Ellenzék, 1940. szeptember (61. évfolyam, 199-224. szám)

1940-09-08 / 205. szám

19 4 0 szeptember 8.

ELLENZÉK

ma

ERDÉLYI KOLTOK

'jUgy- szólva egy év leforgása alatt az Erdélyi Szépmíves Céh három legjelentősebb költőnknek, Áprilynak, Tompa Lászlónak és Reményiknek a köteleit, gyors egymúsután- bagi jelentette meg. Az erdélyi vers mintegy húsz évvel indulása után, igy ismét az irodalmi érdeklődés homlokterébe jutott és a pályájuk delelőjére ért költőink müvein végigtekintve, egyszersmind az erdélyi magyar költészet eredményeit is megláthatjuk. A láthatatlan irás, a Hol vagy ember? és a Magasfeszültség ha talán nem is veri fel úgy az erdélyi olvasó érzelemhullámait, mint akkor, amikor az erdélyi versben a magyar lélek megmozdulását éreztük, mégis három tiszta hangú, biztosan emelkedő költő verseivel, az erdélyi lélek küzdelmeivel kapcsol magához, ami életünk színeit hozza. A Szépmíves Céh három verses kötete valóban szinte az egész mai erdélyi lilát képviseli, mert hiszen akiket a kezdet éveiben még a három első lírikus mellett emlegettek, Bar- talis, Berde, Szombati Szabó, Szentimrei, stb., közben vagy- elhallgattak, vagy más műfajokra tértek át, a fiatalabb nemzedéknek viszont inkább a próza az igazi kifejezés formája.

Volt idő, amikor a váratlan gazdagsággal áradó erdélyi lírát szertelenül magasztalták, majd pedig, különösen magyarországi bírálók, igyekeztek leszállítani értékét és csak a Nyugat költői törekvéseinek tovább hullámzását látták benne. Az 1930-as években kibontakozó próza, különösen a székely irók, népszerűsége pedig jórészt feledtette azt, hogy irodalmunk éppen a lírával tűnt fel és fejezte ki legegyetemesebben az erdélyi világot. Pedig hozzátehetjük még, hogy az erdélyi társadalmi regény még ma sem találta meg a maga igazi hangját, formáját és hogy a legmélyebbre szántó önvallomásos regény és a novella éppen lirai melegével válik ki a magyar próza rengetegéből

A világháború után kifejlődött erdélyi irodalmat tehát elsősorban ma is lirai jellegűnek látszik és megindulásának körülményeire visszatekintve, ezt természetesnek is tarthatjuk. A muh század első felének nagy érzelmi kitöréseiben a magyar táj különböző szinei — a kékes, szelíd Dunántúl a végtelen, aranysárga Alföldig — egymás után ömlöttek be a magyar lira folyójába. Erdé-Vbőí csak a székely nép keserve hangzott fel, a súlyos szavú erdélyi ember a Jókai. a Kemény regényeiben, Gyulai kemény veretű tanulmányaiban szólalt meg, de nem formálhatta a líra észrevételen vonásaival a magyar látást.

Az erdélyi magyar érzésvilág, mint búvópatak felfeletört, de csalc 1919-ben kapta meg azt a döntő lökést, mel%el mintegv leléphette bilincseit és egyszerre több helyen fölbugyoghalott. A világháború előtti évtized az erdélyi életet még kevéssé nyugtalanította, mert kiegyensúlyozott városi életében nem volt meg a nagy városok és a föld- éhség izgató feszültsége, az erdélyi lirai forradalom ezért követte több mint egy évtizeddel a pestit és annak természetesen átvette az eredményeit. A forradalom harcaiból igy lett nálunk a hagyományokra támaszkodó higgadt fejlődés, nem a régivel való szembenállás hevitelte, hanem egy megtiport nemzet szorongó aggodalma és egy uj erő, uj hit keresése. Az erdélyi lira igy nem lett formabontó, nem alakított ki egy uj magyar formanyelvet, mégis olyan sajátos hangot, színezetet hozott a magyar költészetbe, hogy azzal a jövő fejlődésébe is beleszólt.

Ha az erdélyi lírikusok közvetlen elődeit, nevelőit keressük, elsősorban a „nyugatos“ költőkre kell gondolnunk. Érdekes, hogy a Nyugat jelentősebb lírikusai, Ady kivételével, szinte mint tanárok, tanárokból lett újságírók voltak. Babits, Kosztolányi, 'Tóth Árpád, Juhász Gyula kb. egy időben jártak az egyetem bölcsészeti fakultásására, mohón vetették rá magukat a modern nyugati irodalmakra és a szépség imádatával idegenül néztek az élet küzdelmeire, A pompás nyelvkészségre, a dallamos formákban elmerülő közlőknél gyakran olvashatjuk, hogy fáradtaknak, betegeknek érzik magukat .az életük céltalan robotban telik, mert meg nem értő, vaskapocs környezetben nem találják meg életük értelmét. Csak félre vágyódnak egy jcbh, szociálisabb világ után, amelyekben a munkát kellőképpen megbecsülik, de nem tudnak harcolni érte. Ezek a költők a fáradt magyar középosztály képviselői, egy olyan, ideges értelmiségé, amely nem találja meg a maga helyét a durva harcok világában. Még Adynak mindent kimondó merészsége, nyelvalkotó zsenije, az intellektuális költőknek viszont mclancholikus nyelvzenéje vonzotta és bátorította az erdélyi lírikusokat, ehhez járult még a szabad verselők természetessége és részben a Kassák aktiviz- musa is.

Y Az erdélyi lírikusok közül, az ugyancsak'

Irta: VITA

tanár, Áprily Lajos áll legközelebb a nynga- tosokhoz, Reményiknéí, Tompánál csak kezdetben vettük észre, hogy átvették az uj magyar lira eredményeit, kifejezéseit, később azonban egész külön utakra térlek és úgy éreztük, hogy inkább Vürösmarlyt és Vajda Jánost látták meg ősüknek.

Ha hangulati árnyalatban, a kijefezésbeli és formaalakitási eljárásokban helyenkint találhatunk is egyezéseket, mégis könnyű megtalálnunk az erdélyi lira legjellegzetesebb'

eredeti vonásait is. Itt elsősorban természetesen az erdélyi tájnak költészetünkben való feltörését kell megemlítenünk.

A „nyugatos“ költészet legnagyobb részében nagy városi költészet volt, a falak közé bezárt, könyvek és gondolatai között élő ember lelki világát fejezte ki. Az erdélyi lira már első jelentősebb köteteivel szélesebb világot, tisztultabb, frissebb levegőt hozott. Áprily Lajos az Erdélyi Érchegység tetőire, a havasi pászorok, juhnyájak és csörgedező he- gyj patakok világába ment ki. Múltba néző, merengő, mélabus költészete itten vált acélos hangúvá, itten szállt szivébe valami olyan fönséges nyugalom, amihez csak a természet ölén élő ember tud eljutni. Reményük Sándor a Vadvizek Zugában a havasok, a fenyvesek, zuhatagok zengő világából jött le, hogy azután a mozdulatlan, ünnepélyes komolysága csúcsra is alázatosan felmutathasson. A havas világ az ember kicsisége és a felettünk őrködő végtelenség megérezteté- sével tisztitó, erősítő hatással volt a Remé- nyik költészetére, a vallásos hangulatok felé vitte. Egészen más jellegű a Tompa László havasi költészete: abban maga a székely em- be kell bírókra a természettel. Nála a természet az örökös harc világa, melyben az embernek széllel, sziklával, farkassal, a mostoha elemekkel szembe kell szállania, hogy diadaUnasan feljusson a csúcsra. Micsoda távolságba értünk a századelő magyar tájszemlélettől, melyben Juhász Gyula, az álmodozó Alföldön bandukoló parasztokat merengve nézte!

Könnyen lehetne a példákat szaporítani Bartalis János falusi bukolikáival, melyben a munkás élet csendes örömei is kinyílnak, Ölosz Lajos dermesztő képeivel, a Szom bati-Szabó végzetes erdélyi földjével, de ebből is láthatjuk már, hogy a természet, a hegyvilág felfedezése elhatározó jelentőségű az erdélyi költőkre. Nemcsak színeket hoznak a termeszeiből, nemcsak a magyar Ura világát gazdagítják ezzel, hanem egész életfelfogásukat a természettel való kapcsolataik határozzák meg, sokkal inkább, mit a köyvek, a filozófiai, vagy pedig társadalmi jelenségek.

Önmaga és népe életét a természetben értette meg igazán az erdélyi költő, méltán lett ezért az egyik legtöbbet emlegetett és legjellemzőbb erdélyi költemény az Áprily Lajos: Tetőn-je. Nemcsak az Áprily költészetének egyik jelentős állomása voh ez a költemény, hanem magának az erdélyi magyar sorsnak szimbolikus kifejezője. A forradalmak és az összeomlás kaotikus zűrzavara után az erdélyi magyar költő megtalálta népe rendeltetését, kötelességeit, a jövőbe nézett, jövőt látott népe számára Erdélyben és most már vállalta a küzdelmet is az erdélyi magyar jövőért. SorsváUalás és hivatástudat erősiti meg ezután az erdélyi magyar költők hangját, a zivataros, vad erdélyi természettel való boldog ölelkezés után ez ad az erdélyi magyar Urának valami csodálatos magaslati levegőt.

A század elején finommá, hajlékonnyá csiszolt magyar költői nyelv erdélyi költőinknél ismét komor, félelmes erejűvé, lendületessé válik. Nem Adytól tanulják ezt a súlyosabb, a végzetes életre rávilágító nyelvet, hanem inkább az erdélyi hagyományokból merítenek és az erdélyi sors formálja hangjukul.

A „nyugatos“ jellegű Áprilyuú! olyan döbbenetes erejű verseket találunk, mint a Tetőn, Opitz Mártonhoz, a Rabok, vagy a Rönk a Tiszán. De hogyha a zordonan kemény Tompa Lászlóra, vagy Reményük Sándornak haz&fiu fájdalmától elkeseredéstől fűtött Romon virágjára gondolunk, világosan láthatjuk, hogy a modern magyar Urában egyedülálló erdélyi költőink tömör, öntudatos, harcra és halálra kész hangja, kifejezésformája.

Valóban a balál valahol ott bujkál az erdélyi Ura hátterében. Nemcsak a Sipos Domokos Vágtat a halál-ára és Áprily Lajos egypár versére gondolunk, hanem a legtöbb erdélyi lírikus színeire. Talán Áprily, vagy Tompa határozottabban kifejezik azt, amit az erdélyi ember öntudatlanul is érez. Az életörömnek, a gyönyörnek itten nincs költője, de épp úgy nem találjuk meg a lemondó, kesergő hangot sem. Az erdélyi kői tő, mint Olasz Lajos kifejezte: sötéten — lehajtott fejjel — tudón-elszántan, meg nem Hátráló rettenettel szembe az élettel, meglátta a veszélyeket, a leselkedő halált, de vállalta a küzdelmet.

Az erő, a keménység mellett azért talán a tömör egyszerűség az erdélyi magyar Urának másik jellemző vonása. Érdemes például a szavaitól szinte megmámorosodó, könnyedén mesélő Mécs Lászlóra gondolunk, kiben az erdélyi természetnek ugyszólva ellentétét érezzük meg. Vagy Szombati Szabóra, aki fokozatosan lett egyre súlyosabb és tömörebb hangú, amint az erdélyi élettel összeforrott. Az élet-halál harcban élő ember nem fecseghet, mesélgethet kényelmesen, az élet végső kérdéseire fordítja a figyelmét, keveset és egyszerűen beszél, de mindig megnyomja a szót.

Az erdélyi költők valóban elmélyedő, gondolkozó, nem egyszer tépelődő hajlamúak. Hogy az élet tűnő jelenségeitől hogyan le bet gyors szárnyalással az élet örök törvényeihez repülni azt a Reményük Magasfeszültség c. kötetében csodálhattuk meg legutóbb. A valóságnak az érintésére itt már a lélek legkinzóbb kérdéseihez jutunk. A léleknek küzdenie kell az élet összefüggéseinek, az emberi élet céljának, rendeltetésének megismeréséért, a végső béke, összhang elnyeréséért. A szüntelenül töprengő Remé- nyik Sándor úgy a modern magyar lira egyik legmélyebb bölcselő költője lett, mint ahogy viszont a makacsul küzdő Tompa László költészetében ma a modern ember életének ellentétei és a gazdagabb, igazságosabb lét felé törése bomlik ki. A sziik erdélyi magyar sorson, annak szenvedésein túl legnagyobb erdélyi költőinkben széles gondolatvilág, tisztultabb emberi életvágya és elképzelése tárul ki. Az európai sors hullámverései, fájdalmas sebei az erdélyi Urába is behatoltak, költészetük egyszerre széles, tág horizontú és az erdélyi életért felelősséget váUarló volt.

Mert végső fokon nem felejtkezhetünk meg arról, hogy az erdélyi költészetet egy emelkedett, nemzeti hivasátudat indította meg és hajtotta előre. Az erdélyi költő népe szivére hajolva irta verseit, amelyekkel az életet ébreszteni, biztosítani, erősíteni, a sebeket kötözni akarta. Az újabb magyar irodalom feltűnő erős felelősségérzet tulajdonképpen tőlünk indult ki, miül ahogy az egyéni költészet kitágításában is jelentős szerepe volt erdélyi költőinknek. Hogy ezek a szempontok később hogyan halványultak el Erdélyben és tűntek fel az uj népies költőknél, azt ma nem lehet célunk vizsgálni.

 nemei Biamsísíai a taálíetfislíaira

Érdekes tanulmány Németország hadigazdálkodáséról

BERLIN, szeptember 7. (Lla-Piess.) A német munkaügyi minisztérium hivatalos 'lapjában, a „ReichsarbeitsblaU'Mjan érdekes tanulmány jelent meg a német munka teljesítményéről a je en háborúban. A tanulmány adatai szerint a német hadigazdálkodás 1939 augusztus végén, tehát röviddel az angol- francia hadüzenet előtt 24.46 mi lió munkás felett rendelkezett. A munkások kétharmad része férfi, egyharmada nő volt. Különösen nehéz probléma volt a hadigazdálkodás kiépítésénél azon munkaerők beállítása és foglalkoztatása, melyek azelőtt hadilag nem fontos üzemeknél dolgoztak. Ezen munkások zöme alkotta a munkanélküliek számát, rnelv az -elmuit télen a’ig haladta meg a 250 ezret. Hogy mily erőfeszítés kellett ahhoz, hogy ezt a problémát is megoldják, kiv iláglik abból, hogy folyó év júniusában már erek 40.000 munkanélkülit tartottak nyilván.

Külön fejezete a tanulmánynak a munka- kötelezettségről vezetett nyilvántartás. A „munkaköte'ezettséget“ 1939 közepén állították fel.

Ez a szervezel arra szo'gált, hogy elegendő munkaerő álljon rendelkezésre a hirtelen időszerűvé váló feladatok elvégzésére.

A munkaköielezettség tehát még a háború ©lőttről származik, a háború tartamára azonban épp oly szigorúan kötelező, mint akár a katonai szolgálat. 1938-tó kezdődőleg folyó év júniusáig 1.75 millió munkakötelest állítottak be, melyekből csak 14 százaiékor tesznek ki a nők. A háborúban a nők száma ebben a szervezetben természetesen sokkal több.

E szervezetet a háború végeztével ismét leépítik, amennyiben ezt a különféle, esetleg újonnan mutatkozó igények nem fogiák meggátolni.

Végül megemlítjük a közleménynek azt a részét is. mely a külföldi munkaerőknek és hadifoglyoknak munkába való beállításával foglalkozik. Mintán legi''óbb a lengyel hadifoglyok legnagyobb részét hazaengedték, a Németországban elo'gozó lengyeleket már ismét szabad külföldi munkásoknak kell tekinteni. A német mezőgazdaság 1.1—1.2 mill ió külföldi munkás felett rendelkezik, mig az iparban körülbelül 690.000 külfö tli van elfoglalva. Itt a hadifoglyok százaléka valamivel magasabb, mert a francia hadifoglyok egy része, akik még nem mentek haza, a német iparban találtak foglalkozást.

Megjegyzi befejezésként a közlemény, hogy a német munka kérdését jelentéktelen zavaroktól eltekintve, sikeresen oldották meg a háborúban.

AZ ARCBŐRT ELCSÚFÍTÓ SZÁMOS TISZTÁTALANSÁG. mint gyulladásos piros- ságok, pörsenések és pattanások, amelyek elégtelen bélmiiködés és emésztési zavarok következtében támadnak, a természetes ..FERENC JÓZSEF“ keserüviz használata által — reggelenként egy pohárral — rendszerint rövidesen eltűnnek. Kérdezze meg orvosát!

FELHÍVÁS a kolozsvári magyar IPAROSOKHOZ ÉS MUNKÁSOKHOZ! A Magyar Párt sajtóosztálya közli: Szeretetteljes felhívási intézünk' a kolozsvári magyar iparosokhoz és munkásokhoz, hogy ácsok, kárpitosok, festők, asztalosok, villanyszerelők, lakatosok jelentkezzenek önkéntes, közérdekű munkára. a magyar honvédcsapatok bevonulásával kapcsolatfis diszitési munkálatok elvégzésére. Jelentkezés: I asárnap délelőtt 10 órakor a romai katolikus főgimnáziumban. (Farkas-utca 4. sz.) Török Bálint ügyvezető alelnöh, Kovács Gyula főmérnök.

Német gyorsításaid őrségen északi partok mellett.

Német bizottság a hírhedt Ile^de Ré fegyencsziget foglyai közül válogatja ki a franciák által a fegyen cek közé helyezett német hadifoglyokat.