Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)

1940-07-06 / 150. szám

1940 Julius 6.

ELLENZÉK

Ip

áros* remen

ények

Népközösségi életünkben ismét örvendetes fejlemény kelt alapos és őszinte örömet. Teleki Ádám gr. képviselő és az ipari közélet megszerve Zo.je legutóbb Aradon járt, miután szívós kitartással végzett utazásai során más magyar ipar-közéleti városainkat, mint például Brassót is, felkereste a kisebbségi magyar ipari közélet égető ügyeinek megvitatása céljából és e? ai kálómmá! nagyon érdekes é® igen fon tos közléseket adott a sajtó kérdéseire. Közölte mindenekelőtt, hogy az év elején megalakult Országos Magyar Iparos Fgyesület alapszabályainak megerősítése immár a küszöbre érkezett. Az Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetsége június 9-én kedvezően el intézte sorsukat és most már felkerültek megerősítés végett a nemzetgazda sági minisztériumba. Ez nagyjában, egészében elkészült teljes elfogadásuk ra s igv az OMIE alapszabályai, melyek természetesen az uj és körülményes utat kelleti befussák, becikkelye zés céljából visszaérkeznek a kolozs vári törvényszékhez, ahonnét a kama rai szövetség külön bizottsága elé kerültek félesztendeje. Akkor aztán az OMIE megkezdheti áldásos működését. Emlékezünk reá, hogy ez év januárjában müven általános érdeklődést és Örömet keltett a magyar iparos társa dalom két napig Kolozsvárt lefolyt és rrragasszintii közgyűlése. Most örömet ébreszt a működés lehetőségének lassú közeledése, mely azonban a világért sem az iparos érdekeltségű képviselők és a többi vezérek munkáján múlt és még nagyobb örömet fog szerezni, ha majd a közeljövőben az OMIE működése tényleg megkezdődik. Az iparos társadalom az állami életnek és a ki sebbségi közéletnek egyik legfontosabb Oszlopa: fontos dolog, ha birtokába jut a szükséges eszközöknek, melyekkel szervezkedését egészen teljessé és hatásossá teheti, mert igy védhet|i meg és fejlesztheti jogos érdekeit, melyek egyben közérdekek is. A magyar iparosré- teg a múltban ugyancsak hivatása magaslatán állott. Kitünően dolgozott. Ko molyán és okosan élt, gerinces, őszinte, férfias közéletet létesített magának, az utánpótlást és szakmai fejlődést mindig a szivén viselte, bent és kint az emberi kötelességeknek lelkesen megfelelt, mikor különböző gazdasági és társa dalmi szerveit kiépítette, hiv állampolgár veit, stb. stb. Se szeri, se száma elismerésnek és dicséretnek, amit ki érdemelt a kisebbségi sors idején is. Senki se feledheti el azokat a nagy szolgálatokat, amelyeket befelé, kifelé, felfelé és lefelé a magyar iparos társadalom végzett, különösen az utolsó 20 év alatt Megérdemli, hogy az államim talom elhárítson utjából minden aka dályt. a népközösségben önmagára ta Iáit egész egységünk segítse az összesség érzéseivel, gondolataival, akaratával, cselekedeteivel. Most mindez megvalósulhat.

De a fejleményeknek van egyéb örvendetes eleme is. Az OMIE alapszabályainak megerősítésére várakozva, pi! lanaíig se szünetelt az iparos köztélét. Minthogy az OMIE vezérkara helyei foglal a Magyar Népközösség ipari alosztályában. egyrészt ennek folytatólagos munkájában oldotta meg a szükséges tennivalókat, másrészt benne már elkészítette az OMIE részére a kezdeti munkatervezetét és előkészítette a reformok alapját. így az alapszabályok megerősítése után in médiás rés azon nal megkezdődhet az országos egylet látható tevékenysége. Vagyis a Népközösség ipari alosztálya állandó kapcsolatban volt a vidéki alosztályokkal és irányította sokoldalú munkájukat, az OMIE részére pedig már részletesen előkészítette a továbbképző tanfolyamok s inasiskolák szaporításának terveit, versenyre kelve a felekezetek kel, amelyek az uj ipari szakoktatási törvény értelmében most Marosvásárhelyt, Csíkszeredán, Nagyszebenben, Székelyudvarhelyt állítanak fel ilyen intézeteket, továbbá e löké sziliét te inasotthonok létesitéséneik és a hitelügy megszervezésének bevezető munkáia taií. Látható, hogy az OMIE'ire nagy feladatok várnak már a kezdetén és ezekre idejekorán felkészül, A tovább képző tanfolyamok égető szükségletei derék iparos életünknek. Egyelőre az asztalos, szabó és cipészipar ezirányu fejlesztésére gondolnak, de ha lehetséges, minden fontosabb helyen más ipari ágazatok érdekeit is kielégítik. A lehetőségen hangsúly van. Mert helyesen, az iparos közélet vezérlete a 'ehető leg- magasabbrendiiségre törekszik. Egészen uj szellemű szakemberekkel akar dolgozni és ebben a törekvésében részére a súly és nem a szám döntő. Egyenest

Újabb értekezletet tartottak a városházán a lakosság tüzifaelláíása ügyében

Javaslatot tattek a fakereskedők a szállítás zavartalan lebonyolítására

KOLOZSVÁR, Julius 5.

A város lakosságának téli tüzifaeHátá- sára vonatkozólag a városi tanács niár régebben tárgyalásokat kezdett a kolozsvári fakereskedokkel és fakitermelőkkel. Az eddigi tárgyalások során a a fskéreskedök közölték a városi/ írt náccsal, hogy tűzifa von elég, de a ki termelés munkaerő és szállító eszköz ők hiányában nehézségekbe ütközik. A városi tanács közölte a fakereskedők és* fatermelők észrevételeit a CFR vezér- igazgatóságával és az illetékesekkel, ahonnan az a vá'asz érkezett, hogy úgy a vasút, mint a kormány mindent megtesz n város t űzi faeUáfásának biztosítása érdekében.

Tegnap délben dr. Popa Adam alpoî gármester elnöklete alatt ebben a kérdésben újabb megbeszélés volt. A megbeszélésen a fákereskedök előadták, hogy mennyi a város téli tüzifaszük

séglete, amelynek segítségével biztosítani tudják a faeliátást. Azt javasolták, hogy a város — ugv mint Nagyvárad városi tanácsa megtette — ezt a menyi nyiséget kösse le s a vétel lebonyolitá sát anyagilag is segítse elő. A város» tanács megfontolás tárgyává fogja tenni ezt a javaslatot, de ettől az ajánlattól függetlenül másította a fakereske- aöket és fatermelöket, lépjenek közvetlen érintkezésbe a CFR központi igazgatóságának kotuzsvári kirendeltségé vei, hogy szál Fi óeszközökkel folytatólagosan elláthassa a fakereskedöket. Az értekezleten a lakereskedők egyhangúlag kijelentették, hogy

kitermelt tűzifa van bőven s ha munkaerőhöz és szállítóeszközökhöz hozzájutnak^ Kolozsvár téli faszükségle- lét biztosítani tudják.

Ez megnyugtató mert ezek szerint fa- 1 mizériától a télen nem kell tartanunk.

Félmillió lelt ferdít évente a város a „€igán

telkeinek megvásárlására

t .................. —---Ciorlea városi főmérnök nyilatkozata

KOLOZSVÁR, julius 5. Két évvel ez- , előtt nagy riadalmat idézett elő a tanítóit háza háta mögött lévő úgynevezett „cigány-negyed” háztulajdonosai között a ^ áros tanácsának az az elhatározása, hogy az ott lévő és közegészségügyi szempontból kifogásolható házakat lebontatja. Annakidején dr. Filipescu Richard volt a polgármester, aki tervbe vette, hogy az ittlévő és részben bomladozó telkeket lebontatja s az egész területet a cigárfytis- hóktól megtisztítja. Ezért utasította a város közegészségügyi bizottságát, hogy az összes telkeket vizsgálja felül közegészségügyi és köztisztasági szempontból és amelyik ebből a szempontból kifogás alá esik, javasolja annak lebontását. A közegészségügyi bizottság aztán eleget téve a megbízásnak, egész sereg húz lebontását javasolta, köztük olyanokat is, amelyek -— a bíróság későbbi megállapítása szerint hösegészségi és közrendészeti szempontból nem esnek kifogás alá. Ez az előzetes bírói szemle megállapitásának volt az eredménye, de ezzel a megállapítással az ügy aktái nem zárultak le.

Az érdekeltek ugyanis a városi tanácsnak azt a határozatát, mellyel a közegészségügyi bizottság véleménye alapján az általa javasolt házak lebontását határozta el, megfelebbeztéh a közegészségügyi minisztérium közegészségi és köztisztasági ügyositályához. A bizottság a mult év júliusában tartott ülésén a városi tanács határozatait nagyrészben helybenhagyta.

A legfelsőbb közegészségügyi bizottság határozatát leküldte a város főorvosi hivatalához, amely a napokban kézbesítette ki az illetékeseknek. Ez megint nagy riadalmat okozott, mert eddig a háztulajdonosok, akik, néhány kivételtől eltekintve, mind szegény emberek, a jogorvoslatokért az ügyvédeknek már tekintélyes összegeket fizettek ki. Most már abban a meggyőződésben élnek, hogy rövidesen tényleg rákerül a sor szegényes viskóik lebontására. Ettől azonban még nagyon távol állnak. Megnyugtatjuk ugyanis íz aggodalmaskodókat, hogy a városi ianáics- nak egyelőre nincs is szándékában a házakat lebontatni és a telkeket kisajátítani, annál az egyszerű oknál fogva, mert erre nincs pénzügyi fedezet.

Beszélgettünk ezzel a kérdéssel kapcsolatban Ciortea Victor városi főmérnökkel, aki a következőket jelentette ki:

— A tervbe vett lebontásokat egyelőre nem hajtjuk végre, mert erre nincs megfelelő fedezet. A költségvetésbe erre az évre 500.000 lejt lettünk fel s ezt az ősz- szeget arra használjuk fel, hogy ha az érdekelt háztulajdonosok közül valamelyik telket megvételre felajánlaná és az összegben meg tudunk egyezni, azt megvásároljuk. Minden évben felveszünk a költség- vetésbe egy félmillió lejt s minden évben megvásárolunk néhány telket, amig a tu- nitók háza mögötti tér a roskadozó házaktól és félig n földbe épített cigány viskóktól teljesen megtisztul.

Szemtanuk elbeszélése alapján közölnek tudósításokat a bukaresti lapok Besszará* bia és Észak^Bakovina kiürítéséről

BUKAREST, július 5.

Bukaresti lapok továbbra is Besszíruhia cs Észatf-Bukovina ügyével foglalkoznak. Az „Universul“ első oldalán A. C. Cuza királyi tanácsos a következőket írja: ,,A határtalan fájdalom, mely ebben az órában a román lelkeket marcangolja, ne gyöngítse az cíőt, mely szükséges, Hogy annak visszaszerzéséért harcoljunk, amit elszakítottak tőlünk. Évszázadok óta uraljuk a földet, melyet

A. C* Cuza, Mihail Popoviei és loan Ineuletz az Universul hasábjain nyilatkoztak a legutóbbi eseményekről

mos elvettek és ha kell, évszázadokon át fogunk küzdeni azért, hogy visszaszerezzük Teljes meggyőződésemből — anélkül, hogy mu;ó illúziókkal áltatnám magam — mt'g- jósolóm: Moldova földje, melyet ma élsz »kitoltak. még a mi generációnk életében visszakerül a román nemzet uralma alá. Ez a gondolat uralja meggyőződésünket teljes megvalósításúig. Román testvérek! Éljen Románia! Fel a szivekkel! Sikert kívánok“.

Mibai Popoviei volt miniszter ugyaaonk az Universul első oldalán a következőket ii-( ja. „Az elmúlt idők moslohasága sok faj dalmát, sok szenvedést, sok türelmet és reménységet halmozott fel az erdélyiek leikében. Lehet, hogy nálunk senki jobban ac-a érezte a sors csapását, mely Besszarábia <s Bukovina román vérét és földjét érte. A,»o kdiptikus lovasok patái alá kerülnek az összes jogi és erkölcsi alapelvek. Mi mar .it a népeknek ama jogából, hogy maguk .Tatarozzák meg sorsuk'.'' Korbács — a kicsinyek, visszaélés — az erősek számára. A gyengék reménysége azonban az igazságba vetett b.t marad, mely erősebb a nyers erőnél és szikrázóbb, minden robbanó anyagnál. A megpróbáltatás idején türelem és reménység töltse meg lelkeinket. Higyjünk abbaD, tugy Besszarábia és Bukovina számára is üaina- raijir jön el a dicsőség Ó3 napsütés napja, mint vártuk volna. Mostani gyászun c és könnyeink termeljék ki a holnapi győzelem- h'z szükséges erőt és akaratot“.

Ion Inculet miniszter a következő szavakkal emlékezik meg a történtekről: „Nemzeti területek ügyében sohasem évülnek el a jogok, egy nép joga pedig mindig győzedelmeskedik. A történelem ezt bőségesen bizonyltja. Szivünk be lehet vérezve, de nem reménytelen“.

EGY SZEMTANÚ ELBESZÉLÉSE

A „Romania“ egy szemtanú elbeszélését közli, aki maga is a menekültek között ’ e»t.

A beszámoló junius 28-iki, pénteki kelt ízessel, a következőkben számol be a besszará- biai eseményekről:

Chisinau: A sétányok, kávéházak, szépség városa. Az Alexandru cel Bun-uton haladok, mehnek sarkán Örök emlékül ott áll Stefan c.el Mare szobra. Talapzatánál mezei vita gok, melyeket tisztalelkü emberek hoz* ik. Szokatlanul sokan vannak, az utcákon. Sícl- r.ek, panaszkodnak.

Én is hazasiettem. Anyám már mindent összepakkolt, ami részünkre kedves, néhány csomagban. Amit hosszú évek munkájával szereztünk, elődeinktől örököltünk, ott maradt. Anyám könnyes szemmel egyik szobából a másikba szaladt s kisebb testvéreim a földre szegezték tekintetüket, látva £ájdil- munkat.

Megyek, hogy szekeret fogadjak és az ;>1- lcmáshoz szállítsuk a csomagokat. Az utcán oly nagy a tolongás: hogy alig haladható.;.

Gépkocsi, lovaskocsi, szekér már nincsen. Eltűntek, mintha a föld nyelte volna el valamennyit. A város egyik végétől a maUk végéig rohanok, úgyszólván sirok, — minden hiába. Üres kézzel térek vissza otthonunkba, mely szomorúbb, mint valaha. Anyám egy szót sem szól, — látja, hogy hiába jártam. Elindulunk egy szál ruhában, kezünkben egy-egv 20 kilogrammos csomag* gal. Ez minden vagyonunk.

Az állomás zsúfolva emberekkel. Férfiak, asszonyok, gyerekek, kiabálnak, sírnak.

Egyik vonat a másik után indul. Katonaság. hadiaavag, civilek. A tömeg mind nagyobb, nő, mint az áradat, mely áttörte J gátakat.

Délelőtt értünk ki az állomásra és éjjel 11 órakor még mindig ott állunk. Mellett.“ni egy anya táplálja újszülött gyermekét. Szóim* szédságában. ősz öreg ember, ki tudja, mire gondol, mikor unokáival éa dédanokáival útra indul. Pár lépésnyire egy lelkész a bibliái olvassa. Szavai megnyugtatják a lelkeket. Sötét vau, keveset beszélünk, gondolkozunk. Az első hírek arról szólnak, .hogy az crosz tankok Buicaniba vonultak és éjjel ott maradnak. Igaz volna? Egy óra malva a hirt megerősítik: — Buicaniba bevonultak az első orosz gépesített csapatok.

1940 junius 29., éjjel két óra: — Zsúfolásig telt vonatunk elindul. Esik az eső —- rai is nyitott vasúti kocsiban utazunk. Az asszonyok és gyermekek egy helyre lmodnak és kendőkkel takarják be magukat, melyeket sietve magukkal hoztak. Unghsmben kicserélik a mozdonyt. Mind jobban esik. Tubánk már átázott. A vonat ismét megindul.

Iasi állomása következik. Sokan vannak :.z állomáson. Várják az ismerősöket, rokonokat, barátokat. A hatóságok közegei felkeresnek, a Vörös Kereszt teát. túrót, kenyeret oszt szét köztünk. Nincs étvágyunk, gépiesen eszünk. Sokan Iasiban maradnak. \ ege az útnak és a szenvedés uj fejvete kezdődik, otthon és teritett asztal nélkül.

Reggel 4 óra. A vonat elindul. Hova? Mely vidék felé?

Bariad állomáson ismét megáll a vonat. A város szomorú és kihalt. De rövid idő után továbbmegyünk. Tecuci, Mizil és Ploeşti következnek, a lakosság mindenütt vigasztal. Országőrök jönnek és étellel kínálnak.

Végül Bukarestbe érünk, ahol a Vörös Kereszt vesz gondozásba. Itt pihenünk meg először. Teát adnak. Mindenki kérdi: — mi lesz holnap? Csupán az igazságba vetett Intet hoztuk magunkkal.

LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a leg" választékosabb kivitelig. legolcsóbbat! az Ellenzék könyvosztályában. Cluj, Piaţa Unirii,

kimcndhatlan méreUi munkát jelent pedig az inasiskolák és inasotthonok terve. Azonban ezt a feladatot is vál lalni kell és lelkesen vállalják. Hogy a hitelügy mit jelent? Mindenki jó! tud ja! Rendkívül nagy fontosságot és igen sok nehézséget, szívós szervezést, ki- lürő vezetést és állandóan lendületes

munkát. De sors és történelem szeszélyeit is. De meggyőződésünk, hogy kisebbségi magyar iparosság, mely a múltban is mindig megállta jól a sarat, ezekkel a feladatokkal szintén jól fog megbirkózni, a sors pedig nem lesz ellensége. .Mindezt igaz népközösségi együttérzéssel őszintén kívánjuk neki.