Ellenzék, 1940. szeptember (61. évfolyam, 199-224. szám)
1940-09-12 / 208. szám
1940 s 2 ép ie mb er 12. éllenzék Az erdélyi magyar uj felada Mire ezek a sorok napvilágot latnak, egykori kincses városunk már nemzeti- szinü zászlodiszbeu várja diadalmas hon véd csapataink bevonulását. Lázas izga lommal készülődött erre a napra Kolozs sár egész magyar lakossága, amely lélek ben már azóta ünnepet ül, amióta a bécs döntést nyilvánosságra hozták. Nehéz sza vakat találni azoknak az érzéseknek ki fejezésére, amelyek mindannyiunk leiké bői feltörnek most, amikor huszonkét év óta szőtt álmaink valóra válnak. Házaink ormán ismét piros-fehér-zöld szinti lobogót lenget a szél. Ezer és ezer magyar siet ünneplőbe öltözve a főútvonalakra, hogy tataija lehessen a honvéd sereg bevonulásának. A magyar lányok és asszonyok szebbnél-szebb díszruhái festői látványt nyújtanak a szemlélőnek. Beszédesen hirdeti az egész város, hogy Kolozsvár magyarsága az elmúlt huszonkét év alatt semmit sem vesztett magyar érzéséből és boldog örömmel ünnepli az anyaországhoz való visszatérést. Lehet-e nagyobb ünnepe a kolozsvári magyar sajtónak, mint ez a nap, amikor szabadon megírhatjuk, hogy örömünnepet ül ennek az ősi városnak minden magyar lakosa? Azt érezzük, hogy a Házsongárdi-te- metőben is meg kellene fuvatni a riadót. Hátha eihallatszana a boldogságot hirdető hang a sírokon túl is és rég porladozó halottaink velünk osztozhatnának az örömben? De ugyanakkor azokra a magyar testvérekre is gondolunk, akik a bécsi döntés folytán a határon túl maradtak. Tudjuk, hogy nehéz órákat élnek át. Testvéri szeretetünk, erdélyi szivünknek minden melegsége továbbra is feléjük fordul. Hisszük, hogy továbbra is megőrzik ősi kultúránkat, amelynek szabad fejlődésére Európa két vezető nagyhatalma nyújt biztosítékot. És ebben az ünnepi órában nem felejtkezünk el azokról sem, akiknek szintén hazája Erdély. A magyar kormány felelős vezetői hivatalosan kijelentették, hogy most a békés ujjászervezés munkája következik. Nem táplálunk haragot szivünkben senki iránt. A magyar nemzet hagyományos lovagiasságával ellenkezik az alacsony személyi v bosszuállás, vagy megtorlás gondolata. Megértést hirdetünk az ittélő románsággal szemben, mintahogy a magyarság is joggal vár megértő bánásmódot azoknak a fajtestvéreinknek részére, akik továbbra is román fennhatóság alatt maradtak. Mi sohasem akartunk kisebbségi sorsunkban sem „államot alkotni az államban". Tiszteletben tartottuk a törvényeket és ezt várjuk el az ittélő románoktól is. Ezekkel az érzésekkel készülünk a mai nagy magyar ünnepre. És ebben az ünnepi órában szükségesnek tartjuk, hogy körvonalazzuk azokat az uj feladatokat, amelyek az anyaországhoz való visszacsatolás folytán az erdélyi magyar sajtó legszentebb kötelességei lesznek. Tüzhzrci s Szövetség Karhatalmi P rt o roksá^j kóláink kisebbségi sorsunkban legerősebb bástyái voltak a magyar kultúrának. Egyházi vezetőink bátorító, biztató szavukkal számtalanszor segítségünkre jöttek a megpróbáltatások óráiban. Magyar sajtónk tehát elsősorban keresztény szellemű kell legyen. Keresztény hitünk pedig békét és megértést hirdet. Sajlóélé- tünkből tehát ki kell küszöbölni a gyű lölködés és az alacsonyrendü személyeskedést. Most még jobban kell támogatni az egyházak felbecsülhetetlen értékű munkáját, mint az elmúlt esztendőkben. Célkitűzéseiket magunkévá kell tennünk. Bizonyságát kell adjuk annak, hogy a vallásszabadság ősi földjén élünk. Hiszen Erdély mutatott példát először a világnak az 1564-i tordai országgyűlés határozatával, hogy milyen könnyű megvalósítani a felekezetközi békét. Itt iktatták először töt vénybe a keresztény vallásfelekezetek egyenlőségét a törvény előtt. Azalatt az idő alatt, amig román fennhatóság alatt éltünk, az erdélyi keresztény vallásfelekezetek igazi példáját mutatták annak: hogyan lehel felekezeti különbség nélkül együtt küzdeni a nagy magyar célokért. Sajlóélelünkben továbbra is ezeket a nagy célkitűzéseket kell gondosan ápolni. Éber figyelemmel kell kisérnünk tehát egyházi és iskolai életünk minden megnyilvánulását. Hűséges krónikásai kívánunk lenni lelkészeink és tanítóink életének. Ahogyan eddig végvári harcosai voltak a magyar kulturáltak, úgy folytatják majd nagy munkájukat az anyaországban is, amelynek már annyi kitűnő közéleti vezetőt, írót és művészt adott az erdélyi föld. Támogatásuk tehát a magyar toll harcosainak életbevágóan fontos kötelessége. 1 Romániában élő magyar testvéreink helyzetével ezentúl is kimentő részleességgel foglalkozunk. Lélekben ma is egyek vagyunk, mint ahogy egyek voltunk a kisebbségi sorsban. Az ő bánatuk, a mi bánatunk is és mindannyiunk öröme az ő örömük. Egyik legfontosabb feladata tehát csak az lehet az erdélyi magyar sajlóéletnek, hogy hűségesen tájékoztassa az anyaországhoz visszacsatolt erdélyi területek magyar lakosságát Romániában élő magyar testvéreink sorsáról. Közjogi elhelyezkedés egyházi, kulturális és társadalmi életüknek legkisebb megnyilvánulását is a magunk ügyének kell Tekinteni. Fokozottabb jelentőséget tulajdonítunk tehát minden olyan hírnek, amelyik román fennhatóság alatt élő erdélyi testvéreink sorsával foglalkozik. Ezen a téren ismét olyan szent hivatást kell betöltenie az erdélyi magyar sajtónak, amelyik nyugalmat önt a magyar szivekbe, mert fennen hirdeti, hogy a magyar közvélemény egy pillanatra sem feledkezik meg a román fennhatóság alatt maradt testvéreink sorsáról. Kolozsvár Szabad Királyi város Közönségéhez 1 A magyar hadsereg bevonulása nap ján köteles minden polgár a nemzeti múlthoz méltóan viselkedni, hogy ezek a felejthetetlen órák mindenki számára élete legszebb emléke maradhasson. Elrendeljük a következőket: Járdák és utcák kitakaritandók. (Szeszesitalt a honvéd hadsereg bevo nulásáig árusítani csak az étkezési idö-< ben és csak mérsékelt mennyiségben szabad. Égetett, szeszesitalok árusítása min deniitt tilos. A házak feldíszítésére utasítást nem adunk, tudjuk', hogy a város lakossága virágdísszel és lobogó erdővel várja honvédeinket, nem azért, mert parau < csoljuk, hanem azért, mert saját túl áradó boldogságát kívánja kifejezésre juttatni hős katonáink előtt. Kolozsvár, 1940 szeptember 10. Baatz Jeruj ezredes sk. parancsnok. Kovács Árpád százados sic. parancsnok helyettes. Zilahi Kiss Bálint főhadnagy sk. segédtiszt. i Erdély újjászervezésének elősegítése a magyar sajtóélet egyik legfőbb hivatása. A magyar sajtó minden komoly munkása ennek a célnak szolgálatában kell álljon Segitőkezet kell nyújtanunk a kormány hatalomnak és a hatóságok vezetőinek ar ra, hogy a felszabadult Erdély lakossá gát újra boldoggá, gazdaggá és megelége detté tegyék. Ebben a munkában össze kell fogni mindannyiunknak. A magyar Erdélyben olyan egészséges közszellemet kell teremteni, amely gyors és könnyű épitőmunkát tesz lehetővé. Nem. szabad megtűrni semmilyen káros befolyást a sajtóéletben. Csak olyan sajtónak van létjogosultsága, amely hitet, lelkesedést, erőt önt a szivekbe és érzékeltetni akarja, hogy az uj életformák között még fokozottabb magyar munkára van szükség, mint az elmúlt huszonkét év alatt. HatiegemuEmil,a Román Népközösség elnöke nyugalomra inti a területen élő románságot KOLOZSVÁR, szeptember 11. A „Gazeta Noastra“, a Román Népközösség ko - lozsvári napilapja mai számának vezetőhelyén az alábbi felhívást intézte a Magyarországhoz csatolt erdélyi területen élő románokhoz: , „Maradjatok helyeteken!“ „Micsoda vihar lett úrrá lelketeken, hogy minden ok nélkid elmenekültök? Miért hagyjátok itt az ősi tűzhelyet és mindazt, amit egy egész élet keserű küzdelmével szereztetek meg. Az Istenért, álljatok meg! Szűnjék meg a menekülők végeláthatatlan gépkocsi- és szekérkaravánjának áradata. Itt betölteni való kötelesség vár ránk. Egymilliónál több szántóvető nézi könnyes szemmel, de elhatározott lélekkel ezt a szomorú menekvést A földműves az eke szarvánál marad és mély barázdákat szánt az ősi rögbe. Miért távoztok, ti Írástudók? Emil Halié- ganu.“ Kolozsvár villany- és vízellátásának zavartalansága biztosítva van KOLOZSVÁR, szeptember 11. A rendki- j viili állapotok következtében a város közön- j sége attól tartott, hogy a viz és villanyellátás körül zavarok fognak bekövetkezni. Ennek az aggodalomnak azonban semmi alapja nincs, mert a város villany és vízellátásának zavartalansága biztosítva van. A villanyüzem éléről eltávozott Munteanu és Metes igazgatók helyett az üzem ügyeit Dávid János mérnök, eddigi helyettes műszaki igazgató vezeti, aki kijelentette, Hogy bár a bécsi döntés következtében a hidegszamosi vizierőtelep már Romániához tartozik, a villanyáramszolgáltatásban semmi fennakadás sem fog beáHani, mert az egeresi áramtermelő üzem rendesen dolgozik és a kolozsvári hőerőtelep minden pillanatban készen áll arra, hogy szükség esetén, még ha az egeresi áramszolgáltatás ki is maradna, ellássa az egész város szükségletét. Hasonló nyilatkozatot adott az Ellenzék munkatársának Orosz Gyula, a városi vízmüvek adminisztratív igazgatója is, akinek kijelentése szerint a város vízellátása ezután is zavartalan lesz, mert a szászfenesi vízgyűjtő telep rendesen működik. Bukarestben tovább folytatódnak a tüntetésbe És véglegesen el kell tűnnie annak a sajtónak, amely konkolyt hintett a testvéri szivekbe. Erdélyben is le fog zárulni végre az a korszak, amikor felelőtlen sajtóelemek szabadon gázolhattak az egyéni becsületbe. Minden komoly újságíró tiszteletben kell tartsa „Az én házom. az én váram“ jelszavát. Nem lehet eltűrni azt, hogy bárki is belegázolbas- ( son a magánélet szentségébe. Ugyanakkor, ( amikor kötelező újságírói feladatnak tartjuk I a közéleti kérdésekben való bátor kiállást, I a legmélyebben elitéljük a szenzációliajhá- ! szást és a felelőtlen vádaskodást. Bizonyosak vagyunk abban, begy minden komoly magyar újságíró meg fogja találni helyét a magyar- országi újságírók szakmai testületében. Ez lesz a legfőbb biztosítéka annak, hogy az erdélyi magyar sajtónak csak arra hivatott, alaposan felkészült munkásai lehetnek, akik a magyar közélet szolgálatát tekintik egyetlen életcéljuknak. Keresztény egyházaink és felekezeti isV Cimfestő, szobafestő és mázoló munkákat elvállalok. DEBRECZENY ALBERT, Zsák-utca 26 szám. Beszéljünk most az elmúlt huszonkét év kisebbségi sajtóéletéről? Megemlékezzünk-c a sajtóperek lavinájáról, hivatalos rendelkezések tömegéről, amelyek a szabad gondolat- nyivánitást annyiszor akadályozták? A magyar sajtó munkásai mindig becsületesen közkatonái voltak a magyar közéletnek. IS'em tartjuk tehát ildomosnak, hogy az örömnek ezekben az ünnepi óráiban saját harcainkkal és érdemeinkkel hivalkodjunk. Közkatonák akarunk maradni a jövőben is. A boldog, becsületes, megelégedett magyar jövendő lelkes és mindig őrhelyen álló közkatonái. Ezzel a hitvallással készülünk uj nagy feladatainkra. A mai nagy magyar ünnepen tiszta szívből fogadjuk, hogy megacélosodott erővel harcolunk tovább a megkétszereződött közéleti feladótok becsületes szolgálatában. VÉGH JÓZSEF. KOLOZSVÁR, szeptember 11. A Gazeta. Noastră bukaresti jelentése szerint Bukarestben tovább folynak a légionáriusok tüntetései Antonescu tábornoknak, a román kormányfőnek felhívása ellenére is. A vasgárdisták az utcákon röpcédulákati osztogatnak, amelyben azoknak a felüelősségrevonását követelik, akik II. Károly volt király menekülését elősegítették, mert véleményük szerint az elmenküllt kirá'ly felett a népnek kellett volna Ítélkeznie. A többi pártok aggodalommal szemléik az eseményeket és kérték Antonescu tábornokot, hogy vessen véget a további tüntetéseknek. Intézkedésekéi tett a kereskedelemügyi minisztérium a Székelyfölddel vasúti összeköttetés biztosítására BUDAPEST, szeptember 11. Ha egy pillantást vetünk a visszacsatolt területről készült térképre, mindjárt megállapíthatjuk, hogy a Székelyföld nagyon távol esik az anyaország forgalmasabb vastiti gócpontjaitól. Az uj határmegvonás révén ugyanis a Székelyföld el van vágva a nagyfontosságu vasúthálózatoktól. A magyar kereskedelemügyi miniszter ezt a helyzetet figyelembe véve úgy határozott, hogy az áru és személyi forgalom díjszabását ezen a területen méltányosan csökkenteni fogia. Kétszáz kilométeren az áruszállítási dijat lényegesen csökkenti, mig 500 ki' oinéteren a személyforgalmi dijaknál tesz jelentős engedményeket. Az uj díjszabás szeptember 14-én lép életbe. A vasúti közlekedés tekintetében azonnal megkezdik a munkálatokat, hogy a Székelyfölddel közvetlen vasúti összeköttetést létesítsenek. Ezek a munkálatok egyszerre több irányban kezdődnek. Az újonnan épülő vasúthálózat belekapcsolódik a Marosvásárhelytől északra vonuló vasútvonalba s igy jön létre a Beszterce—Szászrégen—Marosvásárhely közötti közvetlen közlekedési vonal. Tervbevették továbbá! a Marosvásárhely— Székelykeresztur közötti vasútvonal’ megépítését. Az egykori Segesvár—Székelyudvarhely közötti úgynevezett „vicinális vonal1* Ujszékelynél elszakad a magyar területtől. Az uj vonal azonban pótolná ezt a hiányt s Székelykereszturon át közvetlen összeköttetést teremtene a székely anyavárossal. Szé- kelyudvarhelyei. Addig is. amig ezek a munkálatok befejeződnek, utasszállító gépkocsik bonyolítják le a forgalmat ezen a területen. Közelebbről a magyar kormány tárgyalásokat kezd a román kormánnyal, hogy ideiglenesen átutazást biztosítson a Székelyföld e részén lekapcsolódott vonalon át való személy és áruforgaom érdekében. Az utak forgalomképessé hozatala is nagy gondot okoz az illetékes tényezőknek, a közlekedésügyi technikai személyzet azonban mindent elkövet, hogy az utak helyrehozatala és vasúti közlekedés tekintetében a legrövidebb idő alatt biztosítsa a forgalmat. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a Ieg-< választékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Kolozs vár, Mátyás király tér 9.
