Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)

1940-07-21 / 163. szám

■ 1 ELLENZÉK I (J4Ü /uliu» 21. mmm SZÍNHÁZ » MŰVÉSZÉT . FILM A levegő királyai filmen BERLIN, juluis hó. Drámai artista-sors, • uiberi nagyság és gyarlóság, diadal cs bukás, lángoló szenvedély és keserű le­mondás, kell-e ennél jobb filmtéma.'* A három Codona a világháború utáni évti­zedben lett világhírű és ragyogó trapéz- nmtatványuk példátlan nagyszerűsége az Összes világhírű varieté-sz.inházak legna­gyobb vonaóerejü parádés száma volt bosszú éveken keresztül. ..A levegő kirá- lvai"-nak nevezte őket három földrész kö­zönsége. A trapézmutatvány egyszerűsé­géhez méltó volt azonban a kis artista- együttes magánélete is. Ritkán irt maga az ele\en élet nagyszerűbb, tollrakivánko- aóbb élettörténetet. * „A bárom Codona ismét Berlinben!4* — \ astagbetiis. kiáltó címek a napi- és estilapok első oldalain. ..A bárom Codona a Wintergarten att-* rakciója!“ — ordítják öles betűk minden hirdetőoszlopon; plakátok és újságok tu- entszámra közlik a világbirü artistacso­port képeit. A hírneves berlini carieté homlokzatán ott ragyog ismét a transzpa­rens és hetekig lóg a pénztáraknál a táb­la: ..Minden jegy elkelt'4 (Ausverkauft!), hetekig nem szakad le az emberkigyó az elővételi pénztáraknál. Ahol fellépett egyszer a három Codona, levelek özöne zúdul az igazgatói irodába: „Mikor jönnek újra?!44 Artista számára az a legnagyobb elismerés, ha azt mondják: • Végre itt vannak újból!44 és nem azt: ..Már megint itt vannak . . Valóban: aki egyszer látta ezt a feled­hetetlen számot, sohasem fogja elfelejte­ni. Tényleg a levegő királyai voltak „a Codonák44. Alfredo Codona a háromszoros salto mortale után szinte halálos bizton­sággal ragadja meg Lalo Codona kezeit, aki a másik trapézon függ. Örök játék a halállal. Sok artista neve mögött ott áll már a kereszt, aki ezt a számot mutatta be valaha. Milliók ismerték már ezt a nevet: ,.A három Codona'4, még sokmillió ember is­merte meg és csodálta, amikor Emil Jan- nings és Ida de Putti ..Varieté44 cimü film­jében a legkisebb városokba és falvakba is elkerült a filmjük. A film már világsi­kert aratott, amikor a hires artisták is megnézhetik Berlinben, útban Varsóból Brüsszelbe. Alfredo végre maga is végig­nézheti nagyszerű mutatványát. Minő keserves, meredek és nehézséges, áldozatteljes ut vezetett idáig — a világ­hírnévig! . . . Visszaemlékezik a két férfi gyermekkorára, amikor még apjuk kis vándorcirkuszával barangoltak Ameriká­ban. amikor vele együtt tanultak és dol­gozlak még. A mexikói forradalomra, amikor tönkrement atyjuk vállalkozása és a család vándorcirkuszát megvette egy amerikai mammut-cirkusz. amelynek öt porondján egyszerre kergették egymást az attrakciók. Itt tanultak azonban meg dol­gozni. Rendíthetetlen szorgalommal, pon­tossággal és következetességgel gyakorol- j ni. Itt jutott eszükbe már elhalt apjuk egyik trükkje. „Kiépítik“, amint azt ar­tista nyelven mondják s igy alakul ki a nagyszerű szám, a háromszoros halálug­rás, amelynek kiválósága kilendítette őket az ismeretlenség szürke homályából. De a természet, amelynek törvényeit lesték el és amely felett diadalmaskodni látszottak, örökös, esküdt ellenségük lesz. Bár a test nehézségének törvényei felett aratott győzelmüket nem teheti vitássá már, más utakon megsemmisitésüket akar­ja a Sors. KI ára, a két Codona-fivér közös parí- nernője, Alfredo feleséae, elválik férjétől és kiválik a csapatból. Vera Bruce szemé­lyében még szeld), még tehetségesebb partnernőt talál Alfredo. De Vera Bruce csak bajtársnő lehet, a férfi szerelme a szintén világhíres artistanő, Lillian Leitzel felé fordul. Mintha a babonásoknak akarna igazat adni, 1931 február 13-án újabb csapást nu i a három Codoua-ra a Sors kénéibe- tctleusége: Lillian Leitzel Kopeuhágában halálos haleset áldozata lesz. Lezuhan az aréna kupolájából és holtan terül el. Alfredo lelkileg összeomlik. Hat hónap­nál is tovább tart, mig Vera Bruce meg­értő ápolásának és lemondó szerelmének sikerül az artistát megmenteni az élniaka- rásnak és a kötelességnek. A felesége lesz, bár tudja, hogy szivében sohasem fogja belöllhetni Lillian helyét és a bá­rom Codona neve és csillaga újra felra- gvog az artistavilág égboltján. Alig egy évvel később újból sújt az ar- Iistasors. Megelégszik egy lirámaiság nél­küli. vérteden győzelemmé, de ez a csa­pás döntő. Alfredo vállát röptében megüti a tra­péz. A lengő ezüst-trapéz szétzúzza az cg\ik vállát. A másik karjával elkapja még, nem zuhan le. a tapsoló közönség nem sejti, hogy egy készülő tragédia utol­só felvonásának kezdete colt ez a jelenet. Alfredo orvostól orvoshoz jár. Mindenki azt mondja; csak operáció segíthet és ak­kor is kétséges, hogy felléphet-e még va­laha? Hat hónapi aggódó, kínzó várakozás következik. Azután az első próba. Fájó vállal hull vissza az artista teste a háló­ba és lesújtó tudatára ébr d e percben annak, hogy vége a karriernek. Vege a himcvuck, tapsnak, ünneplésnek •— örökre. Vera önfeláldozóun ápolja r vigaftztal- ja, éjjel nappal. De minden hiúba. Alfre­do elkezd inni, lejebb és lejeid) csúszik. Lalo azonban egyik rokonukban, Clayton Behee-hen megtalálju Alfredo utódját és Rose Sullivanban a méltó partnernőt —« ezután elveszti Alfredo utolsó reménysé­géi is, hogy valaha is visszatérhet az aré­nába. Vera még fiatal. Napról-napru jobban úrrá lesz rajta a vágy: visszatérni abba a világba, amely még nem felejtette el az ő egykor tündöklő nevét. Vissza a varieté­hoz, a színpadra, a porondra! Bevallja férjének is, hogy újra lel akar lépni, kéri őt, hogy engedje meg neki. De Alfredo hallani sem akar erről Elkövetkezik a válás órája. Az ügyvéd irodájában egy percre egye­dül marad a két artista. Éppen az imént írták alá a válásba való beleegyezés ok­mányát. Alfredo barátságosnak látszik, úgy tűnik, mintha beletörődött volna vég­zetébe. De éppen ebben az óvatlan perc­ben felvillan kezében a gyilkos fegyver, lelövi feleségét és önmagát. Az utolsó szavait már csak az ügyvéd hallja: — Ez volt az utolsó, amit érted tehettem. Vera . .. A három Codona neve. amely majd egy évtizedig ragyogott páratlan fényben, végleg letűnt ezzel, de feledésbe nem me­rült. \ Tobis-film tij filmjében pedig uj életre fog kelni nemcsak páratlan mutat­ványuk, hanem drámai valóságot is fog ölteni újra életük megrázó története is. (~y) F1L1HSZAKÉRTO Mozi. S) ihiet. \ jegySzedőné ajtót nyit, ;iv ajtóból az udvarira látni. Az udvaron egy kbfiu séta! foltos, de tiszta szegény gyere»», ug\ 10—12 éves. Borzasztó gyanúsan néze­get he a nézőtérre. Mezitühával lábszárát kaparhatja 8 lesi a jegvszedónét. Az meg csak ott áll az ajtóban, mint egy koszolni. Levegőzik. Perecropog tat ás, harsog a közzé név. hango­san bömböl egy recsegő férfibang. A kiBÍói olyan szemekkel néz be, mintha ez. az elhasz­nált levegőjű örditólemezü mozi lenne a mennyország. Most felémfordul, megismerem. Ejnye, hi­szen ez Lajosba, megismerem a pisze orri- ró!, a szeplőiről meg a nagy. okos, kék sze­méről. Régi ismerős ez. most vakációzik és Labdát szed a teniszpályán. Zseniális láb- das7edő. Két pályán is tud szedni egyszerre s úgy szalad, mint a nyúl. Odamegyek hozzá s megszólítom az ő mo­dorában: — Szeretnél helógni Lajo-ka? — Kezcsókolom — moso'yodik el s meg­mutatja egészséges lapátfogait — á dehogy. Bemennék. Van tiz lejem, de az nem élig. Nem engednek be vele. — Mennyi kellene még? Megkapja amennyi kellene még, mert lá­tom a szemén az iszonyú vágyakozást. E1- kapja, köszöni, rohan. Két perc múlva berni van a nézőtéren, jön s leül mellém. Tiszte­lettudóan meghagy egv széket köztünk, ló- gázzá a meztelen lábát. Ülök Lajoskával a moz.iban. Beszélgettünk. Előbb arról, hogy a szülei és testvérei jól vannak, az aiíVja már nem pofozza annyit, az apjának most nincs munkája, de azért őt gimnáziumba szeietnék adni, n-.ert:-— Úgy számolok, hogy egy akármilyen összeadást, félméter hosszút is, perc alatt összeadok. Tízesem volt majdnem mindeu- ből. Elővesz egy gombostűt és elégedetten pisz­kálni kezdi vele a fogát. Dehát a filmekhez is csuda jól ért Lajos­ba. EÜmszskértő, filmrajongó, filmbo'lon.l. Mintha még a szeplői is külön-kiilön lelkesen ugrálnának ahogy beszél. — Amit keresek, apukának adom, íiotrv vegyen rajta ruhát nekem őszire. De azért még teszek félre is. S abból mind mozi ba jövök, imádom. De csak a jót. A szereim;;- les filmeket nem szeretem. — Hát mit szeretsz? — Legutóbb volt egv Haue Albers. (Persze igy mondja, ahogy leírom.) Szeretni szoktam í'zmt a hansalberset, de ez az egy fihujo nem ért semmit, mer e^a< az elején volt egy puskalövés és több semmi. — Persze a kalandos filmeket szereted. — Igen. Hát persze. Amibe sokat üldöz­nek és verekednek és egymást állón vágják és minden. A múltkor láttam egyet, valami csillag volt a cime. egy szőke nővel, az ron­da volt. A uő epţik ruhát vette fel a mánk után és egyik bálból a másikba ment és be­leesett a vizbe . . . Ott kellett volna hagyni, de kiszedték. Közben vetíteni kezdik a reklámképek U. Egy fényképezőgépbe való film reklámján ágaskodó lovas — Ezt már olyan régen hirdetik — mo ul- ja — lehet ez az Agfa. Olyan vágtatós. — Ez nem film Lajosba, ez reklámkép. — Azt hittem film. Azt hittem az Agfa vaiami lovascsendőr. Mint Zoro. Az ügyes csendőr volt. Elkezdik a filmet. Lajosba folyton ma­gyarázza a repülőgépeket, a hajókat. A »en- geire azt mondja: Né, hogy Labzik, mint a gátnál, ahol fürdeni szokok . . Ujjával a vászonra mutatva oktat: Né, teccik látui, igy dobják a füstbombát s'Ugv mennek elő­re, hogy ne lássa őket az ellenség. — Az ott egy angol szerecsen, teccik látni? — Látom Lajosba, ne magyarázz. — Azt hittem nem teccik érteni. Mert ez katona dolog, férfik inkább értik. Szünetben igy szól: — Remélem komoly a film. Mert én esik a komoly filmeket szeretem. — Igazán? Milyeneket? — Kovbojokat — szól és lábait lógatva, kritikus szemmel nézni kezdi a filmet... (M. L j BUDAPESTEI AZ Isiván Király Szállodában (VI. Podmanlozky-o. 8.) kaphat minden igényt kielégítő, mérsé­kelt áru szobát. Teljes kénye­lem. központi fűtés, állandó me­leg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. Telefon 202-43, 294-24, Szinészporlrék PAÁL MAGDA ö u legjobb pajta«. Mindig jókedvű, neve tíis, élénk Ven benne valami nagyon Irivi, «ottpti rgé»/,*ég é» életkedv. I/.ig-véríg u.o- deru: »idusban, öl tűzkődéiben Amellett na­gyon intelligens' mindenről Itbel vele. vitat­kozni. Nem az u szülésznő aki ciul: a )/er<- l-oirőj a ruháiról hajlandó beleélni. Pedig ra­jong a mesterségéért. Aradi lány, de azt már kevesen tudják róla, rogy elvált aszony. Ro- zonhegyi Kálmán növendéke volt, jelenen végzett s azonnal kapott szerződéit. Jó é-B lelkii*mere!t*B «ziné*znő. Minden szerepben megállja a helyét. Tehetségét elismerik ná­lunk s/tári ak számit, tie igazi nagy feladat­ban még kiveset láttuk, igy tulajdonképpen nem tudjuk: mire lenni1 képe» egy nagy */i- uészi feladatban. Vígjátékok modern a»z- 8:-.oi>y figuráihoz igen kedves, de hogy drá- iiiá/ni i- tud, azt a Cyerinebl;eres2tesekl en bizonyít. tta be. \ gyermekét tébolyulttá k**- i eső. reménykedő, »író anva szerepében nagy volt Paál Magda megmutatta, hogy szíve és igLzi könnyei vannak. Párperces szerepéből nagy siker iett, ti kel! ismerni: tud . . . i)e ba a -zcrepceztás nem szerencsés és nem jut neki való szerephez, akkor '.t kedvvel, ambí­cióval játszik. Magánélete? Csöndes. Gyönyörű, modern lakása van & arról is nevezetes, hogy ő az egy.el’eii magyar színésznő Kolozsváron, aki­nek telefonja van. Imád utazni Szereti a barátait maga körül látni. lelke-s háziasszony. Sütemény, likőr, csokoládé mindig van nála otthon Szeret romizni —- de azt is saját ott­honában. Szereti a bosszú, tartalmas beszél­getési két, ilyenkor nemcsak szellemes heszé- IC. de figyelmesen hallgató is. Kiegyensulvc- zott. határozott valaki s a legrokunszrUvesehb benne hogy annyira nem színésznő a magán­életben Habár szereti a színpadot cg nem tudna nélküle meglenni — úgy veszi, mint egv bármely más mesterséget s büszke rá, hogy kenyérkereső nő. Jellemző ru hogy a színháznál mindenki szereti. És meg is érdemli, mert igazi jó­barát. (—)• APRÓ TÖRTÉNETEK A FILM VILÁGÁBÓL... HANS ALBERS ÉS A í ÉNZFSLEVÉLHORDÓ Hans Albers, tz ismert német filmszínész, akit legközelebb az ..Ein Mann auf Abwe­gen cimü Hímjében fogunk látni, valamikor szili1 én szegény legény, állástalan színész vol; és néha neki is sokáig kellett várnia egv uj szerződésre. Újév táján, éppen „véletle­nük , szintén szerződés nélküli időkben, be­csönget hozzá a pénz?;!evé!hordó és giatu- Iái a művész urnák. — Köszönöm, barátom. Mondja csak. mit hozott maga nekem a mult évben? Hány utalványt? . . . — Sajnos: semmit! — És mit kapott tőlem a mult évben?: — Sajnos, •— szintén semmit! — Nahát, akkor maradjunk ennyiben az uj evben is! A PÚDERES SZELENCE Amikor Hilde Körber visszaérkezett Ber­linbe a Tobis legújabb Gigli-filmjének felvé­teleiről Rómából, gyermekei kitörő örömmel! üdvözölték. Csak legidősebb kislánya volS esenues és nyomott hangulatban. Később) megkéri édesanyját: — Mama, nem adhatnál nekem ezentúl kevéssel több zsebpénzt? Valami esudaszé- pet akarok neked ajándékozni és arra már most kell elkezdeni spórolni. — Mit akarsz nekem ajándékozni, kislá­nyom? — kérdi Körber mosolyogva. —- Egy púderes szelencét —* rebegi lesü-j töt! szemmel a kislány. • — Minek az nekem, drágám, hisz van egy' gyönyörű púderes szelencém ... j —• ; . . csak volt, anyukám — fakadt sir- va a csöppség, — mert amikor nemrégen elvittem az iskolába megmutatni a lányok­nak, elkobozta a tanitónéni! . . A TÖBBSÉG . . . Ferdinand Marian a műteremben mesélte az alábbi apró adomát. Egyszer elment egy kis fészekbe vendégszerepelni. Éppen első sikerei után volt ez és persze nagyon izgat­ta, hogy vájjon megmozdult-e a városka az ("> vendégszereplésnek a hírére. Tehát meg­kérdezte az iigveiőt, hogy sokan vannak-e már a nézőtéren? Mire az kinézett a fiig- gönylyukon és sokáig nem mozdult el onnan. Mire Marian türelmetlenül kérdezte: ^ — Nos, mondja már: telt házunk van? —- Mi vagyunk többségben, Marian ur!... — hangzott a leverő válasz. *■ ...... ---j—__ <4 három Codona éleílörlénelél viszi filmre a berlini Tobis-gyár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents