Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)

1940-06-11 / 129. szám

19 4 0 junius 11. ELLENZÉK 5 Igazi vasárnap volt az írisz-telepen Őfelsége képviseletében * Tatain Coriolan királyi helytartó kérész- telte meg a kolozsvári munkás■ család 14-ik gyermekét Bensőséges keretek között, előkelő vendégek jelenlétében lolyt le az Uralkodó kereszíliának, a kis Aikler Andrásnak ünnepélyes keresztelője. — Helyszíni tudósítás az Irisztelepi kápolnából és a boldog család otthonából biztos a siker, ha fogai ápolásá­hoz a tudományos elvek alapján, előállított fogtisztitószert, az ODOL •fogpépet használja. KOLOZSVÁR, junius 10. (Az Ellenzék ki- küldött tudósítójától.) Verófényes, vasárnap délelőtt az írisz-telepen . . . Az egész kör­nyék ünnepi díszben öltözött. Az utca képe is mintha megváltozott volna: szokatlanul forgalmas lett, lázas élénkség, izgalom ömlik j el mindenfelé s mint boldogságot árasztó jó­tékony mosoly, úgy aranyozza be az éltető, ragyogó napsugár nemcsak az utcát, de ezt a szegény munkásemberek és munkás csaO'á- dok által lakott egész külváros negyedet. Már a hangulatból, ami itt terjeng a levegő­ben, a kora délelőtti órákban is, szinte érez ni lehet, hogy az egés'z telep lakossága ben­sőséges érzéstől áthatva készül együtt ünne­pelni, együtt örülni a tizennégy gyermekes szegény magyar munkáscsáláddal, amelynek legkisebb gyermekét, az alig nyolchónap is kiesi Andriskát pár óra múlva itt az Iris- telepi kis kápolnában fogyja a karjába emelni és a keresztvíz alá tartani szimbolikusan, kép- viselője utján az ország első polgára és ural- | kodója: Őfelsége II. Károly király. BOLDOG IZGALOM A KÜLVÁROS­NEGYEDBEN: JÖNNEK A VEN. DÉGEK! A ragyogó tisztaságban és az aranyló jú­niusi napsugarak fényáradatában tündöklő, zöldágakkal és virágokkal feldíszített Iris­telepi katolikus kis kápolna felé már a reg­geli órákban megindul a zarándoklás. Az egész írisz-telepi külvárosnegyed a nap leg­nagyobb eseményéről, a kis Aikler András ke- re&ztelőjéről beszél. Az abüakok, kapuk mind megnyíltak és huli.iáinzik a tömeg egész dél­előtt ho-1 a kápolnai, hol az Aikler-család Ovi- diu-utcai kis viskója felé, amelyre alig lehe­tett ezúttal ráismerni. A diszkapun virágok­ból ügyesen összeállított felirat: ,,Éljen Őfel­sége, II. Károly király!“ Maga is kis ház buzavirágkékre frissen át­festve, zöldág és virágdíszben várja az elő­kelő vendégeket. A gyermekeket a boDdog iz­galomban sürgölődő-forgolódó édesanya már kora reggél felöltözteti abba az uj, ünneplő ruhába, amit a várostóüi és a vármegyétől kaptak ajándékba. Egyik csöppséget, a kis Lajcsit, a legnagyobb Aikler fiú, már (legény, János, tartja az ölében, az ünnepeltet pedig, ? nyolchónapos Andriskát az édesanya viszi a keresztelőre. A kápolna körül, az útvonalon végig, a bejáratnál és az udvaron óriási tömeg szo­rong. Eljött az egész írisz-telep és fegyelme­zetten sorakozik fél a rendőrkordon mögött. A kivezényelt, díszben öltözött rendőrié- génység dr. Horvat rendőrkvesztor és a rend­őrtisztek irányításával példás tapintattal tart­ják fenn a rendet. Féltizenkettő után sorban érkeznek a kápoma elé az előkelőségek. Efflső nek érkezik meg városi kíséretével dr. Bor­nemisa Sebastian pollgármester, majd dr. Óváry Elemér és Szilágyi Márton, a római katolikus egyházközség vezetőségi tagjainak kíséretében érkezik Veres Ernő pápai1 ka­marás, helyettes plébános. Itt látjuk továb­bá a görög katoülikus püspökség képviseleté ben Onofrei P. üiefíkészt, a luth. egyház rászó­ló! Alberti Richárd lelkészt, dr. Papp János ! Ítélőtáblái elnököt, Filipesicu Richard táblai j főügyészt, Manóié Enescu ezredes, vármegyei prefektust, míg a Magyar Népközösség ré­széről dr. Ba'rtha Ignác képviselőt, vala­mint a Nemzeti Ujjászületési Front számos vezető tagját és Stefan Simiont, a kolozsvári nemzeti gárdák írisz-telepi csoportvezetőjét Pontban 12 órakor érkezett dr. Hodor Vic­tor tartományi vezértitkár és kabinetfőnökei Sorban Raoul, s J. Ghidionescu kiséreté- ben dr. Tataru Coriolan, királyi helytartó, akit a diszkapu előtti bejáratnál a város ne­vében dr. Bornemisa Sebastian po gármester üdvözölt közvetlen, meleg szavak kfoéreté­lien, köszönetét fejezve ki őfelsége szemé­lye iránt, .aki meghallgatásra méltatta egy szegény kolozsvári kisebbségi munkáscsalád kérését és ezzel a nemes gesztussal egyben városunkat is kitüntette. AZ IRIS-TELEPI LAKOSSÁG ÜDVÖZ- LETE A kis kápolna ajtajában az őfelségét kép­viselő királyi helytartót Csendőr Jenő, a ka­tolikus kápolna vezető lelkésze, előbb romín, majd magyar nyelven elmondott alábbi be­széddel üdvözölte az Írisz-telepi munkásság fee vében} / Kegyelmes Uram! Egyszerű munkásember efenek egysze­rű, de szívből jakadó szavaival köszönt- jük kis templomunk és otthonunk ka­pujában. Meghatódottsággal és örömmel fogadjuk azt a királyi kegyet, mellyel Őfelsége Kolozsvár e munkásnegyedét kitüntette akkor, amikor egy munkás■ ember gyermekének kereszt apaságát el­fogadta. Nem az első eset, amikor dicső­ségesen uralkodó királyunk, az idők szavát megértve, atyai jósággal hajlik le a nép egyszerű gyermekei fölé és szere­tő simogat ásóival törli le azok könnyeit. Szeretik azt mondani, Kegyelmes Uram, hogy a külvárosok sötét zugut­cáiban és lakásaiban azok keresnek m< • i nedéket. akik a bűnös élet következnie- nyei elől menekülnek és hogy mennyi­re másképp van, igazolják ezelc a temp­lomok, melyeknek ormán a világ leg­szegényebb emberének, az isten ember­nek, Krisztusnak jelvénye ragyog. Es amíg külvárosokban munkásemberek tudnak templomot építeni, a kereszt előtt kalapot levéve köszöntem a test vérre és papra az Isten Aldjont, addig itt is él a hit és épít a munka ország­ért és királyért. Nem lázadók, nem for­radalmárok, nem kommunisták laknak e telepen, csak szegény emberek. De a szegénység itt fojtogatja nyomnrtanyá- kon meghúzódó testvéreinket s ha néha í fájdalmasan hangos is a sikoltás, ez csak az élniakarásnak kiáltása, mely megértő testvéri róhajtást kíván. Ezért vagyunk boldogok, Kegyelmes Uram, hogy személyes megjelenésével ünnepi fényt és örömet hozott közénk, hogy saját kívánságára, itt, e telepen akarta egy emberpalánta híresztelését, hogy látni, megismerni akart minket, kik verejtékkel esszük a mindennapi fe­kete kenyeret, hogy emberi jósaggal lát- tn meg a kormos arcokon is a tiszta szemek ragyogását, megérezte a rongyok mögött is a szivek dobogását, hogy me­leg, hogy piros bennük a vér és szere­tettel lüktet azok felé, akik ennyi jó­sággal és szeretettel jönnek közéjük. A mai élet hősöket kíván. Kegyelmes Utam és én hirdetem, hogy e telep mun­kásnegyedében hősök laknak. Hősök c.zok a sokgyerekes édesanyák, akiknek veresre marta kezét a lúg, mig kimos­ták mások szennyesét, de lelkiiítben és testükben megőrizték az anyaság köny- nyekkel szentelt hivatását, hősök azok az édesapák, akik a fekete kenyér mel­lett is dalolva építik a családi fészkel. Ezeknek a hősöknek nevében köszön­tőm, kérve, hogy szerető jóságát ne csak ma, hanem az elkövetkező munkás hét­köznapokon is adja nekünk, mert mi erre a szeretetre építünk. Isten hozta, Isten áldja köztünk. szeretetteljes leereszkedésével Aikler An­drás kolozsvári lakos gyermekének bölcsője fölé hajlik s ez a fölébehajlás az Uralkodó nak a kisebbségi népek gondjai és szüksé­gei fölé való hajfását jelenti, akiket a ki­rályi gondoskodás és tett ugyanolyan mér-' tékban véd, mint a románságot. Amint egy vizcseppben visszatükröződik a nap határtalan ragyogása, a legmagasabb jóakaratnak olyan jele, mint a mai, pél- daadóan mutat rá a királyi gondoskodás vég­telenségére a nemzet dolgozó tömegei iránt, Átérezve minden emberi bajt és szenve­dést, Őfelsége szive egyformán ver ez örök­től fogva és örökké román főül minden polgáráért s ugyanazzal az atyai védő me­legséggel fogja össze mindannyiukat. Ugyanolyan mértékben azonban kötele­sek vagyunk mindannyian, hogy alázattal szolgáljuk a nagy királyi tetteket törhetet­len összetartásunkkal, mindannyiunknak a_ Király körül való szolidaritásával. Csak a mindenható ismerheti az orszá­gokra és a népekre kirendelt jövő megpró­báltatásait. A világrészt rengető apokalip­tikus vihar zúgása közepette, vér és szén- védés között vajúdik egy uj világ. Bizalom­mal az iránt, aki férfias határozottsággal irányítja az ország sorsát, szorosan Őfelsége a Király köré sorakozva, állandóan növelve azt, ami összetart és kiküszöbölve, ami el­választ bennünket, bármi következzék reánk, győzedelmeskedni fogunk a követ, kező uj világban is munkabírásunkkal s a mindenki iránti igazságosságunkba vetett hittel. Mint a béke egyetértéses hivő őreinek azonban tudnunk kell, hogy azoknak a leg­felsőbb értékeknek védelméért, amit sza­badságunk és nemzeti együvétartozásunk jelent, szükség esetén készeknek kell len- niink a legnagyobb áldozatra is. Őfelségé megbízásából lévén itt, akit a mai keresz­telő ünnepségén legmagasabb kitüntetés folytán képviselek, üdvözlöm Aikler An­drás munkás családját a legmagasabb meg­becsülésért, amire méltónak találták s ké­rem, hogy ne feledkezzék meg soha termé­szetes kötelezettségéről, amely abból há­ramlik reá, hogy ez volt az első kisebbségi család, amelyből szeretett Uralkodónk uj keresztfiat kiválasztott. Bármilyen is volt ez a család: akár az erényeknek szolgált, akár a végnélküli szükségek nyomása alatt vergődött és el­merült az emberi gyengeségek zavaros hul­lámaiban, mától kezdve csak a tisztesség egyenes utján s megkülönböztetett becsület színében mutatkozhatik. A szülők legyenek az emberség és mun­ka példái, a gyermeket pedig neveljék ugv, mint olyanokhoz illik, akik között a Ki­rály egy keresztfia nevelkedik. Ezeknek az érzéseknek közvetítésével, minden jelenle­vőnek egészséget kívánok s szivem mélyé­ből kívánom, hogy Isten áldása is szálljon Őfelsége által a mai napon kereszténnyé lett gyermek bölcsője fölé, hogy méltóvá tegye a legmagasabb megbecsülésre, melj kiválasztotta s legyen állandó útmutatója az életben felséges Keresztapjának munka­példája, megértése, bölcsesége és hazasze­retete. Éljen Őfelsége, a Király!“ Dr. Tatami királyi helytartó beszédét a zsú­folásig megtelt kápolna ha.Igatósága lelkes éljenzéssel fogadta, majd a királyi helytartó átadta az Aikler-csa.adnak Őfelsége és a tar­tományi helytartóság értékes pénzbe.i ado­mányát. Ezután dr. Bornemisa Sebastian polgár mester és Manóié Enescu ezredes, vármegyei prefektus mondták el üdvözlő beszédüket, amelyben közvetlen, meleg szavakkal fejezték ki hódolatukat és hálájukat Őfelsége és a ki­rályi helytartó iránt a város és vármegye I nevében az ünnepi esemény szép és nemes jelentőségét méltatva. Azután átadták Ko­lozsvár város és a vármegye ajándékát az Aikler-család nak. A kolozsvári Magyar Népközösség nevében dr. Ba'rtha Ignác képviselő üdvözölte előbb román, majd magyar nyelven a királyi hely­tartót és fejezte ki hódolatát Őfelsége iránt. (Cikkünk folytatása az utolsó (Adaton}. Keresztelőre szól a kis kápolna harangja* •• i A mély hatást keltő üdvözlő beszéd után ţ a királyi helytartó és kisérete bevonult a ká- I polnába, ame.ynek termét zsúfolásig megtöl- j lőtte a közönség. Ebben a pillanatban meg- I szólalt a kis kápolna harangja is és megkez- I dődött a keresztelő ünnepélyes egyházi szer- 1 tartása, amelyet Veres Ernő pápai kamarás, j helyettes plébános celebrált. Az ünnepség leg- I bensőségesebb pillanatai következtek. Őfel­sége képviselője, a királyi helytartó átveszi az édesanyától a kisgyermeket s ölében tart­va, odaáll ,aiz oltár elé. A gyermeknek az. első < pillanatban szokatlan a fényes környezet, de I csakhamar beletalálja magát a helyzetbe és j kis ujjaival játékosan simogatni kezdi dr. Ta taru királyi lielltytartó rendjeléit s csak akkor A királyi helytartó beszéde „Őfelsége a király ebben az évben már negyedszer kegyeskedett meghallgatni sza- mostartományi szegény családok kérését s fogadta el, hogy a megváltó keresztvíz alá tartsa ezek újszülötteit. Az Állam Koronás Fejének védő gondoskodása ennek az or­szágnak minden lakója fölött, ez alkalom­mal, épp az uralkodás uj évtizedének első napján, a legmagasabb királyi figyelem formájában egy alázatos, soktagu, kolozs­vári kisebbségi család felé fordul, melynek legutolsó sarja abban a kitüntetésben ré­szesül, hogy ezentúl a király keresztfiának nevezheti magát. Különös példája ez a tény a nép és ki­rály közötti élő és állandó köteléknek és fényes bizonyítéka azoknak az érzéseknek, melyek közölt fejlődött és fejlődni fog Őfelsége II. Károly király termékeny és j niegiijitó uralkodása. Mint a társadalmi és polgári összhang állhatatos őre, amiből ki óhajt küszöbölni minden osztály vág) szár­mazásból eredő zavart, őfelsége, a király egyformán szórja szét szeretetét ennek a hazának minden fiára, kezdve a gyerme­kektől, akiknek egészsége a nemzet eljö­vendő egészségét jelképezi. Az Aikler-család egy szegény munkáscsa- Iád s ez a tény különös fontosságot kölcsö­nöz ennek a niai ünnepélyes eseménynek. A munkásság sorsa ugyanis őfelsége uralko­dása alatt rendeződött el a megértés szel­lemében és tökéletes társadalmi összhang­ban. Mig a többi nagy civilizált államok­ban a munkásságnak igen gyakran csaknem forradalmi eszközökkel kellett kiharcolnia sir fel egy-két pillanatra, amikor a keresztvíz, éri a homlokát, majd a királyi helytartó meg­nyugtatóan mosolygó tekintetére újból csen­des llesz. A szokásos kereszteüési ceremónia és imádságok után Veres Ernő pápai kama­rás üdvözölte az egyház nevében a királyi helytartót, hódolattal emlékezve meg Őfelsé­géről. akinek szimbolikus jelenléte áthatja a kápolna minden jelenlevőjét. Az egyházi üdvözlő beszéd után dr. Ta- taru királyi helytartó mondotta eT.1 ünnepi be­szédét. amelynek keretében meileg szavakkal méltatta annak a magas kegynek a jelentő­ségét, amelyben az ország uralkodója része­sítette a sokgyermekes, szegény, kolozsvári magyar családot. a számára emberi életet biztositó jogokat, addig nálunk Őfelsége bölcs megértése és emberszeretete a legmesszebbmenően bizto­sította a munkásság emberi jogait. Mind­ezt pedig, a munkásreformok egész sorát a legbékésebb eszközökkel vitte keresztül és ezért méltán nevezhetjük Őfelségét a munkások királyának. Ez a mai keresztelő is klasszikus bizonyságtétel királyi eszméi­nek. Világos példája ennek a szeretetnek, a jövő iránti gondoskodásnak s az állampol­gári összhang elveihez, mint az előrehala­dás és jólét előidézőihez való ragaszkodás­nak, hogy az Uralkodó hőn szeretett fia, Őfensége Mihai gyulafehérvári nagyvajda, hasonlókorú gyermekekkel egy, az ország minden részéből, minden nemzetiségéből és minden társadalmi osztályából összetett osztályban végezte tanulmányait. Az, aki arra hivatott, hogy egyszer ennek a nagy­lelkű és az emberség mély hagyományaitól áthatott országnak sorsát irányítsa, a tudás bölcse&égét román iskolatársaival együtt a magyar tanár sarjadéka, a német tanító fia, a besszarábiai, bukovinai és ohéniai szánlóvetők gyermekei között gyűjtötte, megismerve és értékelve ilymódon gyakor­latilag 8 Román Korona fényétől védett minden nép és tartomány fiainak természe­tét. hajlamait és különféle tulajdonságait. Az annyi alázatos házban vigasztalást és segítséget hozó legmagasabb megbecsülés, mely elvállalja szegény, de az élettel szem­ben bátran és érdemesen helytálló családok gyermekeinek keresztelését. Őfelsége ma

Next

/
Thumbnails
Contents