Ellenzék, 1940. november (61. évfolyam, 251-274. szám)
1940-11-24 / 269. szám
/ /; ; í. J: /v 7. fi K tam aizm Dr. Gel ei Józsel egyetemi tanár: „4 közösségtodaí és a cselekvés“ A szépmullu Havid I'. I'.gy!**-tnek a/ elmúlt uupokhuu naivon láUrgatolt telő vaso ülésé \o■ I. A g>ü.ós iik'.vv.í kiemelkedett a szokó* sós felolvasások szintjéből. Az előadó: Dr. Gel('i József egyetemi fanár adta meg ezt a jelentőséget. aki az Egylet fölkérésére szívesen vál a'ta az előadás tartását éis oly kérdést hozott felszínre, amely mindnyájunkat a legközelebbről érdeke . sőt mondhatnék: szivünk mélyébe vág. „A ko/össégtiuU-t és a cselekvés" voU eladásának tárgya é-S amint megtudtuk, ez egész most megjelenő munkájának: „Merre haladjunk'1 címűnek egy része. Az előadás egy nemzetért élni. halni tudó tudósnak a munkája. Abból a szomorú tapasztalatból indul ki, amit 1918 decemberében tapasztalt, midőn egy megvert, erkölcsi és anyagi erő né kid való hadsereg Érd évbe bejött, felszedte az eldobott fegyvert, felöltözött- az eldobott katonaruhákba és nekünk ki kellett innunk a keserűség poharát fenékig, mert hiányzóin be: ölünk a közösség-tudat, az a nagy tudatossá váló társadalmi érzés, amely a nemzet régi dicsőségéhez méltóan megvédi és megtartja a nemzet értékeit. A közösség tudatát a nemzeti gondolattal kapcsolja össze és itt a tudós tanár a kérdéseknek oly nagy csoportját öleli fel,, hogy ezt a magas értelmiségii hallgatóság is csak az Ő igazi művészi előadásában tudta végig kisérni. Előadásának művészete, magával ragadó volta ma tán még tökéletesebb, mint ezelőtt 17 esztendővel, midőn a kolozsvári magyarság szerencsés vö t őt hallani. E művészi s egyúttal magával ragadó előadásban mindazokról a kérdésekről hallottunk, amelyek itt szólja jöhetnek. A gazdaságosa!)!) munkáról, mely a közösségnek fenntartó eszköze. A földről és a munkáról, amelyek mindketten nemzeti cél s-zolgá'nak. A munka megbecsüléséről. fejlesztéséről és tudatosításáról, munkaeszközök kifejlesztéséről, a szakmunkáról, mint a munka tökéle- tesitőséről. Majd a testi és szellemi munka értékéről és egymásról va’-ó viszonyáról beszél. Megállapítja, hogy a testi, fizikai és szellemi munka egymástól nem választható el. A sok érdekes kérdés között nagyon meggyőzően tárgyalja az egyéni .szervezet és A társadalmi szervezet hasonlóságát, a munka sikerének örömét, a közös munkára való berendezkedés nagy fontosságát. Végezetül pedig egy munkára serkentő, akaraterőt növelő tiz parancsolatot tár élőnkbe a következőkben. 1. Hi gyj az Istenben, szeresd és imádjad őt, valósítsd meg a földön az ő országát s .abban cselekedő a neki tetsző jót! 2. Szeresd a hazát, védd és terjeszd határait, s ha kel, légy kész érettre feláldozni -életedet. 3. Szeresd és mindenek felett becsüld nemzetedet, és önzetlen szolgálattal növehl í erejét. 4. Szeresd és tiszteld családodat, gyermek- á dásSal növeld nemzetségedet és a bont s nevelj cselekvő magyarokat. 5. Szeresd embertársaidat -s ,a szeretet jegyében szeresd emberi közösségbe a teremtő munkájára. 6 .Tiszteld meg a közösségeit mindennapi szorgos munkájával. 7. Add meg mindennapi erejét munkásaidnak; .adj annyit nekik, hogy takarékoskodhassanak is belőle. 8. Élj függelemben, ébressz bizalmat, gyakorolj legyemet. járj el minden dologiján felelősséggel és hűséggel. 9. Törekedj tökéletességre s ebhez tiszteld a múltat és építsd a jövendőt 10. Légy erköle«ben nemes életű, jeTemes, fejleszd a közcrkö"csöt és vállalj felelősséget embertársaid erkölcséért. Ezzel be is fejezzük a tudósítást s egyidejűén fe-hívjuk a figyelmet a tudós tanár „Merre haladjunk“ cimii, az Átheneum kiadásában megjelenő müvére, amely a mi egető kérdéseinkre ad útmutatást. (kp-) I. X I. L VI Ol V A M, 1 (j <). S / A M. A katonai szolgálatot teljesítő munkások és tisztviselők ellátása Olaszországban (Olasz Birod. Hírei.) A katonai szolgálatra behívott munkások és tisztviselők ellátását szabályozó törvényes intézkedések' Olaszországban abból az elvből indulnak ki. bogy a nemzetet egyformán kell szolgálni békében és háborúban, munkazubbonyban, vagy katonai egyenruhában. A nemzeti szolidaritásból következik, hogy a különböző vállalatok még magukhoz tartozónak tekintik azt a munkást, aki polgári munka helyett a katonaságnál szolgálja a hazát. Ezért a katonai szolgálatra behívott tisztviselőnek és munkásnak mindenekelőtt joga van megtartani állását katonai szolgálatának egész ideje alatt még akkor is, ha a vállalatnál egyelőre próbaidőre alkalmazták. A katonai szolgálatban eltöltött idő teljes egészében beszámítandó a vállalat kötelékében eltöltött szo'gálati időbe. A behívás pillanatában a munkaadó köteles munkásának bizonyos munkaidő bérét kifizetni, s ez a kifizetendő munkaidő a beosztásnak és a válla lat kötelékében eltöltött szolgálati időnek megfelelően húsztól harminc napig terjed. Hasonlóképpen gondoskodás történik a tisztviselőkről is. Mindegyik azzal a nyugodt tudatta! te! jesitbeti katonai kötelességét, hogv családja nem szenved szükséget. A tisztviselők a behívást követő két hónap alatt segélyképpen megkapják addig élvezett fizetésüket, amihez hozzájárul még a katonai zsold. A következő időszakban, amennyiben a katonai zsoldjuk alacsonyabb lenne, a polgári életben élvezett fizetésüknél, annyi segélyt kapnak. amennyi a zsoldot a fizetés színvonalára egészíti ki. Ezenkívül a vállalatok minden ÉLELMEZÉS Elbeszélés. Irta: NAGY KÁLMÁN. r. üísuleiB könyv újdonságod megtalál s^entgeriesi Jakab Jenő Könyvesboltiéban 'Kolozsvás*, ^iáíyáslcír. tér 1 — Hallja kend János, — szólalt meg Rozi néni. fejes közben — én ina beviszem a búbos tyúkomat a városba. Férje, idősb Varga Mihály János, a Misié, az itálló sarkában szöszmötölt, ahol kis elkerített helyen, három szép szopós borjú ugrándozott. Szörnyen dohogott magában, mert a Gyöngyös borjú az éjjel is kirúgta a kis karám ajtaját és mind kiszopta az anyja tejét. — A búbost? •—- kérdezte mogorván feleségétől. — Aztán miért azt, te? — szűrte a szót nehezen gördülő beszéd fonalat Rozi asszony —• a búbosat gondolám. — Aztán miért azt, te? — sziitre a szót János bá' a fogai és három zsindelyszeg között, melyeket szájában tartott. — Elát azt gondolhatja kend. hogy nem sétálni vinném, hanem, ha már beviszem, el is adnám. — A búbos tyúkodat? . . . — Azt hát, mit csodálkozik olyan nagyon? — Én csodálkozom? Csodálkozik a fene. Éppen azon csodálkozom, hogy már eddig el nem adtad. —Na, látja kend! Hát eddig azért nem adtam el, mert ez volt mindig a legkedvesebb tyúkom. Ez bezzeg sohasem kötőit, mindig csak tojt az istenadta. Valami urifajta tyuk lehetett a kis bolondos, még a tiszteletes asz- szonytól kaptam a tojást, mikor a kiesi Pistát keresztelték. — A Pistát? — Azt bizony, a legkisebbet, a kicsi Pistát, a haszontalant. A kend kedves Pistáját . . . , mert mindig azt kényeszteti* kend,. mintha a többi hat poronty nem is kendtől származnék. — Bolond vagy Rózái, — mondta kurtán János bá‘. — Én-e, hát mért volnék én bolond?-—- Azért, mert a Pista gyerek idestova iskolába fog járni. — Na és, miért vagyok én azért bolond? Amiért a kend kutyája vagyok, azért nem muszáj bolondnak lennem, — kezdte elmér- gesiteni a helyzetei Rozi néni. Azért vagy bolond Rozi lelkem, mert ha a Pista gyerek már az ábéeés könyvel fog- balja a markába, az azt jelenti, hogy elinni! hat esztendős. Már pedig, ha a Pisla •hatesztendős múlt, akkor a búbos tyúkodnak is annyinak kell lennie. •—- Annyi is az pontosan. Azért nem adtam el eddig és azért nem végeztem vele., mert gondoltam. elhagyom, hadd múljék ki szegény rendes halállal. De bizonv most más időket élünk. Az a kis krajcár mindig elkel a háznál. Most is ki kell fizetni a kend fejelés csizmáját, amelyet ma küldött haza a csizmadia koma. Éppen három pengő apró kellene hozzá, hogy a szálasabb ját ne bántsuk. liát gondoltam: a búbos éppen arra való. Magam úgy sem vágnám már le. Olyan vén az már, akár az országútja és olyan kemény lehet a busa. műit a százesztendős varjúnak. Ilyenformán hamar megértették egymást, mert János gazda is felette szerette szorongatni a piculát. Egy kurta órácska elteltével, Rozi néni már vigan talpalta a megyei ut porát. Minden lépésére kis porfelhők szálltak utána, szép világos szürkére színezve nyalka, ráncosszáru csizmáit. Körülményes dolog egy nagyváros kereskedelme. Sokféle csinja-binja. sok válfaja, fő és alosztálya van a lakósok minden rangu-reudü szükségletei kielégítésének. De mindenek között legkiterjedtebb,, legforgalmasabb üzletmenete az élelmezési és élvezeti cikkek kereskedelmének van. Mig az emberiség szükségleteinek másik fontos válfaja, a ruházkodás iparának és kereskedelmének szálai legtöbbször csak egv-két ország, vagv egv-két katonai szolgálatra behívott alkalmazottjuk után továbbra is fizetik a társadalombiztosítást, amely a behivottakra változatlanul érvényben marad. Hasonlóképpen a családi pótlék utalványokat is arányosítják a behivottak családjának létszámához a katonai szolgálat egéj/. idejére A gazdasági vállalatoknak ezt a magánjellegű segítségéi az állam és a fasiszta párt egészítik ki megfelelő módon. Mindenekelőtt azokra a katonai szolgálatra behivottakra nézve, akik mindennapi munkáinkból éltek, mindennemű adó és illeték behajtását felfüggesztik. Amennyiben a katonák otthonmaradt családtagjai szükséget szenvednének. ugv megfelelő hivatalok pénzbeli segélyt nyújtanak, annyit, liogv a család életszínvonala ne szálljon alá. A fasiszta párt különösen szakmai szervezetei és a Dopoia- voro révén a katonáknak és családtagjaiknak megad minden lehető erkölcsi és anyagi támogatást. Szórakoztató előadásokat rendez, természetbeni adományokat oszt szét, stb. Figyelmet érdemel ezenkívül az az. önkéntes szolidai ilás. amelvet minden társadalmi réteg érez Olaszországban a katonák családjai iránt. A parasztok ingven dolgoznak a behivottak földjén, vannak háziurak, akik lemondanak bérjövedelmükről, a behivottak családjai javára, vannak családok, amelyek has/ nos és értékes természetbeni adományokat küldenek a katonáknak. (Olaszországban speciális szeretetcsomagok vannak kere-ki del- nii forgalomban, ezeket rendszerint névtelenül küldik egyes katonáknak, vagy egész csapatoknak.) I öldrés/.n- terjednél ki. addig j/ é|elínc/i.,i forgalom behálózza az égé */. földiéi,ét M égi» egy.egy nagyváros kereskedelmi ebiének egyik legfontosabb része, az amelyet i környékbeli falvak lakói bonyolituoak le ,i> ő mindennapi, házi termékeikkel. A várorkózelhen élő ember, ha az el-ö j látu. az első zöldhagyma kidugja írjét a föld bői, lia az első pelyhes csirke kibújt a tójából, ha az első báránybégetés elhangzott ui akiok körül: már megy, rohan, viszi a pénz a város, az éhező nagy gyomor felé. Kétségtelen, hogy a sok jó falat, zsirot libacomb és harmatos fejrasaláta után törli meg száját a városi polgár, de az is bizonyos hogy »ok vizes tejecske, taplós retek, beteţ csirke, kerge birka csúszik el a többi között. Valami ilyesfélébe spekulálhatott moM Rozi nőne is, mikor szende arccal, szájában mások iránti rágalmakkal, ártatlanul cipel gette kiérdemült, vén tyúkját a piacra. Szomszédasszonyával való vig trécselét közt, mialatt jegyzőt, papot, tanitót tisztára mostak, szapulfak. vasaltak és mángoroltak már-már érintették az első házakat és mái a vámoláson is túlestek, mikor felsivit Laczkó Biri a szomszédasszony: — Rozi néni, nézze már, megdöglött a tyúkja. Bizony a búbos már kutyául volt, de azéfl még pislákolt benne az élet, még pihegett kissé. Gyorsan a legelső kúthoz vitték és alapos zuhanyozás alá vették, úgy, hogy mát vigan pislogott a bóbitája alatt. Megsiettette most már Rozi néni a lépteit, mégis, inig a lizliteres tejét elhelyezte vevőinél. még háromszor kellett felmosni a búlio-t haldoklásából. \ égre megérkezett a tyukpiacig. de megelőzőleg még jól megmosta, mártogatta a búbos fejét a Szamosban s szájába is töltött néhány csepp vizet. Taraját, szakállát ezy kicsit megdörcsölte, megrázogatla s a búbos, a háládatos madár, már ugv nyújtogatta a ( Zománcozott o r v o s i és ügyvédi táblákat I készít legszebb kivitelben. - Ügynököket felveszek. 8 hzur.lusz Jenő zománcozó és íémáruüzeme, Loîonc ■ nyakát. . mintha legjobb dolga lenne, sőt a piac közepén már kariesálni is kezdett . . . Szép madár veit. mutató?, kövérkés, sárga- bőrű, hát hamar odaesalt egy szotvros zsidó nagyságát. — Hogy a tyúkja néni lelkem? — kezdte az asszonyság elégedetten forgatni, tapogatni a búbost. — Hát naccsága instáloni. ez csak négy pengő. -- vágta rá Rozi néni hamarosan. — Mit ez a sovány kis tyuk? — alkudozott a vevő és nagyot fújt a szárnyas tollazatába. Azonban a búbost bőre olyan szép volt, mint a teavaj és olyan kövérkés puha. mint a töltött ruca, ebbe tellát nem lehetett beleakadni. Máshol próbálta most a nagysága az ostromot. — Mondja néni, kezdte a támadást, — aztán nagyon öreg már ez a jószág? — Hát bizony, — mókázott Rozi néni, — már nem éppen jércike a lelkem, de azért olyan leves fő ebből, olyan zsíros, zamatoă s olyan porhanyó lesz ennek a husa, hogy tudom megnyalhatják utána a szájukat. — De vájjon megfő e hamar, elkészithet- ném-e még ma ebedre? — El azt, ha odateszi, megfő az biztosan. De még mennyire, hogy megfő. Ha még odateheti. egész biztosan megfő. Az árban hamarosan megegyeztek, mert Rozi néni sem látta tanácsosnak sokáig alkudozni, ugyanis a búbos kezdett már nagyon gyanús-csendesben viselkedni. — Nu ni. milyen jámbor egy madár, — jegyezte meg az asszonyság, mialatt kosarába helyezte. — Az bizony, jámbor a lelkem. Már kicsi kora óta a konyhában neveltem. Hozzá szokott ez az emberekhez nagyon. Nem is adtam volna el, mert kár levágni, de éppen most szoritnak az adó miatt, hát kell az a kis, pénz, — szaporította a szót Rozi néni. — Na de adjon Isten jóétvágyat hozzá. Befejezte a tárgyalást, zsebrevágta a kettő ötvenet, a búbos vérdiját, kandérait hátára vette s nagy örömmel igyekezett eltűnni a. láthatárról. Mikor már kissé biztonságban érezte magát, megállott egy szusszanásra s- jóindulatúan sóhajtott magában: — Bárcsak idejében hazaérkezhetnék sze-j gény naccsága, hogy kárt ne valljon a búbosommal .... elegánsan berendezett éttermében a havi abona 3 fogásós ebéd ás 2 fogásos-vacsora éliap s23ri.1t 50 P. Menü három fogás éllap szerint 1.50 P. Villás reggeli. Zona-pörköl't. Kitűnő erdélyi konyha. Fajborok. Szolid árak. László Jenő és zenekapa muzsikál* Kossuth I.aiof-uica 5- sr.
