Ellenzék, 1940. október (61. évfolyam, 225-250. szám)

1940-10-05 / 229. szám

1940 október 5. ELLENZÉK 'sarmBMUKsea!k!MB®n r Áldozzunk a vértanú halált halt Gátiszter Gyula emlékének Adjuk meg a méltó végtisztességet a tragikus sorsú poétának. — Hivatalos jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy Gáliszter Gyuia gyilkos­ság áldozata lett.“ Hiteles adatok ,.Gyuri bácsi“ tragédiájáról KOLOZSVÁR, október 5. Emlékezzünk. ■ Egy hónapja mult el annak, hogy utolsó út­jára kisértük Gáliszter Gyulát, az „Ellenzék“ testvérlapjának, az „Estilap"-nak uépszerü Gyuri bácsiját. Gáliszter Gyulát nemcsak szü- kebb körű családja, a szivéhez nőtt szerkesz­tőségi kollégák szerették és becsülték. Ezt az életkedvvel teli ősbohémet ismerték az egész városban. Verses rovata egyformán el­űzte a gondokat gazdagok és szegények ott­honából. Sohasem panaszkodott az élet meg­próbáltatásai ellen, amelyekből pedig bőven kijutott neki. Mint hadnagy harcolt a világ­háborúban, amig hadifogságba kerüli. Re­génybe illő viszontagságok után került vissza Kolozsvárra. Itthon először a bankszakmában helyezkedett el. Bohém természetével azon­ban nem tudta összeegyeztetni a számokkal való foglalkozás egyhangúságát. Poétalélek volt, aki rajongott az élet szépségeiért. Igv történt, hogy a hivatalnoki pályát otthagy­va, rovatvezetője lett az „Estilap“ népszerű „Gyuri bácsi1' rovatának. Nem is hivták más­ként a városban. Mindenkinek kedvenc „Gyuri bácsL-ja volt. Sziporkázó ötletei fel­villanyozták a társaságokat. Mindenhez ér­tett. Ismerte a kirománcia titkait. Valahol Oroszországban tanulta meg, hogy a tenyér­vonalak ezerféle összevisszaságából ki lehet olvasni az életsorsokat. Sokszor megdöbben­tően eltalálta az igazságot. Gyakran mon­dotta el, hogy ezt a tudományát hogyan ta­nulta. A távoli Kaukázusban egy öreg tatár magyarázta el neki esténként a tenyérjóslás rejtelmeit. Arra azonban figyelmeztette ta­nítómestere, hogy a saját életvonalaiból soha se próbáljon olvasni. Gáliszter Gyula mindig elkomolyodott, ha megkérdeztük, hogy szá­mára mi van megírva a sors könyvében. — Megígértem, hogy a saját sorsomat nem fogom kutatni. Bizonyosan volt oka rá az öreg tatár tanítóméstérnék, amikor erre fi­gyelmeztetett — mondotta ilyenkor elkomo- rodva. Vájjon meg volt-e írva a tenyérvonalak rejtélyei között, hogy Gáliszter Gyula erő­szakos halállal, az erdélyi magyar hajnal­hasadáskor fog örökre eltávozni az élők so­rából? A MAGYARSÁG KOLOZSVÁRI VÉRTANÚJA A bécsi döntés után Gáliszter Gyula ma­gyar szivének minden lelkesedésével készült a honvédség bevonulásának ünnepére. Gyö­nyörű verset irt erre az alkalomra. Barátai körében felolvasta a lelkesedéstől és haza- szeretettől izzó költeményt. Sajnos, ez a vers sohasem láthatott napvilágot. Eltűnt Gálisz­ter Gyula irataival együtt, mint ahogy a szer­ző is örök álmát aludta már a házsongárdi temető ősi földjében, amikor a kolozsvári házak ormán huszonkét év után először len­gette a szél a piros-fehér-zöld szinek szent zászlóit. Annakidején csak végtelen fájdal­munknak adhattunk kifejezést Gáliszter Gyula haláláról közölt beszámolónkban. A honvédség bevonulását megelőző napok izgalmában a román hatóságok attól féltek, hogy a páratlanul népszerű Gyuri bácsi“ elmúlása fölött érzett magyar keserűség és fájdalom súlyos zavargásokra adhat alkal­mat. Olyan híreket is hoztak forgalomba, hogy Gáliszter Gyula román diákokat ölt meg és amikor emiatt üldözőbe vették, kétségbeesé­sében öngyilkosságot követett el. Aki Gá- liszter Gyulát ismerte, már eleve tudhatta, hogy ezekből a hírekből egyetlen szó sem lehet igaz. Gáliszter Gyula senkit sem gyű­lölt. Egyike volt azoknak, akik fennen hirdet­ték, hogy az erdélyi föld csak akkor lehet igazán boldog, ha az itt élő etnikai nem­zetiségek megértik egymást. Számos román barátja volt, akiknek nemzeti érzését mindig tiszteletben tartotta, de ugyan­akkor hangoztatta törhetetlen magyarságát. 1 Fegyvert sohasem hordott magánál. Tele volt emberszeretettel és életvidámsággal. A leg­nagyobb rosszindulattal is képtelenség azzal vádolni, hogy képes lehetett embert ölni. De éppen ilyen merő lehetetlenséget jeleütett is­merősei előtt az a feltevés is, hogy önkezé­vel dobta volna el az életet álmainak valóra- válásakor. A nagyközönség még most sem ismeri pontosan, hogy a haláleset hogy tör­tént. Csak arról értesült kétségbeesett fáj­dalommal, hogy Gáliszter Gyulát golyó ölte meg és ismerőseinek nagy része nem vehe­tett részt a végtisztességen sem, mert a ha­tóságok határozott intézkedésére a lapok a temetés időpontját nem közölhették. így is több mint ezer ember vett részt a temetésen. Most azonban elérkezett az ideje annak, hogy megadjuk a méltó megemlékezést a kolozsvári magyar súg vértanújának. Elevenítsük fel történeti sorrendben az ese­ményeket. Az emlékezés újra könnyeset csal a szemeinkbe. Szivünkből utat tör a fájda­lom. Zarándokoljunk el a friss sirhaníhoz és a most már ismét magyarrá lett Kolozsvá­ron alázatos imával kérjük az Egek Urát, hogy a kihűlt szivü poétának adjon csendes nyugodalmat. Hogyan töeiént Gáliszter Gyula meggyilkolása? Kolozsvár egész magyarsága emlékezik még arra a tragikus vasárnap délutánra, amikor Gáliszter Gyula életét vesztette. Szeptember elsején történt. Harmadik napja volt annak, hogy a bécsi döntés nyilvánosságra került. Ezekben a napokban egyes lelkiismeretlen román politikusok ellenállásra hivták fel a román falusi tömegeket. Jól emlékszünk ezeknek a napoknak rémületcs eseményeire. A rend felbomlással fenyegetett. A román­ság komoly elemei maguk is szükségesnek látták közbelépni és helyeselték a Magyar Népközösség kolozsvári tagozati vezetőségé­nek azt a gondolatát, hogy a honvédek be­vonulásáig polgárőrséget kell felállítani. Ro­SpspöíBnpM minden mennyiségben vásárol Dr. miKLÖS gyógynövény nagyteBSlietliis Badapesf, 1?. Utfmos császár at 6. sz. Sürgönyeim: Drimag Budapest. Telefon: 38—05—77. mán nemzeti gárda felállításáról is szó volt, ugyanekkor pedig megkezdődtek a jelentke­zések a Népközösség Unió-utca 12. szám alatti tagozatában a magyar polgárőrség tag­jai közé. Gáliszter Gyula, az egykori front­harcos tiszt, magyar kötelességének tartotta, hogy kivegye részét ebből a szolgálatból. Sok százan jelentkeztek ezen a tragikus szeptem­ber elsején a polgárőrségbe. A román kato­naság azonban szembehelyezkedett a higgad­tabb gondolkodású polgári vezetők elgondo­lásaival. Katonaság vette körül a népközös­ségi tagozatot. A bejárattal szembe kézi gép­fegyvert állítottak fel és a vezénylő tiszt ki­adta a parancsot, hogy be kell nyomulni az épületbe. Gáliszter Gyula a tagozat irodájában tör­tént jelentkezés után éppen a kijárat felé haladt, amikor a katonaság benyomult a szűk kapun. A rohamlépésben közeledő katonák elől már nem menekülhetett fel az irodába, ahonnan sürü tömegekben jöttek le a jelent­kezők. így a kettős kijáratu ház Szentlélek- uccai kapuja felé menekült több iársával együtt. Egy szakasz katona és néhány rendőr üldözőbe vette. Gáliszter Gyula az Ady End- re-utca 3. szám alatti ház pincéjébe mene­kült. Kézi géppuskákkal, töltött fegyverek­kel és revolverekkel felszerelt katona és rendőrcsapat kutatott utána. Már-már úgy látszott, hogy megmenekül, mert az üldözők csapata elhaladat az Ady Endre-utca 3. számú ház előtt, amikor egy megszeppent szolga­leányka félelmében elárulta, hogy a pincé­ben rejtőzködik. Ekkor történt a dráma. Tiz-tizenkét fegy­veres katona és két rendőr nyomult be az Ady Endre ncca 3. szám alatti ház udvarára, ahonnan mindenkit eltávolítottak. A pince ablakot még az uccáról Í3 fegyveresek állot­ták el. Ezutén fegyverlövés dördült el. Gá­liszter Gyulát halálra sebezte a golyó és né­hány pillanat múlva a házbeliek már holtan találták meg. Csakhamar megérkeztek a hatóságok is a helyszínre. Azonnal átlátták, hogy jóvátehe- i tetlen bűntény történt. Menteni próbálták a helyzetet. Elterjesztették, hogy Gáliszter Gyula öngyilkosságot követett el. Fülöp Jo­lán tisztviselőnő azonban már ekkor jelen­tette az Ellenzék szerkesztőségének, hogy fültanuja volt, amikor egyik rendőr azzal jött fel a pincéből, hogy „megadtam ennek a magyar gazembernek. Ez sem fog többé felkelni.“ Másnap a rendőrségi jegyzőkönyv is megálla­pította, hegy Gáliszter Gyulát agyonlőtték. A hatóságok elvitték az összes iratokat, ame­lyek között ott volt a honvédek bevonulására írott ünnepi költeménye is. Ezek az írások többé sohasem kerültek elő. Magyar Nitrogén Műtrágya PÍII só (mészammonsalétrom) 17°|o \ nitrogén tartalommá!. Kérjen díjtalan szaktanácsot!! Péti Hiírogén Műtrágyagyár Rt. Budapest, V. Nádor ucca 21, sz. Temetés akadályokkal Gáliszter Gyulát a bonctani intézetbe szál­lították. A Magyar Népközösség saját halott­jának tekintette és utasította az Ellenzék szerkesztőségét, hogy állapítsa meg pontosan a halál körülményeit és gondoskodjék a tra­gikus sorsú „Gyuri bácsi“ végtisztességéről, amelyet szeptember hó 4-én, szerdán dél­után fél 5 órára tűztünk ki. Annak dacára, hogy a temetés időpontját a lapok nem kö­zölhették, Gáliszter Gyula barátai és tiszte­lői közül nagyon sokan tudták, hogy mikot' lesz a gyász szertartás és ez a román ható­ságok kőiében aggodalomra adott okot. Szer­dán délben egy órakor, tehát az utolsó pilla­natban, a kolozsvári rendőrség megbízottja telefonon felbivta Végh Józsefet, az Ellen­zék szerkesztőjét és közölte, hogy a teme­tést hatósági utasításra el kell halasztani, mert nem történt meg a hatósági boncolás. Három óra volt még hátra a temetésig. Nem akartuk úgy etföldelni Gáliszter Gyulát, hogy legmeghittebb barátai se jelenhessenek meg a temetésén. Egy órán át telefonáltunk a különböző hatóságokhoz. Az Ellenzék szerkesztője személyében vál­lalt kezességet arra. hogy semmiféle rend­zavarás nem fog előfordulni a temetésen. A tárgyilagos igazság kedvéért le kell szö­geznünk, hogy n polgári hatóságok ekkor hozzájárultak a temetési engedély megadásá­hoz, amelyet azonban ahhoz kötöttek, hogy a hivatalos bonc-jegyzőkönyv elkészüljön. Ebhez úgy mi, mint a Magyar Népközösség vezetője készséggel adtuk bejegyzésünket, mert főbenjáró érdek volt, hogy a halál kö­rülményei pontosan tisztázódjanak. Kérésünkre dr. Hossu István, városi fő­orvos elvállalta, hogy azonnal elvégzi a bon­colást. Megjelentek a bonctani intézetben a hatóságok képviselői is. Ekkor már délután 4 óra volt és a kápolna előtt gyülekezni kez­dett a temetési menet. Végre telefonáltak a bonctani intézetből, hogy minden készen van, csak a holttestet kell odaszállítani. A temetkezési vállalat emberei a koszorúkkal elborított ravatalról leemelték a koporsót. A halottaskocsi elindult, hogy utolsó előtti ál­lomásul a bonctani intézetbe vigye Gáliszter Gyula porhüvelyét. ­MIT ÁLLAPÍTOTT MEG A BONC-JEGYZŐKÖNYV? Kezünkben van a boncolási jegyzőkönyv, amely újra feleleveníti a boncolás szomorú aktusát. Az Ellenzék szerkesztőjének felké­résére a boncoláson a hatósági főorvoson és dr. Hurghis Vasile bonctani tanársegéde^ valamint a hadbiróság kiküldöttjén kívül je­len volt Raffay István, az Ellenzék munka­társa és Karádi Nagy Lajos, a Magyar Újság- iró Egyesület titkára. Ezalatt már több mint ezer ember várakozott fegyelmezett csendben a végtisztességre. Öt óra már elmúlt, amikor \ elkészült a boncolásról szóló jegyzőkönyv. ) Ennek adatai a következők: \ 1. A jegyzőkönyv megállapítja, hogy Gá­I liszter Gyula erőszakos halállal halt meg. 2. A halál oka belső vérzés, amelyet a kulcscsonti verőér fegyvergolyó általi szakí­tása idézett elő. 3. A lövést elölről adták le és a golyó útja elölről a harmadik hátcsigolya felé, balról jobbra és felülről lefelé irányul. (Az öngyil­kosság esete tehát ki van zárva). 4. A seb legnagyobb átmérője 9 milimé- ter. (Ez a rendőrségi revolverek mérete volt). Minden valószinüség szerint a pince bejá­rata mellett meghúzódó Gáliszter a katenák közeledésére fel akart jönni a lépcsőnk b«sy igazolja magát a hatóságok előtt. Ekkor lőtt rá az a rendőr, akinek szavait Fülöp Joláu tisztviselőnő hallotta. A tragédiát azóta inár a magyar hatóságok is vizsgálat tárgyává tet­ték. Most térjüuk vissza a temetési menethez, Magyarouszég Nemzeti és Keresztény Könyvkiadója STÚDIUM Budapest, V. gróf Klebelsberg utca 29 sz. Telefans 120—856.

Next

/
Thumbnails
Contents