerekes lett, Ratiuból Rácz, Dcciu- bó! Decseő, bősök tiintek cl, kik 22 évig- hősök voltak, uj bősök bukkantak elő, akiknek nyomát sem lehetett találni 22 év alatt és sokan felháborodva kiáltottak fel: Hát ezért szenvedtem 22 évig, hogy kiszúrják a szemem vacak 8 ezer Icjes állással.' Közben szerényen, észrevétlenül, mint kis ibolya, uj apróhirdetés jelent meg a lapokban: Horthy Kormáuyzó Urunk képe, nemzeti szinii papairszalagok kaphatók. Cartea Romaneasca, Főtér. Román lapkollégánknak a hangja is megszelídült. Eltűntek Agarbiceanu lelkész ur türelmetlen írásai. Józan emberek vették át a vezetést, akiknek minden igyekezete az, hogy észszerűen szolgálják néptársaik védelmét az uj hazában. NOVEMBER Közben megindult a versenyfutás az állásokért a jámbor erdélyiek között. Egyiknek sikerült, a másiknak nem, rengetegen tartották tenyerüket, hogy jutalmat kapjanak, mert 22 éven keresztül szenvedtek, mert muszáj volt szenvedniük.' más választásuk nem volt. Csodálatos módon elszaporodtak az érdemes emberek. Kiderült, hogy titokban rengeteg az ellenforradalmár, mártír, megbízott, vagy volt repülőgárdista és hogy ,-csak“ neki volt köszönhető a bécsi döntés. Ebben a hónapban hirdették ki az érettségi vizsgálatokat. Ennek köszönhetjük a következő apró- hirdetést: Román anyanyelvű tanulók magyar érettségire való előkészitését és magyar nyelvoktatását felelősség mellett vállalja tanárjelölt. Cirn a kiadóban. * Nagyromániának útja ez volt apróhirdetésekben kis Romániáig . . . Mátrai Béla. U! bandák,gailérezássk,átalakítások „ _ *• pesti arban beszerexbetok BíXEllSPSHftfR szörmeszalonjában, Horthy Miklós-ut 3 szám. (Udvarban.) MÄBSX-SMÄil. a tökéletes éomándakk ismét kazalé Haies és Társa fesféküzfe!, Kolozsvár. hdif iád& Furcsa világ köszöntőit volt reánk, amióta valamelyik székely baka azt állapi tot ta meg, hogy: — jól tudom, mindenütt győztünk, de azért mégse hittem volna, hogy egész Rományorsaágot hozzánk csatolják. Rövid idő alatt úgy megváltozott a falunk képe, mintha kicserélték volna. Nem a házak változtak meg, hanem az emberek. A házakat továbbra is fehérre meszelték, de a lelkeket valami láthatatlan kéz feketére mázolta. Irigység, harag, iszákosság, lopás s mindenféle nyavalya úgy felburjánzott, mint a sáncok szélin a gyom. Kiváltképen pedig a burjánnak az neme szaporodott el, amelyiket Augsburg óta ugv nevez a magyar, ember, hogy — gyász-magyar. Ilyen gyászmagyar volt többek között Kovács Feri biró uram. Ágrólszakadt szoigalegény volt valamikor őkeme, de Isten erőst felvitte a dolgát. Amikor kitört a nagyháboru, standbeli katona volt. A háború mindazonáltal otthon találta. Épen szabadságon volt akkor. Gyáva népség volt a katonáéknál. így mondták, akik vele együtt szolgáltak. Hogy nem volt hazugság, azt az is mutatja, hogy a háború hirére úgy megszeppent, mint amikor az ember féjiről lelövik a kalapot. Dehát mit tehetett volna “ helt^’enőT" ~ Egy fillér színmüve az uj pesti színházi szenzáció. Ára 2.80 p. Gedényi: Hatvan forint a gyufa regénye f. 4.40 p., k. 5.80 p. Bóqyi Adorján: Öméltósága f, 4.40 p., k. 5.80 p. Vándor Kálmán: Báthory Erzsébet f. 5.40 p„ k. 6.80 p. Lepagenál Kolozsvár. Postán utánvéttel. Kérje Széchenyi könyvkiadó uj jegyzékét. Fáik Ármin és Társa kefe és ce feloidáru- pár ti, Nagyvárad Mindennemű kefeáruk és cellulo d fogkefék a legegyszerűbbtől a legdíszesebb kiviteligI Kitűnő minőség, ízléses kiviteli * i mást, elment ő is a háborúba. A harctérről szivbemarkoló leveleket irt édesanyjának. De csak egyideig. Azután mi lett vele, a föld nyelte-e el, annak csak Isten a megmondhatója. — Meghalt a fiam, meghalt a fiam, — esett kétségbe édesanyja. Fekete kendőt kötött, úgy gyászolta egyetlen fiát, öreg napjainak minden reménységét. De az idő telt, menekülés, forradalom és sok egyéb nyomorúság után béke lett. A faluba meghaltnak hitt emberek jöttek haza s egy szép napon Kovács Feri is bétoppant édesanyja nagy csudájára. De nem a régi Kovács Feri volt már. annyi bizonyos. Két évig volt orosz fogságban, majd felcsapott veresnek. Hir szerint népbiztos is volt s ő maga bét burzsuly kastélyát égette fel. Valami alapja lehet a mende-mondáuak, mert úgy megtanult szavalni, mintha prókátornak született volna. Ahogy telt-inult az idő, úgy nőtt Kovács Feri tekintélye. Egyiz- ben albiró volt, kélizben pedig a köztisztelet birói székbe emelte. Közben meg- bázasodott, de gyermeke nem született. Azonban az évek lassan-lassan tetemes vagyont hoztak neki a világra. Hogy nem egyenes utón szerezte volna, azt senki sem merte kétségbe vonni. Nem is volt tanácsos ilyesmit emlegetni. Különösképpen a tavaly. Mert biró volt ő akkor is, de nem ám a nép akaratából, az állam őt találta a legméltóbbnak e nemes tisztség betöltésére. Amióta pedig ilyen szilárdnak érezte maga alatt a talajt, úgy osztotta a parancsot, mintha nem is biró, hanem király lett volna. „Hét. napi közmunka az állami iskola felépítéséhez, öt szekér porond, négy szekér kő, lovas ember lóval, marii ás ember marhával“. —- Aki pedig vonakodott teljesíteni a parancsot, azt a hatalmas őrmester ur tömlöcbe zárta az újonnan épült emeletes csendőr- laktanyán. így aztán nem csoda, ha Kovács biró urat az egész falu meggyűlő!le. Törődött is ő azzal. Legalább is úgy mutatta, hogy nem. A besúgók azonban, — mert ilyen bu rján is nőtt nálunk, — naponta értékes „felfedezésekről“ számoltak be. Néha •m ! A/ Stt JtrJVj író mm Jóizü, megbízható, enyhe. Egy pasztilla ára 12 fillér Kilenc pasztilla ara dobozban P1 ő is gondolt arra, hogy ennek nem lesz ió vége. Flauem azért megnyugtatta magat azzal, hogy akinek Krisztus fl barátja, nem kárhozik el. Hogy félhetne ő. mikor az őrmester neki kebelbarátia. víerné csak valaki bár az ablakát betörni, vagy a kutyáját megetetni. Elhuzatná annak a nótáját. Biró uram azonban most az egyszer rosszul vélekedett. Nem a félelem bénította meg az emberek kezét, hanem az okosság intette másra. Bartis Están mondja egyszer, hogy a biró ur kocsijának kereke is épen úgy forog, mint a szegény emberé. Egyszer fent, egyszer lent. S az öregnek igazat adtak az emberek, akik hallottak. Csak várni keli türelemmel, mert minden malomra eljár a viz. Hanem az szentigaz. hogy minden viz Kovács biró uram malmát hajtotta. Tavasszal adták el a község erdejét s őszszel már meg is vette a Barabás-fiuk busz- holdas kaszállóját. Hogy miből? — Arról csak hallgatni lehetett. A vénasszonyok azt is rebesgették, hogy ördöge van a bírónak s az hozza a szerencsét. Ilyenkor a férfiak némán bólogatták a fejüket s türelmüket csititgat- ták. Erre szükség is volt, különben hogy lehetett volna elviselni, hogy ilyen gazdag embernek, — akinek pedig volna miből eltartani nem öt, hanem tizenöttagu családot, — egy gyermeke se legyen. Itt már ők is megengedték, hogy ördög van a dologban, mert Isten adna gyermeket annyit amennyi kell, csak el kell fogadni. Mindez valahogy még csak lett volna, de amit egy napon tett, az már egyenesen istenkisértés volt. Bizonyosan megbolondult, mert józan ember ilyent nem tesz. Ki esi Lina mesélte, aki mosni volt náluk: — Elazajön a biró ur, megrugja a kanapét, ráüt a mellére s azt mondja: „Asz- szony, ki innét a kanapét, ládát, tálast, mindent. Százezer lej a zsebemben van. Uj házba uj bútor való. Meg is vettem mán a városba. Délután itt lesznek. Sráf- szekeren hozzák.“ Az asszony csak elbámult, majd azt mondta, hogy jók még a bútorok, amikor hozta, még újak voltak. De a bíró ur nem tágított. Amikor pedig az anyja is a bútorok védelmére kelt, fejszét hozott be s egy szempere alatt darabokba vágta a tulipántos ládát. Nóhát igy történt, — fejezte be Kicsi' Lina s még meg is esküdött, hogy törjék le keze-lába, — ha nem igazat beszél. Nem kellett esküdni, clhilték anélkül is az emberek. Voltak, akik látták, amikor az uj bútorok nagy ármádiája megérkezett. „ — Szegény tulipános láda . . . Úgy sajnálta az egész falu, mintha tulajdon övék lett volna. Ilyent elnézni már nem lehetett. S azon az éjszaka Kovács Feri biró ur ablakát betörték s patkányméreggel a kutyáját is megetették. Ferencz Lajos. MÉCS LÁSZLÓ ÜJ VERSEI. Forgószinpad. Fve 4 p., kve 5.60 p. Szitnyai Zoltán uj regénye: Asszonyka 352 lap, fve 5.40 p., kve 6.60 p. Szántó György: Volgádul regény kve 4.80 p. Lepagenál Kolozsvár. Postán utánvéttel. Kérjen jegyzéket. 9» Összes vasúti fuvariaveleit továbbra is díjmentesen felülvizsgáljuk és kárügyeit reklamáljuk a régi feltételeink melleit ULPIA - ARDELEANA“ egyesült fuvarlevél felülvizsgáló és reklamáló iroda, Tulajtl.: KONKOLY ISTVÁN és GERO BÉLA, Kolozsvár Kötő-utca 3. Cégjegyzés 59/931 szám alatt. Al. 1925. Kérjük az összegyűlt fuvarleveleit havonta postán címünkre beküldeni. Résdetes felvilágosítással készségesen szo'gálunk.
