Ellenzék, 1940. szeptember (61. évfolyam, 199-224. szám)
1940-09-20 / 215. szám
19 4 0 szeptember 2 0. ELLENZÉK V \ kolozsvári dalárdák a (elszabadulás vasárnapi ünnepén KOLOZSVÁR, szeptember 19. Még ki sem vonultak a románok városunk falai közül, még nem lengette a szél várva-várt, szeretett piros-fehér-zöld lobogóinkat a házak homlokzatán, a szivekben még ott remegett a várakozás izgalma s derék kolozsvári dalosaink máris szorgalmasan jártak esténként — napi munkájuk végeztével —• a próbákra, hogy megtanulják a Himnuszt és a Szózatot, nemzeti imáinkat. Pedig akkoriban nem is voíl't éppen veszélytelen a sötét utcákon való járás, hiszen — emlékszünk még — naponta többször eldördült a fegyver s nem lehetett tudni a fegyelmezetlen golyóról: „kit hogyan talál meg?“ De meg kellett tanulni a huszonhárom éven át tiltott nemzeti Himnuszt, mely lazlán ott zengett a vasárnapi fényben tizenhat dalárdánk 450 tagjának aja- kán. Az óriáskórust Tárcza Bertalan karnagy biztos keze irányította. Hogy milyen értékes munkát végzett, eí- muílt kisebbségi életünkben a Da'osszövetség, azt két távirat mindennél ékesszólóbban bizonyltja. Az egyikben a magyarországi DaSosszövet- ség >a felszabadulás örömére a következő szavakkal üdvözölte Dalosszövetségünket, mely busz éven át ápolta Erdélyben a magyar dalt és 350 dalárdát szervezett: „Erdély egy részének az anyaországhoz való visszacsatolása alkalmából 60.000 dalos nevében szivünk egész melegével] köszöntünk Benneteket, drága erdélyi Dalosfcestvéreink. Fő óhajunk az, hogy a lelkünket betöltő magyar dal magasztos harmóniában olvadjon fel a további együttes munkában, amelynek folytatását 22 év óta oly nagyon vártuk. Isten hozott! Benneteket! Dalostestvéri szeretettel bí Magyar Dalosegyesületek Országos Szövetsége nevében: dr. Ripka Ferenc, Budapest székesfőváros ny. főpolgármestere, országos elnök.“ A Budai Dá’árda, amely az első nemzetközi dalosversenyen a legmagasabb dijat nyerte, szintén üdvözölte szövetségünket a’ következő távirattal: „A feliszabadult erdélyi magyar dalostestvéreknek szívből fakadó, boldog Isten hozottat kiált testvéri szeretettel: a Budai Dalárda.“ Mindkét táviratra meleg köszönő sorokban válaszolt a Dalosszövetség elnöksége, kifejezvén fájdalmát a határon túl mariadt 4000 dalos elvesztése felett. A megmaradt 6000 dalos boldog örömmel csatlakozik a közös magyar haza dalkulturájához. A Dalosszövetség 16 kolozsvári dalárdája büszke örömmel őrzi meg szivében azt a felejthetetlen élményt, hogy a visszatérés pillanatában Kormányzó urunk szine előtt elénekelhette a két évtized óta elnémított nemzeti imádságot és a Szózatot. A rég elhanyagolt székrekedések kezelésében gyakran már kis mennyiségű természetes „Ferenc József“ keseriiviz naponkénti használata is igen hatásosnak bizonyul, úgy, hogy a gyomoremésztés is megjavul, az epekiválasztás fokozódik, az anyagcsere megélénkül és a vér felfrissül. Kérdezze meg orvosát. Amit a budapesti sajtókaraván a Székelyföldem látott Négy nap alatt járták be a székely vidéket a budapesti sajtó kiküldöttjei KOLOZSVÁR, szeptember 19. Kedden érkezett vissza Kolozsvárra annak a budapesti ujságirócsoportnak egy része, amely a honvédséggel egyidejűleg jött Erdélybe és most közvetlenül a honvédség bevonulása után bejárta egész Erdélyországot. Sokan közülök először volt életében a hegy-völgyes magyar tündérországban s a látottak után a sok uj színtől és szépségtől átitatva elragadtatva beszélnek élményeikről. Többen cikksorozatot Írnak majd Székelyföldről, igy a 8 órai Újság kiküldött szerkesztője, Petur László is, aki a következőkben mondja el lapunknak székelyországi tapasztalatait. — A sokszáz kilométertől és élménytől szédülten érkeztünk vissza autón Kolozsvárra, ahonnan pénteken indultunk útnak Marosvásárhely felé. Vásárhelyen a véletlen összehozott Bolyai Farkas, a nagy matematikus-zseni egyetlen élő ükunokájával, Bolyai János dédunokájával1, aki eredeti régi okmányokkal bizonyította be érdekes származását. A fiút egyébként senki sem ismeri a városban. Apja pincér, ő maga csak annyit tud a Bólyai-örökségről. hogy őse „valami számtan-ember“ volt és kijelentette, hogy nagyon szeretné megérteni, amit az kitalált. — Voltunk Tamási Áron szülőfalujában, Farkasfalván és láttuk Ábel) rengetegét, azt a vidéket, ahol Ábel élt. Aba Novak Vilmos itt kijelentette, hogy ez a vidék olyan gyönyörű, hogy csak egy lépés választja el a giccstöl. — Székelyudvarhelyen ismerkedtünk meg a kitűnő Hász Rezsővel, akinek székely ma- gánmuzeuma felülmúlja a hires sepsiszentgyörgyi múzeumot is. Hász Rezső a székely népművészetért, a székely falu elsziirkiilése ellen harcol. Szeretné elérni, hogy a Székelyföld hivatalos helyiségeinek dolgozószobái magyar stílusban legyenek berendezve és 5 indított mozgalmat a tiszta székely népvi seiet székely városokban való elterjedéséért is. Nagytudásu, lelkes, kitűnő ember. — Voltak a csiksomlyói búcsún is? — Természetesen — felel. — Láttuk a szinpompás körmenetet, amelyben csángó- csoportok is résztvettek. Innen Csíkszeredába mentünk, ahol megismerkedtünk Nagy Imrével. Tusnád, majd Kézdivásárhely következett. Ez a valamikor virágzó székely város elszomorító képet nyujl. A román uralom huzonkét éve alatt nem fejlődött, nem épült, nem változott a város. Egykor virágzó timár-varga céhe ma már élig tud megélni, a város elvesztette piacait, leszegényedett. írni fogok erről is otthon és Borszék regénybe illő esetéről, ahol tizennégy román falusi kiskirály uralkodott az 500—500 főnyi magyar lakosság fölött s ahol fantasztikus adatok kerültek birtokunkba. Köteteket lehetne Írni ennek a tizennégy embernek viselt dolgairól, akik mialatt a fürdőben gyönyörű villákat építettek maguknak, valósággal élősköd- tek az egész megfélemlített falun. Buciman Traian csendőr rémuralmáról s Mihail Púiról, aki a helység vízvezetékére szánt ösz- szeggel szökött meg, a többiekkel együtt rémregénybe illő történeteket hallottunk. Az adatokat összeszedtük természetesen és a nyilvánosság elé hozzuk . . . Ezen a vidéken igen sok Iasiból és környékéről átmenekült szásszal találkoztunk, akik nem akarnak román uralom alatt élni. — Utunk innen Sepsiszentgyörgybe, majd a csodálatosan szép Bálványos völgyön át Szászrégenbe vitt, ahol jelen voltunk a Kormányzó ur bevonulásán. Innen jöttünk visz- sza Kolozsvárra azzal a meggyőződéssel, hogy Erdély sokat szenvedett csodálatosan szép székely vidéke, olyan kincs, amelyből kellő propagandával világhírű idegenforgalmi központot lehet és kell épiteni . . . (—) Ha izgalmasai, jói akar látni, az EDISOIÎ és RíO-mozgók bemutatják a legjobb magyar bűn ügyi FILMET: )trs4l (Törvény nevében) Idegfeszitően érdekes tartalom. FŐsz-ben: Kiss Ferenc, TasnádyFefsete inária, IHakay IHargit, UrayT. Helyárak: 50 fillértől 1 pengő 20 fillérig. Előadások kezdete: 3, 5, 7 és 9-kor. Kolozsvár éjszakája újra boldog KOLOZSVÁR VÁROS ERDŐÁLLOMÁNYA AZ UJ HELYZETBEN KOLOZSVÁR, szeptember 19. Kolozsvár város az uj határok következtében erdőállományának nagy részét elvesztette Gondos Jenő erdőmérnök, a városi erdő- iizemek vezetője az Ellenzék munkatársának elmondotta, hogy az uj határ következtében Kolozsvár a melegszamosi erdejéből 300, havasi erdeiből 1700 feleki erdejéből í 00 és berbeki erdejéből pedig 150 holdat veszített el. A főhatalom- változással kapcsolatban átmeneti állapotokat a városi erdők közelében levő községek lakosai arra használták fel, hogy a városi erdőkben kitermelt és már ölberakott tűzifát eltüntessék.. így a gyalul erdőségekben kitermelt 2200 köbm. fából már csak 600 méter van meg, a havasi erdőségekben 2500 méter fa volt kitermelve, ennek sorsa teljesen ismeretlen, a lónai erdőben pedig 500 köbméter fa szőrén-szálán eltűnt. A városparancsnokság megkeresésére azután a csendőrség végigcserkészte a városi erdőkkel szomszédos községeket és az eltűnt tűzifának egy részét meg is találta. Különben a város erdészeti osztályára most a változott viszonyok következtében rendkiviil feladatok várnak. A városi intézmények téli tüzifaellátásának kérdése megoldatlan. Még nem lehet tudni, hogy a városnak mennyi a tüzifakészlete, mi lesz az elvágott területen kitermelt fa sorsa, be lehet-e azt szállítani, mi lesz az uj vágásokkal és az uj kitermelésekkel? Ezekre a kérdésekre csak a jövő adhat választ. Ez a téma nem uj. Itsenem, van-e va'ami uj a flap alatt. Hisz minden napilap évenként egyszer-kétszer beszámol városának éjszakai életéről. Ez az éjszakai riport kötelező. Szines riportot azonban csak ott lehet Írni, ahol éjszakai élet is van. Eddig nálunk még nappa-i élet sem volt, hogy lett. volna szines éjszaka. Volt, milyen kedvesen hangzik ez a szó: volt. Néhány napja megindult a kolozsvári élet. Az utcák nem kihaltak, az emberek szemében nincs félelem és aggódás. Mintegy varázsütésre szűnt meg két évtized belénk huszonötöd rettegése. Sokszor csodálkozunk is azon, miként történt ennek a sokat várt álomnak beteljesedése. Újra élet ömlött Kolozsvár immár elsorvadt ereibe. Ez a vérkeringés átcsapott a komor kolozsvári éjszakára is. Felpezsdítette iá lelkeket, megvidámitotta az éjszakákat!. Mikor az újságíró éjszakai riportra készül, felszökken előtte a kérdés, tulajdonképpen mikor is kezdődik az éjszakai éleit. Erre a kérdésre „bölcs“ feleletet találtam: minden rendes városban az éjszakai élet úgy kezdődik, hogy a nap lemegy. Nemsokára a csillagok ezreinek árja bearanyozza a szivünkhöz nőtt utcákat, az emberek átöltöznek és munkaruhájukkal napi gondjaikat is szegre akasztják. Újjászületve, frissen, estélyi hangulatba ringatják magukat, a kávéházakat tompa fények fogják körül, megindul a sürgés-forgás, a szemek felcsillannak, rágyújt a cigány magyar nótára, tükrös termekben százszorosán villog a nők meztelen válla, a szájak egy árnyalattal pirosabbak lesznek és fény'lőbb a szemek bánat-feketéje. Éjszakai riport-téma. De honnan vettem volna ezt, akár egy pár héttel is ezelőtt. Valljuk be őszintén, igy négyszem közt a kedves ölvasóval — csupán az igazság kedvéért — hogy a kolozsvári éjszakai élet is azza'l kezdődik, hogy lemegv a nap. Sötét lesz. A nap itt is lement, ,a villanyok kigyul- tak, a kerek hold ‘ megjelent bánatosan a Házsongárd múltja felett, a csillagok is ragyogtak néha, a kávéháziak fénycsóváit is táplálta Egeres, csupán — az élet hiányzott a kolozsvári éjszakából. Pedig siklott a cigány vonója az ezerhangu húron, a nők fehér vállai mit sem veszítettek fehérségükből, ai szájak is kárminvörösen csillogtak a déli napsütésben. Igaz, a szemek feketéje tulbánatos volt:. Ez a bánat átfolyt az emberek lelkületére is, befestette és megfeküdte azt. Az éjszakai ragyogásnak mi sem maradhatott. Ezért nem volt Kolozsváron éjszakai élet. * A bécsi döntés utáni nyomasztó éjjelek emlékét még csak felidézni is fájdalmas. A kolozsvári polgár feltört kabáttal, félsszél tele vágott neki a kihalt utcáknak. Hét óra volt. Félt, mert nem tudta, hogy melyik sár- kon akasztanak le neki felelősséget nem ismerő emberek egy pár pofont, vagy melyik sarkon állítja meg a rend őre. Otthon pedig a feleség aggódva kérdezte, miért jössz ilyen későn. Féltem, hogy bajod lett. Kilenc óra után siri csend honolt az utcákon már. Az ezutáni kimenetel kalandját csak megrögzött éjszakázó kockáztatta meg. Ennek is a „merész“ jelző járt ki érdeméül. Azt hiszem, nem egy közülük drágán fizette meg bűnös kedvtelését. Mindez most már a multté . . . Megszűnt a lidércnyomás . . . * Fel virradt Kolozsvárra egy napsütött, ragyogó délelőtt, bevonultak a honvédek. Megszűnt a rettegés. Megszűnt a félelem. A lélek örömujjongása hallatlan méretekben bontakozott ki. Az öröm átcsapott az éjszakára is. Imádom a kolozsvári éjszakát. A hideg koraőszi esték friss fürdőjében a kincses város régi álmát altulta. Az üzletek feldíszítve, kivirágozva. Kivirágoztak a lelkületek is. Az utcán vidáman mosolygó fényes emberarcok. A nap lement. Sötétedik. Mindenütt hömpölygő emberáradat. A csillagok ragyognak s őrködnek Kolozsvár első boldog éjszakája fölött. Két évtized keserves elnyomatása után, Kolozsvár utcái újból magyar szótól, magyar daltól hangosak. Késő este van. A városban senki sem álmos. Hullámzik a tömeg, mint máskor soha. Hatalmas csoportok veszik körül a magyar honvédeket. Beszélgetnek, ujjonganak. így, megy ez a szerdai nagy nap óta. A tömeg nem akarja valónak ismerni el beteljesült álomképét. Nem hisz a szemeinek. Nem hiszi, hogy Kolozsvár könnyel áztatta utjain felszabadító hadsereg tagjai sétáinak. Kolozsvár éjszakája ismét boldog. Eddig az emberek nappal sétáltak párosán a külvárosi utcákon. Nappá! látták a szerelmesen összebújt párokat. Az éjszakák bánatosak voltak. Most az öröm nem fér két ember leikébe. Csak csoportokat lehet látni és az ismeretlenek boldog ölelkezését. Kigyúrtak a hangulatlámpák a zsúfolásig megtelt mulatókban. Szól a muzsika, pattog a csárdás, ütemesen ringanak a párok. Hajlong a prímás, mint huszonkét évvel ezelőtt. A feltámadt Kolozsvár éjszakája vigad. Zeng a nóta. Csodálatosnak tűnik ez annak, aki a magános sétákhoz volt szokva, a csendes és szomorú emberekhez. A katonatisztek fess egyenruhái életet árasztanak. Csillog a I kolozsvári lányok bánattól felengedett szeme, amint a katonatisztek társaságában, hely után kutatva megjelennek a mulatók fényárban úszó termeibne. Hiába kutatnak, nincs hely. Telt házak mindenütt. Örömmámorban aszik mindenki. A -nlai- donos, a pincérek hada és a cigány. Egvik helyiség kedves kis pikkolója, szemét-száját nem tudja: állandó mosolyától megmenteni. Sokaknak feltűnt kedvesen mosolygó kéne. ‘ Megkérdezték, minek örül ilyen nagyon. Fe- f lelete nyílt és őszinte volt. — így még sohasem kerestem . . . Rendes kolozsvári ember ritkán mozdult el régebben hazulról. Most népes a kávéház. j Ennek az életnek kedves hozzátartozói is fel- ] éledtek. A kucséberek pompásan keresnek, I szájukból folyik a vicc s az eddig vendég i nélkül tengődő virslis bódék előtt ragyogó hangulatban, végnélküli sorokban állanak az újjászületett lumpok. Boldogok. Bár az öröm j ürömmel járt. Pár napig a szesztilalom szigora lebegett a város felett. De valljuk be, szemhunyorgatás mellett, pompás málnaszörpöt szolgáltak fel. Egy páran alaposan megszerették ezt a málnaszörpöt és most szent fogadalommal hirdetik, hogy soha nem fognak mást, csak ilyen málnaszörpöt inni. Nevét is megkapta: „daloló málnaszörp“. Ez nem bűt, de felforral. Es mivel dal. édes magyar dal szökken nyomába, más nevet nem is kaphatott. Az őszi esték kék égboltja alatt nem érhet többé minket, csökönyös éjszakázókat vád. Akik nem tudtak cigányzene nélkül élni, egv pár újságíró „költő", akiknek ereiben az éjszaka drága mérge benne van. kettős örömmel ölelgetik a könnyelműségükre épített életegziszteneiákat. a rikkancsokat, cukorkaárusokat, vak koldusokat. levelezőlapárusokat és a sarki virslist. Most ők is mind újabb és újabb barátságot kötnek. A kolozsvári polgár pár nap alatt ismét rájött az éjszakai élet bübájjal teli hangulatának frissítő erejére. Kolozsvárnak ismét van éjszakai élete. Szabó Endre. CÍMERES NEMZETI ZÁSZLÓT ADOMA- NYOZ A SZENT ISTVÁN-GIMNÁZIUM A DÉS1 GIMNÁZIUMNAK. Az István-uti Szent István állami gimnáziumban vasárnap délelőtt tartották a tanév ünnepélyes megnyitását, melyet összekapcsoltak Erdély egvrésze visszatérésének örömüunepével. A megható ünnepség végén az ifjúság fogadalmat tett, hogy minden munkája Nagv-Magyarország újjáépítésére irányul majd. Vitéz Somogyi Ferenc tanár az iskola nevében értékes címeres nemzeti zászlót ajánlott fel a dési gimnáziumnak. A zászlót öttagú küldöttség viszi Désre. Fontos íígyelmszteíés! Értesítjük az igen tisztelt biztosított feleinket, hogy mindennemű biztosításaikat, amelyek eddig társaságunknál álló tak fenn, a mai naotól kezdődő'eg a Budapesten székelő és a háborít előtti időkből igen előnyösen ismert, népszerű FONC'ÉRA ÁLTALÁN TS BIZTOSÍTÓ INTÉZET vette át, ahol a nálunk fennállott biztosítások ugyanolyan feltételek mellett tovább érvényben maradnak. Foncíéra Hgricoía általános Biztosító Részvénytársaság. !
