Ellenzék, 1940. augusztus (61. évfolyam, 172-198. szám)

1940-08-09 / 179. szám

1940 augusztus 9Index

Itt van megint sziniink előtt, ijesztő jelentőségével az index. A különféle n- dex. Mindenek előtt fenyegető rém módján a drágaság indexe, a páncélozott és megsebezhetetlen óriás aki su lyos acél pántjai közt ig egyre növekedik, akár szc-iiid pólyában a csecsemő. A világháborút megakasztó húsz év elején lett csak ismert a nagyobb tömegek tudatában. Amikor az árak hullám zásával akaratiamul is törődni kellett mindenkinek és fö'eg mikor a gazda-á gi válságban színit e hétről-hétre tájékozódni kellett nemcsak a politikusnak, újságírónak, termelőnek és kereskedő nek, hanem az egyszerű fogyasztó ern berkének is. Az index a nagy béke idején csak a közgazdaság elméletében ját szott jelentősebb szerepet. De nincs mit csodálkozni rajta. A csöndes meg állcítság idejében, miikor a politika, világszemlélet, értelmiségi élet alig okozott messzire látható és mélyreható változatokat — szinte az idő is megállt — akkor a mii korunk index szá maiban nyugtalanító körülmények sem miképp se izgatták a tömegeket. A szabadelvű gazdasági rend zavartalanul működött, a valuták nem fészkelődtek, a termelek rábízták a tőzsdékre az árak alig változó irányítását és csak egy sztrájk, rossz termés, fenyegető külügyminiszteri jegyzék vagy távoli kis háború okozott néha pillanatnyi és hamar elfelejtett nehézségeket. Az újságolvasók milliói még borús napokon se nézték meg a közgazdasági rovatokat, a Létkézi munkás vagy termelő kis ember pedig állandó szegénységében „nem bánom“ tudomásul vette, hogy fillérekként emelkednek mindenütt és mindemben az árak. Csak a háború kü szöbérs, a balkáni harcók után, kezdett íölhangzani a riadalom: a drágaság nőttön-nő, már el se bírható és világ- katasztrófa kell következzék így! Jöf, is. Azóta lassanként mindenki közgazda lett. A gazdasági jelenségék most már mindenkit érdekelnek, mert meg se mozdulhat nélküle. Az uj élet sck csin ját-biniát meg kellett ismerni Sok fogást igénybe kellett venni. A nagy in flációk idején, miikor a bankok az ál ilandó valufaszármitö és devízaosztályo- kát szervezték, vagy legalább kiépítették, aranvkorszaka támadt a pénzáru- iizérkedésnek, síbő l ásnák, általános tőzsdejáiéknak és már gvermekek magolták be — naponta többször is — a valuták értékét s utcán vagy vasúti kocsiban pár krajcárért, sokszor parasztoknak elhadaríák ezeket a „képlete két“. Nyilván be kellett lépnie válsá gos életünkbe az indexnek és a tömér dek csoportosítása indexszámnak. Még a bridgeze úri nők szeme is megymeg- akadt rajtuk. Amíg a gazdasági váhág némi enyhülése 1932 körül ismét háttérbe szoritoít minden általános köz gazdasági érdeklődést és mükedvelést.

De amióta újból pénzügyi válságba kerültünk az elzárkózó és csereszelle- mii uj gazdasági átmenetben és főleg most a közel egyéves európai háború folyamán, íme újra itt van az érdeklődés homlokterében minden közgazda- sági tömegíisnieret és itt van megint sz index. Itt van ijesztő föl fölszökelllésé vei. Az index ugyanis csak addig fon tos, amíg váltiüzik és főleg amíg emelkedő célzatot reit magában, mert a tartós sziiárdulás idején egész életvitelünk is megszilárdul és nem valamennyi lé p és iink igényel már többé „tudományos“ vezetőt. Alost azonban, ha sze retnők is, nem indulhatunk a magunk szimata vagy szabadakarati csalckasiá- gunk után: kemény vezetés, irányit ás, parancs ügyel reánk és a belső hangok helyett a betűkre kell ügyelnünk, pld. az indexszámokra. Mert abban a pilla náthán, amikor a nagy gazdasági! válság beköszönt, különösén mint jelentős háború hordaléka, akikor a megszorító intézkedések fokozása közben, a mindenütt növekvő pénzduzzasztással, drágasággal, maximálással, stb. vei együtt végzetes Jelentőségre jut az index. Az s, drágasági fajtája például, mely érkéz - ve a teljesen még föl se számolt még kevésbé meggyógyított hosszú — 1929- tö! 1932 ig húzódó — nagy, bizonyára örökemlékű gazdasági válságból, kiinduló pontot, az árarányost 1939 juíiiusá- ban nem zéróval1, hanem a 100 a! jegyzi, hogy a csillagászati számok feszült légköréhez igazodjék maga is. Nos. ez az Index már minálunlc is elég komoran fest, pedig némely nehezen megszerezhető külföldi cikk és gyarmatáru leszámításával Európa legolcsóbb állama vagyunk még, főleg élelmiszeri cikkekben, úgyhogy az idegen sárga irigység gél nézi általában véve bőséges táplálkozásunkat, melyet a hustaianság néELLENZÉK

'Kr- .- - vr'irr.v.'TW . **AA*''

ty* "tyL k' ’’Ff '’'r-~ ^.r//r ...5ţ—/.//*•<

Újabb felvételek 22 nemzet katonai attaséinak látogatásáról a franciaországi harctéren.

Nagy figyelemmel foglalkozik a hanem sajtó a szovjet politika esélyeivel

CLERMONT-FERRAND, augusztus 8. ÍRador.) A „Le Temps“ cimü lap a szovjet politika esélyeit elemezve, megkülönböztetett fontosságot tulajdonit az „Izvesz- tia“ orosz lap egyik legutóbbi cikkének. A „Le Temps“ megállapítja: „Végül is az orosz népet mozgósított állapotban kell tartani, bogy kész legyen bármilyen helyzettel szembeszállani, melyet a háború kiválthat, mely háborúról — az „Izvesztia“ véleménye szerint — nem lehel tudni: mikor és hogyan fog végződni. Ezt az éberséget vájjon csak a Szovjetunió határai biztonságának gondja h.-itá’ozza meg? Helyénvaló feltennünk a kérdést, hogy az állandó mozgósítási állap »than levő szovjet hadsereg milyen mértékben

,

Ritkán ment nép eddig oly tökéletesen felfegyverkezve a reákény szeri tett harcba, mint ahogy a német nép megkezdte a háborút Franciaország és Anglia ellen. Németország íelfegyverkezése a német tulajdon és német életérdek védelmében — nem történt azonban csupán katonailag, hanem főképpen erkölcsileg és gazdaságilag is. Katonailag és erkölcsileg a német népet nem lehetett és nem is lehet már legyőzni. Bármennyire is ’gyekszilc az ellenség ezt a tényt eltitkolni, ast el kell ismerje, mint ahogyan el is ismeri. így a német nép ellenségei mindent elkövetnek annak érdekében, hogy legalább gazdasági téren tudják sújtani Németországot. így különösen arra számítanak, hogy az élelmezés terén sikerülni fog Németországot éhség és szükség révén elgyengíteni és térdre kényszerítenie, mint 1918-ban. Anglia és a külvilág azonban elfelejtette, hogy

Németország mai éleímiszerkészletei egészen mások, mint volt 1914-ben. öt év nehéz — s ai külföld által számtalanszor kigunyolt — munkájával sikerült Németországnak kitűnő agrárpolitikája révén mindazokat a szükséges élelmiszerkészleteket előállítani, melyekkel aztán nyugodtan nézhet a végső, döntő harc elébe.

A német termelési csata (Erzeugungsschlacht) és a piaci rend képezték a cölöpéit ennek a nagy gazdasági építménynek, melyen mg is Németország agrár poilitikájja ryugszik, mely sok év munkája után egyedülálló a világon s az immár egy éves hálom folyamán megérte gyümölcsét. Hála a termelés fokozását célzó intézkedéseknek, sikerült az élelmiszertermelést nagyban fokozni. így például, mig 1930-ban a gabona bel-termelés 77 százalékban tudta fedezni a -zükségletet, addig a termelés a háború kezdetéig oly annyira növekedett, hogy ma már 84 százalékos beltermelésről beszélhetünk. E szép eredmény annál is inkább fontos, mert azt egy aránylag kisebb termő területen kellett felmutatni. Alig 1913-ban 100 lakos gabonaellátására 52 hektár szántóföld állt rendelkezésre, ez a jelen bábom kezdejátszhat döntő szerepet forradalmi szempontból, amikor majd a háború folytán a kapitalistának nevezett hatalmak kifáradtak és lcromboltaltak.“

A „Paris Soir“ Jules Sauervvein tollából szintén e szovjet kérdéssel foglalkozik. A lap többek között a következőket írja: Általában hibásan teszik fel a szovjet külpolitikájára vonatkozó kérdéseket. Mindig azt kérdik: vájjon Moszkva egyik, vagy másik hatalom ellen van-e? Jobb lenne azt megállapítani, hogy állásainak megerősítését és eszméi uralmának kiterjesztését óhajtva, a Szovjetuniót semmilyen bárhonnan érkező viszály, vagy megegyezés nem hagyja közömbösen.

;f»re késziib-e háborúra a néniéi élelmiszer gazdaság?

A német győzelem titka

tóig már 44 hektárrá csökkent. S ennek ellenére a „termelési csata“ intézkedései következtében a csökkent termő területek termelése hatalmas módon növekedett.

A „termelési csata“ azonban egyáltalán nem szűnt meg a háború kezdetével, hanem ellenkezőleg még egyre fokozódott. így a burgonya, murok term elés 10 százalékkal

növekedett az 1938. évi termeléssel szemben, mi azt jelenti, hogy ebben az évben a burgonyával beültetett területek 3004)00

hektárral növekedtek.

A német kormány által bevezetett éleimi- szere’.láíási politika következtében a gabona tartalékok most is épp oly magasak, mint a háború kezdetekor.

A vajtermelés — szintén ,a különféle intézkedések következtében — jelentékenyen növekedett, úgy, hogy ami a vajat illeti, a német nép már érzi a beállott könnyebbülést. Bár igen nehéz tél volt, a szántóföldek mindenhol rendben be lettek vetve. Ugyancsak a legjobb feltételek mellett történt meg a mezőgazdaság maggal és trágyával való ellátása ist.

Egyrészt a „termelési csata“ garantálja ma Németországban a biztos mezőgazdasági termelést, más részről pedig a meghonosított piaci rend, — mint a német gazdaság- politika második főoszlopa —• gondoskodik róla, hogy a javakat Ó9 termékeket helyesen és jói osszák el a piacon. Ezzel a renddel Németország kezében oly hatalmas fegyver van, mely most már valóban érezteti hatását. A háború kitörésével semmi összevisszaság sem állott be a javak elosztásánál, mert már kiforrott elosztási rendszer volt életben, mely úgy a zavart, mint a felesleges élelmiszer pocsékolást már eleve kizárta. így tehát, hogy az élelmiszerelosztás ofiy rendben történt a háború alatt Németországban, ezt a német nép elsősorban a piaci rendnek köszönheti, mit annyira kritizáltak a külföldi sajtóban.

Semmi sem bizonyítja jobban a német gazdasági rendszer helyességét, mint az, hogy 1 maga az ellenség — a két nyugati állam —•

1 i megkísérelte annak alkalmazását. Alinden törekvés azonban hiábavaló, a lemásolás nem sikerülhet, mert hiányzik ahhoz a megelőző hosszú évek rendes és nyugodt előkészítő munkája. Mindezt azonban Anglia nem tudja felmutatni. Minden gazdasági intézkedés,1 különösen a mezőgazdasági termelés terén csak évek múltán hozza meg első gyümöl-j csét. A termelésben, vagy a termékek elosztásában bevezetett hirtelen váLtozások hozhatnak időleges javulást, nem képesek azonban arra, hogy eltávolítsák a tömegéhséget, mely már Anglia kapuit kopogtatja.

Mindent összetéve látjuk, hogy Németország élelmezésének alapjait nem hasonlíthat- ük össze az 1914—18. évi helyzettel. Ehhez még megjegyezhetjük, hogy Anglia blokádja egyáltalán nem felelt meg a hozzá fűzött rérmes várakozásoknak. A német élelmiszerellátás tehát a lehető legkedvezőbb ma, különösen, mikor simán bonyolitódik le sok oly termék külföldi behozatala, melyből Németország nem tud elégséges mennyiséget termelni.

Ezzel szemben Anglia helyzete az élelmezés terén is kártyaváréhoz hasonlít, mely bármely pillanatban semmivé omolhat össze.' Anglia elsősorban az óceántuli behozatalra számított, mely azonban teljesen kimaradt, így az angol nép kénytelen az éhínség minden fázisát megismerni, mit a német néptől távol tartott az okos és helyes gazdasági politika:

A. U.

hony o Thalia hét operettsztárja, Krémer Manci és Sándor Stefi ezen a héten a Sza badkay-társulat vendége Marosvásárhelyen. A két népszerű színésznő vendég fellépése nagy érdeklődést kelt Vásárhelyen;

hogy Hunyady Sándor, aki kalandos amerikai útja során legutóbb megbetegedett, teljesen felgyógyult

, de már alig várja, hogy visszatérjen Európába. Amerikai kiadócégek• töl és lapoktól kapott Hunyady ajánlatot, akik regényt, illetve cikkeket és novellákat akartak íratni a kitűnő íróval. Hunyady azonban azzal utasította vissza ezeket a megtisztelő és anyagilag rendkívül előnyös ajánlatokat, hogy sajnálja, xiucs módjában amerikai vállalatok számára dolgozni, mert hamarosan visszatér Európába. Most aztán várja az alkalmat, hogy csakugyan visszatérhessen;

hogy Kiss Manyi, az erdélyi származású népszerű budapesti operettcsiUag Cirkvenciá- hun tölti szabadságát;

hogy Vaszary János uj vigj '.tékának cime.- Vigyázat elrabollak! Hőse egy mai nő, akit crnberrablók váltságdíj reményében elrabolnak s végül még ők ajánlanak fel nagyobb összeget őnagyságának, csakhogy megszabaduljanak tőle;

hogy Newyorhban tartózkodik Kálmán Imre, a világhíres magyar zeneszerző. Kálmán Imre a Metróval tárgyal jelenleg s ha a tár gr alásoli eredményre vezetnek akkor ó szerzi az idén a Broadway Melody zenéjét:

hogy Zsigray Julianna, a kiváló írónő Tópari látomás címmel irt merésztárgyu filmet Kalmár l.ászló társaságában Az első franciásan merész magyar filmet nagy érdeklődés előzi nieg.

hány napja s egy-egy szükséglet, mint' a vaj, citrom, rizs, bab, ételolaj, stb. pillanatnyi hiánya semmiként se érint. Milyen lehet ez az index „drága“ orszá gokban?! Nos, ebben a mi Kánaánunkban a drágaság, főLeg az agrárolló és az ipari drágulás miatt, valóban elég tekintélyes. Indexünk 1939 augusztus elején .130.3, 1940 januárban 162.5 és ju nlusban 189 7 y olt. Azóta bizonyára átvonult mór a 200. délkörön is és igy megállapíthatjuk, hogy az árak álitalá

ban megkétszereződtek ná.unk. De to- ■ vábbi emelkedés várható, hiszen a búza árát 68 ezer lejben állapították meg és az iparcikkek ánszintjét ehhez való igazságos alkalmazkodásra még nem utasították. Alindamellett nincs okunk siránkozásra. Nyilván a kenytór nem fog drágulni s az egyes iparcikkekben se lesz nagyobb változás: a már végrehajtott ármegállapítás csökkentette vagy legalább szilárdította nyomasztó árukat, ami reményt ad. A közgazdasáp- j

és fogyasztó el birta viselni eddig az óhatatlan drágaságot, bizonyára el fogja viselni további fejleményeit is. Ezért joggal remélhetjük, hogy végzetes gondóktól, még inkább jelentős egyéni és osztály válságoktól megszabadulunk. Természetesen szükséges áldozatok árán. Áldozatokat mindenütt kell hozni manapság. És ne felejtsük cl, hogy ál tálában niég mindig igen előnyös gazdasági helyzetben vagyunk másokkal összehasonlítva.