Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)

1940-07-20 / 162. szám

ţ / A vértanú Rövid hir adta tud tul, hogy a fiatal ma­gyar tudós Révész György, elpusztult az Amazon óriási folyamvidék egyik őserde­jében, nomád indián törzs keze között. Ál­lítólag, több kutató példájára, ö is kereste a hatalma« rengeteg valamely ismeretlen iájában megölt Fawcet ezredes amerikai utazó nyomait, mert sok nyugtalan elme gondol e vidékre. Az Amazon forrásvidé­kei körül még ismeretlen törzsek tanyáz­nak és itt-ott a perui Kecsuák néhány romvárosa létez, tömérdek műemlékkel és arany, ezüst kinccsel, talán éppen az az Eldorádó, amelynek igazi mivoltával már, vagy még nincs tisztában semmi tu­domány. Aztán ott van az Amazon és vi­déke tömérdek tisztázatlan kérdése. Föld­rajzi, régészeti, történelmi, néprajzi,, ter­mészettudományi kutatás számára megbe­csülhetetlen érték várakozik itt. Érthető, hogy árad innét egészen tárgyilagos von­zóerő: a tudóst mindig izgatja jelentős is­meretlen. még ha gyakorlati hasznot nem is kínál neki. Viszont rengeteg veszedelem­mel kapcsolatos: egyik-másik áldozatra lett képes a titkokért. Az ily területeknek nemcsak vonzóereje, hanem bűvölete is le­het. A tudós megesik a varázsnak, mert legtöbbször valami kalandor lappang ben­ne; a nagy nehézségek leküzdésének hiú­sága emészti; túl akar jutni minden előd­jén. Miért keresni másképp az örökjég borzalmai közt a mágneses sarkok helyét, tagy a földrajzi sarkokat? Miért Living­stone nyomozásával kapcsolatban a legsö­tétebb Afrikát? A sztratoszférát? Ha pe­dig nem kalandortermészet, akkor önfel- j áldozó izgalom mások javéiért hajtja, mely nagy haszonnal járhat, mint a malá­ria. vagy az álomkór okozójának felfede­zése, vagy csak tudományos értéket hoz, mint mikor például Körösi Csorna Sándor elpusztulásig dolgozik egy mellékcélján, [ indiai nyelvtan megvalósításán. Ezek a szelíd vértanuk — mert vértanú az is, aki kutatás közben „csupán csak“ egészségét és a hosszú élet lehetőségét dobja áldoza­tul — legalább akkora sereget alkothat­nának, mint egy-egy ország politikai, vagy egy nagy vallás nemzetközi vértanúi. Solt­nak pedig még a neve sem ismeretes, vagy az emlékezete megy veszendőbe. Mégis ki nem pusztuló ez a faj. Főleg az a legtisz­tább része, amelyet az emberiségért való önfeláldozás tüzel fel és végül eléget. Úgy látszik, vértanú nélkül nem lehet a történelemnek egészséges vérkeringése. Az emberiség háztartásában, amely szelle­mi haladáson épült, szükség van a szelíd, a rendszeres, hasznos őrültség e hordozói­ra. bár talán több azok száma, kik ered­mény nélkül hullnak el. A fejlődés útja mindig a magasban, csúcsokon keresztül vezet, a haladásé a mélyben jel nélkül ma­radó sírok számos temetőjén áll. Elkép­zelhető, hogy lesz idő, mikor az ifjú Ré­vész Györgyök céltalan kutató útjára nem lesz semmi szükség, mert a Fa^vcetek sem tűnnek el és az indiánok már nem lesznek babonásan vérszomjasok, amikor a mész- szire kalandozó misszionáriusokat Mand­zsúriában türelmesen fogják nézni a „po­gányák“. Mikor nem kérdezhetjük majd, mi tulajdonképp a keresnivalójuk az ama- zoni őserdőben a kicsi népek Révész Györgyeinek? mert ezek a feladatok ta­lán mégis inkább tartoznak az Újvilág embereire, főleg a latin Amerika szom­szédsásában élő tudósaira, mintsem a Ré­vész Györgyökre. 19 40 Jul I us 2 0. SZATMÁRI HÍREK, á szatmári villa- inosmüvek igazgatósága julius elsejéig visszamenőleg a világítási villanyáram di­ját kilowattonként üzletek és irodák ré­szére 18 lejre, magánlakások részére 16 lejre, ipari áramnál 8 lejre emelte. Az ár­emelést az igazgatóság az üzemanyagok árának nagymérvű emelkedésével okolta meg. — Br. Pakkay Kálmán nyug. szat­mári esperes lakásán a mult éjjel betö­rők jártak, akik készpénzt, ruhanemüe- ket és háztartási cikkeket loptak el. — Ferencz József 21 éves borbélysegéd ke rékpáron baladva két héttel ezelőtt el ütött egy embert. Az összeütközés követ keztében a fiatalember leesett a kerékpár ról egy vizhordószekérre s az esés követ keztében olyan súlyos sérüléseket szén vedett, hogy kórházba kellett szállítani A kórházban kétszer is megoperálták, de nem lehetett rajta segiteni, mert sérülé seibe belehalt. ELLENZÉK A nagy német győzelem egyik titka: —a—»——■— ......... — —mbp—bh—p—bm A szociális munkaközösség Nagyiontosságu intézkedéseket vezetett be a nemzeti szocialista rendszer a munkásság életszínvonalának emelésére BERLIN, julius 19. A nagy franciaor­szági német győzelem után jó, ha még egyszer rámutatunk a német szocialista berendezkedésre, ha emlékezetbe idézzük olvasóinknak azon intézkedéseket, rendel­kezéseket s intézményeket, melyeket mind a német munkás számára teremtettek meg Németországban. Mert, hogy a német győ­zelem a német szociális eszmének, a baj­társi érzésnek és a munkaerők összetar­tásának is hatalmas győzelme, az csak természetes. A német szociális rendet egy közleke­dő edénnyel hasonlíthatjuk össze, mely edénynek vizszintje változhat, aszerint, hogy mily fontossággal bírnak az egyes rendelkezések és hogy viszonylatiak azok kiviteléhez, tehát azok növekedhetnek, vagy csökkenhetnek, a forrás azonban, mely az egész rendszert táplálja, mindig ugyanaz marad. Ez a forrás pedig a nem­zeti szocialista állam szociális rendet te­remtő akarata. Ebben a rendben eltűnnek az eddigi osztálykülönbségek, valamint e rend vezetői és tagjai közti távolság s nem marad más, mint — a Vezér mon­dása szerint — munkával megbizott sze­mély. Hogy hogy működnek együtt a háború idején is a szociálpolitikai német ténye­zők, megemlítjük itt a német munkásság élelmezését elvégző szociális intézmény munkásságát. A háború következtében be­állott nagyobb munkaenergia — különö­sen az ipari vállalatoknál — azonnal egy élelmiszerfogyasztási többletet teremtett, melynek megoldására a birodalmi népélel- mezési minisztérium azonnal megtette in­tézkedéseit. A meghosszabbított munkaidő minde­nekelőtt meleg ételt követel. Hogy ez meglehessen, a német munkafront már a háború elején megkezdte a propagandát az egyes nagyipari vállalatoknál felállí­tandó nagy konyhák érdekében, melyek ma már hivatva vannak, hogy a munká­sokat benn a gyárakban meleg étellel lás­sák el. Ha az egyes vállalatoknak nem áll megfelelő alap rendelkezésére e célra, akkor azok kérhetik a német munkafront segítségét a konyhák felállítására. A né­met munkafront 1939 decemberétől több, mint 1000 nagy konyhát állított fel a kü­lönböző iparvállalatoknál. Külön tanfolyamokon előbb az egyes körzetek (Gau-ok) oktató szakácsait ok­tatják ki, kik aztán a különböző Gau-ok szakácsait vezetik be a konyhaművészet titkaiba. Frankfurt am Mainban iskolát lógnak felállítani, melynek feladata lesz az egész szociális segélyoktatást rendsze- resiteni. A birodalmi élelmezési miniszté­rium különféle élelmiszereket bocsát az iskola rendelkezésére oktatás céljaira. Az állam szociális szervezetei, a német munkafront, valamint az egyes vállalatok j karöltve dolgoznak a német munkásság élelmezésének rendszeresítésén, a háborús időknek és követelményeknek megfele­lően. J Ugyanezen összemüködés meg van a baleseteket elhárító intézkedések megté­telénél. Itt meg kell különösen említsük az egyes vállalatoknál és gyárakban mű­ködő női szervezeteket, melyeknek fontos a tevékenysége elsősorban azoknál a vál­lalatoknál, hol a behívott férfiak helyett nők dolgoznak. A legfelső német had­vezetőség egyik legújabb rendelete értel­mében meghatározza a szociális téren mű­ködő nők működési területét. Ezek: a dol­gozó nőkkel való állandó összeköttetés, a munkahelyek megjavítása és szépítése, n fürdők felülvizsgálása, a kantinosoknak tanácsok adá.sa, valamint a munkáskönyv­tárak kezelése. Mindezeken kívül nem kell elfelejtenünk a szociális munkakört sem, mely a munkások és családjainak egészségét tartja szem előtt. Ide tartozik a terhes munkásnök segítése, anya- és gyerekvédelem, tanácsadás gyermekes anyáknak s végül a munkások nevelésé­vel foglalkozó munkakör. A szociális segélyakciókban tevékeny nők működésükhöz a minisztériumtól en­gedélyt kapnak. Azonkívül az állam nagy súlyt fektet a munka pártolására is. Itt az állami köze­gek az NDV és DAF intézményekkel dol­goznak együtt. A fenti rövid vázlat mutatja, milyen számos intézmény működik Németország­ban, egy és ugyanazon cél elérésére, mely célnak tárgya a német munkás és család­jának védelme, valamint a német munka­bírás fokozása. rA. U. AMIRŐL ERDEMES ÍRNI . Harc az árdrágítók ellen Talán sohasem volt olyan nehéz dolga a háziasszonyoknak, mint az utóbbi hetekben. A nspról-napra növekvő drágaságot elsősor­ban a polgári háztartások érzik meg. Nincs az a takarékos és előrelátó háziasszony, aki pontosan tudna számolni a piaci árak hul­lámzásával. A világpolitika nagy eseményei mellett a piaci áraknak ez a kiszámíthatat­lan ingadozása minden kolozsvári családnál állandó beszédtémát képez, mert a gazda­sági nehézségeket elsősorban mindennapi el­látásunknál érezhetjük a legérzékenyebben. Régi gondja a kormánynak és a hatósá­goknak a piaci árak szabályozása. Erre néz­ve nem most történtek az első kisérletezé- sfk. Erdély minden nagyobb városában, igv Kolozsváron is általános volt a panasz a vi- szontelárusitók ellen, akik lelkiismeretlen üzleti számításokkal mesterségesen megdrá­gították a piaci árakat. 4z elmúlt években azonban mégis sikeresen lehetett szembeszál- lani a piaci árdrágítással. A mostani viszo­nyok között azonban fokozottabb ellenőrzés­re van szükség, hogy az élelmicikkekkel va­ló piaci üzérkedést meg lehessen akadályoz­ni. Ennek a célnak érdekében dr. Bornemisa Sebastian, Kolozsvár város polgármestere, elhatározta, hogy maga veszi kezébe a piaci árak ellenőrzését. A kormány most dolgozik azon a terven, amely a hatóságoknak módot nyújt maid arra, hogv szigorú intézkedések­kel megakadályozhassák a piaci árusok üzér­kedéseit. Addig is azonban, amig ezek a ren­delkezések érvénybe lépnek, a hatóságok minden éberségére szükség van, ha a közön­ség érdekeit lelkiismeretesen akarják meg­védeni. Városunk polgármesteréhez nap-nap után érkeztek a panaszok és figyelmezteté­sek, hogy a piacon olyan drágaság uralko­dik, amely nem ál] arányban az itt elárusi- tásra kerülő zöldség és gyümölcstermékek nagybani árával. Ezeknek a panaszoknak va­lódiságáról akart meggyőződni a polgármes­ter, amikor csütörtökön délelőtt váratlan ellenőrző szemlét tartott a kolozsvári piaco­kon. A polgármestert dr. Anca Titus ügy­osztályfőnök kisérte el ellenőrző utján, ame’vnek meglepő eredményei voltak. Min­denekelőtt beigazolódott, hogy a közönség részéről elhangzott panaszok teljesen indo­koltak. íme néhánv adat az ellenőrző szem­léről felvett jegyzőkönyvből: A polgármester meeállapitotta, hogy az egyik zöldrég nagykereskedő az Aradról ki logramonként 20 lejben számlázott paradi csomot a viszonteilárusitóknak 100 százaié ko s haszonnal, 40 lejért adta el. A viszont elárultok azután még rácsaptak minimálj san 50 százalékot, úgy, hogy a polgármesteri ellenőrzés napján a kolozsvári piacon egv kilogram paradicsom 50—60 lejbe került. Hasonló a helyzet a többi zöldségnemiieknél és árdrágításokat állapított meg a város első polgára a gyümölcspiacon tartott ellenőrzés során isi. Végső eredményképpen a polgár- mester öt zöldségárusitó nagvkereskedő el­len kihágási jegyzőkönyvet vett fel, amelyet az uzsorabiróságboz tétetett át. Ugyanekkor intézkedett, hogv azt a két zöldségkereske­dőt. akiket az elmúlt héten tartott árellen- őrzés jegyzőkönyvei alapján fejenként 25.000 lej pénzbírsággal büntettek meg, tiltsák ki a kolozsvári piacról. Megnyugtató dolog, hogy a polgármester 5 drákói szigorral akar gátat vetni a piaci ár­drágításoknak. Tudjuk, hogy fáradtságot nem ismerve végzi munkáját és mindig a közönség érdekeit tartja szem előtt. Jól em­lékszünk arra, hogy annakidején hatósági mészárszékek felállításával akadályozta meg Kolozsváron a húsárak mértéktelen emelke­dését. Azt hisszük, hogy a legcélravezetőbb az lenne, ha szokott erélyéve] most is hasonló intézkedésre határozná el magát. Hatósági kezekbe kellene venni a zöldség- árusitást. Könnyen ki lehetne zárni ilyen­formán a piacról a viszontelárusitókat is. Amolyan városi vásárcsarnokfélét kellene létesíteni, ahol a közönség olcsón juthatna zöldséghez és gyümölcshöz. Az erre szolgáló anyagi alap előteremtése sém okozna külö­nösebb gondot a városnak. Közel egymillió lej gyűlt már össze az uj városház építési alapra. Ennek az összegnek felhasználása egyelőre nem időszerű. A város és az egész közönség érdekében cselekedne, ha ezzel a pénzzel kezébe venné a kolozsvári piac irá­nyítását. A tőkebefektetés csak hasznot hoz­hatna, a közönséget pedig megkimélné attól, hogy a piaci árusok kiuzsorázhassák. Bizo­nyosak vagyunk benne, hogy dr. Bornemisa Sebastian polgármester fontolóra veszi ezt a javaslatunkat és módot talál a városi vásár- csarnok felállítására. I!. Mamuth-jövedelmek Jogász körökben mostanában sokat beszél­nek egy perről, amely az egyik nagyváros ítélőtáblája mellé kirendelt bérviszályok ügyében ítélkező bizottság előtt került Íté­lethozatalra. A keresetet az illető város egyik nagy gyárválialatínak alkalmazottai indítot­tak az igazgatóság ellen. Fizetésemelést kér­tek a nagyvállalattól, de nem tudtak meg­egyezni és igy került az iigy a bérviszályok­ról döntő különleges bizottság elé. A kere­setből megállapítást nyert, hogy a nagy gyár tisztviselőinek fizetése 3000-től 18.000 lej körül mozog. A tisztviselők rámutatlak arra, hogy az általános gazdasági helyzet miatt újabb drágasági pótlékra van szükségük és ezt a kérdést tagadta meg az igazgatóság. A bíróság előtt a gyárat a személyzeti igazga­tó és egyik ügyvezető igazgató képviselte a nagyszámban megjelent jogtanácsosokon kí­vül. Meglepő fordulatra került a sor, amikor a tisztviselői fizetések pontos megállapítása után a tárgyalást vezető táblai tanácselnök megkérdezte a személyzeti igazgatót, hogy neki mennyi a havi jövedelme. Az igazgató zavarba jött. Azt felélte, hogy az igazgatóság tagjainak jövedelme nem tar­tozik a nyilvánosság elé. Az elnök azonban nem elégedett meg ezzel a válasszal. Erélye­sen rászólt az igazgatóra, bogy azonnal mu­tassa be a vállalat üzleti könyveit. Mikor en­nek az utasításnak eleget tettek, rövidesen kiderült, hogy a személyzeti igazgató havi fix jövedelme 88.000 lej, amely a tantiemek- kel együtt összesen 120.000 lejre rúg. Hason­ló összegek között mozog a gyárvállalat töb­bi felelős vezetőinek jövedelme is. A táblaelnök nem tett újabb megjegyzést. Egyszerűen megállapította a tényeket, ame­lyek maguk helyett beszélnek. Ezek a rideg számok megdöbbentő valóságot képviselnek. Rámutatnak arra a szomorú helyzetre, amely a múlt egész gazdasági életére rámomta bé­lyegét. Ennek az egészségtelen rendszernek üzent hadat az uj európai szellem, amely a tengeDyhatalmak államaiban már teljes si­kerrel megszüntette ezeket a szociális igaz­ságtalanságokat. Németországban és Olaszor­szágban nincsenek bérharcok. Az állam őr­ködik a munkás és magántisztviselő-osztály érdekei fölött. De nincsenek mamuth-jö­vedelmek sem. Az államhatalom őrködik ar­ra, hogy egyik napról a másikra ne keletkez­hessenek olyan vagyonok, amelyek nem ál­lanak arányban a munkateljesítménnyel. Hozzánk is eljutott az uj idők uj szelle­me. Az uj kormány gyökeresen át akarja rendezni egész gazdasági életünket. A fenti történet mindennél beszédesebben bizonyít­ja. hogy erre a legsürgősebben szükség van. Érdemes volt megírni. VÉGH JÓZSEF. SZÉKELYFÖLDI HÍREK. Székely udvar- belyi tudósítónk jelenti: Felsőboldogfalván az elmúlt éjjel kigyult és porig leégett a Kolumbán-féle nagymalom. A tűzhöz kivo­nult az udvarhelyi tűzoltóság is, meg C. Plcsoianu ezredes-prefektus. A. vizsgálat gmjtogatás után kunt. — Dr. Pop Emil iipvvéd prefektus helyébe újra a régi pre­fektust. C. Plesoianu ezredes^ személyébe ne­vezte ki a belügyminiszter. — A munkák i- mara interimár bizottságába nevezték Szil»- gvi Ignác cukrászt. Sárossy Károlyt és Dobrota Octaviant. — Popescu volt subpre- fectet inspector-generalnak nevezték ki. — Udvarbelvmegyében megkezdték az őszi árpa aratását. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a lég­ár Ellenzék könyvosztálvában, Cluj, választékosabb kivitelig, legolcsóbban Piaţa Unirii. ' ‘ j *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents