Ellenzék, 1940. augusztus (61. évfolyam, 172-198. szám)
1940-08-28 / 195. szám
19 40 a it 3 u s z t u s 2 8. ellenzék 17 Óriási erőfeszítésikíván az Afrikában vitt háború Tíz százalékká! nagyobb az ember veszteség, mini civilizálj országokban. — Brit-Szomáliban borzalmas az éghajlat. —- A nagy melegtől raegsiikeiü«nek a katonák tS Graziani tábornok, az afrikai sivatagi hadviselés nagymestere, aki — mint tudjuk — az olasz—abesszin hadjárat folyamán megcsinálta a halálmarsot Mogadis- cótól Harrarig s ezzel világrekordot állított fel, az egyik római vezérkari ülésen a következőket jelentette ki: — Uraim, az én külön hadjáratomhoz ne adjanak proviánt-mestereket, hanem magyar paprikát és kinint, töméntelen kinint! Ha ezeket megkapom biztosíthatom önöket, baj nélkül végzem el a rámbizott feladatot. A tábornok összevásároltatta az egész római magyar paprikakészletet, lefoglal- totta egy vegyiszergvár egész kinin-raktárát és igy indult Olasz-Szomáliba, ahonnan kiindulva, tönkreverte az abesz- szin törzseket és ezerkétszáz kilométert hatolt előre anélkül, hogy percre is feltarthatták volna. A jelenlegi afrikai hadjárat egyik góca megint csak a Szomáii földön van. Az európai háborúban csak a repülők küzdenek az elemekkel, a földön járó katonaság munkáját nem hátráltatja túlságosan a természet szeszélye. Szomáii földön azonban nem gyerekjáték, hogy ezernyi, Európában nem is ismeri veszély, akadály, hátrány áll az útjába annak, aki ott háborút visel. Kiszámították, hogy egy afrikai katonai akciónál az ember- veszteség legalább 10 százalékkal több, mint bárhol a civilizált országokban Az afrikai háborúk, mint volt a búr háború, vagy a szudáni hadjárat, a basuto és hottentotta háború — vagy a szaharai Idegen Légió örökös harca — igen nagy emberáklozattal járt s akik átélték, sokkal többet szenvedtek, mint katonabajtár- saik az európai lövészárkokban. Brit-Szomáliban az első s talán legnagyobb leküzdendő akadály a borzasztó éghajlat. Eltekintve attól, hogy a gyarmaton négyféle ki ima-réteg van, a leg- forróhbtól a leghidegebbig, igén csekély kivétellel számolni kell legalább 43 fokos hőséggel. Nem ritkaság, hogy az Indiaióceánról érkező szelek természete szerint egyik óráról a másikra tiz fokra hül le a hőmérséklet, hogy néhány órával később 55 fokra hevüljön fel. Ezt a hallatlan kiilönbözetet az emberi test a legkülönfélébb reakciókkal fogadja. Tudnunk kell, hogy a gyakorlatban a legkellemetlenebb a 30—40 Celsius fok közötti hőség, amikor is a testben lévő vizmeny- nyiség párolgása kínozza az embert. De ötven foknál már nagyon ritkán izzadunk. Valami végzetes és nyomasztó kiesést jelent ez a meleg testi és szellemi szempontból egyaránt. Szánnák. akik megsüketülnek tőle, vannak, akik nem tudnak beszélni, legtöbben semmiféle behatásra sem reagálnak, sőt volt rá eset, hogy olasz katonák észie sem vették, hogy súlyosan megsérüljek. Az emberi idegrendszer kikapcsolódik ebben a hőségben s a test, mint vabimí párolgó, át- tiizesedett katlan, kínlódik a roppant forróságban. A FÖLD egyik: legforröbr VIDÉKE Brit-Szomáli egyike a föld legforróbb vidékeinek. A tengerparton az óceán rendkívül meleg és szeszélyes éghajlata, a belső vidékeken pedig a sivatagé érvényesül. A közelben emelkedő magas hegyek fölött a kétféle levegőáramlás dominál és ezért a hágókban néha egész rendkívüli a hideg. Hadiszempontból ezek az adottságok csak hátrányt jelenthetnek Utak nincsenek, mérföldkövek nem jelzik a távolságokat. Motorizált osztagokkal alig lehetséges az elorehatolás. Az ütegeket vagy emberi erővel, vagy lóháton kell szállítani. A lőszert karavánok viszik a csapatok után. A legnagyobb probléma ezenfelül a vízkét dós. mert eltekintve a hegyekben fakadó silány forrásoktól, Szomáii egész területén mnes tiz kutnál több s egyiktől »• másikig néha többszáz kilométer a távolság. A viz egyébként nem sokat segit a menetelő harcos szóraján. Éppen az birja legtovább a sivatagi vándorlást, akinek a szervezete nélkülözni tudja a vizet. Aki sok folyadékot vesz magáin.-/, a forróság- bau, annak a szívműködése katasztrofális mértékben befolyásolódik s nem tréfa, bogy a sivatagban az hal meg legelőbb, aki negyedóránként szívja tele magát vízzel. A forróságban valóságos gyógyszer a citrom, mert egyrészt pótolja a vizet, másrészt vitamintartalmánál fogva, megakadályozza a skoröur kifejlődését. Graziam tábornok csapatai egy hónap alatt két és egynegyedmdlió citromot használtak cl. A gyarmati olasz hadseregben pompás beosztással élnek a katonák. Orvosi felügyelet alatt állanak, naponta háromszor vizsgálják meg őket. Reggelire gyenge fekete kávét kapnak, néhány szem keksz pótolja hozzá a kenyeret Délig nem esznek semmit, délben Imskivoriatbó! készült kevés leves, konzervfőzelék és minél több gyümölcs a diéta. Vacsora már csak napleszállta után van, ekkor bőségesen táplálják a katonákat, mert a gyomruk hajnalig feldolgozza i nehezebb táplálékot is. Csak ilyenkor kapnak bust, vagv bort. Napközben gyenge pálinkát élvezhetnek csekély mennyiségben. Paprikát vagy citromot, azonban korlátozás nélkül fogyaszthatnak napközben is. A mi nél erősebb paprika és a minél erőteljesebb dohányzás némileg konzerválja a garatot, a szájüreget és ellenállóvá teszi a szervezetet a roppant forrósaggal szemben. Ugyancsak nagymennyiségű csokoládét használ el a Szomáliban operaló olasz hadsereg. ALVÁS TURNUSBAN! Még egy kérdést oldottak meg a Brit- Szomáliban harcoló olaszok s ez: az alvás kérdése. Természetes, hogy a kiadós menetelések éjszaka történnek s a szo- málii harcok is legtöbbször az éjjeli órákban zajlanak le. Éjjel ébren lenni, nappal pedig nem aludni, lehetetlen. Nappal ugyanis a hiányzó árnyék teszi kizárttá a pilienést. Az olaszok három menetosz- lopot állítottak egymás mögé. Az első oszlop éjszaka idején felvette a harcot, a másik kettő aludt. Megtörtént, bogy a harcolók a mélyen alvó bajtársak testén átgázolva rohamoztak s az alvók ebből semmit sem vettek észre. Csak hajnalban ébredtek fel s váltották le bajtársaikat, akik a következő éjszakán voltak sorosok az alvásban. A sivatagi háború tehát sokkal nehezebb, mint az európai hadviselés, sokkal nagyobb óvatosságot és előkészületet kivan. Aki a sivatagban akar csatát nyerni, az ugyancsak ember legyen a talpán! A surlókefe pályafutása Rövid idő alatt 500 százalékkal drágultak a másod• rangú háztartási cikkek is, — Miért 40 lej a sarló • kefe és miért 60 a cirokseprü KOLOZSVÁR, augusztus 27. A háborús viszonyok következtében az élelmiszer és a háztartási cikkek legnagyobb része jelentősen megdrágult. Egyes cikkek szédületes „karriert“ futottak be, áruk lassan, de biztosan emelkedett, el-el tűntek a forgalomból, hogy később Főnix-madárként újjáéledve ragyogásuk teljességében megjelenjenek — de sokkal drágábban, mint azelőtt. De minden túlzás nélkül meg lehet állapítani, hogy az összes cikkek közül a legszédületesebb pályát egy a háziasszonyok által jól ismert, gyakran használt közönséges, kissé paraszti származású, egyáltalában nem előkelő cikk futotta be: a surlókefe. Régebben, a boldog „békeidőben“ 8 lej volt egy középnagyságú surlókefe ára. A HÁBORÚ ÉS A SURLÓKEFE Úgy látszik azonban, a háború és a sur- lókefe ára között láthatatlan, de elszakíthatatlan kapcsolat volt. Ára az első időkben szerényen csak 12 lejre ugrott. Később, mikor a háború hevesebb és elkeseredettebb fordulatot vett, a surlókefe úgy érezte, hogy méltóságához illik, ha jelentősen megdrágul. fgy is történt. Ara ekkor 20 lej volt, később 26, 30, ma pedig, ha nem csalódunk, a külvárosokban, ahol ritkábban jelennek meg az árellenőrző bizottság tagjai 40. sőt 45 lej baga- tell összegért vesztegelik a buzgó és élelmes kereskedők. A surlókefével majdnem egyenlő iramú pályát száguldott be a cirokseprü, amelynek ára a békebeli 10 -15 lejről rövi idő alatt 50, sőt csekély hatvan lejre emelkedett. Az áremelkedés mégsem volt feltűnő. Mindkét cikket meglehetősen nagy időközökben vásárolják a háziasszonyok, akik csak akkor döbbentek meg, mikor a kereskedő negyven tejt kért olyan keféért, amelynek pár nappal ezelőtt feleannyi volt az ára. 72 LEJRŐL' 400 LEJRE Ez a szinle megdöbbentő és elképesztő drágulás — bár másodrangu fontosságú cikkről is van szó — arra indította munkatársunkat, hogy érdeklődjék a surlókefe „karrierje“ iránt. Felkerestük egyik ismert helyi kefegyár, a Müller-cég vezetőjét, aki a következőket mondotta: — E két cikk drágulásának oka elsősorban a háború. A surlókeféhoz használt erős és kemény gyökeret régebben Mexikóból . importáltuk. Kitört a háború és ma már mindenki fűd ja; mennyi kockázattal jár a tengeren az áruszállítás. Időközben rájöttek arra, higy kiválóan megfelel a célnak az ugyilevíze>; ..mngy.tr gyökér'*, amely főképpen a Bánságban terem. Mikor á behozatal elakadt, sokan ismét megmunkálás alá vették a régi földeket, amelyekben még gyökér volt található és termeltek is belföldi gyökeret — de sokkal drágábban mint addig. Igv történhetett, hogy egy kOogram gyökér ára rövid idő alatt 72 leiről 10,J lejre emelkedett. A Rf ÜZÉRKEDÉS — Ilyen körülmények között a régebben olcsóbb surlókefét mi is csak jóval drágábban tudtuk előállítani és azt kb. 21 lejes áron bocsátjuk a kereskedők rendelkezésére. — Hogyan történhetik, hogy egyes kereskedők mégis 40 lejért árulják a kefét? — Ez meg nem engedett üzérkedés. Legfeljebb 30—35 lejt kérhet a kefe darabjáért. Drágábban nem szabad adnia, de a vevőnek sem megvennie. Hasonló az eset a cirokkal is — folytatja tovább a cég vezetője. Más helyeken is termeltek, de kis meny- nyiségben és igen gyenge minőségben, így történhetett meg, hogy ma 32 lej egy kilogram cirok ára. Ha egv kg. anyagot felhasználunk egy seprii kötéséhez, hozzá kell számítanunk a drót, spárga, faanyagot, az illetékeket és máris megkapjuk a seprű mai árát, amely többé- kevésbé megfelel a forgalomban levő áraknak. * Rövid vonásokban ez a surlókefe regénye, amely igen tanulságos. Tanulságos pedig azért, mert megállapítható belőle, hogy bármi is legyen oka az árucikkek emelkedésének, azt csak a vevő közönség amúgy is lapos zsebei sinyiik meg. VASILE ALEXANDRI EMLÉKE BUKAREST, augusztus 27. (Rador.) Vasile Alexandri, a nagynevű román költő emlékére az ország összes templomaiban vasárnap ünnepélyes istentiszteletet tartottak. A bukaresti Szt. Patriarka-templomban Budis- teanu kultuszminiszter, a közélet ismert vezető alakjai, írók. müvéözék is jelen voltak. A szertartás tán Budistieanu miniszter látogatást tett Nicodim Mnnteann pátriárkánál. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a legválasztékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Hidegvér Fájdalmas dolog, habár rsaU egy egy pillanatra. de pánikhangulat vesz erőt az embereken. Még ha ez a pánik nem is valamely nagy történelmi esemény természetes következménye, hanem csupán mellék hajtása korunk megbolygull rendjének, mint például, amikor dohánynemiieket drágítanak, mikor a piac az időjárás fordulata miatt üres és megfizethetetlen, mikor eltűnik hosSzabb-rö- videbb időre a Cukor vagy fotogén a forgalomból. Nagyon sajnáljuk a pánik szorongató állapotába került embertársakat, ba történetesen mi magunk valahogy kívül rekedheI- tünk a félszen és izgalmon. Máskülönben Önmagunkon szintén sajnálkozni kell. A sok pánik ugyanis „az idegre megy“, már pedig az idegzet ma épp e!ég viselős. A megpróbált ember mindinkább szenved testben és lelkileg, szinte pusztulásra Ítélten. Egyelőre a világ egy-egy pontjának összeomlása vagy akárcsak megingása miatt, de már abban a tudatban is, hogy az újjáépítés egy emberöltőre, vagy még továbbra igénybe veszi majd egész valóságát. Ami körülötte történik és ami a jövőben történhet vele, betölti árnyékkal, I ijedelemmel, nyugtalansággal s olyan cselekedetekre, lemondásra; készülődésre kényszeríti, amelyek nem engedik meg, hogy igazi életét élhesse. íme, mily messzire vágtat az ideges gondolatvilág ma, pedig az egész menet indulási pontja csupán két szürke, bár fontos körülmény ezúttal. Az egyik, hogy Kolozsváron cukorpánik tört ki s az emberek valóságos hajszát folytatnak most cukortartalék megszerzésére, a másik, hogy az egyideig rémisztő petróleumhiány egyszerre csak megszűnt és ma már bőségről is beszélhetünk. A két körülményt, ha összekapcsoljuk, megkapjuk a tárgyilagos valóságot az időszerű jó magatartás részére: nincs pánikra igazi ok, mert hála Istennek, rendelkezünk minden elsőrendű szükségleti cikkel és egyszer-másszor, ba pillanatnyi hiányt állapítanak meg bennük, csak egy közelgő árdrágítás előjele lehet, vagy pedig szállítási nehézség következménye, ami a mai helyzetben méltányolható. Csakhogy a közönség tömegben mindig gyerekes, felül minden kósza hangulatnak és alaptalan hiszékenysége miatt hamarosan elveszti fejét. Ezért pedig külön sajnálhatjuk. A pánik mellett a pánik hiábavalósága miatt. A beteg idegzetnek igy újabb és újabb őrlése miatt és nem utolsó sorban ama nehézségek, gondok, fáradtságok, költségek miatt, amelyekkel a megrémült és kapkodó ember a pánik okozta hajszában szokott bajlódni. Láttuk és hallottuk, hogy az elmúlt napokban a cukorinség idején mennyit sopánkodott, lótott-futott. költekezett sorstársunk és ami ennél sokkal súlyosabb jelentőségű, megint belehullt a meg-megujuló sötétlátásba, melyben csüggesztő, sőt kétségbeejtő képzeleteket sző a jövő kegyetlen megpróbáltatásairól. Ez pedig már nem beteges tünet, hanem betegség: pszichózis. A cukor-pánik valóban felesleges volt most. Az Ellenzék már az elmúlt szombaton alaposan kioktatott bennünket erről, mikor meggyőzvén, bebizonyította, hogy a cukor- termelésünk multévi teljesitménve nagyobb volt a kelleténél, hiszen 10 ezer vagonnyi tartalék maradt meg és az újabban elvesztett négy cukorgyár ellenére előkerül majd jövőre is a szükséges mennyiség. A pillanatnyi hiányt — de csak egyes helyeken — kizárólag az időnként el nem hárítható szállítási és szétosztási nehézségek okozták. Ez tény, ez valóság. Szóval még az árdrágitási célzatokról se lehetett most szó. A jelenleg meglévő készletek árát véglegesen megállapították a törvény rendelkezései szerint. De a jövőben se lehet lényeges szó. Minthogy a cukorrépa beváltási árát 33 százalékkal emelték, 5—6 lejes áremelkedést várhatunk, de csak ősszel, mikor az árszabályozó bizottság munkához láthat, azt az eme’kedést pedig elbírjuk majd. Elég világos helyzetben vagyunk eszerint és okulva legutóbbi tapaszta- I latainkon. meg kell liát végre magyaráznunk önmagunknak, hogy ezentúl ne dobjuk magunkat az okitélkül kitörő tömegijedelmekbe, legalább is a közszükségleti cikkek dolgába ne cselekediük. Hiszen jól tudjuk, hogy kenyér, tej, bus, vaj. cukor, só. hüvelyes, őszí zöldség. petróleumhiány nem fenyegethet bennünket, bővibe van belőlük és ha késik, majd hozzájutunk. Ha pillanatnyi hiányt kürtőinek, nem kell mindjárt elveszteni a fejünket, mert csak átmeneti nehézségek — manapság érthető és el nem kerülhető nehézségek és vis majorok rendezik meg a rövid zavart. Annyi eset után erről igazán bűn megfeledkezni. Más lapra tartozik természetesen a hiány olyan esete, mikor üzérkedés történik vagy árdrágítás érdekében elrejtik az árukat. Ezzel egyelőre nem bírunk. Csak egy liiggadt közönség ellenállása, állandó szervezkedése és a közhatalom egyre nagyobb felkészülve törhetné meg a vészt. De reményünk van reá, hogv megfogja törni és akkor az oktalan pánik rendszere nem bara- nódznatik el ismét. Bizalom, jólértesiiltség, fegyelem, kivárás, hidegvér megbuktathat minden mesterkélt zavar-keltést és felesleges vakfélelmet. Legyünk rajta minden erőnkkel!
