Ellenzék, 1940. november (61. évfolyam, 251-274. szám)

1940-11-20 / 265. szám

LXI. fi V F O Í. Y A M, 2 6 S. S 7 A M, Kalotaszeg meghódította Budapestet BUDAPEST, nov. 19. (Az Ellenzők tud.) A Magyar Művelődés Házában az érdé yi írók emlékezetes ünnepi estje után ismét er­délyi szereplők hódították meg Budapest kö­zönségéi. Ezúttal a kalotaszegi falvak művé­szi hajlamú népe jelent meg a hatalmas szín­ház deszkáin és táncaival, festői népi öltözé­kével gyönyörködtette a színházlátogatókat. A kalotaszegi ballada-együttes mutatkozott be ugyanis a Magyar Művelődés Házában és a Csáki bitó lánya dramatizált népballadával szerzett felejthetetlen estét a budapestieknek. A Csáky biró lányának szivet szomoritó tör­ténetét Szentimrei Jenő dolgozta fel szín­darabbá azzal a céllal, bogy a darab kereté­ben bemutassa a kalotaszegi nép festői vise­letét, táncát és zenéjét. A darab levegője azonban annyira tele van drámai erővel, hagy jóval többet jelent az említett művésze­tek kereténél. A történet azonban bo alkal­mat nyújt a kalotaszegiek művészetének be­mutatására is. A darab kezdetén, amikor az istentiszteletre váró körösfői leányok közé toppan az ördög egy vándorfestő képében, már megjelennek a szinen a pompás kalota­szegi népviseletek, hogy a harmadik felvonás lakodalmas jelenetében tele legyen a színpad a legpompásabb látnivalókkal. A darab mon­danivalói és pergő cselekménye is már magá­val ragadta a közönséget, dé azt az utolér­hetetlen bájt, ahogyan a kalotaszegi műked­velők játszottak, nem lehet elfelejteni. Tele van a színpad pompás színekkel'. A kalota­szegi műkedvelők egymással vetélkedve visz­nek életet a szilire. Egymásután lépnek ki a sorból és járják el az ősi táncokat. Annyi érzékkel, annyi méltósággal táncolnak a ka­lotaszegiek. hogy bármelyik színészinek becsü­letére válnék. Az apró legénykék és leánykák is utánozzák a felnőtt szereplőket és a szín­házban nem akar szűnni a tetszésnyilvánítás. Kolozsvár és Kalotaszeg; öt faluja jött el Bu­dapestre megmutatni, hogyan öltözködünk, hogyan táncolunk és hogyan tartottuk meg hagyományainkat minden elnyomatás ellenére, k. Méta. Mágyarvista, Tűre, Bogártelke és Sztána magyarjai meghódították a budapes­tieket. Kos Károly és Kos András remek díszletei között erdélyi tündérkertet vará­zsoltak elénk a kalotaszegiek. Szivükből tán­coltak és szívesen ujráztak. szinte elfelejtet­lek, hogy nem a maguk mulatságára ropják az otthoni táncokat, hanem színpadról szóra­koztatják a közönséget. Külön említésre mél­tó a biró Kati leánva megszemélyesítőjének, Kós Dódénak a játéka. Eletet és hűséget vitt szerepébe. Budapesten nemcsak az előadás, hanem a kalotaszegiek utcai megjelenése is emlékeze­tes marad. Amerre színes és ékes ruhájukban feltűntek a kalotaszegiek, ott mindjárt cso­portosulás támadt. Az emberek körülállták őket. szinte a szemükkel is simogatták. Az egyik, gyermekekből álló kalotaszegi csoport a Stúdió előtt várakozott és gyülekezett. Pillanatok alatt sűrű sorokban állták körül őket a budapestiek. Sokau rájuk ismertek ru­hájukról, sokat pedig a puszta kíváncsiság vonzott. Az egyik kíváncsiskodó odafordult egy nagyobbacska kalotaszegi leánykához és megkérdezte: Mondd kisleány, hovavalősiak vagytok? — Kalotaszegiek vagyunk, hát nem látja az ur? — hangzott az öntudatos válasz. Es valóban látni lehetett, hogy kalotasze­giek,, mert amerre megfordultuk, még a kor­mos nagyvárosi utcákba is fényt, derűt és igazi nemes büszkeséget hoztak. Tóth Bálint. L F ,Y Z ÉK wstmm \ fiz a] színházi közönség (B.) Ovasóink köréből a legutóbbi napok­ban több figyelmeztető levelet kapott az El­lenzék. Ezek a leve.ek a kolozsvári színház nézőteréről szóluak és arra mutatnak rá, hogy a zsidóság egy idő óta „bojkottálja“ a színhá­zat és hogy ez a bojkott összeesik a felszaba­dulás időpontjával. Éppen ezért vannak a le­vélírók között olyanok is, akik ebben tünte­tést látnak és a legsúlyosabb kritikával ihe­tik a zsidóságot. A sajtónak a legkevésbé sem lehet fela­data, hogy elhallgassa a közélet legjellegze­tesebb eseményeit. így hát természetesen be­széljünk nyíltan errőí a kérdésről is. Van-e liát bojkott, igaz-e annak tudatossága és mi is a véleményünk róla? Nem vitathatja el senki: a zsidók hóna­pok óta nem járnak a kolozsvári színházba. Ez a távolmalradás ha valamivel régebbi ke­letű is, mint a felszabadulás, az igazság az, hogy a román uralom utolsó, lestzavarosabb heteiben senki sem járt színházba, a felsza­baduló« óta azonban a közönség visszatért a nézőtérre —- a zsidók kivételével. Ne firtassuk ezt a távolmaradást. — bár­mily demonstrációs jellegű is — olyan érte­lemben, hogy van-e ebben tüntetés a magyar világ színházi éleiével szemben, mert hiszen a kolozsvári színház magyar volt a román uralom ideje alatt is mindig és akkor nagy­számban lehetett zsidót látni a nézőtéren. Ne is képzeljük úgy ?. kérdést, hogy a zsidók a rahhinátus, vagy más cionista szervezet megszervezett agitációjára maradtak el1 a színháztól. Jobb ebbői az ügyből teljesen ki­kapcsolni a szenvedélyt még ha tudatos boj­kottról lenne is szó, helyesebb volna mielőbb napirendre térni felette, mert szegénységi bi­zonyítványt állítanánk ki magunkról, ba fe'k panaszolnók. hogy a zsidóság „támogatása“ nélkül megáll a kulturális életünk. Inkább higyjük el azt, hogy a második zsidótörvény után életrekelő Magyarország légkörébe tel­jes tájékozatlansággal jutott vissza Északer- dély visszacsatolt területeinek zsidósága és a harmadik zssidótiirvény bizonytalan jogrevizió- ia előtt meglévő pénzhez, vagy még meglévő kercetéhez egyáltalán nem nyúl hozzá a leg* szükségesebbektől eltekintve, meri nem tudja, hogy az elkövetkező törvényes rendelkezéseit mennyire csökkentik, Vagv szüntetik meg eddigi jövedelmi lehetőségeit. Inkább i yerí aggodalom- és óvatossagje lege van tehat a zsidók általános visszavonulásának. Erről természetesen külön kérdés vitat­kozni: ki milyen mértékben tart ja fontosnak, hogy a zsidók jövedelmi forrásai elzárulja­nak, vagy továbbra is © y bőségben biztosit, sák a peecentélet hasznait, mint azt Magyar- országon évtizedek óta biztosíthatták. \ an, akinek fáj a leje ezért érettük s van. aki. itek nem. Az iigv semmikép sem tartozik nureánk. Ez a magyar törvényhozás és kor­mányzat gondja ezután is. Bennünket az iigy kulturális része érdekel­het inkább, éppen a kolozsvári színház sor­sával kapcsolatosan. És ezért kívánunk most olvasóink hozzánkintézett levelével foglal­kozni. Budapesten a liberális sajtó az. első zsidó­törvény tárgyalásakor hasábos cikkekben in­tette a magyar közvéleményt a veszedelemtől: mi fesz, ha a zsidóság gazdasági érvénycsii’é- sét elnyomják és ennek következtében meg­áll az irodalmi, művészeti, szóval az egész kulturális élet. A budapesti liberális sajtó aggodalmát tel­jesen megcáfolta az élei. Á zsidóság távol­maradt ugyan, sőt valóban szervezetten ma­radt távol akkor Budapesten a nézőterekről, éttermekből és kávéházakból is, a széksorok azonban annyira nem maradtak üresen, hogy a Nemzeti Színház, Vígszínház, Belvárosi Színház soha olyan előadásszériákat nem csi­nált, mint akkor — még Kamaraszínházaik­ban is csak elővétellel lehetett széket váltani. Es tüntető zsufotsággaí töhötte meg a ke­resztény közönség például a főként német filmeket játszó Uránia és Tfa-mozgók hatal­mas nézőterét, amint észrevette, hogy oda zsi­dó egyáltalán nem teszi be a l'ábát. Ezalatt azonban igen jellemző hatása mu­tatkozott irodalomban és művészetben egy­aránt ennek a közönségeserének. Szemláto­mást napvól-napra jobban kiderült, hogy a színpadról egyre inkább kiszorult az operett, megbukott a triviális hangú kabarék olcsó népszerűsége, a röhögést a mosoly, a viccet a humor, a civilizációt a kultúra, a családi élet kigúnyolását a maga-Svonalu erkölcsi és társadalmi problémák irodalma, a falusi zsidó korcsmárosl viccein át is zseniálisnak rajzo­ló népszínmű irodalmat a valóban népies problémák, a magzatelhajtás dicsőítését a Kodolányi egykeellenes „Földindulása“, az ostobán meggunyoít katonai é'etet az irre­dentizmus és bajtársi szellem tiszti:'tabb iro­dalmi igyekezetei váltották fed. A kolozsvári színház igazgatósága máris láthatja a íeh liá/at, valahányszor a színpad mondanivalójának ezt a megváltozott légkö­rét megteremti. Minden kabaréizii jelenet után már a kolozsvári nézőtéren is egvre vé­konyabb a taps. Hogy egyre erősebben zúg­jon fel a komoly mondanivalók finomult mű­vészi produkcióira. Ez a taps most már egyre erősödni fog. Es ez lesz itt is hamarosan az uj Magyarország kultúrájának kasszasikere — szemben a régi civilizációval. » BERKEL GYORSMÉRLEG « és SONKAVÁGÓGÉP világmárka Vezérképviselet KUTAST és Budapest IX. Szveíenay u. 2t, Tel. 130 Bimnm-628. 137—327 SZABÁLYOZTÁK A FEHÉREMÜTISZT1- TÁS.Í ARAKAT. Kolozsvár város katonai pa­rancsnoksága hirdetményt bocsájtott ki, amely a legmagasabb fehérnemiitisztitási vál- { ialási árakat a következőképpen szabályozta: Ing (kemény) 1 p., ing (puha) 50 fillér, gal­lér 12 fill., kézelő (párja) 24 fill., alsónad­rág 30 fill,, zsebkendő 8 fül., harisnya (rö-i vid) párja 14 fill., harisnya (hosszú) párja 22 fillér. Női fehérnemű: Nappali ing 30 fillér, hálóing 50 fill., női nadrág 30 fill., ingnadrág 60 fill., harisnya párja 22 fill., zsébkendő 8 fillér. Sima fehérnemű: Abrosz, 6 személyes 56 fill., asztalkendő 14 fill., kávéskendő 10 fill., törülköző 16 fül., dörzstörülköző 24 fill., párnahuzat (nagy) 30 fül., párnahuzat (kicsi) 22 fillér, lepedő 56 fül., paplanhuzat 76 fill., dunyhahuzat 76 fül., konyhatörlő 14 fillér. Mosással és gőzliengereíéssel kilós ruha kilón­ként 60 fillér. Felhívom az érdekeltek figyel­mét a megállapított árak legszigorúbb betar íására, mert mindazokat, akik az árszínvonal fenntartásával kapcsotalos rendelkezéseket megszegik, a vonatkozó törvényes rendelke­zések szerint fogják büntetni. Beck Albert sk. ezredes, városi katonai parancsnok. k*. összes isLoláLfioz TANKÖNYV LEPAGE-náL Legyőzte a bénaságot az emberi akaraterő Hangversenyt ad Kolozsváron a kéíují» fiegcdiímüvésí KOLOZSVÁR, november 19. (Saját tud.) Erdélyi kőrútján Kolozsvárra érke­zett és néhány napig esténként a New- York-kávéház nagytermében hangverse­nyezik putnoki Putnoki István huszon­két éves hegedűművész. A kávéház ven­dégei számára játéka nem jelent költség- többletet, pedig méltán elmondhatjuk, róla: nem mindennapi élmény. Részle­tezni kell ennek a valóban művész fiatal­embernek múltját, tragikus küzdelmét a vak sors mostohasága ellen, ezt az eleve kilátástalannak ítélt harcot, mely végül mégis az akaraterő nagyszerű győzelmé­vel végződött. Putnoky István, mint kis gyermek 1920-ban menekült Nagyenyedrol. Édes­apja magyar királyi gazdasági felügyelő volt. Születésekül• szerencsétlen véletlen folytán a szülésznő kificamította a esc- csemő jobb vállát s vagy nem vette észre a végzetes balesetet, vagy önmagát féltve elhallgatta íelkismerete szavát — lény az, hogy a kisfia váll írnak kificamodott- sága csak a gyermek fejlődésekor, hat esztendős korában vált a szülök előtt is feltűnővé, mikor a 'jobbkarja satnyulni kezdett. A kétségbeesett szülők a gyermekkel Putnoki Putnoky István a Zeneakadé­mián is próbálkozott, de eredmény nél­kül. Nyolc hónapon át kísérleteztek velA, naponta hat órán át. gyakorolt, a külö­nös helyzet: azonban, melyet jobbkar- jánalc bénasága Ieremtelt, alkalmatlan­ná tett minden módszert. Elbocsátották a már Hallott ítélettel: kép­telenség, amit akar. És ekkor hozzáfogott egyedül, maga megvalósí­tani azt, amit neves zenepedagógusok segítségével nem tudott megcsinálni. Az akarat nagyszerű munkája volt ez. Mesteri teljesítmény. Putnoky István ma már művész, való­ban az. P.éna kezének két épenmaradt ujja fürgén táncol a hegedű fordított rendben felra­kott húrjain, kápráztató ügyességgel csal­ja ki a zokogó, nevető hangszerből élete vágyát és vigasztalását: a zenét. Gyö­nyörködtet és közben maga is. gyönyör­ködik, mert az életben most örök viga­sza van: a zene. (éh. j.) BRAVÚROS GYORSASÁGGAL FOGTA EL A RENDŐRSÉG A VAKMERŐ ÉKSZERTOLVAJT KOLOZSVÁR, no vember 19. (Saját tu- dósitónklól.) A rendőrség bűnügyi osztá­lya tegnap újabb kitűnő fogást eszközölt. Pár nappal ezelőtt történt, hogy dr. Köl­eséi' Zachaviané Grnia-utca 50. szám alatt lakó uriasszonytól ismeretlen egyén ello­pott egy három hriUiánshövel ékesített, több, mint ezer pengő értékű antik arany karkötőt. 4 károsult uriasszony az. eset- í öl jelentést tett a rendőrség bűnügyi osz­tályán, amely azonnal megtartotta a hely­színi vizsgálatot s. annak eredményeként mindjárt az első huszonnégy óra‘ leforgá­sa alatt le is tartóztatta a tettest Ba- barczki Ferenc 25 éves portás személyé­ben. A házkutatás során meg is talállak a nagyérlékii ékszert s a tettes kihallgatás i során beismerő vallomást is tett. K hall­gatása után letartóztatták és megindítót tűk ellene a bűnvádi eljárást. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől s < ;* %rá!«gztékosabb kivitelig. legolcsóbb ja az Ellenzék könyvosztályában. Kötetne vár, Mátyás király tér 9. nyomban Pestre siettek, hogy szakava­tott kezek gondjaira bízzák a baj orvos­lását. A szerencsétlenség azonban, mint rendszerint, ezúttal sem járt egyedül. A gyermek a vonatból kiesett s ez az újabb szerencsétlenség betetőzte a szü­letéskor volt balesetet: a kisfiú jobb- válla összetört. Műtét már nem tudott segíteni: a jobbkéz csaknem teljesen megbénult, a szétroncsolódott karban csak e kéz két ujjúnak mozgatását intéző ideg maradt meg épnek. És ez a nyomorék kéz, az akarat nagyszerű lendülete és kitartása révén csodálatosan érzékeny, szinte hihe­tetlen teljesítésre képes eszközzé vál­tozott. A serdülő gyermek, mint az a sors ál­tal sújtottak közt gyakori, olthalatlan szomjúságot érzett magában a zene iránt. Muzsikálni akart. Kívánsága különösnek tűnt. Voltak, akik nevettek rajta és vol­tak, akik jóakaratukig megpróbálták ter­véről lebeszélni. Eredmény nélkül. A gyermek vágyódását a zene iránt, mely­ben talán vigasztalást is vélt találni mos­toha sorsában, nem tudta eloltani sem a jóakarata szó, sem a fölényes leinlé«, mely képtelenségnek ítélte törekvését. Erdélyi Leszámítoló és Pénzelté BankR. T* Rölozsiár ű Hlogfar Leszámítoló és Pénzváltó Bank Budapest leángintézefe. Betéteket előnyösen kamatoztat. ftrnüggleiekei finanszíroz. Kölcsönöket folyósít. mindennemű deviza-ügyekben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents