Ellenzék, 1940. szeptember (61. évfolyam, 199-224. szám)
1940-09-17 / 212. szám
4 ELLENZÉK wMKMmmmmmamemmm i <) iu * tg r~am wmarrm. tjczx— . var. • c p v m b c r / 7. ■véjkVi'i T"’ r/üM tiltjuk ho«' Itö iir.itiis cssrii ;» magyar hon* >otlrkic 1 -1»• i» áldj« meg FöméltóságodHt fi* • I'Hiieltti.-agu \>>/onvt! \/ IPAROS I GM I I l I MIM' NI K BESZÉDE \/ ipuro-ág hoilolul.ít Hál/ Mihály, a/. Iparos-Egylet «-nők«' toliuácsoitu: Kolozsvár iparossága müvében mély liotlo- laHal <•> bálatr'U s/.ivveí kiís/oiitom Főmé- tu'.igii Kormányzó urunkat-. Annak az ipa- Iosságn; IL nevcbru, uielvuek os elődei c váró» bástváin «írtál*ók voltak. Ív/, a kötelességből fakadó ór'lállás védte hazájukért végett hűsege» mnnkájnk n edinéuyct és okéit agukat megedzettie a honszeretetben. Amint a mutban elődeink a bástyákon áM'ottak őrt, egy állottunk őrt igaz -zivve, lisztu lélekkel Kolozsvár városában az Hnudt 22 évnyi ;\ásafátv olos időben magyarságunk megtartásáért. Most. midőn ismét felragyogott reánk a felszabadít ás örömiinuepe, ére/.ziik a iogál- .'uiba való visszatérésünket és tudjuk, bogv munkánk értéke tulajdonunk marad. Csorbítatlan magyar lélekkel ál unk itt és Ígéretet teszünk, bogy megfeszitntt munkával és tiszta erkofeesel fogunk dolgozni nemcsak Ko.ozsvár városa, liánéin egé z hazánk kincsének gyarapítására. Alattvalói hódolattal tesszük le Főkorinányzó ur lábai elé iparosaink minden báláját és köszönetét. Isten áldja es tart»« meg Magyarország Kormányzójának még sokáig. A MUNKÁSSÁG NEVÉBEN \ munkásság bódulatul Páttfi I ihor tolnia- esői In: A kolozsvári h/iiks/erve/.r lekbe tömörült fizikai és szellemi munkások nevében üdvözlöm Főméltóságodat abbéd az alkalomból, bogv Kolozsvár ismét magyar lett. Köszönetét mondok Föméltóságodnak és a vitéz magvar hadseregnek, hogy minket a nemzeti elnyomatás a ól felszabadítottak. Fömél'tóságn Kormányzó ur! Ha valaki tudja, hogy mit jelent több, mint két évtizeden keresztül kisebbségi -orsbau élni, akkor az. erdélyi magyar fizikai és szellemi munkások tudják, mert ők voltuk azok. akiket az álami, megyei és városi üzemekből és hivatalokból csupán azért, mert magyarok, r* borsától lak. só t különböző rendeletek folytán még a magyar vállalatoknál, sem tudtak elhelyezkedni. Az erdélyi magyar munkásság reméli, hogy Erdély. a szabadság ősi földje, meí y gazdasági. történelmi és földrajzi egységet alkot, rövid időn belül egysége,s és valóban az. itt élő népek hazája lesz. Mi a magunk részéről örömmel vállaljuk azt a munkát, amely mindnyájunkra vár. a megnagyobbodott, független és szabad Magyarország érdekében. Kijen a megnagyobbodott Magyarország! Fjen a Főméltóságu Kormányzó ur! Vitéz nagybányai Horthy üiklós Főméltóságu Kormányzó urunk beszéde Szűnni nem akaró lelkes éljenzés I pett a mikrofon elé és az alábbi törté közben A ité.z nagybányai Horthy Mik-« I nelmi jelentőségű válaszbeszédet moni lós Kormányzó urunk Öföméltósá^a lé 1 dotta az üdvözlésekre: — Boldogan köszöntőm Kolozsvárról Erdély visszatért országrészeit. — Huszonkétévi keserves megpcóbáHatás után valóra vált, amiben bitni nem szűntem meg soha egy percre sem. És most, amikor végre valóban Üt állhatok a szabad Erdély szabad földjén, olyan mélyen meghat ennek a törté nelm; pillanatnak a nagyszerűsége, hogy érzelmeim kifejezésére alig találok méltó szavakat. — A jelen öröme. összefolyik lelkemben a mult bánatáv al és feltámadt bennem a kérdés: Hogyan is szakadhatott ránk, magyarokra ez a szenvedés? 1 iszta lélekkel felelem rá r. történelem iíélőszéke előtt: Nem a mi hibánkból! (Úgy van, ttgy van!) Minket sorsunk ideálI‘tott kelet és nyugat mesgyéjérc, hazánk századokon át a romboló világtörténet országutján örökös harcok szin< tere volt és miaiatt Európa niás boldog népei békés munkában gyarapodhattak és erösbödhetíek, a magyar örökös harcokban vérzett, pusztult és fogyott. — Közben beszivárogtak idegen nemzetiségek, hol mert ellenség elöl kellett, meneküln-ök, hol mert itt reméltek boldogulást. (Úgy van, úgy van!) Őseink nemcsak befogadták őket, hanem minden szabadságot is megadtak nekik s ezeket a szabadságjogokat törvényileg is biztosították számukra. Elnyom matásrói ebben a hazában nem panaszkodhatott joggal senki1 — mégis tz szolgáltatott hazug ürügyet arra, hogy megcsonkítsák, feldarabolják és meg alázzák ezeréves hazánkat. Nem fegyver fosztott meg területeinktől, hanem az úgynevezett békeszerződés. — De fátyolt akarunk borítani ezekre a szomorú emlékekre. Ei.nek a felszabadult földnél: a szenvedése véget ért. Talán vaíetni jó is marad utána. Hiszen tudjuk, hogy a túlságos jólét, a semmittevés, c. teljes gondtalanság pu* h t és zülicszt testileg lelkileg. Az elnyomás, a szenvedés és a küzdelem viszont megedzi az embert, növeli ellen^élló erejét és ébrentartja benne a ha* zaszeretetet. Hiszem, hogy felszabadult véreink, akik ezeken a bcldog napo kon ujongva szórták virágaikat bevonuló katonáink éké (a tömeg lelkesen él jenzi a magyar hadsereget), ilyen megerősödött, megacélosodoít testtel és lé* lekkel térnek meg annak a hazának a keblére, amelynek hü fiai voltak a legsúlyosabb időkben is. Hegy a visszatérés a lángbaborult Európa közepén vér nélkül történhetett meg — ezért most is és itt is hálás szívvel mondok köszönetét két hatalmas barátunknak: Németországnak és Olaszországnak (a tömeg lelkesen ünnepli a két baráti nemzetet és vezetőit). | — Egy szomorú korszaka a magyar történelemnek lezárulóban van. Kövessék az ünneplést a munka hétköznapjai. Mindenki vegye ki részét a munkából, a nem magyar anyanyelvűek szintén, mert aki kifogásra nem ad okot, az Doldogu’hat nálunk is. Ve’ük szemben a megbékélés szelleme és a jó bá* násmód fog érvényesülni, mert ugyanezt a sorsot várjuk a határokon tulma- radt testvéreink részére js. Amit ígérünk, megtartjuk, mert a mi fajunk úri felfogása nem engedi, hogy valaha is letérjünk az igazság egyenes útjáról (élénk helyeslés). — Gondolatiban ma itt van minden magyar. — Őszinte, mélyen átérzett szeretettel gondolunk azokra a testvéreinkre, akik most nem tértek vissza az ősi honba. (Mindent vissza! Mindent vissza! — zúgja a tömeg.) Kérem őket, tartsanak ki és folytassák békés munkájukat Sorsuk fölött őrködünk. Halljuk, ugyan, hogy erős megpróbáltatásoknak var? nak e napokban kitéve, de hisszük, hogy kálváriájuk haladéktalanul véget ér. Hisszük, mert cuélkül a magyar—romá » v iszony jobbraforduíása lehetetlen volna, de hisszük ezt természetesen a Magyarországon élő románság érd«:* kében is. — Ismerem az erdélyi fajtát, kemény, ellenálló, küzdőképes tulajdonságait. Ezért telje® bizalommal tekintek az Ht felnőtt ifjúságra is. Az uj sorsfordulón nagy nemzeti céljaink odaadó szolgálatára hívom fel őket a haza s egész Európa javára. Isten áldása kisérje nemzetünket egy boldog, dicső jövő felé. A hozzám intézett üdvözlésekért pedig hálás köszönetemet fejezem ki. A Kormányzó ur beszédét többször megszakította az éljenzés és a végén a tömeg szűnni nem akaró ünneplésben részesítette A Kormányzó ur mosolyogva fogadta a szívből jövő, hosszantartó ünneplést. Ezután felhangzott a szózat, majd a diszmenet következett. Amig a csapatok éle a Mátyás királyí térre érkezett, u Kormányzó ni és lelet-e ge elbem/elgelel I a megjeleni előkelőségekkel, Teleki l’nl gróf m i n i*/I e re I n >k kel. Tusnádi Nagy Andrással, a képviselő- ház elnökével és Undváus/ky Albert báróval, a leUöliáz alelnökévc I, Csákv Díván gról kiiliigyniiuiszt* riel h a kormány tün- hi tagjával beszélgetett, majd a budapesti német és olasz követtel társalgóit Iiohz- s/asuhbuu. Közben az erdélyi hölgyek <• dis/.emclvény re mentek, hogy üdvözöljék a Főméltóságu Asszonyt, aki nosszabb ideig beszélgetett velük. A tömeg szakadatlanul eljenzetl és ünnepelte a Főméltóságu part. Felhangzott az ütemes kiállás: Horthy. Csáky. le leki! ÍN «‘in határ a feleki! Az ünnepi szónokok is az emelvényre mentek, a kormányzó valamennyinkkel ke zel szőritől t és szívélyes szavakat váltott velük. Ifosz- szabb ideig beszélgetett a Kormányzó ur és hitvese Katalin királyi bereegas«/otiy- nyal, majd Bethlen István profiléval is. Mintegy busz percig tartott ez a szünet. de közben már a Monostori ul felől felhangzott a tömeg éljenzése, a csapatok megkezdték diszfelvonulásukat. A DISZFEL VONUL AS KOLOZSVÁR, szeptember 16. (MII): A csapatok élén vitéz Jány Gusztáv altábornagy lovagolt. Az éldandár parancsnoka után lovagolt Hory András huszár- hadnagy, aki mint parancsőr tiszt teljesít szolgálatot. A tömeg lelkesen megéljenezte a turnuseverini tárgyalások magyar vezetőjét.' Szakadatlanul következtek ezután a csapatok, valamennyi fegyvernem képviselői. nagyszerű rendben, kitűnő erőben, a legkorszerűbb felszeieléssel. A diszmenet leírhatatlan lelkesedés közben folyt. A Főméltóságu ur minden századparancsR ép, 40x32 cm. uh télben, kartonra nyomva, ár i 20 leu mmmmoK ............. I képkeretező vállalat Kolozsvár, [ I Bo yai-utca 2/a. — Mindenféle < képkeretezési munka legponlo- ; ! sabban, gyorsan és ízléses kivi[ leiben! í*^»»K***#W¥M»W¥»********^fJI noknak mosolyogva tisztelgett vissza. Igen nagy sikert arattak a közönség körében a ludovikások, valamint a repülők és az ejtőernyős csapatok. A lakosság ánmlva szemlélte a nehéztüzérség és a gépesített o-ztagok elvonulását, több mint egy éjra hosszat tartott ez a diszmenet, amely a kolozsváriakat a legnagyobb büszkeséggel töltötte el. Meggyőződtek róla, hogy a magyar honvédség milyen kitünően van felszerelve és milyen kiváló erőben van. A diszmenet után a Kormányzó ur mosolyogva fogadta Jány Gusztáv altábornagy jelentését és melegen kezet szorított vele. A Főméltóságu ur ekkor még újból hosszasan beszélgetett Teleki Pál gróf miniszterelnökkel és feltűnő bosszú ideig tartó kézszoritással vett tőle búcsút A Főméltóságu pár és kísérete ezután a közönség szüntelen ujjongása és éljenzése közben gépkocsijaikba szálltak és kihajtanak a pályaudvarra. Vasárnap délután Hárem óraüor tiíaiofí e! a HormánpOs pár BUDAPEST, szeptember 16. (MTI.) IIortli\ Miklós Kormányzó ur Őföméllóiága ás n Fóméitúságti asszony a kolozsvári iinnep^égek után a pályaudvarra hajtatlak, ahol. a kiilönvonaton ebédellek kíséretükkel, maid délután 3 órakor folytatták útjukat Dés fele. A kormány tagiai gépkocsikon tértek vissza Budapestre. fi ____________________________ Erdélyi induló Trio Zenéjét szerzé:vitéz nárai Náray Antal Tüzesen. Szövegét irta :vitéz Somogyváry Gyula jrtr7f:nr— ______s & 5 1. Elhangzott a Nézd:a gúny-ha sző, tár Szét - ti - por - va már Győz - te - sek me - gint S vár—nak uj — ra mind —-ţ----------------^---------------------------------4—d------------------A-----------------------------------— .... _ Hé - gi zász - la - ink ő — si bér — ce — ink Hefr. É - des Er - dély itt va - gyünk Ér - ted é - lünk és ha - lünk A ro-ha - r.ó se - reg! 2. Lépteink nyomán» Fent a Hargitán S völgyeinkbe lent: Tornyok hangja zeng! Már semerre sincs Atkozott bilincs» Énekeljetek Völgyek és hegyek! pefr#/ t • ' '■* ' V
