Ellenzék, 1940. szeptember (61. évfolyam, 199-224. szám)
1940-09-08 / 205. szám
I I 19 40 szeptember 8. ELLENZÉK A púpos lányka LVIGI PIRANDELLO NOVELLÁJA Kítenceszteodős koráig semmi baj sem volt vele: szépen nőtt, fejlődött. Akkor aztán, mintha a végzet egyszerre kinyújtotta volna a homályból láthatatlan kezét, hogy a fejére tegye és igy szóljon hozzá: „Eddig és ne tovább!“ ölemen tina hirtelen megállt a növésben, alig égy méternyire ai földtől. Az orvosok — hát persze! — n3gy tudományukkal rögtön megállapították, hogy nem is lesz már magasabb. Angolkóros, limíatikus a gyerek . . . Mintha csak a diagnózis lett. volna a fontos! Sokkal fontosabb kérdés vo-t, hogyan lehessen Clementina lábaival és törzsével megértetni, hogy nem szabad tovább folytatni a1 növekedést! A törzs és a lábak, szegénykék, ha már nekikezdtek, mindenáron nőni akartak és nem hallgattak az okos szóra. Minthogy pedig annak a láthatatlan, erőszakos kéznek a nyomása alatt fölfelé nem fejlődhetlek, széliébe terebélyesedtek. A lábak meggörbítitek. A törzs e'lőf-hátul kipupo- sodott. Hogy valamilyen irányba mégis fejlődjék... De vájjon nem igy nőnek-e bizonyos törpe fácskák is, ágas-bogas, csemevész elhajlásokkal? így ám. Azzal a különbséggel, hogy a fócskáknak nincs szemük, hogy llássák magukat, nincs szivük, amely érez, agyuk, amely gondolkodik; egv szegény7 ki? púpos leánynak pedig van; azonkívül, a1 törpe fácskát, legalábbis tudomásunk szerint, nem gúnyolják ki az egyenes törzsű társai, nem húzódnak el tőle, mintha még a látása is bajt. hozna, nem menekülnek közeléből a madárkák; egy szegény7 púpos lánykától viszont elfordulnak az emberek és még a gyerekek is elszakadnak, ha meglátják; végül pedig a fácskának uem hiányzik a szerelem, mert májusban magától kivirágzik, amint, a természet parancsolja és bármilyen cseinevész is, őszre megtenni a maga gyümölcsét, mig egy szegény púpos lányka . . . Mit tagadjuk: Clementina a természet rosszul sikerült alkotása és; ezt már sehogyan sem lehet jóvátenni. Aki leveleit it, ha elrontja, egyszerűen eltépi és újra kezdi. De egy életei? Az ételiét uem lehet ismét elölről kezdeni, ha egyszer széttépték fonalát, ezt különben a jó Isten is látja. Vaunak, akik hasonló körülmények közt elvesztik az Istenbe veteitt hitüket. De Clementina hivő léitek. Megvan győződve arról, hogy Istennek valami titokzatos célja van vele, azért alkotta olyannak, amilyen. Vagy legalább önmagával! is elhiteti, hogy hisz ebben — hiszen különben kétségbe kellene esnie! Ilyen magyarázat mellett viszont még kivételes kegyeltemnek is tekintheti kegyetlen nyomorúságát: fölemelő, rendkívüli kegyelemnek. Nagy boldogság zálogának, amely odaát vár rá, a túlvilágon. A mennyországban. Milyen szép kis .angyal lesz majd az égben Clementina . . . És igy aztán néha rámosolyog az utcán, séta közben, az emberekre, akik utána fordulnak. Mintha ezt mondaná: „Ne gúnyoljatok hál! Láthatjátok, hogy én mosolygok elsőnek, a magam furcsaságán. Igen, ilyen vagyok; nem magam akartam: Isten alkotott nyomoréknak, azonban ne szánjatok, hiszen én sem búsulok, mert ha Isten akarta, hogy ilyen legyek, bizonyára kárpótolni is fog A hires Mont Saint Michel sziklatéinpu 1 lom, mely a németek által megszállt francia területien levő SE Michel szigeten emelkedik. majd valamikor, földi szenvedéseimért!“ Egyébként a lábai nem is túlságosan feltűnők. a hosszú ruha alatt. ! Csak a jó isten tudja, milyen sok szenve- t elésébe került Clementiuának. hogy ezt a két i rossz lábat rendes járásra kényszerítse! És * mégis mosolyog. j Annál többet kínlódik, mennél inkább azon , igyekszik, hogy ne himbálódzék erősen járás közben, mert igy kevésbé szar szemet az embereknek. Persze, azért nem tűnhetik el észrevétlenül ia tömegben. Hiszen púpos . . . De mégis, ha sikerül1 rendes léptekkel járnia, kicsit vontatottan és szerényen, és mindig roo- soflyogva . . . Időnként mindig akad va’aki, aki valóban kegyetlenül viselkedik vele szemben: hosszan nézi Clementinát, esetileg résztvevő a recall, a» pillantásával méregeti és figye'li, mintha ! azon töprengene, hogyan is tud járni, ilyen lábakkal. Clementina, ha azt látja, hogy még . szokott mosolya sem képes ezt a könyörtelen liváncsiságoU le fegyver ezni, megszégyenül ten < ’pirul és lehajtja a fejét.; néha annyira elveszti az önuralmát, hogy csaknem megbotlik és végigvágódik a földön; ilyenkor aztán így elfutja a méreg, hogy Oebszi verebben felemelné a ruháját és rákiáltana a kegyetlenre: „No tessék: most már láttad a lábamat? akkor hát hagyj tovább, békében nyomoré- koskodnom.“ Ebben a városnegyedben még kevéssé ismerik. Csak néhány hét előtt költözött ide. OtH, ahol azelőtt lakott, mindenki ismerte, már senki sem ke 1 fémetilen kectett neki. Hamarosan itt is igy lesz ez. Csak türelem! Clementina nagyon örül az uj lakásnak, amelynek ablakai csöndes és tiszta kis térre néznek. Reggeltől estig kézimunkázik, kelengyéket hímez, megrendelésre. Művészi módon, szívesen dolgozgat. A buga (mert buga i- van C’ementinának. Lauretta a neve, öt övvel fiatalabb nálánál!, de ... az nem nyomorék, nem bizony! Sudár, szép, szőke, viruló leány) maisamód és üzletbe jár. Minden reggel nyolckor megy e£ hazulról és csak esfe hétkor tér vissza. A két nővér kölcsönösen anyáskodott egymás felett; előbb Clementina töltötte be az anya szerepét Laurel ta mellett, most pedig Lauretta vise'kedik úgy, mintha Clementina a gyermeke volna, pedig öt évvel idősebb nálánáL De a kis púpos, kora ellenére is. olyan maradt, mint egy tízéves kislány. Lauretta ellenben már annyi tapasztalatot szerzett, rövid életében! Ha 5 nem lenne . . . Clementina gyakran tátott szájjal hallgatja, amiket a húga mesél. — Jézuskám, Jézuskám, micsoda dolgok! És közben tisztában van azzal, hogy két szegény görbe lábával sohasem léphet be abba a titkos világba, amelynek létezéséről húga elbeszélésén keresztül szerez tudomást. Irigységet nem érez emiatt, csak egy kis homályos félelmet és megindultságoti, részvétet, öli maga iránt. Lauretta egy szép napon kirepüli1 majd az otthonos fészekből1, abba a marik világba, amelynek számára született, de mi llesz akkor szegény Clementinával? Magára- marad? Lauretta mindig megnyugtatja; újra és újra esküvel fogadja, hogy még akkor sem hagyja el, ha férjhez megy. Clementina Lauretta jövendőbelijére gondot!. Ki lesz vájjon? Hogyan fognak megismerkedni? Talán az utcán ... A férfi meglátja a lányt, napokon keresztül messziről követi; aztán egy este megszólítja . . . Vájjon mit mondanak egymásnak? Jaj, milyen furcsa lehet a szerelem . . . A kis1 púpos lány álmodozva ü! munkaasztalánál és nem képes kezébe venni a hímzést, amely előtte hever. Kibámulü az ablakon . . . Ugyan mit néz? A szemközti ház egyik ablakánál hosszu- hajú, Krisztus-szakállas szép, szőke fiatal férfi ül, a párkányra könyökölve, homlokát kezébe tárnaisztva. Lehetséges volna? A fiatal férfi pillantása ülementinára szegeződik, különös állhatatossággal nézi. Sápadt . . . Istenem, de sápadt! ... Be teg lehet. Clementina most e’ő- ször látja, ott ia<z ablaknál ... És lám, a férfi tovább bámulja ó't . . . Clementina megzavarodik: aztán nagyot sóhajt és erőt vesz magán. „Nem engem néz!“ — ez az első gondolata. Ha L: uretta otthon lenne, azt hihetné, hogy a fiatal férfi talán őmiatta ... De Lauretta napközben sohasincs otthon. Inkább az a valószínű, hogy a szomszéd lakás egyik ablakánál ül valaki — valami szép fiatal1 lány — és a sápadt idegen azzal szemez. Még te — az ember azt hihptné, hogy egyenesen idietnéz, egyenesem Clementinát nézi! De i’ven rajongó szemmel? Ugyan, ez lehetetlen! No lám! Most intett a kezével a szőke ifjú, mintha köszöntené! Clementinát? Nem, nem lehet! B izonvára a szomszédba integet át. Clementina az ablakhoz lép, a zsámolyra I I I hág, amelyen a lábát szokta nyugtatni és — feltűnés nélkül — kitekint; a 'Szomszédos ab- Jekokra, előbb jobbra, aztán balra . . - Majd az alsó emeleti ablakra is lenéz, utániul fő) a felsőre . . . Sehol senki! Félénken megfordul, lopva egy pillantást vet a szőke férfira és ime ... az ismét int neki, most már semmi kétség, valóban neki! Clementina elmenekül az ablaktól, ki a 'Szobából, vadul lobogó szívvel. Hogy is lehet ilyen csacsi! Biztos, hogy tévedés az egész... Az az embetr rövidlátó 'tehet. Ki .ttudja, kivel tévesztette össze . . . Tálláu Lamettával? Persze! Bizonyára követte Leurettlát, az utcán. Megtudta, hogy itt lakik az ő lakásával szemben . . . De hiszen ahhoz, hogy ekkorát tévedhessen, nem rövidlátó, de egyenesen vak kellene hogy legyen!... Pedig nem is visel szemüveget. Igaz, ami igaz, Clementina arca nem is csúnya; vallóban hasonlít kissé a bugához. De az alakja! Talán — a férfi, amint igy távolról látta, asztalkájánál, a párnákkal magasított ülésii kaross'zékben, vallóban azt hihette, hogy Lauretta ü'1 ott . . . Aznap este alaposan kikérdezte a húgát. De Lauretta elképpedve bámult rá: — Micsoda szőke fiúról! beszélsz? — Aki ott lakik, szemben. Nem vetted még ész.e? — Nem én! Ki az? Gfemenlina pontosan leírja az idegen férfit. Mire Lauretta kijjelenti, hogy semmit rom tud felőle, sohasem találkozott vele, se közeliről sem távolról' nem látta. Másnap élőiről kezdődik a dolog. A fiú megint ott öl az ablaknál, a párkányra könyökölve, szép, szőke fejét tenyerébe támasztva. És nézi, nézi Clementinát, ugyanolyan áthatóan merev pillantással, mint előző nap. Clementina nem hiheti, hogy7 ez az ember, aki olyan nagvon. nagyon szomorúnak látszik, gúnyt iiz belőle. Miért is tenné? Hiszen ő csak egy szegény, 'szerencsétlen kis púpos lány, aki úgyse vehetné komolyan a tréfát. Eszébe se juthatna, hogy belekapjon a horogba é* illúziókba ringassa magát . . . De hát akkor? No tessék, már megint integet, akárcsak tegnap. Üdvözlő mozdulatot tesz, aztán többször egymásután, gyorsan bólint, mintha mondani akarná: „Neked, igen, neked szól a köszöntésem.“ Majd kétségbeesett mozdulattal, kezébe temeti az arcát. Clementina nem képe? tovább ott maradid, az ablak közeliében. Lemászik a székről, magából kikelve a szomszéd szobába siet és annak az ablakából figyeli a szőke férfit, a lebocsátott függöny mögül. A férfi visszahúzódott az ablaktól. Elgondolkozva, elszo- morodva áll a szoba közepén. De időnként felemeli a fejét és áttekint Clementina ablakára, hogy lássa, nem tért-e még vissza a lány. Várja! Mit képzelhet ezek után Clementina? A következő gondolat ötök az agyába:: „Nem látja, milyen vagyok . . .“ És hogy békében hagyják, a szegény púpos lányka a következő vakmerőségre vetemedik :az asztalkát az ablakhoz huzza, por- rongyo* vesz a kezébe, aztán egy szék -segít- ségével. nagy üggyeil-bajjaill fe’kapaszkodik az asztal tetejére és úgy tesz, mintha az ablaküveget tisztogatná. így legalább a féa-fi jól láthatja aíakját! De kis hija, hogy Clementina le nem zuhant az utcára, mikor észreveszi, hogy a férfi, amint meglátja őt az asztal tetején, felugrik és dühösen, rémülten hadonászni kezd, könyörög a lánynak, hogy menjen le, menjen le, menjen le onnan, az Isten szereiméért: összekulcsolja a kezét, tenyerébe temeti az arcát és ordít ,igen, most már ordít is! Clementina elképpedésében és rémületében olyan gvorsan mászik le az asztaliról, ahogy csak tud; tágranyilt szemmel, remegbe hámul át a szemközti ablakra. A férfi kitárja feléje két karját, csókot dob és ekkor: ..őrült . . — gondolja magában Clementina, kezét tördelve. — Irgalmas Isten, ez őrült, csak őrült lehet.“ Es J aurettától aznap este megtudja, hogv valóban nem tévedett. Lauretta, akinek kíváncsiságát felkeltetnék Clementina kérdései, érdeklődött aszemközt '•ikó, fiától férfi iránti és azt hallotta, hogy az körülbelül egy esztendő előtt raegháboro- dott. amikor meghalt a menyasszonya, aki ott lakott, ahol most ők ketten laknak, Clementinával. Mennyasszonyának, mielőtt meghalt ,te kellett amputálni előbb az egyik, aiz.tán a másik lábát. < >. hál ezért! Miközben' Clementina a hiúra e’beszélcsét hallgatja, a szeme megtelik könnyel . . .A fiatal, szőke férfit siratja-e, vagy sajátra star át:? Aztán sápadtan elmosolyodik éc remegő hangán igy szól Lamellához: — Tudod, mindjárt gondoltam . . . Mert engem nézett . . . ELMARAD A NYUGDÍJASOK VASÁRNAPI GM LÉSE. Az erdélyi és hansági vasúti köznyugdíjasok központi kolozsvári szervezete ezúton tudatja tagjaival. hogy a szeptember 8-ra, vasárnap délelőttre hirdetett gyűlésük közbejött technikai akadályok miatt elmarad. A h!res német buvárhajóparancsnolc, RoIImann kapitány, aki eddig 118.890 tonna ellenséges hajótereí, egy a:i"ol torpjecsórombolót és egy buvárhajót síilyesztett el. MILÁNÓI SZÍNHÁZI levél MILÁNÓ, augusztus hó. A milánóiak élete --- az elsőlétitési rendeletektől s a szigorított zárórától eltekintve — mit sem változott a nagy olász metropolis éli a maga munkás, lüktető, nagyvárosi életét Még szórakozik is. Egy, hogy Milánó most is a művészeti és főleg zenei központ, ami volt. Lássuk, milyen művészi programja van a ritka és kevés eredménnyel járó angol légitámadásoktól zavart városnak 1940 augusztus végén; A ZTrico-szinházban nagy operaszezon van. Óriás sikerrel játszották a Rigolet- tót, Traviatát, Toscát és Pillangókisasz- szonst. A nagyszerű operastaggione karnagya a legjobbak egyike: Ugo Benoe- nuti Kiusti koncertmester. A társulat sztárjai között van: Attikai Archi, Gina Bernelli, Vittona Palombim, Gino Prates! és a leghíresebb olasz operasztárok egyike: Gina Cigna, aki a Toscában aratott legutóbb óriási sikert. A Teatro Na- zionaleban ugyancsak operaévad van. Rendkívüli sikerrel mutatták itt be a napokban a Pagliaccet, amely a Paiaszt- becsülettel együtt került színre. A Carlo Moresco vezénylete mellett lefolyt előadáson Emma Tegani, Giovanni Breva- ria, Arturo Morselli, Eleonora Yisciola és Aljonzo Pravadelli énekelték a vezető szerepeket. A Teatro Nuovoroban érdekes darabot játszanak. Jovinelli dr. Brandley kísérlete j cimii színmüvét. Óriási sikere van a da- I rabnak, amelynek szerzője a kritikusok1 I szerint az uj olasz drámairás legérdeke- 1 sebb egyénisége. A darab merész, bátor, modern, különös. Méltó utódja a tehetsé- ! ges szerző Magas sebészet cimii első, ' szintén orvosi tárgyú müvének. Az Odeou-szinházban a Carini-Cei társulat vendégszerepei változatos műsorral. Az Olimpiáiban és a Commenda-színházban operett-társulatok játszanak. A ß.~o- /efío-szinházban nagy siker: Vaszary János Angyalt vettem feleségül cimii pompás komédiája kerül színre a Bonnecchi- társulat előadásában, magyar sztárral: Lánczy Margittal. De a milánói filmkedvelők is megkapják a maguk szórakozását. Milanóban 40 mozgószinház tart előadásokat e pillanatban. Főleg olasz, német és amerikai filmek kerülnek színre, de nagy sikere van bárom francia filmnek is. Az egyik Harry Baur-film, a másik Annabella és Jean Gabin közös filmje: A bandita s a harmadik Egy velencei éj Albert Prejeannal. Nagy közönsége van két riport filmnek: a Gibutinak és a Légi hadseregnek. Az amerikai filmek között Barbara Stanwych és John Bides Földöntúli szer-e lem cirnü romantikus filmje tetszik nagyon a milánói közönségnek, de nagy közönsége van Gary Cooper: A nagy kán udvarában cimii kalandos filmjének is. A német filmek közöt a Colosseo slágere vezet: Louise Ullrich és Viktor de Korva darabja. S végül az olasz filmek legnagyobbsikeru darabja, a Magántitkárnő cimii vígjáték, amelyben Elsa Merii ni Bókay János Feleség-é.nek milánói főszereplője játssza a sztárszerepet. (L. C.j rrc djt iez ilu OS iát rg<; uro t‘ 1 va? i.rgi loz i \ ekt fi B/.Í ie/.e ru so t ii i I t: n at an ln fol vag »nk ók. lOS lib ? ly viul és van zt u fel . ( ő 1, íun >1 i zik és ég Má ik ' Fe >le ulb y a zak zen DR? ika on. g E első ágtó aui. orsz* majd s f Din ái gve: îdeh apcs ük bárr AN • * . Te ukló. el kor ?k. í ebzo Az s kií vitás« ívitás n tá Előzi b’áza lej. 1 Clu táuvé
