Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)

1940-07-07 / 151. szám

.. 1940 julias 7. ELLENZÉK iw—sttmiii n miit Sikerül a né gazdasági zárlatot végre­hajtani az angolok ellen? Németország nagy helyzeti előnyökkel kezdheti meg Anglia elleni támadását. — Beszédes szám­adatok az önellátás kérdéséről Az ..Ellenzék“- egyik közelebbről megje- lentjszámában ismertettük T. F. C. Fuller angol tábornok elgondolásait, ami az angol szige­tek elleni német támadás lehetőségeit illeti. Említett cikkében Fuller tábornok megálla­pítja, hogy a németek sikeres támadást csakis az angol gazdasági élet megfojtása után vihetnek véghez. A gazdasági zárlat nem ismeretlen fegyverneme a modern had* viselésnek. A világháború után az olasz— abeőszin háborúban alkalmazták ezt a szö­vetségesek Olaszország megbénítása érde­kében. Az eredmény nem hozta meg a kí­vánt sikert, mert ahelyett, hogy az < lasz gaz­dasági életet a megsemmisítő negatívumba taszította volna, a hatalmas méretű olasz öneliátási politikáját fejleszette ki. Később a szövetségesek diplomáciája hihetetlen erő­feszítéseket tett Németország elszigetelése érdekében. Itt is igen sok kudarcot kellett elszenvedniük. Eredményeik melyeket ideig- óráig elkönyvelhettek igen csekély jelentő­ségűek voltak és nagyon hamar összeomlot­tak. Németország zárlat alá vevése nem si­került. Fuller tábornok cikke nyomán könnyen feltámadhat az a kérdés, sikerülhet-e, illetve milyen lehetőségei nyílnak Németországnak az Anglia ellen esetleg megindítandó gazda­sági zárlatnak. Sikerrel kecsegtetheti-e a tengelyhatalmakat egy, az angol gazdasági élet ellen intézett támadás, mely végleg le­zárná az európai hegemónia vérrel vitatott kérdéskomplexumát? „Létünk a behozatal és a kivitele zavat'a- lan működésének biztosításától függ“ — Írja Fuller tábornok. Az angol élet „Achiles-sar- ka“ tehát a sziget ellenállásának kérdése. AZ ANGOL ÉLETTÉR Anglia gyarmataival együtt a világ legna­gyobb birodalmát képezi. Katonai ereje több mint 120.000 kilométeres tengerpart védelmét kell ellássa, melyek a földgömb minden részén szétszórt gyarmatainak, úgy mint Kanada, a Csendesóceánban fekvő gyarmatok, ázsiai és afrikai területeinek, valamint az európai anya-sziget határait al­kotják. Az angol kereskedelem 124.000 kilométeres útvonal hálózattal rendelkezik, melyek ugyancsak nagyfokú védelemre szorulnak. Ezek közül legfontosabb talán a kelet felé vezető földközitengeri—szuezi—vörötsitengeri útvonal. Természetes, ezt a hatalmas kiter­jedésű hajózási hálózatot csupán anyagi, il­letve katonai erővel fenntartani csaknem le­hetetlenség. Ezért Angliának minden erőfe­szítése a múltban arra irányult, hogy tárgya­lások és egyezmények által biztosítsa for­galmának zavartalan lebonyolítását. így sike­rült Angliának az 1935-ben kötött tengeri egyezmény alapján mérsékelni Németország tengeri fegyverkezésének iramát, előírván a német hajók tonnatartalmát, valamint ágyúik átmérőjét. Ugyanakkor a már meg­lévő tengeri erődöket hatalmas összegek se­gítségével tovább fejlesztette, olymódon, bogy valóságos fellegvárak őrködtek az an­gol tengeri kereskedelmi utak és érdekek fölött. Hisz elég ha a gibraltári, máltai, szu­ezi. adeui és singapuri erődítményekre gon­dolunk. Dacára ezeknek a biztosításoknak, a kelet felé vezető földközitengeri ut, az olasz ten­geri és légi haderő megerősödése és az olasz követelések mind nyíltabb, sőt erélyesebb hangoztatása folytán, bizonytalanabbá vált az angol érdekek szempontjából. Ugyancsak ez a bizonytalanság kezdte ki a szélsőkeleti angol kereskedelmi és gazdasági érdekeket, a nyugatra irányuló japán hódító politika ténykedései által. Az angol „élettér“ számtalan nehéziSíéggel küzdött a háború kitörésének pillanatában. ELSZIGETELÉSI KÍSÉRLETEK Az 1914—18-as világháború után világos­sá vált az a tény, hogy Németország nem katonai összeroppanás következtében voLt kénytelen a Foch marsall diktálta compieg- nei fegyverszünetet és később a súlyos kö­vetkezményekkel járó békekötést elfogadni. A „belső front“, vagyis a gazdasági élet megdőlte, a kiéheztetett lakosság szenvedé­sei Toppantották össze a bat fronton küzdő német haderőt. Ez a gyakorlati és történeti tanítás vezet­ve tehát az angol politikát, midőn másodszor is a német gazdasági élet megfojtására tö­rekedett. Lloyd George, kinek a világháború tapasztalata állt a háta mögött, 1939 junius 22-én a következőket állapítja meg a nCe Soir“ hasábjain: „A világháborúban szerzett tapasztalataim alapján vizsgáltam meg idő­ről-időre lehetőségeinket, melyek egy újabb háború esetén rendelkezésünkre állanak. Cégeredményben arra a meggyőződésre ju­tattam, hogy bármely középeurópai konflik­tus esetén, a nyugati demokráciák megtor­pannak, ha nem biztositják a maguk szá­mára Oroszország segitiségét“. Sokan han­goztatták még ennek a kérdésnek igen nagy jelentőségét, mig sikerült is 1939 nyarán a/ argói—orosz megnemtámadási és katonai szer­ződések feletti diplomáciai tárgyalást megindí­tani és ezt a vitát hónapokon keresztül igen is érthető okokból huzni-halasztani. E mosz­kvai tárgyalás nem (arlo/.ik ide de an­nál inkább kiemeli az augusztus 23-án meg­kötött német—orosz megnemtámadási szer­ződé; egyrészt diplomáciai, másrészt gyakor­lati sikerét. Szeptember 3-án Anglia hadat üzen Németországnak és Németország gyor­san alkalmazta Lloyd George elvét, megköti szeptember 28-án Szovjetoroszországga! a gazdasági egyezményt. Az angol politikai körök más véleményen voltak, mint Lloyd George. Az is igaz ugyan, hogy a kormányon lévők is a gazdasági Itá borút vallották és vallják most is leghatá­sosabb eszköznek Németország legyőzésére. Számtalan angol államférfi próbálkozott o kérdés megszervezésével és számtalan fran­cia hangoztatta, hogy a katonai lépéseknek nincs is jogosultsága, ha sikerül Németország gazdasági elszigetelése. Az angoloknak a né­met gazdasági élet elszigetelés melletti poli­tikája eredménytelen maradt és csak tetézte az angol sikertelenségek soroza'át. A német és angol önellátás számokban Közhelyként könyvelhető e! annak megá! lapitása, hogy az az ország van legjobban biztosítva a háborús zárlat ellen, amelyik gazdasági szükségleteit, valamint a lakosság és a katonaság élelmezését saját forrásainak kiaknázása által, a behozatal teljes mellőzé' sével, csupán önerejére támaszkodva képes kielégiteni. Anglia a jól jövedelmezés re­ményében iparát mértéken felül fejlesz­tette, nem lévén tekintettel az ország bői hiányzó nyersanyagokra és a legteljesebb mértékben elhanyagolta az utóbbi évtizedek alatt mezőgazdasági életének nemcsak fej­lesztését. de ennek fenntartását is. Úgyhogy az angol szigetek gazdasági élete abban a helyzetben van, hogy közelről sem tudja egy­részt abnormálisán fejlett iparát nyersanya­gokkal ellátni, másrészt lakosságának élelme­zését biztosítani. Németország fejlődésének iránya a világháború előtt sokban hasonlí­tott az angolokéhoz. Azonban a világháború és az utána következő évtizedek rámutattak ennek az iránvnak hátrányaira és a németek még a kellő időben levonták a következmé­nyeket. A lehető legnagyobb mértékben fej­lesztették mezőgazdaságukat és az elsődleges nyersanyagok forrásainak kiaknázó berende­zéseit. Ma már a lehetőség szerint függetle­nítették magukat a behozatal alól. Ellenben Anglia bevetett termőföldjeinek nagyságát még inkább csökkentette és ipari életére jellemző, hogy a munkanélküliek száma rit­kán volt a kétmilliós létszámon alul. A la­kosság élelmezése a belföldi termékmennyi­séget véve figyelembe, kimondottan lehetet­len. A husnem ieket tekintve, a belföldi ter­melés alig elégíti ki a szükséglet 45—46 szá­zalékát; ez áll a gabonatermelésre 30 száza­lékban; 25 százalék a zsir és szalonna, 18 százalék a cukor és 9 százalék ami a vaj szükséglet fedezésére az angoloknak rendel­kezésére áll. Németország e tekintetben 90 —95 százalékban függetlenítette magát a behozatal alól, ami a fentemlitett élelmiszer- cikkeket illeti. Ami az elsődleges ipari nyersanyagokat illeti és amelyek nélkülözhetetlenek a hábo- ruviselés szempontjából, a helyzet a követ­kező: mindkét ország részére megfelelő mennyiségű szén áll rendelkezésre. Anglia nélkülözi azonban a széntermeléshez szüksé­ges épiilc-tfamennyiséget, a kívánt mennyiség­nek csupán 6 százaléka áll rendelkezésére, mig Németország 90 százalékban elégítheti ki szükségletét. A celuloze és a papírgyártás­hoz szükséges anyagok tekintetében Anglia önellátása 0—1 százalékra számíthat, mig Németország, különösen keleti részeinek visszucsatolása folytán 100 százalékig képes fedezni szükségleteit. A folyékony üzem­anyag mennyiségét Anglia 8 százalékban ké­pes termékeiből, leginkább szénből előállí­tani. Németország ellenben ezirányu ipará­nak fejlettsége, valamint petróleumforrásai révén kielégítheti szükségleteit igen magas arányban. Ami a kaucsuk- és gyapjuterme- lést illeti, mindketten igen hátrányos hely­zetben vannak. Mig azonban Németország hiányzó kauesugszükségletét mesterségesen előállított kaucsukkal és gyapjuizükségletél mesterséges celulozeval pótolni tudja, Ang­lia tökéletesen nélkülözi ezeket az eljári-ú módszereket. Németország szódatermelése 100 százalékosan. mig Anglia teljesen behozatal­ra szorul ebben a tekintetben is. Figyelembe véve a fentebbi adatokat és azt a kétségtelen nagyhorderejű valóságot, hogy Németország a háború mostani állapo­tában a behozatalra szoruló nyersanyagmeny- nyiségét biztos és zavartalan útvonalon bo­nyolíthatja le. Anglia behozatalának útvona­lai mind tengeriek, sőt tengeren túliak és ilyenformán ki vannak téve az állandó táma­dásoknak és zavarásoknak. Angira az alábbi százalékban elégíti ki a kivánt szükségleteket: Gabona 30 százalék, zöldség 45 százalék, cukor 18 százalék, hús 45 százalék, vaj 9 szá zalék. zsir 25 százalék, margarin 0 százalék, túró 21 százalék, tojás 60 százalék, szén 100 százalék, vasérc 54 százalék, ólom 9 száza­lék. cink 4 százalék, réz 0 százalék, nikkel 0 százalék, króm 0 százalék, magnézium 0 százalék, bauxit 1 százalék, szóda 0 százalék, ásványolaj 8 százalék, kaucsuk 0 százalék, épületfa 6 százalék, celuloze 0 százalék, tex- tiianyagok 6 százalék, szőrme és bőranyagok 35 százalék. Természetes, hogy az angolok behozatali szükségletének igen nagy százalékát a közeli északi államok anyagfeleslege szolgáltatta, Az északi államok Anglia felé irányuló ki­vitelét az alábbi táblázat világosítja meg, melytől most a német támadások sikere megfosztotta az angol szigeteket. Vaj 30.6 százalék, tojás 41.1 százalék, sza­lonna 53.3 százalék, hal 48.2 százalék, épü­letfa 67.4 százalék, celuloze 88.2 százalék, papír 41.7 százalék, vasérc 58.5 százalék, mangánérc 50 százalék stb. Ez a hatalmas veszteség még inkább a ten­geren túlra kellett irányítsa az angol beho­zatalt. Ezek az adalok emlékeztetnek Sir Sámuel Hoare, volt angol miniszter 1936 julius 12- én, Soutbainptonban tett kijelentésére, mely szerint: „lengeri utaick lezárásával alig ren- dóik e.znénk három hónapra elegendő ipari nyersanyaggal, ez azonban még igen is sok volna, hisz hat hét alatt éhen halnánk.“ Az angol kormány még ma is igen gyak­ran hangoztatja előnyös helyzetét a gazdasá­gi háborúval kapcsolatban, dacára annak hogy két dologban változások állottak be: 1. a német gazdasági élet hihetetlen fejlő­désen ment keresztül, melyet óriási mérték ben támaszt alá most a katonai erővel elfog­lalt államok \nezőgazdasági és ipari élete és 2. a világpolitika légköre egészen más, ndnt az a világháború idején volt, (sze., A siker egyik legfontosabb tényezője az egészség.,. Mindannak ellenére, hogy ez köztudomású dolog s hogy a gyomornak tevékenysége ré­vén nagy fontosságot kell tulajdonítani en­nek, senki sem fordit a szervezet eme ré­szére kellő gondot. Mérték nélkül nyelünk le mindent és min den órában. Ezért nem létezik ember, aki egy bizonyos kor elérése után ne panaszkod na gyomorfájdalmakról, különböző emészté­si zavarokról. Gyomrunkkal szembeni vissza­élésünk elkerülhetetlen következményei a gyomorbajok és mindennemű bántalmak. A modern orvostudománynak sikerült fel­fedeznie egy olyan gyógyszert, melynek az a nagyértékü tulajdonsága, hogy a legmaka­csabb 10—15 éves gyomor- és bélbetegségek, valamint vese, epe és májmegbetegedések eseteiben már rövid kúra után kitűnő, nem várt eredményeket mutat fel. A világhírű amerikai Gastro D. gyógyszerről van szó, amely, miután minden országban ki lett pró­bálva, valóságos áldást jelent az emberiség számára. Orvosok is ajánlják. Gastro D. kapható gyógyszertárakban ©fl drogériákban, vagy postán megrendelhető 150 lej utánvét mellett Császár E. gyógyszertá­rában Bucureşti, Calea Victoriei 124. üoJoilo Gyazianä Mussolini miniszterelnök Grazi mi Ro'lolfot, a győztes abessziniai had­vezért, a hires tábornagyot nevezte ki az északafrikai olasz haderők főpa­rancsnokává. Ebből az alkalomból is­mertetjük ennek a kiváló katonának az életrajzát. Erély, szívósság, tetterő, nagy bátorság •• - a veszélyekkel szembeni teljes közömbösség: ez sugárzik le ennek a nagy olasz katonának az arcáról. Markáns, erős vonalú arca, ma­kacs álla, akaratos, kemény ajka első pilla­natra elárulja a hosszú gyarmati szolgálat­ban kikeményedett, napszítta 1 atonát, aki élete javarészét Afrikában és más forróég­övi tájak alatt töltötte s szinte már elszo­kott Európától. Mások ott a szokások, érző sek, időtartamok és életpályák Természe­tes, hogy a közel három évtizednyi gyarmati szolgálat Graziamba is uj lelket és uj szelle­met oltott, makacsabbá, tetfcrősebbé, szi- vósabbá, céltudatosabbá lett, mint amilyen az a Graziani volt, aki hajdan a római egye­tem jo-gi karára járt, jogi formulákat tanult s közben verseket irt. Graziani, mint jogász?, Majdnem hihetetlen! De Graziani, mint köl­tő? Ez még hihetetlenebb! Pedig a nagy olasz marsall még ma is áldoz a múzsáknak és bár verset már régen nem közölt tőle. folyóirat, vagy napilap, fiókja mélyén —•' akárcsak másutt a memoár — gyűlik a köl­temények száma. A legkeményebb és legvé-, resebb sivatagi éjszakában is kitört belőle a költő, de a költő soha nem nyomta el, -:zo- ritotta háttérbe a katonát. A múzsához to­vább maradt hűséges, mint Justiciához. A kies Filettino falucskában emléktábla jelzi az egyik emeletes házon, hogy „1881 augusztus 11-én itt született Neghelli már-. k:ja, Graziani tábornagy, Ethiopia volt alki-; rálya“. Az emléktábla csak a kezdő és a leg-! magasabb állomásokról emlékezik meg, de nem szól a közbeeső, ugyancsak fontos • — életszakaszokról. Az első állomás Róma, ahol, a fiatal Graziani jogi tanulmányokat kezd.! A joghoz azonban nincs sok kedve, csak aty-i ja kedvéért erőlteti, aki mindenképpen azom van, hogy fia az 5 ügyvédi irodáját örökö’-j je és tovább folytassa a Grazianik nemes polgári vonalát. Rodolfot azonban nem aj polgári pályára küldték az istenek. Kalan*, dós vére mind hevesebben és sürgősebben lobog. Arra gondol, hogy a legdicsőaégescbb; az volna, ha katonai pályára lépne, ott meg­nyílnék az ut számára a fényes haditettek egész sorozatára. A második állomás tehát, már Eritrea, ahová 1907-ben az első gráná-' tos ezred hadnagyaként kerül s nemsokára, már résztvesz az ott folyó heves harcokban A harmadik állomása Tripolis^, ahová öt év.' múlva kerül, majd Cyreneica, azután Libia. 1915 januárjában kerül vissza az anyaor­szágba. Itt van most rá szükség, az ország, nemsokára hadbavonu! a franciák és az an­golok oldalán és Graziani a Kársatokba ke­rül. Ésapen aznap nevezik ki kapitánynak, amikor hadbavonul. A Karsztok után a Pod- gorán, a Doberdón, a San Gábrielén, az Asiago fennsíkján harcol csapatával, kétszer meg is sebesül. Amikor megkötik 1918 no­vemberében a fegyverszünetet, ezredesi ran­got kap. Ekkor még alig 36 esztendős. A há­ború után Graziani keserűen és kiábrándul­tán vonul vissza minden cselekvéstől, a for­radalmi kilengések elveszik minden kedvét a katonai szolgálattól, éppen ezért rendelke­zési állományba való helyezését kéri. Civil' ruhát ölt és bosszú keleti utazásra indul» Hónapokig turistáskodik a Közelkeleten, d» nem birja ki sokáig, hazatér és újból felölti az egyenruhát. Természetesen megint csak a keletafrikai gyarmatbirodalomba kívánko­zik és 1921-től egészen 1939-ig, tehát majd­nem két évtizedig egyfolytában ott szolgálja hazáját. Nem könnyű a feladat, kemény és szívós 18 év ez, de páratlan katonai tudása, vakmerősége, bátorsága, merészsége, remek1 szervezőképessége átsegíti, a legnagyobb ne­hézségeken és a legkeményebb hónapokon is. Először Libia pacifikálását bízzák rá; ér-, demei elismeréséül Cyreneica alkormányzó-, jává nevezik ki. Azután Olasz-Szomáliföld katonai parancsnoka lesz. Ekkor kezdődik' az abessziniai háború. Graziani először is mesterien megszervezi összeköttetéseit, had­tápvonalait, az egész hadjárat tervét apróra kidolgozza, azután villámgyorsan ráveti ma­gát az ellenségre, áttöri arcvonalukat, a szétszórt abesszineket közel 500 kilométeren keresztül üldözi, majd a keleti hadsereg el­len fordul. Három nap alatt, felmorzsolja ezt a frontot is és megnyitja az utat észak feli. Badoglío seregeivel összemüködve diadalma­san vonul fel Addis Abebába. Badoglio tá­vozása után 5 lesz Ethiopia alkirálya egészeu a mult év szeptemberéig, akkor hazahívták, kinevezték vezérkari főnöknek és rábízták' az anyaországban lévő két hadcsoport egyi­kének a vezetését. AZ EMÉSZTŐSZERVEK MEGBETEGE- DÉSF.JNFK KEZELÉSÉNÉL reggel éhgvo- merra egy pohár természetes „FERENC JÓZSEF“ keseriiviz abszolút megbízható hashajtó, amelynek hatása igen kellemes Kérdezze meg orvosát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents