Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)

1940-07-18 / 160. szám

\ € LZEN7 fiK 19 4 0 I u 11 ii n IS. MIT IR A ROMÁN SAJTÓ? l Kl YTl I : \ reform s/ovnl igen : v.iki.m találkozunk. Amint tegnapig ra­lis mintájára politikai lalmratorium -s*er- ve/eséert lelkesedtünk. most Berlinben es Kómában keressük a/, ihlet forrásait. Ha a/ emberek a kényelmet, mentol keve­sebb mnnk.it keresik, esak látszólagos re­formokról leiiet szó. Szeretnénk, bogy az .illám lelki es anyagi erőt képviseljen, a románok között szerves és valóban elő «. g\ iitfmiikoilést akarnánk megvalósítani, ile ngy találjuk, hogy iuiudc/l mindnyá­junk passzivitása mellett, kizárólag gya­kori törvényhozással nem lehet megvaló­sítani. Egyéui közremiiköilésiink mimlösz- s.<e abban merül ki. hogy az átalakulást óhajtjuk. Monopoljogot biztosítunk a ro­mánoknak, törvényesen biztosítjuk a ro­man munka elsőbbségét ezen törvé- nyek hatékonyságának azonban lényeges előfeltétele, hogy dolgoznunk kell. Egy állam politikai értéke egyet jelent mun­kaképességével. \ németek túlórázása és a franciák kevesebb munkaideje döntő be­folyással volt a háború eredményére. Min­denki közhivatali állás után tülekedik, Bukarestben telepednénk le mindnyájan, ha lehetne. Kévés munkaidőt és mentői több szabad órát szeretnének egyesek. Ilyen egyéni felfogással a nemzeti állam programja nem valósítható meg. Történel­mi létünk nagy koresztutjánál állunk. De­rűlátással a mai viharos időkkel nem tu­dunk megbirkózni. A történelem a letűnt népek nagy temetője és a valóságra ébre­dés nélkül, a helyzet súlyosságával való szembenézés nélkül nem tudunk győzni. Ve ámítsuk magunkat csábító szavakkal, ne szédítsenek meg szónoklatok, értsük meg, hogy egyénenként gyöngék vagyunk a korszakot alkotó eseményekkel szem­ben. Annyira fenyegetett földrajzi helyze­tünk nagy politikai előnnyé változhatna, de egy tömböt, egy akaratot kell képvi­selnünk. Hiányzik az idealizmus hősi szel­leme és vannak, akik kicsinyes személyi érdekekért tülekednek. Európában 18 millió román található, de a jövő Európa elrendezésénél nemcsak a lélekszámot, de politikai értékünket is figyelembe veszik. A román állam reformját egyéni reform nélkül nem lehet megvalósítani. Más lelki­séget kivan a románság megmentésének forradalma. Mi magunk Írjuk meg sorsun­kat. Uj történelmi fejezetet tudunk uyit- ni, de nem a mai szellemben és mai fel­fogással. Lj ember kell szülessen mind- annyiunkban. Különben a mai kicsinyes kényelmeskedés árát az alsóbbrendű nem­zetek színvonalára való lefokozással fizet­hetjük meg holnap. Morális forradalomra van szükség valamennyiünk lelkében, hogy a román államnak más tartalmat ad­junk. Különben minden reform hiábava­ló. A tengelyhatalmak más életfelfogás­nak köszönhetik győzelmeiket. A hősies­ség azt az idealizmust jelenti, mely más életfelfogást nyújt a nép számára. „EXCELSIOR“: A kormány különös fi­gyelemmel foglalkozik a gazdasági kérdé­sek megoldásával, melyek két osztályba sorozhatok: 1. Sürgős és azonnal megol­dásra váró kérdések. 2. Az uj európai lendhez való alkalmazkodás gazdasági té­ren román részről. Ami az első feladatot illeti, mindenekelőtt összevonták a kül­kereskedelemügyi és nemzetgazdaságügyi minisztériumokat, hogy erős és egységes szervet létesítsenek úgy a belső gazdasági összhang, mint a külkereskedelem kívánt eredményének biztosítására. A kormány a lakosság boldogulását és fejlődésképessé­gét is biztosítani kívánja, végül az etnikai román elem megsegítését vette program­jába. A nacionalizálás rendszeres prog- lam alapján, fokozatosan fog megtörtén­ni a belső gazdasági rend és egyensúly fenntartásával. A legfőbb reformot a Berlin—Róma-tengelyhez gazdasági téren való alkalmazkodás jelenti. Az alapvető programot elő kell készíteni és meg kell szervezni, hogy az átmenet zökkenő és kár nélkül történjék. Németország a kon­tinensnek, ugylátszik, uj gazdasági szer­vezést akar nyújtani és — főleg uj dél­keleteurópai kapcsolatokat óhajt terem­teni. A nemzetvédelmi érdekek megvál­toztatták az itt található mezőgazdasági államok jellegét s Németország most a régi egyensúlyt akarja helyreállítani. Ezen államok nagyiparában tehát elkerülhetet­lenül változás fog beállni. Le kell majd mondani olyan iparcikkek gyártásáról, melyeket a nagy ipari államok állítanak elő. Ez a körülmény mezőgazdaságunk Németországi k jegyzetek Német színház Brüsszelben és Metzben BERLIN, július 17. lit iisszelben iiiiiwi|> r” y német l rout '/inhuz kezdte meg iiiükődtsét. Mrt'ben, ttlntl lios/- szó évik otu ii>-in hangzott >1 német izn sz.in- pinion, a \ árost s/inka-mt egy nénit'! vendég, szintúrsulut vélte át. Strasbburgbuii ismét megkf i dődét t a színjátszás ii.elynél termé­szetesen elsősorban a német lakosság igényéi re vaunak tekintettel. I városokban német in svá jei e/intái sutátok vendégszerepelnek, klasszikus es modern színdarabokkal. Első torkún a hazai t Is/ás/i színház“ t Is/as/i táj- s/.úláshun irt dal ahiáinak előállását engedé­lyezlek a német hatóságok. A., eh/ás/i táj- szólás tudvalevőleg a/ ulrmann-tá jszolás je­lentékeny részét képezi és cljtsou megegye­zik a I adeni. württembergi, nyugatbajoror- szagi is a liodt ni-léi-l ürüli iájs/o!ássi:l. Nancyhan, Metzbtn é.s Strasshurghun július konapkan egyikként a weimuri nemzeti szín- ház tog vendégszerepelni. A NA* Y ('I IMPI . 7 IDEGENFOR­GALMÁT MESSZE Tl'l II\\.ADTÁK... A berlini vasutaknak mind. chlig még nem sikerült az, olimpiász idején feljegyzett mgv vasúti forgalmat elérnii k. \. akkori hatal­mas népáradat lútvúuya minden egyes o!i:.>- piászdátogatóuak érők emlék maradt. A há borús ló40 es nyár lenne most hivatva arra, hogy ezen rekordot megjavítsa. A mostani nagy forgalomnak természetesen egyik főoka az, hogy a hatóság a hahóin kezdetével az autók én motorkerékpárok nagyiészét leállí­totta, a/ouhan az a tény hogy .1 legutolsó lasúinitji nem hevest hb, mint J.il'i'i 1)00 ln ihm vette igénybr .i berlini I nrusi tusia vonalait, azt is hizonyi'ja, hogy a berliniek a háborít ellenére is hé' k maradiak t: vasát na/ii kiránduláshoz és a Kei Un hin áli i izekhez. Az I linóit vasárnap, mondhatni az első nyeri v a-áruap. egész Merlin künn volt a Wannaec- nél a birodalmi sporttnezők mellett vugv Griinnuhan, a Werder külváros árnyas íai alatt A berlini utcák teljesen kihaltak ezen a napon. A vidám ifjúság, u vándorok, meg a lesiilt fiirdőzok hazatérő, éneklő tömege a hóke képét mutatta u szemlélőnek. F.GY NEMET ZENÉSZ ÜNNEPEI NAGY MESTERÉT Száz évvel ezelőtt hunyta le szemét Nizzá­ban Paganini, minden idők legnagyobb hege- duse. Halála évfordulóján Florizel von Reu­ter. német hegediivirtuoz nagy Paganini-es- toiyt rendezett a halhatatlan hegedűs emlé- ke/etére, a berlini I’eetl ovonsaal-bau A nagy mester 24 szikrázó capriee-aival — me­lyek technikailag oly nehezek, hogy elját­szásukat annak idején b-hetctieuscgnek tar­tották — sikerült Florizel von Reuternek kö- ziuségél teljéién elbűvölnie. A Loire-ion horgonyzó hajókból a francia üzemanyagot átveszik a németek. AHOL ELFELEJTI AZ EMBER, HOGY HÁBORÚ VAN Borberek: a havasok, a béke, a csend és szépség hegyi világa. — Képek a radnai havasok közötti nyugalmas üdülőhelyről BORBEREK, julius hó. Besztercén tul, a széles utakkal telt, kékrefesiett házu szász falvak után a Heniul felhőkkel szaggatott csúcsa jelzi az igazi havasi világ határát. Egyre nőnek a hegyek, egyre tisztább s könnyebb a levegő. Hegyi falvak közt sza­lad az autó. Faltázak, mezőn dolgozó férfiak, kisgyer­meküket fabölcsőben oldalukon vivő asszj- nyok, szép tisztaszemü, korsót vivő lányok, t is iatemplomok, a falu utcáin orsóikat per­gető öreg asszonyok s ameddig a szem el­lát, óriási kék hegyek, ormukon simogató, szaladó felhőkkel, oly óriásak s félelmesea szépek, mint valami gigászok, amelyek büsz­kén s némán őrzik a kicsi falukat s lenéz­nek rájuk szelíden. Ilyenek az emberek is. Némák, büszkék, egyenesek. Festői visele­tűkben az örök és változatlan élet tovább- vivői. Ugyanilyenek voltak őseik is, ugyanígy éltek, ugyanilyen volt a ruhájuk, az arcuk kifejezése, ugyanúgy őrizte életüket a havas. RADNA BORBEREK Óradua. Itt már egészen felénk nyújtja karját a havas. Végeláthatatlan fenyvesek nyújtóznak zöld takaróként, a hegyeken. Az élet csendes ritmusa alig lüktető. Poroszká- ’ó, kis hegyi lovakon vont szénásszekerek. A központban a tatár-rcmbolta templom, a föld alatt tatársirok — mintha azóta csende­sedett volna el a Batu Khán seregei dúlta virágzó bányaváros, mióta átsöpört rajta a hűcL-ártzülte rémület, ahogy itt betódult a völgybe az iszonyatot keltő vad csapati, hogy egész Erdélyt elárassza. Mintha akkor csen­desedett volna el rémült hallgatással s most rdig-idig élne — hétszáz esztendő óta. A régi nemes bánya- és kereskedővárosból kis falu lett a havasok alatt. Festői hegyilakói, bib­likus külsejű kereskedői méltósággal mennek el az étkező gépkocsi mellett. Csak a gye­rekek állnak meg s nézik a messziről jö­vőket. Innen aztán csak pár kilometer a végcél. Rohanó vizek, őserdők között vezet az ut. Felénk int a Magúra, amelynek tetején pár napja hó fehérlett még. S aztán elénk tűnik Berberek tündéri hegyi világa, a borvizek földjének egyik legcsodálatosabb szépségű pontja. Stílusos villáiban s utjain villany ég a leszálló estében. Felkapott fürdő ez, gyógyhely, üdülő. De ha a civilizáció el is hozta ide kényelmét — nem hozta el kapko­dó, remegő idegességét. ő/.'-k szökkennek «•/ erdők mélyén, mókus szalad u fákon. A víz. rohanást!, u fák között bujkáló sza-.l éneke ló­ri meg ouk n csendet s teszi inég békésebbe az itteni áldott békét. Madarak s/.elik át a levegőt » a fenyves ő«erdő közepén senki seri, olva- újságot, nem figyeli idegeden ujj áriornán után kutató kéz/.ej a megbomlott ve­iig izgulnia« híreit. Az élet beké itt, tzépaég és ’.ökéleten kikapcsolódás. Ezt érzi rneg cLsö pillanatban a fáradt utas, akit a für-' dőszálló emelete«, barát-ágon éniiLete vak csillogó ablakokkal, u terraszou fcbérlő vj-- «/SoraoKv ti Jlui. Úgy érezzük: nem lehet igaz. az a sok izgulom, amit átélünk, az a sok szenvedés, amelyről báliunk, olvadunk. In senki «ein beszél a háborúról. Szeges hak-, kamtokban jönnek haza a fürdővendégek hegyi »étáikról, dicsérik a borvizet, barnára vaunak tülve és jó étvággyal esznek. Az. «-r-i dő zug s leljöu a hold is — teljes a hegyi hai-.gulal — u végtelen béke és boldogság árad a csendben, ahogy elnézzük, amint a felhők éti ohauuak a hold fényes tányérja előtt. Nem lehet igaz semmi rossz, nem för- ténhetett a világgal semmi baj. Holnap a vízeséshez megyünk s a fenyők, az aludni téri madarak s a hegyek örök, isteni béké­jükben nem tudnak semmiről. A fülemÜe, »ein erről énekel. Ne tudjunk mi sem róla1 emberek. VASÁRNAP BORBEREKEN Reggel az egyik forráshoz megyünk s iezuuk a friss, peasgő borvizhől. A borvizü forrás felett fehér kereszt áll a magasban.- Azt hirdeti, hogy itt nyugtaik va'aki. Meg- illelődve nézzük a keresztet s megkérdezünk egy benszülöttet: ki az erdő csendjében pi­henő halott. Ránk néz s ezt feleli: — Csak a kereszt nyugszik itten kérem. A halottat elvitték Besztercére. Százféle betegség gyógyítója ez a viz, is­teni ajándéka a vidéknek. Az erdőben óriási páfrányok, harangvirágok, margaréták l:ö-' zött vezet az ut. Minden percben más és más szépség, forrnák, fák, a fény és árnyék já­téka ad újat és újat a fáradt városi szem­nek A hűvös, hegyvidéki hóharmatos éjsza­ka után forró a nap. De az erdők árnyékos utjai mentén még csak most érik a szamóca. Ezüstösen csillogó kövek felett fut a kris­tálytiszta hegyi patak — a parányi templom harangja végigzeng a völgyön. Templomba megyünk mi is. i ISTENTISZTELET Pici kis templom, fejhangon éneklő asz- szonvok, a miséző pap mellett egyetlen mi- niwtránsgyerek. Gyönyörűen himzett oltár- terítő, lakúit, régi templomi zászlók, orgo­naszó. benszülött hegyilakók, nagyszemü gyerekek. A Mária-oltár előtt a magas hegy­vidékek virágai: óriás margaréták, páfránv- levelek. S egy dolog akkor is elárulná, hogy havasi 'emplomban vagyunk, ha ezt nein tudnánk A ministránsgyerek fehér-piros ru­hája aiói szeges hegyi hakkancs bújik ki, amint letérdel az oltár előtt, mialatt a hí­vők elmormolják az örök könyörgést. — Uram, irgalmazz nekünk. A FÜRDŐSZÁLLÓBAN Mire a templomból visszamegyünk a szál­lóba, több uj autó érkezett a hivogatóan ba­rátságos nagy ház elé. Álig az ebédet várjuk s kényelmes szobánk terraszáról gyönyörkö­dünk a hihetetlen színekben tündöklő táj­ban (impresszionista festők képein látank ilyet s azt hisszük túloz) azt mondja kül­földi vendégünk: — Éppen olyan ez, mint Svájcban. De a pompás ebéd után megváltozik a vs leménve. — Jobb, mint Svájcban — mondja. Mármint a szakácsnő. És mikor a hegyi falvakon át hazamenví, ősi viseletben táncoló falusiakat lát, akiket mosolyogva néznek az öregek, hallja a fur­csa melódiákat s látja a semmitől meg nem rontott, igazi falusi élet képét, igy szól na­gyon csendesen: — Csak béke volna . . * ♦_ Borbereken béke van, (M. L.j ^LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a leg- választékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Ciuf, Piaţa Unirii. teljes átszervezését teszi szükségessé, ez pedig a jelenlegi kormányprogram leg­főbb pontját képezi. A mezőgazdaságot mentői fokozottabb termelésre teszik al­kalmassá, hogy gazdasági, pénzügyi és szociális szempontból megállja helyét. Az uj mezőgazdasági táj keretében fontos feladat vár Romániára, bogy betölt­hesse európai szerepét „SFARMA PIATRA“: A német—fran­cia fegyverszünet megkötésének éjjelén a németek milliói várták a rádió mellett a történelmi pillanatot, mikor 1 óra 35 perckor megszólalt a kiirt: „Tüzet szün­tess! . . .“ Szótlanul, meghatottan fogadták a kürtjelet, a fegyverek elhallgattak Fran­ciaországban. Sok németnek eszébe jutott 1918 november 11. napja, mikor egy fran­cia káplár ugyanezt a kiirtjelet fújta. Azt hitték akkor, hogy a kürtszó a tartós bé­két és a népek közötti egyetértést hozza. A berlini külföldi laptudósitók megálla­píthatták, hogy egyetlen gyűlölködő szó sem hangzott el Franciaország ellen. A német lapok olvasói szánalommal olvas­ták a franciaországi országutakon mene­külő emberek millióinak fájdalmáról és szenvedéséről szóló híreket. A német—- francia jövő kapcsolatokat illetően nem lehet jóslásokba bocsátkozni. A fegyver­szüneti feltételek katonai szempontokra ügyelnek, mert az Anglia elleni háború miatt tovább tart az európai háborús át lapot. Valószínű, hogy csak a háború be­fejezése után kerülhet sor végleges paci­fikálásra. Egy dolog azonban bizonyos: a német nép nemcsak az uj európai el- iendezést, de a német—francia ellenté­tek elsimítását is várja. Az 1918-i francia^ győzelmet nem tartották természetesnek; Németországban, mert angol, amerikai, orosz segítséggel sikerült azt elérni. Ter-< mészetesen csak a jövő fogja megmutatni-; hogy Franciaország és Németország kö­zött igaz megegyezést lehet-e létesíteni. OLLi *-------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents