Ellenzék, 1940. szeptember (61. évfolyam, 199-224. szám)
1940-09-13 / 209. szám
1 ÁRA 3 ENZEK Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kolozsvár, Monostori-ut 4. Telefon 11—09, Nyomda : Egyetem-utca 8. szám. Telefon §z.: 29-23. : :..zzz£3S&-i&5tmă»-'-xzzi-ra ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS Felelős szerkesztő és Utazgató; DR. GROIS LÁSZLÓ Kiadótulajdonost PALLAS R, T, Kolozsvár, Előfizetési árak ; havonta 80, negyedévre 240, félévre 480, eg«*z évre 96Ő lej. LX.VÉVFOLYAM, 2 0 9. S Z Á M. PÉNTEK KOLOZSVÁR, 1 9 4 0 SZEPTEMBER 1 3. Erdély fővárosa visszatért az anyaországhoz! Feledhetetlenül gyönyörű jelenetek: között bevonult Kolozsvárra a honvédség. - Százezres tömeg ünnepelte a felszabadult öröm és a testvéri szeretet minden meg« hatott megnyilvánulásával Kolozsvár történelmi napját Felejthetetlen élmények színes hangulatában nehéz hűséges beszámolót írni a ho- lozsvári magyarság tegnapi történelmi napjáról. Huszonkét év után a tegnapi nap volt az első igazi magyar ünnep Kolozsváron. Lehet-e eléggé kifejező szavakat találni akkor, amikor örömkönnyekkel a szemünkben szemtanúi lehettünk annak, hogy valósággá váltak titkon őrzött álmaink és megelevenedett lelkűnknek már-már regényesnek hitt minden óhajtása? Fel kellene sorakoztatnunk mindazokut a gyönyörű jeleneteket, amelyek szerdáin már a kora hajnali óráiktól kezdve egészen a késő éjszakáig lejátszódtak a magyar honvédség ünneplésére. Meg kellene írnunk a fogadtatás minden epizódját. Ezek a képek örökre emlékezetünkbe vésődtek, tökéletes egységet alkotnak mindannyiunkban, de a nyomtatott betű ereje még sem elég ahhoz, hogy az örömünnep egész mámoros szépségét visszaadja. 1 alán az a mondat a legjellemzőbb erre a napra, amely egyik köz- tiszteletben álló nyolcvan éves aggastyán ajkéiról röppent fel, amikor meglátta a magyar honvedeket. Ez a mondat hála adás, meghatott fohászkodás volt a Mindenhatóhoz. bel kell jegyeznünk, mert ennél igazaiban nem lehet a kolozsvári magyarság érzelmeit tolmácsolni. Az aggastyán örömkönnyekkel a szemében azt mondotta a körülötte ünneplő fiatal nemzedéknek, mint egykor a regények hőse; „Ezér a napért érdemes volt élnem, most már nyugodtan meghalhatok!“ Igen, ezért a napért érdemes volt élni! Bőséges kárpótlás volt ez huszonkét év minden megpróbáltatásáért! Megélhettük azt, hogy ismét magyar zászlók díszítik a vámosunkat és nemzeti imádságaink gyönyörű melódiái újra felcsendülhetnek az ősi falak között. Égő vágyakozással készült jel honvédségünk fogadtatásának ünneplésére az egész kolozsvári magyarság. Már a kora reggeli óráiktól kezdve ünnepi hangulat lett úrrá a városban. Hiába szólt úgy a rendelet, hogy a nem- zetiszinii zászlókat és jelvényeket csak reggel nyolc óra után lehet kitűzni. Alig pirkadt a bevonulás napjának hajnala, már- i\ elvitathatatlan bizonyítékát szolgáltatta Kolozsvár magyarsága annak, hogy ez a város magyar volt és magyar maradt. Mintha csak a történelem elevenedett volna meg. Bocskay-ruhás csoportok siettek a főútvonalak felé. Újra gyönyörködhettünk a lányok és asszonyok gyönyörű magyar ruháiban. Ismét piros-fehér-zöld zászlók szinpompáját csillogtatta meg a felkelő nap és magyar indulók hangjai t mellett indultak szolgálatuk átvételére a Tűzharcosok. í És újra tanúbizonyságát adta a magyar • nemzet, hogy örökké hálás marad nagy 1 barátaival szemben. Nagyon sok ünnepi ] díszbe öltözött kirakatban Vitéz nagyhá- n.yai Horthy Miklós kormányzó urunk Őfő- i méltóságának képe mellett, ott láthattuk Î Németország vezérének és Olaszország l Ducejának fényképét is. Az ősi vármegye- I háza homlokzatán a magyar zászló mel- í lett a horogkeresztes német lobogót és az olasz zászlót is ünnepelte a város lelkes magyarsága. A honvédség főcsapatainak bevonulása csak a délutáni óráikban kezdődött meg. Kolozsvár magyarsága azonban már a reggeli óráktól kezdve ünnepelt. Az első honvédtiszti autók bevonulása is valóságos diadalait volt. Záporként hullottak a virágok a gépkocsikba. Valóságos embertömegek fogták körül az érkező honvédtiszteket Ölelték, csókolták őket. Mindenki szeretett volna kezetszoritani velük. Az egekig tört az éljen kiáltás- amely újra és újra megdobogtatta a sziveket, a szemekbe pedig a meghatottság örömkönnyeit varázsplta. Egymásután étkezlek a városba a sajtó, szolgálat autói, majd a rádió hatalmas gépkocsija jött meg. A déli órákban megjelentek a honvédség előcsapatai. Ekkor már nem lehetett gátátvetni az örömára- datnuk. Mindenki utat akart törni a kordonon keresztül, hogy minél közelebbről láthassa a magyar hadsereg előőrseit. Nem volt a főútvonalakon egyetlen olyan ház sem, amelyek ablakai ne lettek volna zsúfolva nézőkkel. A háztetőkön is nagy csoportok helyezkedtek el. hogy minél jobban láthassák a bevonulást. Mindenhonnan hullott a virágéső és szakadatlanul tartott a lelkes éljenzés. Igazságos Mátyás király gyönyörű szobrát diszőrség vette körül. Levett kalappal állottak meg az emberek a magyar címer előtt, amely azt hirdette, hogy Hunyadi Mátyás szülővárosa ismét visszatért az anyaországhoz. Uj kép. Gyalu felől megérkezett az első magyar csendőr A lelkes tömeg vádiéira emelte és úgy ünnepelte a magyar közigazgatás képviselőjét. Pillanatok alatt elterjedt az a hír is, hogy a bevonuló) csapatok egyik lm szárszakaszát Hory András valóságos belső titkos tanácsos, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter vezeti, aki maga is felöltötte huszárhad- nagyi egyenruháját, mert ott akart lenni a szülővárosba bevonuló csapatok ódén. Régi kolozsvári neveket hallunk szélté- ben-hosszában Erre az örömnapra nagyon sokan visszatérték Erdély fővárosába azok közül, akilc a sors változása miatt kénytelenek voltak elhagyni otthonukat. A tulajdonképpeni ünnepség még meg sem kezdődött és már is annyira bensőséges volt ez az igazi magyar ünnep, hogy azt előremegjontultan megrendezni a legzseniálisabb rendezői készséggel sem lehetett volna. Hozzáitortozik az ünnepség képéhez, húgy töóbszáz főivyi cigányzenekar szebbnél-szebb nótái hirdették, a magyar dal visszaszerzett szabadságát. Es újra bekapcsolód lünk az anyaország életének vérkeringésébe, amikor a Szent Mihály-templom tornyán egy órával visszaigazitották az időt. A Mát yás király-téren többezer főnyi tömeg ünnepelt. A tribünökön Kolozsvár társadalmának vezetői és a Budapestről érkezett előkelőségek foglaltak helyet. Déli egy órakor kezdődött meg a különböző küldöttségek felvonulása. A magyar nőegyletek diszruhás csoportjai magyar történelmi festményekre emlékeztettek. Féltve őrzött régi zászlók kerültek elő, hogy diád almasan hirdessék a magyar múlt dicsőségét, a jelen boldogságát és jövendő reménységét. A Magyar Népközösség körzetei hatalmas tömegekben, példás rendben vonultak fel. Régi katonai fegyelem látszott a tűzharcosok csapatain és a fiatalság öntudatát hirdette a különböző magyar ifjúsági alakulatok fel vonulása. Két órakor már az összes előkelőségek elfoglalták helyüket. Félhárom óra tájban érkezett meg csapatai élén Vitéz Járni Gusztáv al tábornagy a bevonuló hon védség par an esnoka. Elhangzott a Himnusz. Igazabban, szebben, meghalóbban régen szállott igy a 7 eremtöhöz a magyar imádság. Huszonkét ev. után mindannyian éreztük, hogy: „Megbünhödte már e nép a múltat, s jövendőt". Ezután következtek a hivatalos üdvözlések, majd megkezdődött a disz- f el vonulás. Zuhogó zápóreső száguldott végig a bevonulás kezdetén. Ez azonban hajszálnyit sem rontott a bevonulás ünnepi képén. Együtt maradt az egész közönség. Továbbra is virágesővel fogadták és lelte sen ünnepelték a bevonuló hadsereget. A tömeg váltakozva éltette Magyar- ország kormányzóját, a hadsereget, Hitler vezér és kancellárt, Mussolinit és az uj magyar hajnalhasadást. Óráikig tartott, aimg a honvédcsapatok bevonultak a városba, Végehossza nem volt a délceg huszárok, tüzérek és gyalogságok sorainak. Ez a hadsereg meg öntudatosabbá tette a lelkesedést. Érzékeltette, hogy kivételes erőt képvisel, amely golyózáporban ép- penolyan fegyelmezettséggel állja meg a helyét, mint ahogy most a virágesőt fo- gadja. Már alkonyodon, amikor a honvédparancsnokság rádióüzenetét közvetítették a lakosságnak. Ez a rádióüzenet először magyar, azután román nyelven szólott a kolozsváriakhoz. Biztosította Kolozsvár lakóit arról, hogy a honvédség rendet és nyugalmat hozott. A magyar kormányzat felvirágoztatja a gazdasági életet és egyenlőséget nyújt az állam minden törvénytisztelő polgára számára. Abból a tényből, hogy a rádió román nyelven is közvetítette az üzenetet, a város román lakó ssága is élezhette, hogy a magyar államhatalom a legtisztább szándékkal, lo- vagias érzésekkel eltelve kivált életlehetö- seget nyújtani azoknak a románoknak számára, akik az uj életkörülményekbe beilleszkedve továbbra is itt akarnak élni. h Lassan-lassnn beköszöntött az este. Kigyulladtak a lámpák és minden ablakban gyertyavilágitás hirdette a lakosság örömet. Fényárban úszott az egész város. Tízezrekre menő tömegek ünnepeltek. Hiába mult az idő. az ünneplés nem akart véget ént i. Nem is próbálta meggátolni senki a felszabadulás boldog megnyilatkozását. így volt szép és bensőséges ez a magyar ünnep, amelynek történetét nem- zedékről-nemzedékre hagyjuk majd szent örökségül. Most a munka korszaka következik. A visszaesőtőlt erdélyi területek ujjászerre- zesgaek felelősségteljes, nehéz munkája. Legyen ez a gyönyörű magyar ünnep oh (in emlékünk, amely mindig hitet ad, lelkesít és alkotó munkára késztet. ■ (v. j.V A felszabadulás hajnala Kolozsváron A felkelő nap valahonnan a Kelőii-Kárpátok felől szelíden üzeni az ég fehér függönyén át: Virrad1 A Szent Mihály templom tornyában komiul a harang. Mintha millió iehér galamb búgna az ódon kőesipkék körül, mintha millió szív dobbanását vinné magával tündéri varázslatossággal otthonról- otthonra: V irrad! Keletről.' északról, nyugatról esodálatos paripák vágtatásának ritmusát. !élelmetes gepek dübörgését, vérforraló indulók hangjait véljük hallani: Ébredj világ. mi világunk! Hallgasd meg Erdély szivének dobbanását! Igen, Erdély szive kezd dohogni ezen a hajnalon. Erre figyelnek már napok óta a nagyvilág antennái, hogy felfogják a nehéz szorongások után felszabadult lüktetést. Külföld szeme vigyáz ma reánk. külföld füle hallgat ma minket: Nézxiik meg. hogvan tér vissza „Magyarország Firenzéje*, hogyan jjt ■hu ie il 0 1 a 1 t v at ól b ő C e
