Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)

1940-07-30 / 170. szám

* 19 40 Julius 30. ELLENZÉK 5 MIT IR A ROMAIN' SaJTO? PORUNCA VREMII“: Hitler kancellár legu'tóbbi beszédében közölte, bogy a háború >ég«t ért a kontinensen, hol Franciaország volt az utolsó erődítmény, mely ellenállást fejthetett ki a német csapatokkal szemben. A compiegnei fegyverszünet nemcsak Fran­ciaország, de egész Európa fölötti győzel­met jelentette. Igv ma már egyetlen akarat: a német—olasz akarat érvényesül Európá­ban. Életkérdést jelent 'tehát a kis és közép­államok részére, hogy ezzel az akarattal megegyezzenek. Régebbi magatartását reví­zió alá véve, Románia lemondott a francia — angol' garanciáról, melynek semmiféle gya­korlati értéke nem volt a valóságban. A francia—angol erőkhöz fűződő illúziókkal való késői szakítás: az elhunyt demokrata- liberális rendszerek hibáit igyekszik jóvá­tenni. Nincs itt még az ideje annak, hogy boncolgassuk a régi politikai tévedéseket. A Népszövetség szép szavai nemcsak Romániát, de az európai államok többségét is megté­vesztették. A világ sokáig hitt a gyászos gyü­lekezetnek. mely főoka volt a jelenlegi ka­tasztrófának. Európa nem találta meg a rop­pant derűlátásnak ellenszerét, bár észreve­hette volna, hogy a Népszövetség — mely­ben Németország, Olaszország, az Egyesült- Államok és Japán nem vettek részt — kép­telen teljesíteni hivatását. Csak Titulcscu maradt Géniben, Litvinov—Finkelstein sze­relmese, ki „európai“ szerepet játszott, to­vábbá a romantikus Paul Boncour és a fel­világosult Avenol. Most pedig Hitler kancel­lárral és Mussolinival tárgyaltak a román államférfiak és meghallgatták a tengelyhatal­mak felebbezhetetlen verdiktjét. Számot ve- tünk azzal, hogy Európa sorsával kell meg­osztani sorsunkat és szolidárisak vagyunk a kontinens jövőjével. Erőnktől függ mégis a román ügy védelme. Salzburgban és Rómá­ban az igazi, nacionalista Romániát kellett bemutatni, mely a Prutnál panaszkodik és holnapi életének csalhatatlan szabályát ke­resi. Mondhatják egyesek, hogy csatlakozá­sunk későn történt. Tudnunk kei], hogyan válaszoljunk erre: Romániát a demokrata eszmék teljesen sohasem sajátították ki a maguk számára. A nacionalista mozgalmak itt mindig rokonszenvre találtak és az ösz- szes nacionalista irányzatok Németország­ukhoz és Olaszországhoz való közeledést kiváu- (/3s^ak. Goga, Cuza, a vasgárda és a többi jobb- /jgj/ldaüi szervezetek azt az akaratot hangoztat- p\5ák. hogy Románia a tengelyrendszerbe he- ^•^^Tyezkedjen és nem lehet állitani, hogy nép- SrTJ srerütlen volt az irányzat. Ez jelenti az igazi Sg• Romániát, mely most totalitárius rendszert kapott. Románia — földrajzi helyzeténél fegva — az egyensúly fenntartásának eleme a Duna-mencén és Délkelet-Európában. Meg vagyunk győződve arról, hogy nem ismétel­hető meg most az a tévedés, mely a ver- saillesi Európa szétesését siettette. Romániát sértetlenül és megerősítve kel] fenntartani, hogy az állandóság és biztonság biztosítéka legyen a Duna torkolatánál és mély árkot vonjon a szociálista rendszerek között, me­lyek az elsőbbség és ama előjog körül vitat­koznak, hogy rendet teremtsenek Európá­ban. Itt Európa peremén, egy másfajta gon­dolkozás közvetlen szomszédságában, Romá­nia előre tolt őrsé lehet a totalitárius hitval- láfnak. Hisszük, hogy Románia illő helyre talál az újjászervezett Európában. Ezért lé­nyegbevágók a salzburgi és római tárgya­lások. ..UNIVERSUL“: A letűnt kormányok leg nagyobb hibája volt, hogy nem támogatták eléggé a román elemet, mely a román állam biztonságának alapját és minden eröLmzités forrását jelenti nehéz órákban Nem könnyí­tették meg, hogy az őslakó elem a gazdasági élet erődítményeibe jusson, mely jog hallga­tólagosan csak a kisebbségi és együttlakó elemek részére volt fenntartva. Egyik tipi­kus példája ennek az a rendszer, mely sze­rint az italmérési engedéyek kiadása történt főleg Mcldovában és az uj tartományokban hol úgyszólván kizárólag nemromáuok fog­lalkoztak ezzel a kereskedelemmel akkor is, ha tisztán román volt a kérdéses helység la­kossága így történt akkor is; ha nem voltak rmidben a kérelmező iratai, vagy a kérdéses heh, re román is pályázott. A Goga—Cuza uralom idején elrendelt intézkedések megté leiét felfüggesztették. Ne feledjük, hogy '■gyes esetekben más ipart is folytatnak az italmérés mellett, igv a jogosítvány tulajdo­nosának meggazdagodásával román középosz­tályt lehetne formálni. Azi sem szabad ti­gve! men kívül hagyni, hogy földművesek ta­lálkoznak a falusi korcsmákban, hol befolyá­solni lehet gondolkozásukat. Ezt a kereske­delmet teliét románok részére kell fenntar tani elsősorban. Ez jelenti az első lépést gazdasági életünk uacioualizálására. ..ROMANIA“: Legyen bátorságunk lelkiis- inertlünk megvizsgálásához. Zord idők és nagy idők u; alapokra helyezik a világot. Nemcsak földrajzi és politikai kérdésekről van szó. de I első szociális átalakulásról is, egészen uj gazdaság' és technikai feltételek mellett Az átmeneti időnek vége. A vi'ág hősiesen uj élet és együttélés- lehetőségeket keres. Az eljövendő változást nem lehet fel­mérni a régi választási kortesek mesterkedő­A Párisba bevonulás napján. Nemei katonák az Ismereti■ Katona emlékműve előtt Monostor el b voii plébáno Dr. Naphotcz Pál püspököt lapfioícz püspök szívhez szóló beszédben búcsúzott híveitől. ~ „Buestinóul nem mondhatok egyebet» mint azt, hogy szeres­sétek az evangéliumot“ KOLOZSVÁR, julius 29. A monostori plébánia kis temploma ssui olásig tele van hívekkel. Az oltár előtt zöld miseruhaban öt évi nehéz és küzdelmes munka után utolsó miséjét mondja o monostori hívek­nek dr. Napholcz Hál. volt kolozsmonos- lori plébános, jelenleg Sv.atmár és Nagy­várad püspöke. A kis orgona halkan bug, a kórusból gyermekének száll az ég felé, majd elérkezik az evangélium felolvasása és dr. Napholcz Pál volt plébános talán utoljára lép a kis templom szószékére. EGYSZERŰ HARCOSA AKARTAM LENNI EGYHAZAMNAK... Miután megemlékezett az aznapra ren­delt evangélium szavairól, áttért ni rá a küldetésre, amelyet egyházi felettesei szántak neki. — Azon az éjjelen/ amikor végigrepi- tette a hirt a rádió, én nem tudtam még semmiről semmit — mondotta. — Tele­fonértesítést kaptam, elutaztam és csak akkor tudatták velem megbízatásamat. Mikor ezelőtt öt évvel v monostori egy­házközség vezetését átvettem, nem saját akaratomból tettem azt. Az egyház ren­delkezik szolgáival: küldtek és én szere­tettel jöttem. Most, mikor elszólnának hi- veim köréből, engedelmeskedem a felül­ről jött szónak. Egyszerű harcosa akartam lenni vallásomnak, egyházamnak, de le­foglalták életemet és oda vezetnek, ahová nagyobb érdekek helyesnek látnak engem helyezni. Sekélyebb vizek halásza akar­tam lenni, az Ur mélyebb vizekre veze­tett. Szólitásának engedelmeskedem és az ö .tevében vetem meg hálómat. A kis templom közönsége szemeit tö- riilgeti. Igen sokan hangosan sírnak. — Búcsúzóul nem mondhatok egyebet — folytatta beszédét Napholcz püspök —- mint azt, hogy szeressétek az evangéliu­mot, amely szikla, támasz ezekben a ne­héz időkben. A hit, remény és szeletet szolgája voltam étidig, ezután is ezeket fogom szolgálni Ennek a háromságnak jegyében búcsúzom. A hitet nem adtam fel, a reményt nem engedtem kialudni, a szeretet erőt adott nekem, arnit most is viszek magammal. Az ur kegyelme volt velem... — Az Ur kegyelme volt velem. Egysz.e- 1 rü nép fia vagyok, a búzaföldek hazájából indultam el és öt évig a külváros népének lettem később pásztora. Isten akaratát lá­tom ma ebben a küldetésben, amely meg­ismertette velem egy kis töredékét annak a közösségnek, amelyet ezentúl szolgálni fogok. A monostori egyházközséget és né­pét a szivembe zárom, kérem, őrizzenek meg ök is engem a szivükben. Erre szük­ségem •van, hogy viselni tudjam nehéz tisztségem, imádkozzatok értem, ne le­gyek soha egyedül, hogy dolgozhassak Is­tenért és népemért. Isten áldását kérem minden hívemre. Viszontlátásra. Ha nem itt a földön, akkor odafenn az égben. Úgy legyen! . . . Az eddig nagy nehezen visszatartott könnyek most már megakadályozhatatla- nul előtörnek. Sir az egész templom uépe, kicsinyek, nagyok. BUCSUZÁS... A püspök befejezi szentbeszédét, vissza­megy az oltárhoz, áldozás, majd a mise befejeződik. A hivek és az egyesületek, testületek képviselői a plébánia épületébe vonulnak át, hogy elbucsuztassák nagyon szeretett volt lelkipásztorukat. Az első beszélő dr. P. Jánossy Béla, aki az egyházközség, egyházközségi ta- nács nevében, mint főgondnok búcsúztat­ja a volt plébánost. — Mély bizalommal arra kérjük Nagy­méltóságodat — mondta beszéde (torán — seivel. A riasztáske Résnek. jóslásoknak nine« Semmi ertelme. A nemrég letűnt múltnak nyomai azonban még feltalálhatok. A világ­háború nem váltói la he a hozzá fűzött re­ményeket. A rc?í-/. inég rosszaid» — az igaz sigtalanság még nagyobb lett a rendetlen­ség, zűrzavar Jcko/édott. Egyes népeknek sikerült változtatni sorsukon Ez a csoda mindenki hősi ré*>vételével történt, hahó­LÁTOGASSA MEG A BECSI ŐSZI MINTAVÁSÁRT 1940 szeptemliB? I föl 8-ig. Díjtalan beutazási vízum. 60'o-oa me- natdljkedvezmény a nemet birodalmi vasutakon. 80°/o-os visszautazás! ked­vezmény a román államvasutakon. — 33°/'n.os menetdijkeűvezmény a magyar államvasutakon. — A beutazási vizűm Iránti kérvények 194-0 augusztus 9-ig benyújtandók. — Jelentkezés, felvilá­gosítás és ismertetők: a Vásár buka­resti képviseleténél, Str, Caimatal 16. Telefon 3.25.33 a német birodalmi vas­utak idegenforgalmi irodájánál Buka­rest, Cal. Victoriei 114. Telefon 0.12.80 és az ország összes x:tazásíi rodái által. hogy lartson meg továbbra is minket sze­reidében, ne feledkezzék meg arról, hogy apostolokhoz méltó szándékának, a temp­lom kibővítésének megvalósitása közben volt kénytelen elhagyni bennünket. E szándék megvalósításáért folytatott továb­bi erőfeszítéseinkben maradjon veLink és mellettünk jóakaratu érdeklődésével. Mély tisztelettel köszöntjük magas méltó­ságában Nagyméltóságodat, szeretettel kí­vánjuk valamennyien, bogy a ráváró nagy apostoli munka elvégzésére ajándékozza meg kegyelmével az Isten, hogy iegyen a lelke lángoló, mint az apostoloké, bá­tor és elszánt, mint a vértanuké. Leitersdorfer Sándor és Zsulyevits Má­tyás búcsúznak el a Katolikus Kör és a Kolping Hitelszövetkezel nevébeu a püs­pöktől. Utánuk kisfiucska, Szűcs Lacika, a katolikus iskola második osztályos kis növendéke lép a püspök elé, kezében vi­rágcsokorral. A kisgyermek búcsúja után Muhai Erzsébet a monostori női csoport, Kincses Rózsi a lánycsoport, Lichtenstein József a monostori Szent József-dalkör nevében búcsúzik el szeretett plébánosá­tól. GONDJAITOKRA BÍZOM A TEMPLOMOT... A búcsúztató beszédekre a püspök vála­szolt. A hivek betódulnak az egyszerű kis szobába, alig lehet mozogni Lesik min­den szavát. — Olyan órákban vagyok rn-. st -—- mondja — mikor érzelmeim még nem csillapodtak le, hanem viharoznak Sze­retném magam megismertetni ö.iök előtt abban a lelkiállapotban, amelyben vagyok, szeretnék teljes nyíltsággal megmutatkoz­ni híveim előtt. Az első érzés, amely most eltölt, a mélységes báli hála munkatár­saim iránt . . . — A templomot ne hagyjátok el — foly­tatta beszédét — az egyháztanácsia bí­zom, hogy kibővitse és elvégezze azt, amit én már nem tudok elvégezni. Munkájuk­ban segíteni fogom őket. De nocsak a templomra legyen gondotok, hanem gon­dozzátok lelketek templomát. Rám nagy felelősség vár, én megosztom veletek ke­resztemet. Uj küldetésem helyéről már su­gárzik felém az a szeretet, amelyet ilt ta­pasztaltam. Isten kegyelme és bizodalmám velem lesz. Magamat fogom adni híveim­nek, azt, amit Istentől kaptam, viszem magammal, szeretetemet és a ti szeretető* teket. Ahogy én nem foglak elfelejteni, úgy ti se felejtsetek el engem. Dolgozni fogok a jó Isten dicsőségéért és egyházam megsegítéséért. Isten áldása velünk volt ilt. velem lesz ott is. A hivatalos búcsúztatás befejeződött. Egymásután járulnak a püspök elé a hí­vek. Egyszerű munkások, munkásasszo- nyok, tiszta ruhás gyermekek. A püspök­nek mindenkihez van egy jó szava. A gyermekek fejét megsirnogatja, a nagyo­kat bátorítja. Még mindig sokan vannak, akik -Írnak. Vörös arccal járulnak volt plébánosuk elé és rebegnek néhány bátortalan szól. So­kon csak zokognak. Így búcsúztatta Monostor népe vu»it plé­bánosát zást nem ismprő fegyelmezettséggel és bizrt- ! lommá! Látjuk az eredményt. Miért nem ad­juk bizenyiiékát annak, hogy mi is levonjuk a tanniságoU Számtalan esetben értünk el történelmünk folyamán dönt"- fordulópont­hoz. A győzelmet mindig lelki erőnk, nem­zeti összefogásunk hozta Mi oltotta ki a Ilit és élniakarás lángját lelkűnkből9 Olyan em­bereket tízünk, akik híreket yáruak, piety,* N EGYMILLIÓRA E M E1. K E DIK ANGLIÁBAN A KATONAI SZOLGA LATRA ÖSSZEÍRTAK SZÁMA LONDON, Julius 29. (Radar.) Angim­ban tegnap 380.840 angolt írtak öss^e katonai szolgálatra, akik az 1906. évi korosztályhoz tartoznak. Az összeírtak száma ezzel négymillióra emelkedik. AZ INDIAI ALKIRÁLY FIA FOGSÁGBAN KALKUTTA. (Rador ) A Reuter je­lenti SimlabóL hogy India alkirályát ér­tesítették. hogy fia. Hopelowti lord. aki­ről azt jelentették, hogy eltűnt, hadifog­ságban van. Könyvnap 194-0. Főzzünk okosára A könyvnapi könyvek legnagyobb esemé­nye ez a könyv, melyet Hajdú Ernoné, a ki­váló élelmiszervizsgáló ad a közönség kezé­be. Olyan szuggesztivitással beszéli rá az em­bert, hogy miből, mennyit együnk, hogy egy pillanat alatt belelátunk a szervezet vegyi műhelyébe. Nem ad recepteket, hanem az olvasót megtanítja arra, hogy minimális pénzből miként szerezheti vissza, vagy ho­gyan tarthatja meg egészségét. Könyvnapi óra most rövid ideig 44 lej az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Cluj—Kolozsvár. Piaţa Unirii. Vidékre 60 lej előzetes bekül­dése mellett azonnal küldjük. ' kainak, riadalmat keltenek, állandóan kér- deznek, vizsgálgaluak, jósolgatnak, ítélnek. Ez jelenti a románság örökségét, hitét, aka- r:»tál? De a lelkiismeret megszólal és szem- rchánvóan kérdi: . Hát te. mit csinálsz? Ho gvan veszel részt a munkában7 Aldozatok- ijin7 Lemondásban?“ Értsük meg ezt és vizs­gáljuk meg lelkiismeretűnket, mielőtt az idő elhalad fölöttünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents