Ellenzék, 1940. november (61. évfolyam, 251-274. szám)
1940-11-24 / 269. szám
EtLBNZéK %í samamm t: X 1. ß V F 0 L Y Ä M, 2 6 9. SZÁM. tam Felfedeznek minkéi Az egymááratalá'lás nagy testvéri boldogságában egyre jönnek mifelénk azok, akik eddig csak hírből haiV.litiák Erdély nevét. írók és újságírók, rokonok és barátok, ismerősök és ismeretiének. Eljönnek hozzánk, hogy megnézzenek minket, hogy megcsodálják furcsaságainkat, s hogy szerethessenek bennünket szemtől.szembe. Ez jól esik, tagadhatatlan. jól esik, hogy minden anyaországbeli lap és képesujság még most is, két hónappal a visszatérés Ünnepi hangulatú hetei után, állandóan foglalkozik velünk: országrészünkkel, kegyeinkkel embereinkkel, sajátos problémáinkat, S ha jól felkészült toll irta a rólunk szóló sorokat, jó és helyes mindez. De ha csak a divatbanDevés konjunktúrája, az erdélyieskedés aktualitása szüli ezeket az Írásokat, akkor inkább azib szeretnénk: ne fedezzenek fel újra meg újra mindkét s főleg ne fedezzenek fel minket rosszul és hamisan. Furcsa érzés, ha exotiikumnak néznek olyan- féleképpen mint Perzsiát vagy Kongót nézi a fehérbőrű utas. Mert az utas lejön hozzánk, átfut Erdé yen, ahol azé ott soha életében nem volt s akkor mindjárt rrdő’yi szakértő és tudós lesz belőle. Mindenhez hozzászól és mindenhez jobban ért. .mint mi magunk. S aztán hazamegy és ir rólunk és — Istenem —: miket ir? Legalább ötven százalékban hamis és elképesztő dolgokat, ahogy futtában,jí látta hegyeinket, Szokásainkat, otthonainkat s azt a sokat" emlegetett sajáles erdélyi'-'elket.' ,\ziVIán gyű jti azokat a dolgokat, amelyek csak nálunk találhatók, s újra fe. fedez minket, csodá atos biztonsággal és fölénnyel Így történhetik meg, hogy például egy nagyon bire-s és pompás tehetségű budapesti iró azt irta nemrég, hogy ő Kolozsvár Főterén az ünneplő tömeg között rengeteg, kopjafaragot látott. így. Hogy miről ismerte fel őket, nem tudjuk. Arról sem tudtunk eddig, hogy Kolozsvárt kopjafargók egész csapata sétál. Úgy hangzik mindez, mintha nálunk külön céhe lenne ennek a sajátságos mesterségnek, «. a kopjafaragók úgy készítenék állandóan a kisebb-nagyobb kopjafákat, ahogy asztalos a bútort, suszter a cipőt. Aki elolvassa, bátran azt gondolhatja, hogy Kolozsvárt lépten-nyomon kopjafákba ütközik az ember, vagy még azt is, hogy az erdélyi és exotikus mesterség művelői valami külső jelied vagy vise'ette'l válnak ki a tömegből, uhut példáuD a hindu hercegi családok sarjai különleges homlok jelükkel. Mi, akik itt élünk, s akiknek itt élt minden őse, bátran mondhatjuk, hogy életünkben nem láttunk Kolozsvárt kopjafaíaragót, s ha a kitűnő pesti írót igy informálta valaki, hát rösz- svad informálta. ősi és művészi faragás« kopjafákat faragnak fal vainkban,’ temetők őrzik őket, — ezeket érdemes megnézni, -ér* denies kikutatni, ki és mikor ké-zitelte. — de ne tessék olyanokat mondani, hogy Kolozsvárt felvonultak a kopjafafaragók, — mert ez igy hamis és tévútra vezeti az olvasót. Különben a kutatásról jut' eszünkbe: itt fs baj van. Idejönnek most hö gyek és urak és mindenáron kutatni akarnak. Hogy mit? Hát 'erdélyi dolgokat, - furcsaságokat, riport- témákat és szenzációt. A napokban beállít szerkesztőségünkbe egy hölgy, egy igen fölényes és magabiztos dáma. Kutatni jött — mondja, —- most elmegy a Székelyföldre.' S aztán azt kérdezi, mint egy viágfürdői prospektus: — Mondják, miit érdemes itt megnézni? Mondjuk. — Ez semmi — szól a ho gy, — nekem valami nagyon érdekes és szenzációs dolog kell. amit meg akarok írni a lapjaimnak . . . Elvégre1 nem azért küldtek ki, ugyebár? E gondolkozik. —Mondják — fordul feléíik, —- ott abban a Gyergyóban lakik-e még az a Körösi Csorna Sándor? Az a tudps. Meg lehet' azt vájjon interjúvolni? > Csak nézünk egymásra s nagy-sokára felelünk. — Azt már nem. lehet, mert régen meghat. Dardzsí ingben van eltemetve Ázsiában ... A hölgy felnéz, csöppet sem jön zavarba. Borzasztó fölényesen néz ránk, vidéki újságírókra ... • —- Hja. én ezt igazán nem tudhatom, —• mondja könnyedén s elegánsan, .—- igazán nem lehetek jól informálva ezekről az érdé yi dogokról... Utóvégre évék óta kül- 1 öklön élek . . . * Nem tudjuk és nem is akarjuk felsorolni ezt a rengeteg el Írást, hamis beáll it ást. valótlanságot, ami felfedezésünkkor most napirenden van. Nem is haragudhatunk érte. Az énlekődés melege ma ránkstigáróz: olyan árvák Voltunk, s moet vgymerre aaayir». törődnek velünk. Csak a felii’ebesen írókat és bírálókat és előadókat kérjük: jöjjenek le hozzánk, ne sajnálják a faradságot. Nézzek meg Erdélyt alaposan, ha már Írni akarnak rólunk. S szeTetetüket, érdeklődésüket helyes irányba vezetve, tanítsák meg az anyaországbeli jóhiszemű olvasókat arra, mi hát Erdély és milyenek vagyunk mi a valóságban, szépítés nélkül, — de az igazságnak megfelelően .... Ezek után pedig 'ássuk csak a félénk ára' dó érdeklődés érmének másik oldalát. A rokonokat. Félreértés ne legyen, vannak olyan rokonaink, akikeit nem láttuk húsz év óla, akiket szeretünk, akiket várunk, akiket újra megölelni egyik legnagyobb é menyünk a felszabadulásban. Hanem aztán vannak másféle rokonok, ErdélyLátogató tizedfoku unokatestvérek és sógorunk második nagybácsija, akiket soha életünkben nem láttunk, s akii most keblünkre akarnak ölelni minket. Ilyenformán. Munkából hazamemet lakásunkban tahi- lünk két bőröndöt és három vadidegent. —r Szervusz, — harsogja a vadidegen és nyakunkba borul. — Kihez van szerencsém, —• kérdezzük rosszat sejtve. — Ejnye-ejnye, — mondja az ismeretlen, — hát nem emlékszel, te rossz csont? Hát én vagyok a -Károly bácsi unokaöccse a ( Géza. Ez a feleségem Jolán, ez meg a kis- j lányom leuka . . . Gondoltuk most, hogy megint leheli, lejövünk és meglátogatunk benneteket... Csak cgydsét hétig maradunk... Borzasztó zavarban kérdezzük meg: — Igen, igen . . . De ki az a Károly bácsi? Erre szemrehányást kapunk, hogy erre sem emlékszünk. Károly bácsi közeli rokonunk, nagyanyánk unokaöccse, nem emlékszünk rá, mikor 1930-ban Pesten vo-ltunk, találkoztunk is vele. Mosit már emlékszünk persze. Szállodában laktunk és Károly bácsi — meglátogatott. Mo górva üreg ember volt és felajánlotta, hogy ©.visz uzsonnázni pénteken. De mivel csütörtökön hazautaztunk, nem fogadhattuk el meghívását, mire ő megköriyebbültén távozott. * És most itt vannak a vadidegen rokonok és csak két hétig maradnak. És jönnek, egyre jönnek, — de csak ezek, mert a kedvesek, az igaziak, nem jönnek csak ezeket írják: — Tudjuk milyen szegények vagytok, milyen nagy gond magatoknak is az ©«lem, a fa beszerzése . . . Mi nem akarunk most az első örömben tierbetekre. lenni, — megvárjuk a jobb időket, —• akkor majd lemegyünk hozzátok Isten segítségével. . . Mindezt szomorúan tudomásul vesszük, mialatt kívánságunk ellenére napról napra újra és újra fe-líeídezuek bennünket . . . (-»> „Célunk a magyar-olasz kulturkapcsolatok igaz baráti alapon történő kiméíyííése“ — mondja Olíone Degregorio, a kolozsvári Olasz Kuliunnlézet aj igazgatója KOLOZSVÁR, november 23. (Saját tud.) I A kolozsvári olasz konzulátus földszintjén 9 rendezkedett be már évekkel ezelőtt a ko- ţ 'ozsvári Olasz Kulturinitiézet és Olasz j-Köayvttár. Könyvtár és olvasószobából, tantermekből és irodából áll a Ku lurintézet helyisége: nem nagy, de nívós, eí/egáns, barátságos és annyira olasz jelegű, hogy az ember belépésekor valósággal Itáliában érzi magátv A falon a fasció jelvénye: a Duce, az olasz király képe^ az asztalokon olasz napilapok, folyóiratok, A titkárkisasszony, signorina Dragoné ,v mosolygó, o lasz közvetlenséggel fogad. Ö már évek óta dolgozik itít: bátyja, a konzulátus titkára hosszú idő óta állandó kolozsvári lakos, mindenki ismeri őket a városban. A ku'turinlézet, mint minden egyetemi városban, itt is. az olasz kultúrát terjesztette. Nyelvtanfolyamokat, kulturális és zenei előadásokat rendezett nagy sikerrel. Első ide kinevezett igazgatója a fiatal dr. Ci aides egyetemi magántanár volt, aki jelenleg a milánói Politikai Intézet professzora. Annakidején bátor és élesen kritikus- hangu könyvet irt Cia dea a romániai magyar kisebbség helyzetéről. Emiatt Iorga professzor megtámadta a fiatal olasz tanárt s ez volt az oka, hogy-:» román uralom alatt lévő Kolozsvárra nem térhetett vissza. Utódját, Carlo Faccio .professzorit) az olasz kormány Szegedre nevezte ki. A ku1*lurintézet harmadik kolozsvári direktora Ottón© Degregorio, a felszabadult Erdélyben már úgy jelenik meg, mint az olaSz-njagyar kulturcsere lelkes barátja és propagálója, 0 fogadja moist az Ellenzék munkatársát és ad felvilágosítást arról, hogy mik a magyar Kolozsváron mosd megnyitó oLsz kulturális intézet cé.kitüzései. Degregorio professzor kü önben Szegedről! jött Kolozsvárra, ahol az egyediem lektora volt. Most, hogy a Ferencz József Tudományegyetem ő-i székhelyére visszatért — mint az egyetem lektorát, őd is iderendelték. Finom, hákszavu, rokonszenves ember a kuliurintézet uj direktora. Három évig volt Szegeden, ahová saját kívánságára helyezték, nagy barátja és Őszinte meghecsiiloje Magyarországnak és a ma- - gyár kultúrának. Érdekes, hogy három év alatt kitünően megtanult magyarul: lágy olaszos kiejtéssel, de hibátlanul beszéli nyelvünket. Azonban azt mondja mosolyog vas olaszul : Az Olasz Kultnrintézethen elvből csak olaszul beszélnek. így indul az interjú. Ott van velünk az intézet uj, fialta! tanára, a Babiini professzor helyére kinevezett prof. dr. Paoló Scrosoppi is, aki a fasiszta jog specialistája és a korporációs áil.ameszme tudományának kitűnő ismerője. Diáknak nézné az ember, olíyan fiatal, de 0® aszországban nem ritka a hozzá hasonló komoly pozicióban Levő, meglepően fiatal1 ember. A forró lendületű, ifjú, uj fasiszta Itáliában egyetemi tanárok, míuiszteri titkárok, államférfiak és vállalati igazgatók olyan fiatal férfiak, akik más országban évekig várhatnának még kinevezésükre. Ez a'dinamikus erejű ország közéletének élére fiatalokat állit. Talán az az oka Mussolini Olaszországa uj, óriási jelentőségének: a tapasztalt, idősebb generáció és tehetséges ifjúság összefogásából lett nagy- gyá és .fi isse az uj Itália, ahol nem az emberek kora számit, Iranern egyedül rátermettsége. Megtudjuk, hogy szegedi kinevezése elölt j Münsterben dolgozott Degregorio tanár. In- I nen került Magyarországra, ahol 'tevékeny részt vett-az olasz-magy/air kulturkápcsőlátók ápolásában. Borsi szegedi professzorra! olasz-magyar szótárt szerkesztett, Több cikke jelenít meg miagyar kérdésekről. A Budapesten megjelenő Corvina cimii magyarolasz kapcsolatokat ápoló lapban legutóbb két tanulmánya jelent meg. Az egyiket Dante Purgatoriuináról irta, a másikat érdekes magyar vonatkozású útjáról. Degregorio pro- j Fesszor ugyanazt a turistautat lette meg a ; Dolomitokban, mint annakidején Eötvös báró, aki hires természetbarát volt. Erről az utróij szó'ó impresszióit irta le a legutóbb a Corvina hasábjain. Egyébként neves műfordító iis Degregorio tanár. Többek között ő Gustav Frenzen egyik hires. müvének olasz átültető je. Ez a munkája L‘affeudáir.ento de'/Anna Hol- rnann cimiüél jelent meg Olaszországban. — Mikor mvilik meg a kulturintézett As mik a céljai? — kérdezzük. — A könyvtár megnyitása után, december elejére tervezzük az inté-zer nyelvtanfolyamainak megindulását — főéi a professzor. — Az esti tanfolyamok keretében a magyar közönség elsajátíthatja az olasz nyelvet. De ezenkívül kulturális előadásokat tervezünk olasz irodalmi, művészeti kérdésekről és pedig az eddigi kizárólag olasznyelvü előadóBUDAPESTEM AZ Isiván iáirály Szállodában (VI. Podmaniezky-ti. 8.) kaphat minden igényt kielégítő, mérsékelt áru szobát. Teljes kényelem, központi fötes, állandó meleg-hideg folyóvi». Hit, telefonos szobák. Tätern» sOíS-.Jta, HO4—24, in I hm iiiinmf iwm BUDAPEST, Vili. ÜLLŐI UT 60. Kérje mindenütt. sokon kívül magyar nyelven is, hogy a közönség szélesebb rétege is meghallgathassa azokat. Művészi és zenei előadások is programunkban vannak. — Munkánknak még csak kezdetén vagyunk — folytatja — szeretnénk, ha erre szükség mutatkozik intézetünket kibővíteni, esetleg egy nagyobb helyiségbe költözni innen. Addig is Kolozsvár uj életében tárt karokkal várunk mindenkit, akit érdekel Olaszország kulturális élete és reméljük, hogy az olasz-magyar kulturkapcsolatok igaz baráti alapon történő kimélyitését jelenti majd intézetünk működése... (M. L.) • I — ■ —— ■ --VARRÓ DEZSŐ VERSEIBŐL í. ECCE HOMO.^ Az ember nagy. Csak akkor por, amikor a kasza peng. Az ember nagy, Hatalmas ur, Ha béke van és csend. Az ember nagy, • De ágyút önt, Ha túlsók a harang, És ágyúból Harangot önt, Mert ti^tább a harang. Az ember arca Emberi harc után megy harcba, - De keskeny arcún Nem leH, Hogy más az Isten arca. És újra uj És emberi, Ha nem csordul vére, Magába hull, Há megvakul Mind a két szemére! II. ANYÁM. Te hid voltál: rajtad kérésziül jöttem; súlyom alatt egy évin remegtél. Erős apa tépte le szárnyam mondd, miért sirtái, mikor nevettem?. Alikor legelőször öledbe vettél miért sírtál és miért nevettél? III. ZSOLTÁR. Te ütsz, emeli jobbodban Jarred élerem és azzal ütsz -~ és jaj ha mindennap csak vétkezem, vétkemmel ütsz. Ahányszor s2Ívből ethajstlak. Te meghajiisz De kis percekre nem teszel föl, el nem ipszitsz, ■ Szürke kis él éti ónul am nem téped el. Arcomra hogyha könny pereg. Jé könnyezel'
