Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)
1940-07-28 / 169. szám
1940 ) uf la* 28. WLT'B'flttK ■■ A gazdasági Helyzet a hâborn ntolsó leiezeieneb x üszőben BlIUTl BERLIN, julius 27. (Centropa Press.) A „Transkontinent Press“ jeleDti: Az angol kormány első ízben ismerte be több, mint 100.000 tonna hajóürtartaloiu elvesztését junius második hetében. Ugyanabban az időben pedig az alsóházban felelős tényezők kijelentették, hogy a gyermekek óceánon túlra való szállítását nem lehet abban az iramban teljesíteni, mint ahogy azt szándékolták, mert a hatalmas hajóveszteségek és a francia tengeri haderő elvesztése nagy nehézséget zúdított a karavánokat védő hadihajók összeállításának kérdésében. Egyidejűleg a német hadsereg közleményei arról adnak hirt, hogy a német hadihajóknak, amelyek távoli pontokon teljesítenek szolgálatot, nemcsak hogy sikerült nagyszámú hajót elsülyeszteni, hanem még sok hajót fogságba is vetettek. Látható tehát, hogy milyen harapófogóba került az angol hajózás. Tisztára lehetetlenség, hogy az angol hajógyárak pótolni legyenek képesek az elszenvedett veszteségeket. Az angol „Times trade and engineering“ cimü folyóirat kijelenti, hogy Anglia nincs abban a helyzetben, hogy élelmezni tudja Délafrikát, ami igen jelentős tény. A Kínában székelő angol hajózási vállalatok visszavonták hajóikat. A portugálok a mult héten csaknem minden hajóösszeköttetést megszüntettek Angliával. A portugáliai angol szénbehozatal is megszűnt, úgy hogy most szükséges szénmennyiségüket Németországból és az Egyesült-Államokból akarják beszerezni. időközben a termelés minden ágában napról-napra nagyobb nehézségek kelet- | keznek, különösen ami a vas- és acé1- | ipart, meg a textilipart illeti. A felmerülő nehézségekkel kapcsolatban írja a „Nya Dagligt Allehanda“ cimü stockholmi svéd lap, hogy a birodalom már csak részlegesen tudja élelmezni az angol szigeteket. A főbb élelmiszerekből, különösen élő marhákat, vajat, sajtféléket, tojást, cukrot és teát illetőleg alig a szükséglet 50 százaléka érkezik a szigetekre, ami pedig a gabouanemüeket, konzerveket, zöldségféléket és más élelmiszercikkeket illeti, 60 százalék kerül a birodalomtól idegen államokból behozatalra. Az utóbbi időben kísérletek történtek arra nézve, hogy a behozatalt fokozzák, de ez teljesen csődöt mondott. Dacára annak, hogy a sziget megveszi a domíniumok és gyarmatok minden hús- és zsirfeleslcgét, mégsem tudja szükségletének csak csupán 35 százalékát fedezni. Már a brit pénzügyi helyzet sem áll olyan szilárdan. Most indult el egy újabb bizottság az Egyesült-Államokba uj hitelkeretek keresésére. Tekintetbe véve a kétmilliárd fontos költségvetési hiányt, az infláció jelei mindinkább érezhetőbbé válnak. Svájcban és Svédországban a fontot nem használhatják a szabadkereskedelemben. Egy newyorki jelentés szerint, 18-ikátóI kezdődően igen kevés üzletkötés alapjául veszik a fontot. Az állam- adósságok jelentéseit felfüggesztették. A szárazföldön a nemzeti gazdasági élet pedig mind jobban alkalmazkodik az uj helyzethez és kivánják helyzetüket biztosítani az európai gazdasági ajjárende- zésben. Berlinben Jugoszlávia és Bulgária tárgyalásokat folytatnak, hogy az eddig s nyugati hatalmaknak szállitott árumeny- nyiséget Németországban helyezzék el. A Svédországgal rendezett árucsere után Dániával kezdődtek meg a tárgyalások. A dánok többek között tizezer élőállatot szállítanak. Spanyolországgal már légi utón folynak az árucsere-szállítások. A vasúti forgalom a napokban fog megindulni. Közben ideiglenes kereskedelmi egyezményeket kötöttek. A spanyol termelés, mely egy időben teljesen stagnált, 90 százalékkal emelkedett, a háború előtti állapotot véve alapul. A nagy belgiumi és luxemburgi vasipari üzemek felvették a munkát. A német hatóságok munkalehetőséget adtak a belga munkanélkülieknek, akik kénytelenek voltak házaikat elhagyni a háború következtében. Mindegyik állam előnyös szerződéseket keres. Magyarország például tárgyalásokat folytat Bulgáriával, Jugoszlávia* val, Görögországgal, Törökországgal, Svájccal, Finnországgal és Svédországgal. Mindenhol a szárazföldi kereskedelem helyreállításán fáradoznak. Svédország, melynek kivitele a zárlat következtében sokat szenvedett, most Olaszországgal és a Balkán-államokkal keres kapcsolatokat. Anglia gazdasági zárlatát Franciaország ellen is kiterjesztette, mint ahogy Vichy- hői jelentik, 36 ezer tonna árut foglaltak le. Nagybritannia reménye, amely Európa kiéheztetését tűzte ki feladatául, éppen oly hiábavalónak bizonyul, mint az Németország esetében sem bizonyult hathatós eszköznek. A német élelmezési miniszter kijelentette, hogy Németország gabonával és élelmiszerrel való ellátása már a jövő évre is biztosítva van. Az illetékei körök már az 1941 és 42-ős évi ellátási tervekkel foglalkoznak. Németország nagymennyiségű felraktározott gabonával rendelkezik, nem úgy, mint 1914-ben. Ä takarmány művelése is igen nagy fejlődésen ment keresztül és egyenes következményeként az állattenyésztés is fellendült. Az aratás is jobb mint közepesnek mondható, ami már magában is biztosíthatja a birodalom ellátását. Olaszországból is jó termést jelentenek, amely felül fogja múlni a műit évi termést. Délkeleteurópa is jó termést vár. n Olyan a fogsora, mini egy Magas korban is erős fogakkal rendelkezni — fél egészséget jelent! Éppen ezért végtelenül fontos, hogy a fogkövet minél előbb megszüntessük, mert ez okozza a tógák megla- zulását és kihullását! •'Használjon állandóan Kalodont fogkrémet I Ez az egyedüli, sulforizin o!eat-ot tartalmazó fogkrérrv mely a fogkövet fokozatosan eltünteti és megakadályozza újraképződését. Fogai csak akkor maradnak épek és erősek, ha azok fogkomentesek. AMIRŐL ERDEMES ÍRNI Dr. Biró Vencel—Majláth életrajza Még élénken él miudannymnk emlékezetében gróf Majláth Gusztáv Károly püspök alakja. Nehezen tudjuk elhinni a rideg valóságot, hogy a nagv püspök már a múlté, hiszen kivételes egyéniségének varázsereje <aa is mindazokat emlékezteti rá, akiknek legalább egyszer alkalmuk volt beszélni vele az életben. Főpapi- megvalósításait beszédesen hirdeti a gyulafehérvári -ómai katolikus egyházmegye minden intézménye. Erdély római katolikus lelkészei pedig igazán úgy emlegetik a nagy erdélyi püspököt, mint édcs- atvjukat, aki jóban, rosszban velük érzett és pályájuknak biztoskezü irányítója volt. Lehet-e lelkésznek és történettudósnak halasabb témát választani, mint ennek a nagy életnek, páratlanul jóságos embernek és a főpap igazi megszemélyesítőjének az elkövetkezendő nemzedékek számára való meg örökítését? Erre a gyönyörű feladatra vállalkozott dr. Biró Vencel, piarista rendfőnök, az országszerte elismert kitűnő történetíró. „Székhelyi gróf Majlálb Gusztáv Károly“ címmel négyszáz oldalas, hatalmas könyvben, a hű tanítvány és az oknyomozó történész lelkesedésével pontos időrendi sorrendben megörökítette a nagy erdélyi püspök élettörténetét, nemes cselekedeteit, apostoli szerepét és azt a döutőjelentőségü tevékenységet, amelyet gróf Majláth Gusztáv Károly betöltött Erdély magyar közéletében. Nem könyvismertetést akarok írni. Dr. Biró Vencel történetírói alaposságát, egyházjogi felkészültségét és az olvasót mindvégig lebilincselő stilusát iegujabb könyvével kapcsolatban is bizonyosan méltatni fogják nálam Livatottabb bírálók. Nem azzal a céllal vettem kezembe a hatalmas müvet, hogy az olvasás hatásaként újságcikk lásson napvilágot. Egyénileg érdekelt dr. Biró Vencel munkája. Mint ahogyan joggal érdekelhet minden erdélyi magyar embert, hiszen gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök közéleti tevékenysége nemcsak a katolikus egyház keretei között teremtett halhatatlan alkotásokat, hanem hatékonyan megérződött a/ erdélyi magyarság minden életmegnyilvá- nnlásán. Egyike volt azoknak, akik tiszta szívből azt a hitet vallották, hogy Erdélyben a magyarság legfőbb érdeke a felekezetközi béke és főérdeme volt abban, hogy az itteni protestáns egyházak, valamint a katolikus egyház között sohasem voltak vallási villongások. Visszakalandoztam a könyv olvasása közben a múltba Gyermekkori, diákköri eru'é- keim elevenedtek fel. De jó is volna, ha ezek a képek nem a múlt ködfátyolán keresztül vetilenék elém azokat a nemes alakokat, akiket magam előtt látok1 Eszembe jut. hogy hányszor megfordult néhai nagy- atyámnak, Ferencz József unitárius püspöknek házánál gróf Majláth Gusztáv Károly piísprk. Igazi, bensőséges, szeretetteljes f a- látrág kapcsolta őket össze Olyan barátság, amely csak igazán nagy lelkek között létesülhet. Időt álló és példaadó Ez a barátság volt a legbiztosabb záloga a felekezetek közötti békének. És emlékszem még egy jelenetre, amikor a nagyapám dolgozószobájában együtt tanácskozott a három nagy erdélyi püspök: gróf Majláth Gusztáv Károlv, Nagy Károly és Ferencz József Az impé- riumváltozás elején történt ez, amikor igazán szükség volt arra, hogy egységes legyen az erdélyi magyarság keresztény felekezetei közötti béke. A Mindenható kegyes volt nemzetünkhöz, mert nagy időkben nagy embereket rendelt az erdélyi keresztény felekezetek vezetésére. Ma már mindhárom egyházfő földi maradványai porladoznak, de igazán keresztényi elgondolásaik szelleme ma is áthatja az erdélyi magyar közéletet. Mert íme: dr. Bíró Vencel könyvében is meg van Örökitve ex a soha el nem múló, igazán bensőséges barátság, amelynek hatása a siron túl i-s érződik. A jeles történetiró megemlékezik egy jelenetről a nagy katolikus egyházfő életéből. Majláth Gusztáv Károly püspököt pályájának egyik állomásán lelkesen ünnepelték hivei, tisztelői, a különböző egyházi é9 világi intézmények. Az egyik üdvözlőbeszédet Ferencz József unitárius püspök mondotta, aki az igazi barát szívből csengő meleg szavaival fejezte ki szerencse- kivánatait. Amikor lezajlott az ünnepség, j Majláth püspököt megkérdeztek, hogy melyik üdvözlés eset't neki a legjobban. Maj- iáth Gusztáv Károly erre őszintén megmondotta, hogy leginkább és legkellemesebben I Ferencz József barátjának szavai szólották a szivéhez, mert azokból megérezte az igazi szeretetet és nagyrabecsülést. Ezt a fejezetet ragadom ki dr. Biró Vencel hatalmas munkájából. Tulajdonképpen csak egy kis epizódja a könyvnek, mégis jellemző a szerző lelkiismeretes, mindent felölelő alaposságára. Bizonyos, hogy dr. Bitó I Vencel nem véletlenül vette fel Majláth életrajzába a nagy püspök életének ezt a mozzanatai, hiszen nem volna teljes egv Majláth é'clrajz, ha nem érződnék ki belő1*, hogy mennyire igazán nagyvonalú ember volt a uéhai egyházfejt delem, aki nemcsak -szavakban. hanem tettekben is hirdette az emberek közötti szeretetet és megértést. És egyben gyönyörű keresztmetszetet ad ez a megemlékezés azoknak az éveknek történetéről, amikor az erdélyi egyházfők közös elhatározással, egymás tanácsát kikérve és meghallgatva cselekedtek a felekezeti kérdésekben. így helyes ez itt nálunk Erdélyben, a vallásszabadság ősi földjén, amely példát mutatott a világtörténelemnek akkor, amikor 1564-ben a tordai országgyűlésen kimondotta a keresztény vallásfelekezetek egyenlőségét. Az elvetett mag, amely három nagy ember barátságából sarjadzott ki, azóta is tovább virult Az itteni keresztény egyházak között most is teljes a lelki béke és megértés. Legyen ez a néhány sor hódolat az elhunyt nagyok emlékének és a mély elismerés kifejezése az éleslátásu történetíróval szemben. Hangsúlyozom, nem akart kritika lenni ez a megemlékezés és éppen ezért nem térek ki a mü részleteire. De mindenkinek figyelmébe :jánlom, hogy olvassa el dr. Biró \encel munkáját, melyhez Máiton Áron püspök irt előszót. A katolikus egyházmegyei tanács az egész erdélyi magyarságra nézve üdvös úolgot cselekedett, amikor a képekkel gazdagon illusztrált munkát kia-dta és alkalmat adott arra az erdélyi magyaroknak, hogy minden részletében megismerhessék gróf Majláth Gusztáv Károly áldásos életét. VÉGH JÓZSEF. Rémdrá ma Görög sorstragédiához méltó az a megtör* te';*- esemény, amelyet ha olvasnánk valahol, tuldus és szörnyűségekre hajló fantáziával vádolnánk meg a szerzőt. Mert a történet í.-'y. véres, annyi benne a drámai és végze* tes elem, hogy igazán csali a könyörtelen sors Írhatta meg. Fiatal fiú a hőse, tisztiszolga, aki rajongásig szerette gazdáját, a főhadnagyot. Vele tartott azon a végzetes repülőuton is, mikor géphiba miatt lezuhantak s meghaltak mind a ketten. A lapok megírták a megrázó szerencsétlenséget, az összeroncsolt véres testek hazakerültek szülőhelyeikre. És itt kezdődött a sors furcsa és szörnyű játéka a falusi tisztiszolga halott teste körül. Mindennapi neve volt a fiúnak, olyan neve, amilyen több volt a faluban, ahol rendszerint úgy is sok az egyféle nevű ember. És pontosan még egy hozzá hasonló nevű fiú is élt ott, aki — véletlenül — ugyancsak a repülőknél volt beosztva, ugyanabban a városban, ugyanazon a repülőtéren. S mikor az citesités megérkezett a faluba — azt tévedésből nem a halott fiú szüleihez vitték el, hanem ahhoz az öreg párhoz, akinek teljesen hasonló nevű fiuk volt. Mert az értesítő^ a községházára érkezett s részvéttel tudatta, hogy X. Y. repülőközlegény lezuhant és meghalt. A szülők bánatát leírni sem kell, a kétségbeesést és zokogást. Aztán megérkezett a koporsó, hazatért a fiatal halott. Elérkezett a temetés napja. Falun mindenki elmegy a temetésekre — kivéve talán a nagy haragosokat. De a fiú igazi szülei szomszédok s jóbarátok voltak, elmentek hát s lehajtott fejjel, meghatva várták a gyász-szertartás kezdetét, várták, hogy elnyelje a koporsót a) föűd — amelyben a saját fiuk összezúzott teste pihent. És ekkor megrázó jelenet következett. Az édesanya, aki fiát hitte a koporsóban, sirva- zekogva, kezét összetéve köuyörgött, hogy nyissák fel a koporsót. Hiába akarták lebeszélni róla, hiába kérték. Eszelősen hajtogat, ta, hogy 6 nem fél, nem irtózik, akármilyen a fia, mégegyszer látni akarjai . . . Idegrohamára engedelmeskedni kellett. A koporsót felnyitották s rebegő pillákkal belenéztek azok is, akik a közelben álltak. Irtózatos sikoly hallatszott — mert most már az igazi édesanya ismerte fel a fiát. Lgv vitték el ájultan, négy napig bevert mcgnémulva, élet és halál között. Ilyen drámákat ir az élet. ilyen borzasztó történetről beszél most hetek óta egy kicsi fflu. (—)
